2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Szabadság, szerelem"
Főkarakter: Titkos karakter Teljes név: Caroline Rosenberg Születési hely és dátum: Dublin, 1980.12.20. Csoport: Hugrabug Patrónus: ismeretlen Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Diák, hetedik évfolyam Képesség: Mágikus adottság:Telekinézis, 1.szint Kiemelkedő tudás: Gyógynövénytan-kiemelkedő, Bájitaltan-tehetségtelen
Jellemed kifejtése
Energikus, életvidám lánynak tartom magam, aki mindig igyekszik egy kis színt lopni mások életébe is a jelenlétével. Szeretem a mosolygó, és gondtalan embereket, mindent megadnék azért cserébe, ha nekem se kellene folyamatosan mások véleményével foglalkoznom. A barátaim – már az a kevés, aki lehet – mindig mellettem állnak, eddig még soha életemben nem hagytak cserben, és én sem szándékozom ezt tenni velük. Hamar kiszűröm az olyan embereket, akik csak érdekből vannak mellettem, és kíméletlenül elküldöm őket. Nem szeretem, amikor kihasználnak, éltem már át emiatt rosszabb időszakokat. Könnyen a lelkemre veszem a bántó szavakat, de igyekszem magamban megoldani a problémáimat, nem vagyok a panaszkodás híve. Sokan ugyanis abban a tévhitben élnek, hogy az én életem felhőtlen, mi okom lenne panaszkodni? Nekik innen is üzenném, hogy ez korántsincs így. Az, amit a külvilág felé mutatok, közel sem egyenlő azzal az érzéssel, ami bennem tombol legbelül. Legszívesebben én is gondtalanul élném az életet, és én lennék a legboldogabb, ha csak a tanároknak kellene megfelelnem. Engem azonban mindenki les, kritizál, megszól, alakít. Mindennap más-más embernek kell a kedvére tennem, mindig más-más arcot kell magamra öltenem, függően attól, kivel beszélgetek. Anyám szerint például illetlenség vendégségben ételt visszautasítani, így amikor vele megyek valahova, nem teszem. Apám szerint nem szabad elfogadnunk, így mellette mindent el kell utasítanom. A miniszter szerint tejjel finom a tea, és nekem is azzal kell innom, amikor vele teázok, hogy a kedvében járjak. Hiába nem szeretem, ez nem arról szól. Nekem MEG KELL felelnem. Mindenkinek. A tanároknak, a szüleimnek, a vőlegényemnek.
Megjelenés
Hosszú, vörösesbarna hajam van, melyet általában kibontva szeretek hordani, de természetesen itt sem számít a véleményem, így leggyakrabban elegáns frizurával kell megjelennem. Otthon. Az iskolába szerencsére nem küldenek utánam fodrászokat, így ott nyugodt szívvel kiélvezhetem a tudatot, hogy legalább a hajammal azt teszek, amit szeretnék. A szemem zöldeskék, ami sokak szerint szép. Hát, nem tudom, én a kéknek jobban örülnék, de ebbe már nincs beleszólásom, ismét csak a szüleim miatt, még ha ezt nem is szándékosan tették. Az iskolában szeretek sportosan öltözködni, hiszen már az agyamra mentek az elegáns ruhadarabok, amelyeket egész életemben viselnem kellett. Állandóan szorítottak, nem mozoghattam bennük úgy, ahogy szerettem volna, és kínosan ügyelni kellett rájuk, nehogy tönkremenjenek. Na, nem mintha még egyszer felvettem volna őket... Egyébként sem engedné az etikett, mert az milyen már... Az iskolában időm nagy részében szabadidőruhában vagyok, de amikor kell, tudok nőies is lenni.
Életed fontosabb állomásai
Család:
Mint említettem, a családom nagy hírnévre tett szert az idők folyamanán. Ükapám híres bájitalfőző volt annak idején, és elég sok, általa készített bájitalnak hasznát vették a gyógyításbam. Dédapám ezt rendesen ki is használta, és elindította a saját vállalkozását, amely igen hamar jövedelmező is lett, hiszen ez garantálta, hogy ükapám eredeti receptjei alapján készítenek mindent. Nagyapám még tovább vitte a dolgot, ő már embereket is alkalmazott és beindított egy nagyüzemet, ami nemrég apámra szállt. A családunk pedig híres lett ükapám révén, így elég szépen meg is gazdagottunk, ennek köszönhetően pedig nem maradt egy perc nyugtom sem, hiszen – ha már van pénzünk – viselkedjünk is úgy, mint az arisztokraták. Apám vett egy kastélyt, és igen szépen kihasználta ükapám hírnevét. Mindig elérte, hogy a mágusvilág médiájának szeme ránk irányuljon, legyen az egy jótékonysági bál, vagy más pénzherdáló rendezvény. Anyám rendszeres vendége volt különböző rádióműsoroknak, ahol természetesen elég gyakran faggatták arról, hogy mi, ükunokák, miként képzeljük el a jövőnket, szeretnénk-e ükapánk nyomdokaiba lépni? Anyám ilyenkor csak visszafogottan nevetett egyet, majd elmondta, hogy engem a gyógyítói-szak vonz (ami cseppet sem volt igaz, de a közönség ezt szerette volna hallani), a húgom pedig igen kiemelkedő eredményeket ér el az iskolában, így előtte minden lehetőség nyitva áll. A bátyámról persze egy szó sem esett. Apropó, a bátyám... Mark volt a neve, vagyis még mindig az, és hát velem és a húgommal szemben őt nem lehetett irányítani. Nem érdekelte a család hírneve, se apám fenygetése, azt csinált, amit akart, és ennek meg is lett a következménye. A szüleink kitagadták az örökségből, majd külföldre küldték egy nevelőintézetbe. Titokban hetente leveleztem vele, a felfogása ugyanolyan volt, mint annak idején, egyszóval nem sok sikerrel jártak anyámék. A húgom a család kedvence, mindent megkap, amit szeretne, és mindig mindent elnéznek neki. Ha valami rosszat csinál, akkor anyámék azzal jönnek, hogy csak a határait feszegeti. Ha rossz jegyet kap valamiből, akkor természetesen csakis a tanár lehetett részrehajló valaki mással szemben. Egyszóval: soha semmi sem az ő hibája, találnak helyette másik bűnbakot. Ami szerény személyemet illeti... Nos, én vagyok a középső gyerek, az örökös második... Soha, semmi sem elég jó bennem, semmit sem csinálok tökéletesen. Állandóan a húgomat állítják elém példának, aki minden szabályt szigorúan betart. De én nem tudok megfelelő lenni neki, szó sem lehet arról, hogy bármiben is elismerjék a tehetségemet.
Iskola:
Az első három évemet Franciaországban, a Beauxbatonsban töltöttem, ahol megtanítottak az etikettre, és minden másra is, amit az előkelő hölgyeknek tudniuk kell. Nos igen, apámnak annyira fontos volt, hogy a családunk a lehető legmagasabbra törjön az arisztokrácia körében, hogy mindhármunkat külföldi iskolákba küldött tanulni az első pár évben. Mert ugyebár a brit nevelés nem megfelelő a brit gyerekek számára. Nem, nekünk francia nevelés kellett, ők vannak otthon minden formaságban. Megtanultuk, hogy kell tartani a teáscsészét (mert az ugyebár nagyon fontos), miként kell járni (mámorító pillanat volt egy 12 éves lány számára könyvvel a fején járkálni), és miként illik illedelmesen köszönni (korosztályonként, nemenként!). Negyedik év elején térhettünk vissza a hazánkba, és mehettünk a Roxfortba. Nem bántam, soha életemben nem rajongtam a franciákért. Jobban szerettem itthon lenni, ott valahogy nem voltam képes beilleszkedni. A hugrabugba kerültem, ami engem egyáltalán nem lepett meg, hiszen nagyon jól ismertem saját magamat. Húgom mardekáros lett, ő most negyedikes, és nagyon népszerű, sok barátja van. Személy szerint én gyanítom a dolog okát, de ebbe inkább ne menjünk bele. Itt szerencsére hamar beilleszkedtem, nem feszengtem annyira, mint a Beauxbatonsban. Ott valahogy szigorúbbak voltak a tanárok, nem sok mindent néztek el nekünk. Mindennap franciaórára kellett járnom, mert állítólag borzalmas volt a kiejtésem. Sokat ez sem segített rajta, de időtöltésnek megfelelt. Bájitaltanból elég ügyetlen vagyok, úgyhogy nem örököltem ükapám tehetségét, amit eléggé sajnáltam. Piton állandóan az orrom alá dörgölte a dolgot, ami – valljuk be őszintén – rendszerint eléggé megviselt, emiatt a nyári szünetem nagy részét magántanárnál töltöttem. Sikertelenül. Év elején ugyanolyan ügyetlen voltam benne, mint előző év végén. A szívemhez legközelebb eső tantárgy a Gyógynövénytan volt, amiben kiemelkedő eredményeket értem el. Kívülről fújtam a tananyagot, pedig soha bele se néztem a könyvekbe óra után. Egyszerűen nem volt rá szükségem.
Magánélet
Nincs, és gyanúm szerint nem is lesz soha. Nyár elején eljegyeztek egy fiúval, Jonas Maximiliannel, aki szintén gazdag családból származott, de nekem egyáltalán nem volt ínyemre a dolog. Mármint, Jonas rendes, meg minden, nagyon aranyos fiú, de én tényleg azt hittem, hogy az ilyen kényszerházasság már rég kiment a divatból. Úgy tűnik, tévedtem vagy apám feltett szándéka volt újraéleszteni a hagyományt. Tiltakozni nem tiltakozhattam, némán tűrtem. Persze, utána kettesben maradtunk Jonassal, akivel mindent megbeszélhettem, és ő meg is értett engem. Nagy eséllyel neki sem tetszett a dolog, de ő sem tehetett mást. Állítása szerint három napig veszekedett a szüleivel, hiába. Még szerencse, hogy én nem kezdtem bele ebbe. Ami engem illett, nekem más fiú tetszett. Igaz, egy évvel fiatalabb volt nálam, és nem is váltottam vele soha egy szót sem, de megakadt rajta a szemem. A folyosón, amikor szembejött velem, állandóan összemosolyogtunk, és én ilyenkor a fellegekben jártam. Hogy miért nem lett belőle semmi? Nem volt jó híre az iskolában, sok lányt vett már le a lábáról, és ha apám megtudta volna, hogy vonzódom hozzá, állt volna a bál otthon. Márpedig, a húgom szeretett besúgott játszani, így inkább nem kockáztattam. Nem szerettem volna itthagyni a Roxfortot, és ismét külföldre menni. Ez lett volna ugyanis a következménye annak, ha a szívemre hallgatok. De a fiútól nem csak az apám féltett: az évfolyamtársaim nagy része is figyelmeztetett, hogy ne dőljek be neki. Szerette a szép lányokat, engem is otthagyna pár nap múlva, annyit nem ér ez az egész. Ebben igazuk volt, így inkább csak csendben figyeltem a távolból, ahogy újra meg újra más lányhoz ment oda. Lassan, de biztosan beleszerettem...
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Caroline Rosenberg 2016-02-23, 21:59
Elfogadva!
Hű hát kész csoda, hogy még ilyen előélettel is mosolygós és jó kedvű tud lenni szegény lány. Na nem voltak nagy tragédiák az életében, de nem lehet könnyű középső gyereknek lenni. Én már csak tudom, én is az vagyok. A megfelelési kényszere elég nagy nehézségeket fog még okozni neki, bár jó eséllyel már így is okozott épp eleget, úgyhogy nem irigylem érte. Erre bejön még pluszban ez a vőlegény dolog is. Kapott rendesen a fekete levesből, annyi tuti, kész csoda, hogy még nem szökött meg. Mondjuk akkor érthető, ha valaki más tetszik neki, de még e téren is rosszul választott, hiszen tudja mindenki a suliban, hogy Michael bajos döntés bármelyik lánynak, de hát a szívnek nem lehet parancsolni... Minden okés lett, tényleg tuti kis karit dobtál össze, én viszont mindjárt bealszom, úgyhogy nem húzom az idődet, foglalózz, ha netán még erre nem került sor, aztán mehetsz is játszani.