2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Az okos sólyom elrejti karmait."
Főkarakter: Főkarakter: Konrad Teljes név: Konrad Rennfjord Születési hely és dátum: Sarpsborg , Norvégia ; 1986. február 26. Csoport: Griffendél Patrónus: Sólyom Évfolyam 6 Képesség: Született kísértetvadász Kiemelkedő tudás: Sötét Varázslatok Kivédése - Született tehetség Átváltoztatástan - Kiemelkedő Bájitaltan & Mágiatörténelem - Menthetetlenül tehetségtelen
Jellemed kifejtése
Néhányan szeretik megtippelni, hogy mikor először látnak valakit, vagy sokadjára, de ismeretlenül, vajon milyen lehet. Főképp lányok, a plátói szerelmüket, de ez most mindegy. Úgy gondolják, ő egy csendes, visszahúzódó alak, megfigyelő, a világ zenje, és a többi. Olyan, aki leül olvasni, mintsem kimenjen, és kicsit szabályt szegjen, vagy bulizzon egyet a klubhelyiségben. És most jön az, hogy vajon csalódnak, vagy sem. Mindkettő igaz. Konrad valóban nyugodt alak, birkatürelemmel éli mindennapjait, viseli el a „hülyéket”, a tanulás nehézségeit, vagy azokat a bizonyos balszerencsés perceket. Nagy levegőt vesz, mielőtt ordítana, és elfojtja, vagy átok helyett csak az orra alatt káromkodik, de szögezzük le, nem minden esetben. Szeret olvasni, mivel imád felvágni a nagy, macsó csapatok előtt, hogy neki esze is van, nem csak férfiassága. És megy is neki. Viszont nem mindig ül le, és olvas egy kis mulatság helyett. Igenis lépett már a szabályszegés útjára, mivel utál begubózni, de nem az az alak, aki mindenben benne van. Válogat, finnyás, keresi az alkalmat, a társat, és a helyet. De ugyanúgy elszórakozik, ha csak leülnek beszélni, meginni egy vajsört, vagy töklevet. Bár mindennél jobban szereti a vizet, és a citromlevet, ritkán látni nála mást. Félig társasági alak, a középpontban meghagyja azokat, akiknek a nevét nem lehet levakarni az iskola falairól, és füleiről sem. Nem irigy rájuk, elszórakozik, beáll a tömegbe, ha nézni kell valamit, viszont nem is rajongó. Teljesen átlagosnak tekinti őket, csak épp olyanok, akiknek több figyelem jutott. Nem lehet visszahúzódónak nevezni, hiszen nemigen hátrál meg, vagy épp titokzatoskodik. Nem tol mindent az arcodba, épp mit érez, mi történt vele hat éve, de a kérdésre válaszol, a maga stílusában, és tempójában. Nem beszél gyorsan, és nem is harapja le a mondatok végét, szóval, tökéletes beszélgetőpartner, ha úgy akarja. Nem fogyaszt sokat. Mondhatni energiatakarékos. Ugyan sokszor fordul elő, hogy a fiúk, főleg a vékony alkatúak tömérdek mennyiséget tömnek magukba, és egy dekát se híznak. Nos, ezzel ő is így van, de közel nem eszik meg olyan sokat, amit a sztereotípia megkíván. Emberes, férfias adag, semmi több, mivel már nincs növésben, nem kell neki extra tápanyag. Az első éveiben majdhogynem a Nagyterem asztalait is fel tudta volna falni.. Szeret sokat agyalni, rágódni a dolgokon, terveken. Nem úgy értem, hogy ha valami negatív van, kesereg hónapokig, inkább próbálja megfejteni, mit rontott, hogy legközelebb ne kerüljön kínos, vagy épp kellemetlen szituációba. Ha tervezési fázisról van szó, olyan, mint az őrült professzor. Mindig akkor jönnek az apróbb dolgok, amikor nem számít rá, képes egy vizsga közben is felvésni a karjára, hogy épp mit ötlött ki. A lelkesedése sokat apadt az első évek óta, inkább csendesen műveli. Nincs gyomorgörcs, és álmatlan éjjel, de igenis tud izgulni, ha nagy lépcső kerül elé. Nem csupa pozitívum, nem is az, akivel a házát reklámoznák. A bátorsága megvan ugyan, de néha inkább hülye, mintsem gyáva, és olyanokba kezd, ami nem neki való. Például amikor önfejűen gyakorol Bájitaltanra. Merlin óvja azokat, akik valaha ilyesmin kapják. Vulgáris, ha kicsit is emelkedik a vérnyomása, és nem a legkedvesebb emlékeket vagdalja az emberekre. Előszeretettel alkalmazza a fizikai helyett a lelki terror nevű kedvességet, viszont nem ez határozza meg az életét. Csak eszköz, ha borul minden. Igenis vannak rossz napjai, amikor elfordulva, magányosan, valahol messze található meg. Ez inkább mostanság jellemző rá, ahogy halad előre, úgy veszi észre azt, hogy nem sokszor tolerálja az iskolában fellehető tömeget. Keresi a magányt, kivonul, sétálni indul, vagy olyankor ül be a hálótermébe, amikor senki nincs ott. Ez talán összekapcsolható a lassan felébredő, kiteljesedő képességével, amelytől egyre csak azt érzi, hogy megőrült. Mivel nincs tisztában vele, nem azért, mert tanulatlan, hanem inkább azért, mert nem mer, nem akar róla beszélni. Ez a kis sötét foltja növekszik, és zárja el a külvilágtól, társaságtól. Nem érti, és nem kutat utána, egyelőre jobban megrémiszti a tudat, hogy létezik. És ez csak egyre fokozódik..
Megjelenés
Konrad nem az alfahímek egyike. Kifejezetten feminin vonásokkal áldotta meg a sors, 4 éves koráig folyton kislánynak hitték, onnan felfele is csak nehezen állapították meg, melyik nemet erősíti. Neki nem hozott nagy áttörést a kamaszlét, és a pubertás korszak, a vékonyka hang persze eltűnt, közép-mély baritonja tökéletesen passzol a külleméhez, kellemes összképet mutat. Pattanások kísérték őt, de ezek elmúltak, hála anyja csodakenőcsinek, nyomuk se maradt, de sokat tett hozzá a genetika. Teste szálkás, kevésbé, vagy inkább semennyire sem izmos, de nem is sajnálja. Sosem akart efféle körökben mozogni, még ha egy időben, vagy valakik most is ferde hajlamúnak hiszik az összkép miatt. Úgy is megmutatja, hogy nem. Bőre hófehér, sápatag, anyajegyekkel borított, vállán apró szeplőkkel tarkított. Nem jellemző rá a durva szőrzet, mellkasa csupasz, karját egyes lányok is megirigyelnék, és egyéb tájékain sem történt meg az erdősítés. Ez szerencsés, nem szerencsés, neki ez a tökéletes kényelem. Arcán ugyanaz a lágyság mutatkozik, mely küllemén. Arcformája ovális, álla, arccsontjai nem kiemelkedő, erős vonásúak, gyengéden olvadna bele az összképbe. Orra egy fiúhoz képest keskeny, ajkai közepesen teltek, barna íriszei szemgödrében ülve kíváncsian pislognak a világ felé. Mindezt tetézi sötét, már-már feketének tűnő, de amúgy nagyon mélybarna hajkoronája, mely válla alatt nem sokkal végződik. Ez a saját választása, hiszen a múlt néhány fotója őrzi, hogy mennyire borzasztóan mutat rövid frizurával. Ruházata feltűnésmentes, és egyszerű. Nem fukarkodik a színekkel, azonban nem szeret túl harsány lenni, így előszeretettel kombinál. Sötét felsőhöz világosabb nadrág, és fordítva. Anyagok közt válogat, a nagy durva szövéseket fehér bőre vörös foltokkal, és viszketéssel díjazza. Divatot esze ágában nincs követni, ha mégis úgy tűnik, az a véletlen műve. Előszeretettel hord farmereket, jobb napjain szövetnadrágokat, de inkább az első jellemző rá. Ingek, pólók, pulóverek minden mennyiségben. Hol egy vicces felirat, hogy csak egyszínű, hol épp egy összetettebb minta. Nem jellemzi őt komolyabban egyik sem, csak a véletlen. Mikor mi. Azonban ami mindig: felemás zokni, tudatosan. Egyfajta apró hóbort. Nyáron kényelmesen elfér a tornacipőben, télen pedig a bakancsában. Amit soha: kifejezetten gyűlöli a sálakat.
Életed fontosabb állomásai
Minden azon a tóparton kezdődött, ahol nyári estéken ücsörögtünk, és lógattuk a lábunkat a vízbe. Hideg volt, mindig is, és rettentő mély, ahhoz képest, hogy egy óra alatt körbe lehetett sétálni. Apró volt, de a miénk, mert a kutya sem kereste. Csak mi. Ott kezdődött. De ez igazából a történet vége.. Sz – mint születés. A családom vélhetően allergiás a nagy számokra, mert a rokonságban a legtöbb gyerekkel Solomon bácsikám rendelkezik, ami hármat tesz ki. Sok az egyke, de akadnak olyanok, akik macskát, kutyát, vagy egyéb állatokat tartanak. Így voltunk mi is. Én voltam, és a nővérem. Engem nem terveztek, nem vártak, csak jöttem, de szerencsére nem voltam az az eset, akit ez miatt meg is vetettek. Mire megszülettem, megbarátkoztak a tudattal, hogy egy helyett kettő lesz. A nővérem után, 10 évre jöttem, így elég nagy volt a korkülönbség, és a kezdeti években nem is tudott mit kezdeni velem. Aztán szép lassan, ahogy beszélni kezdtem, járni, elmúlt a nagy ügyetlenség, megtanult ismét kicsit picinek lenni, és én akkor is ugyanúgy szerettem volna, ha ő közben gyűlöl. De nem. elválaszthatatlanok lettünk. E – mint első kaland. Hat voltam, elemibe járattak, de ilyen apró, máguscsemetéknek való iskolába, ami igazából nem is volt az, csak egy nevesebb, gazdagabb hölgy alakította át családi kúriáját. 14-en jártunk oda, pár év különbséggel, 3 napban egy héten. Sosem vállalt túl sokat, és olyanokat sem, akikkel nagy galiba járt. De imádta a gyerekeket, mivel neki sosem lehetett. Nos, ebben az időben alkottunk nagyot én, meg ő. Nyár volt, szünet, így hát úgy döntöttünk, kirándulunk. Végül elvesztünk, elkeveredtünk, és valami istentelen, erdő-szerű parkban éjszakáztunk. Hogy is tudunk egy ismert városban így elveszni? Nem tudtuk, de sikerült. Én annyira stresszben voltam, hogy két hétig lila hajjal éltem az életem. Anya szerint a mágia egész furán ütött ki rajtam, én viszont úgy emlékszem, hogy a nővérem orchidea színű felsőjébe akartam beleolvadni. R – mint Roxfort. Már-már sértés lett volna, ha engem nem vesznek fel. Igaz, a nővérem rég kiballagott, mire én kezdtem, de remek történetekkel, ellátmánnyal, és tanácsokkal szolgált. Elmondott minden apró, titkos zugot, amit ő felfedezett, és a lelkemre kötötte, hogy minden héten egyszer írjam meg, mit leltem meg, és mi az, amit én fedeztem fel, és ő nem ismerte. Végül olyanok is kerültek a levélbe, hogy mit ettem, melyik professzor a legundokabb, és ki az, akit nagyon utálok. Túl lelkes voltam. B – mint bukás. Vagyis majdnem. Tudni kell, hogy a Bájitaltan az ellenségem, és minden évben rezeg a léc, hogy mikor hasalok el. De ő mindig ott segített, ahol tudott. A levelekbe már nem a titkok, és kalandok kerültek, hanem tanácsok, könyvcikkek, könyvek, hogy ne bukjam valóban el. Ő értett hozzá, vélhetőleg az én bájital-képességem is nála maradt. S – mint siker. Negyedév. Annak a vége. Nem buktam el, sőt, jobb lett, mint számítottam. Ez az év volt az, amikor már nem az a kis lükegyerek voltam, mint az elején. Ebben az évben törtem el a karom, kaptam egy rakat büntetőmunkát, de megérte. Szerettem, és örültem volna, ha a nővérem is itt lehet. Próbáltam csábítani, hogy jöjjön vissza, de nem akart. Valami történt. Azt hittem udvarló, vőlegény, munkahely. Ha akkor tudtam volna azt, amit most. De nem. Naiv voltam. T – mint törés. Nyár. Készülés az ötödévre, izgulás, pihenés. De mégsem volt az. Minden megváltozott, és én vak voltam. A nővérem már nem otthon lakott egy ideje, szeretett volna önállósodni, meg minden, így elköltözött. Nem tudom, mi volt a munkája, sosem kérdeztem, de mindig azt írta, fárasztó, és elfoglalt. Irodára tippeltem, egészségügyre. Sosem tudtam meg. Aztán törés. Az igazság az volt, hogy a nővérem elbukott. Még az év elején kezdett el lecsúszni, és vélhetően elvesztette a munkahelyét is. Nem tudom, hogy a szégyen, vagy valami más miatt nem jött haza, vagy csak a történet hamis, ami eljutott ide. De meghalt. Önkezüleg sodorta magát a másvilágra, csendben, minden szó nélkül. Egyik pillanatról a másikra. Én lelkesen írtam neki, hogy milyen jó itthon, milyen jó láblógatni tanulás helyett, de azt hiszem, ezt sosem olvasta el már. D – mint depresszió. Persze, érthető, és senki nem próbálna találgatni, miért. Elfogadják, ez a természetes állapot. Ha igen, mér kergette oda a nővérem? Nem természetes. Mardosott, harapott, de nem hagytam magam. Nem azért, hogy azt mutassam meg, mekkora egy macsó vagyok, egy lelketlen valaki, miatta. Mert azt mondta, „Ne adjam fel.” És nem tettem. R – mint ismét Roxfort. Ötödév. Csonkán, csupaszon. Sokáig gondolkodtam, visszamenjek-e. A szüleim se erőltették, de én végül mentem. Úgy éreztem, hogy ha otthon maradok, a négy fal között, akkor hamar az őrület falai között lelem magam. Kellett a tömeg, a zsibogás, a tanulás, hogy másra gondoljak. De kellett a csend is. Most nem ültem mindig oda, ahol a zsibvásár ment, már nem akartam. Csendre vágytam, egy könyvre, egy fél órás alvásra, sétára. És ebből egyre több jutott nekem. Ő – mint őszi szünet. A mese vége, és kezdete. A tó, a láblógatás. Egy ilyen séta alkalmával kerültem oda. Sok dolog kavargott bennem. Először el akartam tűntetni a tavat, aztán szeretni, belevetni magam, de végül csak egy mark kavicsot szórtam bele. És leültem. Csak néztem, amíg a Nap alá nem bukott, amíg csak a Hold, és a csillagok nem verődtek vissza az apró hullámokról. Kicsit hideg volt, de a pulóver megvédett. És ekkor.. Cs – mint csoda? Vagy őrület? Vagy mind a kettő. Ott volt. Mellettem. Láttam, haloványan, messziről szólt, de ott volt. Az első pillanattól kezdve úgy rázott a hideg, mintha mínuszok lettek volna körülöttem. Nem tudtam beszélni, nem tudtam mit tenni. Elmenekültem. V – mint visszatérés. Nem aludtam sokat utána. Nem tudtam. Nem tudtam szabadulni a képtől, az arcától. Az iskolában is láttam párszor, egyszer még Mágiatörténelem órán is. Ekkor adtam először, és utoljára jelet az őrületemnek, kérdeztem meg, „Te is látod?” . A válasz az a pillantás volt, amit a kötözött bolondokra vetnek, akiknek folyik a nyáluk. Soha többet. S – mint síri csend. Telik az idő. Elrepült egy év, és pár ősz hajszállal gazdagodtam. Azt hiszem, szép lassan haladok afelé, hogy elzárjanak valamerre mélyen. Mai napig is látom őt, hallom. És másokat. Sokat. Sok arc, akiről azt sem tudom kik, és még azok a kísértetek sem látják, akiket mindenki más. Vagy csak nem akarnak erről beszélni. Én nem fogok. Nem foglalkozom vele. Nem sokszor tör elő, de észrevehetően többször. Talán ez volt az, ami a nővéremet is a túlvilágra kergette, és engem is oda fog. Vagy gumiszobába. A tó fenekére.
A hozzászólást Konrad Rennfjord összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2015-12-31, 14:16-kor.
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Konrad Rennfjord 2015-12-30, 09:14
Elfogadva!
Hát pedig megpróbáltam összeolvasni a betűket. A dobási tudásoddal igazán kár, hogy nem Hollóhátas lettél, de lehet hogy maradsz a kis számoknál és akkor segítesz beérni a Griffendélt, muhahaaaa. Na, de a lényeg: Mindig irigyeltem azokat, akik ilyen szép hosszú jellemkifejtést írnak, nálam a jellem és a megjelenés mindig rövidebb, bár akadnak kivételek, de ezek valahogy inkább fejben vannak meg, szóval le a kalappal a szép hosszú kifejtésért! Érdekes lett a fiatalember jelleme, nagyon tetszetős is egyben a maga időnként ellentétes hozzáállásával, amit egyébként tökéletesen indokol az előtörténet, no meg a képessége főleg és hát igen tényleg nem lett egy szép és boldog sztori, legalábbis egy idő után, hiszen láthatóan jól indult minden, aztán jött a nagy törés. :/ Szegény Konradnak nem lehetett könnyű már az sem, hogy a nővére meghalt, de hogy még ezek után látja is. Kellene neki egy bizalmas tanár, akinek elmondhatja ezt, hogy megnyugtassák nem gumiszobába való, viszont akkor nem lenne meg a dráma. Összességében tényleg remek lett a lapod felépítése, meg a sztori is, ez a felosztási mód is nagyon tetszik, szóval nem is hátráltatlak, menj foglalózni, aztán vár a játéktér!
A dobási tudásoddal igazán kár, hogy nem Hollóhátas lettél, de lehet hogy maradsz a kis számoknál és akkor segítesz beérni a Griffendélt, muhahaaaa. 
