Joachim Salyards

Tárgy: Joachim Salyards 2015-04-13, 14:44

Joachim Salyards

[You must be registered and logged in to see this image.]
"Aki építeni nem tud, az tegye a dolgát: Romboljon!"

Főkarakter: főkarakter
Teljes név: Joachim Angel Yorath Salyards
Születési hely és dátum: 1982 augusztus 17. London környéke
Csoport: Mardekár
Patrónus: kicsi még ahhoz
Évfolyam (szak) / Foglalkozás:4.
Képesség:
-
Kiemelkedő tudás:
Bűbájtan - kifejezetten tehetséges (és kreatív)
Sötét Varázslatok Kivédése - kiemelkedő

Jellemed kifejtése

Öt hormonzavaros kamaszgyerekre elegendő düh, harag és energia feszül benne. A jelleme korán eltorzult, elvált szülők gyereke, az élete korai szakaszára jellemző magányosság hangossá és hivalkodóvá tette, úgy igyekszik felhívni magára a figyelmet, ahogyan csak tudja, a viselkedési eszközei között azonban csak kevés helyet kapnak a kedves, figyelmes gesztusok. Általában durva és hangos, végtelenül arrogáns, ám sóvárgó lélek, folyamatos önellentmondása zaklatottá és kiszolgáltatottá teszi. Rettenetesen ingerlékeny, nagyon könnyen megsértődik, megbékíteni szinte lehetetlen, egyedül erővel lehet meghátrálásra kényszeríteni és tekintélyt kivívni vele szemben, behódolásra így kényszeríthető. A gyengébbek és kisebbek semmilyen toleranciára nem számíthatnak tőle, még a saját házához sem lojális, csak azokat képes egyenrangú társként elfogadni, akik vérmérsékletben még nála is rosszabbak, vagy erőben és ügyességben magasan felülmúlják.
Jól kviddicsezik, élvezi a csapatjátékot, ha egy másik csapat ellen fordíthatja az erejét, hajtóként és terelőként érvényesül, de a ház csapatába durvasága és szabálytalankodásra való hajlama miatt nem vették fel.
Szélsőségekre hajlamos, túlzó ideák köré csoportosulnak a gondolatai, bármikor túlzásba esik, és nem jellemző rá a megbánás. A vörösökre jellemzően buja, bármikor előnyben részesít egy pásztorórát a szertárban mágiatörténet helyett, noha az érdeklődését alig csigázzák fel lopott csókokat, rózsaszín vallomásokat kedvelő kortársai.

Megjelenés

158 centi magas, vékony, izmos testalkatú fiú, 50-52 kiló. Dinamikusan növekszik, nem hirtelen nyurguló típus, mivel örökmozgó, a súlyát, testalkatát arányosan szedi fel a magasságára, irigylésre méltóan jó formában van nyakigláb kamasztársaihoz képest.
Mindkét keze egyformán ügyes, ami kifejezetten jól jön, mert túlzó, vad módon használt pálcája néha nem tudja az indulatainak megfelelően kezelni a varázserejét és gyakorta "hátrarúg", visszafele is elsül egy-egy átka, bűbája, ennek megfelelően gyakran borítják könyékig változatos sebek, füstölgő talárujja a védjegye. Öltözködési stílusa még nincs, a talár univerzális viselet egy aranyvérű eszméken sarjadt félvérűnek.
Vörös hajú, tejfehér bőrű, zöld szemű fiú. Hajlamos a leégésre, a skót klíma így kifejezetten a kedvére való, hogy ettől megvédi, testszerte erősen szeplős.

Életed fontosabb állomásai

Vörösarany hajú apró gyermek egy elátkozott bölcsőben. Boldogan rugdalódzik, noha nincs is tudatában annak, hogy létezik a lába, hogy az ujját rágcsálja és a karjaival nyújtózik gyönyörű, fehérszőke apja után, akinek varázspálcájából mindig terem vidító varázslat, ha a hasa fáj, ha az anyja nem törődik vele eleget ikerhúga mellett, vagy egyszerűen csak ha örülni lehet annak, hogy apa itt van, megjött, és milyen büszke rá, mintha máris látná a varázst a gyermeknyi varázslóban. Apa remek ember, tiszta szándékban és nemes tettben, keverékvérű családja derogál lengyel származású, feketemágiás, aranyvérű anyjának, ám a gazdagság és a jómód elcsábította a fiatal, kitagadott, angolhonba emigrált boszorkányt, hát szült egy ilyen félvérnek két gyermeket, egy fiút és egy leányt, hogy maga mellett megtartsa. Öreg, fakult pikkelyű, kétfejű runespoorja tekergőzik a sötét párnán, gyengéden ringatja csúszómászó testének gyűrűivel a kicsiket, viszolygást keltve minden tisztes érzésű varázslóban. A rokoni látogatások elmaradoznak, apa kitart, apa hűséges, apa imádja a gyermekeit, és szereti magának való, bús, borongós örökkön elégedetlen méregkeverő, sziszegő szavú asszonyát is.

A kislány csúszómászó, a fiú inkább kúszik-mászik. Rossz gyerekek kétévesen, élénkek és érdeklődők, de anya nem szereti, ha láb alatt vannak, gyakran hagyja őket magukra tenger játékaik között, míg ő rendben a laborjába zárkózik kivénhedt kígyójával, sutyorognak, tervezgetnek, rosszféle alakokkal találkoznak. A kölyök kedveli ezeket, zöld szemében fekete talárokat tükröz a fény, amíg a szőnyegen üldögél játszóruhácskában. Anya elvonul, és ő apa után eredhet, a házimanó kajla fülébe súgva gyereknyelven, hogy miként képzeli, az ágya alól szeretne kikúszni, meglepni apácskát, aki sok időt tölt otthon, miután megsérült a varázsháborúban, sokat játszik a gyerekeivel. A manó érti a buta beszédet, halkacskán hopponálnak fel ők ketten, egy szék alá, ám az asszony hozta házimanó szürke bőre belepirul a gyalázatba, aminek csillogó szemű tanúi lehetnek, hiszen apa nincs egyedül, más játszótársa akadt. A feldúlt manó hátrahagyja az angyalfürtű gyereket, és egy elgurult kökénypálcával játszik az, mind bosszúsabban, csendesen, noha azt sem tudja még, hogy mi az a szemérem, zavarában a mágiája kilobban és kormos lyukat éget a padlóba. Megígéri, persze meg, apának, hogy semmit sem szól arról, hogy látott itt valakit, el is felejti nyomban Bolek manó feldúlt arcát, amikor apa vendége az ölébe veszi, az illata nehéz, súlyos, a kökénypálcával csodát mutat, fénylényeket és játékokat. Sose érti meg, hogy miért nem látja többet, de apa gyakran mesél róla, szinte biztos, hogy őróla, Bogar bárd meséi is talán róla szólnak.

Janekával sokat játszanak, amikor négy évesek, gyakran eltűnnek az udvaron, játékseprűn lovagolnak, amíg tudnak. Rossz a házban lenni, rossz nagyon, mióta az öreg kígyó elpusztult, anya gyakran kiabál apával, pedig Janeka igazán nem tehet róla, hogy nyitva felejtette az ablakot, és egy kövér kandúr beszökött, lemarva a vén jószág maradék két fejét. Nem is biztos, hogy anya ezért haragszik, suhogó szoknyával jön ki, haragosan néz utánuk, előállnak ők maszatosan, zokszó nélkül és vigasztalva ölelik meg anyát, hogy ne szomorkodjon. Nem sírnak mesék után, mert a nő nem szereti őket, szúrós szemmel figyeli, ahogy apa fáradtan otthagyja a házat, bőröndjében valószínűleg nincsenek játékok, mert csak csókot ad nekik a homlokukra, megszeppent gyermekeit hátrahagyja. Biztos hazaér vacsorára vagy estére, gondolják ők, hiszékenyen és naivul. Ám csak a manó olvas nekik mesét, ijesztőt, kígyóktól, varangyoktól hemzsegőt, olyat, amiben a gonosz boszorkányt nem győzi le a szép taláros varázsló, nem is lendít hosszú pálcát, méreggel borítja be a világot, és a barátai, alighanem, zsenge húsú gyermekeket esznek.

Sovány hat éves, és szinte folyton beteg. Gyakran üvölt, főleg a manóval, a hatalmas ház teljesen kihalt apa nélkül, Janeka nélkül és anya nélkül. Fiatal boszorkányok vigyáznak rá, de túl kevés sarlóért ahhoz, hogy egy-két hónapnál többet bírjon akármelyikük is. Dühössé válik, és magányossá, apa örökre elment, és magával vitte Janekát, nem hagyta itt neki társául. Anya szerint apa nem szereti őt, de apa, mielőtt elment volna, azt mondta, hogy nagyon szereti, és ha tehetné, őt is magával vinné, de mert elválik anyától, a törvények szerint csak az egyik gyermekét viheti magával. Semmi értelme sincs ennek, de a tény attól még tény maradt, apa elment, Janeka elment, anya van csak, anya, aki néha megsimogatja a fejét és bűbájt tesz rá, ha kiabál vele, ha rugdalja a csizmáját, ha ellopja a seprűjét és apa után indul vele és elüti a mugli gyerekeket kint a mezőn, amikor repül. Ingerült gyerek, a figyelmét alig köti le valami, tehetetlenül haragját csak a legügyesebb kis boszorkányoknak sikerül lefoglalnia, jobbára mesékkel, és történetekkel, de ha felbukkan egy gonosz boszorkány, a fejükhöz vágja a játékait, a kést, a villát.

Alig szocializálódik, mire nyolc lesz, az ideje java részében magántanárok ülnek a nyakán, és ő csendben tűri. Új apja erős kezű, tiszta vérű, durva pálcájában fegyelmező rontások csípnek, a Minisztériumban dolgozik, méghozzá olyan szörnyekkel, mint a vérfarkasok teliholdkor. Pedig megpróbálta elkergetni, hangyákat hordott az ágyába, sírt, üvöltött és toporzékolt, amikor csak megjelent a küszöbön, tíz körömmel esett neki, sárkánybőr kesztyűje felett megharapta, a karjának csúnya, sötét kígyókoponyás tetoválását is feltépte volna, hogyha tudja. Hízelgett, sírt és könyörgött anyának, hogy inkább apát és Janekát hozza vissza, de anya azt mondta neki, hogy idővel majd megszereti az új kedvesét.
Nem lett igaza, dacból sem szerette, tanult, mert mást nem tehetett, a tanárok nem bánthatták, ám ő bánthatta őket, néha bájolni engedték, egyszerű módon, míg írni, olvasni, számolni és mérni tanult, állatokról, kártevőkről, dajkájáról, a három fejű kígyóról. A leckéjét írva akad a kezébe a könyv, amiben szörnyetegek feszülnek, karmokkal és fogakkal, mérgekkel és gyilokkal, amilyen neki nincs, és a szeme a baziliszkusz halált hozó tekintetét megrajzoló képre tévedt. Tyúktojás és kotló varangy, olyan egyszerűen hevert előtte a könyvben a mindennél ékesebb lehetőség, néhány hét se kellett, hogy a szerzett tojás meszes héja megrepedjen, és a fénylő zöld kígyó a házra szabadult. Sziszegett neki a kölyök megnyugtatón, úgy mint anno az anyja a dajkájának, az öreg háromfejűnek, ám mert nem értette, mit hogyan mond, csak felingerelte az újszülött baziliszkuszt és mert a szemét becsukta, az mérgében kurta fogával marta csak meg. Sárga szemébe az új apja nézett, és halt szörnyet menten, ám a kígyó is vele pusztult azután, kicsi testét anya átka darabokra vetette, mielőtt végzett volna az egész családdal.
A Szent Mungóban a fiút is megmentették, és anya végre büszke volt rá. Sokat kiabáltak, miután hazament, de végül mindig magához vonta, puha melléhez, édes illatába vonta, kicsi angyalának hívta, és azt mondta, hogy még sokra viheti a kicsi fiaként.

Tizedik évére egészen megromlik, anyától sokat tanul a család gyökereiről, a vér tisztaságáról. Mert anya úgy szereti, hát gőgös lesz egészen és rátarti, szépen, lassan egészen elfelejti, hogy milyenek a hősi varázslók a mesékből, amiket még apa mesélt neki. Apát is elfelejti, anya új, kígyókoponyás kedvesét már nem rugdalja, noha nem is szereti, viszolyog a családi fészektől, amikor anya barátai a házat egészen belepik, noha sokat tanul tőlük, átkokat és átkozódni, mandragórát aprítani. Ha már ott van, használják a két ügyes kezét, főzetekhez aprít, darabol, gyűjt és pácol, alig tudja magáról, hogy bűnrészese egy halálfaló szervezkedésnek, ám amíg a szorgalmának jutalma az, hogy átkokat és bűbájokat tanít neki anya, és a pálcáját néha a kezébe engedi, nem is érdekli más. Indulatos, makacs természetű, beleköt a felnőttekbe, ahol tud, keresztbe tesz nekik, és a házimanónak is, ám mert anya büszke zsarnoki természetű, angyalfürtű fiára a megtorlás és büntetés soha nem elégséges ahhoz, hogy igazán visszafogja fékezhetetlen természetét. Arra se nagyon ügyel, hogy a csínytevései titokban maradjanak, egyetlen gyermek lévén a környéken, ha valami olyasmi történik, amiért egyik felnőtt varázsló vagy boszorkány sem okolható akkor is az ő hibája, ha történetesen semmi köze az ügyhöz, noha ez meglehetősen ritka. Önkényt tanul, de önkritikát nem.

Robbanékony, alig nyolc hüvelykes kurta, sárkányszívizomhúrral bélelt galagonyapálcájával másodéves korára, 12 esztendősen a Mardekár kis szörnyetege. A Roxfortban él újra együtt életvitelszerűen vele egykorúakkal, fiatalabbakkal és idősebbekkel, a túlzott nyomást és elvárásokat nem bírja jól, valamint anya védelme nélkül a társai ellen természetszerűen elkövetett bosszantásai sem maradnak megtorolatlanul. Az idősebb Mardekárosok az első év végére olyan fegyelemre és rendre szorítják vissza, hogy másodévben már csak a nála gyengébbekkel kezd ki. A saját pálca birtoklásának öröme, a tudásának, értelmének gyors bővítése mellett a figyelme a társas játékokra és lehetőségekre fordul, kviddicsezik, elmélyül a varázslósakkban, titokban párbajoznak a társaival. Megismerkedik a trófeateremmel, és a hétköznapi takarítás fortélyaival számtalan büntetőmunkájának keretein belül, gyakran súrol koszos üstöket Piton professzornál is. Túlságosan eleven gyerek, szélsőséges hangulathullámzásainak áldozatul esnek a szobatársaihoz fűződő laza barátságai, ám mielőtt kiközösítenék, valahogy mégis visszanyeri a bizalmukat a közös ellenségek reszkírozásával, amit leginkább a griffendéles, hollóhátas és hugrabugos kicsikben találnak meg. A maga módján helyes fiú, fehérmájú anyjának szemérmetlenül megfigyelt szexualitása, párkapcsolatai miatt korán udvarolni kezd a saját korabeli lányoknak, illetve illetlenül viselkedik a nálánál fiatalabbakkal, rájuk ijesztve. Egyenlő arányban veszít és nyer házpontokat, a gyakorlati tantárgyakban jól és szépen teljesít, az összpontosításra, magolásra nehezen veszi rá magát.

A családja nagyot bukik a Sötét Nagyúr bukásával, anya társasága szétszéled, a nő pedig magába fordul. Harmadév végén amikor hazatér a kölyök egy elképesztően leromlott állapotú, őrült nő fogadja otthon. Alig két hónap alatt a kapcsolatuk elfajzik, anya folyton a kis angyalát simogatja, vele vigasztalódik, apára emlékezteti, az ő hűtlen, gonosz apjára. Ha kedves hozzá, magához hasonlítja Joachimot, ha vonakodik kamasznyi fiú létére az anyjával aludni akkor az apjához, tehetetlen dühében megszökik, két hétre rá minisztériumi varázslók felkutatják. Anya a Mungó idegszanatóriumára kerül, mert az Azkabanhoz túlságosan őrült, megmérgezett apja pedig megmérgezve kómába. Az ikrek újra találkoznak, a lányt azonban szerető anyja visszaviszi Franciaországba, a Beauxbatonsba, a kölyök a nyári szünet további részét egy minisztériumi biztos családjánál tölti, és miután annak a gyermekeit is módszeresen terrorizálja, a pálcájától megfosztják szeptemberig, amikor visszatér a Roxfortba.
Heves, kételyekben gazdag év ez a negyedév. A tanulmányaira kihat, hogy rossz természete mellé viharosan kamaszkodik, Roxmortsban egy helyi kvibli lánnyal és annak bátyjával viharos viszont folytat a szabad hétvégéken, amíg el nem tiltják a falu látogatásától ismétlődő folyosói párbajozások okán. A házimanójával és baglyokkal kitartóan bombázza üzenetekkel az apja távoli, északi rokonságát, hogy a nyári szünetet ne valamely minisztériumi embernél kelljen töltenie még mindig kiskorú révén, ám a család elzárkózik a "lengyel boszorkány fattyától". Magányossága kétségbeesett barátságkeresésre sarkallja, ám háborgó, dühödt természete nem segít megszilárdítani azokat. Kortársait gyerekesnek és gyengének találja, a fiatalabbakban célpontot talál, az idősebbekben okot a dühének.

Tárgy: Re: Joachim Salyards 2015-04-13, 17:37

Elfogadva!

Üdv Köztünk! Smile

Meg kell mondanom, hogy fiatal létedre sok olyan dolgon mentél keresztül amin mások elszörnyednének, de kemény, talpraesett kisember vagy ezért hát nem is kétség számomra miért a Mardekárba osztott be a süveg. Az előtörténeted érdekes, izgalmas és számtalan lehetőséget rejt számodra, hogy kibontakozhass a továbbiakban. Nem is szaporítanám tovább a szót, menj és foglalózz aztán mehet a játék! Wink