2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Pale skin,childish smile; is it me or is it you inside?"
Főkarakter: Főkarakter Teljes név: Selene White Születési hely és dátum: 1978.12.24.,London Csoport: Hugrabug Patrónus: Bombycilla garrulus azaz a csonttollú madár Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Hatod éves Képesség: - Kiemelkedő tudás: -
Jellemed kifejtése
Sétáltál már bárányokkal a zöld tájat fürkészvén? Nem baj, ha nem. Gyere el velem egyszer. Megéri. Hogy miért pártolom ennyire a barikat? Mert hozzájuk hasonló birkatürelemmel tűrök el mindent. Ami igazából nem igaz, mert ha egy barival ordibálsz, akkor egy idő után odébb áll. Ők inkább közönyösek, mintsem türelmesek. Ha velem kezdesz el kiabálni, akkor szélmalomharcba kezdesz; mosolyogva hallgatlak végig. Általában nehéz kihozni a sodromból. De persze a hangulatom nem mindig ilyen stagnáló. Vannak napok, amikor arra is harapok, ha csak rám néz valaki. Egyébként készséges és segítőkész vagyok, de nem osztom Helga nézeteit; az egyenlő bánásmód az emberek valós ismeretében teljesen lehetetlen. De persze nem gyakran hangoztatom ezt a véleményem. Valahogy soha nem voltam jóban a lányokkal, lehet emiatt, vagy azért mert alkatilag vékonyabb vagyok még a vélaszármazékoknál is. Egyszerűen nem tudom megtalálni velük a közös hangot. Persze van, amikor akarnak tőlem valamit és kedvesek, de az álcájuk harmat gyenge. Erősségeim közé tartozik az emberek igazi valójának meglátása. A jó emberismeretet mondhatni az anyatejjel szívtam magamba. Elég stabil pont vagyok minden ismerősöm életében; vagy az vagyok, aki mindig ott van, vagy az, aki mindig ugrik, ha baj van. Esetleg mindkettő, de az azért ritka. Egy legjobb barátom van, aki ugyanúgy szeret és óv, mint én őt; bár ő inkább az a torokra menős fajta. Kiskorom óta ismerem és szükségem is volt rá. A gyerekek, mind őszinték és ettől keveredik bennük a rossz és a jó, a kedvesség és a gonoszság. Sokat bántottak és mindig ő védett meg, aztán el kellett hagynom az árnyékát, amikor Roxfortba jöttem. Nem bántam meg; látni akartam mire vagyok képes egyedül. Lassan hat éve állok meg a saját lábamon, de még mindig csak szárnypróbálgatásnak érzem; mintha nem fejlődött volna ki kellően az önbizalmam. Na, majd négy év múlva meglátjuk mi lesz belőlem. Előre félek.
Megjelenés
Valamiért vonzom a bizonytalan embereket. És nem hinném, hogy azért mert a hatalmas önbizalmam ily módon próbálna kitörni a béka segge alól. Egyszerűen békés és valahogy vonzó a kisugárzásom. Vagy talán a kékes, szürkés szemeimből áradó megértés és békesség teszi? Ki tudja? Én csak magamat látom a tükörben, míg mások engem látnak. Persze, így furán hangzik, de nem hiába élt túl sok száz évet a „Madarat tolláról, embert barátjáról.” mondás. Lehet, hogy igazából jó ember vagyok, csak én ezt nem látom minekután idestova tizenhét éve élek magammal? Én csak azt látom, hogy a szeplőim szinte teljesen eltakarják a fehér bőröm. Hogy a szemeim színe meghatározhatatlan, hogy az orrom túlságosan egyedi, hogy az arcom viszont meglehetősen pufinak néz ki a testemhez képest. A számmal nincs semmi bajom… talán csak annyi, hogy az felső ajkam kisebb, mint az alsó, de a többihez képest ez semmiség. A hajamat viszont szeretem; sok van belőle, meglehetősen hosszú és egyenes. A ruháim mugli tekintetben trendinek számítanak, itt viszont csak ruhák. Hol bők, hol egyszerűen nagyobbak rám, mint amilyennek kellene lennie. De van, amikor szeretek kiöltözni, csak egy kedvtelen hétfő reggel kedvéért. Mert mi sem jobb annál, ha szép ruhában lejtesz végig a félálmosan pislogó diáktársak között.
Életed fontosabb állomásai
- Sewee?- ha nem beszélne, akkor is hallanám, ahogy jön. Honnan tudja a becenevem? Súlyos léptei megrengetik a házat. Hogy lehet valaki… nos, ekkora? Lélegzet visszafojtva nézem az árnyékát, ami szép lassan végig kúszik a szobán. Mintha óriás lenne, akinek minden egyes lépés erőfeszítés. Soha nem gondoltam volna, hogy idáig jutunk. Mi az istenért ilyen dühös rám? – Kicsi Sewee, gyere elő! – mondja édeskésen, majd érzem, hogy kezeit bokámra bilincseli, és fejjel lefelé kihúz, majd kinyújtott kézzel lógat. Felnézek rá és nem kezdek el finnyáskodni, hogy most akkor miért kellett a hajammal portalanítani? Amikor levigyorog rám, kiráz a hideg. Elkezdek visítva rugdalózni, hiszen bármilyen megtorlást tervez ez a monstrum ellenem, abban nem lesz kegyelem. Persze, mint minden stílusos vendetta, ez is a klasszikus jelzőt kapja; hallom a víz zúgását, aztán már benne vagyok magam is a kádban. - Na, kiscsillagom. Így érezte magát a fehér pólóm, amikor összemostad a piros fehérneműddel! – ül le mellém a vizes kőre Manser, mikor már sikerül kimanővereznem magam a kádból. – Megkértelek, hogy ne mosd együtt a cuccainkat, de neked muszáj volt! - Miért nem kérted meg anyát, hogy mossa ki? – kérdem, miközben megpróbálom eltűntetni a hajamat azokról a helyekről, ahova nem való. Aztán eszembe jut, hogy „aha!” nekünk nem ugyanaz az anyánk. – Bocsi, néha lyukas az agyam. – mosolygok rá bocsánat kérően. Mire csak megpaskolja vizes hajtömegem. A családomból én vagyok az egyetlen ember, aki mind a két szülőjével együtt él, bár ez nem lesz így sokáig; anya terhes. És lehet, kissé önző vagyok, de nem örülök neki. Anyának már most megmondta a mugli orvosa, hogy veszélyeztetett terhes, de őt nem érdekli. Sokáig ülünk egymás mellett, csendben, ahogy csak az igazán megértő testvérek szoktak. Elgondolkozok azon, hogy miért csak vele vagyok ennyire jóban? Rajta kívül van még öt fél testvérem, de mindegyik ellenszenves hévvel taszít el magától. Mondjuk, mind az öten lányok. És a lányokkal zsigerből nem bírok el. Kényelmesen hátradőlök, és csak bámulom a plafont. Még van egy hetem a suliig és még nem mentünk el vásárolni. Vagyis, de csak ebben a hónapban nyolcszor voltam boltban, de mindig másnak. Nagyrészt a még meg sem született tesómnak. Szegény gyerekről még azt se tudjuk, hogy kislány vagy kisfiú, de már meg van a szobája. - Manser. Elviszel vásárolni? – billentem oldalra a fejem, hogy rá tudjak nézni a sötét hajú, szemű bátyámra. Alig két évvel idősebb nálam, de már abbahagyta a sulit. Mindig is rühellte az iskolapadot. Ásítva bólint, majd kisegít a kádból és letelepedünk lent a kandalló előtt, hogy megszárítkozzunk. A család nagy része már elment itthonról, csak mi vagyunk tétlenek és jobb is ez így. Kiráz a hideg, mikor eszembe jut, hogy Manser lassan kirepül a kalitkává formálódott fészekből. Nem hibáztatom, ha tehetném én is foggal-körömmel ásnám ki magamat ebből a gödörből…
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Selene White Hétf. 27 Okt. - 8:56
Elfogadva!
Egyszerű, de nagyszerű kis sok tesós család. ^^ Tetszett az ET-d, nem leltem benne semmi hibát sem. A pb választáson nem lepődtem meg végül, és mindenképpen jó, már előzőleg is nagyon tetszett, hiszen egyedi és jellegzetes. A jellemed tetszik, akadnak rendkívül önbizalomhiányos karijaim, akikből tudna építkezni, vagy akik fölé tudna emelkedni, bár ők többnyire nem a Hugrabugba járnak. Nem tudom mit mondhatnék még, főleg hogy szinte még félálomban vagyok és millió még a teendőm, szóval nem húzom az időt, foglalj pb-t és patrónust, ha még nem tetted, aztán suhanhatsz is tova.
A jellemed tetszik, akadnak rendkívül önbizalomhiányos karijaim, akikből tudna építkezni, vagy akik fölé tudna emelkedni, bár ők többnyire nem a Hugrabugba járnak. 
Nem tudom mit mondhatnék még, főleg hogy szinte még félálomban vagyok és millió még a teendőm, szóval nem húzom az időt, foglalj pb-t és patrónust, ha még nem tetted, aztán suhanhatsz is tova. 
