2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Alison Fawley Születési hely és dátum: Bristol, 1985.04.24. Csoport: Mardekár Patrónus: mókus Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 6. évfolyam Képesség:legilimentor Mágikus adottság: akrobata 1. szint Familiáris:- Kiemelkedő tudás: számmisztika született tehetség, bűbájtan kiemelkedő, bájitaltan tehetségtleen Kihez tartozol: Corvus Flint
Jellem: Életvidám lánynak mondom magam, noha az élet alaposan meg tud hurcolni. Az aranyvérű Fawley család mardekáros ágának egyetlen örököse vagyok, a szüleim elvárása olyan szintű engedelmességet vár tőlem, mintha száz évvel korábban élnénk, nem egyszer pirítottak rám akár mások előtt is. Sosem éreztem azt az igazi törődést, gyengédséget, amit a szüleitől elvárhatna az ember, mindig a fegyelem volt az úr a házban. Valahol ez lehet az oka, hogy az iskolában elengedtem magam, nagymenő lányokkal barátkoztam, és noha vannak ismerőseim más házakból is, jellemzően a céltudatos, magabiztos mardekárosok körében forgok. Szeretek viccelni, nevetni, érdeklődve figyelem a társasági eseményeket, amikről természetesen nem hiányozhatok, nálam egy szobafogság, vagy egy büntetőmunka, amikor egyedül kell lennem, szinte felér egy halálos ítélettel. Egyébként igyekszem mindenkivel kedves lenni, és lesütni a szememet a nálam erősebbekkel szemben, de valahogy vonz a magabiztosság, és a céltudatosság. Talán mert a szüleim mindig is kőkemények voltak velem, én is csupán ezt a viselkedést látom át úgy igazán. Mindenkivel őszinte vagyok, ami a szívemen, az a számon de az odamondós, cinikus mardekárosokkal szemben bennem nincsen flegmaság, lezelés, hiszek az élni, és élni hagyni elvében. Társaságban könnyedén oldódom, könnyen kötök barátságokat, viszont ha csalódok valakiben, már nem olyan könnyű visszaszerezni a hitemet. Versengő alkat vagyok, aki úgy véli, nem csak a fiúk lehetnek erősek, nyolc éves korom óta különböző küzdösportokra járok, amúgy hobbiból, de ez is a versengésnek egy formája, nem vagyok naív, hogy varázslattal szemben hatásos lenne egy fejberúgás.
Kinézet, megjelenés: Bármennyire is szeretnék kinézni magabiztos mardekárosnak, valahogy a szőke haj kék szem kombináció inkább porcelánbaba külsőt kölcsönöz számomra. A bőröm hibátlan, a hajam kifejezetten jó minőségű, és még festenem sem kell, hogy amolyan arany fényben játsszon. Nincsen kifejezetten tökéletes, jó alakom, inkább az az éppenhogy formás, de nincsen ezzel aggályaim, így sikerült. Ha a tükörbe nézek, pont átlagosnak tartom magam, holott sokan megfordulnak utánam, ám a szülei szigor miatt sosem engedhettem meg, hogy elszálljak magamtól, de az is lehet, hogy valahonnan belülről fakad, hogy tudok viselkedni. Az egyenruhát nem túlságosan szívlelem, lévén központosít, én pedig az egyéniségekben hiszek. Szeretem az ékszereket, viszont csak másokon, mert a sportos múltból kiindulva kénytelmetlen, ha beleakadnak valamibe. Jellemzően teli táskával, számmisztika könyvekkel felpakolva mászkálok. Szolid sminket használok, a szájszínemtől éppen eltérő csupán a rúzs, vagy a szájfény, némi spirál, de ez minden. A hajamat szeretem leginkább variálni, méghozzá úgy, hogy össze is legyen fogva, de elől néhány tincs függönyként keretezze az arcomat.
Előtörténet: A születésem valódi körülményeit még nem ismerem, így nincsen róla tudomásom, hogy nem vér szerinti gyermekként születtem az egyébként Hugrabugos Fawley család Mardekáros mellékágába. Ez a család mindig is híres volt, hogy a többi aranyvérű családdal rendkívül szoros viszonyt ápol, fontos számukra a megítélés, és miután nem lehetett gyerekük, így kerültem én a képbe. Sosem gondoltam át, hogy miért nem hasonlítok rájuk, ugyanis mindkettő szülőm kreol bőrű, sötét szemű, és hajú, de úgy okoskodtam, hogy valami nagymama, ükszülő vonásait örököltem, vannak ugyanis lappangó gének. Már gyerekkorom óta feltétlen engedelmességre neveltek, hiába próbáltam visszavágni, hogy miért gondolják hogy majd felnőttként megállom a helyemet, ha sosem engedik, hogy önálló legyek, úgy kellett otthon élnem, mint valami szolgának, azt leszámítva, hogy nem nekem kellett a házimunkát elvégeznem, de akkor szólalhattam meg, ha előtte jelentkeztem, és akkor sem szándékoztak gyakran észrevenni, így megmaradtam halkszavú kislánynak. A könyvekben kerestem vigaszt, először a matekban, majd a számmisztikában. Szerettem agyalni az összefüggéseken, csoda, hogy nem hollóhátas lettem. Talán azért a mardekár, mert a szüleim nyomására azon izgultam, hogy oda osszon a süveg, másrészt vágytam az elismerésre, és szimpatikus lányok ültek már ott. Nem csalódtam, mert csupa menő arc vett ott körbe, és mivel csinos, szabályos volt az arcom, nem csúfoltak, hanem kikérték a véleményem, ráadásul az órákon jól teljesítettem, ezért csakhamar a népszerűek kasztja vett szárnyai alá. A szüleim tudta nélkül egyébként egy mugli szakkörre is jártam, beirakoztam karatézni, mert úgy véltem, le kell vezetnem valahol az otthoni feszültséget. Úgy tizenöt lehettem, amikor elkezdtek érdekelni a fiúk, főleg, hogy a két legjobb barátnőm Jasmin és Beth nagyon nevetgélt rajta, hogy Noah milyen jó pasi, és bár sokat szívózik a kicsikkel, de talán ezt el kell nézni neki, mert mindig kell egy alfahím. Mindig volt mellette egy-két menőbb srác, ezért én is úgy láttam, hogy nem csak ő csinálja, különben meg nagyon bámult az órákon, ezért úgy gondoltam, hogy érdemes lehet megpróbálni vele. Nem is gondoltam, de a szüleimnek eközben más terve kezdett kibontakozni a háttérben.
