2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Lehet, hogy tett rossz dolgokat, de az mindenképpen becsülendő, hogy mellette viszont igenis próbál most már jó útra térni és nem csak a rémes élmény miatt, hiszen már előtte is akarta, csak gondlom nem egyszerű elfelejteni azokat a dolgokat, amiket mások ellen követett el, arról nem is beszélve, hogy azok a lányok se nagyon fogják elfelejteni a dolgot. Egy ideig eltart, amíg nem néznek rá majd véres rongyként a folyosókon, vagy akár súgnak össze a háta mögött olyanok, akiket bántott, de szemtől-szembe nem elég bátrak, hogy kifejezzék menyire utálják. Végül is ezt el kell viselnie cserébe azért, amit tett, de... akkor vajon rám is ezt a sors vár? Nekem is el kell viselnem, ha netán kiderül mit tettem, ha az a Hector akár... bántana is miatta? - A fő, hogy igyekszel változtatni, és hogy jó útra akarsz térni, hátha idővel mindenki megérti, hogy ezt azért értékelni kell. - na nem mondom, hogy vállveregetést kap majd azoktól, akiknek ártott, de talán tényleg idővel majd elfogadják, hogy jó oka volt arra, amit tett, hogy őt is bántották, de mostmár összeszedi magát és minden jobb lesz, nem bánt mást legalább. De azért mégis csak jobb lenne, ha velem pont e miatt nem sietné el a dolgokat. Csak szépen lassan, nekem is jobb lesz úgy és jelenleg neki is. - Azért nem volt könnyű. Ha előtte nem... - elharapom a mondatot, hiszen látta hogy véres volt a ruhám, tehát a többi egyértelmű, de még se lenne jó kimondani. Jó, hogy bízik bennem, de azért én nem bízom annyira még magamban, szóval jobb, ha óvatos lesz és én is esetében, mert hát ki tudja, hogy mennyire tud tényleg megváltozni. Akar, de hát én is akarok és lássuk be az még nem egyenlő a sikerrel. Ezért is lenne jó egy randi, hiszen én is ezt akartam és itt a lehetőség hogy legyen és tényleg jobb, ha nem rohanunk sehová. Értékelem ,hogy megérti és persze elkísérem a célig, vagy amíg a hálókörletek mágiája engedi. - Kislányos veszély? - oké, azért ezen a ponton újfent sikerül elvörösödni, főleg amikor azt mondja, hogy beindul rám. Hát na, erre igazán nem számítottam, főleg nem ilyen nyílt megjegyzésre. Kissé zavar köhöcseléssel köszönök el végül tőle, még persze visszapillantva egyszer és akaratlanul is elmosolyodva. Hát nem kellettek a trükkök, valahogy a sors, vagy mi segített, hogy pont én kelljek, aki megmenti. A fene se gondolta volna és hogy mi lesz majd a jövőben, vagy végül tényleg keresni fog-e a randi ügyében... azt még nem tudom, de ennek ellenére széles mosollyal az arcomon térek vissza a szobámba el is feledve a délután kellemetlen részeit és végül az ágyamba bedőlve ábrándozva nézem a plafont egy ideig. Ha ezt Sera megtudja! Oh... nem, ahhoz az egész napomat el kellene mesélnem neki és az elejét jó eséllyel nem fogom. Úgy se értené és csak azt látná újra, hogy ő mennyivel jobb nálam. Vagy én látnám ezt, mint mindig?
Nyilván én sem fogok egy ideig visszamerészkedni a tópartra, talán még nyáron sem, pláne nem télen, de az egészen biztos, hogy Sheree megmentette az életemet a maga bénán cuki módján, így amíg csak lélegzem hálás leszek felé. De vajon tényleg csak hálás lennék, semmi több? Nem, nekem egyértelműen bejön a visszafogott, valamilyen módon pedig mégiscsak veszélyes lányka, de nem jól sejti, már jó ideje más az izlésem, és nem csak egy mellkidobós csaj jöhet be nekem, inkább azokat az értékeket keresem, amik alapján majd egyszer komoly kapcsolatot választhatok, ha végre egyszer magam mögött tudom tudni a múlt sötét árnyait. Még Megan esetében sem voltam ilyen ügyes, hiszen bár segíteni akartam, de ott is vizsgálgattam a saját érzéseimet, hogy vajon nem a megbántott lányoknak törlesztek így? Sheree felé viszont valami igazi vonzalom ez, legalábbis akarom, hogy így legyen, még ha egyébként szét is téphet pusztán az ösztönei nyomán. - Valami jobb élet reményével. Akikkel ha összefutok, még biztosan szidni fognak egy darabig, de ha nem nő azok száma, akik az áldozataim voltak, talán feledésbe merül. - Főleg, ha mellette olyan tevékeny életet élek, ahol felnézhetnek rám. Lehet, hogy tényleg rá kéne menni erre a diplomára, hiszen tanárnak tanulok. Csak hát az üzleti vállalkozásunk most mindent felülír. - Mert nálam tudtad, és.. valahol illik reménykedni, ha valaki megmenti az ember életét. Valóban nem ismerlek, de őszinte voltál, és bizalmat szavazhatok. – Ettől függetlenül elindulnék, mert nem akarok ráakaszkodni, és a kezdeményezésem ellenére sem lenne jó, ha úgy érezné, úgy kezelem, mint a többi lányt, hogy rutinosan felépített csábítási manőverrel kerülök az ágyába. Jut eszembe, már ott is vagyok, ráadásul ő hozott ide. Na jó, ez mégiscsak más helyzet. – Igen, az tényleg jó lenne.. Nem csak hálából.. Tényleg érdekelsz, de nem akarlak lerohanni, csak.. te illenél hozzám. Az őszinteségre mostanság nagy szükségem van, és különben is, valahogy beindulok rád, vonz ez a kislányos veszély, ami körülleng téged. – Felelem halovány mosollyal, most legaláb tudja, hogy mit gondolok róla, ha valaha mégiscsak összejönnénk, erre tudnánk alapozni. Hagyom, hogy átkísérjen a fiú körletekbe, szerencsére mindketten hollósok vagyunk, így alig pár méterről van szó, ott egy intés, és már bicegek is fel a szobámba, aztán majd keressük egymást hamarosan.
Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek, aki éppolyan fontos neked, mint saját magad, addig mindig magányos maradsz. .....................................................................................................
Sheree Parks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Sheree&Tommy - A sötétség éjszakája 2018-04-25, 20:13
Talán már sosem fog kiderülni, hogy valami durva szörny él a tó mélyén és időnként lehúzza az ártatlan, vagy kevésbé ártatlan áldozatokat, vagy csak beesett a vízbe és az esetleges víz nyelésnek lett a következménye a hallucináció, meg persze a jégdarabnak, ami az oldalába fúródott, de talán nem is számat, hanem inkább az, hogy végül sikerült túlélnie. Végül is ha ezt nézzük talán valamilyen szinten kompenzáltam azt, hogy elvettem valakinek az életét, mert most meg megmentettem valaki másét. - Valószínűleg igen, másképp nem tudod csak úgy túltenni magadat rajta, de mivel tudnád jóvá tenni? - visszacsinálni nem lehet és azt már mondta, hogy nem látja értelmét annak, hogy mindenkitől egyesével bocsánatot kérjen. Végül is ebben azt hiszem igaza van, de akkor valami karitatív tevékenységgel akarja jóvá tenni vajon a tetteit? Nem hiszem, hogy az azért olyan egyszerű lenne és persze ki is kell találnia, hogy mit tegyen, amitől jobb embernek érzi magát. És akkor még mindig ott van, hogy mások ugyanúgy nézhetnek rá véres rongyként, ha meglátják, hiszen az ember általában nem bocsát meg valami könnyen, főleg ha nagyon csúnyán elbántak vele és ha jól értem, akkor neki tényleg elég csúnyán sikerült nem egy lánnyal. - És miért vagy benne biztos, hogy én annyira tudom tartani a kontrollt? Nem sok mindent tudsz azért még rólam. - és hát lássuk be pont úgy találkoztunk, hogy én tiszta vér voltam. Sejtheti, hogy megtámadtam előtte valakit és annak nem lett éppenséggel jó vége. Arról nem beszélve, hogy az ő sérülését se tudtam érdemben kezelni csak úgy, hogy távol tartottam magamat tőle. Nem tudom én annyira még tartani a kontrollt és ezt Hector is tudja és én épp e miatt nem vallottam be neki azt, amit már amúgy is sajnos sejtett. - Én nem... mondtam, hogy menj el. - pattanok fel és nyúlok a karja alá, hiszen még mindig alig tudja tartani magát. Nem hiszem, hogy jó ötlet, hogy egyedül kóricáljon, főleg amilyen állapotban van. - Én csak... Tudod... - elakadok, mert gőzöm sincs mit is kellene mondanom, pedig Sera megmondta, hogy csak bátorság kell, meg a flörtölés, bár azt hiszem itt már ez nem megy, hiszen eleve nem egy ilyen ismerkedést terveztem. - Elkísérlek és ha van kedved pár nap múlva, amikor már jobban vagy beülhetnénk valahová tudod... megismerni egymást. - bököm ki végül. Már megint zavarban vagyok, hiszen végül is ez egy randi lenne és én hívtam el, de ha ez kell, akkor kell az a bátorság, még ha nehezen is veszem rá magamat. Aztán nagyon remélem, hogy nem fogja furán kivenni magát, hogy én hívom el, csak hát meg kell értenie szépen lassan haladjunk az ő múltja és a én jelenem miatt is, úgy a biztos.
Különös módon még egy vámpír ágyában is lényegesen nagyobb biztonságban érzem magamat, mint az elmúlt másfél napban bármikor, amikor a múltbeli rémek életre kelvén kísértettek. Most ugyan fáj az oldalam, de kevésbé érzem halálos veszélyben magamat még akkor is, ha ez a csinos, bájos vérlény bármikor megehet vacsorára, mint amikor a víziók kísértettek, és minden utcasarkon arra emlékeztettek, hogy milyen egy dög voltam egykor. - Már azt hittem túl vagyok ezen az egészen, de úgy fest az, hogy másokkal mit tettem, komolyabb lelkiismeretfurdalást indított bennem, mint hittem. Ezt ezek szerint nem lehet csak úgy simán abbahagyni, jóvá is kéne tenni. – Persze nem holmi bocsánatkéréssel, inkább jobb embernek kéne lennem, és segíteni ott, ahol mondjuk más nem tud. Érdekes, hogy ezt egy szinte vadidegennel beszélem meg, de a bájos szöszivel, még ha egyoldalú is a közös hullámhossz, nagyon jól megvagyok. Ő valamiért mintha félne tőlem, vagy legalábbis zavarban van a jelenlétemben, de ettől még igenis segítőkész, hiszen felcipelt a szobájába. Mi ez ha nem anyáskodó gondoskodás? Bárcsak Cyra is ilyen lett volna inkább egykor.. - Több? Végtére is a mi világunk mágiával van átszőve, nem gondolom, hogy egy vámpír, aki tudatosan él, veszélyesebb lenne, mint egy egyszerű, de beteg ember, akinek nincs kontrollja. – Vonom meg a vállamat, nem vagyok egy félős alkat, hiszen lazán kimentem a tó jegére is, mert kiváncsi voltam. Viszont az, hogy Sheree így visszaretten, engem is szégyenre késztett. Talán túl közvetlen vagyok, és ezt már nem igazán tehetem meg, hiszen jogos amit mond. – Teljesen igazad van, ne haragudj. Az már rég volt, több mint egy éve, és azóta máshogyan gondolkozom, nem akarok neked rosszat. Ám valóban nem lehet csak úgy kifejezni, hogy mit gondolok, így biztosan komolytalannak tartasz. Csak.. aranyos vagy, és jól esett, amit értem tettél. – Próbálok felemelkedni, el kéne mennem, hogy ne zavarjam tovább, de még mindig sípol az oldalam, rászorítom a tenyeremet, s kifelé vonszolom magamat.
Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek, aki éppolyan fontos neked, mint saját magad, addig mindig magányos maradsz. .....................................................................................................
Sheree Parks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Sheree&Tommy - A sötétség éjszakája 2018-04-16, 14:31
Tény és való, hogy jelenleg medimágusnak nem lennék a legkiválóbb, de őszintén szólva nem is nagyon terveztem, hogy ilyen irányba tanulnék tovább. Jó nekem a választott utam, ott még segíthet is a vámpírság, bár gőzöm sincs, hogy ha nem tudom uralni, akkor bármit is elérhetek-e egyáltalán, főleg akkor, ha ez a sötét ruhás alak is itt ólálkodik és egyértelműen sejti, hogy ki vagyok, vagyis, hogy mi. - De ez... gondolom azt jelenti, hogy ez az egész benned van és hogy nem tudod feldolgozni. Tehát máskor is lehet ilyen gond, maximum nem ilyen erősen, vagy nem? - nem értek hozzá, hiszen ha valami tavi szörny kapta el, akkor erről egy Bestiamester talán többet tudna mondani, de akkor is ott van benne valamiféle lelkiismeret-furdalás és ez más helyzetekben is előjöhet még. Talán pont azért kapta el az a valami, mert érezte benne. Lehetséges, hogy nem esett volna baja, ha nem dolgozott volna benne az érzés, vagy csak simán majdnem megfulladt és ez váltotta ki belőle, de akkor máskor ugyanúgy előjöhet. Persze csak tippelek és hát én igazán nem mondhatok véleményt, vagy adhatok tanácsot, amikor az én lelkemet is épp elég gond nyomja, ami hamar neki is egyértelművé válhat, amikor rákérdez és én végül nem próbálok meg ködösíteni arról, hogy mi vagyok. - Szóval valaki régen megbántott és nem tudtál rajta tovább lépni. - én még nem tapasztaltam meg hasonlót, de gondolom nem lehet valami kellemes, bár nem indokolja, hogy ő meg másokon álljon cserébe bosszút, de ki hogyan éli meg az élete nehézségeit igaz? Végül is én is kérhetnék segítséget Seratól, de valami miatt nem teszem meg, pedig biztosan könnyebb lenne. Az a kérdés, hogy Tommy mennyire kötődik még ahhoz, aki megváltoztatta, hiszen nehéz lesz jó útra térnie, ha mondjuk még nagyon. - Nem szándékosan lettem ilyen, de... közben meg több lettem általa, pedig tudom, hogy nem kellene így gondolnom, főleg mert nem mindig tudom irányítani és fogalmam sincs, hogy bántanálak-e. - visszafogtam magamat, mert nem mentem közel, amikor vérzett és mert előtte ettem, na de ha ezek nincsenek meg akkor is ment volna? Ezt nem tudom és még csak megígérni sem, nem csoda, hogy amikor az arcomra simítja a kezét szinte megijedek. Tetszik, de tényleg, de fogalmam sincs, hogy vajon tényleg nem bántanám-e. Ahogyan Sera is mondta, ha valami csapdába esve összezárnának minket, hiába a legjobb barátnőm hosszú távon nem tudnám irányítani azt, ami vagyok nem igaz? - Ha olyan sokan voltak, akiket megbántottál, nem... nem kellene átgondolnod jobban, hogy mikor mit teszel? - bököm ki végül, hiszen lássuk be Tommynak sok lányhoz volt köze, én pedig most épp kapóra jövök, mert segítettem neki, de hát nem is ismer. Előbb meg kellene ismerkednünk, vagy valami nem?
Attól függetlenül, hogy kissé furcsa a helyzet, mivel már viszonylag régen nem keveredtem egy lánynak az ágyába, most mégis ott vagyok, de kellemes az érzet, hiszen ott van a viszonylag zilált szöszi, aki lényegében az életemet mentette meg. Nagyon is tetszetős ifjú lányról van szó, aki mintha mégiscsak rettegne a helyzettől. A sikátorban úgy nézte végig, hogy majdnem elvéreztem, hogy nem tudtam, hogy mi a baja. Teljesen besokkolódott a sebesülemtől. Nem lenne túl jó medimágus, de mindegy, végtére is megoldottuk. - Azt nem tudom felidézni. Lehet, hogy az a valami mégis elengedett, engem meg partra löktek a hullámok... Vagy még valahogy ki tudtam evickélni. Halálközeli élmény volt, és azóta.. ezek a rémek kísértették a lépteimet. Mintha napokig élet és halál között bandukoltam volna. Tudod Sheree a bocsánatkérés nem mindig megoldás.. Nem is őket láttam, hanem valami különös, torz kivetülésüket.. – Bólogatok, mint amikor lepereg az ember szeme előtt az élete, na meg a rossz döntései. Amióta kihúzta azt a szilánkot, egyértelműen jobb, ez már a gyógyulás fázisa. Nem akarok lemenni a gyengélkedőre, hogy ott fura kérdéseket tegyenek fel, hiszen ha Sheree rávilágított arra, hogy nem sok keresnivalóm volt a jégen, akkor a medimágusok még inkább. Az kéne, hogy még nyomozni is kezdjenek. Viszont nem hagyom, hogy elhúzza a kezét, sőt, ha tudom bátorítani azzal, hogy kissé a haját birizgálom, hát megteszem. A pirulás igazán jól áll neki, lévén látványos a fehér bőre miatt. Legalább esetében egyértelműen látszik, hogy mi esik neki jól, nem csak rajtunk pasikon ütközik ki mindez. - Igen? Kösz, hogy őszinte vagy, nem nagyon szeretem a rejtélyeket. Mármint.. a titkokat. Elég szemét voltam másokkal, mint tudod, és.. már le akarom zárni a múltat. Bosszút álltam olyanokon, akiken nem kellett volna, mert ha engem tönkre tettek, hát miért én legyek a jófiú? De már egy jó ideje rájöttem, hogy ez így nem éri meg, és.. Vissza akarok találni önmagamhoz. – Ezzel arra is utalok, hogy egykor, még Cyra előtt hittem abban, hogy boldog lehetek. Lehet, hogy nem is direkt csinálta, csak még nem volt érett agyilag, én meg túl komolyan vettem. – Nem riaszt el, hogy az vagy. Az üzlettársamnak volt már ilyen barátnője. Manapság a Roxfort környékén nem meglepő, ha valaki vámpírrá lesz, gondolom nem tehetsz róla... Engem azért ugye nem bántanál? – Kérdezem évődő mosollyal, vissza tudta magát fogni, és nekem hinnem kell benne. Tudom, hogy benne van a pakliban, hogy másokat megtámad, de akkor most tegyünk úgy, hogy ő valami szörnyeteg, akit mindenkinek gyűlölnie kéne? Én inkább az arcára simítom a kezemet, hátha ettől elhiszi, nem ijedek meg tőle. Túl rövid az élet ahhoz, hogy mindenben a gubancot keressük.
Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek, aki éppolyan fontos neked, mint saját magad, addig mindig magányos maradsz. .....................................................................................................
Sheree Parks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Sheree&Tommy - A sötétség éjszakája 2018-03-21, 17:14
Az a baj, hogy nem mehet le az ember csak úgy a gyengélkedőre, hogy kér egy üveg bájitalt egy sérülésre, mert jó eséllyel kérdezgetnének, hogy pontosan miért is kell és mi történt, Tommy pedig nem akart oda menni. Nincs mit tenni tehát egyelőre, várakozó állásponton vagyok és remélem, hogy nem az ágyamban leheli ki a lelkét. Elég kellemetlen lenne, ha eddig megúsztam, ha rátámadtam valakire és miattam lehelte ki a lelkét, most meg a miatt kerülök bajba, mert valaki nem is az én hibámból, de meghal az ágyamban. Annak az ismeretlen srácnak tuti, hogy felhívnám ezzel a figyelmét magamra és már így is gyanakszik, hogy oda kell figyelnie rám. Muszáj meghúznom magamat, legalább amennyire tudom, de Tommyt még sem hagyhattam ott elvérezni az erdőben, mégis csak tetszik. - És hogy jöttél ki? Az is csoda, hogy végül megúsztad és nem ott haltál meg a víz alatt. - húzom el a számat, mert ha csak menőzésből ment a jégre akkor ez elég nagy marhaság volt. Nekem is vannak rossz húzásaim, bár azért nem vagyok egy tipikus rosszcsont diák, de ő nem értem, hogy miért kockáztatott ennyit, főleg ha ilyen komoly eredménye lett. Na nem azt mondom, hogy máskor is megteheti, de azért lehet, hogy jó mielőbb rájönni miért csinálta, nehogy máskor megismétlődjön. Vagy ha netán valami embert csalogató veszélyes izé van a tó jege alatt, akkor meg érdemes lenne odaküldeni a vadőrt, hogy utána nézzen a dolognak, mielőtt még másnak is baja esik. Amikor viszont nyíltan rákérdez az én dolgaimra azért mégis megijedek. Sera is azt mondta el kell majd mondanom, de nem így egyből gondoltam. Bár, ha azt nézzük, ha lelép, mert megijed tőlem akkor legalább már most tisztáztuk és nem reménykedem. Meglep, amikor mellém ül és megfogja a kezemet. Ezek szerint nem ijedt meg a hírtől? - Késztetés... úgy is mondhatjuk. Én... Na jó, legalább akkor túl leszek rajta, szóval vámpír vagyok, de még elég friss, úgyhogy nem egyszerű. - bököm ki végre és fel se nagyon pillantok rá, annak ellenére, hogy kedves és úgy fest hogy egészen jól viseli a hírt. A kezemet fogja, ahogy beletúr a hajamba... Na igen, ettől azért még kissé zavarba is sikerül jönnöm, habár a hajam most így eleve lefelé nézve takarja az arcomat, de mégis csak sikerül elpirulni. Tommy bármit is tett azért mégis csak tetszik, de tudva, hogy milyen volt más lányokkal... Hát lássuk be ő olyan igazi tapasztalt e téren, én meg... még csak nem is csókolóztam eddig. A fiúk általában nem a csendes gebékre buknak. Ő se hiszem, hogy észrevett volna, ha nem futunk egymásba véletlenül egy ilyen komoly helyzetben.
Nem tehetek róla, túlságosan zaklatott volt a tegnapi napom ahhoz, hogy most, amikor egy idegen helyen ébredek, ne tudjam, hogy hol vagyok. Ebből kifolyólag meg is rémülök kissé, kell pár pillanat, míg átlátom a helyzetet, és felfedezem a közelemben ücsörgő szőke lányt. Igen, most már emlékszem, durva dolgokat láthatott szegény, legalábbis elsőre ezt mondta, de most már kezd derengeni, hogy nem biztos, hogy pontosan az történt. Olyan törékenynek tűnt, de azok a hipnotikusan cuki szemek, hát ki tudja.. Az oldalamra szorítom a kezemet, megpróbálom leküzdeni a fájdalmat, de mégis jobb így, hogy már nincs benne az a szilánk, ráadásul be is volt kötözve éjszakára. Egy gyógyital nem ártott volna pluszban, de majd most. Aztán holnap reggelre még jobb lesz. - Azt nem tudom, hogy miért voltam a jégen, lehet, hogy csak puszta kiváncsiságból, vagy menőzésből, ez már nem rémlik. De az igen, hogy amint lehúzott valami, egyből beugrottak a rémképek. Csoda, hogy túléltem.. Az a hideg szorítás. Köszönöm, hogy megmentettél. – Igenis hálásan tekintek rá, még ha valami szörnyű gyanu is ébred bennem, de ez most mindegy. Sokkal fontosabb, hogy valaki önzetlenül kiállt értem, bármit is tett amúgy előtte. És a válasz, amit kapok, nagyon is őszinte. Ettől még inkább édesnek tartom a leányzót. Semmi magyarázkodás, csak szégyenli, amit tett, ami azt jelenti, nem rossz ember. Vagy nem szándékosan. Elhúzza a kezét, én viszont a fájdalmam ellenére kitakarózom, és mellé ülök, hogy én fogjam meg a kezét. – Meséltem, hogy én sem vagyok tökéletes. Nem tudom, hogy miért tetted, de sejtem. Valami késztetés volt, ugye? – Emlékeztetem rá, hogy amikor kötözni próbált, alig tudta visszafogni magát. Akkor vonzalomnak hittem, de most mint kiderült, engem nem akart bántani. Így képes lehet uralkodni rajta, legalábbis velem szemben. Finoman beletúrok a hajába, olyan kis aranyos, kislányos. Nem az az igazi bombázó, de nagyon is valóságos.
Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek, aki éppolyan fontos neked, mint saját magad, addig mindig magányos maradsz. .....................................................................................................
Sheree Parks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Sheree&Tommy - A sötétség éjszakája 2018-03-14, 16:01
azért arra nagyon figyelek, hogy ne nyomjon el az álom a várakozás közben. Bár tény és való, hogy csak-csak álmosodom, miközben várom, hogy magához térjen. Fogalmam sincs, hogy ez mennyi idő lesz, főleg hogy rendesen kiütötte szegényt az a nem kis sérülés. Érthető, ha időbe telik, amíg legalább valamelyest jobban lesz és még utána is hetek mire teljesen összeforr. Az is csoda, hogy nem lett valami komolyabb belső sérülése, mert akkor egy sima kötözés biztos, hogy nem lett volna elég. Előveszek végül egy könyvet is, biztos, ami biztos, hogy ne aludjak el és elfoglaljam magamat amíg pihen, aztán majd kiejtem a kezemből olyan hirtelen ül fel. Hát igen, sejtem én, hogy ez nem a legjobb ötlet részéről, azért is szisszen fel annyira. - Ez... nem volt a legjobb ötlet. - bököm ki, miközben ő igyekszik összeszedni magát kisebb nagyobb sikerrel. A könyvet szépen leteszem addig is magam mellé és az ágy szélére csúszva helyezkedem el, onnan figyelem, ahogyan meséli a sztorit. Hát igen, ez még mindig jobban hangzik, mint hogy valaki megátkozta, vagy tett valamit az italába. - Bármi lehetett, kákalag, vagy nem túl barátságos sellő, akár hínár is, amibe beleakadt a lábad, de... miért voltál a jégen? - na ez még kérdés, hiszen a Fekete tó eléggé instabil is tud lenni, főleg ha olyan helyet talál meg az ember, ahol esetleg van is valami, vagy valaki, vagy csak egy áramlat miatt vékonyabb a jég. Mondjuk tuti, hogy tanult belőle és mostanában nem megy a jégre. A kérdése viszont úgy istenesen meglep és ez jól látszik is rajtam. Elkerekedik a szemem. Nem vagyok én profi hazudozó és most gyorsan rá kellene vágnom valamit, amit eddig könnyen kikerültem, hiszen eleve pocsékul volt. Meg aztán Sera is megmondta, ha tetszik a srác, nem pont az a célra vezető megoldás, ha nem tudja ki vagyok, vagy is mi. Főleg, ha azt nézzük, hogy idővel úgyis kiderül, akkor már jobb, ha most lép le e miatt mi? Még annak ellenére is, hogy megfogja a kezemet, attól még simán leléphet, csak reméli, hogy jó választ kap. - Én... támadtam meg valakit. - és ezen a ponton el is húzom a kezemet, lehetőséget adva neki, hogy ha úgy gondolja, akkor lehetőséget legyen elmenni. Jobb most, mint később. Azt igazán nem akarnám, hogy csak azért maradjon, mert mondjuk segítettem neki. Valamiféle hálából. Attól nem fogom magamat jobban érezni, meg egyébként is csak szánalom lenne.
Nem is tudom, hogy mennyit sikerül álmatlanul aludni, de amikor felébredek, hirtelen eszembe sem jut, hogy hol vagyok. A régi, rossz életem ugrik be, amikor egy ismeretlen lány hálójában találtam magamat, bár ott sosem aludtam be, mindig elhúztam a csíkot az akció után, most viszont úgy ébredek fel, hogy semmi ilyesmi nem történt, sőt, egészen kipihent vagyok. Az oldalam még sajog, a kötés is beleragadhatott a sebbe, de legalább már nincs benne a szilánk. Hirtelen ülök fel, bele is nyilal rendesen a fájdalom, csoda, hogy nem szökik könny a szemembe, így csak felnyögök, ráharapva a számba próbálom bent tartani a szuszt, majd lassan kiengedni, mint egy korrodált gőzmozdony. Erőltetem a szememet az oldalamra támasztott kézzel egyensúlyozva, még kissé szédelget, de már sehol a halálközeli élmény. - Sheree.. Jobban vagyok köszönöm. Azt hiszem.. Beleestem a tóba. Valamiért rámerészkedtem, és... A jeges vízben valami lehúzott.. – Erőltetem az elmémet, így már jobban összeáll a kép, mert a furcsa haldoklás közepette valóban a jeges szilánk találhatott meg valami belső szervet, amit nyomva beindult a halucináció. Na nem azt mondom, hogy nem kell senkitől bocsánatot kérni, de talán már nem jönnek elő a furcsa rémképek. Ám most, hogy tisztábban látok.. Megpróbálom összerakni a képet, és egy furcsa kérdés tódul az ajkamra. - Sok vér az arcodon.. Megtámadtak, vagy.. te támadtál meg valakit? – Hajolok előre, lehet, hogy az éjjel a halálomon voltam, de így utólag már tisztább a kép, és hát mindig is jó voltam a villanásnyi képek összerakásából. Lehet, hogy meglepem vele a bájos szöszit, de ezt.. tudnom kell. Az, hogy olyan hatalmas szemekkel, hipnotikusan nézte a feltörő vérbugyborékot, igenis elindít bennem egy gondolatmenetet. Azért megfogom a kezét, jelezve, hogy bármi legyen is, minimum hálából meg fogom érteni.
Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek, aki éppolyan fontos neked, mint saját magad, addig mindig magányos maradsz. .....................................................................................................
Sheree Parks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Sheree&Tommy - A sötétség éjszakája 2018-03-09, 14:16
Finoman szólva is zavarba ejtő a helyzet, de végül semmi olyasmi nem történik és így is a jobb, hiszen most csak a helyzet miatt lenne. Én sem vagyok teljesen rendben, főleg a vér rám gyakorolt hatása miatt, ő pedig totál ki van. Nem lenne hasznos, ha pont most csattanna el egy csók, amikor még csak nem is tudjuk, hogy mit teszünk pontosan. Én meg főleg, miközben alig tudok nem az édeskés illatra koncentrálni. A kötözés viszont még belefér, legalább ennyit meg tudok tenni azért, hogy jobban legyen, ha most több nem is fér bele, bármennyire is szeretnék segíteni neki. Így hát nincs mit tenni, utána össze kell kapnom magamat és segíteni eljutnia az iskolába. Így, hogy a kötés meg van egy fél fokkal jobb és persze, ahogyan hátrébb húzódom is javul a helyzet. A számon át lélegzem és igyekszem másra gondolni, miközben a válla alá nyúlva segítek, hogy sikeresen egyik lábát a másik után pakolja. - Nem hiszem, hogy... - próbálom a fiúk hálói felé irányítani, de furcsa módon valószínűleg annyira gyenge, hogy a lépcsők engednek és nem akadályoznak minket a feljutásnak. Meglepő, de végtére is van benne ráció. Segítek hát neki és nincs mit tenni végül úgy döntök, hogy a saját szobámba viszem. Sera egyébként is valami családi dolog miatt ment Londonba, úgyhogy nem hiszem hogy gond lenne neki. Legalább pár óra, amíg alszik egyet és jobban lesz. Igyekszem hát bedönteni az ágyamba. A vére már úgyis nagyjából megalvadt. Legalább a cipőjét lehúzom, mielőtt a lábait is felpakolom, csak aztán takarom be, bár gőzöm sincs, hogy fázik-e így, főleg hogy elég nehéz ahhoz, hogy vetkőztessem, csoda, hogy a cipő után a kabátot sikerül lehámoznom róla. Aztán hagyom aludni, én pedig leülök Sera ágyára és egy könyvet veszek magamhoz. Nem mondom, hogy sokat sikerül olvasni, hiszen folyton oda pillantok, nem ébredezik-e már. De sok vért veszített, úgyhogy gondolom időbe telik, amíg az állapota javulni fog, így viszont már remélhetőleg legalább az a seb nem okoz neki több gondot, meg hallucinációt, ha magához tér. Bár még mindig rejtély, hogyan került az oldalába.
Nem várom el, hogy megértsen, hiszen nem is ismer. Csak mert vallottam számára, egy olyan dolog, hogy nem tehetek róla, csak így kijött belőlem, mintha Sheree minimum valami gyóntatópap lenne. Segít, ott van mellettem, én pedig feltárom, hogy miket is tettem, noha az egésznek az indítója Cyra volt, de ez már mindegy is, hiszen felesleges másra mutogatnom. Ő tett azzá, aki vagyok, ám rá kellett lépnem egy olyan ösvényre, amely visszavezet a korrektség világába. Már ezen járok közel egy éve, de most valami ismét történt, hogy megint szembe kellett néznem a múlt árnyaival, ezúttal tényleg szó szerint azokat látva, akiknek ártottam. Bár gyönyört hoztam az életükbe, de utána el is dobtam őket, egy afféle trófeagyűjteményt létrehozva, hiszen a jósgömbök ott vannak a rejtekhelyemen, valamiért ezt mégsem pusztítottam el. Most már mindenképpen szükség lesz rá. - Köszönöm. – Nem csókolom meg, noha nagyon is erős a késztetés, de legalább sikerül egymás ajkai közé lélegeznünk, miközben bekötöz. Szinte lángol a homlokom, de már képes vagyok rá támaszkodva tovább bicegni, immár szótlanul. A hollóhát tornyokig elvezetnek a szeszélyes lépcsők, szerencsére mozgás közben nem kötünk ki máshol, netán egy tiltott, lezárt folyosón. Csak arra eszmélek fel, hogy a lábam visz tovább, de azt már nem is veszem észre, hogy merő véletlenségből a lány körletekhez vezető lépcsőkre léptünk rá, ám azok most nem makacsolják meg magukat, mintha éreznék, hogy nincsen róka a tyúkólban. Amint felérünk, szép lassan ismét elvesztem a tudatomat, de onnan már Sheree-nek könnyebb dolga van, hogy mondjuk el tudjuk lebegtetni valamelyik szobáig.
Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek, aki éppolyan fontos neked, mint saját magad, addig mindig magányos maradsz. .....................................................................................................
Sheree Parks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Sheree&Tommy - A sötétség éjszakája 2018-03-02, 19:38
Ki tudja, talán ha nem tetszene amúgy is, akkor nem tudnám ennyire lazán kezelni a dolgait, vagy ha mondjuk kifejezetten engem bántott volna meg valamikor, netán egy ismerősömet, vagy barátnőmet ejti át, akkor is más lenne a helyzet. De erről nincs szó és sokkal könnyebb valakinek elnézni a hibáit, ha ellened nem tett semmit sem és számomra most csak annyi látszik, hogy szegény iszonyatosan szenved, amit igenis rossz nézni, és nem számít, hogy mi van a hátterében, hanem hogy mi az oka és hogy vajon hogyan tudnék neki segíteni, mert igenis tényleg szeretnék segíteni. Az más tészta, hogy a vérzés nem épp az, amit jól kezelek, pedig nem rég ettem, de még így is hatással van rám a vérének kellemes illata és igen nehéz elvonatkoztatni, hogy ne figyeljek oda, ezért is nem merek közelebb menni. - Ferula... az menni fog. - bólintok egy aprót és talán még kicsit meg is nyugszom addig a pillanatig, amíg aztán meg nem ragadja a karomat, mert ekkor már túlságosan közel kerül hozzám, ami viszont nem a legjobb ötlet, hiszen csak még jobban érzem a vér kellemesen édeskés illatát, bármennyire is próbálok nem a sebére koncentrálni. Amikor bekötözöm úgyis oda kell majd néznem, de jó lenne, ha legalább nem lenne ennyire közel. Próbálok a számon át levegőt venni, hogy kizárjam az illatot, ami persze csak még inkább az ő dolgát nehezíti meg, hiszen résnyire nyílt ajkakkal pillantok rá, amikor egészen közel hajol, mintha csak minimum tudnám, hogy mi jár a fejében és az enyémben is pont az járna. - Ha csak a sérülés miatt van, akkor... igen, talán nem is valaki akar ártani neked, csak jó lenne minél előbb... - elakad a szavam, hiszen a szívem már többszörös ütemre kapcsolt annak hála, hogy ilyen közel van hozzám és hát nem egyszerű így bármire is koncentrálni, pedig muszáj arra figyelnem, hogy ne vegyek az orromon át levegőt, mert akkor csak még erőteljesebben fogom érezni a vérének kellemes illatát. Csak pislogni sikerül, bár azt is igen lassan. Pocsékul fest az tökéletesen látszik szegényen és nem tudom hogy mit tehetnék érte a kötözésen kívül. - Tényleg el tudsz jönni... az iskoláig? - bököm ki, végül bár vészes lassúsággal és mintha totál ki lenne száradva a szám is, ahogyan beszélni próbálok. Zavarba ejtő a helyzet annyi szent, túl sok szempontból. Úgy fest Sera hiába tanácsolta nem is kell közös hobbit keresni, elég csak belefutni, miközben épp hallucinál és megszúrta valami jég darab és én lehetek a megmentő, csak ehhez jó lenne, ha nem szédítene meg a vére.
Fogalmam sincsen, hogy miért néz rám ekkora szemekkel, az a beharapott száj, tisztára olyan, mintha kivánna engem. Ez pedig nagyon egyedi. Már nem az, ha valaki rám van gerjedve. Ezt hosszabb-rövidebb csábítás, ostrom után el szoktam tudni érni, főleg ha van is kihívás a dologban. A másik célcsoport az a mindenre kapható bulizós réteg, akinek majdnemhogy mindegy, hogy kivel bújik ágyba. Ám Sheree egyikhez sem tartozik, igazi természetes szépség, még visszafogottnak sem mondanám, mégis, az előbb hallottak ellenére is úgy néz rám, mintha minimum belém lenne kábulva. Ha nem lennék ennyire tragikusan, még meg is moccanna bennem valami. Bár.. így is, hiszen minden rossz ellenére ő csak rám figyel, mintha azt próbálná sugallni, hogy van számomra megváltás. Mondjuk addig túl is kéne élni. - Attól nem. Csak kihúzom, és kösd be egy Ferulával. Aztán majd kihúzom a gyógyítóig. – Ezt tudom elképzelni amolyan félmegoldásként, mert úgy tűnik tényleg nagyon retteg valamitől. Lehet, hogy a vértől? A lányok időnként tényleg szívbajosak. Hallgatom a magyarázatát, hogy mit is lát, meg hogy mire tippel belőle. Ezen kissé előrehajolok, és megragadom a karját. Egészen kellemes a tapintása, és most, hogy már nem véres az arca, tényleg dögösnek tűnik. Nagyon dögösnek. De erre nem kéne gondolnom, hiszen jó útra tértem? Vagy most annyira le vagyok robbanva, hogy az aggályokat a sutba kéne dobnom? – Nem emlékszem, hogy jég közelében mentem volna. A Fekete Tó felszíne valamennyire be van vagy, de nem rémlik. Halucináció? Nem is a lelkiismeretfurdalás? Túlélem vajon? – Valamiért egyre közelebb hajolok hozzá, mintha a vég küszöbén lennék, és az egyetlen, akire támaszkodhatok, az ő. Hiszen valóságos, egyértelműen nem valami tévképzet, hogy itt van. S a szája vészes közelségben. Na nem most kéne elájulni.. Addig viszont nem húzom ki a szilánkot, amíg nem bólint rá. Vagy amíg más nem történik.
Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek, aki éppolyan fontos neked, mint saját magad, addig mindig magányos maradsz. .....................................................................................................
Sheree Parks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Sheree&Tommy - A sötétség éjszakája 2018-02-22, 09:48
- Ebben igazad van. - motyogom szinte csak magamnak. Na nem arról van szó, hogy én olyan különlegesnek gondolom magamat, de tény, hogy nem vagyok átlagos a miatt... ami vagyok. Sera megmondta, hogy ez is olyan sarkalatos pont, amit kénytelen leszek megtanulni kezelni és persze el kell mondanom, ha valaki komolyan tetszik, na de hogy pont az első alkalommal, amikor még épp csak találkoztunk? Sokkal egyszerűbb lett volna, ha kinyomozom a hobbiját és célzatosan futok össze vele, nem pedig úgy, hogy épp vért köhög fel és ömlik is belőle rendesen, mert bár nem régen épp ettem, de attól még ennyi friss vér illata kifejezetten nagy kihívásnak minősül és gőzöm sincs, hogy mit is kellene tennem. Ezért nem megyek közelebb és próbálom távol tartani magamat tőle, erre még feljebb is húzza az ingét, hogy jól lássam a sérülést, amiből békésen szivárog a vér. A francba! - A nézéstől... nem gyógyul be. - még mindig látszik, hogy nem igazán merek közelebb menni, és odanézni is csak éppen hogy futólag, amennyire muszáj, pedig azt várja, hogy megnézzem, hogy segítsek, hogy mérjem fel a terepet. Na de azzal mégis mit érünk el? Hogy a végén még megtámadom én is? Nem valószínű, hogy jót tenne neki, ha még én is fogyasztanám a vérét, amikor már úgy fest így is épp eleget veszített. Közben meg alig áll a lábán és tudom, hogy segítenem kellene, na de mégis hogyan és egyáltalán merre induljunk lassan félúton a kastély és Roxmorts között? Patthelyzetnek tűnik. - Kérlek... én nem... nem tudom... - na jó, akkor mégis mi a fene legyen? Ne hívjak senkit és persze nem is lenne valami szép, ha itt hagynám szenvedni, amíg én meg segítségért szaladgálok, na de akkor mégis mi legyen? A végén még tényleg megtámadom. Nagy levegőt veszek és próbálok a számon át lélegezni, hogy legalább az illat ne kússzon az orromba és közelebb lépek, na nem túl közel. - Valami szilánk... olyan mintha beléd fúródott volna. Lehet, hogy minden e miatt volt? Csak... hallucináltál. - de hogy hogyan került oda az a szilánk, na arról gőzöm sincs. - Segítség kell, én nem tudom... nem tudom ezt megoldani. - persze még mindig hiheti azt, hogy egyszerűen csak nem bírom a vért, meg a sebesüléseket, de az eddigi határozottságom már a múlté és látszik, hogy nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Totál képtelen vagyok még csak megmoccanni is, nem hogy valami komolyabbat tenni. Bár itt sok fény nincs, de ha a szemeim elsötétülnek azt akkor is látni fogja, bár talán most az ilyesmi érdekli a legkevésbé és azt is magyarázhatjuk a hallucinációkkal, de... ha letámadom a nyakát, azt már kevésbé.
- Lehet, de nem akarom átragasztani rád a nyomoromat. Lányokat bántottam meg, és te is az vagy, méghozzá nem is akármilyen. – Mentegetőzöm, de mielőtt még azt gondolná, hogy megint előbújt belőlem a csajmágnes, hát véletlenül sem. Egy ideje már feladtam azt az életet, Sheree pedig igazán egyedi a maga törékeny szépségével, a természetes bájával. Bólintok, és fogösszeszorítva próbálok kitartani, ismét rá támaszkodni, aztán mégis jön az alattomos kábulat. Arra térek magamhoz, hogy a lány úgy néz rám a kitágult pupilláival, mintha minimum valami macska lenne, aki a sarokbaszorítottt egeret bűvöli. Megpróbálok kissé feljebb ülni, és nem magamra venni ezt a pillantást, csak azzal magyarázni, hogy ma Sheree túl sok vért lát, és már kezd sokkolódni. Inkább az oldalamra koncentrálok. - Ne, ne hívjunk senkit. Inkább nézd meg, hogy mi az.. – Húzom feljebb az ingemet, ahol azt a jeges szúrást érzem, és le se merek nézni, de ő láthatja, hogy két borda közé egy méretes jégdarab ékelődött. Tél van, ez tény, de akkor se kerül az ember ruhája alá ilyesmi. Átszakította az ing szövetét, és hatolt be a bőrőn, húson keresztül. Ott körülötte már nem vérzik, az elzáródás megakadáyozta, hogy elvérezzek, de ettől vagyok folyamatosan rosszul. Én nem is tudom, hogy mit lát, csak behunyom a szememet, mint aki arra vár, hogy levágják a lábát. De legalább most nem vagyok egyedül, és azokat a szörnyű rémképeket se kell látnom. Azért kilesek a pilláim alól, és odavezetem az ujjait, ha nagyon bizonytalankodna. Ha legalább tudjuk, hogy mi a baj, akkor utána érdemes megoldást keresnünk rá. – Nem várom, hogy gyógyítsd meg, csak mérd fel a terepet. Kérlek. – Teszem azért hozzá ismét becsukva a szememet, próbálok spórolni az erőmmel, remélve, hogy nem vesztem el megint az eszméletemet. Az se lenne jó, ha erre járna valaki, mert ha valami extrém rossz történt velem, nem kell a felhajtás.
Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek, aki éppolyan fontos neked, mint saját magad, addig mindig magányos maradsz. .....................................................................................................
Sheree Parks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Sheree&Tommy - A sötétség éjszakája 2018-02-14, 16:06
- Ha nem volt választása és csak a kakaódhoz fért hozzá... de tényleg csak tippelek, bármi másról is lehet szó. - és pont ezért lenne érdemes mielőbb utána járni, mert ha csak tippelgetünk sajnos úgy még nem oldjuk meg a problémát és úgy fest, hogy ő meg csak egy rosszabbul van és nem javul a helyzet sehogy sem, én meg azért mégis csak egyre jobban aggódom, már csak azért is, mert szegény nem nagyon áll a lábán és fogalmam sincs, hogy mihez kezdjek, ha végül nekem kell eljuttatni az iskolába. A végén még esetleg bajba is kerülnék, azt pedig végképp nem szeretném, főleg úgy, hogy itt van ez a Hector is, aki nagyon úgy fest, mintha a nyomomban járna. - Sajnos könnyen lehet, de nem tudhatjuk, csak ha megpróbálunk rájönni. Ahhoz viszont jó lenne, ha... megpróbálnád valahogy összeszedni magad. - hát igen, mert egyelőre nem úgy fest, mint aki el tudja vonszolni magát az iskoláig és ezt bizonyítja is az, hogy egyszerűen összeesik és padlót fog, ami nem valami jó hír, mert tényleg gőzöm sincs, hogy mit kezdjek a helyzettel. Mi van akkor, ha nem tér magához? Eljutok a kapuig, na de onnan? Már épp arra jutnék, hogy inkább vissza szépen a faluba és onnan hívni segítséget, de végül mégis csak megmoccan, viszont igen rossz jel, hogy érezhetően vérzik és nem is kicsit... - Te... te vérzel, én nem tudom mit tudnék tenni... - nem vagyok gyógyító és talán csak a miatt tudok viszonylag uralkodni magamon és hátrébb húzódni tőle, mert nem rég támadtam meg valakit és épp eleget ettem ahhoz, hogy ne legyek farkas éhes. Ha pont előtte találkoztam volna vele, most még nagyobb bajban lenne, de így... fogjuk rá, hogy mázlija van, de az a sok vér akkor se sokat segít most. - Hívnunk kell valakit érted? Én... én nem tudok segíteni! - és láthatóan kezdek totál pánikba esni. Na igen Sera is mondta, hogy azért nem egyszerű, ha kiderül, hogy mi vagyok, de nem épp az első találkozás alakalmával akartam az orrára kötni, de mégis mi a fenét tegyek? Úgyhogy maximum egy közeli fában tud megkapaszkodni, én távol tartom most magamat tőle, mintha csak irtóznék a vértől. Fogalma sincs, hogy milyen erőfeszítésbe kerül nekem, hogy ne arra gondoljak, hogy ne azt nézzem és persze hogy ne látszódjon rajtam a vámpír lét. Túlságosan sok vért sikerült rövid idő alatt veszítenie és túlságosan édes az íze, hogy csak úgy könnyedén ki tudjam zárni. Most mégis mi a fenét csináljak?
- Iszom, de ki az az elvetemült, aki kakaóba akarna drogot csempészni? Vagy mérget.. Bár.. ha valaki kellően bosszúálló, nem igazán válogat az eszközökben. – Nyelek egy nagyot, hiszen annak idején Cyra árulása után bele sem gondoltam, hogy ha én másokkal játszom, azzal meg is alázom őket. És most a sötét múlt visszavág, lassan megihatom a levét, amelyet úgy fest, hogy szimpla kakaóba kevertek. A női lélek bizony sokkal bonyolultabb, és ha én képes voltam rossz útra térni egykori szerelmem miatt, hát ki tudja, hogy hány lány lett miattam valami még inkább rossz természet. Belegondolni is rossz, már csak a számszerűség miatt, hogy mennyivel volt kapcsolatom. Minimum több tucatnyi bosszúálló járkálhat, hiszen száznál is többen voltak az életemben. Jóég! Lehet hogy most csak valami rémálom gyötör, de nem alaptalanul, bőven elképzelhető, hogy ez csak valami előjel. Ómen, ami azt sugallja, hogy hamarosan végem. Hiszen létezhet közülük komoly mágiával megáldott boszorkány is. - Igen, a szeretkezéseket. Akkor olyan jó ötletnek tűnt, menőnek, trófeaszerzésnek. Ám már hónapok óta felhagytam vele, rájöttem, hogy felesleges másokat eszköznek tekinteni egy bizonyos lány szeszélyes viselkedése miatt. De lehet, hogy már késő, és valaki úgy igazán berágott. – Vonom meg a vállamat, amitől még inkább fáj az oldalam. Mindketten hollóhátasok vagyunk, nem csoda, hogy a könyvtár már nekem is eszembe jutott, de az a helység egy sötét, dohós terem, valahogy nem akarnék most ott lenni. Már éppen válaszolnék, ám valami összeomlik legbelül, s én is vele, mert elvesztem a tudatomat, arra ébredek nem sokkal később, hogy fémes ízt érzek a számban, mintha véreznék. Próbálok felülni, kissé azért meg is ütöttem magamat az esés közben, de mintha jéghideg lenne az oldalam, mégis, folyós. Odakapok, és vért érzek ott is, meg az ajkaim között. – Ne a gyengélkedőre. Van szobád Sheree? Ezt meg kell néznem, de nem akarok pánikot.. – Főleg ha haldoklom, akkor kár itt drámázni, de talán azért nincs akkora baj, hiszen akkor már nem tértem volna magamhoz. Feltápászkodok, és a szöszire támaszkodom, persze eszembe sem jut, hogy a vér esetleg hatással lehet rá.
Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek, aki éppolyan fontos neked, mint saját magad, addig mindig magányos maradsz. .....................................................................................................
Sheree Parks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Sheree&Tommy - A sötétség éjszakája 2018-02-07, 19:08
- De azért gondolom vizet iszol, vagy... kakaót a étkezőben, vagy bármit igaz? - nem csak alkoholba lehet dolgokat csempészni nem igaz? Azért ezzel remélem tisztában van és ha valaki ismerte a szokásait, akkor könnyen lehet, hogy a reggeli teáját célozta meg, vagy a kávét, vagy akármit. Gondolom azért innia kell, attól még, hogy nem feltétlenül alkoholról van szó. Persze ettől még másról is szó lehet, átokról, vagy valamilyen durva varázslatról, de ugye ezt úgy se tudjuk csak így kitalálni. Ahhoz jobban meg kellene vizsgálnia, átgondolni, hogy miket csinált mostanában, hogy mikkel foglalkozott ma és kikkel találkozott, vagy csak hogy ki az, aki komolyabban akarta a kárát, netán a volt lányok közül aki képes is effélére. Vagy hát a könyvtár, netán a gyógyító segíthet. Csak így pár tipp alapján úgy se jövünk rá, ő meg láthatóan sajnos egyre rosszabbul fest. - Oh... mármint felvetted, ahogyan ti... Hát ez... - elakadok és hát zavarban is vagyok, mert az ilyesmi az ember gondolatait automatiksan az adott irányba tereli, de ez tény, hogy nem volt valami rendes dolog tőle. A tudtukon kívül felvenni őket, aztán meg akármikor visszanézni, vagy bárhogy felhasználni... hát tényleg elég szemét dolog, ebben van igazság. - Ennek például utána nézhetnénk a könyvtárban, mert ilyesmit nem igazán ismerek, hogy okozhat-e efféle bajt. - bököm ki végül. Nem akarom én elítélni, vagy ilyesmi és tényleg nem szeretném, ha már a mostaninál is rosszabbul érezné magát, főleg hogy egyébként tök helyes és nekem tényleg tetszik is és hát meg akar változni, ami azért csak-csak sokat számít nem? - Ez biztosan valami miatt történik, talán tényleg egy félresikerült mágia. - bököm ki kissé trokköszörülve, amíg aztán már hiába próbálom megtartani egyértelműen egyedül nem megy. Lassítok és tompítok az esésen, mert hát szegény a végén mégis csak a földön köt ki. Az a jó, hogy már elég messze vagyunk Roxmortstól, de még túl messze a birtoktól. Hirtelen fogalmam sincs, hogy mégis mi a fenét tegyek. A szájához hajolok, legalábbis a fülemmel, hogy egyáltalán lélegzik-e még. Hát nagyon remélem. Csak aztán veszem elő a pálcát, szinte remegő kézzel. Ne hogy pont az haljon meg itt előttem, aki... tetszik. Ez annyira nem fair. Próbálkozom egy szimpla stimulával, hátha sikerül magához téríteni. Ha más nem, hát el kell vinnem a Roxfortba a Gyengélkedőre, de az sokáig tartana és sok gyógyító varázslatot éppenséggel meg nem ismerek. Ha kell megpróbálom finoman pofozgatni, hátha csak időlegesen ájult el és hamar magához tér.
- Nem, ezt nem hiszem. Tudod nem vagyok nagy italozós. Anyáék medimágusnak szántak, az egészséges életmód jegyében telt el a fél életem, kiskamasz koromig még az ispotályba is jártam, olyan lettem volna, mint a belgyógyászok a mugliknál. Így az alkohol mint olyan, nálam nem játszik. Csak belenyalok, de semmi több.. – Nem tudom azt feltételezni, hogy valaki leiatott, így akart volna bosszút állni. Itt valami másról lehet szó, amit még nehéz megfogalmazni. Valami végtelen sötét jár a nyomomban, de nem tudom, hogy mitől. Az biztos, hogy a vétkeim miatt, de hogy mitől kelt így életre, azt megtippelni sem tudom. Elindulunk hát kifelé, rá támaszodom, s tényleg nem akartam odaszólni, hogy tegye rendbe magát, de amikor megteszi, valami olyan édes bájt látok meg benne, amit amúgy nem kéne, hiszen pont a bűnös múlt miatt vagyok ilyen helyzetben. Már fel akartam hagyni ezzel az élettel, több mint egy éve meg is tettem, amikor rájöttem, hogy nem bűntethetek másokat Cyra szemétsége miatt. És most itt egy lány, aki természetes szépség a maga sötéten titokzatos módján, s nem is illik a profilba. Nem cicamica, hanem akivel lehet beszélgetni, akinek oly átható a pillantása, hogy esküszöm én érzem magamat mellette a gyengébbik nemnek, ha ez létezhet. - Igen, talán össze kéne törnöm az összes gömböt. Felvettem.. magunkat varázslattal, a lányok többségét. Szemét vagyok, tudom. Vagy voltam. A gömbök szerinted valami sötét mágiát hoztak létre? – Valahogy életre keltek? Valami entitás született belőlük, ami most engem akar? Húzom el a számat, s vele együtt bicegek. Engem cseppet sem zavar, hogy kissé deszka, viszont olyan kis töpszli hozzám képest. – Azért mégiscsak szégyenletes, ciki róla beszélni. Őket látom, akiket elcsábítottam. Most mintha valami kíséretetet lennének, lesnek rám, vádolnak. Egyedül te vagy valóságos. – Ahogyan hozzámér támogat, megint megnyikkanok, most már egyértelműbben érzem, szúr az oldalam, mintha.. valami belefúródott volna. Már éppen mondanám, amikor észreveszem, hogy az ajkaimat nézi. Beleborzongok.. Aztán elsötétül a külvilág, s be is ájulok.
Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek, aki éppolyan fontos neked, mint saját magad, addig mindig magányos maradsz. .....................................................................................................
Sheree Parks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Sheree&Tommy - A sötétség éjszakája 2018-02-01, 10:03
- Ha átok ül rajtad, vagy tettek valamit az italodba... Nem kaptál mostanában semmilyen ajándékot, vagy ittál olyat, amire nem figyeltél oda? - hát igen, ha ennyire pocsékul van akkor itt nem csak ezekről a látomásokról van szó, hiszen fizikailag sincs a toppon. Csoda, hogy nem esik össze, bár ül és talán azért, de ha mégis fel kell állnia, nem tudom, hogy el tud-e egyáltalán jönni a suliig. Egyelőre eléggé kétségesnek tűnik a dolog, főleg amilyen állapotban van és úgy fest egyre rosszabb az állapota, nem különösebben javul. Ki tudja... lehet hogy még a mostaninál is rosszabb lesz a helyzet, ha nem nézünk időben utána, de azért ezzel nem akarom riogatni, gondolom már így is épp eléggé ki van borulva. Én legalábbis nem viselném valami jól a helyében annyi biztos. A nagy elképedésére, amit produkál, amikor meglát most már tisztán és rendbe szedve azért rendesen elpirulok. Sose tartottam magamat sokra, Serának is elpanaszoltam, hogy Tommy úgy se venne észre, hiszen nem vagyok kiemelkedő semmilyen tekintetben sem és még a nagy csábítás se menne, hiszen Serához képest én olyan lapos vagyok, mint a deszka. Ennek ellenére mégis úgy tátja el a száját, mintha minimum tényleg szép lennék. Nem csoda, ha zavarba hoz vele, de hát nincs jól, és lássuk be a rosszullét a látását is megzavarhatja. Abban sem lehet biztos, hogy nem valami mást lát mondjuk mögöttem, vagy tudom is én. - Oh... hát az tényleg nem szép dolog, de akkor is az számít, hogy meg akarsz változni, különben a múlt hibái örök életünkben nyomnák a lelkünket. Magadnak kellene tudnod megbocsátani valahogy, meg persze először kideríteni, hogy mi a baj. - mert hát csoda, ha eljutunk a suliig és nem esik itt helyben össze. Az a legrosszabb, hogy azért bőven van még távolság, amit meg kell tenni és kétlem, hogy most a hoppanálás jót tenne neki, hogy legalább a kapuig könnyebben jussunk el. - Próbálj mesélni róla, hogy miket látsz, vagy miket tettél, hátha az is segít, hogy beszélsz róla. Ígérem, hogy nem foglak elítélni. - teszem még gyorsan hozzá, mielőtt itt helyben beleájulna a karomba. Nem egyszerű vele annyi egyszer szent igaz, és valószínűleg ha nem lennék vámpír, el se bírnám. Szerencse, hogy most efféle összefüggésekre nem jön rá, mert hát a testalkatom alapján egyértelműen ő a magasabb és a nehezebb is, főleg hogy egyértelműen elég kidolgozott teste lehet, ezt még így kabáton át tartva is érzem. Gyorsan elkapom a tekintetemet, amikor kissé elidőzöm a száján is és elkalandoznak a gondolataim, amitől beharapom a szám szélét. Hát igen a vámpír létnek is vannak bőven mellékhatásai.
- Akár össze is függhetnek? – Azért hollóhátas vagyok, ez nekem is eszembe jutott, de most Sheree világít rá úgy igazán. Valami történt velem, ami miatt előjöttek azok a rémek, és ez összefüggésben lehet a pocsék közérzetemmel. Szinte lever a víz, egyszerre fázom, és érzem magamat lázasnak, bármerre is fordulnék, eddig ott voltak az erotikus rémálmok, a szőkeség megjelentésével mégiscsak csökkent a számuk, majd el is tűntek, de végképp nem akarnék most egyedül lenni, bőven el tudom ugyanis képzelni, hogy ha elvonulok aludni, és a fejemre húzom a takarót, még ott is előmászik valami. Valami, ami ott már nem tűnne olyan izgatónak. Bár ha belegondolok, a szinte kísérteties lányok, bármennyire is alig van rajtuk valami, csupán halovány másolatai az igazi érzékiségnek. Mintha mindez valóban csak büntetés lenne nekem, s az egyetlen kézzelfogható anyagi valóság csakis a háztárs szöszi, aki nem csak bájos, de még kedves is velem, holott alig váltottunk eddig pár szót. - Hűűű.. azta.. – Tátom el a számat még a legnagyobb rosszullét közepette. Eddig jól elkerültük egymást ezzel a lánykával. Nem az a klasszikus bombázó, sokkal inkább a természetes szépség kategória, akinek valóban nem kell smink, sem egyéb vakolat, csak szép és kész. Vélhetően kócosan, álmosan is, de ha direkt rendbeteszi magát, akkor még vadítónak is mondanám, ha nem gyötörne most a lelkiismeret attól, amibe Cyra belehajszolt. Bár ilyen tekintetben a bosszúval kapcsolatban én voltam a hülye, nem másokon kellett volna levernem a port. A karom alá nyúl, ami akár jól is eshetne, de már a rátámaszkodástól is megnyikkanok, mi a jó ég fáj ennyire. – Nagyon megbocsájtó vagy, de ha téged bántottalak volna meg, biztosan nem lennél ennyire jólnevelt. A pocsék az egészben az, hogy mindaz, aki elindította ezt az egészet, nem érezhet semmilyen dilemmát, hiszen nem is tud róla, hogy közvetetten mit is indított el. Megváltoznék, sőt, már jó ideje ez hajt, de nem fogok tudni csak úgy bocsánatot kérni, így viszont bármikor ha összefutok valakivel, szégyelhetem magamat. Volt, akinek még házasságot is ígértem... – Nyögöm ki, de már tényleg az ájulás határán, fel-fel akad a szemem, miközben vonszolom magamat a segédletével az iskola felé.
Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek, aki éppolyan fontos neked, mint saját magad, addig mindig magányos maradsz. .....................................................................................................
Sheree Parks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Sheree&Tommy - A sötétség éjszakája 2018-01-22, 10:38
Na azt nem akarnám én sem, hogy befektessék a Szent Mungóba. Ahhoz túlságosan cuki, meg egyébként is nem állna jól neki valami kórházi maskara és egyébként is én szívesebben segítenék neki utána járni, hogy mi a baja, mert hát a dolgok tuti nem maguktól történnek. Lehet szimpla lelkiismeret-furdalás is, de ha ennél komolyabb, akkor tényleg érdemes lenne utána járni, hogy mégis mi a fene lehet vele. - Az tényleg nem lenne a legjobb, de úgy látom nem csak a képeket látod, más is a gond. - jegyzem meg, hiszen hallom én, hogy a vállrántás sem épp a barátja jelenleg. Azért az nem jó, ha fizikai kihatásai is vannak a bajának, mert a végén még tényleg valami komolyabb következménye lesz a dolognak és biztos, hogy azt ő sem akarná. Tehát mindenképpen jobb, ha utána nézünk, hogy mi történhetett vele. Talán tényleg egy átok, vagy rontás, ha olyan sokakkal kiszúrt, akkor biztosan akadnak ellenségei, akik rosszat akarnak neki és hát lássuk be egy bosszúálló nőnél nem sok rosszabb van a világon. Erre valószínűleg nem igen gondolt, amikor botor módon sokaknak tette a szépet, aztán átejtette őket. De már késő bánat, ha változni akar, akkor az szuper, de ehhez jó lenne előbb a fizikai gondokat eltüntetni, ez pedig láthatóan egyedül nem megy neki. - Lemosni? Na várj... - kétkedő mosollyal pillantok rá, hiszen nem fogok én most a mosdóba szaladni, hogy rendbe tegyem magamat, csak a pálcám kerül elő és egy intéssel máris normálisabb külsőt varázsolok magamnak. A vérfoltok eltűnnek az arcomról és a ruhámról és a hajam is rendezettebb lesz, visszatérve a szőkés árnyalathoz, amit eddig a ziláltság és a vér elsötétített. Még körbe is fordulok, amikor felállok én is, de addig már nem jutok el, hogy rákérdezzek, hogy így megfelel-e neki, mert majdnem beletörik a bicskája a felállásba is. Odalépek, hogy a karja alá nyúljak. - Hát... valami tényleg nincs rendben. Ez gondolom nem megszokott. - eddig csak képeket látott, de most már fájdalmai is vannak. Egyáltalán el fog tudni jönni az iskoláig? - Mindenkinek vannak hibái nem igaz? Az a fő, ha belátod, hogy valami nem volt rendben és változtatni akarsz rajta. Ezt biztosan mindenki értékelné. - bátorítóan mosolyodom el, és ha kell tényleg segítek neki kifelé menet, főleg ha ennyire nincs jól. Egy biztos, jó lenne minél előbb kideríteni, hogy mi történt vele, vagy mi a baja, mert nagyon nincs rendben, hogy valaki így ártott neki. Mondanám, hogy ha kiderül ki volt, velem gyűlik meg a baja, sőt... könnyen lehet, hogy tényleg így lesz. Nem tudom pontosan miket tett, de hát na senki se makulátlan. E miatt azért nem kellene ennyire kínozni szegényt. - Bírni fogod a suliig? - mondom végül ki a fejemben eddig is tolakodó kérdést, mert hát teljesen nem vagyok biztos a dologban még mindig.
Ráncolom a homlokomat, a hűs, szinte jeges érzet azóta sem múlt el, igaza lehet ennek a kis szöszinek, akit már tényleg láttam párszor a Hollóhát klubhelységben, de valahogy eddig elkerültük egymást, pedig mostanság már nem a magamutogató lányok társaságát keresem, sőt, szokásom beszélgetni is, a készülő üzleti vállalkozás most minden szabadidőmet elvette, nem is volt lehetőségem nagyon randizgatni, még ha jó útra is tértem. - Azt hiszem erre nem tudom, hogy ki tudna választ adni. A javasasszony azt mondaná, hogy inkább feküdjek be a Szent Mungóba egy hétre, de ne nyafogjak. – Vonom meg a vállamat, amitől felnyögök, ez most fájdalommal is járt, de nem tudom, hogy honnan ered. Csak valahonnan jött, és nem tudom azonosítani. Olyan ciki, hogy pont egy lány társaságában jön ez elő, bár azok a rémképek már a hajnali ébredések óta velem vannak. Na várjunk csak.. Mi van akkor, ha ez a szöszi is csak halucináció? Eltűntek a többiek, és ő váltotta fel őket.. Eléggé kiábrándító lenne, de alaposan megérdemelném, az biztos. - A könyvtárba? Úgy érted, hogy most? Nekem oké, de nem kéne előbb kicsit legalább lemosni az arcodat? Engem nem zavar, de útközben belekérdezhetnek. – Tényleg segít? Hát most már remélem, hogy tényleg valóságos, mert nem akarok egyedül maradni, hiszen akkor ki tudja, megint előjönnek a rémképek. Persze nagyon is erotikus, nem ijesztő, de pont attól olyan félelmetes, hogy mennyire valóságosnak tűnnek azok a lányok. Felemelkedem, már fizettem, akár mehetünk is. Megint belenyilal valami fájdalom a mozdulatba, el is torzul rá az arcom. Mi az isten ez..? - Tudod.. fiatalabb koromban kitomboltam magamat, a lányok kárára, ha lehet így mondani. Az én teremtéstörténetem nem éppen egy tündérmese, de talán mostanság már kezdek megkomolyodni. Gondolom már ezzel is aláástam magamat, de remélem nem ítélsz el. – Az ajakbeharapásán visszafojtom a lélegzetemet, mintha valami visszafogott, ki nem engedett szenvedélyt látnék a szemében. Ő is tombolni akart, csak nem mert? Elindulunk kifelé, akaratlanul is az oldalamra szorítom a kezemet, s irány a Roxfort.
Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek, aki éppolyan fontos neked, mint saját magad, addig mindig magányos maradsz. .....................................................................................................
Sheree Parks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Sheree&Tommy - A sötétség éjszakája 2018-01-11, 12:35
Ha már az ölembe pottyant ez a lehetőség, akkor nem is kérdés, hogy elsősorban vele szándékozom foglalkozni és az ő problémájával. Végül is ha már meséltem róla Serahnak is, akkor nem is kérdés, hogy tényleg érdekel a srác, akkor pedig nem szabad elszalasztani ezt a mostani beszélgetést. Ha pedig rohannánk az aurorokhoz, abból semmi élvezetes nem sülne ki, meg aztán amúgy se nagyon szeretnék a történtekről beszélni. mindig eltűnök a helyszínről, így nem kell kellemetlen hazugságokkal sem áltatnom mást, vagy magamat. Így azért sokkal egyszerűbb nekem is és mindenki másnak is. Na jó, annak, akit most is ott hagytam vérbe fagyva... annyira nem, de neki meg már úgy se fáj semmi. - Az már biztos, hogy ha nem múlt el eddig magától, sőt fokozódott, akkor érdemes lehet utána járni, mert több dolog is lehet. - na igen, azért nem valami kellemes gondolom az állapota, még nálam is jobban kétségbe volt esve és bár én túllendülök ezen, úgy tűnik, hogy neki ez nem megy könnyen, no meg neki nem múlik el úgy, mint nekem és kész. Szívesen segítenék neki, de úgy nehéz, ha ő nem akar a végére járni, pedig valami biztos, hogy történik vele, csak az a nagy kérdés, hogy mégis micsoda. Valaki tette ezt vele, vagy teszi még most is, netán csak a lelkiismerete, mert akkor neki kell magának megoldani a problémát. Előbbi esetben viszont, ha varázslat, vagy szellem, akkor érdemes hathatós segítséget kérni. - Hát szívesen, de akkor is azt mondom valamit kezdeni kell vele, főleg ha nem múlik el. Megpróbáltál legalább utána olvasni, hogy mitől láthatsz ilyen képeket? - végül is ő is Hollóhátas és lássuk be a magunk fajták általában a könyvekben keresik első körben a megoldást és ha ott nincs, akkor meg kell kérdezni egy okosabbat, de valami magyarázat biztosan van az állapotára, csak rá kell jönni, hogy mi lehet az. - Szívesen elkísérlek a könyvtárba, vagy ilyesmi és segítek. - teszem hozzá egy bátorító mosollyal. A könyvtáros elég diszkrét, nem szokott feleslegesen sokat kérdezni és ha nem kérsz segítséget, akkor eleve nem szól bele abba, hogy mit csinálsz. A könyvek sok mindenre választ adnak, bár... ez Serah véleménye, de azért valamelyest egyetértek vele. - Oh, szóval... egy terembe nem férnének be? - oké azért itt kikerekedik rendesen a szemem. Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy én még csak nem is jártam senkivel... azt hiszem elég ciki mi? Vagy inkább az a ciki, amit ő csinált? Gondolom más fiúk nem látnák annak, maximum a rémképei lehetnek problémásak neki is. El nem akarom persze ítélni, de hát na... Persze nem rajta múlt csak, ha az a sok lány belement, bár ha jól sejtem akkor ígért nekik fűt-fát, vagy ahogyan mondta volt aki esetleg bele se ment? - Az nem lehet akkor kis létszám... - teszem még hozzá, pedig ezzel pont azt érhetem el, hogy még rosszabbul érezze magát. - Úgy értem... nem fogtad vissza magad. - nevetek fel végül zavartan és mintha csak egy haver lennék úgy lököm meg a vállánál. Igyekszem persze visszafogni az erőmet és a zavaromat is álcázni, ami nem megy a legkönnyebben. Akaratlanul is beharapom az alsó ajkamat. Én még csak azt sem tudom, hogy milyen lehet együtt lenni valakivel, ő meg... hát elég nagy tapasztalattal rendelkezhet, bár nem feltétlenül azt nézte gondolom, hogy másnak mi a jó, bár akkor meg hamar rossz híre ment volna. Oh, mikre gondolok!
