2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "A zene (...) varázslatosabb bármely mágiánál. "
Főkarakter: Titkos Teljes név: Alicia Geller Születési hely és dátum: 1979.11.29., Leeds Csoport: Griffendél Patrónus: Ismeretlen Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Kilencedik évfolyam, Látványmágus-szak Képesség: - Mágikus adottság: Vízmágus 1.szint Kiemelkedő tudás: Mágiatörténet-kiemelkedő
Jellemed kifejtése
Csak egy szó... Egyetlenegy kurta szavacska, amit általában mindenki a fejemhez vág, amint kissé jobban megismer: ANYÁSKODÓ. Mindig mindenkit pátyolgatok. Kezdjük például a szobatársaimmal: amint felkelnek, és lemennek a klubhelyiségbe, rendet rakok utánuk, beágyazok, leviszem a szemetet, összeszedem a szétdobált könyveket. Utána még nekik áll feljebb, hogy mégis miért pakoltam el a cuccaikat. Mert zavart, hogy állandóan felbukok bennük, azért! Vagy nézzük Kevint: amikor a közelemben van, egyből előkerül a táskám legmélyéről egy fésű, mellyel rendszerint a jobb napokat látott sörényét szeretném megigazítani, hogy ne nézzen már ki olyan ágrólszakadtnak szegénykém... Igen, előfordul, hogy óra közben is ezzel piszkálom. Annyira leköt a dolog, amíg vele viaskodok, hogy észre sem veszem a tanár érkezését, és már mehetünk is büntetőmunkára. Mindketten. Vagy ott van a haveri köröm: mindig én viszem nekik a reggelijüket, mert elmondhatatlanul untam már, hogy reggeli helyett a folyosón kuksolnak, hogy bepótolják a beadandó dolgozatot, ami valami véletlen folytán kiment a fejükből. Reggelente, tanítás előtt rendszerint leugrok a konyhába, és elviszem nekik azt a pár falat ételt, majd beléjük tukmálom. Mellettem senki sem fog éhen halni, annyi szent. Vagy nézzük az engem érintett kihágásokat: azt hiszem, erre mondják, hogy rossz idöben, rossz helyen. Nem akartam részt venni benne, eszem ágában sem volt... Egyszerűen csak annyi volt a bűnöm, hogy próbáltam hatni a többiekre, akik természetesen nem hallgattak rám. Ennek pedig az lett a mellékhatása, hogy velük kellett tartanom, ha azt akartam, hogy ne kerüljenek a kelleténél nagyobb bajba. Én vagyok a járkáló lelkiismeretük, amit nem tudnak levakarni. Mindig lebuknak előttem. És persze én is mindig lebukok a tanárok előtt. A humorérzékem? Nos, azt apámtól örököltem, de – vele ellentétben – nekem sosem kell előre kiagyalnom egy-egy helyzetre az odaillő csattanót. Csak úgy jönnek, előugranak, én pedig ellövöm őket, nem számolva a következményekkel, emiatt gyakran megbántok másokat. Esküszöm, nem szándékos, csak még mindig nem tanultam meg 10-ig elszámolni magamban, mielőtt megszólalnék. Mindezek mellett intorvertált-típus lennék, mint az nemrég kiderült. Anyámék ugyanis aggódtak, amiért alig vannak barátaim, és inkább a saját kis álomvilágomban élek, ezért elrángattak egy jó szakemberhez, aki sikeresen megnyugtatta őket, hogy semmi gond, vannak ilyen emberek. Körém nem kell tömeg, nem szeretem, ha engem figyeljenek, tessék szépen békén hagyni. Utálok a középpontban lenni. Fogalmam sincs, hogy a fenébe élvezi néhány ember annyira azt a bizonyos reflektorfényt.
Megjelenés
MEGLEPETÉS! Én vagyok az a lány, aki állandóan fiús cuccokban járkál, és akiről csak azért tudod, hogy nem Steve a neve, mert a hosszú hajam, és a lányos arcom elárul. Elárul igen, mert próbáltam már rövid hajjal bomlasztani a rendet, de akkor is mindenki megmondta rólam, hogy lánynak születtem. Itt inkább fel is adtam a próbálkozást, azóta hosszú, szőkésbarna hajjal nyomom, de a szerelés nem változott. A szemem sötétbarna, amivel a mai napig nem volt alkalmam megbékélni. Miért nem lehet kék, mint a többi, normális embernek? A kék az olyan szép, nekem miért nincs olyan? Nem sminkelem magam, vagyis csak nagyon ritkán. Akinek nem tetszek, az ne nézzen rám, aki meg fontos számomra, az elfogad engem így. Eddig nem volt panasz, sőt, még így is akad olyan ember, aki megfordul utánam, vagy bókolni kezd. A velem egykorúaktól még elhallgatom, hiszen nagyon jól esik, de az idősebbeket már hamar lekoptatom. Rám ne hajtson egy olyan ember, akinek a lánya lehetnék. A többi lányhoz képest igencsak magasnak számítom a 170 centimmel, és igencsak vékonynak a TITOK-nak minősülő súlyommal.
Életed fontosabb állomásai
1979. november 29.-dikén születtem Leedsben, egy aranyvérű család második – nagyon várt - tagjaként. Apám a híres-hírhedt Walpurgis Leányai zenekar menedzsere, immár negyedik éve. Anyám banki tisztviselő egy mugli pénzintézményben, ami igencsak meglep másokat, amikor elsőként ismernek meg minket. Ritka, hogy egy aranyvérű varázsló a muglik dolgaiba ártsa magát, de anya igazán szereti a munkáját, és a muglikat is. Szerinte bájosak. Nagy családba születtem, nagy eséllyel emiatt lettem annyira anyáskodó. A szüleim ugyanis szinte állandóan dolgoznak, a bátyám nyaranta külföldön van gyakorlaton, így rendszerint egyedül maradok a 9 éves ikerhúgaimmal, akikre vigyáznom kell. Miattuk kedveltem meg a rajzfilmeket... engem is ugyanúgy leköt a Spongyabob, akár őket, képes vagyok órákon át a képernyőre tapadni, és azt az átkozott szivacsot bámulni. Néha még a házimunkát is elfelejtem, amit anyáék nem igazán díjaznak. Bár, ha este bepótolom a dolgokat, akkor nem mindegy? Ja, és még valami: szomorú, de nagyon úgy tűnik, hogy a két lánytesóm (Kesha és Elisabeth) kviblik. Semmi jelét sem mutatták ugyanis eddig annak, hogy tudnának varázsolni. Ez apámat kétségbeejti, de anyám megbékélt a gondolattal. Ő már nem is várja a levelet a Roxfortból, nagy eséllyel tud valamit. Mindegy, kitagadni nem fogjuk őket. Tavaly nyáron költöznünk kellett, mert anyát áthelyezték egy Swansea-beli bankfiókba, és a távolság sajnos nem engedte meg, hogy Leedsben maradjuk. Pedig szerettem ott lenni, de már mindegy. Apám továbbra sincs otthon, a munkája miatt állandóan utazik, anyu pedig egyre többet túlórázik. Ebben az egész költözésben az volt az egyetlen jó dolog, hogy Kevin szomszédja lettem, akivel ház,-és évfolyamtársak vagyunk a suliban. Igen, tök buli volt az első három hétben, aztán már lassan kezdett az idegeimre menni, hogy szinte állandóan popcornnal és üdítővel állít be hozzánk, és követeli, hogy nézzünk valami filmet. Mindenesetre kedvelem, tényleg, de néha legszívesebben két lábbal rugdosnám át a küszöbön. Ilyenkor mindig egy bájos mosolyt erőltetek az arcomra, és azzal invitállak beljebb. Jól lehet, eleinte nem örültem a dolognak, de filmnézés közben már semmit sem bántam, olyan jókat nevettünk. Utána beütött a ménkű... Szeretek énekelni, komolyan szeretek, de csak magamban és magamnak. Mindenesetre, nyaranta nyitott ablaknál szórakoztatom magam a saját hangommal, amit hamar meg is bántam, hiszen elég hamar a te bamba arckifejezéseddel találtam szembe magam. Kérdőre vontál, miért nem szóltam az énektudásomról, amikor nyílt titok volt, hogy te bandát szeretnél alapítani. A tudtodra adtam, hogy eszem ágában sincs színpadra állni, és másoknak is számot adni a tudásomról. Te azonban ennek ellenére is rám akaszkodtál, de nem adtam alább, és stílusosan rád vágtam az ajtót. Kétszer. Jó hangosan, hogy biztos vedd az adást. Utána este már 30 nem fogadott hívásom volt tőled. Nem érdekelt, szépen sorban kitöröltem mindet. Napokig szóba sem álltam veled. De ez így nem volt jó... Senki sem állított be hozzánk filmet nézni, nem volt kivel nevetnem, hiányozni kezdtél, így belementem. De előtte gyártottam magamnak egy kiskaput: csak akkor vagyok hajlandó fellépni, ha egy éven belül megalakul a banda. Nem hiszem ugyanis, hogy eddig kitart a lelkesedésed, hiszen jövő nyáron már ismét más fog érdekelni. Akkor pedig én is megúszom ezt az egész idétlenséget. Aztán nyár végén ismét nagyon mellélőttünk... Olyasmit tettünk, amit nem kellett volna, ezt később magamban elég komolyan beláttam. Soha életemben nem tekintettem rád potencionális pasi-jelöltként, nem is vonzódom hozzád a mai napig, de valami mégis történt aznap... Nem tudom, talán csak több pollen volt a levegőben, vagy jobban éreztük magunkat a kelleténél? Fogalmam sincs. De ami megtörtént, az megtörtént. Egyéjszakás kaland volt az egész, semmi több, és egyikünk sem szándékozott ezt folytatni. Tudom, mert mindketten leültünk, és átrágtuk magunkat a dolgon, bármennyire is kényelmetlen volt. Nem szeretnénk egy ilyen jó barátságot tönkretenni, mint a miénk. De valami még mindig van... Nem tudom meghatározni, talán sosem leszek rá képes, de az a valami ott van a levegőben, amikor kettesben vagyok veled. Élvezem, és szeretem az így eltöltött időt, még ha néha az idegeimre is mész a hülyeségeiddel, és a bajkeverő génjeiddel. Másként tekintek rád, mint előtte. Nem, nem vagyok szerelmes, csak felnőttél a szememben. Egészen addig a napis nem is ismertem azt a másik oldaladat, tudod? És ott van még Daniel is, a mindenttudó bátyám. Valamelyik idióta haverja baglyot küldött neki külföldre a hírrel, hogy én meg te együtt vagyunk, holott ez nem is volt igaz. Másnap már otthon is volt, és megfenyegetett téged... A tudtodra adta, hogy nem szeretne a közelemben látni, meg úgy általában senki közelében sem. Ez fizikai képtelenség, de nem törődtünk vele. Ha annyira nem képes, hogy felfogja, hogy semmit sem szeretnénk egymástól, akkor így járt. Szerencsére mi azóta is nagyon jóban vagyok, aminek kifejezetten örülök.
Az iskolai évek:
11 éves koromban – mint minden más diák – én is megkaptam a Roxfortból a levelet, aminek nagyon örültem. Bevallom, aggódtam, hogy nem rendelkezem elegendő varázserővel ahhoz, hogy felvegyenek, de úgy tűnt, ez teljesen alaptalan volt. Bekerültem hát Európa legjobb tanintézményébe, és igyekeztem a lehető legjobbat kihozni magamból. Összeismerkedtem Cissyvel, Emily-vel és Brigittel. Hamar a legjobb barátnők lettünk, és nem sokkal később már együtt mentünk mindenhova. Könyvtár, Roxmorts, no meg persze a kihagyhatatlan roxforti birtok. Ritkák voltak az olyan pillanatok, amikor valamelyikünk egyedül lett volna. Még a mosdót is csapatostul támadtuk meg, és vettük be. Másodikos koromban kezdtem el másokkal is ismerkedni, de bevallom, ezt sem önszántamból tettem. Nekem bőven elég lett volna a kis négyesfogatunk, de a lányok ismét belerángattak valami ökörségbe... Lógjunk ki a Tiltott Rengetegbe... Erre azért nem voltam hajlandó, de amikor nem tudtam őket lebeszélni a dologról, akkor indultam utánuk. Végig mondtam a magamét, amíg le nem értünk, de ott megtorpantam egy pillanatra... Három makacs lánnyal még boldogultam volna, de a Rengetegnél még három fiú állt – akik, mint később kiderült – az évfolyamtársaink voltak. Úgy tűnt, ők voltak a kiagyalói ennek az egész öngyilkosságnak. A tervük szerencsére dugába dőlt, mert én egyáltalán nem szerettem volna részt venni ebben, és mivel a vadőr háza a közelben volt, értesítettem Hagridot a dologról. Azt hiszem, ez volt az a pont, ahol megingott a velem szembeni bizalmuk. Innentől kezdve egy tervükbe sem avattak be engem, és lassanként nem is szóltak hozzám. Nem bántam, elvoltam egyedül is, ami azt illeti, nekem az ilyen barátok egyáltalán nem hiányoznak. Harmadikos koromban került az iskolába a híres Harry Potter, aki elbűvölően aranyos volt. Persze Fred és George Weasley szinte rögtön fogadásokat szervezett arra nézve, hogy Potter a mi házunkba kerül. Azt hiszem, akkor vesztettem el a heti zsebpénzemet, mert én a Mardekárra tettem. Negyedikes voltam, amikor kinyílt a Titkok Kamrája, és valami gyilkolni kezdte a sárvérűeket. Karácsony után a szüleim nem is engedtek vissza a Roxfortba, amit egyáltalán nem bántam. Kevinen kívül nem sok másik emberrel beszélgettem, úgyhogy örültem is a dolognak. Fél évig tanultam a Durmstrangban, de az ötödiket már ismét a Roxfortban kezdtem. Abban az évben ismertem meg Davidet, a mardekáros srácot, aki hamar levett a lábamról. Mindent elsöprő szerelem volt ez – az én részemről legalábbis. Fülig bele voltam zúgva a fiúba, aki legalább fél éven át hitegetett, majd lebukott. Megcsalt az egyik szobatársammal. Nem hevertem ki túl hamar, azt hiszem, valamennyire még mindig bennem van a dolog. Hatodikos voltam, amikor megrendezték a Trimágus Tusát, amelyen részt vett a Durmstrang is, aminek én kifejezetten örültem. Az ottani tanulókkal nagyon jól kijöttem, úgy tűnik, számomra a fiúk társasága megfelelőbb, mint a lányoké. Valamiért nem szeretek sem a sminkről, sem a pasikról beszélgetni. Ehelyett jobban érdekel a kviddics, és a párbajszakkör. Nem éppen tipikus női téma. Hetedikes koromban ismerkedtem meg Hugóval, azzal a hugrabugos sráccal, aki magára vonta a figyelmem. Kevin haveri körében volt, és lassan, de biztosan megtetszett. Sajnos nem jöttünk össze, mert a mai napig tartok attól, hogy bárkivel is komoly kapcsolatba kezdjek, de még mindig nagyon jóban vagyunk. Úgy látom rajta, hogy eléggé vonzódik hozzám, és a többiek is mindig ezzel cukkolnak, amikor összefutunk a folyosón. Jóképű srác, bevallom, kellemes a megjelenése, sok időt töltünk együtt. De arról, hogy mi lesz ebből a későbbiekben, még fogalmam sincs...
//Egyeztettem a karit meghirdető emberkével, mert Aliciát már elvitték, de az illető hónapok óta nem aktív, szóval megalkottam//
A hozzászólást Alicia Geller összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2017-06-10, 22:06-kor.
Cheon Seung-ah
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Alicia Geller 2016-02-29, 18:28
Elfogadva!
Először is, köszönöm a bővítést, sokkal kidolgozottabb lett így a karakter, mint az első verzióban. Nagyon tetszik a pb-d, szerintem jó választás, illik a lányhoz, ha nagyon akarom, még azt a bizonytalanságot is belelátom a szemébe, amit az ET végén emlegetsz. Leírás alapján nagyon szimpatikus, szerethető karakter, minden tulajdonsága szépen meg van magyarázva, az is tetszik, hogy az eredeti történéseket is megemlítetted. Érdekes a szerelmi élete is, csoda, hogy még nem tört össze ennyi csalódás után. Viccet félretéve, szurkolok, hogy az utolsó sráccal legyen valami, ha már az eddigiek nem igazán váltak be. Kevinnel azért vigyázz majd, külön örülök az érkezésednek, mert végre valaki talán meg tudja nevelni. Összegezve mindent, a javítás után már nem találok benne semmi kivetnivalót, úgyhogy foglalózz, és vesd bele magad a játékokba! Hajrá!
Nagyon tetszik a pb-d, szerintem jó választás, illik a lányhoz, ha nagyon akarom, még azt a bizonytalanságot is belelátom a szemébe, amit az ET végén emlegetsz. 
Viccet félretéve, szurkolok, hogy az utolsó sráccal legyen valami, ha már az eddigiek nem igazán váltak be. Kevinnel azért vigyázz majd, külön örülök az érkezésednek, mert végre valaki talán meg tudja nevelni. 
