2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Take my breath away"
Főkarakter: Főkarakter neve: Draco Malfoy Teljes név: Ide jön a karaktered teljes neve Születési hely és dátum: 1977.05.10. Newcastle Csoport: Mardekár Patrónus: Hiúz Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 10. évfolyam (auror szak)
Képesség: - Kiemelkedő tudás: Bűbájtan - Kiemelkedő, Sötét Varázslatok Kivédése - Kiemelkedő
Jellemed kifejtése
Két arcom van. Amit a tanárok láthatnak, az egy vadóc, de magabiztos auror tanonc, amolyen mindenki bosszantója, ezzel együtt a kedvence is. Ellenben amikor kettesben maradok egy lánnyal aki úgy igazán a kedvemre való, teljesen megváltozom. Nem fogom vissza magam, legyen szó csábításról, vagy hogy zavarba hozzam a kiscsillagot. Az sem gond, ha fiatal, és tapasztalatlan, legalább nincsen összehasonlítási alapja, pedig aztán nem szégyenkezhetek, tényleg jó vagyok az ágyban, nagyon is. Ilyenkor nem fukarkodok a piszkos trükkökkel, még az erőszaktól sem riadok vissza, csak éppen ügyesen kezelem a dolgot, külsérelmi nyom nem maradhat! Akár csábításról legyen szó, akár erőszakról, gondosan ügyelek a következményekre, alaposan megfenyegetem a leányzót, semmilyen körülmények között nem adhatja tovább, hogy mi történt, megvannak a módszereim, hogy a saját szemszgömből előadva az egészet, egyszerűen tönkretegyem az életét. A lányokat sokkal rosszabbul érinti ugyanis, ha nemi betegséggel, netán prostitucióval vádolják meg, és hát egy lányról mégiscsak könnyebb feltételezni, hogy a szexualitásával manipulál. Hogy minek köszönhető mindez? Apám is auror volt, és egy bevetés alkalmával halt meg, balesetben persze. Onnantól fogva alig találom a helyemet, játszom a macsót, egyszerűbb, ha nincs kötődés. A haverjaimért azért kiállok, hiszen igazi vezéregyéniség vagyok,
Megjelenés
Középmagas, kifejezetten erős testalkatú srác vagyok, még ha a ruházatom alapján vékonynak is tűnhetnék, ha véletlenül egyszer meglátsz hiányos ruházatban, egyértelmű a félreértés. Nem sok hús, ám annál több izom van rajtam, mintha valami olimpiára készülő hős lennék, akin nem lehet egy csepp felesleg sem. Pofátlan módon visszaélek a külsőmmel, kifejezetten mulattat, ha zavarba jönnek tőlem, főleg ez az oka annak, hogy a fiatal kislányokat szeretem, igaz, olykor rabul esem a dominánsabb csajsziknak is. Sötét hajamhoz mélykék szemek párosulnak, határozott arcélem valóban olyan, mintha valami szobrász nagyon jó kedvében tökéleteset akart volna alkotni. Ha nem a roxforti egyenruhát viselem, akkor is elegáns vagyok, adok az igényességre, hiszen tudom, hogy a lányok imádják az egyenruhát. A mágiaügyi minisztériumban divat olykor egyenruhát ölteni, erre gerjednek a lányok is. Lényegében katona vagyok dögcédulával, ilyen kiképzést is kaptam. Hajlamos vagyok beszéd közben a másikat vizslatni, játszani a hangommal, manipulálni őket, hogy az történjen, amit csak én akarok. A siker többségében nem is szokott elmaradni.
Életed fontosabb állomásai
Magyarázhatnám, hogy miért vagyok ilyen, mégis felesleges. Kemény vagyok, mert az élet is ilyen. Annak kell lennie, hogy ha az apám sem volt elég tökös gyerek, hogy állja a sarat. Azt mondják rá hasonlítok, kiváló ösztönei voltak, ami a reflexeket illeti. Ahogyan ő sem, nem vagyok zseni a varázslatok terén, ám olyan gyorsan, precizen mozdulok, hogy a sötét varázslóban még meg sem érett a gondolat a védekezésre, már ki is ütöttem. A Ravaszt éppen azért kiváló képesítéssel végeztem, hogy aztán ott ragadjak a roxfortban, és már egyetemistaként induljak kiküldetésekre. Ez velem a baj, mondják ők. Vakmerő vagyok. Ha csak bátor lennék, biztosan a griffendélben lenne a helyem, ám miután köpök a szabályokra, és a példaképekre, már az első percben úgy vélhette a süveg, hogy ez az arrogancia csakis a mardekárban találhat magának utat. Mintha állandóan úgy sikerülne a dolog, hogy kitűntetést érdemelnék, ezzel együtt kicsapást is, ezért inkább amolyan elismerően hümmögő visszajelzések a jutalmaim. Nem érdekel, számomra egyfajta kaland az élet, nincs vesztenivalóm, hiszen a szüleim már nem élnek, a haverokkal jól kijövök, így ha ők felnéznek rám, az bőven elég. Ebben a tekintetben mondhatnám, hogy csapatjátékos vagyok, ám ez is szeszély kérdése nálam, hogy a kötelékben maradok, netán leválok tőlük, hogy teljesen más módon oldjam meg a feladatot. Már az is meghökkentő, hogy egyátalán élek. Lányok, beszéljünk egy kicsit a lányokról! Többesszám, hiszen alaposan koptatom a cerkát, fiatal vagyok, és ha holnap benyelek egy avadás nyalókát, akkor úgysem kell többet használnom. Nem túlzottan érdekel az ellenkezés, természetesen csak akkor, ha esély sincs rá, hogy kiderüljön. Komolyabb barátnőm még alig volt, nehezen kötöm le magam, és ez így rendben is van. Az iskola vezetősége ha tud is ilyen típusú üzelmeimről, fontos aurorként tart számon, ezért úgy vélik, fiatalság, bolondság, amíg fel nem csinálok valakit, egy kis tombolás nem árt. Tudom, hogy a lányok a lelkük mélyén nagyon is vágynak arra, hogy valaki fellökje őket arra a hullámvasútra, amelyből aligha van kiszállás. Talán egy kicsit vad, és fékevesztett, ám ezt minden lánynak meg kell tapasztalnia. Ha pedig valaki mégis úgy élné meg, hogy számára mindez gyötrelem volt, jön a tagadás, tagadás, és tagadás! Hogy aztán kamatostul kapja vissza, amiért beárult. Nincs szükségem hisztis kis picsákra.
