Heily Cartelle

Tárgy: Heily Cartelle 2015-06-01, 19:54

heily adelaide cartelle

[You must be registered and logged in to see this image.]
"Grow stronger from the pain, don't let it destroy you."

Főkarakter:Titkos
Teljes név: Heily Adelaide Cartelle
Születési hely és dátum: 1980. október 3; Párizs, Franciaország
Csoport: Mardekár
Patrónus: Fehér tigris
Évfolyam: 6. évfolyam
Képesség: -
Kiemelkedő tudás: Bájitaltan - Kiemelkedő, Bűbájtan - Kiemelkedő

Jellemed kifejtése

Ha arra vágysz, hogy valaki csendben kullogjon melletted némán és békésen, akkor rossz ember mellé sodródtál. Olyan vagyok, mint egy tornádó. Rombolok, amerre csak járok még akkor is, ha az egész nem szándékos. Vad vagyok és egy pillanatra sem tudnék megmaradni a fenekemen. Nekem valahová mindig mennem kell. Mindig van valami mondanivalóm, mert a kínos csendeket amúgy sem bírom. Ha pedig nem beszélsz? Azzal csak lehetőséget adsz nekem, hogy olyan dolgokról fecsegjek, amik téged valószínűleg egy cseppet sem érdekelnek. Ravasz vagyok és ezt büszkén vállalom. Ahogyan minden egyes porcikámat is. A fejem búbjától egész a lábam ujjáig. Nem szégyenkezem önmagam miatt, mert ha ezt tenném az életem is rámenne. Elfogadom és szeretem önmagam, ha te nem? Az nem a te bajod. Nem vagyok kíváncsi mások érzéseire, avagy arra sem igazából, hogy mit gondolnak rólam. Ha a hátam mögött összesutyorognak csak egy mosoly ül ki az arcomra, mert valakinek már annyira unalmas az élete, hogy rólam beszél. Persze van, hogy visszajut a fülembe, de csak jóízűen nevetek a kitalációkon. Persze van is, ami igaz nem tagadom, de nem kell mindent elhinni. Mert nem lehet minden valós, hiába élünk egy olyan világban, amit körül ölel a varázslat.
Érzések. Nehezen kezelem őket, de könnyedén felismerem őket. Könnyedén irányítható egy ember, ha például szerelmes. Ezt a saját szememmel is látom és én is büszkén használom ki az ilyen helyzet adta előnyöket. Kegyetlen lennék? Lehetséges. Ha zavar keress egy kiutat még most, mert én nem fogok csak a két szép szemedért rád mosolyogni az egyszer biztos.
Túlságosan érzékeny embereknek ajánlott a minimum egy méteres távolság. Ja, meg a szerencsétlen a "sajátlábambanisorrabukok" típusú emberek kerüljenek el, mert frászt kapok tőlük.

Megjelenés

Rövid barna haj. Selymes és rendkívül feszes fehér bőr. Igyekszem odafigyelni az alakomra, mert azért nem szeretném, ha teljesen elpuhulnék. Azt hiszem azt senki nem preferálná. Mosolyom legtöbbször gúnyos néha még akkor is, amikor teljesen őszintén húzódnak ajkaim a füleim felé. Nincsenek lapátfüleim, ha már itt tartunk. Ajkaim természetes halvány rózsaszínben pompáznak. A fogaimat még nem számoltam meg, hogy meglenne-e mind, de arra merek feltételezni abból, hogy nincsenek hatalmas szünetek közöttük, hogy a szám sem szenved hiányt ilyesmiben. A szemeim gyönyörű zöld színben pompáznak és igyekszem ezeket kiemelni egy halvány sminkkel. Nem vagyok az a típus, aki telekeni az arcát mindenfélével, hogy végül már semmi ne maradjon meg az eredeti vonásaiból. Maradjunk annyiban, hogy fő a természetesség és ezt jó pár ember igazán a figyelem középpontjában tarthatná, de azt hiszem néhány embernek feleslegesen beszélek. Nem vagyok az a lepukkadt egyszerű leányzó. Igyekszem úgy viselkedni, mint egy nő és az öltözékemre is éppen elég hangsúlyt fektettek, bár az esetek többségében nem is látják, hogy mi is van rajtam, de ha úgy alakul a helyzet és valaki meglátja.. Hát kapok elégedett és irigykedő pillantásokat egyaránt.

Életed fontosabb állomásai

Mégis mit mondhatnék az életemről? Nem verem nagy dobra, hogy az anyám még csak a közelében sincs a varázslólétnek. Na, jó. Maximum annak, hogy a konyhában igazi csodákat tud készíteni és az apám felett olyan hatalma van, hogy az már komolyan varázslatosnak nevezhető. Egyetlen egy pillantásával megtudja olvasztani azt a férfit, aki állandóan feszeng és morog. Mintha az ördögöt változtatná át angyallá mindössze egy pillantással. Ez a fajta hatalom, amit az apám felett birtokol mondhatni irigylésre méltó, amit én magam is szívesen megtapasztalnék. De érjem be azzal, hogy a Roxfort-ban tanulhatok, nemde? Na, jó nem leszek telhetetlen. De az vagyok. Ezen nincs mit túltárgyalni. Akarom. Ezt azt hiszem abból fakad, hogy elég kevés dolgot kaptam meg az életemben, mert minden a tökéletes bátyámnak járt ki, akinek mindössze az árnyékát érdemeltem ki magamnak. Nem is értem, hogy miért nem mondtak le rólam, ha annyira nem voltam több a számukra, mint egy púp a hátukon. Bizonyítási vágy pedig már csak azért is bennem volt, hogy mondhatnak, amit akarnak én igen is képes leszek vinni valamire. Nem is igazán nekik akartam bizonyítani, akik már azelőtt leírtak, hogy megszólalhattam volna, hanem sokkal inkább önmagamnak, hogy képes leszek vinni valamire. Hogy mégis mit akarok kezdeni a jövőmben? Őszintén mondhatom, hogy nem tudom, de igyekszem a lehető legtöbbet letenni az asztalra, hogy senki ne panaszkodhasson. Főleg, mivel tudom jól, hogy a bátyám rejteget valamit az apám előtt. Szinte látom, ahogyan félrepillant, mikor az apám megkérdezi őt, hogy mi volt ebben az évben? Nem tudom mi az, amit magában tart, vagy szégyell, de én legalább őszintén kijelenthetem, hogy lehet nem tudom mi akarok lenni, de jobban teljesítek, mint a bátyám és még életem is van. De ez az apámat nem is érdekelhetné kevésbé. A lány gyermek már magában egy veszteség. Gyenge és törékeny. Még arra is sajnálja az idejét, hogy rájöjjön mekkorát téved.
Majd egyszer megismer. Pontosan, akkor mikor rájön, hogy az igazi csalódás a fia és nem ártott volna egy kicsit a másik irányba is nézni. Felfogom neki olvasni mindazt, amit miatta el kellett viselnem az életem során. Anyám pedig csitítja, de olyan, mintha néma lenne. Vagy félne attól, hogyha ellenkezik az apámmal, akkor megszűnik a varázs, ami alatt áll a közelében. Én nem leszek ilyen. Egyszer hagyni fogom, hogy a bennem egyre magasabbra szökő lángok elborítsák az egész lakást és az apám megtudhassa, hogy mit veszített azzal, hogy egy fikarcnyi figyelmet nem szánt nekem. A saját családomban érzem magam idegennek. Eleinte lehet, hogy gyomorideggel mentem haza, hogy mit szólnak ahhoz, hogy most lett tökéletes, mint a bátyámtól elvárták, de egy idő után már nem is számított, mert nem is figyeltek oda, mikor én tartottam a beszámolót. Olyan volt, mintha a falnak beszéltem volna és, akkor eldöntöttem, hogy önmagamnak kell bizonyítanom és, hogy senkinek nem kell megfelelnem csak önmagamnak.
Mondhatjuk azt, hogy a Roxfort a lelki békém forrása. A bátyámat nem látom túl sokszor ez pedig nekem már sikernek számít. Az utóbbi időben túl sok időt töltök Nicholas-sal. Tényleg túl sokat és nem mondhatnám azt, hogy zavar, ha túlságosan közeledik hozzám, mert sosem éreztem magam zavarban a férfiak körében. Nem hiába nem ő az első, aki megkörnyékezett. Nem ugrok rögtön senkivel sem ágyba, de nem is fogok elhúzódni. Előtte már hadd játszadozzam egy picit! Most pedig a saját érzéseimben sem vagyok biztos. Egyre inkább vágyom arra, hogy a közelemben legyen és jöjjön hozzám a hülyeségeivel. Majd biztos elmúlik.. Addig is megpróbálom átirányítani valami másba. Solanne piszkálása. Komolyan mondom az a lány egy rakás szerencsétlenség nem értem, hogy mit keres még mindig itt. Még a muglik világában se lenne jó semmire, de azt hiszem erre még egyetlen egy kioktatásom sem világosította fel. Szegény pára.. Tényleg azt hiszi, hogy még jobb lehet..

Tárgy: Re: Heily Cartelle 2015-06-02, 13:29

Elfogadva!

Szia!

Nagyon tetszett az előtörténeted. Smile

Szépen felépítetted, és minden lényeges dologra kitértél. Egy ilyen lánynak a Mardekárban a helye, én mondom! Wink

A süveg jó helyre osztott be, itt képes leszel bizonyítani és tökélyre fejleszteni mindent. Ha meg volt az avatar foglalás akkor nincs is más dolgod, mint játszópajtikat keresni és bele vetni magad a kalandokba Very Happy

» Heily és Nicholas