Főkarakter: Royden Robillard
Teljes név: Felix Zimmermann
Születési hely és dátum: Hannover, 1971.09.18.
Csoport: Varázslény
Foglalkozás: pincér a Három Seprűben
Képesség: sárkány
Jellemed kifejtése
+ Hűséges
+ Következetes
+ Pontos
+ Szenvedélyes
+ Hiperaktív
+ Megértő
+ Felfedező - szeret kint lenni és nem bánja,
ha mocskos lesz a keze
+ Figyelmes
+ Barátságos
+ Becsületes
+ Sportos
+ Együtt érző
+ Fegyelmezett
- Megfélemlíthető
- Bizonyos esetekben önző
- Türelmetlen
- Munkamániás
- Titkolózó
- Gyenge akaratú
- Álmatlan
- Magányos
- Pesszimista
- Alkoholfüggő
- Tönkretett
- Visszafogott
- Neheztelő
- Engesztelhetetlen
- Zárkózott
Szereti:
-Pókokat és a kutyákat
-Rejtélyeket
-Éjszakákat
Nem szereti:
-Kínai kaját
-Bármit, aminek lime-íze van
-Macskákat
Furcsa szokások:
-Álmában beszél
-Nem szereti keverni a kajákat evés közben -azaz inkább csak egy félét eszik egyszerre
Hobbik:
-Memorizálni dolgokat
-Sziklamászás
-Vadászat
Célok:
-Találni egy munkát, ami jobban tetszik neki és amiért több pénzt kap
-Kideríteni kik az eredeti szülei
Titkok:
-14 évesen vágta magát
-Diszlexiás, az írás és olvasás nem az erőssége, ezért mikor muszáj csinálnia gyakran lesz tőle frusztrált.
-Autoszexuális hajlamai vannak az mellett, hogy egyébként biszexuális
Megjelenés
Az első, amit észrevehetsz rajta, az az, hogy nem egy égimeszelő. Sőt, az átlaghoz képest meglepően alacsony azzal a 170 centivel. De ez nyilván nem zavarja őt, sárkányként úgy is elég termetes. Maximum akkor ráncolja a homlokát, mikor összefut egy magassarkús nővel, aki mellett kisebbségi érzetei vannak. Testalkatát nézve jól izmolt, bár azt nem mondanám, hogy úgy néz ki mint egy testépítő. Persze ahhoz képest, hogy elég csontos volt gyerekként, a mostani külseje már haladás. Meg is dolgozott érte, mert elég sokat edz, sportol. Haja szőkés-barnás árnyalatú, viszonylag rövid, így nem is muszáj beállítania reggelente, kivéve ha tényleg úgy néz ki mint egy felizgatott tollsöprű. Szőrzete világosbarna, mely karján és lábán is normális mennyiségben burjánzik, állán pedig egy kevés kis borostában is megtalálható. Szeme már-már feltűnően tiszta tengerkék, több lány például pont ezért szeret vele szemezni, csak ugye Felix barátunk listáján nem a nőneműek szerepelnek az első helyen. Legalábbis többségben nem. Bőre elég világos ahhoz, hogy elhiggyék neki, hogy brit állampolgár. Arca tipikusan vidám, karakteres és bár felépítésén sokat segített az idő, a mai napig sokan előbb néznék 18-nak, mint 25-nek. Öltözködése alapvetően laza, ám nem szereti a divatja múlt ruhadarabokat, mindig alkalmazkodik az új dolgokhoz.
Sárkányként durván négy méter hosszú, a legtöbb pikkelye fekete, viszont bordó árnyalatúak is vannak rajta főként a borotvaéles taréjsoránál, ami a nyakától egészen nagyjából a háta közepéig fut le. Szárnya szintén feketés-piros, egészen a szárnycsontokig, ahol viszont tiszta fekete. A szeme átváltozva narancssárga.
Életed fontosabb állomásai
1971. szeptember 18-án születtem Németföldön, Hannoverben, de azóta is megbántam párszor ezt a döntést. Az a helyzet, hogy eleve nagyon zűrös a családi hátterem. Fogalmam sincs mi lett az eredeti szüleimmel, hogy miért nem tudtak felnevelni, ami biztos, hogy német rendőr muglikhoz kerültem második gyerekként. A gáz az, hogy ők a 70 körüli IQ-sok csoportjából lettek kiválasztva, mert sosem voltak normálisak. Mármint kiskoromban még teljesen természetesként gondoltam, hogy úgy próbálnak felnevelni minket a nővéremmel, hogy az idegeik a szakadás határán állnak és állandóan ordibálnak. Akkor még ugye nem ismertem sok mindenkit rajtuk kívül, elviseltem a hülyeségüket és azt, hogy egy idő után inkább tekintettek szolgának, mint a saját gyereküknek. Aztán mikor más gyerekek családjával is találkoztam, akkor kezdtem igazán megérteni, hogy mekkora szerencsétlen vagyok. A mai napig nem tudom felfogni hogyan kerülhettem két olyan észlényhez, akik olyan apróságokon is összevesztek, mint a kávé hiánya. De nem viccelek! A kávé rendszeres veszekedési téma volt köztük és olyankor hiába kértem bármiben is segítséget, nem foglalkoztak velem. Mint ahogy általában semmikor. Csak feladatokat osztogattak rám és a nővéremre, ha meg valamit rosszul csináltunk jöttek együttes erőből sújtani a hülyeségükkel. Az egyetlen, amit nem rontottak el az, hogy mikor én a nyolcadik életévembe jártam, kiköltöztünk Liverpoolba. Nagyjából azóta tanulok angolul is. Előtte csak pár házi „nyelvtanfolyamon” vettem részt, hogy legalább minimálisan megértsem amit mondani akarnak. A gáz az, hogy a nyelvtudás hiánya miatt évet kellett ismételnem az iskolában, de ez még mindig megérte, ha azt nézzük, hogy mára majdnem anyanyelvi szinten beszélem az angolt.
A másik nagy fordulópontot az életemben az jelentette, hogy rájöttem arra, hogy pontosan mi is vagyok. Talán 11 lehettem, mikor egy teljesen átlagos napon az iskolában elkezdtem átváltozni. Akkor még fogalmam sem volt mi történik velem, csak az elviselhetetlenül nagy fájdalmat éreztem és láttam a tenyeremen az első pikkelyeket. Kirohantam az óráról úgy, mint akinek legalább hasmenése van, majd az egyik WC-fülkében szenvedtem egy negyed óráig körülbelül. Az volt az egyik legkegyetlenebb átváltozásom, azóta sem fájt annyira, mint akkor és ott. Utána persze nem tudtam felvenni az emberi alakomat és sárkányként kellett elhagynom az épületet egy ablakon keresztül, amit mondjuk kicsit megrongáltam, de a lényeg, hogy sikerült lelécelnem. Utána még úgy durván egy napig haza sem mertem menni, csak a házunk közelében tanyáztam az erdő szélén. Pontosan tudtam, hogy milyen következményekkel járna, ha kiderülne a nevelőim számára, hogy mi történt velem. Így is egy héten belül tele volt az egész újság velem, ami várható volt, tekintve, hogy nem mindenhol voltam elég óvatos... és ennek köszönhetően rengeteg vadászt vonzottam a környékre, amit akkor még nem tudtam. De később viszont jelentősen megnehezítették az életemet. Eleinte egy mezőre jártam ki átváltozni és párszor meg is kergettek, de elkapni sosem tudtak. Plusz a lakhelyemet sem sikerült kideríteniük. Viszont a szüleim úgy két hónap után rájöttek miért viselkedek furcsán. Az egyik délutánon ugyanis követtek és meglátták az átváltozásom. A kapcsolatunk már akkor romokban hevert, nem volt mit elrontani igaziból, de az eset után meg aztán teljesen ellenem fordultak. Majdnem odaadtak a tudósoknak is, csak azért nem tették meg ezt a lépést, mert rájöttek, hogy veszélyt jelentek rájuk nézve és ha kiszabadulnék a laborból akkor ők lennének az elsők, akikről lenyúznám a bőrt.
A következő, ami miatt erősen gondolkoztam azon, hogy vezetéknevet váltsak az, hogy sehogy sem akartak elfogadni. Mire kezdtem a középiskolát, addigra már biztosan tudtam, hogy a saját nemem érdekel. A többi srácban láttam meg azt, amit a lányokban nem, de eleinte elhessegettem a gondolatot, mondván csak nem vagyok meleg, ez biztos valami kamaszkori kicsapongás. A nővérem is állandóan azt kérdezte, hogy miért nincs még barátnőm, de erre legtöbbször nem tudtam válaszolni. Végül hosszas vívódások után az egyik családi vacsoránál bejelentettem, hogy a saját nememhez vonzódok. Apám reakciója az volt, hogy kiesett a kezéből a borospohár, feldöntötte az asztalt és nekem támadt. Mindennek elhordott, köztük áruló köcsögnek is. Eleinte hagytam, hogy elverjen, végül visszavágtam és elég szépen összeverekedtünk. Akkor azért már volt bennem annyi erő, hogy ki tudjak állni magamért, sőt... igaziból sokkal nagyobb kárt okoztam apában, mint amennyire számítottam. És azt hiszem ez az, amiért kénytelen voltam koleszba költözni. Igaziból az utcára akartak kitenni, de azt a nővérem nem engedte, neki köszönhetem, hogy nem lettem csöves. A családomból ő az egyetlen, akire a mai napig számíthatom. A szüleimmel nem tartom a kapcsolatot, mert felesleges lenne. Utálnak engem és én is utálom őket, ez kölcsönös. A jó hír viszont az, hogy sikerült a saját lábamra állnom anyagilag. Ugyan nincs valami jól fizető munkám, de legalább van. Már lassan öt éve élek itt Roxmorts-ban, és viszonylag jól boldogulok, mivel próbálok láthatatlan maradni. Ügyelek arra, hogy lehetőleg ne tudják meg, hogy sárkány vagyok, mert csak így lehetek maximális biztonságban. Vadászni viszont néhanapján eljárok az egyetlen lakótársammal, Athos-szal a fekete németjuhászommal.
