2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Mindig van visszaút"
Főkarakter: Főkarakter neve: Draco Malfoy Teljes név: Ide jön a karaktered teljes neve Születési hely és dátum: 1977.07.20. Fokváros, Dél-Afrika Csoport: Hollóhát Patrónus: Labrador Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 9. évfolyam (gyógyító) Képesség: - Kiemelkedő tudás: Gyógynövénytan - Kiemelkedő, Bájitaltan - Kiemelkedő
Jellemed kifejtése
Régen igen pocsék jellem voltam, átlagos gonosz kamasz, aki mindenkiben csak a hibát látja. Miután szerencsés külsővel voltam megáldva, úgy véltem, ez a természetes, és mindenkivel kötekedtem, akinek ez nem adott meg. Nem csak a külsőt, a belsőt is szapultam én, legyen buta, vagy éppen túl okos az illető. És miért? Mert a menő arcok így is velem lógtak, egy csomó lányt megkaphattam, így fel sem merült bennem, hogy amit teszek, az nem helyes. A húgom elvesztése és az azt megelőző események gyökeres változást hoztak. Rájöttem, hogy nem a külső számít, nagyon is fontosak a belső értékek, ebben nekem is fejlődnöm kellett. Fogadalmat ugyan nem tettem, mert semmi értelme nem lett volna, de hátat fordítottam a korábbi életemnek, azóta ha nem is mentem át a másik végletbe, hogy angyali legyek, igyekszem felismerni a belső értékeket, és ami fontos, a betegekkel tényleg segítőkész vagyok, hiszen tudom, hogy mennyire fontos az, hogy az ember minden napot meg tudjon élni, méghozzá egészségesen.
Megjelenés
Azt hiszem semmit nem örököltem kreol afrikai anyámtól, sokkal inkább az apám fia vagyok, igazi olasz, latinos kinézettel. Sűrű sötét hullámos tincsek, és bársonyos pillantású csillogó szemekkel. Az egész megjelentésemben van valami csibészesen sármos, ezért néznek sokszor kevesebbnek, mint ami vagyok. Mindettől függetlenül már kész vagyok arra, hogy mindenkire bátorítóan tekintsen, akinél úgy látom, hogy szüksége van rá. Alkatomat nézve nem is a sok edzés, inkább a sok kincsvadászat, akadályok legyőzése tett szálkássá. Kiválóan varázsolok, ha nagyon muszáj még a tőrvívásban is jeleskedem a sok gyakorlásnak köszönhetően. Hajlamos vagyok olykor elengedni magamat, ha több napos kalandtúrára indulunk a családdal. A családdal, amelynek Marie már nem a része.
Életed fontosabb állomásai
Azt hiszem jobb korba nem is születhettem volna, mint az új évered hajnala. Apám egyike a jelenkor legnagyobb ereklyevadászainak, rossz sorsa egyszer délafrikába is elvitte, ahol megismerkedett egy sötét törzs igen ármányos, de csábító lányával, és furcsa nászukból születtem én, ezután apám hogy lemossa a csorbát, jobb létre szenderítette a banyát, engem pedig elvitt, és jó ideig ő nevelt, mígnem pár évvel később megismerkedett egy kalandorlánnyal, akivel végül összeházasodtak, majd megszületett a hugom, Marie, akivel bár csak féltestvérek voltunk mégis jobbak, mint akik édesek. Érdekesnek bizonyult ez a furcsa családmodel, nem nagyon kötődtem a hugomon kívül senkihez, gyakran elszöktam és a saját életemet éltem. Ahogyan idősebb lettem, rájöttem, hogy a csinos pofim tetszik a lányoknak, amit ki is használtam, és mivel ezáltal menő lettem még az iskolában is, igazi bandavezér vált belőlem. Apám pedig sokszor megmondta, hogy eszem, mint a borotva, nem kéne így elkótyavetyélnem a tehetségemet, hiszen amikor kincsek után kutattunk, állandóan velem oldatta meg a bonyolultabb rejtvényeket. Azt tudom elképzelni, hogy bár külsőleg nem, de észre nagyon is sokat örököltem a banyától. Amikor felvettek a Roxfortba többek között a süveg azt mondta, hogy páratlan elmém van, Merlin Díjas varázslók öregkorukra jutnak el ide. Én meg a csajozás, és hülyülés rabja voltam. Hát igen. Egészen addig, amíg Dél-Kelet Ázsiában nem jártunk a családdal. Mindketten elkaptuk a maláriát, annak is az igen magas lázzal, s kiütésekkel járó változatát, akárcsak Marie. Ekkor ébredtem rá, hogy amennyire másokat gúnyoltam a külsejük miatt, most olyan ocsmányul festhetek én. Bárki eshet ágynak, bárki hagyhatja el magát, nem szabad bárkit is az alapján megítélni amit mutat. Híres gyógyítókat kértek fel a szüleink, főleg Marie-t akarták volna meggyógyíttatni, hiszen az édes gyermekük volt, én meg csak félig, ám ez lehetett a különbség. Neki nem volt olyan erős szervezete, mint nekem, aki az afrikai anyától örököltem valami védelmet. A hugomon nem lehetett segíteni, s kis híjján összeomlottam. Rájöttem, hogy többé nem ártanék másoknak, legalábbis szándékosan biztosan nem. Amikor végül egyetemre kerültem, mégsem az ereklyevadászatot, hanem a medimágiát választottam. Bár eljárok még a szülőkkel külföldre, de a gyógyítás fontosabbá vált.
Awwww *-* Tudod, hogy iszonyat hálás vagyok, hogy megmented Andiet, meg az egész szálat, mert szerintem állati sok potenciál van benne, és tuti, hogy ez így ebben a formában meg is lesz. Ez a szellemesdi tuti, hogy menni fog majd így a párosnak, meg hát eleve én nagyon bírom a két pb-t szóval még mindig awww A kari nagyon tutin sikerült, látszik, hogy pontosan összeállt a fejedben a sztori és egyáltalán nem kell ehhez kilométeres előtöri sem, mert így is biztos, hogy remek játékok lesznek ebből és hát igen melletted biztos, hogy a kari is biztonságban van és ez oda vissza él. Szóval imádtam ez a lényeg és még a végén beszéljen helyettem egy pontosan ide passzoló kép