Maolgfhoghmair MacGiolla

- Főkarakter: Főkarakter
- Teljes név: Maolgfhoghmair MacGiolla
- Becenév: Karvo
- Születési hely/dátum: Waterford (Délkelet-Írország), 1977.04.19
- Származás: Ír-cseh
- Szemszín: Világoskék
- Hajszín: Vörös
- Magasság: 189 cm.
- Testalkat: Szálkás, jól kidolgozott felső és alsótest
- Lakóhely: Jelenleg a Roxfort
- Beszélt nyelvek: Ír (anyanyelv), cseh (második anyanyelv), angol (harmadik anyanyelv) francia (tanult nyelv, felsőfokon), orosz (tanult nyelv, felsőfokon).

- Szülők: Cearbhallan MacGiolla (apa) és Jarmila Jandaček (anya)
- Csoport: Mardekár
- Évfolyam: 8. évfolyam, Ereklyevadász
- Patrónus: Hópárduc
- Képesség: Kísértetvadász (Képességdobásban 01 lett dobva, az esély 15%)
- Kiemelkedő tudás:
- Pálca: Ébenfa, 11 hüvelyk, mantikórkarom-ideg maggal
- Háziállat: Van egy Dubhshláine névre hallgató leprikónja, aki mindig a vállán ül, vagy mögötte repked.

Kinézet: Majd 190 centi magas, jóképű, szálkás testű, kék szemű, vörös hajú, komoly arcú férfi, akin bizony meglátszik az, hogy mit élt meg régebben. Általában enyhén borostás, mindig úgy néz ki, mint aki legalább két-három napja nem borotválkozott és szereti is ezt a látszatot kelteni. Öltözékként bizony elég renitens: a talárt megveti, általában sötétebb farmert, kockás inget, ír sapkát, nadrágtartót és munkásbakancsot hord. A Mardekár jelképét természetesen kitűzi, de ennyiben ki merül az öltözködési szabályok betartása. Ünnepekkor általában egy fekete nadrág, egy fekete ing és egy szintén fekete zakó a viselete.

Jellem: Hidegvérű, hidegfejű és makacs. Talán leginkább ezzel a három szóval lehetne róla egy jellemzést alkotni. Viszonylag gazdag családban nőtt fel, sosem volt gondja a pénzre, ráadásul aranyvérű. Némi előítélete van a mugliivadékokkal szemben, de korántsem annyira radikális, mint amilyen Voldemort és a halálfalói voltak; kicsit kevesebbre tartja a nem aranyvérűeket, de ezt általában nem szokta kimutatni. Leginkább szűkebb társaságban, vele egyetértőekkel szokta kifejteni a véleményét.

Mindazonáltal sokra tartja a tehetséget, elismeri azt is, ha egy „sárvérű” (ezt a szót például nem használja, soha, semmilyen körülmények között) jobb nála valamiben. Egyszerűen csak… nem igazán tartja őket teljesen egyenlőnek. De sosem fajulna ez nála akár tettlegességig.

Ott van még ír származása is. Ír neveltetést kapott (hiába a cseh anya), írként nőtt fel, sőt, írül is gondolkozik. Van benne néminemű britellenesség, ami a neveltetéséből adódik. A történelem folyamán az angolok mindig rosszul bántak az írekkel, konkrétan éheztették őket, nem egyszer. Észak-Írország visszakerülését a szívügyének tekinti, és számára a britek egy fennhéjázó nép, akik úgy gondolják, ők a civilizáció magasfoka. Nem ölne meg egy angolt csak azért, mert épp annak született, de sosem fog tudni egy angol emberrel úgy beszélni, hogy ne lenne benne némi megvetés. Számára a Big Ben, a Buckingham Palota és úgy magában egész London nem más, mint egy hajdanvolt elnyomó hatalom jelképei, akik még most is uralmuk alatt tartják az írek egy részét. Ennek ellenére soha nem tartana „britellenes konferenciákat”, vagy támadna meg britet. Csak… nem éppen a szíve csücskei. Egy esetben képes akár tettleg is kimutatni ezt: ha valaki rázendít a „God save the Queen” kezdetű dalra, azt a sírjáig képes átkozni.

Neveltetése és érzelmei miatt, konkrétan nem igazán mutat hajlandóságot az angol nyelv használatára a hétköznapokban. Tud angolul, hisz’ az a harmadik anyanyelve úgymond… de csakis a teszteken és a vizsgákon használja az angol nyelvet. Egyedül olyannal beszél angolul, aki nem angol származású. A britekkel szemben az ír nyelvet használja, ez pedig egy brit többségű iskolában eléggé… érdekesen veszi ki magát.

Mindezeken kívül még rájön egy jó adag hidegvér és néminemű szociopatizmus. Számára egy leszakadt testrész nem kelt undort, ha pedig valaki meghalna a közvetlen közelében, nem igazán mutatna empátiát. Az élet és a halál neki semmi más, mint két állapot, amik adott esetben akár fel is válthatják egymást. Ennek megfelelően is viselkedik, és még ez nyakon van öntve egy kis borderline-szindróma hatással. Az egyik pillanatban lehet akár önfeledten nevető srác, aztán átmenet nélkül komoly, humortalan férfiba megy át. Mindezek ellenére az érzelmi szélsőségek nem jellemzőek rá, és ódzkodik is kimutatni azokat.

Pálca: Egy szépen megmunkált ébenfa pálca, 11 hüvelyk hosszú, magja pedig elég egyedinek számít: mantikór karmának az idege. A pálca nem Ollivandernél, de még csak nem is Európán belül készült; 11 éves korában édesanyja vitte el Nigériába, ahol felkerestek egy ottani, eléggé híres pálcakészítő férfit. A törzsi sámánként is funkcionáló pálcakészítő mesternek ez a műve választotta ki őt; a fekete úr elmondása szerint a mantikórkarom-ideg és az ébanfa rendkívülien erős kombinációk, és a pálca nem hajlandó másnak engedelmeskedni, csak a gazdájának.

Háziállat: Van egy Dubhshláine névre hallgató leprikónja, aki már tizenkét éves kora óta vele tart mindenhova. Még a dokkoknál ismerkedtek össze, a kis lény pedig valamiért rögvest el is fogadta gazdájának a fiút. Talán a leprikónnal szorosabb kötelék is alakult ki köztük, mint pl. bármelyik barátjával. Van egy kedves kis szokásuk: leprikónarannyal fizetnek a brit boltokban, hadd szokták az angolok a törődést.