2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] Nem igazán tudok napirendre téri a Galennel való találkozáson; most kimondottan jó hangulatban voltunk mind a ketten, s már-már barátinak is tűnhetett volna a beszélgetésünk a külső szemlélőknek. No, nem mintha lettek volna olyanok. Azt megéreztem volna. Kivételes alkalom volt, így egyáltalán nem reménykedem abban, hogy a következő találkozásunk is ennyire…nyugalmas lesz. Különben sincs időm ilyesmikkel foglalkozni. Amikor iskola van, akkor a tanulás az első. Idén nyáron pedig nem más, mint az Auror Akadémia. Jó, meg egy kis nyaralás is, ami bele csúszik az év elejébe. Tisztában vagyok vele, hogy nem a legjobb alkalmat választottam az igazolt lógásra, ha az éves feladatokat nézzük; RAVASZ, egyetemi szak választás és egy potenciális eljegyzést is valószínűleg nyélbe kell ütnöm 17. életévemben. Nem mintha bármelyikhez kedvem lenne. Talán pontosan ezért igyekszem kitolni az események visszafordíthatatlan kezdetét. Pedig mindig is azt hittem, hogy nem az vagyok, aki menekül a problémák elől, hanem aki megoldja. Micsoda csalódás. Sóhajtva szedem össze a klubhelyiségben hagyott tankellékeimet. Nem mintha ne lenne még dolgom, de majd amíg Ginára várok nyár elején vagy a vonaton hazafele befejezem a nyári beadandókat. Nyáron ugyanis nem lesz rá időm, ez már biztos. Bízok benne, hogy nem fog nagyobb problémát okozni. Belépve a szobámba kivételes nyugalom fogad; csupán Laura hozza rám a szívbajt azzal, hogy rám köszön. Nem tudom sose, hogy mikor figyel és mikor nem. Az esetek nagy részében máshol jár az esze, de pont ez is a jó benne. Ha választanom kéne ő lenne a kedvenc szobatársam. A többiek rémesen hangosak és idegesítőek olykor. - Szia, Lau. – Biccentek neki, de persze nem rám figyel. Vállat vonva gondosan elpakolom a félkész házi feladatokat meg miegyebeket, a már szépen összeszedett ládámba. Tegnap nem tudtam aludni és csöndben bepakoltam, amíg a többiek durmoltak. Egyedül néhány könyvet kell még visszavinnem a könyvtárba, de azzal ráérek a vacsoráig. Scarlett nagyon örül, hogy végre nincsen semmi az ágyamon; ugyanis a közhiedelemmel ellentétben én sem tartok rendet magam körül, így ő nyúlik el és csavarodik bele a takaróba. A zseni átlát a káoszon. Sosincs bevetve az ágyam, egyedül a pizsamámat szoktam a párnára hajtani, de az ágy teljes szélességén könyveket, virágokat, cserére kínálható tárgyakat hagyok szét. Nem szeretem rendszerezni azt, ami napi szinten változik. - Nem cserélünk el egy gyertyát? – Kérdem meg, amikor látom, hogy azokat szagolgatja. Egyszer az egyik lány egész este hányt és nem volt éppen rózsás illatú, ami kijött a fürdőnkből, de azt hiszem ő gyújtott egy ilyesféle gyertyát. Amennyiben a nála lévők fele olyan illatosak, már megéri. – Csináltam néhány batikolt pólót tavaly nyáron, akár kettőt is adok egy gyertyáért. – Kérdem felvont szemöldökkel és odanézés nélkül veszem elő az egyik darabot melyen kék árnyalatok százai alkotnak szédítő spirálokat. Szeretem az ilyesmit. Magam is hordom őket néha napján, de eddig csak a titkos levelezőtársamnak ajándékoztam egyet. Ja, meg Lizzynek, bár nem tudom ő mennyire fogja tudni beilleszteni a gardróbjába… - Jól teszed. – Válaszolok neki szórakozottan, pedig tudom, hogy nem hozzám beszél. – Hogy haladsz a listával? – Igen tudok róla. Tavaly tűnt fel, hogy nézegeti pakolás közben, szóval egyértelmű, hogy a saját dolgait írta fel. Kissé szeleburdi, szóval ez egy jó ötlet. Én a magam részéről biztosan nem lennék képes szembesülni azokkal a dolgokkal, amiket elvesztettem az évek során. - Hm? – Pillantok fel a könyvből, amit időközben magamhoz vettem miközben a ládám mellett gubbasztok. – Oh, hát nem sok. Túl vagyunk egy évvégi prefektusi gyűlésen, amihez senkinek nem volt kedve. Ma elvileg nem fog egy diák sem ügyelni, de persze ez nem jelenti azt, hogy a tanárok sem. – Vonok vállat. Laura nem kilógós fajta, vagy csak nagyon jól csinálja. Esetleg van annyi esze, hogy akkor surran ki, amikor én járőrözök. Mondjuk ennyit elvárnék egy háztárstól, bár ma már nem sok minden lep meg. – Aztán tanultam és találkoztam egy ismerőssel. – Hát, barátomnak csak nem hívhatom Herbset. De nem igazán akarnék róla mesélni. Amúgy sem tudok sok mindent, amit meg tudnék az olyan szinten személyes, hogy senkinek nem fogom elárulni. - És a te napod, hogy telik? Izgulsz már a nyár miatt? – Mosolyogva teszem magam mellé a kötetet. Néha kell egy kis szocializálódás.
Amikor egy-egy tanévnek vége és mire belakjuk a szobát, el kell hagynunk a tornyot és a szobánkat két teljes hónapra. Rend a lelke mindennek, de nálam a rend fogalma nem az mint másoknál. Ahogy néha fejembe úgy az ágyam környékén is meg van a zavaros rendetlenségben a rend. Hiába takarítanak a házimanók mégis képes vagyok minden holmimat szanaszét hagyni. Harmadikban bevezettem azt, hogy listát írok az elhozott holmijaimról és év végén ez alapján pakolok is össze. Az évközben elhányt dolgaimat megkeresve pakolok el. Az elmúlt évben már a lista tételeinek 80%-a meg lett. Most a százra törekszem. A lista unalmassá válik egy idő után. Főleg, amikor a ruhákat hajtogatom össze. - Invito sálam. - sebesen betekereg a hollóhát színeiben pompázó sálam. Ki tudja hol kószált március eleje óta, mikor utoljára kezem ügyében volt. A ruhákkal úgy látszik kész lennék. Már csak a mások számára talán kacatnak tűnő tárgyaim hevernek szanaszét az ágyon. A könyveket gyorsan elpakolom, de a többit a sok félbe hagyott rajzomat vagy röviden lejegyzett gondolataimat, már sokkal nehezebb eldönteni, hogy melyiket semmisítsem meg és melyiket tartsam meg. Például most a kezeimbe tartottom annak a mentolos csoki csomagolását, amit Valentin napon az egyetlen titkos rajongómtól és hódolómtól kaptam. Megtartsam vagy dobjam ki? Olyan nehéz a döntés. Megtartom. Ez a skicc nagyon ocsmány. Kuka. Döntöm el, mikor rápillantok egy félkész csendéletre. Egy kis doboznyi különös bájitallal teli üvegcséket fokozott óvatossággal csomagolok el. Egy igazán érdekes feladatot tűztem ki magam elé a nyárra és ezt a főzetet már április vége óta csak készítem és főzőm. Egy varázstinta receptet szeretnék tökéletesíteni. Egyes lapok sorsáról nagyon lassan döntök. Végülis miért ne megtarthatnám az összeset. Az ágyon eldőlök, mikor bejön az egyik szobatársam. Olyan nehéz itt hagyni az iskolát. Mások alig várják a szünetet, de én nem. - Hali, Adora - A plafont bámulva köszönök neki. Jövő évben kiderítem a roxforti vöröshajú lány festmény titkát. Kezembe veszem azokat a rajzokat, amiket a róla készíttetettem. Az arcvonásai tényleg hasonlítanak rám? Sóhajtok egyet és Adora felé fordítom a fejem. Neki biztos, hogy sokkal izgalmasabb nyara lesz, mint nekem. Választhatok hogy bent ülök pár órát majd kint ülök pár órát a kertben nagymamámnak segítve. Nagyon örülnék, ha meg gondolná magát a nagyapám és engedné, hogy segítsek a lények körül, ahogy minden más családtagom teszi. Az a zsémbes nagyapám csak mondja és mondja milyen fontos a munka, de nem engedne dolgozni. Nem kell kifejlett sárkányok közelébe engednie. Nekem elég lenne, ha valami kevésbé veszélyes állatra figyelhetek és gondozhatok a nyáron és tényleg segítségre lehetek a munkámmal a MacFusty klánnak. Már lemondtam arról az álmomról, hogy ezen a nyáron világot lássak, mivel ahhoz pénz kell és ha nem dolgozok nem tudok utazgatni. Milyen jó lenne Görögországba menni, ahol a mágiatörténelem egyes nagy alakjai éltek. Milyen jó lenne Egyiptomba megnézni a Királyok Völgyét és egy fáraó szellemével társalogni. Felülök és törökülésben folytatom a pakolást. Legszívesebben lelassítanám az időt, hogy még egy kicsit tovább maradjak az iskola falai közt. A hogy telnek az évek úgy érzem egyre gyorsabb és sebesebben elrepül felettünk az idő. Hat éve még a Roxfort legfiatalabbjaiként hagytuk el az ódon kastélyt, most pedig készülünk a R.A.V.A.Sz.ra és a pályaválasztásra. Annyira szeretnék bekerülni az Allstar csapatba az őszi szezonba, de mennyire lesz megterhelő az egész hetedikesként? A megmaradt seprű ápolószereket gondosan csomagolom el. A seprűnyélkrém szelencéjét egy rongyba bugyolálom be, a tubus kupakját erősen rácsavarom és megy mind a bőröndbe. Pár illatos gyertya is a kezem közé kerül, még ősszel öntöttem őket, érezni lehet az őszi virágok illatát. Lecsukom szemeimet és egy virágos réten napozok, ilyen egy igazi nyári nap és nem olyan, amilyen most, mivel úgy esik az eső, mintha dézsából öntenék a vizet. Hallom a esőcseppek kopogását, ami most éppen egy patak csobogásához hasonlít. A következő két kép kerül elém. Hagridról egy kubista irányzatú rajzot készítettem, amit nem adtam oda, mert lehet megsértődött volna, hogy milyen karikatúrát rajzoltam róla. Amadeust a békámat, pedig elképzeletem kerékpározás ami közben egy legyet üldöz éppen. Mindkettő hihetetlenül kreatívnak és ötletesnek tűnt, amikor rajzoltam és festettem őket, de most nehéz kérdés, hogy mi legyen a sorsa. -Megtartom őket. - mondom ki hangosan. Majd a percekkel ezelőtt belépet lányra nézek, miközben a két képet a megtartandó dolgaimhoz teszem. -Történt valami ma? Talán beavat a tanév utolsó heti prefektusi lét örömeibe és hátrányaiba a szobatársam.
