2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Mirror, mirror…."
Főkarakter: Főkarakter Teljes név:Helena Zjarkov Születési hely és dátum: Oroszország, 1979.01.05. Csoport: Hugrabug Patrónus: Karaktered patrónusa Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Hetedév Képesség: - Kiemelkedő tudás: -
Jellemed kifejtése
Első ránézésre tényleg a Mardekár házba való vagyok. Ja, első ránézésre. Vagy amíg ki nem nyitom a szám. Ez általában az előtt megtörténik, mielőtt rám néznél. Az tündéri mosoly… és az a tekintély, nos, megvan bennem is, de nekem nem lételemem, hogy másokat csináljak ki a hátuk mögött. Sőt, jobban szeretem, ha az illető teljesen tisztában van azzal, hogy befellegzett mindennek, ami ő, és ezt premier plánból nézi végig, anélkül, hogy tehetne bármit. Persze ezt az állapotot nem olyan könnyű nálam elérni, mint más hozzám hasonlóknál, több kell ahhoz annál, hogy ugyanazt a ruhát veszed fel, vagy kiszemeled azt a pasit, aki nekem tetszik, ne adj, Isten a hírnevemre fáj a fogad. Ezek a sekélyes dolgok számomra annyira fontosak, mint giliszta számára a tűsarkú. Ha már itt tartunk, jelezném, abban engem a büdös életben nem fogsz látni. Igazából tök közvetlennek tartom magam, nem diszkriminálok senkit, leszámítva a tanárokat, de őket is csak azért, mert ők is diszkriminálnak engem. Valahogy az a faj meg én, sose voltunk kompatibilisek… értitek. Sokak szerint, van nekem egy különleges képességem is, méghozzá az, hogy pusztán egy pillantással tudom közölni valakivel, hogy egy darab szar. Ehhez hozzátartozik, hogy ezt a bizonyos tekintetet éveken át gyakoroltam, és igen, ebből kifolyólag akadt is olyan, akin fejleszthettem készségemet. Nem vagyok pontos, az órák háromnegyedét mindig lekésem – főleg reggel - , de hát nő vagyok, stílusosan kések, és angolosan távozok. Féltem az egészségem, épp ezért van közöm megannyi káros dologhoz, hogy az immunrendszerem megszokja, s ez által erősebbé váljon. Az alkoholt se szeretem, ezért pusztítom ott, ahol tudom. Ja, a szőke hajam, amúgy nem teljesen szőke, akad benne rengeteg reménysugár, mindig különböző színnel megspékelve, ezzel érdemlem ki, hogy ha állatkertbe megyek, otthagynak a papagájoknál. Nem nagyon van olyan, ami megfog, sem ember, sem tárgy, sem a tény, hogy a Titanicnak második része is lesz. Az már kicsit szíven üt, hogy DiCaprio megint nem kapott Oscart, de erős vagyok, csak túlélem valahogy.
Megjelenés
Orosz vagyok. Ezt csak azért említem meg, mert ha rám nézel, biztos, nem ez az első tény, amit leszűrsz, viszont szeretek ezzel felvágni, na meg azzal is, hogy rajtam nem fog ki a vodka. Egyébként a ruhatáram is olyan, mint a ruha, amit egy kutya szájából szaggattak ki. Tetkóm is van, lévén sárvérű vagyok, ezek itt számomra nem újdonságok, sőőőt, magamra is tetováltattam, mikor betöltöttem a tizenhatot. Igazából színes egyéniségnek vallom magam. Mint ahogy említettem ezt fentebb is, a hajam által fejezem ki azt a mérhetetlen szabadságot, amit érzek. Nem, még a pálcámmal sem vagyok több egy átlag embernél, maximum a muglik hülyének néznek, ha ne adj’ Isten egy fadarabbal hadonászok, amit persze nem szabad… az tiltva van…. asszem’. Vékony vagyok, pedig eszek, haljak meg az egyetlen dolog a suliban, mait szeretek, hogy akkor meg annyit eszek, amennyit nem szégyellek. Persze nem elhanyagolható a haveri társaság se, amit sikerült összebuherálnom röpke hét évem alatt. Szóval igen, a szellő nyugodt szívvel pakol arrébb, ha olyanja van. És itt Londonban sokszor van olyanja. Ha nem feketét veszek fel, akkor színeset, tűsarkú nincs, nem is lesz, Converse van, vagy Airmax, mert én adok a márkára, még ha itt nagy ívben is tojnak rá, otthon legalább menő vagyok, na. Igazából azt sem értem, miért agonizálok annyira azon, hogy jól nézzek ki, mikor itt mindig azt a hülye talárt kell hordanom. Persze semmi gáz, már megszoktam, na de akkor is, némi öltözködési reform nem ártana, kézcsók.
Életed fontosabb állomásai
Nem tudom, mi van a vonat levegőjében, de akárhányszor leülök a helyemre, rám tör a nosztalgia. Most is arra gondolok, hogy elsősként, ugyanolyan riadt tekintettel néztem körbe, mint a mostani nebulók, azt latolgatva, vajon, hová a francba visznek minket. Legalább is az első pár percben gondoltam erre. Aztán elkezdtem azon parázni, nehogy összenyomjanak, mert mugli szememnek képtelenség volt megemészteni a tényt, hogy ennyi ember elfér egy peronon. Igen, mindezt azután, hogy átfutottam egy falon, ahelyett, hogy stílusosan felkenődtem volna rajta. De felszálltunk, a vonat meg elindult, én meg azt hiszem a sokkhatás következtébe bealudhattam, mert arra ébredtem, hogy egy gyönyörű kastély áll a vízen, vagy valami ilyesmi. Bevallom nőiesen négy báty mellett, marhára nem tanultam meg választékosan kifejezni magam, viszont marha messzire tudok köpni, az is egy érdem nem? Akkor ahogy leszálltunk a vonatról, tisztán előttem van a kép, amin máig mosolyognom kell. Körülöttem mindenki megszeppenve áll, és vár a csodára, én meg visítva egy nálam magasabb srác hátára ugrok, és magas hangon közlöm vele, ha van benne némi irgalom, akkor a nyakába kap, mert ziher, hogy én megfulladok, nem tudok úszni. A srác meg röhögve közölte, aggodalomra semmi ok, mert már jönnek is a Thesztrálok. Szegény pára hiába mutogatott nekem egy irányba, én lazán közöltem vele, hogy álljon le a szerekről, mert nem tudom, mit haluzik itt össze, de az égadta világon semmit nem látok. És igen, hunyorítottam meg minden, közben meg magamban adtam egy ötöst nekem, mert Ian szövege tényleg irtó menőn hangzott. Tizenegy voltam oké? Azt se tudtam, mik a szerek, meg mi a haluzás, akkor azt tűnt menőnek. Ahogy a szekerek odaértek, kezdett valami nem rendben lenni velem is, mivel én TÉNYLEG csak a szekereket láttam. Na, már most, oké, hogy egészen addig, míg valami fatális véletlen folyamán, nem csináltam katasztrófaövezetet a konyhából, azt se tudtam létezik varázslat, a józan paraszti eszem azt mondatta velem, ha van egy szekér, akkor legalább egy szamárnak kéne lenni, ami húzza azt. - Még most sem látod őket? – csak pislogtam fel a srácra, mert, hogy nem igazán vágtam, mit kéne látnom, szóval csak megráztam a fejem, azon morogva, hogy pont sikerült az egyetlen dilist kifognom. A srác meg csak halvány mosollyal az arcán kócolta össze a hajam, és hajolt le hozzám. - Helena ugye? Remélem, tisztában vagy vele, hogy piszok szerencsés vagy – és elment. Ott hagyott, egy csomó kérdőjellel. Mindennek éreztem magam, csak ép szerencsésnek nem, de aztán a kezembe vettem az irányítást, és csapódtam a többiekhez.
Az út nem volt nagy cucc, mindenki zsongott, latolgatta, melyik házba fog tartozni. Oké, így utólag bemerem vallani, hogy mióta hallottam róluk, én is Mardekáros akartam lenni, mert ők az ügyeletes menők, én meg sose voltam, csak a bátyáim. A süveg viszont tudta… tényleg tudta, hol jó nekem. Erre persze csak később jöttem rá. Két évig nyűglődve botorkáltam a Hugrabug falai között, és kifordítva vettem fel a talárt is, legalább is addig, míg egy prefi rám nem szólt. Harmadikban már tudtam, hogy mik a Thesztrálok, láttam is őket, és esküszöm, fél éven át kerestem a srácot, hogy bocsánatot kérjek, de nem találtam. Azon a nyáron halt meg Greg, az idősebb bátyám. És azon az éven tudatosult bennem, mi oka volt annak, hogy elsősként csak a szekeret láttam. És igen, visszagondolva, akkor még tényleg szerencsés voltam. És most itt vagyok, hetedévesként, a vonaton ülve a helyemen, körülöttem a barátaimmal, és tudom, ha arra kerül a sor, büszkén veszem magamra a talárom. És a házvezetőnknek is büszkén fogom mutogatni a csuklómra varratott címerünket, még akkor is, ha már-már magam előtt látom egyre csak pirosodó arcát, amit a düh vált ki.
Albus Dumbledore
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Helena Zjarkov 2015-09-19, 22:09
Elfogadva!
Avriiiil! *,* Na jó, leszakadok a PB-ről, nem minden, tényleg nem, úgyhogy beszéljünk rólad, ne csini külsődről, de ez már alapból három pirospont, még kettő kell az ötösig. Főleg a jellemederől sikerült pontos képet kapnunk, amely nagyon tetszik, valóban egyedi egy ilyen leányzó a hugrában, de már magától a házválasztástól is dobtam egy hátast, jó értelemben, végre valaki felvállalja, hogy a borzokhoz is lehet szuper karaktert alkotni. Helena szerintem egy igazi domináns, erős, női karakter, ami minden filmkritikus szokott hiányolni, hogy miért csak a pasiknak jut ilyen, úgyhogy most rájuk cáfoltál. Figyelemmel fogjuk kísérni a pályafutásodat, mert nagyon szépen, olvasmányosan írsz, minden szavad igen választékosra sikeredett. Foglalózz, és tiéd a terep^^
Főleg a jellemederől sikerült pontos képet kapnunk, amely nagyon tetszik, valóban egyedi egy ilyen leányzó a hugrában, de már magától a házválasztástól is dobtam egy hátast, jó értelemben, végre valaki felvállalja, hogy a borzokhoz is lehet szuper karaktert alkotni. 
Helena szerintem egy igazi domináns, erős, női karakter, ami minden filmkritikus szokott hiányolni, hogy miért csak a pasiknak jut ilyen, úgyhogy most rájuk cáfoltál. Figyelemmel fogjuk kísérni a pályafutásodat, mert nagyon szépen, olvasmányosan írsz, minden szavad igen választékosra sikeredett. Foglalózz, és tiéd a terep^^ 
