2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] “Azok, akik lóháton utaznak semmit sem tudnak arról, milyen nehéz ugyanaz gyalogszerrel.”
Főkarakter: Annie A. Crowell Teljes név: Amuro Namie Születési hely és dátum: 1981. szeptember 14. Tokió - Japán Csoport: Hugrabug Patrónus: Kitsune Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Diák Képesség: - Kiemelkedő tudás: Legendás lények gondozása/Átváltoztatás tan
Jellemed kifejtése
Sokszor mondták már, hogy „Ha nem volnál, ki kéne találni!”. Nyílván van okuk ezt mondani, bár nekem még sosem fejtették ki, hogy mi is lenne az a bizonyos ok. Vidám személyiségnek vallom magam, aki szívesen beszélget másokkal, szeret ismerkedni, és új barátokat szerezni. Kíváncsi természetem miatt, szívesen próbálok ki új, számomra ismeretlen dolgokat. Szinte már hobbi szinten figyelem az embereket. Persze, most ne úgy képzelj el, hogy egy szimpatikus embernek, minden éjszaka ott kuksolok az ablakában, kommandós felszerelésben, és éjjellátó szemüvegben. Nem, nem, azért ez már kicsit durva szerintem... Úgy értem, érdekel, mire hogyan reagálnak, mit válaszolnak, milyen gondolataik vannak. Érdekel a véleményük, és minden ami a fejükben van. Főleg a zárkózott személyeknél jön elő ez a kíváncsiskodás, hiszen ők azok, akik maguktól nem fogják elmondani, amit tudni szeretnél róluk. Addig kell taktikázni, amíg nem sikerül. Kitartó vagyok, nem szívesen adom fel a magam elé kitűzött célokat. És ez persze ismerkedés szempontjából is igaz. Szóval... Elég „tapadós” vagyok, ha úgy tetszik. Nem vagyok rá büszke, de ez van. És ha ehhez, még hozzá vesszük azt is, hogy utálok veszíteni... Mindemellett rettentő érzékeny vagyok. Könnyen meg lehet bántani, rosszabb napjaimon egy hangos szó miatt is képes vagyok sírni, persze csak miután elbújtam bátyám karjai között vagy a szobámban. Gyűlölök mások előtt szenvedni, vagy sírni, ugyanakkor a kellemetlen pillanatokat mindig elpoénkodom, viccet csinálok úgy a helyzetből, mint akkor magamból is. Egyetlen személy az életemben, akiben teljes mértékben megbízom, az a bátyám. Nem tudnék nélküle élni, az életem totális csőd lenne nélküle. Ha magamtól nem tudtam talpra állni, mindig ő rántott fel a padlóról, ő volt az aki kicsiként is megvédett a Mardekárosok csúfolódásától, akinek a vállán kisírhattam magam. Mindig ott voltunk egymásnak. Imádom a japán mitológiát, a természetfelettit, s a mágikus lényeket. Pont emiatt rengeteg könyvem is van róluk, amiket sosem tudok megunni, akárhányszor olvastam is már őket.
Megjelenés
Nem vagyok túl magas, már csak japán származásom miatt sem. Szép mosolygós szemeimmel bájolok el másokat, és sportos, atlétikus termetemet általában saját szórakoztatásom miatt használom ki leginkább, mikor szaladgálok, vagy ide-oda felmászok. A sportos és fiús ruhákat hatalmas előnyben részesítem. Nem az a fajta vagyok, aki kidobja mindenét, de képes vagyok különbséget tenni, hogy mikor, hova, milyen ruhában illik megjelenni. Előszeretettel nyúlom le bátyám pólóit, ingeit, bármit ami csak megtetszik, és minden gond nélkül állom dorgáló tekintetét miután rajta kapott, hogy megint eltűnt egy ruhadarabja. Rövid tincseim többnyire szanaszét állnak, főleg ha épp nagyon belemélyedek valamibe. Olyankor folyton csavargatom a hajam, vagy beletúrok, így mire végzek a dolgommal, olyan a fejem, mint egy madárfészek. Nem szokásom sminkelni magam, azt vallom, hogy egy nő nem a sminktől lesz szép, hanem a felszabadult, szép mosolyától, ami persze az én arcomon szinte állandó jelenség.
Életed fontosabb állomásai
1981. szeptember 14-én láttam meg a napvilágot Tokióban. Rendes, hagyomány tisztelő családom van. Szüleim nem váltak el, szeretetben éltünk, de ahogy a legtöbb japán családban apám nagy szigorban tartott minket. Édesanyám azonban már kicsit lazább volt, sokszor vitt minket izgalmas helyekre, színházba, moziba, és mindig engedékenyebb volt, mint az apám. Csupa jó emlékem van velük kapcsolatban, még akkor is, ha nem mindig volt teljes béke a ház falak között. Mindent megkaptunk a testvéremmel, amire csak szükségünk volt, rendes iskolát, és nevelést. Mindig is körülvettek minket a furcsa, megmagyarázhatalan dolgok, de akkoriban még nem törődtünk velük. Kicsik voltunk még, de bátyámmal sokszor maradtunk ki éjszakára az utcákon, amik nem mindig voltak biztonságosak. A testvérem sokszor mesélt nekem érdekes történetetket, hősökről, sárkányokról, és mágikus lényekről. Gyerekkorom óta valamilyen külön oknál fogva képes vagyok bánni az állatokkal, és nagyon szeretem őket, ezért mindig is magam köré gyűjtöttem egy csomót, lehetőleg minél több fajtából. Kilenc éves lehettem, mikor az egész családommal együtt Londonba költöztünk. Először nagyon nehezen boldogultunk, hiszen nem tudtunk még rendesen angolul, édesapám volt az egyetlen, aki szinte tökéletesen beszélte a nyelvet. Épp ezért még mindig erős akcentusom van, pláne ha ideges vagyok, na akkor szinte érthetetlenül beszélek. A szüleink egész addig nem szóltak arról, hogy igazából mik is vagyunk, amíg meg nem kaptuk azokat a bizonyos borítékokat. A bátyám kapta meg előbb, hiszen idősebb, mint én. Ez nagyon megrémített engem, hiszen sosem kellett még elválnom a testvéremtől. Neki mennie kellett, én pedig a búcsú után alig voltam hajlandó kimozdulni a szobámból. Szentül hittem, hogy bennem nincs meg ami a bátyámban igen, és ezért mostantól külön kell élnünk. Egy évre rá megkaptam én is a levelet, és örömömben majdnem kiugrottam a bőrőmből. Rögtön indulni akartam. Az Iskolában találkoztam újra a bátyámmal, és azóta szinte le sem tud vakarni magáról. Így kerültünk hát a Roxfort-ba.
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Amuro Namie 2015-03-04, 14:12
Elfogadva!
Egy ideje megkedveltem a keleti pb-ket, szóval szupi, hogy jött egy újabb, jó a változatosság, hogy nem csak mindig a hagyományos európai kinézet dominál. A karid remek lett, nekem legalábbis nagyon tetszik. Nem bonyolítottad túl, van még egy cuki bátyja is és tuti, hogy másik idegeire megy, ha valakit megkedvel aztán meg tapad rá, mint a kis cuki pióca. az eddigi karijaid mellé ő is szupi lett, és az oldalt már tökéletesen ismered, szóval irány foglalózni, ha még nem tetted, aztán mehetsz is játszani.