2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Tárgy: Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya 2020-03-03, 09:15
First topic message reminder :
Nemzetközi Máguskapcsolatok Fo
Az épület 5. szintjén helyezkedik el a hivatal, ahol leginkább a külföldi máguskapcsolatokkal foglalkoznak. Elég sok erre a tolmács, leginkább irodai dolgozók akadnak erre, akik az esetleges bevándorlási, kiutazási kérelmeket kezelik. Hogy ha bármilyen más osztály ügyéhez tolmácsra van szükség, akkor is ide érkezik be a kérvény, hogy valaki küldjenek, aki beszéli az adott nyelvet, így hát az itteni dolgozók közül akadnak, akik elég univerzálisak, több más hivatallal is együtt tudnak működni.
Vezető: Robert von Rosemberg - NJK , Petra von Rosemberg nagybátyja, nyugalmazott: Bartemius Kupor). Dolgozó: Fleur Delacour
Boldogabb talán nem is lehetnék, hogy láthatom a nővéremet és közben ő jól is van. Egy kicsit nehezemre esik az, hogy elváltunk egymástól, a francia iskolánkban szinte minden nap találkoztunk, de a közöttünk lévő korkülönbség amúgy is megkövetelte, hogy előbb vagy utóbb eljöjjön ez az idő, amikor ő kirepül, én pedig még néhány évig a padokat koptatom. Így nehéz, mert sok időt töltöttünk együtt, ő jó tanácsokkal látott el, most pedig kissé esetlennek érzem magam. Ez az eltelt idő óta valahogy nem akart változni, pedig először csak abban reménykedtem, hogy az új környezet az oka... de bumm, hát nem! Az aggódó tekintetem el is úszik az árral, én pedig egy pillanatig sem veszem le a testvéremről a szemem. Nem sok időm van, bizony ezt ki kell használni a legterjedelmesebben és csak remélni tudom, hogy nem zavartam be nagyon a munkájába. Ebbe bele sem gondoltam, hogy ez miatt akár bajba is kerülhet, de talán... talán még ennyi belefér, bár nem vagyok otthon a témában. - Hát tudod, hallottam a robbanásról és ... - Picit megvonom a vállam, majd elindulok mellette az asztala felé. - És tudom, hogy akkor a közelben voltál, aztán azóta pedig nem is írtál és aggódtam. - Mesélem neki nagy lelkesedéssel, de már nyugodt a lelkem, ez pedig azt hiszem az arcomon is látható. - Viszont már megnyugodtam, mert látom semmi bajod tényleg. Mi újság? Oh, nem zavarok, ugye?! - Már nagyon rég beszéltem ennyit, kicsit el is szoktam tőle, így most jól esik kicsit kihadarni magamból a dolgokat Fleur-nek, elmesélni egy-két élményemet, mert hát ugye még nem mondanám, hogy túl sok barátom van, akivel szívesen megosztanék minden ügyes bajos dolgomat, de azért... azért alakulgat a helyzet. - Öhm, hát sokan gyakorlatra jöttek igen, én meg csak... bekönyörögtem magam, hogy találkozhassak veled. Ezért nincs túl sok időm. - Egy kicsit kínos mosolyt generálok, remélem nem fog megdorgálni ezért, mert nekem a helyem most valóban az iskolában lenne, nem pedig itt... de ki ne aggódna a szeretteiért ezekben a vészterhes időkben? - A Roxfort nagyon nagy és izgalmas, de azért hiányzik Franciaország. Ott többet találkozhattunk. - Boci szemeimnek ugyan ki tudna ellenállni? Remélem én is pont ugyan ennyire hiányzom Fleur-nek. Azért kicsit kínosan érzem magam, zavaromban szőke hajamat fülem mögé simítom és körülnézek. Biztosan sokan nem örülnek annak, hogy ide jöttem és zavarom a testvéremet a munkájában.
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet • [You must be registered and logged in to see this link.]
Nem tudtam, hogy jönni fog, nem is vártam, de nem mondanám, hogy ettől bármennyire is zavarna a jelenléte sőt! Jelenleg pont ráérek, legalább is egy unalmas aktával a kezemben tartok az irat raktártól a saját kis asztalom irányába, amikor a lift nyilására felfigyelve először észre sem veszem a húgmat, aztán csak felvillan a szőke üstök, amikor már egészen közel ér hozzám. Meglepetten viszonzom a hirtelen jött ölelést. Nem számítottam rá, nem is írtam igazán senkinek, hogy a robbanás közelében voltam, de tény az utóbbi időben London cseppet sem mondható biztonságosnak. Bill szerint jobb lenne, ha egy időre inkább otthon maradnék, hiszen ő nem sok időt tartózkodik a Minisztériumban, nekem pedig most veszélyes a város, de őszintén szólva nem akarok otthon ücsörögni és várni, hogy történik-e valami baj, vagy sem. Egyébként is, ha nagy baj lenne, kétlem, hogy csak azért, mert egy vidéki kisházban vagyok védve lennék tőle. Ez nem így működik. - Mon Chéri! - miatta egyébként is megéri. Nem fogom Gaby előtt egy pillanatig sem azt mutatni, hogy baj van, bár a Roxfort elvileg ebben az országban a legbiztonságosabb hely, na de lássuk be pont e miatt a leggyakrabban célpontja lehet támadásoknak. Nem akarom, hogy a húgom bármitől is félje, ha nincs rá oka és már az is épp elég, hogy most látom az aggodalmat a szemében. - Miért is ne lennék jól? Minden a legnagyobb rendben. És te mit keresel itt? Valamilyen gyakorlati órára jöttetek? - oh nem ismerem olyan jól a Roxfortot, hogy tudjam akad-e itt ilyesmi. A Bauxbatonsban volt rá példa idősebb korunkban, hogy ellátogattunk a Minisztériumban, afféle informálódás céljából, hogy lássuk mi hogyan működik, de most itt nem látok mögötte tanárt, vagy más kíséretet, de biztosan nem egyedül érkezett, hiszen csak úgy nem jöhet el a Roxfortból, ahhol túlságosan fiatal. Persze közben az asztalom irányába terelgetem, hiszen már így is több szempár ránk szegeződött és nem szeretném a kelleténél jobban felhívni magamra a figyelmet. Végtére is én itt dolgozom.
Napokkal ezelőtt értesültem a hírekről, azóta pedig csak aggódva tudtam fel s alá járkálni a Roxfort szegleteiben. Nem tudtam mi tévő legyek, bár végül sikerült eltávot kérnem és egy rövid időre, a Minisztériumba érkező gyakornokokkal eljöhettem én is, hogy meglátogassam a nővéremet, Fleurt. Nem éreztem értelmét annak, hogy levélben kérdezzek rá arra, hogy biztosan jól van e, magam kellett, hogy megbizonyosodjak erről. Elvégre, leírni bárki bármit leírhat... egészen más, hogyha szemtől szemben látjuk a másikat. Főleg, ha amúgy az ember testvéréről van szó, akihez igencsak közel is áll. Amióta ide költöztünk és Fleur munkát kapott a Minisztériumban még egyetlen alkalommal sem jártam itt. A francia Mágiaügyi Minisztérium egészen máshogy hatott, elegánsabb vonásokkal, természetesebb, barátságosabb falakkal vett körül minket. Itt zavarban éreztem magam, a nagy tömeg pedig csak húzott magával, és én igyekeztem követni a többieket, akik a Roxfortból jöttek, mert fogalmam sem volt, merre kell induljak. Aztán hirtelen megtorpantunk, már sokkal jobban voltam, hogy sikerült kicsit elhagynunk a tömeget. A fiú, a lift felé bökött, és útbaigazított, majd sietős léptekkel a másik irányba indult. Hurrá. Csak egyedül maradtam. Pedig számítottam arra, hogy valaki azért végigkísér. Na mindegy. Beléptem a liftbe néhány boszorkány és varázsló mellé. Rám sem pillantottak, meg sem kérdezték, melyik szintre megyek, de szerencsémre, az egyikük megnyomta az ötödiket, így picit fellélegeztem. A lift, viszont olyan hirtelenséggel és gyorsasággal indult el velem, hogy a lábam majdnem kiszaladt alólam, ha nem kapaszkodom meg gyorsan a rácsba, valóban meg is történik; aztán pedig hányinger kezdett kerülgetni, de igyekeztem visszatartani, mert gyanítom, ha most kiszállok, nem fogok soha eljutni Fleurhöz. Végül is, egészen hamar az ötödik szintre értünk, kótyagosan és kicsit szédelegve szálltam ki a liftből. Ez jó figyelem elterelés volt, az tuti, hiszen egészen addig, még nem láttam a meg a nővéremet, el is felejtettem a problémám forrását. - Fleur! - Szóltam előre, francia akcentusomat még mindig nem tudtam legyűrni, de szerencsére vele kapcsolatban nem is zavar ez. Sietős léptekkel indultam meg felé, és amikor odaértem hozzá, nem tudtam türtőztetni magam, megöleltem. - Hát jól vagy! Aggódtam érted. - Ha ő nem lenne nekem, biztosan nehéz lenne az életem. A közöttünk lévő kapcsolatot mindig is nagyra tartottam. Kevés ember mondhatja el magáról, hogy ilyen jó nővére van.
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet • [You must be registered and logged in to see this link.]
Tárgy: Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya 2020-03-03, 09:15
Nemzetközi Máguskapcsolatok Fo
Az épület 5. szintjén helyezkedik el a hivatal, ahol leginkább a külföldi máguskapcsolatokkal foglalkoznak. Elég sok erre a tolmács, leginkább irodai dolgozók akadnak erre, akik az esetleges bevándorlási, kiutazási kérelmeket kezelik. Hogy ha bármilyen más osztály ügyéhez tolmácsra van szükség, akkor is ide érkezik be a kérvény, hogy valaki küldjenek, aki beszéli az adott nyelvet, így hát az itteni dolgozók közül akadnak, akik elég univerzálisak, több más hivatallal is együtt tudnak működni.
Vezető: Robert von Rosemberg - NJK , Petra von Rosemberg nagybátyja, nyugalmazott: Bartemius Kupor). Dolgozó: Fleur Delacour
