2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Tárgy: Re: Mit meg nem teszünk a pasikért? 2017-12-19, 18:55
Sena & Jade
Nem sokat tudok a csajsziról, de ha valaki segítséget kér tőlem, akkor mindig igent mondok gondolkozás nélkül. Meg úgy amúgy se szoktam meggondolni a cselekedeteimet, nem csak segítségkéréses esetében. Egyáltalán nem para, ha kicsit késett, ameddig jó a kedv és én se fagytam halálra, addig nem fogok fújni rá, semmiség. Csak végignézem, ahogy Fel!hívja a seprűjét és elégedetten hümmentek. - Igen-igen, egyértelműen elhatározás kérdése, aztán lehet, hogy percek múlva kiderül, hogy született tehetség bújdokol benned! - nevetek és lelkesedek, hogy bátorítsam, mit sem tudva, hogy a lány elméjében milyen káosz is van. Ahogy elhelyezkedik a seprűn én már a levegőben vagyok és lebegek a közelében, lassan emelkedve majd süllyedve, hogy kicsit elleshesse a mozdulatokat, aztán a nyeregből kihajolva bámulom meg a seprűjét. - Nem úgy volt, hogy most kezded? Menő a Nyilad, tyűha. - dicsérem meg, és a hangomban szemernyi féltékenység sincs, hiába van az én lábaim között egy ősrégi közseprű a fészerből. Szeretek repkedni, de nem sportszerűen űzöm szóval a szüleimnek megmondtam, hogy egyáltalán nincs szükségem jó seprűre, ne törődjenek ezzel. Nem állunk épp legjobban anyagilag, de ha jobban állnánk akkor se hiszem, hogy seprűre menne el, inkább zenére. Hiába énekelek és gitározok azóta, hogy egészen pici koromban elkezdtem zenélni, nagyon ritkán válok meg a régi hangszereimtől, hogy jobb állapotúra váltsak. De jobb is így nekem, már úgy is érzelmileg kötődök minden régi kincsemhez. - Csak lassan emelkedj és süllyedj, úgy, ahogy én, próbáljuk meg szinkronban csinálni, jó? - kérdezem mosolyogva, és hullámzok előtte, nem emelkedve két-három méternél magasabbra. Ha meg tudja csinálni az vicces lesz, olyan lesz, mintha valami tranbulinon ugrálnánk, vagy mintha valami szinronrepülők lennénk, mintha táncolnánk. Mindenben van egy kis zene és ritmus.
Tárgy: Re: Mit meg nem teszünk a pasikért? 2017-12-03, 16:23
*Nem kéne elkésnem... elvégre én rinyáltam ki azt, hogy valaki foglalkozzon már velem, azokkal a nyavalyás, életveszélyes,repülő marhaságok kapcsán, amit a többiek seprűnek neveznek. Értem én, hogy miért szeretik olyan sokan. Bizonyára az adrenalinfröccs miatt, ami nálam leginkább ott jelentkezik, hogy kishíjján elveszítem az uralmam a húgyhólyagom felett, amikor fel kell szállni. Az ikertesóim azt mondanák rá, hogy "azért, mert nyúl vagy Quessi." Legalábbis az öcsém. A húgom (mert hát ugye kétpetéjűek lettek) csak azt mondaná, hogy "Menj már Nővérkém. Hogy leszel így a példaképem, hogyha a repüléstől félsz?" Jó poén. És egyben röhej. Hogy én az ő példaképe? Na persze. Anyáék persze örültek, amikor írtam nekik egy hete, hogy szeretnék egy seprűt, és nem kell valami csúcs kategória. Örültek. HOgy a viharba ne örültek volna, amikor mind a ketten szeretnek repülni. No meg már csak azért is, mert végre kértem tőlük valamit, és nem nekik kellett venni random cuccot, hogy próbálják "feledtetni velem" azt, hogy egy másik valami van a fejemben, ami...ami nem is tudom mi. De persze... hogy a pokolba tudnák feledtetni, amikor az az izé mindig rendre megszólal. És tessék már megint itt járnak a gondolataim. Seni. Verd már ki a fejedből ezt a baromságot. Figyelj a seprűre, ami a kezedben van. És igen. A Seprű. Naná, hogy meg is vették. És még ha nem is az idei év csúcsát a tűzvillámot... hanem egy pár évvel ezelőtti csúcsot... a Szibériai Nyilat. Kedves tőlük... de mi a bánatos franckarikát kezdjek ezzel a seprűvel. Tuti, hogy első alkalommal fejre állnék vele. De már megint a kishitűség beszél belőlem. Na... félre a marhaságokkal Seni. Pár méter, és már ott is vagyunk. Látod? Jade már ott melegít a pályán.* - Hajhó Jade! Itt vagyok sokat késtem? ~Nem... Seni hülye vagy. Nem késtél sokat. Éppen csak időben érkeztél. De talán ha az órádra néznél, rájöhetnél, hogy még idő előtt is. Úgyhogy legyél olyan szíves, és állítsd magad üresbe. Amúgy is. Izéként hivatkozni rám...rád... ez elég nagy otrombaság. De mit csináljunk? Mindig is otromba trampli voltál. Talán csodát vársz? Egy teve sosem fog repülni. Nézd meg Jade-et... szép... kecses...karcsú... te meg... épp hogy nem esel hasra a saját... Befognád a pofádat végre? Hallgass el. Csak...kussolj. ~ *Tudom, hogy nincs igaza... nincs igaza... nem lehet igaza. Nem lehetek otromba trampli. A pillantások amiket olykor kapok nem...nem lehet... Már megint. A hang már megint össze akar zavarni. De azért kifelé még mindig nagy mosoly, és egy mély levegő kifúj. Remélem Jade csak izgalomnak érzékeli majd mint sem kétségbeesésnek. Egy fényesebb felület előtt elhaladva azért gyorsan belepillantok. Egy kék farmer van rajtam, és egy hosszú ujjú pulóver, felette egy farmerkabát. A fejemen sapka, mind a menetszél, mind a hajlefogás szándékával. Jade úgy tűnik nem orrolt meg rám, mert hatalmas vigyorral, és kedvességgel köszönt. Így aztán istrukciók szerint cselekszem. Seprű a földre, majd fel parancs. A szerkezet engedelmeskedik, és fel is jön elsőre. - Ez még meg volt elsőben is. Még talán az alapok is megvannak. De bevallom a merszem hiányzott mindig is, hogy nekikezdjek bárminek is. Talán ha....valaki....vagyis TE segítesz, akkor messzebbre is jutok, mint az elsős csetlés botlás. * Mondom mosolyogva Jade-nek. Majd csak felülök a seprűre, és lassan tényleg nagyon lassan próbálok kényelmesen elhelyezkedni a seprűnyélen. Az hiányozna csak, hogy ráessek, és bevágjon.*
Jade Wilson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Mit meg nem teszünk a pasikért? 2017-11-18, 10:48
Sena & Jade
Egy-két-há, ideje bemelegíteni. Egyhelyben futok a lábamat emelgetve, mellettem hever az egyik iskolai seprű, ami a kviddics mániásoknak pont használhatatlan, de annak, aki csak röpködni akar meg gyakorolni, tökéletes. Nyújtom magam balra-jobbra, kezem-lábam, törzshajlítás, mintha valami komoly edzésre készülnék. A fejemre húztam egy sapkát, hogy az lefogja a tincseimet repülés közben, a kezemen meg egy elnyűtt bicajos kesztyű, hogy könnyű legyen a seprűnyélbe kapaszkodni. Lelkes vagyok, nem is kicsit, így amikor Sena befut már perdülök is felé és nagy komolysággal - tehát vidám nevetéssel - kezdem is az oktatást. - Na, szuper, itt vagy, essünk is neki. Szóval a Fel! megy már? Elsős tananyag, szóval asszem... - kalandozok el egy kicsit, hát igen, nem vagyok egy összeszedett oktató vagy mi, csak nagyon lelkes. - Vedd a két lábad közé és kezdj el először rugózni és piciket ugrani, hogy érezd, ahogy a seprű elkezd tartani és lebegni a levegőben veled. Az első és a legfontosabb szabály pedig... - veszem nagyon komolyra a hangom - Kapaszkodj erősen! - kuncogok fel, miközben én könnyedén felszállok, de még csak a csajszi mellett lebegek és várok, hogy mennyire halad. Nem tudom hogyan talált be éppen engem, persze, repülni szeretek, de nem vagyok olyan májer, mint mondjuk az a Brooks csaj, aki seprűre született. Mondjuk olyan is, mint aki karót nyelt, ezek szerint esetében seprűnyelet.
