Cornelius & Thess

Tárgy: Re: Cornelius & Thess 2014-11-20, 16:50

Thess & Cornelius

[You must be registered and logged in to see this image.]Úgy tűnik, hogy akaratomon kívül beletrafáltam a legjobb témába, egy olyanba, ami különösen érdekel, így mindenféle kertelés nélkül kérdezek rá, hogy elmeséli-e nekem mindazt, ami történt vele. A nevetésén, majd tekintetén érzékelem, hogy meglepik szavaim, talán azt is hiheti, hogy nem gondolom komolyan mindezt, pedig nagyon is komoly, ezt leolvashatja arcomról, ha jól figyel. Végül mint látom, nem utasítja el kérésemet, de igen csak meglepő formában adja a tudtomra mindazt, ami történt, bennem pedig remek hallgatóságra lelhet, nem szakítom ugyanis félbe, hanem kíváncsi tekintettel hallgatom mindazt, amit mond és ebből a pár mondatból is már jó pár dolgot le tudok szűrni. A szülei ezek muglik, tehát ez a lány messze nem aranyvérű – legnagyobb sajnálatomra -, de javít a helyzetén az, ami történt vele. Összemarcangolta egy állat… igen, erre magam is rájöttem, de most nem csak ennyit árul el nekem, hanem a számára talán életet mentő napfelkeltét is.
- És puszta véletlenségből nem éppen telihold volt azon az éjjelen? – kérdezek rá ártatlan tekintettel, de tudhatja a lány, hogy rájöttem arra, amit ő se titkolt el igazán előlem. Ezek szerint egy farkas lehetett, egy vérfarkas, melyhez talán e lány is hasonlatos volna? Különös, roppantul különös fordulat most ez, de kedvemre való, akár csak a sebei, így kerülök nemsokára elé és egyáltalán nem törődök a másik értetlen arckifejezésével. Látom rajta és sejtettem már előre is, hogy meglepő lesz majd számomra tettem, de ez egy apró teszt is tőlem, kíváncsi voltam ugyanis arra, hogy mit hagy és mennyit enged. De nem ellenkezik, sőt, mintha örülne is annak, hogy megérintem, mivel ajkán egy kisebb mosolyféleség jelenik meg. Hajtincseit tehát arrébb söpröm, el az útból, nincs annak ott helye, majd hideg, fehér ujjaim sebhelyén simítanak végig. Ezerszer érdekesebb számomra ez, mint ami annak a Potter gyereknek van, főleg, hogy itt akad még bőven sérülés, melyek mind-mind megvizsgálásra vágynak. Füle mögé tűröm tehát a tincseit, így akadnak meg ezüst íriszeim a hiányzó darabkán, amelyet ismét van képem megérinteni. Nem vagyok durva, teljesen lágyan fogom meg fülét, simítom meg sebesült részeit, majd végül a lány szemeibe nézve kérdezek rá a további sérülésekre. Thess eléggé közlékeny, így nemsokára már a sálát is meglazítja, én pedig csak lassan nézek le mellkasa irányába, kíváncsian várva a seb folytatását, mert azt én magam is látom, hogy itt még nem ér véget.
- Milyen kár, hogy nem láthatom egészben, gyönyörű lehet. – nem, még nem vagyok olyan pofátlan, hogy itt és most levetkőztessem, egyelőre ezt a lépést még nem teszem meg, de ki tudja, hogy mi lesz később? Nem ez az első találkozásunk, ahogy az egyetlen beszélgetésünk se, időnk pedig van, én úgy érzem. A kezére is rápillantok, amikor ott mutat rá a harapásnyomra, így most ott finoman kezembe veszem balommal karját, jobbom pedig lassan a harapáson simít végig. Nem hagyom tehát, hogy ezt a részt még visszatakarja a lány, majd később.
- Csak érdekelt. Ha ti lányok nem lennétek oly szégyenlősek, szívesen megnézném az egész testedet, ritkaság egy ilyen szép példány. – végül ajkam mintha most húzódna először mosolyra, de semmi jó se olvasható le róla. Eleresztem végül, majd felkelek, úgy tekintek le rá. Igen, szép példány, remek lenne felmérni az egész testét, minden sérüléseit, de erre sejtem, hogy nem lesz egyhamar lehetőségem, agresszív pedig most nem akarok lenni. De még biztosan lesz alkalmam megszemlélni őt, teljesen, mert ha én akarok valamit, akkor azt el is érem. Nem kerülte el figyelmemet az, miként nézett rám, ő is azok közé tartozik, akiknek tetszik e különleges külsőm, tehát könnyű szerrel elérhetem majd, hogy levetkőzzön előttem, bár ehhez türelem is kell, nem lenne rövid játék. Még eldöntöm, hogy mennyire éri ez meg nekem.
- Az átváltozások előtt megiszod a bájitalt, hogy magadnál maradj? – kérdezek rá mindenféle kertelés nélkül, így ezzel együtt kideríthetem azt is, hogy tud-e arról a főzetről. Bár bizonyára igen, hiszen ő is Mardekáros és nem is oly fiatal már, hogy ne tudjon. Vajon milyen lehet főzet nélkül egy vérfarkas? Sajnos még nem volt alkalmam látni őket átváltozáskor, kicsi voltam még, amikor apám velük kísérletezgetett, de ideje, hogy nekem is legyen saját alanyom, akit talán még ketrecbe se kell feltétlenül tartanom, hogy a kedvemben járjon. Egyre gyümölcsözőbbnek ígérkezik ez a „kapcsolat”.

//A másik fél inaktivítása miatt a játékot lezártnak tekintem!//

Tárgy: Re: Cornelius & Thess 2014-11-12, 13:17

Cornelius & Thess

Nem, egy cseppet sem érinti negatívan, hogy nem ülnek le mellé, elvégre nagyfiú már a Mardekáros albínó, csak el tuja dönteni, hogy szeretne ülni-állni, Thess meg nem az anyja, hogy ráparancsoljon, és nem is olyan típus, aki a szívére venné, hogy nem ültek le mellé. Komolyabb ő ennél. A kérdésre, miszerint elmeséli-e a sztoriját kicsit felnevet, érezni rajta, hogy benne van az "ezt nem mondod komolyan?" és a "minek érdekel ez tédeg?", de végül vállat von, és röviden összefoglalja. Mit veszíthet vele? Cornelius kitalálja, hogy vérfarkas. Ki hinne neki, ha elmondja a többieknek? És ha el is hiszik, mi fog változni? Semmi. Szóval nincs vesztenivalója.
- Nos akkor legyen... Egyszer volt, hol nem volt, a történetem egy kisvárosban kezdődik, valahol a Brit és az Ír határon, Thess pedig tíz éves kislány, aki elszökik a mugli szüleitől. Leszáll a vonatról a városkában estefelé, mert éhes és álmos, zavart, meg ami kell, hogy egy gyerek leszálljon egy vonatról. Hatalmas erdő veszi körül a várost, benne mindenféle félelmetes és varázslatos lénnyel, de persze Thess az előbbivel találkozik egy baleset folytán. Az állat pedig összemarcangolja, a napfelkeltével elmenekül, az erdő vadásza pedig megmenti. Vége. - a stílus, amiben előadja, más helyzetben még humoros is lenne, de itt valamiféle groteszk viccnek tűnik, amit a lány éppen magából űz, láthatólag játszi könnyedséggel, minden gond nélkül. Közben nem tűnik sem szomorúnak, sem szégyenkezőnek, tényleg, mintha csak egy mesét mondana el valakinek. Látszik rajta, hogy ez az esemény már nem zaklatja fel, a támadás emléke ugyan még él benne, de érzelmileg képes elhatárolódni, és az, hogy pusztán beszél róla, nem idézi fel benne a régi félelmeket. Persze a mese valamennyire hiányos, nem említi, hogy az állat egy vérfarkas lenne, na meg azt sem, hogy a támadó és a megmentő ugyanaz a személy. Minden esetre a ciccenésre, amit a klubhelyiséges kérdése hoz ki, újból elmosolyodik, elvégre ez is több mint a semmi.
Amikor pedig a fiú közeledni kezd, látszik rajta, hogy halvány fogalma sincs arról, hogy mi a frászt akar, még akkor sem ad menekülő reakciót, amikor Cornelius letérdel, csak keresi az elmebaj jeleit a fiú arcán, és mivel nem találja, csak azt látni rajta, hogy végtelenül nem tudja, mi jön most. Az egyetlen, amit tesz, hogy a kezét, amivel eddig a fejét támasztotta szintén a combjára teszi, és azon is megtámaszkodik, hogy fejét kicsit félre dönthesse, mint a kutyák, akik kíváncsian néznek valamit. Végül elindul felé a kéz, és még az érintésre sem húzódik el, nem rezzen össze, nem feszül meg, ugyanolyan nyugodtan hagyja, hogy a srác tapogassa az arcát, mint amilyen nyugalommal beszélgetett, az egyetlen változás, hogy egy kis fújtatás mellet félmosoly kerül az ajkára miközben rájön, mit akar Cornelius. Nem biztos, hogy ezt a reakciót várta tőle, de Thessnél semmin sem lehet meglepődni. Ahogy félresöpri a tincseket, láthatja, hogy a furcsa, égésnek tűnő sebhely a lány fülén is tart, ahogy még két kisebb vágás is felfedezhető a nagyobb mellett, ami amúgy is látszik az arcán, plusz a füle tetejéből hiányzik egy kis háromszög alakú darab, aminek a csúcsából fut az egyik mélyebb vágásnak tűnő heg. És amíg a fiú a sebet tanulmányozza, addig Thess a fiút tanulmányozza, mert most viszonylag közel van. Az újabb kérdésre összeráncolja a homlokát, majd végül két másodperc csend után kiegyenesedik, nem támaszkodik tovább a térdén, és kicsit furcsán, de nem vonakodva válaszol.
- Hátőő... Hm... Elég sokszínű, elég sok helyen. Olyanok, mint ez, meg mint ez. - mutat előbb az arcára, majd egy kicsit meglazítja a sálát, hogy látható legyen a kulcscsontján húzódó karmolás-vágásnyom, amiből csak a teteje látszik itt, a mellkasa közepe felé tartva öt nyom kb párhuzamosan, de a fiú csak hármat láthat, annak is csak a kezdetét. - Vagy ilyesmi... - teszi hozzá, miközben a sálát hagyja, és a jobbján felhúzza a kabátot meg y pulcsit úgy az alkarja kétharmadáig, hogy látható legyen a jól kivehető harapásnyom egy nagyobb része.
- Miért? - mondja még gyorsan, miközben megigazítja az elmozgatott ruhadarabokat, de közben némiképp kételkedő szemekkel csak Corneliust nézi. Valószínűleg most fut át a fején, hogy a srácnak valamiféle perverziója van a hegek iránt, de igyekszik elhessegetni a dolgot, és megvárni a valódi választ.

Tárgy: Re: Cornelius & Thess 2014-11-07, 22:02

Thess & Cornelius

[You must be registered and logged in to see this image.]Nem áll szándékomban helyet foglalni a lány mellett, nincs kedvem az ilyen jellegű közelséghez jelenleg, így bár értem a célzást, mégse indulok meg oda, hanem elutasítóan sétálok el ahhoz a bizonyos fához, amelynek hátamat vetem. Sokan ezt bunkóságnak tartanák és negatív megnyilvánulásnak, de láthatóan Thess nem bántódik meg a dolgon, inkább némileg felém fordul, így próbálva továbbra is tartani valamiféle szemkontaktust, amelyben néha engedek neki. Bátran megfigyelheti ezüstösen csillogó íriszeimet, nem fog bennük semmit se látni, kiolvasni pedig még kevésbé.
Megpróbálok kezdeményezni valamiféle beszélgetést, de mozdulatai ösztönösen keltik fel érdeklődésemet, így figyelem meg a nyújtózást, majd pedig a pozícióváltást, amikor pedig a Mardekáros lány végül saját sebére mutat, újból megengedem magamnak annak tanulmányozását és most úgy tűnik, hogy kérdés nélkül árul el Theresa olyan információkat magáról, amelyek nagyon is érdekelnek engem.
- Igazán érdekes történet lehet. Elmeséled? – nehéz megállnom azt, hogy ne parancsként követeljem tőle a történetet, de most sikerül feltennem a kérdést, tehát megmaradok egyelőre az illemnél és valamennyire így talán kedvesnek is mutatkozom. Ha akarok valamit, képes vagyok erre, bár gyűlölöm a színészkedést. A kérdéseket viszont én se úszhatom meg, ezzel eddig is tisztában voltam, de a várt mosoly helyett csak egy ciccenést hallhat tőlem.
- Ugyan, nem szokásom a klubhelyiségben tölteni az egész napomat, most pedig csak éppen erre jártam. – végül ismét a helyváltoztatás mellett döntök, mert talán ideje rákérdeznem arra, ami igazán érdekel. Persze folytathatnám még a semleges témákat, de… végülis minek? A lány elé sétálok, majd elegáns mozdulattal ereszkedem féltérdre előtte. Nem kell ezt félreérteni – bár megteheti, nem izgat -, és engedélykérés nélkül söpröm arrébb az utamba álló barna hajtincseket hófehér ujjammal, hogy még jobban rálátásom lehessen sérült szemére, végül pedig van képem még ahhoz is, hogy a hegen is végigsimítsak. Fejem nagyjából Thess-ével egy magasságban van, de nem hajolok közel hozzá félreérthetően, láthatóan tényleg a sérülése köt le, amin csak lassan futtatom végig az ujjamat, majd mint aki tudja, hogy nem lát vele, nézek bele a másik, színes íriszébe.
- Milyen sérülések vannak még a testeden? – talán némileg tolakodónak, durvának hangzik a kérdés, hiszen ez igen csak személyes és nincs is túl sok közöm hozzá, de ha már így kettesben összefutottunk ezen a reggelen, talán eljött az ideje annak, hogy rákérdezzek erre. Kezem végül visszahúzom, de egyelőre még nem kelek fel előle, csak összekulcsolom hosszú ujjaimat magam előtt, úgy figyelem a másik arcvonásait. Minden rezdülése érdekel, kíváncsi vagyok rá, hogy kérdésem milyen érzéseket, gondolatokat válhatott ki belőle és őszintén szólva érdekel, hogy válaszol-e nekem, őszintén… vagy kitér előle, esetleg megpróbál elszaladni, mint egy gyáva kislány, aki a gonosz áldozatává vált.

Tárgy: Re: Cornelius & Thess 2014-11-07, 11:03

Cornelius & Thess

Thess mindig is érdeklődött az albínó fiú iránt, elvégre az ő külseje is fura, amivel nem mindig egyszerű együtt élni. Mind a ketten megtanulták, hogy nem kell feltétlenül szörnyként tekinteniük magukra, mégis magányosan tengetik a napjaikat, és a külvilág talán féli őket. Minden esetre a lány is könnyebben nyílik meg valakinek, aki hasonlatos hozzá, még ha más pontokban teljes ellentéteik egymásnak. Míg Cornelius aranyvérű, Thess mugli szülők gyermeke, a fiú animágus, a lány vérfarkas. Van itt azért pár döccenő, hogy finoman fogalmazzon az ember, de lényeg ami lényeg, valójában kölcsönösen kíváncsiak egymásra. Thess pedig az egyik azok közül, akik vonzónak találják a hófehér srácot, annak ellenére, vagy inkább azzal együtt, hogy ismeri a belsőjét is, mégsem tartja romlottnak, csak egyszerűen másnak. Arra, hogy Cornelius inkább éjszaka jár ide, csak bólint egyet, átfut fején, hogy jobb is, hogy éjszaka még nem találkoztak itt. Mikor beszélgetőpartnere egy fának dől, automatikusan követi a szemével, majd mikor már megállapodik, úgy helyezkedik, hogy legalább félig felé forduljon. Utál úgy beszélni valakihez, hogy nem néz rá, így csak ritkán teszi.
A kérdésre ismét apró mosoly kerül az arcára, és előbb nyújtózik egyet, majd előre dől, hogy könyökével a térdére támaszkodjon, bal tenyerébe tegye fejét, míg másik kezével a sebhelyre mutasson.
- Amikor ezeket szereztem, a napfény mentett ki a halálból. Hálás vagyok ennek, és szeretem újra megnézni, ahogy életet lehel a világba, ahogy akkor belém is. A hely nem is fontos, de innen elég jól látni. - mondja, és szavai viszonylag nyugodtak, de közben van benne valami melegség, amiről nem igen lehet tudni, mi felé irányul, de csak érezni, még úgy is, hogy a vérfarkas mélyebb tónusú és kicsit reszelős hangja párosul hozzá. Minden esetre Thess az "ezeket" szót használta, így a fiú szinte biztos lehet benne, hogy nem az arcán lévő heg az egyetlen. Cornelius kíváncsisága a választól pedig még inkább felébredhet, hiszen ismét a titokzatos sérülésekről van szó, és újabb információmorzsát kap a keletkezésükről. Persze ha meg tudná nézni tüzetesen a többit is, biztos lenne benne, hogy valamilyen állat okozta, hiszen a rengeteg vágáson és karmoláson kívül több olyan harapásnyom is van a lányon, ahol az állkapocs formája és a fogak íve viszonylag jól kivehető.
- És Te? Meguntad a klubhelyiség kopott falait bámulni? Mondjuk ha tényleg így lenne, teljesen megérteném. - fordítja vissza a kérdést, és visszafogott humorral igyekszik csempészne valami életet a beszélgetésbe, vagy kicsikarni a fiúból egy apró mosolyt.

Tárgy: Re: Cornelius & Thess 2014-11-06, 22:36

Thess & Cornelius

[You must be registered and logged in to see this image.]Nem minden helyzetben szólítanám meg azt a személyt, aki most itt ücsörög, de Theresa talán némileg más, talán egy kicsit még érdekel is. Mögé sétálok tehát, nem sietve el a lépéseket, majd közeledésem közben szólítom őt meg sajátos módon, és csak akkor állok meg, amikor már csak egy méter választ el tőle. Érdeklődve fürkészem hátát, tarkóját, kalapba bújtatott fejét, majd amikor megmozdul és végül némileg hátradől, csak türelmesen, mindenféle érzelem kimutatása nélkül nézek bele szemeibe, hosszan elidőzve arcán. A sebét kémlelem, melyet most oly tökéletesen láthatok és nem érzem úgy, hogy ez esetleg illetlenség lenne. Felőlem lehet az, rég nem érdekel, hogy kinek mi tetszik vagy éppen mi nem, de nekem az, amit látok, nagyon is. És persze különféle kérdéseket vet fel: ha a lány szeme ilyen, vajon a teste többi részén is akadhat sebhely? Hmm, egyre kíváncsibb vagyok. Na nem kell itt semmi szexualításra se gondolni, nem az ágyamba kívánom, egyszerűen csak látni, tanulmányozni szeretném őt, hiszen nem vált ki belőlem még mást, csakis némi érdeklődést, de örülhet, többet, mint mások. Amikor meghallom köszöntését, hogy nevemet is kiejti, csak aprót biccentek felé, és természetesen nem lep meg, hogy tudja a nevemet. Sokan tudják, ez a külső azért megér néhány kérdést, de persze csak a hátam mögött, ritkán mernek a közelembe jönni és úgy rákérdezni bármire is. Bár albinó vagyok, a szebbik fajta, így akadnak olyanok, kik számára igazán vonzó fiatalembernek tűnhetek, de a külső itt nem minden, a belső az, amely tesz róla, hogy jobb, ha elkerülnek, nem vagyok éppen tehát a nők kedvence és nem is akarok az lenni. Nekem tökéletes egyedül, ha pedig szükségem van valakire, hát úgyis ott lesz, oly sokan járnak ebbe az iskolába, könnyű találni egy aktuális célpontot, játékszert.
- Időnként megfordulok a tó környékén, de tény, hogy ritkán. Általában az éjszakákat jobban kedvelem. – jegyzem meg nyugodt hangon, miközben a lányról az én tekintetem is kis időre az égre és a tóra vetül, egészen addig, amíg nem moccan meg és megy arrébb. Értem a rejtett célzást, hogy szabad a hely, elférünk ott ketten is, de én nem érzem úgy, hogy ennek így is kéne lennie, így inkább a közeli fához sétálok, melynek törzsének dőlök csak neki, kezeimet pedig zsebeimbe süllyesztem.
- Szóval szinte minden reggel itt vagy. Miért? Mi köt ide? – megpróbálkozok a beszélgetés kezdeményezésével, bár nem tudom egyelőre, hogy mennyire érek el sikert vagy mennyire se. Alap kérdés ez is, nem is érdekel igazán a válasz, pusztán most pont olyan pillanatom van, amikor nem bánom azt, hogy valakivel társaloghatok, mostanság úgyis ritkább alkalmak az ilyenek.

Tárgy: Re: Cornelius & Thess 2014-11-06, 15:03

Cornelius & Thess

A lány békésen figyeli a természeti csodát, mikor lépések hangját hallja a kastély irányából. Nem néz hátra, hogy vajon ki jöhet erre, csak akkor kezdi érdekelni, amikor az ismeretlen léptek gazdája már közel kerül. Ám mielőtt hátra kellene fordulnia, a fiú megszólal, így Thess felismeri őt a hangjáról. Emlékszik ám rá, ő is kívülálló a külseje miatt, de a lánynak valójában tetszik is a hófehér haj és bőr, na meg a szürke szemek. Kicsit elmosolyodik a kijelentésen, miszerint nem gondolta volna, hogy szeret itt lenni, és átfut a fején az egyértelmű válasz, amit végül nem mondd ki. Azért nem tudja, mert nem ismeri. Mikor érzi, hogy a fiú mögé lép, jobbjával letámaszkodik a saját háta mögé a kőre, míg baljával megtartja a kalapját, hogy egy kicsit hátra dőlve, és felfelé nézve pillantson föl. Így egy viszonylag mókás szemszögből figyeli az albínót, ahogy háztársának is elég csak lefelé néznie, hogy megszemlélje a lány arcát, ami pont úgy néz ki, mint bármikor, annyi különbséggel, hogy most nem csak a közönyt látni rajta, hanem egy nyugodt és kiegyensúlyozott személy olvasható ki vonásiból, egy kis kíváncsi félmosollyal fűszerezve.
- Hello Cornelius. - köszön egyszerűen egy apró mosollyal arcán, a fiú tudtára adva, hogy ismeri a nevét, majd újra kiegyenesedik, és tovább nézi a tavat. Végül úgy szólsl meg ismét, hogy vissza sem néz a fiúra, csak fürkészi tovább a felkelő Nap színvilágát az égen, és a tóra festett tükörképét, amiben finom hullámok úsznak.
- Ezek szerint nem sok reggel jársz pont erre, mert én szinte mindig itt vagyok. Vagy mindig elkerültük volna egymást? - teszi hozzá, és most félig hátra sandít, majd arrébb ül a kövön, hogy legyen mellette hely, és fejével biccent a srácnak, hogy üljön le. Nem tesz fel több kérdést, inkább figyeli az újonnan érkezőt. Igyekszik leszűrni valamit a vonásaiból, mimikájából, ehhez pedig nagyon is ért, elvégre ő az, aki ideje nagy részében csak kívülállóként figyeli a világot, nem szólva bele annak folyamába. Cornelius meg vagy leül, vagy nem.

Tárgy: Re: Cornelius & Thess 2014-11-06, 11:45

Thess & Cornelius

[You must be registered and logged in to see this image.]Vannak bizonyos természeti csodák, amelyek még az én érdeklődésemet is képesek felkelteni, így bár ritkán, de adózom a lehetőségnek, hogy megcsodáljam őket. Ilyen például a Holdszivárvány is, mely oly ritkán mutatkozik meg az emberek előtt, de látványa magával ragadó, lenyűgöző és soha el nem felejthető. Bár ezen a reggelen nem tartozott kimondottan a céljaim közé a napfelkelte megnézése, de mivel nem tudtam aludni, jobb ötlet híján a birtokra vezetett utam. Nem vagyok híve annak, hogy minden időmet a kastélyban töltsem vagy odalent az alagsorban, mint oly sok Mardekáros, a világ hatalmas és mindig tartogat számunkra meglepetéseket, amelyekkel élnünk kell és amelyekkel nem találkoznánk, ha folyton folyvást ugyanazokat a helyeket járnánk.
Egy kis friss levegőre van szükségem így kora reggel, tehát lassú, kényelmes léptekkel sétálok ki a kastélyból, majd egyenesen a tópart felé veszem az irányt. Szeretek ott sétálgatni, főleg olyankor, amikor nincs minden tele diákokkal, és mivel most már elég hűvös van, így nem túl valószínű, hogy eggyel is találkoznék. Bár… talán nem is a hideg levegő tehet erről, inkább az, hogy korán van, a legtöbben pedig lusták és alszanak addig, amíg lehetőségük nyílik rá. Én egyáltalán nem tartozom az átlaghoz, semmilyen szempontból se, de aki rám néz, az már szinte biztos lehet benne, hogy különleges vagyok… vagy éppen magamnak való, ki hogy látja.
Nem öltöztem túl, őszintén szólva jól esik a hideg levegő érintése, így megmaradtam szokásos, fekete viseletemnél, mivel az egyenruhát még nem követeli meg az idő, elég lesz majd csak a tanórákra átvedlenem. Most tehát egy hosszú, fekete bőrnadrág található lábaimon, felül pedig egy szintén fekete, drága anyagból készült felső, míg lábaimon nehéz bakancsot viselek. Található rajtam néhány bőrből készült kiegészítő, de ezek mind velem járnak, aki látott már, azt nem lephetem meg különösebben. Szemeim szürkék, mint a holtaké, hajam pedig hófehér, akár csak bőröm, s most rendezetten omlik le vállaimra. Mindig odafigyelek a külsőmre, büszke vagyok arra, hogy más vagyok, hogy albinó lehetek, mert én úgy tartom, hogy a másság inkább kiemel, nem késztet arra, hogy megalázkodj mások előtt és a sötétségbe vonulj. Tudom, hogy többen ezt teszik, de nekem eszem ágában sincs.
Gondolataimba mélyedve haladok tehát a puha füvön, egyre határozottabban közelítve meg célomat, ahol legnagyobb meglepetésemre – és egyben sajnálatomra –, már akad valaki, pont a kedvenc helyeim egyikén. Tovább is mehetnék, nem kötelességem nekem szóba állni vele, mégis, ahogy így hátulról megnézem magamnak, egyre biztosabb vagyok benne, hogy kit látok. Ő is különleges a maga módján és bár sokan csúnyának, ijesztőnek, esetleg undorítónak tartják kinézete miatt, számomra nagyon is bájos. Van benne valami plusz, ami sok lányban nincs, ő is egyedi és bár eleinte ezt nehezen viselte – emlékszem én még arra, amikor ide került, azonnal feltűnt -, mostanra már ő is felfogta, hogy nem kell szégyenkeznie. Persze soha se álltunk közel egymáshoz, megmaradtam eddig a köszönő viszonynál, nem próbáltam meg kezdeményezni nála, ő se érdekelt különösebben, de most, hogy itt van, esetleg egy szokásos köszönést megengedhetek magamnak.
- Nem gondoltam volna, hogy kedveled a napfelkeltét. – nem nyomom el lépteim hangját, így szerintem már feltűnt neki közeledésem, most pedig csak mögötte állok meg, úgy nézek a hatalmas tó felé, melyen látszódnak a napfelkelte színei is, a köddel együtt pedig különös kontrasztot alkot ez az egész, igazán tetszetős látvány a szemnek.
- Ahogy azt se, hogy rajtam kívül más is ide téved ily korai reggelen. – nem szokványos köszöntés, ez egyértelmű, de tőlem nem is várható az, hogy „szia, hogy vagy?”, áh, az ilyesmit meghagyom másoknak. Nem telepszem le mellé, egyelőre mint valami kőszobor, úgy állok mereven mögötte, kezeim pedig magam mellett pihennek. Jó nekem most így, ahogy hajamba némileg belekap a reggeli szél, némi játékot kezdve a hófehér tincsekkel.

Tárgy: Cornelius & Thess 2014-11-04, 23:40

Cornelius & Thess

Békés reggel a mai, ahogy ez a Roxfortban szokott lenni így ősszel, mikor a levelek lassan felveszik színes gyásztalárjukat, és búcsút mondanak az ágnak, mely az otthonuk volt egy évig. Ez történik ebben a pillanatban is, ahogy a lágy szél végigsimít a tájon, és felkeveri az avart, majd újabb leveleket szakít le, elfújva azokat a messzeségbe. Egy-egy színes levél a tóba repül és a Nap első sugarai megvilágítják a víztükörre vetett köröket, amik egyenletesen futnak végig a felszínen. A Hold lassan elhalványul az égen, és a hatalmas izzó gázgömb átveszi a fényhordozó szerepét az égi játszmában, új nap jön el, egy új kaland, a fény sugarakban hatol át a tó feletti ködön, éteri derengésbe vonva a tájat. Minden nap megeső apró csoda, ahogy a Nap felébreszti a világot, melegségbe vonva azt, és ha lemaradnál róla, az univerzum másnap újra megajándékoz a látvánnyal. Minden napfelkelte más, és más, az egyik kövön ülő lány pedig többet látott már, mint azt bárki gondolná. Sötétben érkezik, helyet talál a parton lévő kövek egyikén, majd figyeli, ahogy a sötétkék előbb világosodik, majd az ég a színpaletta legkülönbözőbb árnyalatiban kezd pompázni a lilától elkezdve, a rózsaszínen át, a narancssárgáig. Aki erre jár, szinte minden reggel itt találja a sebhelyes Thessát, ahogy a felkelő Nap fényében megfürödve kezdi a napot. Így történik ez ma is. A lány lehelete párafelhőt rajzol a hideg levegőbe, a köd elrejti jelenlétét, körbeöleli, szinte elveszejti. Barna haja kabátba burkolt hátára omlik, ami alól ma is a szokásos egyenruha látszik ki. Fekete nadrág, fekete cipő, fehér ing, amin fekete mellény van, alatta a zöld-fekete nyakkendő. A kabát enyhén szűkített derekú hosszú bőrkabát, amit nem húzott össze, fejét egy fekete, fehér hajszálcsíkos kalap adja a meleget, míg nyakában egy kötött sál tartja távol a hideget. Kezén ujjatlan bőr motoroskesztyű díszeleg, valamint mellette egy hanyagul ledobott táska fekszik, benne a pálcája, egy-két könyv, és hasonló dolgok. Arcának ép részén smink szépíti, de a sebhelyet meg sem próbálja festékkel elfedni. Némán figyeli a reggeli csodát, ahogy a Nap utat tör magának, és az ég teteje felé igyekszik, hogy este újra átadja a stafétát a sötétségnek.

Tárgy: Re: Cornelius & Thess