2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Pretend to be truthful until you succeed perfectly"
Főkarakter: Főkarakter Teljes név: Shirley Harmsworth Születési hely és dátum: 1980.04.11. - Anglia, London Csoport: Griffendél Patrónus: Hópárduc Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Diák - 7. évfolyam Képesség:- Kiemelkedő tudás: -
Jellemed kifejtése
Hát először is el kell mondanom, hogy egyáltalán nem szeretek magamról beszélni. Még barátoknak sem, nemhogy idegeneknek... Elvégre fene tudja ki is fogja ezt elolvasni. Én nem szeretem ha mások túl sokat tudnak rólam, ha tisztában vannak minden apró darabkával ami az életemhez fűződik, ha tudják mik az erősségeim vagy gyengeségeim, ha tudják mitől félek és így tovább... Hogy miért nem szeretem mindezt? Mert jól tudom, hogy mindig akad valaki, aki szemrebbenés nélkül felhasználja ellenem mindazt amit rólam megtudott. Szokták is mondani, hogy a tudás hatalom. Hét így van ez... Én szeretek mindenkiről mindent tudni. Ha valakivel barátkozni akarok, akkor előtte leellenőrzöm, hogy minden rendben van-e vele, legalább egy körbekérdezéssel. Nem szeretek semmit a véletlenre hagyni, nem akarok pofára esni és bátran ki merem jelenteni, hogy igencsak paranoiás vagyok az emberek terén. Képes vagyok a legártalmatlanabb emberre is azt gondolni, hogy egy bérgyilkos és mindjárt megöl. Tehát igen... Egy gyáva nyúl vagyok. Bár örülnék ha ez nem derülne ki. Alapvetően tudok én kedves is lenni, de csak ahhoz aki már tudom, hogy nem ártalmas. Nehezen bízom meg másokban, viszont annál könnyebben lehet elveszíteni a megszerzett bizalmam. Ha egy rossz szó vagy mozdulat történik, minden elszakad. Egyszerűen otthagyom az illetőt. Talán pontosan ezért van az, hogy nem bővelkedem túl sok baráttal. Azt hiszem amolyan magányos farkas vagyok. A szüleimmel való viszonyom sem a legjobb, de erre majd később térek ki. Egyik erősségem a tanulás. Mondjuk azt hiszem csakis azért mert nincs negyven haverom meg öt pasim akikkel az időmet tölteném, így amikor unatkozom egyszerűen leülök tanulni, vagy éppen némi pluszért megcsinálom valamelyik társamnak háziját is. Szóval segítőkésznek sem mondanám magam, hiszen soha nem ingyen segítek másoknak, kivéve ha az illető nagyon közel áll hozzám. Bár ebből igencsak kevés van. Imádok sétálni, hol a tóparton, hol Roxmorts felé, vagy éppen csak az udvarban. A lényeg, hogy magam legyek és gondolkozni tudjak mindenféle zagyvaságon.
Megjelenés
Szokták mondani, hogy ne a külső alapján ítélj meg mást... Na meg van ennek a könyves változata is, de azt hiszem nem mondásokat kellene lesorolnom. A lényeg, hogy ez rám is vonatkozik. A külsöm alapján azt szűrheted le, hogy egy erős magabiztos nővel állsz szemben, de mindezt csak azért mert én így akarom. Igazából belülről nem vagyok erős. De ezt minek is kellene bárki tudtára adnom? Egyébként, tulajdonképpen pontosan ugyanúgy nézek ki mint a többi millió és millió ember vagy éppen varázsló ezen a földön. Van két lábam, két kezem, két szemem, ami nem mellesleg gyönyőrű csokoládébarna színben pompázik és örülnék ha nem enné meg senki. A hajam hosszú szőke tincsekben hullik vállamra, amit egyáltalán nem szeretek kontyba fogni, hacsak nem kényszerítenek rá, vagy ha nem éppen tusolok. A magasságom talán százhetven körül mozog, tehát nem vagyok egy égimeszelő, de azt hiszem törpe sem.
Életed fontosabb állomásai
Az utolsó simításokat végzem a bőröndömmel, amiben érzem, hogy még mindig nincs benne minden, viszont halvány fogalmam sincs mégis mi a fene is hiányozhat belőle. Tudom, hogy okosabb lenne megálljt mondani magamnak és abbahagyni a gondolkozást, sőt már úgy fél órával ezelőtt ezt kellett volna tennem, hiszen már így is nehéz lesz becsukni a bőröndöt. Ha szerencsém lesz, talán ha ráülök akkor be tudom zárni. Ha nem akkor szólnom kell apának aki kipakoltat velem minden fontos cuccot, ami szerinte nem létfontosságú... Valahogy ebben mindig eltérő a gondolkodásunk. Bámulom a táskát és próbálok rájönni, hogy mi kellhet egy első éves diákocskának, mikor a Roxfortba megy tanulni, de sajnos apukám hangja kirángat ebből a gondolatmenetből. - Shirley, szedd össze magad de gyorsan, ha nem akarsz elkésni! Két perced van, aztán indulunk! - A család egyetlen női tagjaként soha nem volt beleszólásom semmibe. Ha a két bátyám indulni akart, akkor indultunk és jól tudom, hogy ez most is így lesz. Sajnos már nincs itt anya, hogy megvédjen és rájuk szóljon, hogy várjanak meg. Így tehát szó szerint ráugrom a bőröndre és elkezdem becipzározni, ami pedig éppen kilóg és megakadályozza, hogy a táska bezáródjon, kirántom és haladok tovább. Végül pedig sajnálattal bámulom a kedvenc pulcsimat és a macimat amiket fájó szívvel de itthon kell hagynom. Na de majd jövőre őket pakolom be először! - Megyek már! -Kiáltok vissza, mikor hallom, hogy már nyílik is a bejárati ajtó és indulnak kifelé. Lecipelem a bőröndömet a lépcsőn, épphogy nem zuhanok le, hiszen alig vagyok nagyobb a táskánál, majd várom, hogy valamelyik gavallér testvérem elvegye tőlem és megkönnyítsék a dolgom. Aha... Fenéket! Kiröhögnek és mennek a dolgukra. Tehát egy szemforgatás kíséretében tuszkolom be apa járgányába jómagam és a cuccaimat.
Idegesen pillantok körbe a Nagyteremben, ahol persze mindenki minket néz. Kíváncsian várják, hogy az új elsősök ugyan melyik csoportba lesznek beosztva. Én igazából pontosan tisztában voltam vele, hogy hová leszek beosztva hiszem a családom ősidők óta a Mardekárt képviselte, éppen úgy ahogy a két bátyám is. Nem is merek rájuk pillantani amíg várom a sorom. Érzem ahogyan tapadnak rám a tekintetek miközben közeledek ahhoz a sapkához vagy mihez. Bocsánat... Süveg. Még veszek egy nagy levegőt mielőtt a fejemre rakják, majd az a levegő bennem is marad a hosszas hallgatás után. Mintha legalább egy óra eltelt volna halálos csendben, majd az izé a fejemen megszólal. - Griffendél! - Az említett ház diákjai nagy újjongásban törnek ki, én pedig csak meredek magam elé, mint egy idióta. Lassan megindulok a Griffendélesek felé, de előtte még rápillantok a két bátyámra, akiknek a szemeik villámokat szórnak és azt sugallják "Mi tudtuk, hogy soha nem tartoztál a családba!". Nem szólaltam meg, még csak nem is köszöntem a ház tagjainak, nem akartam it barátokat szerezni, egyszerűen át akartam lógni a Mardekárba. Kis híján majdnem újra beálltam a sorba, hogy hátha csak egy véletlen baleset történt, mikor egy fiú hangja csendült fel. - Hé! Erre gyere! - Kénytelen voltam belenyugodni a csoportomba, így leültem közéjük.
Minden lépésemmel arrébb rúgok néhány apró követ a földről. Beleméllyedek teljesen a repülő kövecskék figyelésébe. Elvileg azért jöttem ki a tópartra, hogy egyedül maradhassak, távol a két lökött báttyám tekintetétől és beszólásaitól, de most mégis hiányzik valakinek a társasága. Igazából bárki lehetne az illető... Bárki, aki nem rokon. A családom konkrétan kitagadott amiért nem a megfelelő házba kerültem, örülök ha megtűrnek a nyári szünidő alatt otthon. Soha nem gondoltam volna, hogy a kedvenc helyem éppen a Roxfort lesz. Itt legalább van esélyem némi örömre. A testvéreimnek ez az utolsó éve itt, tehát jövőre teljes lesz a nyugalom. Ha hat teljes évet kibírtam mellettük, akkor ezt is ki fogom bírni. Gondolatmenetemből csak akkor szakadok ki, mikor egyenesen belesétálok egy srácba, de olyan erővel, hogy mindketten felborulunk. Mondjuk fogalmam sincs, hogy ezt mégis hogyan sikerült összehoznom, de sikerült. - Jaj! Sajnálom... Nem vettelek észre! - Hebegem - habogom miközben feltápászkodom és felnézek a srácra. - Igen! Elég nehéz lehet a teljes síkságon észrevenni egy százkilencven centis idiótát... - Azóta sem tudom eldönteni, hogy ezt gúnyosan mondta, vagy éppen viccből, sőt azt sem tudom, hogy hívták, vagy ki volt ő, de azt hiszem ő az első személy itt aki komolyabban felkeltette az érdeklődésemet.
Lavender.Brown
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Shirley Harmsworth 2015-09-28, 07:01
Elfogadva!
Először is el kell mondanom…. ígérjük, hogy senkinek nem mondjuk el, hogy milyen vagy, majd ők kiderítik, és nem is használjuk fel ellened! Másrészt, a karakter jelleme szerint én a Süveg helyében nem a Griffendélbe soroltam volna Shirley-t hanem vagy a Mardekárba vagy a Hollóhátba, de lelked rajta. Talán azért vacillált olyan sokáig a Süveg mert ő sem jutott dűlőre. Nem ítélünk külsőre, nem hisszük, hogy szép, szőke loknis lány egy szürke kis egér, de valamiért így állítottad be őt, ami persze nem baj, annál érdekesebb lesz ha kiderül róla egy s más. Örülök, hogy nem csak az elsős bemutatkozást tetted bele az előtörténetbe hanem azért a végén kaptunk egy másfajta képet is. Nem találtam olyasmit amibe beleköthetnék, nem mintha akartam volna. Nincs más hátra mint foglalózni és játszani. Jó szórakozást!
ígérjük, hogy senkinek nem mondjuk el, hogy milyen vagy, majd ők kiderítik, és nem is használjuk fel ellened! 
Másrészt, a karakter jelleme szerint én a Süveg helyében nem a Griffendélbe soroltam volna Shirley-t hanem vagy a Mardekárba vagy a Hollóhátba, de lelked rajta. Talán azért vacillált olyan sokáig a Süveg mert ő sem jutott dűlőre. Nem ítélünk külsőre, nem hisszük, hogy szép, szőke loknis lány egy szürke kis egér, de valamiért így állítottad be őt, ami persze nem baj, annál érdekesebb lesz ha kiderül róla egy s más. Örülök, hogy nem csak az elsős bemutatkozást tetted bele az előtörténetbe hanem azért a végén kaptunk egy másfajta képet is. Nem találtam olyasmit amibe beleköthetnék, nem mintha akartam volna. 
