2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "The kids of tomorrow don't need today, When they live in the sins of yesterday."
Főkarakter: Főkarakter Teljes név: Shannon Weinberg Születési hely és dátum: 1972. február 22. Zürich, Svájc Csoport: Varázshasználó Patrónus: Óriásölyv Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Varázspálcakészítő (tanonc) Képesség: - Kiemelkedő tudás: -
Jellemed kifejtése
Ha azt mondom neked, hogy Mardekáros voltam... Az mond valamit? Biztos arra gondolsz, hogy ugyanolyan, mint a többiek, és azt is, hogy biztosan Voldemort bérence volt, de ha ilyen sötét gondolatok járnak a fejedben, sajnos ki kell, hogy ábrándítsalak. Megvetem a fekete mágia minden egyes fajtáját, és az űzőit. Az ok nagyon egyszerű: nem vagyok oda az ilyen területekért. Én sokkal inkább azon Mardekárosok közé tartoztam, akik csendben a háttérben álltak, és nem kívántak mindenféle dolgokba belemenni ahhoz, hogy az előtérbe kerüljenek. Engem mindig is jobban érdekelt a mágia, és mindig is szerettem volna mélyebbre ásni, kutatni az eredetét, a működését, mindent. Ezért nem értettem soha, hogy miért nem a Hollóhátba osztottak, de ennek ellenére nagyon boldog voltam ott. No, de elég a felesleges szócséplésből, magamról is kéne meséljek, nemde?
Szóval, összességében megvan bennem a Mardekárosok minden tulajdonsága. Nem vagyok egy kedves ember, de ez talán annak is köszönhető, hogy nem mindig jó emberek vettek körül. Egy kicsit befordulós típus vagyok, ugyanakkor vitathatatlanul szemtelen, gúnnyal teli, és hideg. De hidd el nekem, hogy bennem ez a legvonzóbb tulajdonság. Annyira hideg vagyok, hogy szinte megőrjít a kíváncsiság, hogy közelebb kerülj hozzám. Nem tudsz. Nem szoktam sok embert közel engedni magamhoz, és akit közel engedek magamhoz, azt sem szeretem annyira, mint saját magam. Mert szeretem magam, de nem úgy mint mások. Nem egészségesen. Önző vagyok, mindent magamnak akarom, és mindent azonnal. Ebből már nyugodtan megtudhattad, hogy bizony türelemnek sem vagyok híján.
De csak annyit tudok előrebocsájtani: ismerj meg! Lehet megbánod, mert azt mondod hogy bunkó vagyok. Lehet hogy rajongasz értem, mert azt mondod, hogy te fel szeretnél olvasztani. Sok sikert hozzá!
Megjelenés
Úgy öltözködök mint egy átlagos mugli. Nem szeretem a varázsló ruhákat, nem sűrűn látsz benne. Magas vagyok. A száznyolcvanat bőven túlléptem, persze magasságban, és talán lehetek egy hetven kiló. Szálkás vagyok, mindig odafigyelek magamra, és nem mondhatod hogy nem figyelmeztettelek: adonisz vagyok. Egy igazi, görög félisten. Oké, nem vagyok félisten, sem görög, de még adonisz sem. Viszont nem tudsz elmenni mellettem úgy a pálcaboltban, hogy ne néznél rajtam végig. Az utcán is feltűnő jelenség vagyok, kitűnök magasságommal, a szőke, hullámos hajammal és a szürkés szemeimmel. Figyelsz? Helyes, nézz csak meg! Talán így már el tudod dönteni, hova is sorolj engem.
Életed fontosabb állomásai
- Lépjen beljebb, Mr. Weinberg. – szól hozzám kedves hangon Ollivander. Amikor az első lépésemmel átszeltem a boltot, úgy tíz éve… Nekem már akkor is többet jelentett ez bármiféle varázslatnál. Ennyi varázspálca. Nagyon unalmasan hangzik, mi? Nem kételkedem. Ha a Te helyedben lennék, én is unalmasnak tartanám. Mert valaki másnak biztosan unalmas, de nekem, nekem egyáltalán nem. Most is ugyanez a varázs kerít hatalmába. Imádom a mágiát. Imádom kutatni miért mágia a mágia. És a pálcákat is szeretem. Mindenkiét megvizsgáltam, mindenkiét minden egyes porcikájáig átnéztem. Ennek következtében persze gondolhatod hogy kiröhögtek. - Jó napot, Ollivander úr! – valami mosolyféle átszalad az arcomon. Nem titkolom hogy miért jöttem, ki akarom tanulni a varázspálca készítést. És vajon kinél? Ki másnál mint a legjobb pálcakészítőnél! Életem egyik álma teljesülne ha…
***
Szóval, azóta eltelt vagy… Nem is tudom hány év. Ki számolja?! Tizennyolc felett csak úgy repül az idő, és megmondom őszintén nehezen tudom a fejemben tartani, hogy mennyi idős is vagyok valójában. Hóbort? Nem. Rossz szokás? Talán. Vagy csak fel akarok vágni vele? Ki tudhatja, rajtam kívül? Te biztos, hogy nem. Valahol a huszonötödik évemben járhatok, és azt kell mondjam, hogy egész idáig az életem nem volt túl rózsás. Persze, azt gondolhatnád, hogy minden második ember ezt mondja, és ott van az a Potter kölyök. Meséljek? Hát nem bánom. Akkor jól hallgass, hiszen nem sűrűn tettem még ilyet: Shannon Weinbergnek hívnak, és valóban. A huszonötödik évemben járok, de úgy érzem, mintha ez a huszonöt legalább hatvan lett volna. Sajnos nem vagyok örökifjú, pedig egy ilyen pofit azért nem mindenhol látsz. Szóval, hogy ne csak a pofámat koptassam: Zürichben születtem, angol és német szülők gyermekeként. A drága édesanyám szépen kisétált balra a második ajtón, amikor… - Most azt hinnéd, hogy azt mondom, hogy amikor megtudta, hogy apám varázsló, igaz? - Sajnos nem a klisé, mindketten tisztavérű mágusok voltak, csak édesanyám egy kicsit szabadabban látta a világot mint a korában lévő emberek többsége, amíg édesapám átoktörőként dolgozott kint Svájcban. - Fene jó sztori, mi? És még csak most tartunk az elején! – Szóval, amikor anyám lelépett, apám fogta a cókmókját, és visszacihelődött a ködös Albionba. Én erről még mit sem tudtam, hiszen alig lehettem fél éves. Egy fél éves gyerek ezt még fel sem fogja. Ahogy azt sem fogtam fel, hogy ezek után apám a pohár fenekére nézett. És nem csekélyen, hanem akkor… Amikor engem éppen csak ellátott. Ilyen satnya körülmények között érkezünk meg a tizenegyedik évemhez, amikor egy levél által felvételt nyerek a Roxfortba. Mivel már megvolt a magamhoz való kis eszecském, fel lettem Lumos-olva, hogy bizony bennem mágusvér csörgedezik. Apám, – az öreg Odgen leszármazottja lehetett, annyit vedelt – rengeteget mesélt a mágiáról, elmondta, hogy ambiciózus, fiatal (és persze whiskey mentes) korában rengeteget kutatta a mágia eredetét, és mindent ami hozzá kapcsolódik, és akár hiszed, akár nem… Szóval aláíratott velem egy szerződést. Vagy, csak jelképes volt, igazából… Nem teljesen mindegy? Szóval velem is ezt szerette volna elérni. Hogy én is ezt kutassam. De én ekkor még csak tizenegy voltam. Érted ezt a logikát, ugye? Hát én sem. A beosztás után a Mardekár házba kerültem, és mint ahogy látod, nem rohangálok maszkban, vadul kántálva, és lövöldözve a mugliivadékokra a halálos átkot. Kisebb koromban nagyon csendes gyermek voltam, a Süveg mégis a Mardekárba osztott. Sokáig nem éreztem úgy, hogy oda való vagyok, hiszen engem nem érdekelt a vér, nem érdekelt a kviddics. Engem mindvégig a mágia érdekelt. Az RBF és a RAVASZ sem lett egy vörös szőnyeges beutaló a Minisztériumba, így jobb híján északra vettem az irányt, és pálcakészítőknél tanultam a mesterséget. Viszont amikor már elérkezettnek láttam az időt, visszatértem Angliába, és az Abszol út felé vettem az irányt. És ennek már mind négy hosszú éve. Azóta Ollivander mellett tanulom a szakma csínját-bínját, talán lehet mondani hogy tanultam valamit. Viszont az öreg állandóan korhol, és még mindig ott tartunk, hogy én szerzem be neki a hozzávalókat. Viszont már készül az első varázspálcám. A magja már megvan. Érdekel? Folytatom.
***
-Á, Shannon Weinberg! Tizenkét hüvelyk, mogyorófa, sárkányszívizomhúr maggal… Felettébb különleges, hiszen ennek a pálcának szinte semmilyen előnye nincs, a mágia bármelyik ágában… Azonban a tudásán múlik, mire használja. Értem ezt úgy is, hogy mellettem fog dolgozni. Az elkövetkezendő évtizedeiben elég ideje lesz rá, hogy kitanulja a szakmám minden titkát. – el sem hiszem, hogy mellette dolgozhatok. Ha van ennek a nyomorúságos életemnek egyetlen boldog pillanata! Akkor ez biztosan az…
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Shannon Weinberg 2015-10-11, 08:46
Elfogadva!
Amikor megláttam a pb-det volt bennem egy nagy adag félsz, hogy hozol egy szemét volt Mardekárost, aki tönkre akarja vágni a világot. A Mardekár említésénél csak nőtt a félelmem, aztán legördült a kő és megnyugodtam, szóval huh! Szeretem, amikor egy pb-t nem hagyományos, vagy megszokott módon használnak fel, mert attól, hogy valaki gyakorta játszik filmekben negatív szereplőt miért ne lehetne egy jó ET-vel, jó játékkal pozitívnak eladni, vagy legalább semlegesnek? Nálad ez meg volt, szóval jessz! A jellemedet szépen részletesen kifejtetetted, tökéletes komplett karilapot hoztál össze, amiben átlátható, hogy miért lett olyan fickó, amilyen, hogy mik az indíttatásai, mi formálta az életét és jellemét és eddig még pálcakészítő tanonccal nem találkoztam, szóval újabb jó pont, hogy ilyen egyedi ötletet kaptál elő! Láthatóan szépen átgondoltad a férfiút, jól felépítetted az életét, nincsenek benne furcsa, vagy sötét foltok, nagy váltások, amiket az ember olvasás közben nem tud hová tenni, szóval tényleg tökéletes lett, le a kalappal! Nem is tudom, hogy mit mondhatnék még, engem megvettél kilóra, szóval suhanj foglalózni pb-t, patrónust, aztán a profilodat se feledd kitölteni, amit én még nem tettem meg, és végül mehetsz játszani! Én is szívesen befizetnék nálad egy körre és még csak nem is a pb-d alapján, mert Klaust határozottan nem komálom.