2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "A család szent... egy bizonyos határig."
Főkarakter: Luna Lovegood Teljes név: Grace Amelie O'Hara Születési hely és dátum: 1978. január 19. Dublin, Írország Csoport: Hugrabug Patrónus: Vidra Évfolyam (szak): Kilencedik (Ereklyevadász) Képesség: - Kiemelkedő tudás: Rúnaismeret - Kiemelkedő, Bűbájtan - Kiemelkedő
Jellemed kifejtése
Alapjáraton kedves és figyelmes lány vagyok, aki nem igazán szeret másoknak ártani, bármennyire is a családomnál valahol ez lenne a normális és az apám engem is nagyon igyekezett igazi elkényeztetett kis hercegnőnek nevelni. Imádok olvasni és talán e miatt nem lettem olyan, amilyennek szánt. A könyvek világ az én igazi otthonom, a mesebeli tájat, a nagy hősszerelmek, a csodás regények, az igazi karakán hercegnők, akik akár a sárkányt is legyőzik egy maguk, még mielőtt megérkezne a fehér lovon az a bizonyos herceg. Valahol én is ilyen szeretnék lenni, ezért is választottam végül az ereklyevadász szakot, pedig senki se gondolta volna rólam. Nem arról van szó pedig, hogy mindig csendes és visszahúzódó lettem volna, dehogy, csak senki se láttam bennem azt, hogy kimondottan keresném a kalandot. Szeretek én nyitni mások felé, segítőkész típus vagyok és ha valakitől megkapom a zöld jelzést, akkor könnyen tudok barátságokat kialakítani, könnyen nyílok meg másoknak, mert érdekel a történetük, érdekel, hogy mi jár a fejükben, hiszen minden ember egyedi és a maga nemében egy kincs, engem pedig érdekelnek ezek a kincsek. Ebből következik, hogy imádok fecsegni, beszélgetni, mindenre van egy jó szavam, egy történet, ami kapcsolódik hozzá, valami amit olvastam és pont oda passzol. Ez van, ha sokat olvas az ember. Szeretek úszni egyébként, és tanulni is, sosem volt ezzel gondom, kifejezetten hiányolom az iskolát, amikor nem lehetek itt, főleg mert sok a kedves ember és sok az érdekesség és... nincs itt az apám, ez is elég sokat számít. Irigyelem Aislinget, hogy ő képes volt csak úgy lelépni és vállalni a saját életét, a saját döntéseit. Nekem is ezt kéne tennem, de... valahogy még sem megy. Az apám... mégis csak az apám és nincs neki senki más, még sem hagyhatom csak úgy ott igaz? Meg egyébként is hová mennék? Talán az iskola után már nagyobb esélyem lesz a saját lábamra állni... talán.
Megjelenés
Erre mondják, hogy családi vonás. Én is göndör, vörös fürtöket örököltem, mint amilyenekkel az unokatestvérem is rendelkezik, no meg az apámnak is ilyen van, ez nálunk egyértelműen családi vonás. A bőröm ennek folyományaként rendkívül világos, tényleg képtelen vagyok a barnulásra, még akadnak apró kis szeplőim is szép számmal, amik főleg nyáron jönnek elő. Nem vagyok se magas, sem alacsony, olyan épp átlagos a magam 169 centijével és nem hiszem, hogy nőnék még ennél magasabbra. Az arcomra azt szokták mondani, hogy jellemzően bájos, főleg mert gyakorta szokásom mosolyogni. Vékony szemöldököm van, vöröses, halovány, a szemem zöld, az ajkaim vékonyak, nem olyan igazán teltek, de nem gondolom, hogy ez baj lenne. Kellemesen vékony zongorista ujjaim vannak, bár sosem zongoráztam, valahogy mindig jobban kedveltem a mások által mélabúsnak beállított hegedűt, pedig szerintem egyáltalán nem mondható annak, ha valaki jól tud játszani rajta. Na én sem vagyok profi, de ettől még szeretem. Kedvelem a régiesebb ruhákat, főleg mert a családom is gazdag és úri... és régi persze. Gyakran viselek szoknyát, ha tehetem, nem vagyok annyira híve a modernebb mugli viseletnek, de persze néha én is felkapok egy szimpla farmert, ha nem is túl gyakran. A nyarat kedvelem leginkább, a könnyed virágos, ruhákat, a szép időt és a vele járó szép külsőt, amikor nem kell túlságosan sokat szórakozni azzal, mit veszel fel, nem kell sok réteg, csak felkapod az első két kezedbe akadó ruhadarabot és irány a felfedezés!
Életed fontosabb állomásai
Azt mondhatnám, hogy egyszerű és átlagos életem volt és igazából nem is hazudok. Nagy nevű varázslócsaládba születtem. Az apám William Patrick O'Hara, mindig is kemény ember volt, talán azért, mert édesanyám belehalt a szülésbe, talán azért, mert ezt várták el tőle, igazából nem tudom, de... sosem volt mellette egyszerű. A dadám, Nana volt az, aki rengeteget formált rajtam, vele töltöttem a legtöbb időt, miatta lettem az, aki most vagyok. Imádom... imádtam, ameddig még velünk tudott lenni. Anya nélkül lényegében ő volt az, aki felnevelt és aki segített a kellemetlen családomat elviselni, mert hát sosem volt kifejezetten egyszerű dolgom velük. A nénikém Margaret nem kimondottan kedves nő és hallottam már mindenféléket suttogni a családja környékéről, de őszintén szólva nem tudom mennyire adhatok hitelt annak, amiket hallottam. Azt tudom, hogy a húga meghalt, de valahogy senki sem kötötte az orromra, hogy milyen módon. Azt viszont tudom, hogy apa fiókjában egyszer még kiskoromban találtam egy régi képet róla... amit elvett tőlem és akkor kaptam életemben az első és utolsó pofont is tőle, amiért kutakodni mertem a holmija között. Érthető módon elég mély nyomot hagyott bennem az az incidens. Akkor lett minden sokkal jobb, amikor a Roxfortba kerültem. 11 évesen... a világ kitárult! Nana hiányzott nagyon év közben, iszonyatosan, de végre mindaz, amit eddig csak könyvekben olvastam közelebb került hozzám. A csodás lények, a sok-sok ember. És hiába, hogy kiskirálylányként neveltek, én még sem lettem azért olyan és a Roxfortban megtanultam azt is, hogy milyen a világnak ez az oldala, ami kötetlenebb, ami lazább, ami egyszerűen csak... egyszerűbb. Olyanok voltak körülöttem, akik a barátaim lettek, akik mugli születésűek, akik nem olyanok, mint mi, mint én és ez mint kiderült nagyon jó dolog. Sosem zavart, hogy a süveg a Hugrabugba osztott be. Nem vagyok ügyetlen, csak... sokszínű. A könyvtárnak a nagy részét mára már kiolvastam, persze azt, amihez hozzáférhettem és szerencsére mivel az utolsó évemet Prefektusként töltöttem el, volt lehetőségem olyasmit is megnézni, amit a legtöbbeknek nem. És végül mindenki legnagyobb meglepetésére Ereklyevadász szakra jelentkeztem. Nem titkolom, hogy az unokatestvéremnek volt ebben része... csak ő nem tud róla. Aisling bátor és erős, ő képes volt elszakadni a családunk elvárásaitól és én nagyon tisztelem őt ezért, még ha nem is tudja, hiszen sosem találkoztunk sokat, sosem álltunk egymáshoz olyan nagyon közel. Egyszer én is ennyire erős akarok lenni és az első lépés az, hogy önálló döntést hozok, hogy nem az leszek, amit mindenki elvár, hanem az, ami igazán akarok lenni. Kalandor és felfedező, aki igazán képes élvezni az életet! Épp e miatt örültem annak igazán, hogy apa végül belement, hogy megvehessem a jegyeket. Egy egész nyár a világ körül. Párizs... Milánó és Egyiptom, és az egész végig hajóval, hogy aztán a nyár végén már eleve az iskolába térjek vissza. Nana tavaly... elment. Igen úgy értem, hogy meghalt, nem akartam az egész nyarat apával együtt tölteni, az teljesen leszívta volna az energiáimat, így viszont az utolsó nehéz évem előtt igazán nagy kalandot élhetek át. El sem tudom mondani, hogy mennyire várom már, hogy felszálljak arra a hajóra! Egyszerűen mesés lesz!
Hűha! Ezt a PB leányzót még nem is ismertem, de nagyon csinos, és még ez a legkevesebb, hiszen remek gifjei vannak közös kedvenükkel Aidennel! *.* A sztorija nagyon jó lett, én csak alapot szolgáltattam az elképzelésemnek, de általad kelt életre, attól lett igazi, hogy rengeteg odaillő, mégis meglepő bónusszal dobtad fel, főszereplői szintre emelve őt a kis világképemben, szóval imádlak érte Szegény dadát én még életben hagytam volna, hiszen ki fog Grace mellett állni, ha majd az egész világ ellene fordul? Már jó előre megalapozod a drámát, de hát egy ilyen vöröskének lényegében lételeme a szenvedély A kötelezőket már el se mondom, tudod magadtól, így csak annyi, hogy jaj, miért nincs időm máris megalkotni a karit neki?
Ezt a PB leányzót még nem is ismertem, de nagyon csinos, és még ez a legkevesebb, hiszen remek gifjei vannak közös kedvenükkel Aidennel! *.* A sztorija nagyon jó lett, én csak alapot szolgáltattam az elképzelésemnek, de általad kelt életre, attól lett igazi, hogy rengeteg odaillő, mégis meglepő bónusszal dobtad fel, főszereplői szintre emelve őt a kis világképemben, szóval imádlak érte 
Szegény dadát én még életben hagytam volna, hiszen ki fog Grace mellett állni, ha majd az egész világ ellene fordul? 
