2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Bűn csak az, aminek híre kel."
Főkarakter: Főkarakter Teljes név: Marco Bayer Születési hely és dátum: 1979.02.21., Berlin Csoport: Mardekár Patrónus: Róka Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 8. évfolyam -elemista Képesség: Animágia (bejegyzett) -Róka Kiemelkedő tudás: Sötét Varázslatok Kivédése -Kiemelkedő, Átváltoztatástan -Kiemelkedő
Jellemed kifejtése
Mindig is az a típus voltam, aki vágyik az elismerésre, arra hogy felnézzenek rá. De ezt valahogy sosem kaptam meg egészen addig, ameddig nem kezdtem el semmibe venni mások érdekeit. Mondhatjuk úgy is, hogy a környezetem miatt váltam olyanná, amilyen most vagyok. Nem tartom magam egyébként eredendően bűnösnek, mondjuk úgy, hogy alkalmazkodom. A világ kicseszett velem, én is kicseszek a világgal. tehát amolyan bosszúhadjáratot indítottam a benne élők ellen. Ma már eljutottam arra a pontra, hogy egyáltalán nem érdekel mennyire bántok meg másokat, egyszerűen hidegen hagy. Megtanultam figyelmen kívül hagyni a segélykéréseket és fókuszálni a saját elmém hangjaira. Mert ez a kulcsa a túlélésnek, egyszerűen nem lehet és már nem is akarok úgy élni mint régebben. Magabiztos lettem, olyan ember, akit sosem zökkenthet ki semmilyen formában mások véleménye. Ez nem feltétlen jár azzal, hogy lenézek olyanokat is, akik nem vétettek ellenem, csak lenézem azt aki megérdemli. Egyébként meg nagy ívből teszek mások kínjaira. Nem vagyok pszichopata, szimplán rájöttem, hogy képtelenség úgy érvényesülni ha közben elfelejtkezek a saját igényeimről és azt tartom szem előtt, hogy XY éppen mit szeretne tőlem. A szabályokat viszont nem feltétlen hágom át , tisztában vagyok a határokkal és azok között is tudok mozogni, csak akkor lépem át őket, ha már végképp nincs más választásom. Volt már rá példa amúgy, akkoriban még rosszul is éreztem magam tőle, hogy meg kellett tennem, de ma már lazán megcsinálnám. Ettől eltekintve nem vagyok pszichopata, vannak érzéseim, és bizonyos helyzetekben lelkiismeret furdalásom is, csak éppen nem akkora mértékben, mint másoknak. Illetve… megtanultam figyelmen kívül hagyni. Célorientáltnak tartom magam, olyan embernek, akinek fontos, hogy átszakítsa a szalagot is, nem csak az, hogy elinduljon. Ezen kívül szeretem a változatosságot, a kalandot. Nem riadok vissza egy-egy éles helyzettől úgy, mint kiskoromban. Mondhatjuk, hogy mára már teljesen levetkőztem a régi énemet és ahol tudom, ott keresem az adrenalin löketet, képtelen vagyok hosszú ideig egy helyben maradni. Az unalom számomra a lehető legnagyobb büntetés, éppen ezért amikor csak tudom legalább sportolni eljárok és keresek versenytársakat. A veszteséget jól tűröm, nem tartozom a hisztis típusban. Legfőképpen a nemtörődömség jellemez minden téren, fejjel megyek neki a falnak.
Megjelenés
Ha végignézel rajtam, mit látsz? Elsőre gondolom feltűnik, hogy nem vagyok egy égimeszelő, amit valahol sajnálok is, de már nem érdekel. 170 centivel megvagyok, amúgy is vannak dolgaim amik kárpótolnak a kis növésemért… például a tekintélyem ugyebár. Alkatra leginkább szálkásnak mondanám magamat. Testépítő nem vagyok és nem is leszek soha, de ne aggódj, ettől még szépen kidekorálhatom az arcodat. Hacsak nem vagy vak akkor valószínűleg azt is hamar kiszúrod, hogy ugyanolyan világos bőröm van, mint általában minden angol diáknak. A szemem kék, mint ahogy anya és a nagyszüleim kivételével mindenkinek a családban. Ez amolyan Bayer jellegzetesség, a paraszt tesóim is ezt örökölték, sötét haj és kék szem. A különbség annyi, hogy míg ők mindig kritizálták a stílusomat és azt, hogy milyen homokosnak nézek ki a hajammal, addig valójában még én vagyok a legnormálisabb. A séróm meg mikor milyen. Általában a hagyományos oldalt rövidebb változatot vágatom, egyébként meg nagyon nem érdekel hogy áll. A ruhatáram hagyományos, nem szeretek túlzottan kitűnni a tömegből ebből a szempontból. Nyilván valamilyen szinten én is adok a megjelenésemre és nem járok szakadt vagy piszkos cuccokban, hogy azért ne azt higgyék, hogy most szöktem meg az elmegyógyintézetből. Próbálom azt a stílust hozni, amit általában az utcán látok másokon és inkább azzal érem el, hogy tiszteljenek, ahogy visszaszólok egy-két megjegyzésre, meg amilyen bandával éppen vagyok.
Életed fontosabb állomásai
Mindig úgy gondoltam, hogy a múltam tett olyanná, amilyen most vagyok. De ezért nem hibáztatok senkit, egyszerűen visszavágok a sérelmeimért. Az egyik például az, hogy sosem kaptam meg azt a figyelmet, ami kijárt volna nekem. Harmadik fiú gyerekként születtem, ebből kifolyólag kb. a nullával volt egyenlő az az idő, amit rám tudtak fordítani. Kiskoromban azt hittem, hogy a testvéreim is ellenem vannak… ma már nem csak hiszem hanem tudom is. Valahogy sosem volt velük jó a kapcsolatom, talán csak egy feleslegnek tekintettek végig, aki éppen trónfosztásra készül. Eleve öt évvel öregebbek azok a parasztok, esélyem sem volt arra, hogy „összebarátkozzak” velük, mert mire én elkezdtem kamaszodni, ők már a felnőtt kor küszöbén álltak, és tulajdonképpen ott csesztettek végig ahol csak tudtak. Ezen még az egyébként tehetősebb anyagi helyzetünk sem sokat segített, mert az esetek 90%-ban ugyanúgy boldogtalan maradtam, hiába vettek nekem össze minden szart. Aránylag fiatalon megkaptam az első varázspálcám és elkezdtek tanítani otthon legalább az elméletre, hogy mire varázsiskolába kerülök már meglegyen hozzá az alapom. Ebből a szempontból viszonylag egyszerűen álltam át, hamar belerázódtam a varázsló életbe míg anno Németországban. Bár a testvéreim még az elején sem álltak mellém, hiába jártunk ugyanoda, volt rá példa, hogy a folyosón még csak rám sem néztek. Itt kezdődött el nálam a változás. Egyszerűen utáltam, hogy én vagyok a félénk, szekálható öcskös, aki mindent elcsesz. Éveimbe telt, mire olyan lettem amilyen, de végül is sikerült elérnem, hogy tiszteljenek… nem csak a tesóim, hanem mások is. Olyanokkal kezdtem el barátkozni, akikre ma már lehet, hogy rá sem néznék, de ez kellett ahhoz, hogy ki tudjak bontakozni, hogy megváltozzon az imidzsem, vagy megtökösödjek, akárhogy hívjuk is a folyamatot. Egy a lényeg: sikerült olyanná válnom, akit ahelyett hogy szekálnának inkább félnek tőle. Persze nem azért, mert annyira erőszakos vagyok, egyszerűen a baráti köröm és a sokszor hideg, nemtörődöm modorom miatt elhiszik, hogy nagyobb vagyok náluk. Ami végső soron pozitív dolog, de nem hiszem, hogy a valóságban így van. Kétlem, hogy az összes rosszakarómnál nagyobb lennék, max a tekintélyem az. És ez az, amire buknak a csajok is. Szeretik, ha olyasvalaki mellett lehetnek, akit ismer az egész iskola a hírneve miatt. Az már csak plusz, hogy még kviddicsezek is ez mellett. Ha nagyon szeretném, szerintem lehetnék híresen nagy szoknyavadász is, de kedvem nincs hozzá. Nincs kedvem a hisztikhez, amiktől csak kiújul a migrénem . Illetve nincs gusztusom a lotyókhoz. Annyira nem tartom nagy dicsőségnek egy olyan lány meghódítását, akiben egyébként minden nap más jár. Ebből következik az, hogy szeretem a hosszabb távú kapcsolatokat és azokat a lányokat, akikért kicsit küzdenem is kell. Az már más kérdés, hogy hajlamos vagyok hűtlenségre bizonyos esetekben. De az egyik legnagyobb hibám talán Amberly volt. Amint egymásba futottunk már akkor biztos voltam benne, hogy kell nekem a lány. Lenyűgözött a szépsége és a visszafogottsága, ezért párszor randiztam is vele. Az már más kérdés, hogy időközben rájöttem, hogy hosszú távon nem fog működni a dolog, ha nem bújik ki a csigaházából. Szerettem volna magamhoz bevadítani, hogy kicsit bevállalósabb legyen,ami végső soron sikerült is. Egy olyan csajt „raktam össze” magamnak, akire még a haverjaim is majdnem szemet vetettek. Hűséges, szolid átmenet a bevállalós és a normális lányok között, ráadásul egy istennő az ágyban. Kár volt eljátszanom nála a lapjaimat, de nem tehettem mást. Az a helyzet, hogy megkívántam az exemet egy-pár találkozás után és azt hittem, hogy újra lehet is köztünk valami, de tévedtem. Hatalmasat tévedtem és időközben elfelejtettem valójában kit is szeretnék látni magam mellett. Nem tagadom, hibáztam, talán nagyobbat is a kelleténél, de így alakult. A csaj berágott rám, ráadásul el is költözött, így hagytam. Most azonban újra felbukkant, ráadásul abban az iskolában, ahova jöttem cserediáknak egy évre. Igaz nem sikerült túl fényesre az első találkozásunk, de nekem akkor is nagyon megmozgatta a fantáziámat. Hiába próbálok időközben a karrieremre koncentrálni, hogy sikeres elemista legyek mint apám és beilleszkedjek, egyszerűen nem megy. Muszáj visszaszereznem…
A hozzászólást Marco Bayer összesen 4 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2015-10-09, 23:10-kor.
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Marco Bayer 2015-10-08, 09:40
Elfogadva!
No, ahogy ígértem. A képesség és tantárgyak tekintetében van még javítani való, szólj üziben ha az sikerült, akkor tudom őket majd beírni a profilodba, de attól már elfoglak. A karaktered nagyon szépen összefogott lett, jó kis összetett jellemmel, szóval le a kalappal! Mindig azt mondom, hogy eredendően rossz jellem nincs, mindenki valami miatt válik olyanná, amilyenné és ez nálad is stimmel, tökéletesen látszik, hogy a kari miért lett olyan, akivel nem egyszerű barátkozni, de ennek ellenére is úgy fest, hogy valakinek csak sikerült elcsavarni a fejét. Az érhető, hogy nincs oda a családi körülményeiéért, a helyében én sem lennék ilyen szülőkkel és testvérekkel. Az előtörténeted tehát szépen kifejtett és felépített, egy rossz szavam sem lehet rá, hibát sem találtam, maximum egy egész pici apróságot, miszerint a pálcát szerintem nem igazán vehették meg neki előre, úgy gondolom azt csak az iskolai levelet megkapottak kaphatják meg Olivandertől, mivel ugye eleve nem is lehet otthon varázsolni, csak az iskolában, amíg nagykorúak nem lesznek, tehát nincs rá szükségük. De ezen kívül minden okés, mehetsz foglalózni, aztán játszani! Ne felejts el a kviddics csapatokhoz sem írni, ha már írtad, hogy a kari kviddics csapat tag, amúgy is kevés a Mardekáros JK csapattag.
Ui.: Ja igen ami még kimaradt: Nem írtad be, hogy a kari milyen szakra jár, csak hogy nyolcadikos, ezt és kérlek pótold.
A képesség és tantárgyak tekintetében van még javítani való, szólj üziben ha az sikerült, akkor tudom őket majd beírni a profilodba, de attól már elfoglak. 
Az érhető, hogy nincs oda a családi körülményeiéért, a helyében én sem lennék ilyen szülőkkel és testvérekkel. Az előtörténeted tehát szépen kifejtett és felépített, egy rossz szavam sem lehet rá, hibát sem találtam, maximum egy egész pici apróságot, miszerint a pálcát szerintem nem igazán vehették meg neki előre, úgy gondolom azt csak az iskolai levelet megkapottak kaphatják meg Olivandertől, mivel ugye eleve nem is lehet otthon varázsolni, csak az iskolában, amíg nagykorúak nem lesznek, tehát nincs rá szükségük. 
