2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Ha átérzel minden halált, mit te okoztál, minden életet, mit derékba törtél, minden lassú és verejtékes termést, mit letaroltál, minden gyermeket, kinek jövőjét elloptad, az őrület a nyakad köré tekeri hurkát, és kivezet egy sötét erdőbe, hol a folyók mocskosak és a madarak némák."
Főkarakter: Titkos karakter Teljes név: Maegan Anaiah Llyvelyn Születési hely és dátum: St Asaph, Wales, Nagy-Britannia - 1970. január 7. Csoport: Ex-Halálfaló Patrónus: Róka Foglalkozás: Bájitalkészítő Képesség: Nincs Kiemelkedő tudás: Bájitaltan - kiemelkedő volt
Jellemed kifejtése
Talán az egyik legfontosabb tulajdonságom az, hogy nagyon gyanakvó vagyok. Nem betegesen, de úgy gondolom, sosem árt az óvatosság az emberekkel szemben. Főleg, mivel hallottam róla, hogyan verték át a halálfalók a Minisztériumot, mikor azt hazudták, ők kényszerből álltak csak be a Nagyúrhoz. Az ilyenekkel jobb, ha vigyázok, mert a végén még az én titkaimat és szerepemet is kifecsegnék, szóval nagyon ügyeltem mindig is, és most is arra, hogy feladataimat csak azok tudják, akik igazán megbízhatóak. Nem vagyok a fizikai erőszak és a párbaj híve, nem is voltam benne sosem kiemelkedő, de ha ölni kellett, természetesen nem ijedtem meg soha. Nekem ennél sokkal alattomosabb és finomabb módszereim vannak, én a mérgekre esküszöm. Az, hogy valakinek elvágom a torkát, vagy kimondom rá a halálos átkot, igazán nem nagyon dolog, sőt, különösebb ügyességre sem vall, bárki meg tudja csinálni. De az, hogy kikeverj egy mérget, pontosan találd el az összetevőket, hogy úgy hasson, ahogy kell, és aztán beadd valahogy az áldozatnak, ahhoz már gondos tervezés kell, és ebben nagyon jó vagyok. Ezért is vagyok büszke magamra. A barátaimhoz és szövetségeseimhez hűséges vagyok, sosem hagynám őket cserben, és ott segítek nekik, ahol tudok, de csak ha cserébe ugyanezt elvárhatom tőlük. Sokan vannak, akik őrültnek tartanak, de ez egyáltalán nem igaz maximum csak egy kis mellékhatása a kórházban töltött időnek.
Megjelenés
Magas vagyok és vékony. A kórház miatt túlságosan is, amikor nyár van és szellősebben öltözködöm, akkor látszódnak a csontjaim a bőröm alatt. A bőröm sápadt, szinte hófehér, ez is a kórház miatt, nem igazán láttam napot úgy egy éve. A szemem kék, néha zöldnek tűnik, ez általában a környezettől és a ruhámtól függ. Arcom hosszúkás, és jelenleg kissé beesett. A hajam tűzvörös, festett ugyan, de mindig is ilyen színű volt, amióta az unalmas stílusomat lecseréltem a jelenlegire. Meg aztán sokan mondták, hogy jól áll nekem, és én magam is így gondoltam. Szeretem drámaian sminkelni magam, van, aki ijesztőnek tartja néha a megjelenésemet, de helyes, féljen csak az aljanép. A szemem mindig különlegesen van kifestve, szeretem azt hangsúlyozni. Ami öltözködésemet illeti, fűzős ruhákat viselek, egyrészt, mert az tartja a gerincemet, másrészt, mert akárcsak a hajszínem, az is nagyon jól áll nekem. Csipkét csipkével minden mennyiségben, megjelenik az összes kiegészítőmben, gyakran viselek valamilyen fejdíszt, illetve csipkekesztyűt. Van egy napernyőm is, de azt akkor használom, amikor a barátnőmmel, Lis-zel kimegyünk a muglik közé, hadd csodáljanak minket. Egyébként leginkább feketét hordok, színek közül a zöld és a kék jöhet szóba, ezek harmonizálnak a szememmel és a hajammal. Amúgy sem elhanyagolható magasságomra még a magassarkú csizmáimmal illetve cipőimmel is ráteszek egy lapáttal. Így aztán mindenki másra lenézhetek, ami jó érzés.
Életed fontosabb állomásai
1970. január 7-én születtem Llanelwyben, vagy, ahogy az angolok hívják, St. Asaph-ben. Aznap nagyon hideg volt a tél, gondolom, emiatt érzem sokkal jobban magam ebben az évszakban, mint máskor, és a hidegtűrésem is nagyon jó. Félvér vagyok állítólag, anyám boszorkány, apám mugli. Azért mondom, hogy állítólag, mert anyámat soha nem ismertem. Nővére, a nagynéném azt mesélte, hogy halálfalók ölték meg, a nagymamám pedig azt, hogy ő maga volt halálfaló, de elkapták, és megölték. Fogalmam sem volt, kinek higgyek, de egy dolog volt csak biztos, hogy nincs velem. Apám később megházasodott, egy mugli nőt vett feleségül. Igazából sosem tudtam megítélni, hogy tudta-e valaha is, hogy anyám mi volt, mert sosem beszélt róla, de azt tudom, hogy ki nem állhatta anya családját. A kapcsolatom vele és az új feleségével sosem volt jó. Ők jól megvoltak egymással, de velem nem sokat törődtek. Az például biztos, hogy az a nő ki nem állhatott engem, mert neki nem lehetett saját gyereke, így be kellett volna érnie velem, de neki én nem kellettem. Aztán kiderült, hogy apámnak sem. Egyszer kihallgattam egy beszélgetést, amiből megtudtam, hogy túlságosan hasonlítok anyámra, és hogy élete legrosszabb döntése volt, hogy összejött vele. Mondani sem kell, hogy teljesen kikészültem. Akkor még kicsi voltam, és én is vágytam a figyelemre és a szeretetre, de akkor összetörtem. Később aztán magamtól megtanultam, hogy mindez nem számít. Nagynénémnél töltöttem majdnem minden időmet, mert ott jobban éreztem magam, bár az unokatestvéreimmel nem voltam jóban. Őket már alapból úgy nevelték, hogy varázslók lesznek, mert az apjuk is az, én pedig nem tudtam, hogy örököltem-e valamit anyám képességeiből, vagy mugli maradok, mint a szánalmas apám. Mikor iskolába kezdtem járni, egy idő után felfedeztem, hogy akiket utálok, azokat kisebb-nagyobb balesetek érik, vagy eltűnnek a cuccaik. Nem voltam népszerű, mert nem tudtam beilleszkedni azokhoz a gyerekekhez, akikhez nem akartam hasonlítani. Törvény, hogy ha nem vagy olyan, mint a többiek, akkor kivet magából a közösség. Velem is ez történt, ahogy tehették, piszkáltak, persze egész addig, amíg hagytam. Mikor azokat a kellemetlenségeket idéztem elő a tudtom nélkül, kezdtem abban hinni, hogy hamarosan elmehetek innen egy jobb helyre. Bizakodó voltam, nagyon reménykedtem, hogy én is mehetek abba az iskolába, ahová az unokatestvéreim járnak. Végül 11 éves koromban végre megjött a levél, amit annyira vártam. A nyári szünetben szokás szerint a nagynénémhez költöztem, de ősszel már nem jelentem meg újra otthon és a mugli iskolában, sőt, azóta egyszer sem jártam apámnál.
A Roxfortban végre jól éreztem magam. A Mardekárba osztott be a Teszlek Süveg, aminek nagyon örültem, mert a vonaton a többiektől hallottam történeteket a házakról, és a Mardekár tűnt a legszimpatikusabbnak. Ott barátokra leltem, egy részük olyan volt, mint én, hogy csak az egyik szülőjük volt varázsló, de a többség aranyvérű volt. Tőlük hallottunk először a Nagyúr törekvéseiről és nézeteiről. Nekem nagyon tetszettek ezek a dolgok, hogy igázzuk le a muglikat, csak a varázslók maradjanak… Főleg, mivel egy szimpatikus muglival se találkoztam, csak olyannal, akik számos kellemetlenséget okoztak nekem. Meg aztán, a középkorban ők üldözték a varázslókat, most itt az ideje fordítani a helyzeten. Másrészt, nem akartam, hogy új barátaim csalódjanak bennem, ezért természetes volt, hogy amit ők csinálnak, azt fogom csinálni én is. Apámat és a feleségét is meg akartam büntetni, hogy bosszút álljak anyámért. Bár még mindig nem tudtam, ki volt ő és miért ment el, szerettem azt gondolni, hogy apám megtudta, és elüldözte. Sokkal könnyebb volt ezt feltételezni, mert azt, hogy anyám elhagyott engem, biztos nem tudtam volna feldolgozni. Félvér barátaimmal nagyon szerettünk volna megfelelni az aranyvérűeknek, ezért, amikor bejelentették, hogy ők csatlakoznak a halálfalókhoz, így tettünk mi is. Mindenki különböző szolgálatokat tett. Én a méregkeverést választottam, mert ahhoz mindig is nagyon értettem. A bájitaltan volt a kedvenc tárgyam a Roxfortban, nagyon kedveltem a tanárt is, és igazán élvezetes bájitalokat főzni. A nehezek voltak a kedvenceim, mert csodálatos dolog hosszú hetekig, hónapokig készíteni valamit, és látni, ahogy tökéletes lesz a végeredmény, és megérte minden fáradságot. Miután végeztem az iskolában, megnyitottam a saját üzletemet a Zsebpiszok közben. Persze ott nem egyszerű csak úgy boltot nyitni, de addigra már volt néhány olyan befolyásos barátom, aki megbíztak bennem, mert tettem egy-két szívességet nekik, így hát cserébe elintézték, hogy ott jussak egy kisebb helyiséghez, ahol berendezhetem a boltot. Sima bájitalüzletnek tűnik, mert bármennyire is sötét környék, vannak olyanok, akiknek semmi keresnivalójuk ott, mégis betévednek. De van egy külön szekció, ahová a törzsvásárlóim és a megrendelőim járnak. Azt a részt különböző razziák során még sosem találták meg, így hát a kezdetektől fogva zavartalanul üzemeltetem. Azaz mégis csak volt egy kis zavar… Volt egy időszak, amikor sok halálfalót fogtak el, sőt, olyanokat is, akik nem azok, gondolom bizonyítási vágyból. Engem is elkaptak az ellenségeim, és bezárattak a Szent Mungóba a mentális betegekhez. Nem tudom, miért elégedtek meg ennyivel, mert sok kárt okoztam nekik. Minden esetre ha azt hitték, ezzel megszabadulnak tőlem, nagyot tévedtek. Egy év múlva sikerült elintéznem, segítséggel, hogy kiengedjenek. Azóta megint édes a bosszú, néhányat már megtaláltam, és eltettem láb alól. Továbbra is vadászom a többire, akik még élnek valahol, de nem sokáig, mert ha megtalálom, akkor végük.
A szabadulásom óta legjobb barátnőmnél, Lisnél lakom. A találkozásunk elég érdekes volt, mardekárosként nagyon ügyeltem arra, hogy más házakkal ne legyen jó kapcsolatom, mert tényleg nagyon meg akartam felelni aranyvérű barátaimnak. Ugyanakkor már abban az időben elkezdtem kiépíteni a hasznosnak ígérkező kapcsolataimat, így tettem mégis kivételt a hollóhátas Liszel. Ő Black-leszármazott, ami híres varázslócsalád, bár hírneve kissé csorbult különböző ügyek miatt. Jól összebarátkoztunk, ő az egyetlen, akihez, bár eredetileg érdekből közeledtem, később azonban annyira megkedveltem, hogy mindez már nem foglalkoztatott. Sokat vendégeskedtem náluk, az apja és a nagyszülei is kedveltek engem, én pedig sokat megtudtam tőlük a halálfalókról. Azt azonban ők sem tudták, hogy anyám egy volt-e közülük. Azt hiszem, ezt már sosem tudom meg. Lis élete az iskola után nagyon rosszra fordult, sok tragédia történt az életében, rajtam kívül minden személyt megöltek, aki fontos volt neki. Egy ideig mellette tudtam állni, de aztán, egy évig semmi. Mikor kiengedtek, sürgősen meg kellett tudnom, hogy ő él-e még, mert híreket azért hallottam a kórházban, és tudtam, hogy a családját kivégezték. Féltem, hogy őt is, vagy esetleg valami őrültséget csinált. Megbizonyosodtam róla, hogy él, és többé-kevésbe jól van, aztán megkért rá, hogy költözzek oda. Örömmel megtettem, mert így jobban tudtam figyelni rá, meg aztán, az a ház jóval kényelmesebb, mint a kis lakás az üzletem fölött. Azóta újra kinyitottam, és várom régi, valamint új vásárlóimat. Mostanában tapasztalni némi mozgolódást… úgyhogy alig várom, hogy valamiben úgy igazán hasznos legyek megint.
Lassú víz partot most, ezúttal ez mindkettőnkre igaz, de én is idejutottam, szóval lesem a javítást. Igazból már alig-alig emlékszem, hogy miket találtam hibaként, de újra olvasva nem leltem problémát, szóval így már tökéletes lett a hölgyemény. Meg van benne a kettősség is, nem egy született gonosz, akinél nem értjük, hogy miért lett olyan, amilyen és ez a jó, mert mindig úgy vélem született gonoszok nincsenek, valaminek a hatására válik csak valaki rosszá. A fogalmazásod remek, és a pb is egyedi és épp ezért szuper választás! Ha pedig már ilyen sokáig húztuk közösen a kari elkészültét nem tartóztatlak tovább, kapsz mindjárt színt és mehetsz foglalózni, aztán játszani is!
Igazból már alig-alig emlékszem, hogy miket találtam hibaként, de újra olvasva nem leltem problémát, szóval így már tökéletes lett a hölgyemény. 
Meg van benne a kettősség is, nem egy született gonosz, akinél nem értjük, hogy miért lett olyan, amilyen és ez a jó, mert mindig úgy vélem született gonoszok nincsenek, valaminek a hatására válik csak valaki rosszá. A fogalmazásod remek, és a pb is egyedi és épp ezért szuper választás! Ha pedig már ilyen sokáig húztuk közösen a kari elkészültét nem tartóztatlak tovább, kapsz mindjárt színt és mehetsz foglalózni, aztán játszani is! 
