Főkarakter: Főkarakter
Teljes név: Jang Ha-Na
Születési hely és dátum: 1981. szeptember 19. Aviemore, Skócia
Csoport: Griffendél
Patrónus: Szibériai pézsmaszarvas
Évfolyam: Hatodik
Képesség:-
Kiemelkedő tudás:Bűbájtan - Kiemelkedő, Sötét Varázslatok Kivédése - Kiemelkedő
Jellemed kifejtése
Életvidám, hiperaktív, barátságos, gondoskodó, akaratos
Ha jellemeznem kéne saját magamat akkor ezt az öt jellemvonásomat emelném ki. Egy igazán talpraesett és találékony lányként tartom magamat számon. Könnyen ismerkedem és barátkozom mivel sok témában otthonosan mozgok. Egyesek állítása szerint túlságosan is pörgök és időnként akik nem töltenek velem elegendő időt nem tudják kivenni mit akarok mondani mivel annyira hadarok. De mit is tehetnék? Szeretek beszélni az idő pedig véges ehhez igazodván gyorsítok a beszédtempón is.
Szeretek viccelődni és kínos történeteket mesélni amik velem történtek meg. Lehet, hogy mások ezeket inkább elhallgatják de én előszeretettel osztom meg őket annak érdekében, hogy nevettessek. Ilyen téren olyan vagyok mint egy nyitott könyv.
Szinte képtelenség kihozni a sodromból. Nincs olyan sértés ami nem peregne le rólam azzal egy időben amit elhangzott. Ilyenkor nem félek én is visszaszólni persze teljesen higgadt és sajátos fennkölt stílusomban. Elemben ha valaki valamelyik hozzám közelálló személyt bántja akár lelkileg akár fizikailag na akkor az jobb ha futásnak ered mert ha elkapom neki annyi.
A környezetemmel gyakran anyáskodóan viselkedem amin sokszor csak poénkodnak de egy bizonyos határ átlépése után már rám szólnak. Talán kicsit túlságosan is aggódok azokért akiket kedvelek. De hé! Én ilyen vagyok ezt kell szeretni. Lehet, hogy úgy viselkedem mint egy anyatigris de tudom, hogy ez titkon jól esik nekik, hogy így törődök velük.
Sokan kérdezgetik, hogy mitől tudok egész álló nap úgy vigyorogni mint akinek nem lenne más arckifejezése. Erre a teljes választ én magam sem tudom igazán. Egyszerűen nem tudom lógatni az orromat hiszen a legszebb tinédzser éveimet élem a Roxfortban.
Vagyis pontosítva nem tudok akkor búslakodni amikor emberek vannak körülöttem. Az már teljesen más téma, hogy mi történik abban az esetben ha kénytelen vagyok napokat egymagamban tölteni. Olyankor az örökzöld és mindig vidám énem eltűnik mint a kámfor és szépen lassan pár nap múlva átadja helyét egy egészen más érzésnek. Szinte már betegesen rettegek az egyedülléttől. Persze van olyan, hogy én is kedvet kapok egy kis magányhoz de ez maximum két napig tart és aztán már vetem is magamat bele a társasági életbe. Ez a szinte már beteges társfüggőség az egyik legnagyobb gyengeségem józan megítélésem szerint. Na de nagy szerencsémre a diáktársaim kedvelnek így mindig van kivel elütnöm a szabadidőmet.
Megjelenés
Az arcberendezésem nem üt el az átlagtól. Nem gondolom úgy, hogy lenne bármilyen külső jegyem ami kiemelkedően szép vagy rusnya lenne. Csak szimplán átlagos ázsiai arcvonásaim és sötét szemszínem van ami a megítélésem szerint rettentően unalmas. A hajam is egyszerű sötétbarna ami a kulcscsontom alá ér. Ezen a szürke egér kisugárzásomon próbálok színes ruhadarabokkal javítani amikor is nem az iskolai egyenruhát és talárt kell hordani.
Lehet, hogy az arcom nem valami különleges viszont a mimikám rettentően gazdag. Nagyon jól értek a szemforgatáshoz, fintorgáshoz és a különböző érzelmek átviteléhez arcjátékon keresztül. De leginkább a folytonos tejbe tök vigyorgásomról vagyok híres ami szinte levakarhatatlan.
Sajnos nem áldott meg a mindenható valami magas termettel. Kifejezetten alacsonynak számítok a korosztályomon belül. Viszont testalkatom meglehetősen karcsú ahhoz képest, hogy mennyit eszem és milyen lusta vagyok.
Életed fontosabb állomásai
Nem éppen zökkenőmentes gyerekkor...
Skócia egyik kisebb városában pontosabban Aviemoreban láttam meg a napvilágot vagyis inkább a borús felhőket. Mivel az esetek nyolcvan százalékában vagy esett vagy pedig mindent egybefüggő felhőréteg borított. Na de ez most nem lényeges.
Jang Ga Eul boszorkány és Edgar Shepherd halálfaló egyedüli gyermekeként jöttem a világra. Nem tudom, hogy anyám anno mit láthatott abba a fickóba akit nem szívesen nevezek apámnak. Lehet, hogy biológiailag az de más értelemben nem igazán töltötte be a családfenetartó szerepet sohasem az a mániákus őrült. Szerencsére édesanyám esze idővel megjött és amikor olyan öt éves korom körül lehettem fogott engem és az összes holminkat és felköltöztünk Londonba. Ebben az időszakban albérletről albérletre jártunk és bujkálunk, hogy ne találjon ránk a drágalátos édesapám. De a baj így is megtalált.
Egyik délután anyának sürgős teendőiből kifolyólag el kellett mennie félórára és mivel már lassan egy éve nem volt semmi jel arra, hogy a nyomunkba lenne bárki is ezért megkockáztatta, hogy arra a kis időre egyedül hagy. Hiszen csak pár utcával arrébb vitte a szükség. De ahogy a mondás tartja sajnos, ami tönkremehet, az tönkre is megy. Az idilli béke pillanatok alatt foszlott szerte amikor is alig telhetett el negyed óra furcsa eseménysorozatokra figyeltem fel. A szobámban ültem amikor is lépteket halottam. Hirtelen átjárta testemet a félelem mintha csak megéreztem volna, hogy valami rossz fog történni. Gyorsan gyermeki logikától vezérelve bebújtam a szekrénybe amint meghallottam, hogy az a valaki az ajtómhoz közeledik. Sajnálatos módon a búvóhelyválasztással nem jártam sikerrel mivel az illetékes rögtön megtalált.
Az egyik pillanatban még azzal a személlyel néztem farkasszemet aki elől már hosszú ideje menekültünk a másikban pedig már egy sötét és barátságtalan helyiségben tértem magamhoz. Az igazat megvallva arra a három napra amit abban a lyukban töltöttem nem emlékszem pontosan. Annyira fiatal voltam és nagy trauma volt az egész számomra, hogy az elmém tudatosan elzárta az ott töltött időm emlékeit. Ha nagyon megerőltetem magamat akkor is csak annyit tudok felidézni, hogy végig sírtam a napokat és sokszor megütött "apám" engedetlenségem miatt. De a pontos történések ködbe vesztek. Már a harmadik napomat töltődtem fogságban amikor is kiszabadított egy csapat auror anyám kíséretével viszont el rablómat már nem tudták kézre keríteni
.
Ennek a balszerencsés eseménynek köszönhetően költözünk vissza édesanyám szülőországába Dél-Koreába. Ahol teljes biztonságban tengettük utána mindennapjainkat.
Ígértetekkel teli iskolásévek...
Mint ahogy az aranyvérűként számomra is várható volt megkaptam a levelet a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolától amikor betöltöttem a tizenegyedik életévemet. Nagy unszolgatások után visszatértem Angliába, hogy tanulmányaimat a híres iskola biztonságot nyújtó falai között folytathassam. Már hatodik éve koptatom az iskolapadot és boldogabb már nem is lehetnék. A rettegéssel teli múlt hirtelen olyan távolinak hatot mintha meg sem történt volna és csak álmodtam volna az egészet. Új lappal indultam és esélyt kaptam végre, hogy egy normális varázslótanonc életét élhessem.