2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Devour them all!"
Főkarakter: Főkarakter Teljes név: Mracohor /Angolos átírás, ejtsd így a jelenlétében, ha élni akarsz: Mraákho-haorrr, jelentése: Sárkánykirály/ Születési hely és dátum: Skót felföld, 1961. január 29. Csoport: Varázslény (Barlangi troll) Patrónus: nincs Foglalkozás: Törzsfőnök, zsoldosvezér, Önjelölt Trollkirály (az önjelölt szót használni szintén nem ajánlott a jelenlétében) Képesség: nincs Mágikus adottság: nincs Kiemelkedő tudás: nincs
Jellemed kifejtése
A legtöbb embernél nagyobb húsevő varázslényhez hasonlóan Mracohor nem tekinti sokkal többnek az embereket tápláléknál, de a trollok többségével ellentétben távolról sem ostoba, tisztában van vele, hogy a varázslók ereje, de talán még a mugliké is, meghaladja az ő népe természetes képességeit, az étel korántsem mindig olyan ártalmatlan, mint amilyennek tűnik. Éppen ezért hajlandó eljátszani azt, hogy a varázslókat szolgálja, de aki egy kicsit is figyel rá, tudja jól, hogy amint nem látna többet hasznot abból az illetőből, akinek az utasításaira éppen rombol, gondolkodás nélkül felfalná őt is. Mracohor nem csak nem ostoba, hanem egyenesen intelligens, még emberi mércével mérve is: a saját nyelve mellett majdnem tökéletesen beszéli az angolt, képes primitív, ősi rúnákkal írni és olvasni, néhány szót elolvas a varázslók nyelvén is, és gyorsan megérti más kultúrák szokásait is, viszonylag jó belátása van az emberi viselkedésbe. Bár nem a legjobb manipulátor és színész, mert könnyen rá lehet jönni arra, hogy nem kedveli az embereket, arra talán senki nem gondol, hogy uralkodni akar az emberiség felett, és a trollokat akarja domináns fajjá tenni. Elég intelligens hozzá, hogy megértse, ehhez fontos megismerni az ellenséget, a mágia működését és szabályait. Sok varázslóval ellentétben nem becsüli le a többi varázslényt, mint ellenfelet (ami logikus, tekintve, hogy az ősei többször harcoltak például kentaurok ellen). Bár éppen olyan kegyetlen, mint a többi troll, neki és a törzsének vannak hagyományai és szokásai, amiket soha nem sértene meg. A legfontosabb, hogy minden harcosnak lehetőséget ad rá, hogy becsületes harcban haljon meg (a varázslók ugyanakkor nem számítanak, legfeljebb ha tudnak valami más fegyverrel is harcolni). A másik ilyen hagyomány, hogy megjegyzik és a dalaikba belefoglalják mindenkinek a nevét, aki méltónak bizonyult rá, akármilyen fajhoz is tartozzon, esetenként még a gyerekeik is megkapják első névnek az illető nevét (de ez cserélődik, ha szereznek saját nevet). Neki is rendkívül fontos a személyes becsület és bátorság, mint a legtöbb hasonló szintű nép képviselőjének. Bár nem nagyon élvez semmit annyira, mint a rombolást és a pusztítást, lehetséges a troll vezérrel beszélni viszonylag békésebb témákról is. Mivel minél többet akar tudni a varázslatokról és a varázslók gondolkodásáról, hajlandó végighallgatni akár órákon át tartó történeteket is érdeklődéssel, amennyiben az tényleg informatív, és ő is szívesen mesél, bár leginkább harci történeteket. Szereti a találós kérdéseket, bár annyira nem jó bennük.
Megjelenés
Mracohor a barlangi troll erősebb alfajának tagja, amit trollról lefordítva királytrollnak neveznek. Ennek a fajnak a tagjai jóval nagyobbra nőnek az átlagos barlangi trolloknál, Mracohor mérete ennek megfelelően eléri a hét és fél métert, és meghaladja a három és fél tonnát, utóbbi nagyrészt izom. Sok barlangi trollhoz hasonlóan csontkinövésekre hasonlító tüskék nőnek ki a bőréből, amik a természetes védelemhez járulnak hozzá. Faja legtöbb tagjához hasonlóan Mracohornak sem nő haja vagy szőre, illetve nincs külső füle. A kezein öt ujj, a lábain két-két nagy lábujj van. Rengeteg különböző sebhely tarkítja a testét, ezek közül a legfeltűnőbb, ami az arca bal oldalán van, és ami miatt csak egy fekete üreg van a szeme helyén. A megmaradt szeme barna, a bőre szürkészöld. A legtöbb trollvezérhez hasonlóan ő sem csak egyszerű, rossz minőségű ruhákat visel, hanem olyanokat, amik szimbolizálják a rangját. Fekete, szakadozott ágyékkötőt és szandált hord, illetve egy sosem rozsdásodó páncélt a hozzá tartozó sisakkal, ezek mind Voldemort ajándékai még évekkel ezelőttről a szolgálataiért cserébe. Mracohor szinte mindig a kezében tartja azt a négy méter hosszú kardot, amit az ükapja készíttetett a koboldokkal (a munkáért cserébe nem falta fel őket). A hátára terítve viselni szokta azt a zöldes palástot, ami az általa megölt sárkány szárnyából készült.
Természetes faji képességek
Mracohor értelemszerűen rendkívül erős fizikailag, elég erős hozzá, hogy a Vörösszikla nevű barlangi troll törzs vezetője legyen tizenöt éves kora óta. A puszta ereje lehetővé tenné, hogy puszta kézzel álljon ki négy másik kifejlett, bunkóval felszerelt barlangi troll ellen és győzzön, illetve elég erős hozzá, hogy az ereje vetekedjen a legerősebb óriásokéval. Emellett meglepően ravasz és jó harcos, ami lehetővé tette számára, hogy egyedül végezzen egy walesi zöld sárkánnyal (egy szem és néhány égési sérülés árán). Ellenálló a mágiával szemben, ami azt jelenti, hogy például jóval több kábító átokra van szükség a leterítéséhez, és minden varázslat kisebb mértékben fejti ki rajta a hatását.
Életed fontosabb állomásai
Az emberek, mióta csak megvetették lábukat a földünkön, úgy gondolják, felsőbbrendűbbek nálunk. Egyre jobban irányításuk alá próbálják vonni a világot, próbálják eljátszani a csúcsragadozót, mert hozzájutottak valamihez, amit troll még nem birtokolt. Az arroganciájuk lesz az, ami majd elhozza a végüket. A vérükkel fogjuk vörösre festeni a földet. Nem voltam még tizenhat éves, amikor a Vörösszikla törzs vezetője lettem, és úgy döntöttem, eleget bujkáltunk már barlangokban, várva, hogy néhány mugli odatévedjen néha-néha, vagy egy bolond tudós jöjjön minket tanulmányozni. Ősi, büszke törzs a mienk, azon kevesek egyike, akikben folyik a királytrollok vére még, nem arra születtünk, hogy a föld alatt bújjunk meg örökké. Velem megkapták a lehetőséget a felemelkedésre, mert bármilyen nagy harcos volt apám és nagyapám, ők túl egyszerűek voltak ehhez a megváltozott világhoz. A törzsből sokan nem akarták, hogy kimenjünk, főleg, mert akkoriban az emberek balgaságának köszönhetően egy elszabadult sárkány járta a vidéket. Nem volt olcsó az ár a bizalmukért a megölése, de úgy döntöttem, megteszem. Ma is érzem az engem nyaldosó lángokat, a testem simogató karmokat és fogakat, mégis, nem hiszem, hogy lecserélném azt a pillanatot bármire. Nincs dicsőségesebb annál, amikor összecsapsz a szörnyek királyával, próbára teszed az erőd, teljes erővel lecsapsz, hallgatod a vicsorgását, érzed a vére szagát, nézed a vergődését a véren át, mielőtt egy utolsó roppanással elválik a fej a nyaktól. Akkor dobtam el a régi nevem, és vettem fel a leghangzatosabbat, amit bárki előttem viselt a törzsből. Hosszú idő után én lettem az első troll, aki végzett egy sárkánnyal, úgyhogy az egész törzs követni akart engem, mert olyan lettem, aki biztosan istenné válik a halála után. Talán mind elbuktunk volna egy dicsőséges de esélytelen háborúban a varázsvilággal szemben, ha nem keres fel minket a kígyóember. Azt hihette, olyanok vagyunk, mint az óriások, mert a szolgái olcsó ajándékokat hoztak és ételt ígértek nekünk a pusztításért. Elfogadtam az ajánlatát, hogy kipróbáljuk magunkat a varázslók ellen, lássuk őket harc közben, és gyorsan szembesültünk vele, hogy a mi erőnk még kevés a mágiájuk ellen. Nincs védelmünk, az erő pedig nem elég ma már. Azóta célom, hogy találjak valami megoldást arra, hogy győzhessünk ellenük. Tizenöt év telt el azóta. A kígyóember meghalt, a szolgái pedig bújnak, mint csótányok a kövek alatt. Mi is visszaszorultunk a sziget északi részére, csak tizennégy harcképes felnőtt maradt rajtam kívül. A többieket elküldtem, hogy legyenek a varázslók őrei, ismerjék meg őket, találják meg, hogy hogyan sebezhetőek. Mi, akik hátramaradtunk, szintén elvállalunk most bármit, bárkinek. Nem érdekel az emberek viszálya, hogy melyik oldalra állunk, ők mind az ellenségeink. Csak az számít, hogy végül felfaljuk mindet.
A hozzászólást Mracohor összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2016-03-11, 21:40-kor.
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Mracohor 2016-03-11, 21:31
Elfogadva!
Ránézek a képedre és félek. Bár gondolom épp ez a cél, meg hát egy barlangi troll nem is nagyon nézhet ki másképp és így nem kel pb-t se vadásznod magadnak, mennyi előny. Az tuti, hogy nagyon érdekes karaktert hoztál az oldalra. A varázslények eleve rendkívül ritkák, mert hát gondolom velük nem igen lehet a hagyományos játékokat kijátszani, ezért mindig üde színfolt valaki, aki mégis effélével próbálkozik. Szépen fogalmazol, látszik, hogy gyakorlott író vagy és remekül összefoglaltad mind a jellemet és kinézetet és a faji képességekben sem rugaszkodtál el a realitás talajától. Bár a Harry Potter sztorikban a trollok tényleg állati buta lényeknek vannak beállítva, de simán lehetnek köztük is okosabbak, trükkösebbek is, ahogyan az emberek között is vannak zsenik elvétve. Az előtörténet is nagyon pöpec lett, bár nem kéne örülnöm ennek, hiszen minden karim válogatás nélkül varázshasználó és nem akarnak annyira véres felmosóronggyá avanzsálódni. Látszik, hogy meglested a világleírást is és az oldal infoit, amiért megint csak pirospont, szóval nem is tartóztatlak. Foglalóznod nem kell, nincs mit, mehetsz játszani.
Bár gondolom épp ez a cél, meg hát egy barlangi troll nem is nagyon nézhet ki másképp és így nem kel pb-t se vadásznod magadnak, mennyi előny. 
Az előtörténet is nagyon pöpec lett, bár nem kéne örülnöm ennek, hiszen minden karim válogatás nélkül varázshasználó és nem akarnak annyira véres felmosóronggyá avanzsálódni. 
