2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Mindig udvariasan beszélj egy felbőszült sárkánnyal"
Főkarakter: Titkos Teljes név: Ezel’o Maur Születési hely és dátum: 1994 tavasz, ismeretlen helyen Csoport: Varázslény (sárkány) Foglalkozás: Túlélés Képesség: Tűzokádás alapfokon, Repülés középfokon Kiemelkedő tudás: Rejtőzködés mesterfokon
Jellemed kifejtése
Bár kis termete nem ezt sugallja, de könyörtelen vadász. Nem kegyelmez egyetlen szarvasnak vagy nyúlnak sem. Ám amilyen félelmetesnek tűnik vadászat közben, olyannyira ártalmatlan a mindennapokban. Bár bizalmatlan minden kétlábúval, érzi rajtuk, hogy nem veszélyesek rá és ezért mindig kíváncsian figyeli, ha az útjába akad egy roxfortból az erdőbe tévedt ember. Általában nyugodt, érdeklődő és nem támad ok nélkül. Ami azonban bármilyen helyzetben kihozza a sodrából, az két fémtárgy összecsapásának a hangja. Frank minden alkalommal, amikor Maur valami számára nem tetszőt csinált, egy fém rudat vert a ketrecéhez. Ennek a hangjától akkoriban félt, ám ha újra hallaná, így megerősödve egyszerűen feldühítené és kiszámíthatatlanná válna. Az erdőben egyelőre ez nem fenyegeti. Jó kedvű, sokszor még játékos is.
Megjelenés
Azt beszélik, hogy a varázsvilág legnagyobb teremtményei közé tartoznak a közönséges walesi zöldsárkányok. Ezzel szemben Maur alig éri el a 2 méteres marmagasságot, amit köszönhet fiatal korának, nemének (ugyanis a hím sárkányok általában kisebbek, mint a nőstények) és persze sanyarú sorsának. Mindezek ellenére viszont jó húsban van, mára már elég edzett is lett, a sok szarvas gida vacsorától pedig zöld pikkelyei úgy fénylenek, akár a harmatos, zsenge fű. Szemei ugyancsak zöldek, de világos, piszkos fehér hasa és szürkés szarvai elütnek egyöntetű méregzöld pikkely-színétől. Szárnyai sötétek, akár a kávézacc színe. Fején két kisebb szarv nő, ami majd évek múltán koronája lesz, tarkóján apróbb tüskék jelzik, hogy hátát egyszer majd hegyes taréj fogja borítani és farka végén pedig tollszerűen elrendezett, kihegyezett pikkelyek díszelegnek.
Életed fontosabb állomásai
-Azt hallottam, hogy nálad lehet hozzájutni. – suttogja oda egy züllött alaknak Frank félig-meddig eltakarva száját. Idegesen körbenéz, de a szemében elszántság csillog. Legnagyobb álma megvalósulhat, ami azt jelenti, hogy akármilyen sötét útra téved, nem fog meghátrálni. -Talán. – dörmögi vissza a csuklyás fazon, majd végigfuttatja tekintetét a lepukkant kocsma vendégein. Mind messze ülnek és a sörükkel vannak elfoglalva. Eddig minden illegális üzlete itt lett lebonyolítva és eddig sem volt probléma, ezután sem lesz. A csuklyás öreg előhúz egy cetlit az egyik zsebéből, majd egy íróeszközt a másikból és lefirkantja az árat, melyet Franknek ki kell csengetnie, ha meg akarja valósítani álmát. Nincs alku. Odatolja a fecnit az asztal túloldalán ülőnek, mire Frank elfehéredik, de végül bólint, majd továbbáll. Kevesebb, mint két hét múlva ugyanabban a kocsmában ugyanez a két illető, ám az egyiknél egy közepes méretű láda, a másiknál pedig egy kisebb vagyon található. A csere hamar lezajlik és percek múlva már mindenki boldog, a kocsmában nyomuk sincs. Frank, mint akit kergetnek, siet haza. Úgy várja, hogy felnyithassa a ládát, mint a kisgyerekek a karácsonyi ajándékot. Ám ez most merőben más. Végre otthon, s a férfi csak úgy lesöpör mindent az asztalról, hogy óvatosan elhelyezhesse rajta a faládát, melyet végre felbontva megpillantja benne, azt amire kisgyermek kora óta úgy vágyott. Szemei könnybe lábadnak, úgy meghatódik. A dobozban puha szalmaágyon egy zöldes-barna tojás árválkodik. Egy igazi walesi zöld tojása. Valószínűleg anyja ebben a pillanatban is keresi tojását, ám ez a gondolat Frank agyában meg sem fordul. Csak arra tud gondolni, hogy ezentúl majd ő vigyáz rá. Óvatosan kiemeli a törékeny szépséget a ládából, izgalmában vesz egy nagy levegőt, majd szétnéz a szobában. Körülötte ketrecekben különféle lények figyelik a történéseket. Pixik, egy főnix, tündérek és a jó ég tudja miket tart még fogságban otthonában. Csak pár nap, s a kis Maur kitör a tojásból. Ezel’o Maur. Zöld Álom. Valami tündér nyelven jelenti ezt, vagy fene se tudja honnan szedte ezt az öreg Frank. A kis zöldség élete eleinte móka volt és kacagás, ám Frank hamar rájött, hogy egy sárkánykölyökkel több a gond, mint azt gondolta és nem tartható olyan egyszerűen lakásban, mint egy közönséges kutya. Hamarosan Maur is kapott egy vadonatúj ketrecet és bekerült a többi állat mellé a sorba, mint valami váza a gyűjteménybe. Bár Frank úgy érezte szeretettel eteti és gondoskodik lényeiről, ám korántsem adta meg nekik mindazt, amire szükségük lett volna. A főnix tollai egyre csak hullottak, a pixik kedvetlenül ültek a felakasztott ketrec alján, Maur pedig a kevés mozgástól egyre csak gyengült. Ráadásul a ketrec is egyre kisebbnek bizonyult, s egy év után szinte ki is nőtte azt. Már, hogyha lehet egy ketrec egyáltalán ideális méretű bármikor is… A bezártságtól nemcsak az izmai gyengültek el, hanem a fejlődése is lelassult, egyszerűen nem tudott tovább nőni azon a kis helyen. Bő fél évig ment így, aztán egy szép napon megérkezett a felmentő sereg. Valahogy kitudódott, hogy Frank bácsi mivel foglalatoskodik otthon és ez eljutott két lelkiismeretes varázslény védőhöz is. A két úriember terve az volt, hogy elviszik Maurt Wales-be egy rezervátumba, de mindenekelőtt megállnak a Roxfortnál, hogy beszéljenek az ottani vadőrrel. Ekkor azonban hiba csúszott a tervükbe, mert a kis zöld szárnyasnak lába kélt. Vagy szárnya. Nem tudni, de nyomát vesztették éppen a Tiltott Rengeteg mellett. Ennek már két hónapja. A vadőr szerint az a fiatal és legyengült sárkány nem élhette túl már az első éjszakát sem, ám Maurban több volt az élni akarás, mint azt gondolták. Talált magának egy jól védett búvóhelyet, egy kis üreget, ahol átvészelte az éjszakákat és ahova visszamenekülhetett, ha valami megijesztette. Lassanként felfedezte az erdő egy részét, az éhség pedig pár nap alatt megtanította, hogyan kell vadászni. Szárnyainak bejáratása több időt vett igénybe, de azért már ellavírozgat a törzsek között, és éjszakánként már a fákon aludhat. Megtanulta milyen lényeket kell elkerülnie és melyek azok, melyeket közelebbről is megnézhet, vagy akár meg is ehet. Az emberekkel szemben bizalmatlan, elrejtőzik előlük, de valahol érzi, hogy ez nem lesz örökké így.
A hozzászólást Maur összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2015-07-04, 11:06-kor.
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Ezel'o Maur 2015-07-03, 23:28
Elfogadva!
Olyan cuki a képed, hogy belehalooook! *-* Amúgy is imádom a varázslényeket és velük játszani tuti, hogy baromi nagy kihívás, ahogy hiányzik a konkrét beszéd rész, meg az efféle kommunikáció, de az már az ET-dből is látszik, hogy írni bőven tudsz, tehát ez nem fog gondot okozni. Állati jó lett az ET, bár még mindig a kép az, amitől behalok, mert nagyon jól meg választott és olyan igazi kis cuki, oda vagyok érte! Nem is tudom, hogy mit mondhatnék, szépen fogalmazol és az ET is szép hosszú lett ahhoz képest, hogy egy varázslényről nehéz kifejezetten hosszan nyilatkozni, főleg ha ennyire rövid életű, de ezt is jól megoldottad, szóval le a kalappal! Foglalóznod nem kell, úgyhogy nem húzom a dolgot, meg vagy és a végszó... *-*
Állati jó lett az ET, bár még mindig a kép az, amitől behalok, mert nagyon jól meg választott és olyan igazi kis cuki, oda vagyok érte! 
Nem is tudom, hogy mit mondhatnék, szépen fogalmazol és az ET is szép hosszú lett ahhoz képest, hogy egy varázslényről nehéz kifejezetten hosszan nyilatkozni, főleg ha ennyire rövid életű, de ezt is jól megoldottad, szóval le a kalappal! Foglalóznod nem kell, úgyhogy nem húzom a dolgot, meg vagy és a végszó... *-*
