2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "I'll take my revenge!"
Főkarakter: Főkarakter neve: Draco Malfoy
Teljes név: Eugene Conway Születési hely és dátum: 1975. március 22. Dublin, Írország Csoport: Griffendél
Patrónus: Farkas Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 9. (elementalista szakirány) Képesség: - Kiemelkedő tudás: Sötét varázslatok kivédése - született tehetség, Átváltoztatástan - Kiemelekdő
Jellemed kifejtése
Talán kicsit más vagyok, mint a roxfortos diákok többsége. Ők azért vannak itt, hogy tanuljanak, míg én már mindent tudok, amire szükségem van, ráadásul a sors istenadta tehetséget adott a kezembe a varázserőt illetően. Nem hiszek abban a világban, amikor csakis a született gazdagoknak van lehetőségük érvényesülni. Saját erőből kapaszkodtam fel, és ebből nem engedek. Meg fogom mutatni az ostoba briteknek, hogy egy távolról jött fiú is elérheti a céljait, álmait. Nem vagyok álmodozó, tudom mik a céljaim, hét éves korom óta rendületlenül megyek előre, és nem fogom hagyni, hogy bárki is az utamba álljon. Nem csak a varázslatokban vagyok komoly ellenfél, kiváló lövő és vívó vagyok, hiszen kitanultam mindent, hogy térdre kényszerítsem az O’Harákat. Egyszerre vagyok komoly, és keserű, viszont a barátaimmal, akik még Roxmortsban élnek, végtelenül elfogadó, és korrekt.
Megjelenés
Nem igazán azt lehet mondani rám, hogy szép vagyok, vagy sármos, inkább azt, hogy karakteres. Szúrós pillantásom elől nem sokan érzik magukat biztonságban. A hangom mély, néha fenyegető, alkatom katonás. Nem vagyok az a kimondottan udvarlós alkat sem, sokkal inkább tudok csúnyán nézni egy nőre is, mintsem bátorítóan. Ha valaki mégis türelmes, és képes lenyelni a beszólásaimat, az emberibb kinézetemhez is szerencsés lehet, tudok én mosolyogni, ha nagyon akarok, de igazán szerelmi kapcsolatot nem is nagyon hinném, hogy felmerülhet nálam amíg nem állok bosszút, így csakis valami feszültséglevezető hempergőzésben lehetek benne. Hajam göndör, hajlamos vagyok megnöveszteni fül alá, szemeim sötéten markánsak. Egyértelmű, hogy az egész külsőm csóró származást sejtet, nem az arisztokratikus, mint ami az aranyvérűek sajátja. Ám lendületes szenvedélyességem magáért beszél, könnyedén tudok hatni az emberekre, hol magabiztossággal hol pedig egész egyszerűen azzal, hogy nem hagyok választási lehetőségeket.
Életed fontosabb állomásai
Halászok neveltek fel. Apám első szerelmének a barátai, családja. A dajka állítólag oda vitt, amikor anyám belehalt a bánatba, hogy apámat igazságtalan ékszerlopással vádolták, majd börtönözték be. Nem az Azkabanba, egyszerű mugli börtön volt. Ám oly eldugott, hogy soha többé nem volt esélye rá, hogy varázsolhasson. Ha akart volna, se ment volna, anyám halálhíre után teljesen elhagyta magát, és csak az éltette, hogy nagy ritkán beengedtek hozzá, mígnem hét éves koromban nem bírta tovább, belehalt a keserves láncokba. Megfogadtatta velem, hogy mindenért bosszút állok, tönkreteszem az O’Harákat, William Patrick, és Margaret O’Harát. S mit tehet egy kisgyermek? Megmutatja, hogy mit tud. Bámulatosan bántam a pálcával, még nem voltam iskoláskorú sem, máris idősebbeket tanítottam, és rengeteg ismeretségre, szívességre tettem szert, hogy aztán Mabel, a nevelőanyám Spanyolországba küldjön, az ottani mágusképzőbe. Soha senkinek nem meséltem a terveimről, csupán készültem a visszatésére. Kicsiben kezdtem, az iskola mellett amikor csak lehetett, magántanítványokat fogadtam, ezen felül a két kezem erejével dolgoztam a szünetekben, hogy knútokból építsem a vagyonomat. A kapcsolati tőke szép lassan beért, megtanultam fülelni a fontos információkra, és lassan a madridi varázslóbankban nyitott számlám látványos növekedésnek indult. Tudtam, hogy az O’Harák rendkívül sok üzleti érdekeltségben vesznek részt, én is azon ágazatokra helyeztem a hangsúlyt. Mire tizenhatéves lettem, már saját vállalatot tudtam nyitni, ekkor még nevelőanyám aláírásával, ám már én voltam a felügyelő. Hajós fuvarozási céget hoztam létre, tudtam, hogy az öreg O’Hara a tengerentúlon ápol komoly üzleteket szintén ilyesmi vonalon. A nevem Mabelé, senki nem tudja, hogy ki vagyok. Iskoláim elvégzése után már stabil lábakon álló fiókirodákat mondhattam a magaménak világszerte, igaz, sütött rólam, hogy újgazdag proletár vagyok. Nem érdekelt. Vándorlásaim során megérintett pár nő, ám a célomtól nem tudtak elkerülni. Tizenegy év telt el, a nevemet, amelyet felvettem, megismerték, azt viszont nem tudja senki, honnan jöttem, és ki vagyok. A meglepetés erejével fogok lecsapni. És csak hogy tisztázzuk: nem fogom megölni őket. Arra vágyom, hogy börtönben rohadjanak meg, bánatban, ahogyan az apám. Elvették tőlem őt, és anyát, pontosan ezt a sorsot érdemlik. Ott leszek, amikor bilincs kerül a kezükre, és hátat fogok fordítani, amikor szabadulásért könyörögnek. A szüleim csupán lélekben vannak velem, anyáról alig tudok valamit, apámat meg a börtön közelében kaparhatták el, így nincsenek sírok, ahova kijárhatnék. Ám teszek róla, hogy ez az egész rohadt család megkeserülje, és még az ükunokáik is emlékezzenek arra, amit a felmenőik elkövettek.
