2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Főkarakter: Daniel Mallory Teljes név: Seamus Finnigan Születési hely és dátum: Írország - Dublin, 1979. október 28. Csoport: Griffendél Patrónus: Róka Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Hatodik évfolyam Képesség: Pirotechnika Kiemelkedő tudás: Bűbájtan - Kiemelkedő; Nemlétező pirotechnikai varázslatok - Páratlan, és utánozhatatlan tehetség; Bájitaltan - Tehetségtelen
Jellemed kifejtése
Alapvetően hűséges vagyok, legfőképp a saját elveimhez, és a családomhoz, csak aztán a barátaimhoz. Ha döntés elé kényszerülök, kire hallgassak, kinek higgyek, az anyámnak-e vagy valamelyik barátomnak, természetes hogy az előbbit választom, hiszen jó kapcsolatban állok édesanyámmal, akitől varázserőmet örököltem, lévén, hogy ő boszorkány, apám viszont mugli. Mindezek mellett, csak hogy egy, általam kissé módosított idézettel éljek, ha választanom kellene, hogy a hazámat, vagy a barátaimat áruljam el, minden további nélkül úgy döntenék, hogy a hazámat. Nem vagyok teljes mértékben kétbalkezes, de gyakran robbantok fel dolgokat, nem teljesen szándékosan. Megjegyzem szándékosan is gyakran robbantok fel dolgokat, mert szerintem irtó vicces! Főleg, ha a robbanás időpontját még késleltetem is, és nem az én képembe robban, hanem mondjuk Piton tanár úréba. Igaz hogy utána sikálhatom egy hétig a trófeákat, de tökre megéri. Pirotechnikai szenvedélyem azonban nem akadályozott meg abban, hogy a tavalyi RBF vizsgákon Bűbájtanból, Átváltoztatástanból, és Sötét varázslatok kivédéséből egyaránt kimagasló eredményt érjek el. Szeretek repülni, tudok is többé kevésbé. A levegőben persze nem szoktam felrobbantani sem véletlenül, sem szándékosan semmit. Házam kviddicscsapatába sajnos nem kerültem be, de ez nem gátolhat meg ugyebár abban, hogy rajongjak a varázslók legkedveltebb sportjáért. A Világkupán természetesen az Ír válogatottnak szurkoltam, már csak származásom végett is. Az emberek sokáig nem tudják, mitől is félnek tulajdonképpen a leginkább az életben. Hála a drága mumusoknak, néhányan megtudhatják magukról ezt a titkot, és sajnos, de tényleg sajnos, én is ezek közé a szerencsétlen emberek közé tartozom. Nem szeretem a mumusokat, főleg azért mert tényleg, valóban rettegek attól, ami megjelenik előttem, mikor előbújik. Banshee, vagyis egyfajta sikítószellem, másik nevén szellemasszony. Még jó, hogy könnyen bele lehet fojtani a sikítozását. Kár, hogy felrobbantani nem lehet. Vagyis még nem próbáltam, de ha lehetne, valószínűleg már felrobbant volna.
Megjelenés
Kék - enyhén, de tényleg nagyon enyhén mandulavágású - szemeimmel tekintek a világra vékony szemöldököm, és széles homlokom alól. Valószínűleg azért vannak ilyen rövid szempilláim, mert mindig leégnek, bár ezen még nem nagyon gondolkoztam. Fejem közepén széles, pisze orr üldögél, alatta széles, vastag szájjal. Na persze vastagsága nem akadályoz meg abban, hogy kinyissam, és megmondjam a magamét, ha ez szükséges. Ezt az egész szerkezetet keretezi az arcom. Bár kis, kerek fejjel indultam, mint úgy általában az összes gyerek, így hatodik roxforti évem közepére már megnyúlt kicsit, persze nem annyira, hogy ne férjek rá a képekre - ami amúgy is nehéz lenne, tekintve, hogy nem vagyok egy égimeszelő. Nincs lapátfülem, de azért nem az én hallószervem a legkisebb a földkerekségen, és mindez fölé emelkedik általában jólfésült, vagy épp olykor kócos - és kormos - seszínűen barna hajkoronám. Arcszínem inkább rózsaszínes, mint fehér, mintha mindig el lennék pirulva, ami valószínűleg vékony bőrömből adódik. Néha van rajtam egy-két fekete folt, korommaradványok, ami gyakori bakijaim nyomán marad rajtam, mert vagy nem veszem észre, vagy elfelejtem lemosni, vagy éppen az adott pillanatban robbantottam fel valamit. Öltözetemet tekintve az iskolán belül ugye az egyenruhámban, és griffendéles taláromban feszítek, bár általában hanyagul hordom. Vörös-arany csíkos nyakkendőmet sosem kötöm meg rendesen, derekamat nem nagyon szoktam bedugni, szóval... Kicsit mintha hanyag lennék. Iskolán kívüli viseletem teljesen hétköznapi, farmer, pulóver, vagy melegebb időkben póló, ahogy az járja. Összességében tehát, egy kicsit hanyag, de jóravaló, picit kétbalkezes, de azért (főleg robbantásban) ügyes srác benyomását keltem.
Életed fontosabb állomásai
Ugye azt nem kell mondanom, hogy hihetetlen érzékem van nem dokumentált robbantó varázslatok véletlenszerű, vagy szándékos megalkotásához? Ehhez kapcsolódik az a kissé talán vicces, vagy legalábbis humoros sztori, amit el szeretnék most mesélni. Kisgyerek voltam, nyolc körül lehettem, tehát még bőven roxforti tanulmányaim megkezdése előtt történt. Még varázspálcám sem volt, ami ugye nem meglepő, minek is lett volna, hiszen egy gyerek nem használhatja szándékosan, ráadásul otthon a mágiát. Nem véletlen, hogy az első pálcánkat az iskolába kerülés előtt kapjuk meg. Édesanyám boszorkány, apám mugli, tehát félvér vagyok. Mondjuk az is tény, hogy apám enyhe sokkot kapott, mikor megtudta az igazat anyámról, de most nem erről szeretnék mesélni. Ezt szerintem már mindenkinek elmeséltem elsőben. Sokkal jobb az a sztori, amiről most ejtek szót. Tehát hol is tartottam? Igen! Szóval nyolc éves lehettem, és a varázserőmet még nem tudtam kontrollálni, ami ugye nem is meglepő. Anyámmal és apámmal ültünk az asztalnál, és ők éppen vitatkoztak valamin. Persze nem veszekedtek, azt a látszatot igyekeztek mutatni, hogy nincsen semmi gond, gondolom, hogy nehogy rosszul essen nekem, vagy valami. Igen ám, de nem voltam én teljesen hülye gyerek, éreztem a feszültséget a levegőben, és igyekeztem oldani azt. Ahogy egy gyerek oldani tudja a feszültségeket, poénkodtam, meg ilyenek, amivel persze azok csak még magasabb szintekre szöktek, de mit is tudtam én akkor. Persze, senki nem számított arra, ami ezt követően történt. Mivel nem sikerült elérnem a célomat, és csak még rosszabb lett a hangulat, összébb húzódtam a széken, és mereven néztem a velem szemben lévő mikrohullámú sütőt. Igyekeztem kizárni anyut és aput a gondolataimból, és nem gondolni semmire, de ez nem ment, mert már akkor is eleven fantáziával rendelkeztem, így tehát cikáztak a gondolataim. Arra már igazából nem is emlékszem, mit képzeltem pontosan el, de arra igen, hogy mindenki - beleértve magamat is, arra riadt - hogy a mikró felől robbanásszerű dörgés hangzott. Nem értettem, hogy történhetett, hiszen épp az eset előtt szuggeráltam olyan mereven, és határozottan láttam, hogy semmi baja nem volt, ekkorra azonban már a földön hevert az ajtaja, maga a készülék pedig.. khm.. lángolt. Persze, anya rögtön a tettek mezejére lépett, és eloltotta a kis tüzet, majd mindketten mereven néztek rám, mintha csak én csináltam volna. Na jó, tényleg én csináltam, de hát eszemben sem volt felrobbantani a mikrót. Mint ahogy egyébként az elmúlt évek alatt sem volt az esetek többségében eszemben, hogy bármit felrobbantsak. Mindenesetre mégis megtettem, ha nem is szándékosan, és apám tekintetéből azt olvashattam ki, hogy ennek bizony súlyos következményei lesznek. Bár anya is haragudott, de szerintem nem is igazán rám, inkább csak még bosszús volt, nyugtatni próbálta apát, hogy ugyan már, nem az én hibám, mégis kaptam egy bő hétnyi szobafogságot, és azonnal fel lettem zavarva a szobámba. Igen, tudom, elég bugyuta kis történet, legalábbis annak hangzik, de életem legnagyobb fordulópontja volt. Ettől a naptól kezdve ugyanis rájöttem, hogy vonzom a robbanásokat, vagy inkább a robbantás vonz engem. Ebben a tényben az első roxforti évem erősített meg, mikor rájöttem, hogy nálam tehetségesebb robbantó nem is igen létezik a varázsvilágban. Teljesen egyszerű bűbájokból, varázslatokból képes vagyok robbantó varázslatot létrehozni, a bájitalokról pedig ne is beszéljünk. Nem is emlékszem, hogy az elmúlt hat évben volt-e egyáltalán olyan bájitalom, ami nem robbant fel. Tehát igen, nyolc évesen rájöttem: én vagyok a pirotechnikai varázslatok kiskirálya, és ennek néha hasznát, néha kárát látom. Minden esetre vagy megszoksz így, vagy megszöksz a Griffendél-toronyból, ugyanis ezzel együtt vagyok én, én. Még az is lehet, hogy emiatt a hihetetlen szabású pirotechnikai tehetségem miatt vacillált annyit a süveg, mielőtt beosztott volna a Griffendélbe...
Albus Dumbledore
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Seamus Finnigan 2015-02-18, 09:53
Elfogadva!
Először is nagyon köszi a canon kari megalkotásáért! Nagyon szépen kifejtett, igazán igényes karakterprofilt sikerült összehoznod, gondosan megtartva, elmélyítve a vicces, és a komoly szálat is, úgyhogy nagy gratuláció az, amit kérlek fogadj tőlem, elismerésem. Ugye van egy alap, de nehéz azt valóban jól is követni, eddig úgy érzem, tökéletesen hozod a formát^^ Természetesen el is fogadlak, foglalkozz, ha még nem tetted, és már mehetsz is játszani^^
