Margot Lutece

Tárgy: Margot Lutece 2015-12-12, 20:41

Marguerite "Margot" Lutece

[You must be registered and logged in to see this image.]
"Men always say that as the defining compliment, don’t they?
She’s a cool girl."

Főkarakter: Ms. Jobban-Tudom Granger
Teljes név: Marguerite "Margot" Lutece
Születési hely és dátum: 1971. 05. 22. Cornwall, Nagy-Britannia
Csoport: Varázshasználók
Patrónus: Pele
Foglalkozás: Auror
Képesség: A nagylábujjam születésem óta, halálos pontossággal megtalálja az asztal- vagy ágylábakat egy sötét szobában. Sosem véti el.
Egyebek: A vezetéknévért (Lutece) minden jog és köszönet a Bioshock Infinite kitalálóit illeti. A lapomban idézett szövegrészletek olvashatóak Gillian Flynn - Gone Girl című regényének magyar nyelvű fordításából.

Jellemed kifejtése

Margot a maga családjának született és tankönyvi legkisebbje. Gyermekkorától kezdve tisztában volt azzal, hogy bizony akármit képes megúszni, és nem csupán azért, mert a bátyja lovagként elvitte a balhét. Elbűvölő és manipulatív kislány volt, az évek pedig nem változtatták meg ezen a téren. Mondják, a gyermekek születési sorrendje egy családban jelentősen befolyásolja személyiségük alapjait, szokásaikat, hajlandóságaikat is. Nos, Margot bátyja, Albert és anyja évekkel ezelőtt elveszített első gyermeke mögött az örök harmadik.
Emellett pedig az örökké a szálak bűbájos, de sosem rossz szándékú mozgatója. Már a roxfortos évek előtt is szeretett szerepelni, könnyedén kiperdült bármilyen publikum elé, hogy előadásokat tartson - ezeket a kis exposékat rendszerint rögtönözte. Makacssága gyakran odáig vitte, hogy visszaültette minden pironkodás nélkül azokat, akik el akarták hagyni idő előtt az előadás színhelyét. Ez a tulajdonság a mai napig sem fakult meg, ma is kiköveteli magának a figyelmet - számtalan esetben még önmaga előtt sem beismerve.

Margot, vagy ahogy a bátyja néha szólítja, Go, olyan, mint a dinamikus szinkrónia. Mindig változik, ám pillanatnyi állapota beleég a társaságába. Szinte biztos, hogy nem felejted el. Mivel nem hangulatember, a mosolya még a borús napokon is helyette beszél. (Persze, csak amíg ki nem nyitja a száját, mert sosem volt gondja azzal, hogy beszélgetést kezdeményezzen.) Mindig jön, mindig megy. Mindig siet valahová. Tervez, szervez, és végrehajt, a meglepetésbulikra mindig ő viszi a desszertet, mert a gasztronómiai tehetsége még hagy némi kívánnivalót maga után. Rengeteg empátia szorult belé, a társaság peremére szorulókat rendszeresen felkarolja. Ha egy buliban melléd sodródik, jobban teszed, ha felkéred táncolni, mert ha nem, ő magával rángat téged.
Nem köt kompromisszumot - amikor szívességet tesz, azt őszintén teszi, és nem vár viszonzást. Pulzáló, drámai, megnyerő. Hangosan nevet és társaságban sosem sír. Egocentrikus, sokszor első látás alapján ítél, de ezt ő sem merné magának beismerni.
Hajlamos arra, hogy mások szemében észrevegye a szálkát, de a maga gerendájára ügyet sem vet. Szétszórt, egyszer a fejét is el fogja hagyni. Elbagatellizál, könnyen felkapja a vizet, de könnyen meg is bocsát. Néhány évvel ezelőtt megtanulta értékelni a csendet, az egyedüllét ízét pedig megszokta a szájában.

Ugyanakkor hiteles, lojális és mindig pontosan érkezik. Nem jön zavarba, ha letörik a körme, és jól bírja a fizikai terhelést. Önfeledt, de sosem elvarázsolt. Szokása, hogy apró ajándékokkal kedveskedjen a szeretteinek "Éppen csak megláttam, és te ugrottál be róla!" felkiáltással, éppen ezért ne lepődj meg, ha a délutáni teázásra egy plüssállattal vagy egy cserepes növénnyel érkezik. Kapcsolatorientált lévén órákig képes hallgatni téged, figyelmét teljesen rád összpontosítani, és ha csak nem kérdezed a véleményét, még félbe sem szakít. Kitartásában gyakran fejjel megy a falnak, és nem hajlandó alább adni - még akkor sem, ha az lenne a logikus lépés. De akármennyire is összekülönböztök, a nap végén biztosan kiengesztel, mert az őszintesége lefegyverez. Az őszinteség, amivel téged, és csakis téged akar szeretni. Ez mind a tiéd.

Megjelenés

[Jófej Csajnak lenni azt jelenti, hogy dögös, okos, vicces nő vagyok, aki imádja a focit, a pókert, a disznó vicceket és a böfögést, aki videojátékokat játszik, olcsó sört iszik, imádja a szexet hármasban és análisan, és úgy tolja a szájába a hot dogokat és a hamburgereket, mintha a világ legnagyobb kulináris gruppenszexét élvezné, miközben valahogy tartja az XS-es méretet, mert a Jófej Csajok mindenekelőtt dögösek. Dögösek és megértőek. A Jófej Csajok sosem dühösek; ők csak szomorkásan, szeretettel mosolyognak, és hagyják, hogy a pasijuk azt tegyen, amit akar. Tessék, szarj a fejemre, engem nem zavar, én vagyok a Jófej Csaj.]

Minden férfiolvasómhoz szólok most. A Jófej Csaj, akire az imént ráismerhettetek, a kedves, szerethető, szexi szomszédlány, aki nem vár semmit, de megért mindent: nos, ő nem létezik. Az Akadémián megpróbálták rám szuszakolni a ruháit, de egytől-egyig kihíztam az összes mélyen dekoltált blúzt és feszülős farmert. Nem vagyok XS-es méret. Nem vagyok könnyen kapható, szőke pincérlány, akinek átcsúsztatva a jattot, a fenekére csaphatsz. Mi a különbség köztem és a Jófej Csajok arctalan gyülekezete közt? Nos, talán az, hogy van egy apám, aki születésem óta minden nap elmondta nekem, mennyire értékes vagyok.

Bevetéseken általában összekötöm a hajam, nem viselek narancssárgát, és pulóver tekintetében az a nyerő, amibe legjobban bekuckózhatom magam. Magassarkúban tizenhét éves korom körül tanultam meg imbolygás nélkül járni, nyáron meztelenül, amikor pedig hidegre fordul az idő, össze nem illő pizsamanadrágban és felsőben alszom. Mivel elég fázós vagyok, a kezem és a lábam mindig fagyosan hideg, így két takarót is képes vagyok magamra húzni.
A természetes smink híve vagyok, megrögzött szájhigiénia-szenzor, aki retteg attól, hogy rossz a lehelete. Nyáron inkább barnulok, és nem égek le, az arcom viszont erősen kiszeplősödik. Általában 35°C felett már hányingerem van mozgó járműben való utazáskor, ezért inkább hoppanálok.
Indulás előtt egy órával már otthon készülődöm, hogy biztosan "meglegyen a szett", legyen szó akár nadrágkosztümről, akár farmer-blúz kombóról. A szoknyám legfeljebb 5-10 centiméterrel ér a térdem fölé, és amikor lehajolok, azt nem derékból, hanem térdből teszem. Alkatilag könnyen felszedek csokinak álcázott pluszkilókat, általában csípőre és fenékre, éppen ezért jól jönnek a rendszeres edzések, amikkel igyekszem formában tartani magam.

Életed fontosabb állomásai

Queen Margot.
Albie és én együtt iszogatunk nála, ha a felesége nincs otthon. Vagy nálam, ha éppen ráérek és vendégül tudom látni őt. Valamilyen furcsa, megmagyarázhatatlan módon a szokásaink felelnek helyettünk. Én cream liqueurt iszom, ő pedig whiskyt szárazon. Tény, hogy egyikünk sem alkoholista, de az apai dédapánk miatt a hajlam bennünk van, tehát mindenképp vigyáznunk kell. Bennem eddig csak egyszer lobbant fel a zsigeri vágy arra, hogy gusztustalanul és teljesen magatehetetlenül lerészegedjek. Ki akartam hányni mindent, még az emlékeimet is. A tajtékos napoknak azonban mára vége.

Így ültünk két évvel ezelőtt is, anyáék harminchetedik házassági évfordulóján. Ültünk, Albie pedig arról lamentált, hogy sosem lesz a kapcsolata a feleségével olyan intim, mint a szüleinknek. Nem, egyszerűen képtelenség. Anya és apa ugyanis mindig megtalálták a módját annak, hogyan érjenek egymáshoz. Ha elhaladtak egymás mellett, apa megsimította anyu karját, vagy megpaskolta a fenekét, amitől anya menetrendszerűen elpirult és kuncogott. Az intimitásuk 97%-át belém oltották, Albert pedig megkapta a hátramaradt csekély részt. [De csakhogy szó ne érhesse a ház elejét, ő jobban tárgyal, jobban főz és jobban ért a pénzügyekhez is.] Összekucorodtam a foteljában, lábaimat átvetve a karfán, és magamban eltemettem a hozzám hasonló fiatal nők romantikus igényeit. Nincs tökéletes szerető. Meg is rémülnék, ha találkoznék eggyel.
- De Go, veled valahogy... olyan más. Nem esik nehezemre, hogy önmagam legyek. Olyan magától értetődő. Priscillával olyan, mint egy tangó, amiben sosem tudom, mikor vétem el az ütemet.
Hát igen. Velem lenni inkább sambának vagy swingnek tetszik, a sógornőm elegáns vacsorái és kifinomult ízlése mellett lavírozva. Egyébként semmi bajom Priscillával. A bátyám viszont hajlamos kommunikáció helyett mindent magába temetni.

Egy évvel ezelőtt, karácsony este éppen a családdal ünnepeltem, ittam a magam kis liqueurjét, amikor a kandallóban felbukkant Kingsley feje, pörögve és sürgetően, akár holmi búgócsiga. Magamban puffogtam, de a többiek nem láthatták. Ez hozzá tartozik a melóhoz. Letettem a poharat, és a konyhában még rostokoltam néhány percet, míg anya leerőszakolt a torkomon egy löttyöt, aminek átható mentol és csillagánizs íze volt, és amit ő kitűnő szernek tartott, ha józanodásra volt szükség. Terepre nem mehetek, ha az ítélőképességem nem 100%-on működik.

Mi, Lutece-ek ilyenek vagyunk. Csupa makulátlan félvér, apám pszichológus, anyám pedig gyógyító, annak idején a Szent Mungó klóros illatfelhőjétől bódultan estek egymásnak. Egyetlen nővéremet, Isabelt sosem ismerhettük meg, de anyám és apám a mai napig három gyermeket vallanak a magukénak. Őt követte Albie huszonkilenc évvel ezelőtt, és én, a nem is olyan kései termés. A bátyám gyógynövényekkel foglalkozik, és a medimágusi szakmát néhány évvel ezelőtt maga mögött hagyta azért, mert egy gyönyörű nő mosolyában egy rendkívüli élet fénye villant felé. Most patikát üzemeltetnek az Abszol-úton, és Limerick varázslónegyedében. Két bűbájos kisfiukra csak ritkán van időm vigyázni, de olyankor beleadunk apait-anyait. [Miért is ne ugrálhatnának a plafonon a rengeteg cukortól, amit velem ettek, ha egyszer haza adom őket a szüleiknek?]
Az életem sínen van. Már két éve nem gyászolom a vőlegényem. Nem keverem a munkát a szerelemmel, mert az eredmény túl keserű az én gyenge epémnek és májamnak. Aurornak lenni - adrenalin, veszély, kihívás, agymunka, kockázat, sztori a barátoknak, és én mindig erre vágytam! Reggel korán kelek, este későn fekszem, és hazaérve rám zuhan a magány, de vettem egy kutyát bekattanás ellen, és azóta üdvös csaholástól hangos a lakás, ha hazatérek. Nem vagyok olyan nő, akit leteszel reggel a sarokba, és este ugyanott ücsörög, mikor hazatévedsz.

Van egy bár, eldugva az Abszol-úton. A Surprise csaposa egy marcona alak, de a bátyámmal valahogy mindig ott kötünk ki. Rendelünk, röhögünk, rendelünk. Ő kiönti elém mindazt, ami egy házasságnak velejárója. Én pedig néha hallgatom, máskor a fejére koppintok, mert a férfiak olykor még akkor sem veszik észre a megoldást, ha megfogalmazták. Iszom a magam kis liqueuerjét, és azon tűnődöm, mi lenne, ha váltanék? Ha mostantól csak gint akarnék inni?
A csapos, akit Albie a szalonspicc küszöbén átzuhanva már lelkesen üdvözöl és átkarol, mondván, hogy hetedikig minden bájitaltan órájuk közös volt, segít kitámogatni a fivéremet a hideg, hóval felhintett utcára. És ennyi. Meg sem tudom rendesen köszönni. Általában így van ez: amikor kéne, nem találok megfelelő, autentikus szavakat. Albie lehelete pedig meleg, ahogy a nyakamhoz ér, és a pördülésből magamhoz térve még sikerül elhajolnom, mielőtt lerókázza anya hortenziáit.
A decembernek is megvan a maga hangulata - és ehhez sokszor még illusztrációra sincs szükség. [Pénzügyek ide vagy oda - a mértékletességből is belém szorult több, már ha alkoholról van szó.]
Feltámogatom Albie-t a régi gyerekszobába, ahol kamaszfiúként is aludt. Itt megalszol, ez jó hely.
- Talán a berúgás helyett végre elrabolhatnád a feleségedet, te ökör - tanácsolom, de Albie már békésen, hangosan hortyog a mintás párnáján. Ügyetlenül ráhúzom a túlságosan rövid takarót, majd apró puszit nyomok a homlokára.
- Vigyázz magadra! Meg ne csípjen a poloska! - suttogom. Néhány könnyed, parkettaropogtató lépés múltán már a folyosón állok. Kilépve az ő életéből, a sajátom ajtaja előtt lámpalázasan toporogva. Valahogy így van ez.

Tárgy: Re: Margot Lutece 2015-12-13, 14:44

Elfogadva!

Ültem egy darabig az ET felett és kerestem a szavakat rá, s nem biztos, hogy le fogom tudni írni, miért is találtam megkapónak. Mikor a képesség résznél jártam még vigyorogtam, aztán ez valahogy mosollyá szelidült és szomorú mosoly lett belőle a végére. Tetszik, hogy ennyire emberi karaktert alkottál, ugyanakkor valahol mégsem az. Igazi partiarcnak tűnik elsőre, tökéletes élettel, kiegyensúlyozott mindig, aztán fokozatosan derülnek ki a kis részletek, mennyire magányos is az egész maszk mögött, s ezt valahogy emberfeletti erővel viseli el és lép tovább. Remélhetőleg azért megtalálja a saját happy endje és akkor is mosolyog majd, ha egyedül lesz. Ja nem, mégsem, ne legyen egyedül Wink

Úgyhogy vár a játék, jó szórakozást hozzá!