Főkarakter: Magnolia Westmoreland
Teljes név: Francis Ewerett Cauldfield
Születési hely és dátum: 1980. január 1., Cardiff
Csoport: Hugrabug
Patrónus: Üregi nyúl
Évfolyam: Hetedik
Képesség:
Kiemelkedő tudás: -
Jellemed kifejtése
Sokan azt mondják, hogy csak magamnak köszönhetem, hogy ennyire népszerűtlen vagyok, és ha csak egy kicsit is erőlködnék, akkor sokra vihetném. De hát mivégre? Mit ér az egész, ha bűzlik az izzadságtól?
Aki lúzernek születik, az is marad egész életében. Azóta, hogy erre rájöttem, még elsőben, a kisujjamat sem mozdítom azért, hogy elfogadjanak. Két nővérem van, mindketten sikeresek, szüleink szeme fényei, a család büszkeségei stb. Engem azonban egyedül Gordon nagybácsi kedvel a családból valamennyire. De hát ő eleve feketebáránynak számít a népes klánban. Merthogy a Cauldfield család bizony elég népesnek mondható, igazi aranyvérű család, hagyományőrző és befolyásos is a maga nemében, bár a többség kiköltözött Ausztráliába még a kolonizálások idején. Az egyetlen ág, amelyik Britanniában maradt, uralja a Wales-i gyógyszeripart.
Én azonban nem is állhatnék messzebb ettől az úttól. Mindig is a saját magamét jártam. Önfejű vagyok, makacs és cseppet sem hajlamos a megalkuvásra vagy behódolásra. Utálom a trendet, az úgynevezett mainstreemet, és nem rejtem véka alá a véleményét. Mindehhez kóros figyelem- és fegyelemzavar, valamint ügyetlenség társul. Egészen addig, amíg meg nem kaptam a levelem, azt hitték, hogy kvibli vagyok, és talán még most is kételkednek benne, hogy valóban létezik bennem mágia.
Nehéz felkelteni, és méginkább nehéz megtartani a figyelmét. Ha érdeklődök valami vagy valaki iránt, akkor az igenis nagy dolog. A diákok nagyrésze átnéz rajtam, aminek örülök, mert minden jobb annál, mintha céltábla lennék, hiszen ezen a korszakon is átestem már. Azóta inkább a láthatatlanságra esküszök, és csak szűk körben, hozzám hasonló kívülállók társaságában vagyok látható. Főként tiltott helyeken, tiltott időkben, tiltott dolgokat csinálva. De senki sem törődik velem annyira, hogy különösebben megrójanak ezért, inkább csak azt szeretnék, ha minél hamarabb és zökkenőmentesebben elhagynám a Roxfortot a tanév végén.
Valljuk be őszintén, nem sok vizet zavarok, de ha mégis akkor általában az idegesítő, béna humoromra panaszkodnak, az állandó ugratásra, vagy a bolond mugliimádatomra.
Megjelenés
Ezt az arcot nem felejted egykönnyen, vagy éppen ellenkezőleg, azonnal továbbsiklik rajta a tekinteted és a következő pillanatban már nem is emlékszel rá. Az emberek nagyrésze, legalábbis a Roxfortban biztosan az utóbbihoz tartoznak. A sápadt arc, a piszkos szőke, borzas tincsek hamar feledésbe merülnek. Hiába a langaléta, nyurga alkat, nem tűnök ki a tömegből, csupán feltűnő, színes és általában ízléstelenül válogatott mugli öltözékem miatt. Valószínű, hogy sohasem szerepeltem a lányok titkos imádottjai között, sőt, már annak is örülhetek, ha a nevem megjegyzik. Ennek ellenére nem gyötörnek különféle kisebbségi komplexusok. Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy mindig emelt fővel járkálok a folyósókon, arcomon azzal az idegesítő, öntelt vigyorral, amely mintha oda lenne ragasztva. Hanyag vagyok, ez megjelenésemen is látszik, a fodrászhoz is akkor megyek el, ha az anyám már a fülemnél ráncigál. A langaléta alkathoz hosszú, fehér újjak is társulnak, amelyekkel néha magabiztosan klampírozok egy szál gitáron. S kábé ez az egyetlen számottevő tehetségem.
Életed fontosabb állomásai
Öt nő az életemből
Maud Anyai nagynéném úgy állt a kiságyam felett, mintha máris le akarna nyelni keresztben. Bizalmatlan pillantásokot vetett felém, aztán a tekintete arrébb siklott az ágyon ülő, saját, három éves forma porontyára, aztán vissza rám. Én akkor még Maximilian elnyűtt cuccait hordtam. Nem azért, mert nem engedhettük volna meg magunknak az új cuccokat, de Maud néni szerint szerencsét hoz, ha a család legidősebb fiúgyermekének ruháit hordom és az ő játékaival játszom. Csakhogy a rám erőltetett ruhák valahogy egyáltalán nem passzoltak rám, és a játékoknak is macska szaguk volt, amivel tele volt a lakásuk.
Maud néni már túl volt öt terhességen, úgyhogy úgy adta át anyámnak a bölcsességeket, mintha ő maga nem jöhetett volna rá ezekre két gyermek világrahozása után.
A fiúgyermek az egészen más, Marge. Annak különleges figyelmet kell szentelni. Ő viszi majd tovább a nevet. Ha rám hallgatsz, akkor azt teszed, amit mondok. A múltkor is a kis Maxi köhögött egy kicsit, és hát tudod, hogy nem bízom azokban a sarlatánokban ott a Szent Mungóban. Van nekem egy kedves házi kuruzslóm. Egy igazi zseni. Ha valami baja van a gyermeknek, megadom az elérhetőségét...Szóval Maud néni mindig mindent tudott. Maxit még azon a télen elvitte a gyermekágyi láz, ami azt jelentette, hogy többé nem kellett az ő cuccait hordanom, és ezzel együtt én lettem a Cauldfield családi patika öröklési listáján az első.
Azóta utál is a néni. Persze utálatát tömény porcukorba borítja, hogy még véletlenül se vonja magára a szüleim rosszallását. A fia halála tönkretette, és rendszerint ahelyett, hogy a saját lányaival foglalkozott volna, folyton nálunk lébecólt, és úgy csinált, mintha a fia lennék.
GretaGreta mindg piszok bátor volt. Fel mert mászni a legmagasabb fára, és ha csövelni kellett a boltostól ingyen cukrot, akkor is mindig ő volt a szószóló.
Én mindig a hátsó sorban kullogtam ilyenkor, és nyakamat nyújtogatva figyeltem őt, ahogy akcióba lendül. Mintha nem ismerne félelmet, mintha az egész világ ez előtt a makacs nyolcéves lábai előtt heverne.
Mit csinálsz itt? kérdeztem aggodalmas arcot vágva.
Én is beteg vagyok suttogta, és úgy, ahogy volt, befeküdt ruhástul, cipőstül az ágyba, mellém.
Nem igaz, nem is vagy beteg akadékoskodtam tovább. Jól tudtam, hogy ma van a nagy családi kirándulás napja, amikor elmegy az egész bagázs szánozni, dédnagyapánk birtokára. Évek óta ez volt a legjobban várt esemény az egész karácsonyi idényben. Jobban vártuk, mint a meglepetést a fa alatt. Mindig izgatottá váltam az arra kóricáló vadállatok láttán, ahogy az általunk feltöltött etetőhöz vonulnak, mint egy hatalmas lakoma, és akkor még nem beszéltem a hócsatáról és a sízésről. Rajtam kívül csak egy valaki imádta mindezt jobban, Greta.
Egyszer azt mondták neki, hogy nem mehet, mert összekaptak a húgával előző este. Akor majdnem vége szakadt a világnak, de a végén ott ült diadalittasan a szán elején, a bakon, mint előző években.
Most mégis, itt fekszik mellettem, ahelyett, hogy a többiekkel a lovakat abrakolná. A lázas testemből áradó hő mindkettőnket melegített.
Cssss, Francis, nem lesz semmi baj. Itt maradok veled, majd én vigyázok rád. Hideg kezét a homlokomra tapasztotta, úgy vártuk, hogy mikor ront be az anyja, és cipeli el a hátán, de Gretának nem lehetett ellentmondani semmiben.
Amikor nem sokkal később elmeséltem Frencescának, hogy szerelmes vagyok Gretába, végigkürtölte az egész rokonságban. Mindenki kinevetett, és csúfolódtak rajtam, még Maud nénikém fülébe is eljutott, aki azután minden alkalmat megragadott, hogy távol tartson a lányától.
MargotAzóta akartam egy gitárt, hogy először betettem a lábam a Hugrabug klubhelyiségbe. Az a nyomi Krawinczki ott ült a kandallótól jobbra a fotelben, és valami számomra ismeretlen dalokat játszott. Ott csüngött rajta egy rakat lány, de a fiúk is elismerően bólogattak. Krawinczki nem volt sem jóképű, sem különösebben okos, mégis rengetegen vették körül. Irigykedtem rá, már kezdettől fogva, de nem emiatt. Margot, ahogy a gitárját hívta, egy igazán lenyűgöző darab volt. A legtökéletesebb, amelyet addigi rövid életem során valaha láttam. Mintha csak egymásnak teremtett volna minket az ég. Csak azért lógtam Krawinckivel, hogy a gitárja közelében lehessek, és néha megtanított lefogni pár akkordot, de igazából csak mesélt, és mesélt, és a varázsvevőjén, amit ő maga tákolt össze, folyton brit mugli bandákat hallgattunk.
Amikor Krawinczki váratlanul elhagyta a sulit, elhatároztam, hogy nyomdokába lépek. A Gordon bácsitól kapott gitár azonban fele annyira sem volt jó, mint Margot, vagy egyszerűen csak én voltam tehetségtelen. Imádtam zenélni, de valahogy sohasem voltak akkora sikereim, mint mentoromnak, így egy idő után eldöntöttem, hogy magamnak zenélek inkább. Saját dalokat, feldolgozásokat. A gitárral keltem, és feküdtem. És tulajdonképpen nem teszek azóta sem mást.
Később metudtam, hogy Krawinckit átirattk a szülei a Durmstrangba. Most ha jól hallottam, valahol a minisztériumban dolozik aktatologatóként. Pedig tényleg jó volt az a nyomorék. Sőt, ketten is baromi jók lehettünk volna.
CharityEgész életemben fűtött valami megmagyarázhatatlan kíváncsiság a muglik iránt. Az ő világuk volt számomra a nagybetűs ismeretlen, a cukorhegyen túli világ a mesékből. De a Roxfort előtt még sohasem találkoztam emberközelből eggyel sem. Azóta pedig mintha valami különleges radarral lennék felszerelve, rögtön kiszúrom őket.
Az első muglik, akikkel találkoztam, Krawincki szülei voltak, ők meg sok mindenkinek bemutattak azon a nyáron, míg Londonban dekkoltam, először igazán távol a szüleimtől. Ha a Roxfortot nem számoljuk ide.
Jobbára szabad óráimban azzal szórakoztam, hogy a mugli boltokat körbejárva felvásároltam a legfurcsább csecsebecséket. Egy villogó sportcipő, egy walkman, egy tweed zakó és megannyi képregény. Ezek voltak a legnagyobb kincseim, de voltak olyan dolgok, amikről még Krawinski szülei sem igazán tudták, hogy mi a csuda.
Akkoriban mindenki azellen szólt, hogy felvegyem a mugliismeretet.
Haszontalan, ostoba tantárgy. Mégis kit érdekelnek muglik? Vedd fel inkább a rúnaismeretet és a legendás lények gondozását. Visszhangzottak bennem apám mennydörgő szavai, de magasról szartam rá.
Charity Burbage bezzeg minden idióta kérdésemre tudta a választ. Aranyvérű boszorkány létére olyannyira tudósa volt a mugli világnak, mintha maga is bele született volna. Imádtam még akkor is, ha levegőt vett éppen.
Charity Burbage lett hát az én első, igazi kis titkom, amit nem osztottam meg a szüleimmel. Persze az évvégi bizonyítványomból rájöttek, de akkor már túlságosan ragaszkodtam ahhoz, hogy maradhassak.
DarlaDarlának megvan az a különleges tehetsége, hogy az emberek akkor is nyomoultul érzik magukat, ha úgy egyébként nem érzik magukat felelősnek a dolgok alakulásában. A sűrű pislogásból és az enyhén felszegett fejéből tudtam, hogy visszatartja a könnyeit és azt is, hogy nem sokáig. Na tessék, a titkos fegyver akcióban. Csak azt nem értettem, hogy miért. Ez nem olyan, mintha megcsaltam volna vagy valami. Ő volt életem első barátnője, aki túltette magát azon, hogy miattam mindenki vele baszakodott, ráadásul még arra is vigyázott, hogy időben bevegyem a piruláimat. A legszebb az egészben, hogy mugliszületésű volt. S habár korábban hajtott ez a tudat, a végén már tényleg maga miatt szerettem.
Nem, tévedsz, Francis, ez ezerszer rosszabb, mintha megcsaltál volna. Hallottam a szavait, visszhangzottak a fejemben, egymást kergették a gondolatok, de valahol nagyon messze jártam már. A felfedezés, hogy
esetleg a fiúkra
is gerjedek, olyan fontos volt számomra. És a magánügyem. Az egyetlen ember, akinek elmondtam valaha, ott állt előttem, és úgy nézett rám, mintha valami fertőző idegen lennék az űrből, akitől távol kell tartania magát. De az is lehet, hogy csak ürügyet keresett arra, hogy azzal a végzős Griffendélessel elmehessen végre randizni.
Nagyszerű, valahogy minden sztorim úgy véződik, hogy az elején sajnálnak, a közepén szeretnek és sajnálnak, aztán megutálnak, de azzal az igazán mély megvetéssel, ami tuajdonképpen itt a Roxfortban egyenlő a halálos ítélet aláírásával.
Gordon bácsi mondogatta mindig, hogy vigyázzak a nők bosszújával, de mindaddig nem értettem, amíg végül Darla kábé mindenkinek elmesélte a dolgot, aki számít. A hatodév kicsit olyan lett, mint azelőtt. A folyamatos baszogatások, piszkálódások, csak már sokkal jobban kezeltem, mint kölyökkoromban, amikor random sírva fakadtam, amikor a fejemet a wc-kagylóba gyúrták. Nem, ezúttal megtanultam leszarni, és méginkább kizárni a külvilágot. A pletykák akkor szűntek csak meg, amikor Darla tavaly befejezte a Roxfortot. Habár én még mindig az iskolai falai között voltam, erről látszólag mindenki elfeledkezett. Ez is bizonyítja, hogy csak egy névtelen arc vagyok a tömegben. És semmiféle hatással nem vagyok a körülöttem lévő emberekre.
Komolyra fordítva a szót, a jellem kifejtés csodás, összeszedett, érdekes színfolt újfent a Hugrabugban a fiatalember. Egyáltalán nincs baj ezzel a házzal, vannak itt különcök, de a különcökkel nincs semmi gond, még a rejtőzködő félékkel sem. 
