Joseph Dalton

Kedves naplóm!
Miket írok? Nem is vagy kedves. Mikor a boltban vettelek ráestél a lábamra és először nem is akartalak megvenni, de valami mégis megfogott benned. Nem tudom mi volt az, talán a barna színed vagy csak a letisztultságod miatt, vagy mert a lábamra estél? Ki tudja? De szerintem jódöntés voltál. Azt viszont végképp nem tudom, hogy hogyan is kéne belekezdenem. Talán be kéne mutatkoznom? Végül is először találkozunk nemde? Szóval én Joseph Dalton vagyok, de a haveroknak csak Joe. Nem tudom, hogy téged mondhatlak-e a barátomnak, de az furi lenne, szóval nem. Akkor hívj Josephnek, bár úgy sem fogsz a nevemen szólítani nem? Az ijesztő lenne, bár ebben a világban már semmitől nem tudok megijedni. Na tehát Joseph vagyok. Jelenleg 18 éves, de nemsokára 19. A anyukám mugli, de a apukám varázsló, szóval miatta tudtunk ezekről a dolgokról és hamar kiderítette, hogy én is az vagyok. Izgatottan vártuk, hogy megérkezzen a levél, hogy felvettek a Roxfortba. Az apukám is ott tanult és nagyon szerette, rengeteget mesélt róla és alig vártam, hogy én is mehessek. És végre elérkezett a nap, amikor megkaptuk a levelet. Nagyon boldogan pakoltam a szakadt barna bőröndömbe. Mi ez a barna mánia nálam?  Mindig is imádtam ezt a színt, de nem tudom miért, egyszerűen csak tetszik. Már szóltam volna a szüleimnek, hogy minden megvan, de apám mondta, hogy még a levélben szereplő dolgokról semmit sem szereztünk be, szóval elvitt beszerezni minden varázsló holmit. Teljesen olyan volt, mintha valami filmben lennék. Azt se tudtam, mit vetessek meg. Szerencsére apám nagy segítségemre volt és mindent megvettünk, amit kellett. Másnap elérkezett az indulás időpontja. Szüleim kivittek az állomásra majd felraktak a vonatra. Nem sok mindenre emlékszem, mert ezek már jó rég történtek, de azt biztosra tudom, hogy mikor felszálltam a vonatra, szinte tele volt. Ha találtam szabad helyet, akkor mellette tuti valami unszimpatikus srác ült. Végül sikeresen találtam egy helyet, ahol még csak egy srác volt. A fiút Lysandernek hívták. Már ismertem, hisz egy utcában laktunk és a mai napig is egy utcában lakunk. Mindig is jóban voltunk, de nem tudtuk egymásról, hogy varázslók vagyunk. Jót beszélgettünk az úton és mikor kiderült, hogy mind ketten Mardekárosak leszünk, nagyon megörültünk. Bár én meglepődtem, hogy Mardekáros lettem, de azóta is nagyon örülök, hogy ide kerültem. Nagyon élveztem a sulit és Lys-el legjobb haveork lettünk..De hé.....nagyon elkalandoztunk nem? Ide most valami napi élményemet vagy mimet kéne írnom nem? Vagy talán a sötét kis titkaimat?  Mintha olyan sok lenne belőle. Jó van egy pár, de másoknak sokkal több van, sőt az én sötét titkaim nem is annyira durvák. Lys-nek durvábbak vannak. Mindig megosztottunk egymással mindent, vagyis azt hittem. Vagy is majdnem mindent. Volt egy időszak mikor a haveromnak volt egy egész hosszú kapcsolata. Sok dolgot mesélt róla, de azért csak nem mindent, szóval eldöntöttem, hogy kinyomozok mindent, amit tudni akarok. Az animágus létemnek köszönhetően nem volt nehéz, bár ő ismerte az állat alakomat, de ha jól elrejtőzködtem akkor nem vett észre, szóval gyakran követtem őket. Láttam, ahogy egyre szorosabb köztük a kapcsolat, láttam, ahogy a szüleik nem kedvelik a kapcsolatot, láttam, hogy lefizettek egy csajt, hogy másszon rá a haveromra. Na ennél az utolsónál ideges lettem, szóval siettem is elmondani a legjobb barátomnak, hogy mi a helyzet, de addigra megtörtént és Cam dobta őt. Természetesen Lys elmondta nekem, hogy szakítottak, de nem árulta el, hogy miért, hanem hazudott valamit. Természetesen nem mondtam, hogy tudom az igazat. Szegény srác sokáig maga alatt volt, de én mindvégig mellette álltam és segítettem őt. Jut eszembe...Az animáguskodásomról sem beszéltem még ugye? Végül is nem valami érdekes dolog, de ha már így belejöttem az írásba akkor ezt is megosztom veled kedves naplóm. Tehát apám nem volt animágus, de a nagybátyám az volt és nagyon tetszett nekem, hogy át tud alakulni, szóval megkértem, hogy tanítson meg rá. Rengeteg időbe telt míg megtanította, Volt olyan, hogy egész nyarakat töltöttem vele egy távoli lakásán. Jó volt, mert animágus lettem és jobban megismertem a nagybátyám, bár sok mindent titkolt, láttam rajta, de nem akartam kutakodni utána. Minek is, hisz manapság mindenkinek rengeteg sötét titka van. Nekem nincsenek annyira sötétek, de ezt már írtam neked nem? Vagyis még is van egy. Említettem, hogy sokat voltam a nagybátyámnál nyáron, mert tanított. Nem csak tanításból állt, hanem ott volt a lánya is, akivel sokat lógtam. A nagybátyám azt mondta, hogy ne valljam be a lánynak, hogy kije is vagyok. Nem értettem, hogy miért, de engedelmeskedtem neki. Nem bírtam nem kihasználni ezt és lefeküdtem a lánnyal. Tudom, hogy nem kellett volna, de olyan csinos volt és annyira kívántam, hogy nem tudtam visszafogni magam. Miután megtanultam az animágiát, soha többet nem mentem vissza és azóta se láttam a lányt.  Megint nagyon eltértünk a témától. Na tehát...Senki nem mondta, hogy ez legalább olyan nehéz, mint a suli utáni időszak. Az is nagyon nehéz volt, mert nem tudtam, hogy legyen tovább. Megkérdeztem a haverom, hogy ő mit akar majd csinálni és nekem is megtetszett ez az elemistás dolog, szóval még mindig együtt folytatjuk az utunkat. Már kíváncsian várom a folytatást, de héé...megint elkanyarodtunk. Na, szóval miért is kezdtem el írni a naplót......elfelejtettem.