2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Ha látjuk, hogy a szép álmok csalfák, be kell érnünk a középszerűséggel."
Főkarakter: Carmen Wilkes Teljes név: Britanie Tonkin Születési hely és dátum: Wales, Barmouth, 1970. január 21. Csoport: Személyzet Patrónus: Leopárd Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Személyzeti alkalmazott Képesség: Bejegyzett animágus (burmilla) Kiemelkedő tudás: -
Jellemed kifejtése
Hiú. Sokszor mondták már, hogy nem kellene ennyit törődnöm a külsőmmel, valamint hogy el kellene fogadnom, hogy öregszem. Nos, ezennel üzenem mindenkinek, hogy nem! Az öregedést még el tudom fogadni, de hogy ne törődjek a külsőmmel... Hah! Nevetséges. Én szeretem kihozni magamból a maximumot, és ha lehet, akkor meg is teszem! Vicces. Sokan mondták már, hogy jó a humorom. Nos, ezzel egyetértek, a nehéz helyzetekből is könnyen ki tudom vele vágni magam. Néha még a komoly dolgokat is el szoktam viccelni, ha már nem látok más kiutat a dologból. Ezt nem mondanám jó tulajdonságnak, de bizonyos szemszögből talán az... Néhány esetben. Túlbuzgó. Nos, be kell, hogy valljam, néha tényleg elragadtatom magam, ha valami olyan dologról van szó, ami igazán érdekel, de hát ki nem? Bár azért megjegyezném, nem sokszor járok sikerrel... Viszont ha valamibe belekezdek, azt biztos, hogy mindent bele fogok adni. Talán érdemes megjegyeznem, hogy könnyen fel lehet lelkesíteni. Balszerencsés. Fortuna valamiért nagyon nem kedvel engem. Se nem gyerekkoromban, se nem a Roxfortos évek alatt, most meg pláne... Erre nincs valami bűbáj véletlenül? Vagy elátkoztak? Ez végleges dolog? Érzékeny. Nagyon-nagyon-nagyon. Könnyen elérzékenyülök, és könnyen fel lehet dühíteni. Csak gyerekként voltam olyan érzékeny mint most, és még én se bírom elviselni magam néha! Tényleg csak gyerekként jöttem ilyen könnyen dühbe, vagy éppen sírtam el magam, de ez valahogy egy időre eltűnt, úgy nagyjából a Roxfort alatt. Talán a szekálások miatt, mert nem akartam gyengének mutatni magam, vagy éppen okot adni arra, hogy piszkáljanak. Így érthető is lenne, elvégre, ahogy kikerültem aból a környezetből, megint a régi lettem. Optimista. Lényegében szerintem az vagyok. Vagy talán az álmodozó szó jobb lenne, de csak álmodozással nem hiszem, hogy eddig eljutottam volna, bár nem tagadom, van egy ilyen rossz szokásom. Csak sajnos túl gyorsan ki szoktam ábrándulni, mégis, az optimizmusom az, ami tartja bennem a lelket.
Megjelenés
Szempillaspirál, szemceruza, rúzs, alapozó, púder, pirosító és lám, kész vagyok! Na, nem mintha csak ennyiből állnék, de minden reggel ezzel kezdek. A fentebb említett hiúságom soha nem engedné meg, hogy smink nélkül lépjek az utcára. Fiatalon is már szerettem sminkelni, de amióta megjelentek az első szarkalábak, és karikák a szemem körül a munka miatt... Nos, körülbelül azóta váltam sminkmesterré. Bár, nem kell félni, nem viszem túlzásba. Az arcom kerekded, és karakteres, sokak szerint szép, véleményem szerint egyszerű. A szemem barna, sőt, a hajam is, de volt egy szőke korszakom is nem olyan rég. Bőven a vállam alá ér, általában be van hullámosítva, és persze összefogva, ha dolgozom. Az alakom nőies, bár be kell valljam, hogy felszedtem két kilót az elmúlt években, így most 67 kg vagyok, túllépve a 65 kilogrammos álomsúlyt. Magasságra 176 cm vagyok, és nagy örömömre szépen, arányosan oszlik el rajtam a súlyom. Nem mondanám magam sportosnak, hogy őszinte legyek, mindig is utáltam a sportokat, így mindig elrebegek egy hálaimát, hogy messziről elkerülik az úszógumik a derekamat. Az öltözködésem normális. Milyen másmilyen lenne? Kicsit égőnek érzem, amikor 25 évesem olyan ruhákat hordanak, mint a tinédzserek. Viszont ettől függetlenül szeretem a divatot, és amennyire telik rá, követem is, bár valljuk be, nem fizetnek olyan jól! Színek terén csak a rózsaszínt és a zöldet nem szeretem, amúgy minden mást előszeretettel hordok. Főleg nadrágokat, és minimális sarkú cipőt veszek fel, leginkább egy laza felsővel. Isten ments a tűsarkaktól! Néhány férfinál még így is magasabb vagyok.
Életed fontosabb állomásai
Ó, álmok, édes álmok! Milyen szépek is vagytok... Régen olyan sok mindent elképzeltem, hogy az már elképesztő. Gyerekként is vonzott a mágia világa, bár rólam mindig is azt hitték a szüleim, hogy kvibli vagyok, ugyanis az édesanyám is az, és hát az édesapám is mugliszármazású. Azt hiszem természetes, hogy rólam is ezt feltételezték. Nagy is volt a döbbenet, amikor hét éves koromban robbantottam egy kis lyukat a bútorokba! Aztán nyolc és kilenc évesen is... Hogy őszinte legyek, a Roxfort előtt nem igazán tudtam kezelni a mágiát, és gyakran tettem tönkre ez által az otthoni berendezéseket. Anyáék nem is értékelték, de nem tehettem róla! Ha felidegesítettek, vagy annyira elszomorítottak, hogy már sírnom kellett, valami felrobbant. És hát, mint tudjuk, a gyerekkor tele van szélsőséges érzelmekkel. A szüleim valószínűleg örültek, hogy elküldhettek 11 éves koromban a Roxfortra, és onnantól már az ottani berendezést rombolhattam. És tényleg sikerült is párszor az első években... A Süveg a Hugrabugba osztott, aminek akkoriban még örültem is, hiszen milyen vidám társaságnak látszott! Ezzel a házzal és a Griffendéllel szimpatizáltam a legjobban még amikor csak vártam a soromra. A Mardekár egyáltalán nem volt szimpatikus, hát még a Hollóhát! Olyan szélsőségesnek tűntek... A Hugrabug viszont egyszerű volt, szimpatikusabb így elsőre, viszont, ahogy telt-múlt az idő... Nos, rájöttem, hogy nem is olyan jó ebbe a házba tartozni. Számomra legalább is nem hozott túl sok sikert az iskolai életben. Egyrészt, nem voltam valami jó tanuló, éppen, hogy csak átrugdostak az RBF-en is, nem beszélve a RAVASZ-ról. Ott tényleg csak egy hajszálon múlott... Ez persze még nem tehette volna tönkre az iskolás éveimet, csak előrevetítette számomra a jövőt, mint egy tehetségtelen boszorkányét. No mindegy, hadd térjek a lényegre! Mint az iskola történelmében mindig, itt is megvoltak a jófiúk, a rosszfiúk, és a lúzerek, akiket szekáltak. Kettőt tippelhetsz, hogy én hová tartoztam. Nos, nem az első kettőbe, annyi szent. Imádtak szekálni, főleg a Mardekárosok, a származásom miatt, talán azért is, mert akkoriban még nem voltam egy szépség - ezért mennyit is szenvedtem az évek alatt! -, és még a franc se tudja, hogy miért. Nem volt alkalmam megkérdezni. A lehető legkreatívabb módon igyekeztek megkeseríteni az életemet, mindenféle átkokkal, mint például a nyelvcsomozó vagy éppen a diffindo, had ne mondjam milyen helyzetekben... Na meg ott volt a densaugeo, és a tarantallegra sem volt vicces. Előszeretettel tették tönkre pár pletykával is a kapcsolataimat, na meg, ha tehették, akkor személyesen is letámadtak. Az igaz barátságok persze nem szakadtak meg, de a szerelmek... Nos, könnyen tovaszálltak. Ilyenkor pedig hajlamos voltam nagyon feldühödni, aminek büntető munka lett a vége, vagy éppen pontlevonás. Ergo, mindig én jártam meg. Ritka alkalmak egyikre volt, hogy ha azt is megbüntették, aki nekem ártott. Fortuna tényleg nem szeretett engem... Persze, azért voltak kellemes dolgok is az iskola alatt, különben nem is maradtam volna ott! Egy-két szerelem bírta a strapát, aztán... Nem is tudom, kamaszok voltunk, mindig változtak az érzéseink. Aztán ott voltak a roxmorts-i hétvégék! Na meg a Tiltott Rengeteg! És Zonkó Csodabazárja, na meg Madam Puddifoot kávézója, és persze a Mézesfalás! Élveztük a magunk módján a dolgokat. Aztán persze jött a hetedik év, vizsgák, és... Mindenki szétszéledt. A Minisztérium felé, főleg. Én is jelentkeztem, de... Túl gyengék voltak az eredményeim. Nem ütötték meg a Minisztérium által elvárt szintet, ez pedig engem ütött eléggé szíven. Aztán, had ne kelljen mondanom, itt kötöttem ki. Takarítóként. Sokáig fontolgattam az egyetemet, de túl gyenge tanuló voltam, azóta pedig csak felejtettem... Talán, ha valaki felkészítene, de talán még úgy sem. Szóval egyelőre félretettem ezt az ötletet, és tovább dolgozom a Roxfortban takarítóként. A körülmények... Érdekesek. Az elmúlt években elég sok esemény zajlott le, így a helyhez, és az emberekhez való viszonyom is változott. Mondhatjuk, hogy nem lett túl fényes. Friccs például sokszor kifogásolja, hogy takarító létemre ennyit törődök a külsőmmel, helyette inkább dolgoznék többet. Viszont, ha továbbra is ezzel fog csesztetni, akkor lehet a fejéhez vágok egy táncoltató átkot. Ettől talán valamivel jobban kedvelnének a diákok is, merthogy jelenleg nem a legjobb a kapcsolatom velük se. Egyrészt, mert ritkán érintkezem velük, másrészt, mert a Mardekárosokat még mindig nem kedvelem, így előfordul, hogy őket direkt a végére hagyom, vagy netán "véletlenül" elfelejtem. Emiatt pedig úgy az összes diák körében valamivel népszerűtlenebb vagyok. Legalább is azok között igen, akik őket követik. Bár, a Griffendélesekkel, ha éppen dolgom akad, egész jól szót értek, na meg persze a Hugrabugosokkal is. Maga a személyzet pedig... Nem is tudom, hogy hogyan jellemezzem. Természetesen, akiket tanárokat diákként nem kedveltem, azok most sem lettek jobbak a szememben, de ez valószínűleg fordítva is igaz. A többiekkel pedig olyan szinten még nem sikerült érintkeznem, hogy konkrét véleményt alkothassak, bár, mint Friccs is, van egy-két ellenszenves arc. Lényegében ennyi az én életem röviden, tömören: lényegtelen. Nem sok mindent sikerült véghez vinnem, akármennyire is igyekeztem. Azt hiszem ezért is kötöttem ki ott, ahol most vagyok. Hogy őszinte legyek, nem is vagyok túl elégedett, de kételkedem benne, hogy az egyetemet el tudnám végezni. Az egyetlen eredményem, amire igazán büszke vagyok, az az animágia. Bár, vért izzadtam, amíg megtanultam, de sikerült! Elég kitartó voltam, és elértem a célomat. Az a gondolat tartja bennem a lelket, hogy ezzel a hozzáállással majd minden jobb lehet. Én kis optimista. Így takarítóként, a Roxfortban, nem sokra viszem, de legalább részesének érezhetem magam a nagy egésznek. Elvégre, a mágia világa elragadó, és ha csak így is, de megéri részt venni benne. Ugye?
A hozzászólást Britanie Tonkin összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2016-02-08, 12:26-kor.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Britanie Tonkin 2015-10-15, 03:40
Elfogadva!
Üdv! Köszönöm a bővítést, nem látom több okát kukacoskodásnak, így nem is tartóztatlak tovább, mehetsz játszani! Úgy érzem, tartogat még egy-két titkot azért a hölgyemény, így biztosan lesznek vele érdekes játékaid - engem nagyon érdekel, vajon hogyan tovább, milyen terveid, céljaid vannak vele. A jelleme letisztult, átlátható, az ET-je pedig egyszerű, ez nekem külön tetszik, kiváltképp, hogy nem egy megölt szülők mindenben tehetséges, de hatszor megerőszakolt lányát hoztad, vagy társait; nekem legalábbis üdítő volt. Nos tehát, foglalózz, ha még nem tetted volna meg, és irány a játéktér!
