2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "The world is a book and those who don't travel read only one page"
Főkarakter: Főkarakter neve: Draco Malfoy Teljes név: Ide jön a karaktered teljes neve Születési hely és dátum: 1978. október 11. London, Anglia Csoport: Hollóhát Patrónus: Üregi nyúl Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Nyolcadik (auror) Képesség: - Mágikus adottság: Földmágus 1. szint Kiemelkedő tudás: Bűbájtan - Kiemelkedő, Átváltoztatástan - Kiemelkedő
Jellemed kifejtése
A szüleim mindig is azt mondták, azért nem kell nekik második gyerek, mert ennél jobbat úgysem tudnának összehozni. És valóban, kedves, és szeretnivaló vagyok, mindenben megtalálom a humor forrását. Ha van olyan, hogy antiszarkasztikus, hát én vagyok az. Nem a negatív élt találom meg a mindennapi dolgokban, csakis azt, hogy milyen jót láthatok benne. Imádok viccelni, másokat megnevettetni. Azért azt nem mondanám, hogy én volnék ügyetlen. Valahogy a humor mellett érzékem van a logikai csavarok kitalálásához, rám mondták mindig, hogy a jóeszű gyerek. Többségében ott szoktam elvérezni, hogy mindent túlgondolok, és a terepmunka nem az erősségem. Hajlamos vagyok a legkisebb hűvösben is megfázni, és mindent komolyan venni, ami az egészséggel kapcsolatos, gyorsan ágynak esek, nagyon a halálomon tudok lenni. Képes vagyok arra, hogy mindent túldramatizáljak, különféle fóbiákat találok ki magamnak, amelyek talán leküzdhetőek lennének, ha kicsit megerőltetném magamat. Ettől eltekintve igen céltudatos emberke vagyok, és alaposan odafigyelek mindenki nyűgjeire.
Megjelenés
Kifejezetten göndör a hajam, amit nem túlzottan szeretek, ezért ha csak lehet, minél rövidebbre vágatok. És hogy ezzel katonás lennék? Szó sincs róla. Sokkal inkább tűnök amolyan tudóspalántának a pulcsijaimban, de ha arról van szó, hogy ki kell mennem terepre dolgozni, akkor azért igyekszem az elegánsak kényelmesre cserélni. Vékonyka vagyok, egy szem felesleges hús nincsen rajtam, de azért annyira nem vészes a helyzet, hogy csenevésznek tűnjek. A szüleim mindig elkényeztettek, de nem akartam én lenni a szeretett kisfiúk, ezért próbáltam sportolni, így némileg szálkás vagyok, izmosnak viszont biztosan nem mondanám magamat. A magasságom átlagos, olyan százhetven centi lehetek, és ezzel elégedett is vagyok. A legtöbbször simára borotválom az arcomat, de ha hazamegyek az ünnepekre, akkor ezzel nem foglalkozom, vagy ha valami több napos ügyön dolgozom, akkor is feledésbe merül ez, és akkor állítólag kifejezetten dögösnek tűnök borostásan. Hát nem tudom, ezt ítéljék meg, akik látnak. Viszont van bennem valami báj, amelytől még a legfeministább lányok is olvadnak, hogy olyan cuki...
Életed fontosabb állomásai
Furcsa dolog utólag megtudni, hogy apa életének legfontosabb állomása nem is anyához köthető. Én mindig azt hittem, hogy imádják egymást, meg engem is, és apa mindig jó emlékekkel gondol vissza arra, hogy egykor még saját nyomozóirodája volt. És most kiderül, hogy valaki mással, aki nem anya volt. Jó, azt tudtam, hogy anya gyógyító volt, és nem vett részt a nyomozásokban, de hogy apának volt valaki más.. hát ez furcsa. Amikor megkérdeztem, hogy akkor miért nem váltak el, azt a választ kaptam, hogy egyrészt a legjobb barátok voltak, és apa fiatalkori szerelmét nem lehet egy egész életre büntetni, meg hát miattam sem, azt akarták, hogy teljes családban nőjjek fel. Viszont látják, hogy mennyire nem bírom magammal, hát átvehetem azt az atyai örökséget. Ugyan a hely nem az övé volt, csak bérelték, de mivel nem vette ki még senki, enyém a pálya. Van bennem némi izgalom, hogy hogyan is fog működni, hiszen eddig főleg az elméleti tudományokra koncentráltam, most pedig teljesen magamra leszek utalva. Ugyan felmerül bennem, hogy szóljak az évfolyamtársaimnak, hátha valaki be akar csatlakozni, de nem, itt most úgy vélem, hogy nekem kell továbbvinni a családi üzletet. Amely úgy tűnik hogy nem állt a szüleim közé. Átgondolom, hogy az egyetem mellett mennyire fog menni, végülis ez az első felsőbb évem, amikor már a magam ura vagyok, de úgy gondolom, hogy egy próbát megér. Mivel van némi spórolt zsebpénzem, meg még apáék ki is egészítették, az a tervem, hogy majd egy évre előre kifizetem a bérletet meg a rezsit, hogy legalább az épülettel ne legyen gond, és majd a bejövő haszonból adom nekik vissza, kivéve ha nagyon vonakodnak elfogadni. Áldott jó szívük van, hogy ennyire támogatnom. Rákeresek a címre, és megdöbbenve veszem észre, hogy eladó. Úristen, ha most valaki megveszi, akkor minden összedől, annyi pénzem most biztosan nincsen, egyedül tutira nem, és többet pedig nem akarok a családtól kérni. Már az újságban is azt láttam, hogy kívülről nagyon lepukkant, de majd személyesen megnézem magamnak. Titkárnő! Az viszont kelleni fog. Így megfogalmazok egy szép hirdetést, amiben akár gyakorlat nélküli titkárnőt is felvennék, nagyon sikerdíjas fizetéssel, azaz az ügyeink után százalékban, hiszen most csupán egy-két hónapra tudnék bárkit is megfizetni.
