Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


1999-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy a '98-99-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb



ϟ Avatárfoglaló
  Today at 09:38
Duncan McFayden


ϟ Duncan McFayden
  Today at 09:21
Duncan McFayden




ϟ Megan & Tommy
  Yesterday at 13:40
Megan Smith
A hónap posztolói
Megan Smith
 
Elijah Crowfield
 
Quessena Melchys
 
Dane Seoras
 
Calista Merrick
 
Cody Armstrong
 
Nox Djarum
 
Sheree Parks
 
Draco Malfoy
 
Luna Lovegood
 
Statisztika

Összesen 579 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Duncan McFayden

Jelenleg összesen 33659 hozzászólás olvasható. in 3128 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Jade x Bailey

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Jade x Bailey 2015-08-08, 15:08

Jade & Bailey

Elmosolyodtam de, csakis azért mert végre valahára valakinek szüksége volt az én segítségemre. Vagyis inkább a könyveimre, amiket szépen megóvok. Nem akarom, hogy rendetlenek, szakadtak legyenek, különben is, ha a húgomnak is szüksége lesz a könyveimre, akkor vigyáznom kell rájuk legalább nekem. Nem azt mondom, hogy Daniel nem tesz így, azonban sosem lehet tudni mikor melyik könyve, tűnik el neki is és azt még a föld feneke alól se kerítené elő. Szóval biztos, ami biztos alapon vigyázok és gondolok a húgomra.
- Egy puszi is megteszi megköszönésképpen. – gyerekkoromban is ilyen voltam, úgy értem… nem, szó sincs arról, hogy már kiskoromtól fogva elkezdtem volna csajozni. Szó sincs arról! Csak kihasználtam az alkalmat ennyi. Különben is, egy arcra nyomott pusziba senki sem hal bele, nem kértem, sose kérek olyan eget rengető dolgokat. Különben is, Jade tudhatná, hogy nem ez az első alkalom… mármint halott már máskor is ilyen szöveget tőlem, ha éppen egy lánynak kellett segítenem és ő pont ott volt. Hogy puszi centrikus lennék? Lehet. De amíg nem foglalt lányok teszik, addig senki sem akar agyon csapni a merész kijelentésem miatt. Meg amúgy is… Mindenkinek tudnia kellene, hogy én nem hajtok foglalt lányokra, és ha van, akit igazán szeretek az… Nem, senki sem tud Saya-ról szóval még igazán pácban lehetek, ha egy határozottan féltékeny típusú baráttal kell szembe néznem. Verekedni meg, ha nem muszáj nem szeretek, ahogy feleslegesen pálcát ragadni, mert éppen az életem forog kockán.
- Szerencséd van, azokat még nem pakoltam el. Szóval… - elkezdtem kotorászni a dolgaim között és elővettem az átváltozástan és bájitaltan könyvemet.
- Tessék! – felé nyújtottam, egyfajta vedd csak el őket nyugodtan gesztus félét szuggerálva neki. Amint persze azt hiszi, hogy zavar engem a jelenlétével ismét elmosolyodok, és ha elvette a könyveim, akkor a hozzám közel lévő vállára helyezem az egyik kezem.
- Ne aggódj Jade, te sosem zavarsz engem. Különben is, egy évfolyamba járunk, ha mi nem tartunk össze, akkor hogy akarunk a többiekkel, akik nagyobbak vagy kisebbek nálunk? – ezt persze költői kérdésnek szántam. Nem akartam, hogy válaszoljon rá, mert ez egy olyan általános és röhejes kérdés volt, amire nyilvánvalóan nem volt válasz, vagy volt és nem kellett firtatni, mert a barátság volt az alapja s, ez természetesen magától érhetően utána vonja a segítőkészséget a részemről. A kérdése a testvéreimmel kapcsolatban természetesen meglepett. Nem gondoltam volna, hogy valaki egyszer rá fog ilyesmire kérdezni, de ha már itt vagyunk, akkor…
- Nagyon nehezen lehet dühbe hozni, velük szinte nem is veszekszem. Daniel-el például majdnem egyformák vagyunk, csak az ő természete más, mint az enyém és kevesebbszer látni őt kék ruhában, kék kiegészítőkkel az egyenruhán kívül. De ennek ellenére jól kijövők vele, a húgom meg… Ő kicsi ügyes szeretni való, csak kevesebb időt töltök el vele, sajnos. Amúgy miért kérdezted? És azt hiszem… a kék mániámmal inkább én megyek az agyukra, nem pedig fordítva. De van ilyen.

Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Jade x Bailey 2015-08-05, 21:33




Bailey & Jade


Nem is igazán tudtam eldönteni már, hogy ideges vagyok, vagy csak szimplán az ájulás szélén voltam, de az biztos volt, hogy a könyveim eltűntek, és lehet soha többé nem fogom őket látni. Felhagytam a kereséssel, és inkább lehuppantam Bailey mellé a kanapéra egy nagy sóhaj mellet. Közben hallgattam minden egyes szavát, de egy darabig csak ültem csöndben, miközben próbáltam lenyugtatni minden egyes porcikámat. Miután ez nagyjából sikerült, egy halvány mosollyal az arcomon háztársam felé fordultam. - Nagyon kedves vagy, borzalmasan hálás lennék, ha kölcsönadnád őket. - legalább az egyik felét sikerült megválaszolnom, most már csak arra kellett visszaemlékeznem, hogy mit is akartam tanulni, mielőtt rájöttem mi is történt. - Átváltozástanból és Bájitaltanból szerettem volna készülni. - válaszoltam meg végre a kérdést, és nagyon reméltem nem kell felmennie értük a szobájába, mert így is eléggé idegesítő lehet, hogy jövök én, minden cucc nélkül és szegényt megzavarom, amikor nyilvánvalóan ő is tanulni akart. - De bunkó vagyok... remélem nem zavarok... Mármint csak úgy iderobogtam hozzád, és megzavartalak. - felhúztam a lábaimat magam elé, átkaroltam őket, és ráhajtottam a  fejemet. Nagyon remélem, hogy nem haragszik, viszont ő tűnt az egyetlen ismerős arcnak, és nem jutott eszembe más, mint megkérdezni őt. Már teljesen kétségbe voltam esve, pedig alig volt pár perc az egész. Talán ezért is szerettek engem csesztetni a mostoháim. - A te tesóid is teljesen ki tudnak téged készíteni? - kérdeztem tőle keserves hangon miközben felé fordultam. Végül is neki is van tesója, csak tudja milyen az, amikor valaki megkeseríti az életét. Ha más nem, azt tudja milyen ha ő keseríti meg más életét. Egyik se igazán jó, de legalább akkor lenne valami elképzelése arról, hogy mit is érzek.

//Én már nem ígérgetek semmit  a késéseimmel kapcsolatban, egy szörnyű szokásom, ilyeneket csinálni, de próbálom kinevelni magam ebből :3 Ja, és a szörnyű minőséget meg se említsük... xD //


Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Jade x Bailey 2015-03-12, 20:38

Jade & Bailey

Határozottan elegendőnek éreztem ezt a kevéske pillanatot amit azzal tölthettem el, hogy egyszerűen csak lehunytam a szemem és magam mellett tudhattam a jegyzeteimet. Ami természetesen hasznos lehet a további feladataimban, ha tényleg be akartam fejezni az összes házi feladatot. Tény, lehetetlen ha nincs meg bennünk a kellő akarat, de bennem megvan, tudom, a fejembe vettem és addig nem fogok megnyugodni amíg véghez nem viszem. Tehát nem szabad feladnom! Semmiképpen sem! De így annyira békés, csak egy kevéske pillanatra elfelejteni azt a sok teendőd és nem azon rágódni mi lesz akkor ha nem teszem meg azt amit mára terveztem. Még vacsora előtt látni akarom Saya-t, ha az ő arcát látom sokkal szívesebben eszem és szebbek lesznek az álmaim is. Persze ezt neki sosem mondom el, sőt igazából senkinek sem. Nekem addig jó amíg csak én tudok erről és senki más. Ha hamarabb kiderülne mielőtt el tudnám mondani neki valójában mit nem tudok tovább érezni utána és ez az egész merőben meghaladta a háromszázhatvan fokos fordulatot. Ugyanis ez az egész teljesen más a mulandó és hazug szerelemnél. Őszintén fogalmam sincs minek nevezzem ezt a szerelmen kívül, pedig mennyi gyönyörű szó van arra, hogy kifejezzük magunkat azzal kapcsolatban mit is érzünk a másik iránt. Mielőtt azonban jobban belesüllyedhettem volna ennek az egésznek a gondolatába egy ismerős hang ösztönzött arra, hogy kinyissam a szemeimet és visszatérjek a valóságba.
– Hát hacsak nem kelt a könyveidnek lábuk akkor aligha hiszem, hogy láttam volna őket. – tudom nem érezhető a szavaimban a humorra való szándék jele, ezért hiába akarom így jobb kedvre deríteni Jade-t biztos nem menne.
– Ugyanazok a könyveink, ha szeretnéd kölcsön adom őket vagy megírhatjuk együtt a házit. Úgyis éppen arra készültem, hogy ma elintézem az egészet és szabaddá teszem a többi napomat a hétre. – tény, hogy féltem a holmijaimat, de egy lányból sosem nézem ki azt annyira ügyetlen lenne még vigyázni se tudjon a könyveimre. Plusz Jade az évfolyamtársam, megbízom benne annyira, hogy tudjam a könyveim nála jó kezekben vannak.
– Miből akartál készülni? Legendás lények gondozása? Sötét varázslatok kivédése? Átváltozástan? Vagy más? – kíváncsiskodtam, mert ha éppen az a könyvem nincs most nálam ami kellene akkor fel kell mennem a szobámba és meg kell keresnem neki, hogy használhassa. De ha éppen nálam van az pont jó, mert nem kell ide-oda sétálgatnom és ezzel még Jade-en is hamarabb segíthetek. Szóval még szép, hogy jó tudni melyikre van szüksége, mert hamarabb neki láthat vagy láthatunk a 'munkánknak'.

Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Jade x Bailey 2015-03-07, 22:52




Bailey & Jade


Már egy órája az ágyban feküdtem, mikor úgy döntöttem, hogy végre felkelek, és megyek tanulni. Kicsit összeszedtem magam, megigazítottam a hajam. Rögtön a táskámért nyúltam, hogy kivegyem amit kell, de csak pár üres pergamen, tinta meg egy összehajtott papír volt a táskámban. Kivettem a papírt, kihajtogattam és rögtön egy ismerős írással találtam szembe magam. Colin volt szíves leírni, hogy az összes tankönyvemet ami a táskámban volt elvitte.
- Ez nem lehet igaz... - gyorsan eldobtam a papírt és a táskámat, végig túrtam az összes könyvet az ágyamon és ahol még volt bármi cuccom. Sehol nem találtam azt amit kellene, így felkaptam a cetlit, zsebre vágtam és kirohantam a szobából. Pont az ajtóban belefutottam valakibe, de nem igazán érdekelt. Még egy apró bocst se tudtam kinyögni. Nagyon ideges voltam.
Lerobogtam a klubhelyiségbe és elkezdtem a szemmel keresni, hátha mégis ez csak valami rossz vicc. De sajnos nem így volt, mer sehol se láttam a dolgaimat. Keresgélés közben megláttam az egyik ismerősömet, így nem is vártam egy pillanatig sem. Odarohantam hozzá, és rögtön belevágtam a dolgok közepébe.
- Nem láttad a tankönyveimet véletlenül? Vagy elhagytam őket, vagy... valami más történt amire nem is akarok gondolni. - hadartam el gyorsan, közben még mindig a könyveimet keresve. Nem is akartam gondolni arra, hogy a második dolog esetleg igaz lehet, egyszerűen túl sok lenne már. A héten a két testvér már eléggé megkeserítette a napjaimat, reméltem, hogy legalább egy pihenőm lesz.
Kezem, lábam lebegett az idegességtől, éreztem, hogy az arcomból kifut a vér és egyre jobban kihűlök. Amikor ideges leszek, mindig elkezdek kihűlni. Összeszorított ajkakkal vártam, hátha valahol mégis megvannak a könyveim, de éreztem, a reményem hiába való. Colin ilyenekkel nem szokott viccelődni.

//Sajnálom a (nem kicsi) késést, és a silány minőséget, de összejöttek a dolgok sajnos :c Ígérem, ezentúl mindig válaszolok időben.  szivecske //


Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Jade x Bailey 2015-01-11, 18:31

Jade & Bailey

Egész idő alatt nevetgélve vagy éppenséggel röhécselve tartottam a klubhelyiségbe. Nem arról van szó, hogy valaki azzal átkozott meg ezután jóízűen nevessek míg bele nem halok, hanem teljesen másról. A jegyzeteimre nézve eszembe jutottak a legnevetségesebb pillanataim amik a minap játszódtak le életem történetében. Akik ismernek és láttam elmenni maguk mellett minden bizonnyal azt hihették, hogy nálam nagyon elmehettek otthonról ha már egyedül is jól szórakozom a – számukra – semmin. Még az az undok Alphonzo Turner sem volt képes lelankasztani a puszta jelenlétével. Pedig neki általában sikerül, most azonban még az ő gonosz aurája is enyhe világoskéken csillogott ha elmentem mellette. Túl nagy volt a bűnöm, akarom mondani a csínytettem, hogy zavarni kezdjen egy olyan alattomos kis fráter, mint ő. Általában nem kelt bennem ekkora kárörvendést ha el kell játszanom Daniel szerepét, ez sokkal inkább arról szólt, hogy én tudtam az igazat azzal kapcsolatban az illető miért volt olyan felettébb kislányos. Persze tudom, hogy hamarosan le kell rántanom a leplet a művemről és ettől az arcomra fog fagyni a vigyor. Bármennyire is imádjam előadni azt aki tulajdonképpen nem vagyok. Ha szorul a nyakam körül a húrok és nem tudom kiféle miféle az akivel találkozom akkor persze, hogy nagy pácban érzem magam. Talán meg kellene fogadnom ezután csakis önmagam leszek és nem keverem bele Daniel-t semmibe sem? Úgyis elég ha önmagát keveri bajba, nincs szüksége arra, hogy még én is rátegyek egy lapáttal olyankor amikor összetévesztenek vele. Vissza kellene fognom magam, amúgy meg jobb szeretek a háttérben lenni, mint a középpontban, ez meg azt követeli, hogy ne cserélgessem a testvérem és a saját személyiségemet össze-vissza. Mert lehet más nem vette észre, de igenis különbözünk. Ami azt feltételezi, hogy ki mond többször igazat a másik félnek ha kikéri a véleményét vagy hasonlók. Mindenkinek tudnia kellene, hogy én csak a kék dolgokra mondom azt, hogy csodálatosan káprázatos és szemet gyönyörködtetően elragadó másra meg nem. Legyen bármennyire is szép és divatos, akkor is csak egy silány dicséretet tudnék mondani rá. Ez a baj a kék-mániás személyekkel vagy bármely más szín-mániással. Csak az szép igazán neki amit szeret és igyekszik a sajátjának tudni. Bár megesett már, hogy nem értettem egyet ezzel, szóval nálam soha sem lehet tudni mikor mit gondolok. Amint elérkeztem a klubhelyiségbe már a nevetőgörcsöm is abba maradt, nem azért mert nem lett volna mókás tovább röhögni, egyszerűen csak már fájt a hasam tőle és komolyságra volt szükségem. Letettem a jegyzeteimet a kanapéra és behunyt szemmel én is hátra dőltem rajta. Nem voltam fáradt vagy ilyesmi csak... pihentettem a szemeimet. A nap további részében több mint valószínű, hogy nem fogok sokat pihenni. Pláne a terveim mellett miszerint el fogom készíteni az egész heti házi dolgozatot, mert szeretnék szabad lenni és békés. Bár ami a békés állapotot illeti remélem nem kell megint kényelmetlen helyzetbe hoznom magam erre a hétre nézve. Elég volt a múlthéten, többet nem kérek belőle, mert még most sem tettem túl rajta magam annyira nevetséges az egész eset. Ha ma meglátom Daniel-t, tuti nem tartom tovább magamban és elmondom neki, hogy mi a helyzet és valójában miért adtam oda neki a csoki felét amit kaptam vagyis kapott csak én vettem át.

Vissza az elejére Go down
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Jade x Bailey

Vissza az elejére Go down

Jade x Bailey

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

+

Similar topics

-
» Steal [Jade vs A Sárkány]

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Tornyok :: Hollóhát-torony-