2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Pain is, when you know, what you shouldn't feel, and you still can't do anything against it!"
Főkarakter: Carmen Wilkes Teljes név: Agnese Earnshaw Születési hely és dátum: Anglia, London, 1970. január 21. Csoport: Varázshasználó Patrónus: Hiéna Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Mágiaügyi Minisztérium: Rejtély- és Misztériumügyi Főosztály, valamint Varázsbűn-üldözési Főosztály kettős tagja Képesség: Látó lesz, ha sikerül megdobni Mágikus adottság: Nem lett meg, de az újradobások után Anyag manipuláló lesz Kiemelkedő tudás: Jóslástan - Kiemelkedő, Bájitaltan - Kiemelkedő
Jellemed kifejtése
Meglepően vidám. Sokat nevet, de néha enyhén kényszeredettnek hathat, főleg, hogy a kellemetlen helyzetekből is egy nevetéssel próbálja meg kivágni magát. Nem szívesen ismerné be, hogy nem teljesen jó a konfliktus helyzetek kezelésében. Pedig, aurorként talán nem ártana értenie ehhez némiképpen. Viszont, ennek hiányában is ügyesen ellavírozgatott eddig a szakmában, kiemelkedő ráérzéseivel pedig könnyedén elérte a kinevezést. Mondhatni elég motivált, kitart a céljai mellett. Ha egyszer valamilyen ügy kapcsán elkezd körülötted szaglászni, biztos lehetsz benne, hogy egy titkod sem marad rejtve. Híres a precizitásáról, ezért is szeretnek a nyakába varrni egy-két újoncot, akiknek szükségük van némi tapasztalatra, mielőtt éles helyzetbe kerülnek. Ő pedig szíves örömest segít nekik ebben, élvezi, egyfajta szórakozásként fogja fel a betanításukat.
Megjelenés
Magas, vékony, mondhatni kecses. Egész kellemes látványt nyújthat, amíg bele nem pillantunk abba a szúrós szempárba, ami mintha a vesénkig látna. Ha jól járunk, nem sokáig fixíroz minket, talál egy alkalmasabb áldozatot, a kíváncsiságának. Ha szerencsénk van, még egy kellemesebb, barátságos pillantást is elkaphatunk tőle, ami így egész nőiessé varázsolhatja az amúgy enyhén frusztrálónak nevezhető pillantását. Főleg kíváncsiságot fedezhetünk fel abban az élénk barnás-zöldes szempárban, ahogy vizslat minket, mintha a legbensőbb gondolatainkba látna. Ez pedig, egyféle mindentudó hatást kelt az emberben. Elsőre emiatt lehet nem lesz olyan szimpatikus, de, ahogy folyamatosan figyeljük, ahogyan tesz vesz körülöttünk, szépen lassan valami barátságos, anyáskodó hangulat kezdi el körbelengeni. Olyan emberinek tűnhet, átlagosnak, mint mindenki más. Ez pedig természetesen szimpátiát kelt másokban, nem igaz? Ez is vele a célja. Auror, egy titkos nyomozó, bele kell olvadnia a körn. Szerencséje, hogy neki nem kell erőltetnie, természetéből fakadóan kedves kisugárzása és barátságos külseje van. Enyhén pufinak ható arca egy bájos mosollyal pedig könnyedén lehengereli az embereket. Arról nem is beszélve, hogy mennyire kiemeli az átható pillantását.
Életed fontosabb állomásai
Mindenki arra vágyik, hogy szerető családban nőjön fel, hogy legyen mellette valaki, amikor igazán szüksége van rá. Én is erre vágytam, de 4 éves koromban az édesapám nyom nélkül eltűnt, a bátyámmal együtt, aki akkor volt 6 éves. Senki nem tudta, hogy mi történt, egyik napról a másikra eltűntek, mintha csak elmentek volna itthonról, de többé nem jöttek haza. Emlékszem rá, hogy milyen szomorú is voltam akkor, hogy mennyit sírtam utánuk. Mégis, mára már szinte nem is emlékszem rájuk, csak fényképek őrzik azokat a mosolygó arcokat. De az érzés megmaradt bennem. Édesanyám évekig aggódott értük, sokáig jártak hozzánk a Minisztériumtól, valami nyomozó csoporttól, de 3 évvel az eset után, megoldhatatlannak nevezték ki az ügyet, a családom eltűnt felét pedig holtnak nyilvánították. Édesanyám ezek után is, legalább is pár évig még hitt benne, hogy élnek valahol, ígérgette, hogy visszajönnek még. Sok éjszakát sírt át, mire el tudta fogadni a Minisztérium döntését. Nekem valamivel könnyebb volt, hiszen, ahogyan teltek az évek, úgy homályosultak el azok az emlékek, amik velük voltak kapcsolatosak. Csak egyetlen dolog maradt meg bennem, az űr. Körülöttem szinte mindenkinek volt édesapja, elvétve sokaknak testvére is. Ha kérdezték, sohasem tudtam felelni, hogy hol van az apukám, vagy a bátyám, csak az édesanyám volt nekem.
