2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A második olyan település Észak-Angliában, amely Roxmortshoz hasonlóan igen nagy népszerűségnek örvend a varázshasználók körében. A kisvárosban élők hatvan százaléka mágiahasználó, míg a maradék negyven százalékuk egyszerű mugli. Mégis, a két világ tökéletesen megfér egymás mellett. És van egy harmadik is, amely igazán izgalmassá teszi ezt a kis települést... Vérfarkasok, vámpírok élnek még itt, a város peremén. Nem kitaszítottak, habár némi szabállyal együtt kell élniük. Naplemente után nem léphetnek a központba, a vérfarkasoknak pedig teliholdkor el kell vonulniuk egy olyan helyre, ahonnan még véletlenül se képesek kitörni. Az itt élő vámpíroknak pedig tilos megtámadniuk a helyieket. Bármelyik faj is szegi meg a rájuk vonatkozó szabályokat, halállal lakol.
Pár száz lakosú település, egyik végén tavak és hegyek, míg a másikon sűrű erdő határolja. Egyszerű házak állnak itt, kanyargós, szűk utakkal köztük. A nemrég történt incidens nyomán a Minisztérium emberei két helyet is felszámoltak: a falucska végén működő illegális bordélyházat és Jack fogadóját. Az ide tévedő turisták azonban betérhetnek a Szerencsemalac nevezetű helyre, amely szinte a megszólalásig hasonlít a Roxmortsban található Három seprűre. A falu napközben igazán pezsgő életet él a mindennapos piacával, amelyen szinte minden kapható. Mugli kütyüktől a mágikus ketyerékig, bájitalokig bezárólag.
Ui.: Coldburgh kívül esik a Mágiaügyi Minisztérium hatókörén, ők csak abban az esetben intézkednek, ha az ide látogató turisták követnek el valamit, esetleg ellenük történik a bűncselekmény. Az itt élőket békén hagyják teljes mértékben.
Az tény, hogy Sera hibázott, de végülis megértem azok után, amit mesélt arról, ami történt vele. Az is kész csoda, hogy a jelenlegi helyzetet le tudja kezelni, hiszen mégis csak ő maga is be volt zárva és gondolom... félt. Nem olyan meglepő, hogy nem tud higgadtan gondolkodni. Mi mások vagyunk Nickkel, ő sokkal érzelmesebb volt mindig is, nem csoda, ha jobban megértették magukat egymással Sashával. De ezt nem teszem szóvá, csak egy futó pillantás erejéig olvashatja ki a tekintetemből, hogy nem haragszom, amiért túl hamar indította el az eseményeket. - Jutottál valamire? - állok oda végül a nővérem mellé, miután a berobbantót izé körül az ajtónál semmit se találtam, ami módot adhatna rá, hogy valahogy mégis csak kinyissuk. Ha kell akkor még a karja alá is nyúlok nehogy összeesen és mivel már nincs mit robbantani újra a táskám után nyúlok, hiszen azért elég szép készletet hoztam magammal és természetesen nálam is akadnak gyógyitalok, fertőtlenítő is. - Őszintén nem bízom ebben a helyben Nick... bármi lehet benne, aminek nem érezni a szagát. - rázom meg a fejemet. Igazából nem szívesen itatnék a nővéremmel olyasmit, amit nem én készítettem el, vagy nem vizsgáltam meg eléggé. Szóval szívesebben adok neki gyógyitalt a saját készletemből, hogy a sebe rendbejöjjön. Aztán lépek csak oda magam is a bájitalok vitrinhez, hogy megnézzem mik vannak még ott. Ki tudja, Sashának is kellene valamit és azért felismerhetek olyasmit, ami biztos, hogy megoldás lehet és esetleg nálam nincs.
Nem akarom én leoltani Seraphine-t, hiszen próbál segíteni, de túl érzékeny, ezt pedig nem tudom, hogy mennyire tudja majd kamatoztatni az auror akadémián. Én is ott leszek, hogy segítsek, de ehhez jobban meg kell erősödnie, hiszen ott csak a legjobb huszonötöt választják majd ki a nyolcszázból. Talán mielőtt bevonulna, átgondolom, hogy milyen tanácsokat adhatnék neki, hogy ne essen ki nagyon gyorsan. Ha csak átgondolom, hogy kik iratták fel magukat akár a Roxfortból, itt bizony kőkemény mezőny lesz. Nem csak a dagi lustálkodók gondolkoztak úgy, hogy akár aurorok is lehetnének. Vannak bizony komoly boszorkányok, varázslók, akik már eddig is bőven belevetették magukat a mágikus tudományokba, csak éppen medimágusok, méregkeverők, akiknek igenis keresnivalójuk van kadétként. Elfordítom Sashát a karomban a másik irányba, hogy Sera is tudjon segíteni, miközben Lio berobbantja a férget. Az ajtó viszont nem moccan. – Hát ez remek. Most már ne azon izguljunk, hogy mi volt, ezt itt kell megoldanunk. – Vetek egy pillantást a próbálkozó familiárisra, s Seraphine ujjára, s elhúzom a számat. Kaptam ugyan medimágusi alapképzést, de ez inkább elsősegély tudás, hogy ne vérezzen el az illető, amíg meg nem jön a gyógyító. Ám egy fertőző harapásra mit mondjak? Vágjuk le? Hát bassszus! Lioneah viszont ért a bájitalokhoz! Amíg a lányok a rúnákat nézik, én ismét leteszem Sashát, most úgysem tehetek érte többet, inkább a vitrint nézem meg, kinyitogatom, beleszagolok, s józan paraszti ésszel a kékeket veszem ki, odamutatva azért Lioneah-nak? –Tatuepével felkevert sisakvirág kivonat. Szerinted? – Ha a hugi is bólint, akkor odalépek Seraphine mellé, s a kezébe nyomom. Ha már annyira el lenne gyengülve, akkor megtámasztom, s segítek neki inni. Lassan jó lenne kitalálni, hogyan tudunk lelépni, mert ha az önmegseemmisítő mégis működésbe lép, akkor.. baszhatjuk!
Sasha teste teljesen ernyedt, amikor Sera kézbe veszi, látszik rajta, hogy már nem sok élet van benne. Az arca sápadt, az ajkaiban sincs ott a megszokott pirosság, mintha minden vér távozna belőle. Egyértelműen úgy tűnik, hogy a halálán van és Sera famíliárisának képessége se javít semmit se a helyzeten. A kis állat itt és most nem sokat ér, hiszen a lány állapota semmit se javul, elég nagy az esély arra, hogy valamivel blokkolják a mosómedve gyógyítói képességeit, így tehát a gazdáján se képes segíteni. Sashát is minél hamarabb el kell vinni valahova, ahol szakértő kezekre bízhatják. Lioneah bájitala használ, a lény képtelen elmenekülni, a lány robbanó italának az áldozatává válik pillanatok alatt. Sasha szerencsére nincs mágikusan összekötve vele, az ő testén nem esik több sérülés, de még akkor sem tér magához, amikor Nicolas veszi át őt. Az állapota továbbra is változatlan, mindenféle próbálkozás ellenére is. Egyértelműen az a kis féreg tartotta életben, amíg a testében potyázott. Az ajtó meg se moccan, semmiféle kár sem esik benne, fizikai behatással aligha fognak innen kijutni. A falakon se találnak semmiféle árulkodó jelet sem. Csupasz és fehér, eltekintve az itt-ott felbukkanó jelektől rajta. A középső nővér azonban a szeme sarkából észreveheti, hogy a terem négy sarkában is felfénylik egy röpke pillanatra valami izzó, fehér fénnyel. Annyira rövid ideig tart a jelenség, hogy nem is biztos, hogy ott volt, de talán megérné benézni a vörös szőnyeg alá is. Nicolas pedig észreveheti a terem közepén álló súlyos favitrint, amelyben láthatóan különféle bájitalok foglalnak helyet. Seraphine egyértelműen gyengül az elfertőződő harapástól, ráadásul a varázslatai se annyira sikeresek, amelyekkel a még nem felbukkant rúnákat próbálja meg eltüntetni. Igaza van, ez egy sorosan kapcsolt rúnafolyam. Amint az utolsó kettő összekapcsolódik, beindul a riasztás. A mágiája csupán arra jó, hogy késleltesse a folyamatot, de nem tünteti el végleg az írásjeleket. A Nicolas által felfedezett szekrénykében van jó pár gyógyító fiola is, amellyel hellyel-közzel, de elláthatják Sera sérüléseit.
Ansley, Janette & Selene
A vélák meglepetten pislognak Ansleyre, amikor hirtelen megszólal, majd lassan számukra is leesik, hogy a hajuk bír némi mágikus erővel is. Elvégre, nagyon sok pálca magját alkotja néhány szál, szóval talán sikerülhet a dolog. A férfinak szerencsére nem sokat kell kérlelnie egyiküket sem. A nő átveszi tőle a bicskát, majd egy jókora tincset nyom végül a kezébe. - Parancsolj. Ha nem teszi meg, akkor akár az egészet is levágom, csak juttass ki minket innen – szólal meg némileg rideg hangon, de látszik rajta, hogy igenis bízik a vele szemben álló vadászban. Nem véletlenül őt szemelte ki erre a szerepre Nicolas helyett nemrég. Az adott tincs meglepően jól működik, a pajzs eddig még soha nem látott módon erősödik fel, habár minden egyes ráterelt nővel enyhébb a fénye. Szerencsére nincsenek annyian, hogy végleg összeroppanjon alattuk, de sietniük kell, nincs idejük az óvatoskodásra. Ansley képességei azonban egyelőre még nem működnek megfelelően. Selene varázslata sikerrel jár, a rúnák felfedik magukat, habár ettől függetlenül nem árt továbbra is óvatosnak lenniük, hiszen nem tudhatják, maradtak-e olyan képletek, amelyek valamiért továbbra is láthatatlanok. A Janette által idézett búra tökéletesen működik, a másik lány pedig sikeresen meg is erősíti azt. Mindezek után pedig elég hamar felbukkannak a vélák is, akik engedelmes fordulnak meg, amint Selene visszatereli őket, habár egyértelműen nem tudják mire vélni a döntését. Ansley pajzsa megszűnik, amint a két másik lány is rálép, de már nem hosszan helyezkednek el a csapdák. Vélhetően senki se számított arra, hogy másik kiutat keresnek. Nem kell sokat kutakodniuk ahhoz, hogy felfedezzenek egy vaksötét járatot, nem messze onnan, ahol a vélákat fogva tartották. Látszólag nem használt útvonalról van szó, hiszen a pókhálók érintetlenül helyezkednek el mindenfelé. A kérdés már csak annyi, hogy valóban egy másik kijáratot rejt? És mennyire lehet biztonságos? Lehet valami konkrét oka annak, hogy még a farkasok se használták?
Határidő: 12.19. Következő mesélői hsz.: 12.20. Lizzy
Az állapotom aggaszt a legkevésbé, ez a rengeteg gyógyító izé meg bigyusz eléggé elvarázsolttá tett, mintha nem is velem történnének a dolgok, hanem egy merengőn keresztül járnék egy emlékben. Biztosan ezért adom át egyből a puskámat, mert különben nagyon ragaszkodok hozzá. Utolsó ajándékom édes apámtól, ha meg kell halnom azzal a kezemben fogom megtenni. De most még nincs kedvem ezen merengeni, elég ködös elmémnek a vérfarkasok érzékelése és a robbanórúnák hatástalanítása. Amivel egyébként nem haladok túl gyorsan, de legalább biztonságosan. Ellenben amikor Janette siettet egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy más módot kéne keresnünk a közlekedésre. Felegyenesedek és egy ’Salvio Hexia*’-val erősítem meg Janette üveg falát. - Revelio* - Segítségül hívom az egyik alap varázsigéz, amit minden kezdő Ereklyevadásznak a szíve legmélyéről kell tudni. Hátha felfedi a rúnákat és akkor ki tudjuk kerülni őket.Remélhetőleg inkább több, mint kevesebb sikerrel. Amennyiben minden rendben halad, gyorsan oda érünk a véla csoporthoz és vámpír fiúhoz. Hacsak nem futunk előbb bele egy-egy vélába, amennyiben mégis ellenkezést nem tűrve fordítom őket vissza. - Wow, mennyi nő egy helyen. A fordítottja jobban tetszene… – Pislogok egy párat, mert meglepő látvány számomra ez a kis gyülekezés, meg azért, mert lassan kezdek fáradni. Ha szerencsém van akkor még egy jó fél óra mire összesek. - Nem tudom nektek mi a tervezek, de szerintem arra menjünk. – Mutatok a barlang belseje felé. A megérzésem szerint jobban járunk a járatokkal, mint kifelé menet a vérfarkasokkal. A véla lányok és hölgyek úgysem lennének nagy segítségek a harcban, én pedig nemsokára úgy esek össze, mint egy agyon használt rongybaba. Akkor már inkább idebent teszem azt, mint közvetlen egy vérfarkas előtt. Mindegy számomra, hogy mit mondanak én akkor is átmegyek az embereken, hogy beljebb jussak a barlangba. Egy megérzés vezérel.
// Salvio Hexia; Védelem átkok ellen. Revelio: Felfedő varázslat. Lerántja a leplet a rejtett dolgokról, emberekről.
Két oldalról kapom az áldást és kicsit kétségbeesett fejjel pillantok vissza rájuk. - Mit kellett volna csinálnom? Hagyni, hogy azok a lányok ott várjanak amíg pénzért megerőszakolják őket? Minél előbb vissza akartam jönni, hogy megnézzem veletek mi történt. - magyarázkodom, de hiába, igazából igazuk van. Elködösítette a gondolkodásomat, hogy minél előbb biztos akartam lenni, hogy velük minden rendben, így a lehető leggyorsabban “lezavartam”, hogy minden lány kimeneküljön, nem törődve annyira a következményekkel. De a gyutacsok igazán nem olyan erősek, hogy most kapásból ránk omoljon minden, ha minden jól megy… de persze nem megy minden jól. Próbálom tartani, de a lánynak sikerül megharapnia még a lélekcsere előtt és halkan felszisszenek, bár a könnyem nem csordul ki - legalább is nem emiatt, hanem inkább az idegességtől, hogy küzdenünk kell a frissen visszakapott hugunkkal és még le is lettem szidva -, de határozottan fáj és a fájdalom arra biztat, hogy még keményebben fogjam. Amikor előbújik az a kis valami már egyértelműen olyan, mintha a merengőkbe belemártott emlék lenne, Sasha emlékei, talán ezzel Sasha valódi lénye is, ami egészen elképesztő, még sosem láttam ilyesmit. Persze nehéz lenne nem észrevenni, hogy mi csusszan ki, és amikor Lioneah akcióba lép, hogy az ajtóhoz egy robbanóbájitalt vágjon én szinte a karomba veszem az elernyedő lányt és egészen addig, míg Nicolas fel nem akarja nyalábolni, hogy cipelje, csak ölelem, takarom a robbanás pora és törmeléke elől és ringatom, hiszen… Hiszen ez most már TÉNYLEG Sasha, akárki is volt az az Ashley, a másik féreg, kikerült belőle. Kell néhány pillanat, míg leesik, hogy én vagyok éppenséggel az, akinek nem pátyolgatni kéne Sashát, hanem a rúnákkal foglalkoznia, hiszen már a mesterszakot koptatom és ereklyevadászként beható ismereteim vannak az ilyen mágikus csapdák elméletével, viszont amikor talpra állok a földről térdelésben újra belémhasít a fájdalom és szinte meglepetten dörzsölöm meg a kezemet és emelem fel a csuklómat. - A harapás… elfertőződött. - nyögöm ki, már megint egy baklövés, már megint én vagyok a leggyengébb láncszem. Otthon, négy fal között mindent kézben tudtam tartani, legalább is a lehető legjobban, de itt egyszerűen a tapasztalatnak a hiánya őrjítő hátrányba taszít, még úgy is, hogy csak én nem veszítettem el a mágikus képességeimet. A mosómedvém újra elkezdi Sashát gyógyítani, ezúttal a lány nem tud ellenállni Nicolas karjaiban és talán magához is tér tőle, de amellett, hogy éppen elfertőződik a sebem és meg kéne nézni a rúnákat is, már a pálcámat is használni egy kicsit sok lenne. Végignézek a falakon és ha ez egy sorosan kapcsolt rúnafolyam, akkor megpróbálom még azelőtt megtörni, eltörölni a még nem aktiválódott jeleket, mielőtt a mágia körbefut a falakon, ha nem, akkor értelmezni az írásokat és megkeresni a kiskaput, mert mindig van kiskapu. Érzem, hogy gyengülök, hogy terjed a harapás, de nem én vagyok az első, hanem az, hogy a többiek kijussanak, mert… Csak ez a fontos. Szóval a rúnákkal törődök egyelőre, nem magammal és nem is a többi lány lelkét tartalmazó fiolákkal, bár az is érdekes lehet, de az első a rúnacsapda.
// Fogalmam sincs mit látnak pontosan, nem tudom mi számíthat, szóval: Intelligencia: 25 pont Varázserő: 35 pont Rúnaismeret: 35 pont
Familiáris cselekvése, Sashára: A familiáris gyógyító erővel bír, reális keretek között képes rá, hogy gyógyítson valakit (nem csak a gazdáját), de ez kiveszi az erejét, utána pihennie kell, nem tudja használnia képességeit. Amennyiben valakit halálos sérüléstől ment meg ő maga pusztul el helyette.//
Ez az este a lehető legbizarrabbul alakul eddig. Ráadásul Selene állapota miatt is van okunk aggódni. Bár az határozott megkönnyebbülés, hogy fel tud kelni, és képes a fájdalmat is elnyomni egy gyógyító amulettel, de ennél komolyabb azért az állapota. Előbb vagy utóbb rendes gyógyító is kelleni fog neki, velem ellentétben. Ha pedig még jobban megsérül, úgy hogy észre sem veszi, akkor egyenesen a halálba is gyalogolhat. Ez pedig jelenlegi helyzetünket tekintve igen aggasztó. - Add ide a puskát. Én intézem vele az ellenséget, tiéd a rúna hatástalanítás. - vetem fel, és ha átadja a társnőm a nyílpuskát, akkor magamhoz is veszem. A rúnákkal nem vagyok nagy segítség sajnos. Egyenlőre óvatosan haladunk befelé. Az izmaim megfeszülnek, ahogy a tekintetemmel mindenütt ellenséget keresek, és készenlétben állok a hatástalanítására is, ha valahonnan felbukkanna. Néha persze hátra fele is nézek, nehogy onnan lepjenek meg újabb farkasok. Eszembe jut ugyan, hogy el kéne torlaszolni a bejáratot, de akkor hol, és hogyan jutunk ki? Vélhetően sehogy, és sehol, hacsak nem egy komplett barlangrendszerbe sétálunk, aminek van más kijárata is. Mit meg nem adnék most Shanna vagy Jake familiárisáért, akit előre küldhetnék felderíteni. Nekem is meg kell próbálni megidézni egyet! De ezt a problémát akkor, ha a mostanit túléltük. Inkább az jut eszembe, hogy biztosítani kéne a bejáratot. Így visszafordulva egy percre olyan bűbájt szórok a barlang bejáratára, ami egy üvegfalhoz hasonló képződményt hoz létre. Aki kivülről akar behatolni gyakorlatig egy átlátszó falba ütközik. Ellenben, ha mi akarunk kifelé menekülni, azt minden további nélkül megtehetjük. - Fedeztem a bejáratot, de nem ártana igyekeznünk. - sürgetem meg egy kicsit Selenét a rúnákkal való piszmogásban.
//Üvegfal bűbáj: Kitalált bűbáj. Egy területen átlátszó kemény falat hoz létre. Befelé nem lehet áthatolni rajta, ellenben kifelé akadálytalan mozgást biztosít. Mivel szilárd fal, ezért természetesen kívülről is meg lehet törni néhány faltörő vagy robbanó átokkal, ha ismerik a megfelelőt.//
Csak egy csúnya nézésre futja Sera szavaira, amikor le akar állítani minket. Nem járnánk jól, ha elengedném ezt a valamit, ami úgy néz ki, mint Sasha. Még csak azt sem tudhatjuk, hogy nem szimpla százfűlé főzet mögött rejtőzik valaki, úgyhogy eszem ágában sincs lazítani a szorításon és szerencsére, amikor Nick megérkezik ő is a hűvös logikát választja, ami segít a nővéremet is meggyőzni, hogy ez bizony nem Sasha, vagy legalábbis tuti, hogy nem teljesen. - Semmiben sem lehetünk biztosak, de nem adtál időt, hogy ezt jobban átgondoljuk. - húzom el a számat. Sajnos egyet kell értenem a bátyánkkal. Bár én mondtam, hogy gyújtsuk fel a helyet, na de nem gondoltam, hogy úgy, hogy mi még nem indultunk el kifelé. Sera nem tudhatta, hogy megtalál-e és mégis elkezdte a folyamatot, mindezt úgy, hogy varázsolni se tudunk ketten. Azt hiszem be kell látnunk, hogy elég nagy szarban vagyunk, de most próbálok csak arra koncentrálni, hogy lefogjam a most már nagyon erősen újból ellenálni kezdő húgunknak látszó valamit. Az az izé a szájába kerül, és amikor érzem, hogy a mozgása elernyed és látom, hogy kijön a szájából egy másik olyan izé azonnal elengedem és a táskámba nyúlok, hogy a még fel nem használt robbanó bájitalt vágjam az ajtónak és egyben annak a kis izének, ami ki akar slisszolni alatta. - Nyakakat behúzni! - kiáltom el magamat. Elég messze tőlünk az ajtó, a robbanó bájital is egy koncentrált cucc, tehát az ajtóra és a közvetlen környezetére hat, hátha sikerül kijutni és egyben megsebezni azt az izét is, ami Sashában volt. A rúnák nem feltétlenül az én asztalim, bár nem vagyok rossz annyira belőlük, mint ahogyan a bájitaltan is elméletibb tantárgy, de nem ez a legfőbb erősségem, úgyhogy meghagyom a többieknek. Inkább, a falat vizsgálom meg ott, ahol az ajtó volt, amennyiben a robbanó bájital nem ért el semmiféle hatást.
Miközben dulakodunk az álhugival, örülök, hogy Lioneah-t nem kell győzködnöm, ő a múltjából kifolyólag amúgy is gyanakvó típus. Seraphine ellenben óbégat, de nem érünk rá csititgatni, csak sürgetően pillantok rá, hiszen a mardekáros huginak nincs több keze, nekem pedig bele kell ügyeskednem a kicsi a szájába a cseppet sem megnyugtató kinézetű férget. Legalábbis ez a tippem, remélve, hogy ezzel nem ártunk még jobbat Sashának. Mindenesetre Seraphine is feleszmél, immár hárman gugolunk a szőkeség mellett, vagy éppen rajta, a csattogó fogak között pöccintek egyet, mire a giliszták helyet cserélnek a fényesség közepette. Nincs energiám még eltaposni a menekülőt, de Sashát sem tudom most életre pofozni. Inkább hatalmas szemekkel meredek a nagyobbik nővérre. – Felgyújtottad? Sera.. menekülés közben gyújtunk fel dolgokat, nem előtte.. – Mordulok fel fájdalmasan, ha ezt Shanna hallaná, minimum forgatná a szemét. A menekülőutat meg lehet tervezni, de elterelés céljából romba dönteni mindent, komoly öngól. Mindenesetre már nincs más választás, Sasha dereka és combja alá nyúlok, hogy felemeljem, a hugiknak kell megtalálni a kiutat, amíg én cipekedek. Jó erőben vagyok, noha huzamos ideig még ötven kilót se könnyű cipelni. – Kint az udvaron van egy kristályokkal teli épület. Tönkretettem, amit lehetett, ezért nem értem, hogy ezek most hogy aktiválódtak megint. Viszont az önmegsemmisítő nem jár, úgyhogy legalább abban van időnk. Már ha nem ég ránk a ház.. – Csóválom a fejemet, de ez most nem az a pillanat, amikor úgy komolyabban érdemes siránkozni. A vállamon a tértágított táska, alapvető auror varázsszerek vannak benne, illetve Lioneah robbanó bájitala, na meg a férgekkel teli tartályok. – Nézzetek bele, hátha eszetekbe jut valami. A rúnafejtés sose volt a kedvencem, de azért nézzük meg. – Bólintok a lányoknak, s karomban Sashával én is odaállok, hátha találunk valami logikus ismétlődést, hogy mit kéne nyomni, vagy szétrombolni ahhoz, hogy megnyíljon a kijárat.
Az ál-Sasha – amint észreveszi a Nicolas kezében tartott tartályt – minden óvatosságát félredobva próbál meg kitörni Lioneah szorításából, sikertelenül. A szája szétfeszítése nem pont a legegyszerűbb, hiszen próbál védekezni, ha más nem, megharapni Seraphine kezét, nehogy sikerrel járjon a trió terve. Egyértelműen küzd valami ellen, szóval az üvegcsében helyet foglaló lény értelemszerűen komoly hatást gyakorol(hat) a lányra. Már nem próbálja meg elhitetni magáról, hogy ő az igazi Sasha, minden energiáját a szabadulásába fekteti. Jobbra-balra vergődik, igyekszik a száját is összecsukni, azonban Sera ellen esélye sincs. Amint a tartály kinyílik, a gilisztaszerű lény kékesfehér csillogás keretében száll a szőke lány szájába, miközben onnan egy másik giliszta távozik, egyértelműen menekülőre fogva a dolgot. Az ajtó felé kúszik, a lehető leggyorsabban maga mögött hagyva a termet. Kicsusszan az ajtó alatt, miközben világossá válik számukra, hogy a tartályban a lányok igazi lelke foglal helyet. Az undorító lény csupán egy álca volt, figyelemelterelés, hiszen eddig nyilvánvalóan az helyettesítette Sasha lelkét és irányította a testét. A szőkeség ezek után elernyed, majd elveszti az eszméletét. Eközben azonban az épület hirtelen lezárja önmagát. A kijáratokon mágikus pajzs jelenik meg, hiszen a robbanás zaja értelemszerűen felhívta a figyelmet arra, hogy itt valami nem stimmel. Mindenki más biztonságban van odakinn, ők azonban benn rekedtek, Sasha pedig öntudatlanul hever a padlón, szóval az ő segítségére nem számíthatnak egyhamar. Ha körbenéznek, nem látnak kijáratot, amin át távozhatnak. A falakon hirtelen rúnák fénylenek fel, a védekező mechanizmust elindító képletek. A kérdés már csak annyi, hogy milyen reakciót indítanak el, ha valamelyikben kárt tesznek?
Sera dobj 2 db tíz oldalú kockával. 1-50: Sasha sikeresen megharap, ezzel sebet ejtve rajtad, ami minden képességed ellenére is fáj és rohamtempóban terjed, szóval ellenszert kell keresnetek. 51-100: Nem tud megsebesíteni
Ansley, Janette & Selene
Őrök nincsenek, a vérfarkasoknak nyilván valami más dolguk akadt, hiszen a barlangot teljes mértékben őrizetlenül hagyták. A rúnákat azonban aktiválták annak érdekében, hogy idegenek ne mehessenek a foglyok közelébe. Selene és Janette tehát jelenleg egy aknamezőn lépked befelé, ami Ansley-t csak azért nem repítette korábban a levegőbe, mert akkor ki voltak kapcsolva, mivel az őrök odabenn voltak. Lassan haladnak előre, hiszen lépten-nyomon robbanómágia helyezkedik el. A hatástalanításuk gyorsan megy ugyan, de talán jobban járnak, ha néhányat kihagynak, hiszen a vérfarkasok bármelyik pillanatban visszatérhetnek, amit talán nem ártana valamilyen módon megakadályozni és lezárni a bejáratot. Selene érzékelése egyelőre nem hagyja cserben, tisztán érzi, merre vannak a vérfarkasok. Egyelőre ide-oda lófrálnak a barlangon kívül, minden bizonnyal a halott társukat keresve. Ez a képesség azonban annál inkább tompul, minél beljebb haladnak, egy kis idő múltán pedig mintha teljesen elvágták volna. Már csak a foglyok mágikus erejét érzékeli és Ansley-ét, semmi mást. A védelmi rúnák, melyeket Ansley a földbe helyezett, működésbe lépnek, egy látható, aranyszínű pajzsot létrehozva egymás között, ez azonban igencsak gyéren pislákol. A barlang ezek szerint valamilyen szinten a mágiát is blokkolja, még ha nem is teljes mértékben teszi azt. A kis pajzs igencsak pislákol, így joggal merülhet fel benne az a kérdés, hogy jó ötlet lenne-e bárkit is elindítani rajta? Ki tudja, kinél mondja fel a szolgálatot, már ha egyáltalán hatásos ilyen mértékben. Elvégre, a robbanó mágia teljes mértékben működik, az Ansley által felállított pajzs azonban nem. A férfinak azonban eszébe juthat, hogy a vélahaj mágikus erővel rendelkezik és az talán megerősítheti a védelmet. A kérdés már csak annyi, hogy hány szálat kell összegyűjtenie annak érdekében, hogy biztonságossá erősíthesse a pajzsot?
Határidő: 12.12. Következő mesélői hsz.: 12.13. Lizzy
Amikor végre helyre jövök egy afféle elpusztíthatatlanság érzés jár át; mintha megölhetetlen lennék. Valószínűleg, ha kicsit jobban észnél lennék, akkor ez megijesztene, de jelenleg csak alaptalan önbizalommal tölt el. - Tudom. Ott van bent. – Mondom magabiztos mosollyal a barlangfelé mutatva. A vámpíroknak, vérfarkasoknak, sellőknek, véláknak és minden varázslénynek más és más rezgése van. Akárcsak a varázslóknak csak nálunk például sokkal pontatlanabbul tudom ezeket megkülönböztetni. Tehát egy varázslóról meg tudom mondani, hogy találkoztam-e már vele valaha, de egy varázslényről nem esik le, hogy most akkor véla, vámpír vagy bármi más-e. Szóval bonyolult, de jelenleg olyan, mintha Felix Feliciszben fürödtem volna, így nincs szükségem külső megerősítésre, mert a bizonyosság belőlem fakad. Bal kezembe átveszem a pálcámat, így nem fogok tudni támadni, de az is elég, ha védekezek, hiszen jobbomban ott van a nyílpuska csőre töltve egy mérgezett nyíllal. - Akkor intézem a rúnákat, mérd fel az ellenséget. – Adom ki a feladatot amint meglátom, hogy több szintes akadálysorozaton kell áttörnünk. Úgy érzem magam, mint az a filmes kalandor abban a régi mugli filmben, amit apa minden otthon töltött estéjén megnézetett velünk. Kalapja is volt, meg ostora! Nagyon menőn nézett ki mindig és a zenék is olyan izgalmasak. Ha tudok akkor közelebb megyek az egyik robbanó rúnához és minden tudásomat felhasználva megpróbálom hatástalanítani.
A tervem sikerül, elővigyázatosan kommandózok ide-oda, hogy lerakjam a kis robbanó magigyutacsokat és amikor felrobbannak és lángba borul az épület a lányok maguktól menekülni kezdenek. Még ha szét is szakadtunk, még ha nem is tudok többet tenni, nem lesz itt semmiféle szertartás, az biztos. Legalább is időt nyertem ezzel arra, hogy visszasiethessek Liohoz. Körülbelül egyszerre érkezünk meg Nicolassal és találunk a dulakodó húgainkra, belőlem pedig egy kicsit felhördülve szaladnak ki a szavak, egy pillanatra földbegyökerezett lábbal, mintha még mindig kicsik lennénk és valami játékon vesztek volna össze gyerekként, hiszen Lio nem volt az osztozkodás mintaképe. - Sasha! Lioneah! Hogy mondhatsz ilyet, persze, hogy ez Sasha. Hagyjátok abba… - folytatnám, de nem lehet csak úgy félrevezetni olyan embert, aki eddig is gyanúsan tekintgetett a húgára és most is nyilvánvalóan hazudott nekünk és szándékosan hozott minket rossz terembe. Ellenben annyira meghatja a szívemet, hogy eszemben sincsen feladni a reményt, hogy a húgunkról van szó, szóval ha Lio ártani akarna neki, és nem csak lefogná, biztosan közbeavatkoznék és leszedném róla, de nem így van. Odasietek azért, a másik oldalukra térdelek, mint Nicolas, és kitágult szemekkel nézem, ahogy előkerül az a valami a tégelyből. - Sietnünk kell, felgyújtottam az épület, mindenki elkezdett kimenekülni, de nekünk is ideje lenne. - hadarom, miközben Lioneah a húgunk karját-lábát próbálja lent tartani, a bátyánk pedig azt tervezi, hogy beleejtse a lényt. Még soha nem láttam olyasmit, hogy egy ilyen férget jó ötlet lenne emberbe tenni, így megszállni szokták a boszorkányokat és nem felszabadítani az agyrém alól, szóval nagyon is vannak kételyeim. - Biztos vagytok benne? Nem ezzel fogjuk végleg elveszíteni, ugye? - kérdezem egészen elfúló hangon, de a magabiztos tekintetekre pillantva végül bólintok, bíznom kell bennük, hiszen ők is szerették, ők is szeretik, egy család vagyunk, a legjobb tudásunk szerint intézzük ezt a helyzetet. Tehát míg a familiárisom az ajtót figyeli, hogy ne lephessenek meg minket, addig ahogy Lioneah kérte Sasha fölé hajolok, és akármennyire fáj, ha fájdalmat okozok neki, de határozottan feszítem szét a száját, hogy az ajkaimat összepréselve végignézzem, hogy az a valami Nicolas üvegcséjéből belecsusszanjon.
Sosem a mély együttérzésemről voltam híres. Nem mellékesen fordított esetben mennyi együttérzés lenne farkas barátunkban? Ő nem titkoltan akart végezni mindkettőnkkel. Így csak azt tettem, amit kellett a jogos önvédelem érdekében. Ha ő meg akart ölni, akkor ugyan hogy várhatja, hogy mi majd megmentjük az életét? Hahh. Inkább Selene állapota ami most leköt. Nem vagyok egy kifejezett gyógyító alkat. Most mégis ebbe a szerepbe kényszerülök. Talán mégis jobban kéne figyelnem annak az átkozott Rennesnek az óráin. Viszont amikor a társnőm magához tér, akkor határozottan megkönnyebbülök. Ámbár igazából akkor, amikor már sikerül olyan állapotba hozni, hogy fel is tudjon kelni. Nem lenne jó elveszíteni az egyetlen szövetségesem ebben az egész katyvaszban. A Selenetől kapott amulettet egyszerűen zsebbe csúsztatom, és egy hálás biccentéssel mondok köszönetet. Ez valóban hasznos lehet még. Innentől elég nyilvánvaló, hogy osztoznunk kell az erőforrásokon. - Nyugi. Először mentsük ki a vámpír fiút. Kellenek a szövetségesek. Aztán mielőbb rendes orvosi ellátásra lesz szükséged. Ha ez megvan, akkor kideríthetjük a többit. - vetem fel a lány felé, miközben a kezébe adom a földről összeszedet nyilait. A kezembe pedig készenlétben ott a pálcám. Elég volt mára a meglepetésekből. Noha sejtelmem sincs, hogy még mi minden várhat itt ránk, ezen az elátkozott helyen. Ugyanakkor ha Selene nem áll meg, vagy nem gondolja át jobban a dolgot, akkor egyszerűen követem. Bármiért, és bárhova is indul. Nem most fogom elveszíteni a lányt. Amennyiben Selene úgy dönt, hogy segítsünk a srácnak, akkor viszont igyekszem gyorsan felmérni a környezetet, és helyzetet úgy általánosságban. Hány fogva tartó van, hogy helyezkednek el? Ha pedig meglátom a robbanó rúnákat is azok hatástalanításán kezdek agyalni. Sajnos nem vagyok egy rúnamágus zseni. Sőt. Elég kevéske alapvető tudásom van csak a témában, ami talán egy RBF-re lenne elég, vagy arra sem. Így inkább pálcával a kezemben készenlétben, de ezúttal átadnám a kezdeményezés jogát White-nak. De akármibe is fog, abban a legjobb tudásom szerint igyekszek segíteni neki. Ereklyevadász szakon neki ebben mégis nagyobb jártassága lehet. A rúnaismeret terén tuti.
Nem vagyok gonosz, csak épp máshogy formált az élet, mint a testvéreimet. De ettől még nem tennék meg bármit, csak épp ez az agymosott Sasha nagyon nem tetszik nekem és ha választanom kell magam, a testvéreim és közte, akkor tuti, hogy nem őt választom. Hogy csak üres fenyegetés volt-e, amit mondtam azt ugye nem tudhatja, talán még én magam sem tudom, de valószínűleg ha tényleg cselekednem kellene, akkor itt hagynám a francba, hogy ráomoljon az épület és inkább Serát és Nicket keresném meg, hogy kijussunk. - Látszik, hogy nem ismersz... hugi. - de persze már sejtem, hogy nagyon nem ő az. Hogy valamit csináltak vele, vagy ennyire kimosták az agyát azt nem tudom, de nem is érdekel ebben a pillanatban. Szerencsére végre abbahagyja az ellenkezést, így elég csak lefogva tartanom, amíg kitalálom hogy mi legyen a következő lépés. Addig viszont már nem jutok el, hiszen megérkeznek a testvéreim is sorban egymás után. Gőzöm sincs, hogy ők mit látnak a jelenetből, de annyira ismerem mindkettejüket, hogy már kint is gyanakodtak Sashára. Sera az egyetlen, aki esetleg elérzékenyülhet annyira a jelenet láttán, hogy megpróbál rábeszélni, hogy engedjem el szegény Sashát, viszont ő sem hülye, hogy csak úgy akármit benyeljen. Tartom tehát a kezeit, amikor betoppan Nick is a képbe. A hergelő szavakról tudomást sem veszek. Nem merült fel bennem, hogy csak úgy végezzek vele, maximum ha döntéshelyzetbe kerültem volna, hogy ki jusson ki innen, akkor szemrebbenés nélkül itt hagyom a francba. - Nem tudom, hogy mennyire mosták ki az agyát, de vagy nagyon, vagy ez nem Sasha. - pillantok hátra a többieknek címezve a szavaimat. Szerencsére a bátyámat nem kell komolyabban győzködni, mert valami üvegcsével érkezik és benne valami igen fura izével, amire azért kissé ráncba szalad az orrom feletti rész, de nem vagyok olyan nyafka típus, hogy ki is mondjam, hogy elég undorítóan néz ki. - Sera, tiéd a megtisztelő feladat, gondolom úgyis megpróbál majd ellenállni. - én maradok továbbra is a helyemen, azzal segítek a legtöbbet, ha nem tud ellenkezni, de nincs több kezem, hogy még a száját is szétfeszítsem. Fogom tehát továbbra is a két karját és a csípőjénél ülve nem nagyon hagyom, hogy mocorogjon. Sera feladata lesz, hogy szétfeszítse a száját.
Még véletlenül sem aktiválom az önmegsemmisítő készüléket. Fogalmam sincsen ugyanis, hogy meddig kell bent lennünk, és hogy mindenkit ki tudunk-e menekíteni időben. Nem is nyúlok hozzá, hogy még véletlenül se tegyem tönkre, amivel működésbe hozom, remélhetőleg más sem teszi. Inkább futólépésben sietek befelé, ahova egy robbanás is kísér. Lányok menekülnek hátul, nem lépek közbe, csak a testvéreimet keresem. A mugli órámra pillantok, nagyjából három percen belül távoznunk kell, hiszen ha valaki robbantgat, akkor nem fog itt leállni, vagy ha általam kikapcsolt védelmi rendszerek omlasztják össze az épületet, az csakhamar ránk dől majd. Kézbefogom Lioneah robbanó bájitalát, a saját pálcámat pedig elteszem, nem kíséreletezek vele. A folyosók egyikén megpillantom Seraphine-t, mellé zárkózom fel, hogy a nyitott ajtón át lássuk, hogy mi is van bent. Egy pillanat töredéke alatt átlátom, hogy nem Lioneah itt a gonosz, ez az Ashley-Sasha eddig is gyanus volt, a nevével felcimképezett kukac tartály talán választ is ad mindenre. – Ez nem Sasha. Feszítsétek szét a száját. – Nekem mindegy, hogy Lioneah rajta ül, és Seraphine feszíti a szöszi száját, vagy ahogy sikerül. Odagugolva kapom el a gilisztát tartalmazó tartályt, és elsőre csak odatartom, felnyitva a fedelét, hátha a gyűrűféreg átugrik, ilyesmi. Ha nem, akkor én magam öntöm „Sasha” torkába. Bárki is birtokolja most a testét, ideje távoznia. Ha a giliszta így nem menne, hátha a test közelsége enged valami bónusz mágikus lehetőséget, hogy más módon válljanak egyé. Teszem azt, a szemgolyóján keresztül. Aztán időnként nézem a kijáratot is, ha kész a művelet, akkor már csak a hatást kell várni, és elhúzni a csíkot. Most valahogy a többi lány, akik itt ragadtak, nem is izgatnak, noha az összes tartály nálam van.
Nicolast semmi se akadályozza a tervében, egy őr se bukkan fel a teremben vagy annak a közvetlen közelében. A madame nyilván úgy véli, hogy a két férfi tökéletesen alkalmas arra, hogy kiszűrjék a gyanús elemeket. A rúnák felvillannak, majd elhalványulnak, ezzel is jelezve a griffendéles számára, hogy néhány kisebb biztonsági bűbájt sikerült hatástalanítania. Kifelé menet észrevehet még egy önmegsemmisítésre parancsot adó kristályt is, amely körül nincs búra, szóval bármikor működésbe léptetheti, ha úgy gondolja. A kérdés már csak annyi, hogy mennyi idejük lenne a menekülésre és vajon miért nem vontak e köré is pajzsot? A fiatal auror is akadálytalanul veszi célba a főépületet, majd pont egy robbanás hangjára ér oda. Kintről még annyit láthat, hogy az épület egyik hátsó kijáratán pánikolva távoznak a fiatal lányok, de a húgai nincsenek köztük. Belépve csatlakozhat Serához, aki pont akkor nyit be a lenti terembe, ahol Lioneah és Sasha tartózkodik éppen. Nicolas is a lány segítségkérő tekintetével találja szembe magát, kívülről pont úgy néz ki, mintha Lioneah támadta volna meg őt mindenféle ok nélkül. A lány arca és tekintete kétségbeesett és riadt, mintha rettegne a középső nővértől.
Lioneah
A szőke lány már készül a második ütésre, bár erre nincs ideje, mivel Lioneah pillanatok alatt cselekszik. Sasha hátravágódik, miközben az arca komoly grimaszba vált át, amely teljesen idegen a szőkeségtől. Egyértelműen nem az, akinek kiadja magát, ezt már Lioneah is észreveheti. A fizikai ereje teljes mértékben ellent mond az alkatának, igen erősen vergődik, miközben a lány a csípőjén foglal helyet és próbál kiszabadulni. Ez azért igen komolyan megizzaszthatja az ellenfelét is. - Lenne szíved bántani azt, akit egyszer már elvesztettetek? - kérdezi az a valami, ami a földön hever, immár teljes mértékben feladva a küzdelmet. Már nem próbálkozik a szabadulással, egyszerűen csak egy gonosz mosollyal szemléli fogva tartóját.
Seraphine
Sera nem botlik semmiféle akadályba, hiszen nagy járkálás nincs a közelében, a lányok nem mennek ki a folyosóra. A gyutacsokat sikerül mindenhol elhelyeznie, majd azok működésbe is lépnek és szinte pillanatok alatt okoznak akkora hangzavart és kárt, hogy a lányok ösztönösen menekülni kezdjenek az épületből. A tetőszerkezet nem sérül meg, gerenda se potyog a magasból, de akkora a por és a füst, no meg kisebb törmelékek is akadnak, hogy ez már bőven elég a pánikhangulathoz. Nagyon terelgetni se kell a hölgyeményeket, elindulnak ők maguktól, a kijárat irányába. A lány tehát sikerrel jár, majd visszaindul oda, ahol a két húgát hagyta. Benyitva annyit láthat, hogy Lioneah háttal ül neki, Sasha csípőjén elhelyezkedve, a kezeit lefogva, miközben a halottnak hitt húguk sír a fájdalomtól és könyörög a nővérének, hogy engedje el. A Lió alól szabadulni próbáló lány Sera szemében egyértelműen Sasha. A kishúguk, akit elvesztettek, majd ismét megleltek, most pedig Lioneah akarja valamiért eltenni az útból.
Lioneah
A barna hajú lány azonban továbbra is egy gonosz, számára teljesen idegen valamit lát a húga helyén. A teste Sasháé, de a tekintete és a szavai egyáltalán nem emlékeztetnek a lányra. Tágra nyílt szemekkel mered Lioneah felé, miközben arcán ördögi vigyor ül. - Öld csak meg! - biztatja fennhangon. - Végezd ki!
Janette és Selene
Janette bűbája sikeres, a férfi némán szenved tovább, miközben az arcára tisztán láthatóan kiül a fájdalom. Könyörgő mozdulattal nyújtja a lány felé a kezét, hátha ő megkönyörül rajta, de amikor látja, hogy erre semmi esélye sincs, lemondóan ejti azt vissza a sebére. Selene magához tér, a mardekáros lány bájitala pedig teljes mértékben hatásos. A fájdalma megszűnik, noha a seb továbbra is ott éktelenkedik a hátán. Igen súlyos állapotba kerülhet, ha nem kap minél hamarabb orvosi ellátást. A kötöző bűbáj elállítja a vérzést, amivel nyernek némi időt maguknak. Ansley azonban fogságba esett, neki is segíteniük kell. A főzet, a talizmán és a varázslat segítenek annyit a lányon, hogy képes legyen mozogni és senkit se hátráltasson. Ugyanakkor azonban ennek is megvan a maga kockázata. Ha komolyabban megsérül és nem veszi észre, minden bizonnyal meghal. Óvatosnak kell tehát lennie, minden mozdulatára fokozottan ügyelnie kell annak érdekében, hogy ne essen komolyabb baja.
Ansley
- Értékesebb? - vonja fel a szemöldökét a férfi, akivel Ansley beszél, majd igencsak érdeklődő pillantásokat vet a hátizsákja felé. Nyilván sejti, hogy a vámpír dolgai csakis abban lehetnek elrejtve. Mindenesetre, csak megcsóválja a fejét, ezzel is jelezve, hogy egyelőre nem áll szándékában alkudozni. Nyilván az arany sokkal fontosabb a szemében, mint akármi más, amivel a fiú szolgálhat. Fütyörészve fordít hátat neki, majd sétál el, mint aki jól végezte dolgát, bár előtte azért kap még egy vizslató pillantást Ansley hátizsákja. - Képzeld, nem! - vágja vissza a nő, továbbra is a rémült kislányt szorítva magához. - Kifejezetten vélákra vadásznak, felkészültek ellenünk. Valamivel lefedték a barlangot – néz körbe bizonytalanul. Odakinn egyértelműen fölényben lett volna, de itt Ansleyre se hat a bája. A Demonstrate sikerrel jár, a földbe arany színnel izzó rúnák vannak karcolva, amelyek robbannak, ha valaki rájuk lép. A kijutás tehát nem egyszerű, minden bizonnyal akkor is működésbe lépnek, ha valaki a megsemmisítésükkel próbálkozik. Ansleynek tehát más megoldást kell keresnie a kijutásra vagy megvárnia a segítséget, amely vagy érkezik perceken belül, vagy nem. A hátizsákja azonban rejthet néhány hasznosabb holmit is...
Határidő: 12.05. Következő mesélői hsz.: 12.06. Lizzy
Azt szokták mondani, hogy a tudatalattinkat mi alakítjuk, csak éppen nem tudatosan. Értelemszerűen, mert ha tudatosan alakíthatnám, akkor biztosan nem a Minisztériumban lennék nyolcévesen. Már arra sem emlékszem, hogy mikor és miért voltam ott, de arra igen, hogy hirtelen egyedül voltam a fekete falak között. Kilométereken keresztül a rideg üresség. Egy hangot se hallani, csak a fülemben dobogó pulzusom biztosít arról, hogy még élek. Ez még nem a vég. Zihálva indulok el, ki tudja merre, csak el az állandó bizonytalanságtól, magánytól futok előre a semmibe. Egyik zaklatott lélegzetvétel után olyan éles fájdalom hasít hátamba, mintha valami félbe akarná vágni a gerincoszlopomat. Ordítva nyitom ki a szemeimet, de nem tudok kipréselni magamból egy hangot se. Ijedten ugrálnak a szemeim az elterülő ember és Janette között. Alig hallom a szavait összekoccanó fogaim zajától, de azonnal megértem mit is akar. Szomjasan iszom azt a pár kortyot, de egy darabig semmit sem érzek a hatásából. Sőt talán még jobban is fáj, de lehet az a fertőtlenítő vagy a kötözés. Nem is tudom. Pár pillanatig újra elhomályosodik a világ és újra visszatérek a végtelen folyosóra. Nemnemnem…Innen elmegyünk most. S mintegy varászütésre minden bajom elmúlik. Egy varázslattal átszőtt világban élünk, mégsem tapasztaltam még ilyet soha. Mindig érzékeny voltam a bájitalokra, egyszer megittam egy felpörgető bájitalt a Mungóban, mert pár napig fáradt voltam és három napig nem aludtam… - Már jól vagyok. – Mondom Troopsnak mielőtt felkelnék. Mintha csak elbotlottam volna, leporolom magam és előkeresek egy fájdalom csillapító talizmánt. Anyám gyártja ezeket amióta eltűntem és minden kabátomnak tele tömi az egyik zsebét. Általában olyan migrén ellen szoktam használni, ami már megvakít a fajdálmával, de ehhez is jó lesz. Tartós és hatékony cuccok. Az egyetlen hátránya az, hogy észre sem veszed, ha felszakad egy sebed, s a csonttörés is sokkal kevésbé fáj. Megkockáztatom a dolgot, hiszen segíteni jöttünk nem koloncnak. – Tessék. Rövidtávon jó megoldás. – Nyújtok egy másikat a lánynak. Ezenkívül már csak kettő van nálam, s mint mindennek ezeknek is van szavatossági idejük. Talán 1-2 óráig még talpon tudok maradni, majd meglátjuk. - Siessünk, nincs sok időnk. – Magamhoz hívom a nyílpuskát és a nyilakat egy Invitoval*. Lenézek, de nincsen ott már senki, ellenben az a gyanús barlangbejárat egészen hívogató. – Van egy tippem hova kell mennünk. – Nézek vissza a zöld hajú lányra meglepő jó kedvvel, majd el is indulok. Nem vicceltem, tényleg sietnünk kell. Kéznél tartom a nyílpuskát, mert ugyan kótyagos vagyok egy csöppet, de célozni még álmomban is tudok, nemhogy egy giga hátsérüléssel, gyógyító bájitallal és fájdalomcsillapító amulettel. Még a muglik maratonját is lefutnám, ha az belefér 2 órába.
//*Invito - Begyüjtő varázslat Selene mamájának amulettjei/talizmánjai; hetekig készül egy, gyógytó rúnákkal és bájitalos áztatással. Kb. olyan, mint amikor ez izom húzódást vagy zúzódást bekensz egy szteroidos oldattal és egy bizonyos ideig megfeledkezel a sérülésről.
Azt hiszem ez a kiruccanás nem fog életem legjobb pillanatai közé bekerülni. Sőt. Vérfarkasokkal verekedni egyáltalán nem képezte a terveim részét. Tulajdonképpen semmi sem képezte a terveim részét, ami itt folyik. Mondanám, hogy nem figyelmeztettek az eshetőségekre, de nekem szokás szerint makacsabbnak és önfejűbbnek kellett lennem mindenki másnál. Így nincs választásom, telibe dobom az altatós üvegcsével vérfarkas barátunkat, sajnos azonban csak részleges sikerrel járok. Bár eléggé belassulnak a reflexei, azért a dühödt vagdalkozásból nem ad lejjebb. Nekem pedig nem sikerül kellő gyorsasággal kitérni minden csapása elől. Szerzek néhány kisebb-nagyobb vágott, karmolt sebet, mielőtt az átkom betalálna. Nekem pedig szükségem van néhány másodpercnyi levegővételre, ahogy a fickó ismét emberré alakul egy hatalmas vágott sebbel a hasán. Remek. Észreveszem a nyilakat a földön. De úgy döntök a legegyszerűbb megoldást választom. Hagyom elvérezni a dögöt ott ahol van. A nyilak jók lesznek később is. Nem pazarolunk felszerelést. Segíteni sem akarok. Azért még egy Silencio-t ráküldök, hogy csak némán nyuvadjon ki. Nem kell a szükségesnél nagyobb figyelmet ránk irányítania. Végig nézek magamon, és a sérüléseimen. Talán nem harapott meg... talán megúszom ennyivel a dolgot. Ezek inkább karmolások, és messze nem olyan súlyosak, mint Selene állapota. S bár nekem is fájnak a saját sebeim, amiket a vérfarksatunktól szereztem, ezt most igyekszem kizárni. Igyekszem nem belegondolni az esetleges következményekbe, ha mégis... Az éppen magához térő lányhoz sietek, és térdelek le mellé, hogy megpróbáljam a tőlem telhető módon ellátni. - Tarts ki még egy kicsit. Ezt idd meg.- Adok neki egy erős fájdalomcsillapító főzetet. Majd igyekszem fertőtlenítő folyadékkal kimosni a sebet, és egy sebösszehúzó bűbájjal javítani a helyzeten. Ha ez nem sikerülne tökéletesen, akkor egy kötöző bűbájjal is bepróbálkozom. De lássuk be nem éppen a St. Mungo sztár nővérkéje vagyok. Ez nem az én asztalom. Noha egy-két közös tárgyunk akad a medimágusokkal. Ami pedig Ansleyt illet, nos rajta akkor fogunk tudni segíteni, ha előtte magunkon is segítettünk. De nem feledkeztem meg róla sem. Most már tudni akarom, hogy mi a fészkes fene folyik itt...
//Sebfertőtlenítő, Fájdalomcsillapító bájital Bájitaltan: 45 pont Silencio – Némulj el!: Az átokkal elnémíthatjuk az ellenfelünket. Sebösszehúzó bűbáj, Ferula – Kötszer: Kisebb sebek kötözésére alkalmas bűbáj. A sérült részre szoros kötés, pólya tekeredik a bűbáj hatására. Bűbájtan: 20 pont Varázserő: 25 pont Szerencse: 10 pont//
Seraphine McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Coldburgh 2020-11-25, 12:33
Farkashorda & Sarah
"Amikor nagy csalódás ér bennünket, azt hisszük, itt a világ vége. Holott lehet, hogy épp egy nagy kaland veszi kezdetét."
Láthatatlanul osonok a folyosókon, igyekszem feltérképezni a helyet, persze nem szó szerint pergament és pennát ragadva, bár az se lenne teljesen szokatlan tőlem, de most megértem, hogy a fürgeség fontosabb, mint az alaposság. Amikor meghallom a fiatal hangokat és belesek az ajtón tagadhatatlanul lefagyok egy kicsit, hiszen Sasha azt mondta, hogy lent lesznek a lányok, de… A gyanú eddig is élt mindannyiunkban, hiszen az Ashley nevet se volt hajlandó elengedni és olyan hirtelen váltott stílust, amikor a Madame-tól elhoztuk. Talán csak vissza akart jutni bármi áron? Egyedül nem érzem magam elég meggyőzőnek ahhoz, hogy a lányok elé álljak és kitereljem őket, ráadásul minél előbb vissza akarok térni Liohoz és Sashához, megnézni, hogy mi történt, szóval úgy helyezkedek visszavonulva a folyosóra, hogy senki se ütközzön belém meglepetésből, míg ügyködök, aztán elkezdek a zsebemben kutatni. Egyes ereklyevadászok teljes felszerelést hordanak maguknál, és történetesen én is ilyen vagyok, de a nagy táskámat kint hagytam a sikátorban, hogy esetleges motozásnál ne vegyék el tőlem. Viszont apró kis petárda-robbanószer átmenetek még mindig lapulnak nálam, amivel az ásatásokon robbantják ki az évezredek alatt lerakódott földet és mindent. Persze ez a kisméretű a zsebemben nem olyan hatalmas erejű magában, de ha többet is használok, akkor a hatás nem maradhat el. Begyújtva őket olyan pontokra teszem le a folyosón - és ha be tudok surranni a lányok mellett, akkor még a terembe is -, hogy amikor berobbannak, akkor sok fa és éghető tárgy között meginduljon a pusztítás, ne lehessen percek alatt eloltani a tüzet, bár amúgy is elsősorban sikongásra és pánikra számítok. Ha sikerül a gyújtogatás, akkor persze figyelek, hogy a lányok kijussanak, ha kell láthatatlanul terelve őket, bár mióta vámpír vagyok nekem se a szívem csücske a tűz, de ha nem annyira agyhalottak, akkor ez maguktól is megy. A lehető leggyorsabban visszatérek a szobához, ahol a lányokat hagytam, hogy benyissak és azt lássam, hogy…
// Magigyutacs - kitalált tárgy - a mugli ásatásokon használt robbanószerhez hasonló eszköz. Kis méretű dobozka, ami robban aktiváláskor és a most használt fajta az éghető anyagokat be is gyújtja. //
Nem tetszik, nagyon nem tetszik, hogy teljesen szétválunk úgy, hogy Nick még mindig nem tud varázsolni, Sera pedig vámpír és ha elkapják baromira nem lesznek vele kedvesek, még ha talán meg is tudja védeni magát, de... a fene tudja, hogy milyen törést okozott benne az az elrablás. Az is lehet, hogy összeomlik, ha bezárják a valahova. Az meg végképp nem tetszik, hogy Sasha pofákat vág, fel is kúszik a szemöldököm rendesen és még az eddiginél is jobban figyelek arra, hogy mit csinál. Nem fogadta el, hogy kicsoda valójában, szóval egyáltalán nem bíztam benne eddig sem. Amúgy se volt sosem jó viszonyom a húgommal, amikor fény derült a múltam csúnya titkára és kiderült, hogy megöltem két embert emlékszem még jól, hogy milyen rettenettel a szemében nézett rám... Lehet, hogy nem emlékszik jelenleg semmire, de ez végképp nem ösztönöz arra, hogy bízzam benne, ezért is lep meg annyira, hogy még annak ellenére is képes fordulatból gyomorszájon vágni, hogy figyelem minden lépését... - Hogy az a... - morranok fel, de a második ütését már sikerül kivédenem, hogy aztán lendületből nekimenjek és reményeim szerint úgy elkenjem a földön, mint annak a rendje. Már kint is látszott, hogy elég pocsék állapotban van, vékony és nem bántak itt jól vele, plusz eleve fiatalabb is nálam, én pedig elég jól edzett vagyok az utóbbi időben és már sok mindenen mentem keresztül, a tetejében pedig baromi pipa is vagyok. Szóval megpróbálok egyszerűen nekirohanni és a földre vinni, lehetőleg lefogva a két karját és a csípőjére ülve. - Nem tanították meg neked, hogy tiszteld az idősebbet... hugi?! - morranok rá, de jó erősen leszorítom a padlóra, hogy meg se tudjon moccanni. A francba, úgy tudtam, hogy sokkal jobb lenne lelépni a francba és ezt a helyet maximum felgyújtani kívülről! Valószínűleg a többi lány is hasonlóan agymosott, és baromira nem a mi dolgunk győzködni őket, még ha Sera más véleményen van is. - Szóval az igazat, különben te is itt maradsz a házban, engem nem izgat, ha rád robban. A többieknek majd azt mondom, hogy sajnos nem tehettem semmit. Egyszer már meggyászoltak, túl fogják élni mégegyszer. - vetem oda neki teljesen őszintén és nagyon is jól sejtheti, hogy simán megtenném szemrebbenés nélkül. Ha pedig nagyon megpróbál ellenállni, vagy kitörni, akkor hátrébb ugrok és előkerül egy kábító bájital a táskámból, hogy azzal üssem ki, vagy marad a jó öreg ökölharc és simán képen törlöm.
Olykor körbenézek, de sehol senki. Próbálok minél kevesebb zajt csapni, nem túl feltűnő lenni, hiszen egy bordélyházban főleg lányok vagy kuncsaftok vannak, netán őrök, na én egyikbe sem tartozom a háromból. Csak remélni tudom, hogy mindhárom hugi jól van, még csak varázslattal sem tudom mindezt ellenőrizni. Majd ha nagyon rázós lesz a helyzet, akkor lehet, hogy próbálkozom, de most még kár erőltetni. Van egy robbanó bájitalom, amit még Lioneah-tól kaptam, de ez minden, ami biztosan működik. Ez inkább kommandózásnak, vagy kémkedésnek minősül, nem szoktam hozzá, hogy besurranó tolvajt kell játszanom, de egyébként is nemhivatalos minőségben vagyok jelen. A krisályok inkább köthetőek egy drágakőmágia varázslathoz, semmint rúnákhoz, ám módszeresen szétkarcolom az összekötő betűket, elemekre bontom a rajzolatokat, s közben remélem, hogy a hugik mielőbb rábeszélik a bentieket, hogy el kéne húzni a belüket. A tárolók felemelkedése ellenben komolyan meglep, de gondokozás nélkül vágom zsebre a Sasha-kukacot. Valami élősködő lehet, amivel itt tudják tartani? El kéne pusztítanom? Vagy éppenhogy az ellenkezője, mert átmentették a gilisztába Sasha lelkét, s a testét birtokló valaki csupán imposztor? Gyorsan körbenézek, hátha látok még ismerős neveket, de ha nem, akkor amennyire lehet, meggyengítem a kristályok szerkezetetét. De aztán biztos ami biztos, amennyi tartályt csak lehet, bevágok a tértágított táskába, bármi is legyen célja ennek a szerkezetnek, az itt tárolásnak köze lehet hozzá. Azért remélem, hogy nem valami hidrogénes mizéria, hogy ha itt kéne őket tárolni, hogy ne pusztuljanak el, én meg ezzel megölöm Sashát meg a többi lányt is.. Mindenesetre ha készen vagyok, akkor kifelé indulok, óvatosan, hogy ne fussak bele másokba, megcélzom a főépületet, ahol Lioneah és Sasha eltűntek. Nem akarok máris menekülni, hogy majd kint találkozzunk. Oly sokszor voltunk már szétszakadva, most ne kockáztassunk. Persze az is lehet, hogy már leléptek, én meg önként bevonulok a csapdába, de ki tudja, szerintem még itt vannak. Én alig töltöttem bent pár percet, jó eséllyel én végeztem korábban.
A fiút senki se tartja fel, az őrök láthatóan nem foglalkoznak azzal, mi történik a burán belül, hiszen nagy eséllyel arra is vannak külön emberek, akik azonnal intézkednek, amint gyanús mozgást szúrnak ki. Egyelőre azonban semmi se mozdul, minden bizonnyal mindenki más Sashát keresi, akit elraboltak az ismeretlenek. Sikeresen eljut az épület mentén az ajtóig, majd nyomja le a kilincset, hogy aztán egy kivilágított helyiségben találja magát, ahol mindenfelé kéken pulzáló kristályok helyezkednek el, különféle rúnákkal megjelölve. A terem közepén elhelyezkedő nagyobb kristályok egyértelműen a fő védelmi vonalat jelentik, vagyis az épületet őrző pajzsot hozzák létre, amit ha szeretne, se tudna megszüntetni, hiszen akörül is külön pajzs villog. A körben elhelyezkedő kristályok szolgáltatják a kisebb, jelentéktelen védelmi bástyákat. Ha a fiú megkarcolja azokat, akkor kikapcsol a riasztórendszer, a csapdabűbáj, ráadásul valami más is történik: a földből kiemelkedik egy tartály, több különféle tárolóval, melyek folyadékkal vannak feltöltve és azokban kukacokhoz hasonlító kis lények úszkálnak. Mindegyik fel van címkézve, az egyiken pedig kiszúrhat egy ismerős nevet: Sasha McCaine. Vajon mi ez a lény és mi célja volt vele a madamenak?
Seraphina és Lioneah:
Sashának láthatóan nem tetszik, hogy nem értenek vele egyet, húzza is a száját rendesen, de magában hamar belátja, hogy tehetetlen a két lánnyal szemben. Mindenesetre jól érzik, nem bízhatnak meg benne teljes mértékben. Talán nem szeretne nekik ártani, de az egyértelmű, hogy elég komolyan átmosták az agyát, ezt pedig nem fogják tudni némi jó cselekedettel helyrehozni. - Rendben, legyen, ahogy szeretnétek – egyezik bele a szőkeség láthatóan készségesen, miközben – némi töprengés után ugyan – de átrágta magában a szavaikat. Miután Sera elindult, benyit hát a teremben, Lioneáhval a nyomában. A legidősebb nővér bűbája sikeres, teljes mértékben beleolvad a környezetébe a famíliárisával együtt, majd sikeresen elindulnak felfedezni a terepet. Az épület üres, kivéve talán egy helyet: az emeleten, a lépcsőforduló utáni első szobából női hangok szűrődnek ki. Nevetés, majd némi beszédfoszlány. Az ajtó résnyire nyitva, így a lány észrevétlenül kukucskálhat be és veheti észre, hogy minden fiatal nő itt van, akiknek elméletileg a lenti teremben kellene lenniük. De ha ők itt, akkor Lio és Sasha mit találnak majd odalenn? Sasha Lioneáhval a sarkában lép be a lenti terembe, ami teljesen üres, egy-két bájitaltároló szekrénykétől eltekintve. A középső nővérnek épp csak pár pillanat jut felmérni a terepet, amikor a szőke ökle már lendül is, hogy megüsse. Az első mozdulattal gyomorszájon vágja, majd láthatóan készül a másodikra is. Nyilvánvaló, hogy csapdába csalta őket és esze ágában sincs véghezvinni a tervüket. Az azonban pont kapóra jön számára, hogy a két nővér nincs együtt, hiszen eggyel könnyebben boldogul. Úgy tűnik, azért hozta ide őket, mert bízik abban, hogy Sera képességei gyengülni fognak a búra miatt, ráadásul jól ismeri a helyet.
Lioneah: Dobj egy 10-es kockával, válassz ki három jó számot. Ha ezek egyikét dobod meg, akkor Sasha első ütése sikeres csak, a másodikat blokkolod. Ha a rossz számok egyikét sikerül, akkor a második arcon talál és eltöri az orrod.
Selene, Janette és Ansley
Selene elterül hát a földön és láthatóan nincs a legjobb állapotban, hiszen a varázslat miatt egyre nagyobb lesz a vérfolt a hátán, szóval Janettenek igyekeznie kell, ha még a lányt is rendbe szeretné szedni. A bájital eltalálja a vérfarkast, habár azon kívül, hogy kissé kótyagossá teszi, nem hat rá különösebben. Mivel azonban a reflexei jócskán lassultak, be kell hát érnie azzal, hogy puszta kézzel intézze el a lányt. Vaktában karmol jobbra-balra, hátha sikerül felhasítania itt-ott a lány testét. Janette pedig próbálhat kitérni a támadás elől, miközben észreveheti a földön heverő nyílvesszőket, melyeket még Selene ejtett ki a kezéből. Az átkok nagyja betalál, a Sectusempra hatalmas sebet ejt a lény hasán, melynek következtében ismét emberré alakul át, majd hörögve terül el a földön. Janetten múlik csupán, hogy megkegyelmez-e számára és megpróbálja rendbe hozni vagy megadja neki a kegyelemdöfést az egyik nyílvesszővel, még mielőtt a társának segítene. A küzdelem vége felé a hugrás lány ismét magához tér, iszonyú fájdalmak közepette.
Janette: Dobj egy hat oldalú kockával. 1-3: párszor sikerül megkarmolnia a vérfarkasnak, kisebb vágásokat ejtve rajtad. 4-6: sértetlenül megúszod.
- Mennyit adsz értük? - érkezik hátulról a kérdés, az Ansleyt fojtogató kar tulajdonosától. - A madame egy zsák aranyat ajánlott, lássuk, tudod-e überelni, vámpírfiú – sziszegi a férfi, miközben a barlang szája felé vonszolja a vadászt. Láthatóan őt is zsákmánynak tekinti, akin minél hamarabb túladhat. - Mondj egy árat, add ide az összeget és rendben leszünk – teszi azért még hozzá. - Ha nem, akkor rajtad is túl adunk – nevet fel öblösen, miközben sikeresen beviszi a homályos járatba, ahonnan Ansley nemrég még kifelé tartott. Végül egy tágasabb részre érnek, ahol néhány lány gubbaszt rémülten, köztük a véla és a lánya is. A kislány szipogva bújik anyja karjaiba, miközben a nő mérges pillantásokat vet a vadász felé. Láthatóan nem számított arra, hogy rajta kívül még őt is elkapják. A közelben nincs már több vérfarkas, a nők azonban valami ismeretlen okból kifolyólag nem próbálkoztak a meneküléssel. - Ülj csak te is a sarokba! - penderít egyet a vérfarkas Ansleyn, majd nekilöki az egyik falnak. - Ne nagyon sétálgass, mert bajod eshet – kacsint még rá, majd engedelmesen elbattyog, hogy megnézze, mi lett a társaival.
Ansley: Dobj egy hat oldalú kockával. 1-3: a véla bájitala továbbra is hat. 4-6: a bájital hatása elmúlik, a képességeid ismét a normális szinte állnak vissza.
(Kérek mindenkit, hogy a hsz megírása előtt dobjon és az eredmény tudatában írja meg a reagot )
Határidő: 11.28. Következő mesélői hsz.: 11.29. Lizzy
)