2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Attól, hogy a krokodil megette az ellenséged, még nem a barátod"
Főkarakter: Zoë O'Neal Teljes név: Crystal Rivers Születési hely és dátum: London, Anglia, 1978. augusztus 03. Csoport: Griffendél Patrónus: Prérifarkas Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Elemista szak - 8.évfolyam Képesség: - Kiemelkedő tudás: Legendás lények gondozása - Kiemelkedő. Bájitaltan - Kiemelkedő.
Jellemed kifejtése
Nagyon örülnék neki, ha nem kellene neked mindenféle hülye és értelmetlen kérdésre válaszolni. Na látod, ez az egyik amit nem szeretek: ha faggatnak. Bármennyire is próbálsz kiscica vagy kiskutya szemekkel meggyőzni, nem fog sikerülni. Mondjuk úgy, ettől falra másznék, de udvarias leszek és nem teszem meg. Ennyire itt akarsz maradni? Na jó, itt van pár dolog, amit jobb ha kerülsz ha egyáltalán a közelemben akarsz maradni. Ne firtasd a család témát, mindemellett kerüld a múlt és szerelem témakört is. Ne mássz rám, hacsak én nem akarom és nem utasítalak rá. Igen, utasítalak és te ha meghallod tőlem, szó nélkül megteszed. Nem szeretem ha nemet mondanak nekem, hisz úgyis az lesz amit akarok. Ugye hogy nem kell sok mindenre figyelned? De ami van arra nagyon. Általában pörgős, életvidám, kissé bohókás lány vagyok, aki szereti jól érezni magát és nem hagyja, hogy bármi vagy bárki letörje. Tudom mi a célom mind a magánéletemben, mind pedig az iskolával, a leendő munkámmal kapcsolatban. Az utamba álló akadályokat inkább legyőzöm, mint gyáva mód kikerüljem azokat. Legrosszabb tulajdonságom úgy gondolom az őszinteségem. Megmondom mindenkinek a magam véleményét, az illető pedig majd eldönti, hogy érdekli-e, vagy sem. Általában előbb beszélek és csak utána gondolkodom el mélyebben a dolgokon. Akit ez zavar az elkerül és nem könyörgök, hogy ne tegye. Na mi van? Még mindig itt vagy? Mit akarsz tudni? Oh, nem mondtam semmit amit szeretek. Kell a rövid lista? Mert hosszút nem kapsz. Tehát értékelem, ha valaki hűséges, bár ez a szó a mumusom is lehetne, de meg se kíséreld megkérdezni miért. Számomra a barátaim olyanok, mintha a testvéreim lennének, épp ezért nem sok igaz barátom van, vagy mondjuk úgy, nem sokan mondhatják el magukról, hogy barátomnak nevezném. De aki van, azért tűzbe tenném a kezem. Dorothy-ra pedig duplán igaz. Ha őt bántod engem bántasz és azt nem hagyom szó nélkül.
Megjelenés
Állj velem szembe és nézz rám. Elsőre természetesen a hajam az, amire felfigyelsz. Jelenleg kissé vörös, de eredetileg barna vagyok, úgyhogy ne lepődj meg azon, ha legközelebb már úgy látsz. Tincseimet általában kiengedve hordom, de nagyritkán előfordul az is, hogy sima copfba fogom. Szemem színe zöld és elhiheted, hogy megfogják az ember tekintetét. Úgy gondolom átlagos testalkatom van. Kábé 167 cm magas vagyok, így nem tűnök ki a tömegből szerencsére. Ahhoz képest hogy nem sportolok igazán (a futást leszámítva) jó alakom van, bár nem szeretem mutogatni magam. Lapos hasfal, nőies idomok, minden ami kell. Sulin belül a szokásos egyenruhát hordom, azon kívül pedig jobb szeretem a farmert - főleg ha passzos - és a szoknyákat minden mennyiségben. Szóval nőiesen öltözködöm a magam módján. Nem szeretem a túlságosan kivágott felsőket, iszonyat pici szoknyákat, de a sortok még beleférnek. Nincs rajtam túl sok smink, sosem nézek ki úgy, mint egy ház amit épp akkor vakoltak be. Max egy kis ajakbalzsam - na jó, néha talán egy erősebb rúzs - és némi szemfesték, pici szemceruza, de csak visszafogottan. Iskolában vagyunk és nem egy bárban. Utóbbiban persze illik többet kihozni magunkból.
Életed fontosabb állomásai
" Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár Életében..." William Shakespeare
*Már órák óta a csónakházban ücsörgök egymagam és a lábam lógatom bele a kellemesen hűs vízbe. Várok valakire, noha csak tíz perc múlvára beszéltük meg a találkozót. Egyáltalán nem vagyok ideges és az sem érdekel, ha egy tanár veszi észre a pislákoló lámpám fényét. Odakint nem lenne rá szükségem, mert a telihold, fényével mindent megvilágít, de idebent teljesen más a helyzet. Tényleg csak néhány percet kellett rá várnom, mert mindig pontosan érkezik, főleg most, hogy tudja, kivételes alkalom lesz a mai, mert soha senkinek nem meséltem magamról, a családomról, vagy a sorsomról. Remélem megért és nem ítél el emiatt. Széles mosollyal arcán lép oda hozzám, de nem visszük túlzásba a köszönést. Semmi puszi, ölelés vagy más érzelmes reakció, csak szimplán viszonozom a mosolyt, melyt csak ő képes őszintén előhozni. Ahogy leül mellém én hátradőlök a csónakház viseltes padlóján.* - Nagyon figyelj, mert csak egyszer mondok el mindent. A történetemet egy kissé régebbről kell kezdenem, mint a születésem. Remélem nem baj, de csak így magyarázható el egy csomó körülmény, ami a jelenemhez vezetett. - *sóhajtottam majd lehunytam a szemeimet, mert így mesélés közben lepergett előttem az egész történet akár csak egy film * - A szüleim érdekes körülmények között találkoztak. Apám akkoriban hat éves volt, anyám pedig még szinte újszülött. A szüleik ha jól emlékszem, akkor már az iskolás éveik óta ismerték egymást. A nagyszüleim is mind Mardekárosok voltak, ahogy később a szüleim is azok lettek. Ez már majdhogynem hagyománynak számított nálunk. Viszont mint tudod, én vagyok a kakukktojás. De térjünk vissza. Szóval miután megszületett anyám, a Rivers család meglátogatta őket, hogy lássák az új leendő boszorkányt. Amikor a gyermek apám megérintette először a csecsemőarcát, a nagyiék összenéztek, majd megállapodtak arról, hogy amint a kis Constance betölti a tizennyolcadik életévét, feleségül megy Aaronhoz. Még szerződést is írtak akkoriban. - *újabb sóhaj ahogy kinyitom szemem és a mellettem ülő szemeibe nézek * - Gyorsan elröpült az a néhány év mialatt Riversék sűrűn meglátogatták Woodékat, ez anya volt anya családneve. Miután véget ért a hetedik Roxfortos évük apa hivatalosan is megkérte anya kezét, aki persze igent mondott neki és napokkal később már össze is házasodtak. Akkoriban veszélyes időket éltek, nem lehetett tudni, hogy mi történik másnap, meddig élhetnek még így egy pillanatot sem akartak elvesztegetni. Szerencsések voltak, mert tényleg szerették egymást a kényszer ellenére is. 1978 - ban a szüleim életébe egy váratlan mégis örömteli esemény köszöntött be, mégpedig az, hogy anyu megtudta, hogy terhes. Apa innentől kezdve nem engedte neki, hogy bárhová is elmenjen, mert szerette volna, hogy anyu biztonságban legyen velem együtt. A terhesség alatt semmiféle komplikáció nem lépett fel és egészségesen jöttem a világra. - * halvány mosoly jelent meg az arcomon * - Igazi kis rosszcsont voltam már akkoriban is, de amolyan édes módon. Érted, hogy értem. Ahogy cseperedtem úgy lettem egyre elvetemültebb, főleg miután megtudtam a szüleim velem kapcsolatos tervét. Ezt majd idővel elmesélem. Eleinte csak kisebb csínyeket tettem, mint a lekvár és csokoládé készlet megdézsmálása, elbújás a szolgák elől, akik egész nap kereshettek,, eldugtam apu bájitalos könyveit stb. Ezzel mindig felbosszantottam mindenkit, de amikor láttam, hogy haragszanak bevetettem a tündéri nézésemet és máris megolvadtak tőle. Nálad is be szokott jönni. - * kacsintottam rá * - Kislányként hála a könnyed mozgásomnak balettozni is tanultam. Ez volt az egyik kedvenc elfoglaltságom a másik pedig a zongorázás, amire anyu tanított meg. Voltak olyan dolgok is amiket ki nem állhattam, ilyen volt például az illemtan óra ahol azt tanultam, hogy hogyan is kell viselkednie egy igazi aranyvérű boszorkánynak. Az erőm pontosan a 11. születésnapomon mutatkozott meg rendesen, nem túl kellemes körülmények között. Apának néhány nappal azelőtt el kellett mennie állítólagosan, valami üzleti ügyben, majd mikor hazajött, jött vele egy fiatal srác is. Nem tudtam ki ő, nem emlékeztem rá, pedig elmondásuk szerint sokat játszottam vele életem kezdetleges szakaszában születésem után. Talán négy évvel lehetett nálam idősebb. Maximum öttel. Csak vacsorakor mondták el, hogy miért van nálunk. Hogy mi az az ok? Hát az, hogy majd ha betöltöm a tizennyolcat, elvegyen feleségül. - *felsóhajtottam és éreztem, hogy elönt a düh * - Ökölbe szorultak a kezeim, magamban a szüleimet és a házasságot átkoztam és ekkor valami váratlan esemény történt...Az ablaküvegek hirtelen berobbantak. Ez volt az erőm első megmutatkozása. Néhány órával később megérkezett a levelem a Roxfortból, hogy felvételt nyertem. Apa és anyu nagyon büszkék voltak, és néhány nappal később együtt mentünk el az Abszol útra bevásárolni. Könnyen búcsúztam el Szeptemberbe a szüleimtől, de megígértem nekik, hogy azonnal megírom melyik házba kerültem. A vonaton valahogy ösztönösen tudtam, hogy hová kell leülnöm, kikkel kell beszélgetnem, hiszen akkor találkoztam Dorothyval, és a többi barátommal. - * az iménti haragom kezdett eltünedezni és megint mosoly jelent meg az arcomon * - Az utat nem mesélem el, mert az nagyon unalmas. A beosztásnál egyáltalán nem féltem. Szerettem volna a Mardekárba kerülni úgy, mint annak idején a családom többi tagja, de végül nem így lett és leülhettem a Griffendél asztalához. Cseppet sem bánom, hogy így lett. Borsot törtem a szüleim orra alá és a hagyományt is megszakítottam. Ennek már nyolc éve, jelenleg pedig Elemista szakon tanulok tovább. Mit is mondhatnék, még amit esetleg nem tudsz.... - *gondolkoztam el egy kicsit * - Tudod, hogy kitűnő vagyok, hiszen az apám ezt elvárja tőlem ... Oh és a srác akit nekem szántak elszökött egy félvér lánnyal ahogy befejezték a hetediket, így a szerződés semmissé vált. Ennek örülök a leginkább, hisz így azt szerethetek akit akarok. Nagyjából ennyi lennék én... azt hiszem. Biztos akadnak dolgok, amiket nem meséltem el, de azok most nem fontosak. - * felé fordítottam arcomat és kíváncsian néztem fel rá * - Most te jössz....
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Crystal Rivers 2015-03-02, 14:56
Elfogadva!
Még egyszer nagyon szépen köszönöm, hogy megalkotod a karit és szerintem fantörpikusan raktad össze, ilyennek képzeltem el. A pb az alap volt, szóval azt nem kommentálom, de nagyon jó avit és jó gifeket találtál hozzá, az már a te érdemed. ^^ A hölgyemény érdekes jellem lett, és tuti, hogy izgi lesz majd játszani vele és kíváncsi vagyok arra, akinek mesélt az életéről, szóval majd tuti, hogy figyelni fogok a játékaidra, Dorothy amúgy is kíváncsi típus, ha már ereklyevadász a szentem. Az ET-d ilyen fajta formája nagyon tetszik, nem lett túlzóan hosszú, de minden meg van benne, ami kell, úgyhogy semmi kivetni valót nem találok, istenkirály lett a kari! Foglalóztál már, ha jól láttam, úgyhogy kész is vagy.
A pb az alap volt, szóval azt nem kommentálom, de nagyon jó avit és jó gifeket találtál hozzá, az már a te érdemed. ^^ A hölgyemény érdekes jellem lett, és tuti, hogy izgi lesz majd játszani vele és kíváncsi vagyok arra, akinek mesélt az életéről, szóval majd tuti, hogy figyelni fogok a játékaidra, Dorothy amúgy is kíváncsi típus, ha már ereklyevadász a szentem. Az ET-d ilyen fajta formája nagyon tetszik, nem lett túlzóan hosszú, de minden meg van benne, ami kell, úgyhogy semmi kivetni valót nem találok, istenkirály lett a kari! 
Foglalóztál már, ha jól láttam, úgyhogy kész is vagy. 
