2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "A családod, mint árnyék a nyomodban van, de ahogy sötétbe érsz megszűnik az árnyék."
Főkarakter:Draco MalfoyTeljes név: Caevan Ramsay Születési hely és dátum: Anglia, 1980. január 30. Csoport:Mardekár Patrónus: Király Sas Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 7. Évfolyam Képesség: - Kiemelkedő tudás: Bűbájtan - Tehetséges, Bájitaltan - Tehetséges
Jellemed kifejtése
Elég nehéz volna kifejteni, hogy milyen is volnék jellemre, mert mindenhol más. A családom elvárja, hogy mindig mindenben a tökéleteset hozzam a család hírnevéhez méltóan. Apám szerint én vagyok a család jövője, az egyetlen fiú gyermek aki majd tovább viszi a nevet. 5 lánytestvérem közül egyiktől sem várnak többet, mint, hogy jó hírnevű család tagjai közé kerüljenek be, mondhatni minden az én nyakamba szakadt. Felelősséggel tartozom a családom felé, a vagyonunkat meg kell őriznem és a hírnév mindenek előtt. Mivel én vagyok a legfiatalabb gyermekük a szüleimnek így már is nyilvánvalóvá válik, hogy nem azért vagyunk nagy család, mert olyan nagyra vágytak a szüleink, egyszerűen a fiú örökösen dolgoztak, ez nem éppen meglepő egy aranyvérű, arisztokrata családon belül, mégsem éppen van az ínyemre. Tisztában vagyok én a család hírnevével, de makacsul próbálok elrugaszkodni a kötelességektől ami hozzájuk fűz. Büszke vagyok az aranyvéremre, de egyáltalán nem érzem úgy, hogy ezzel nekem elvárások szerint kellene élnem. Bármit is hoz a jövő én próbálok megmaradni annak aki vagyok és nem hagyom, hogy teljesen felforduljon az életem az aranyvérem miatt.
Megjelenés
A tipikus szépfiú, tudjátok, egyenletesen barnult bőr, barnás szemek és szőke "éppen elaludtam" frizura. Nem mondhatnám, hogy nem is teszek semmi azért, hogy ez mind meg is legyen. Magas vagyok ahogy apám is az, ez olyasféle családi örökség, a nővéreim inkább alacsonyabbak ahogy édesanyánk. A Durstrang növendékei között mindig is kitűntem az erőnlétemmel, sosem voltam kispados, a tipikus "csapatkapitány" jelző illene rám. Jó kondiban vagyok és igyekszem ezt meg is tartani. Általában egyenruha van rajtam ahogy az szükséges, bár most már a Roxfort mardekár házába tartozom. Határozottan jól áll nekem a zöld-fehér.
Életed fontosabb állomásai
-Mégis mit gondoltál magadról? - Dühösen csapja le a mai újságot a tölgyfa íróasztalra apám. Látom rajta, hogy ezúttal végképp kihúztam azt a bizonyos gyufát. Apám elvárná tőlem, hogy a család érdekében én legyek a tökéletes gyerek, a felelősségteljes örökös. Bele sem gondol, hogy ez nem olyan egyszerű, nekem ez nem megy. Sosem leszek a vágyai megtestesítője, valamit nagyon elszúrt már a fogantatásomnál is körülbelül. -A család neked semmit sem jelent, te hálátlan kölyök! - Idegesen ül le az íróasztalhoz és az ilyenkor szokásos szivarja után kutat majd, mint ilyenkor lenni szokott bevágja a fiókot és kiordít a szolgánknak, Dondynak a házimanónak. -Dondy, vonszold ide magad és hozd a szivarom, de most vagy megkeserülöd! - A feje lassan vörössé változik, ettől kölyökként mindig megijedtem, de most már nincs rám hatással. -De..de gazdám..nem szabad... -Kotródj és hozd amit mondtam, de most azonnal! - Dondy azonnal eltűnt, hogy hozza a kért szivart amit apámnak nem kellene már szívni mert az egészsége így sem a legjobb, de hát ki merne bármit is megmondani a ház urának? -Szóval ezt hogy fogod megmagyarázni? - Bök a címlapra ahol Rita vigyorog mintha a legnagyobb aranyhalat fogta volna ki ami még táncolni is tud. -Nem tehetek róla, hogy ez a Rita ilyen szemfüles. - Vonok vállat amit tudom, hogy apám a legjobban utál, nem bírja elviselni a közönyöm. -Itt nem ezzel a nővel van gond hanem azzal, hogy felelőtlen vagy, hagytad, hogy meglássanak azzal a lánnyal, hát nincs benned kötelesség érzet vagy egy fikarcnyi felelősség? - Ezt már annyiszor hallottam, hogy lassan a könyököm jön ki. Legszívesebben elmondanám az apámnak, hogy rohadtul nem érdekel az egész és, hogy ez a család felőlem fel is robbanhatna sem érdekelne különösebben, de nem tehetem, egy kitagadás nem jönne valami jól jelenleg. -Nem éppen azzal voltam elfoglalva, hogy ki lát, volt jobb dolgom is. - Vigyorodom el. Tudom ezzel előttem az utolsó esélyem is, hogy most elüljön a vihar. De legalább őszinte vagyok, tényleg magasról letojtam ki lát, a kis csaj érdekesebb volt, lekötötte minden figyelmem. Rápillantok az újság címlapjára és a fotóra, hát igen, elég előnyös, ezzel legalább meg lehet békélni. A szalagcím pedig megint csak Rita találékonyságát fényesíti, jó a csaj! "Az aranyvér újabb fejese!" Igen, én vagyok az újabb buktatója az aranyvérű társaságnak, de nem különösebben érdekel, persze apámat már annál inkább. -A családunk szégyenévé akarsz válni ezekkel az egyre gyakoribbá váló kimozdulásaiddal? Mi a célod ezzel? - Egyszerre jobb lett volna csak egy kérdés. Hogy mi a célom? Szerintem teljesen egyértelmű, megakarok szabadulni a családom kötelékétől, a sok felelősségtől, a nagy ÖRÖKÖS jelzőtől, csupán ennyi. -Mint mondtam ez nem direkt volt, amint látod nem állok pózt a képen tehát nem volt direkt, megtörtént, most már ha fejre állsz sem lesz semmis. - Ez így igaz, tehet akármit tesz ez a szám már megjelent. -Két hét múlva a Roxfortban folytatod a tanulmányaidat! - Leesett állal nézek az apámra. Hogy mit mondott? De hát a Durstrangosokkal épp a kviddics világkupára edzünk, na meg az eredményei.. -Nem teheted ezt! - Fakadok ki. -Dehogynem, az apád vagyok, azt teszek amit akarok! Így majd talán megtanulod mi a feladatod, elmehetsz! - Teljesen megsemmisülten lépek ki a dolgozószobájából és magam mögött nagy csattanással vágom be az ajtót. Majd apám látja meg, hogy ezzel semmi jót nem fog elérni, semmit!
A hozzászólást Caevan Ramsay összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2015-03-15, 16:09-kor.
