Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb




ϟ Jane&Bastien
  Yesterday at 20:23
Jane Willow West



ϟ Jóslástan terem
  Yesterday at 20:01
Bexley Wildfield

ϟ Kérdések fóruma
  Yesterday at 19:56
Gemma Carlyle

A hónap posztolói
Cody Armstrong
 
Bexley Wildfield
 
Gina Accipiter
 
Quinn A. Perold
 
Ivarn-vo Inor
 
Megan Smith
 
Corvus Flint
 
Jade Wilson
 
Rose-Neira Brooks
 
Viviana Rennes
 
Statisztika

Összesen 623 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Yedda Andrews

Jelenleg összesen 36553 hozzászólás olvasható. in 3349 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Williams lakás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Harlow Elizabeth Williams
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 32
ϟ Hozzászólások száma : 53

TémanyitásTárgy: Re: Williams lakás 2018-01-04, 14:17




[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Ivor & Harlow

Rendesen elképedek. A fickó tényleg enyhén szólva problémás. Még ha igaz is, amit mond, ha feltételezem, hogy tényleg nem... ember, ami persze teljesen abszurd, akkor is. Számokként kezelni az embereket, hogy van utánpótlás. Mégis hogyan képes valaki erre?
- Nem... egyformák az emberek. - szólalok meg végül, még mindig döbbenten. Nem számok vagyunk és nem egyformák, hogy csak úgy pótolhasson egy új született gyermek. Mindenki más, más jellem, ahogyan Maggie is egyedi volt, mielőtt végzett vele. Persze... ez a fickó is az, az nem is kérdés, főleg amiket mond és amiket gondol a világról.
- Akkor a könnyebb utat választja, de nem mindenki ilyen. - én kötődtem Maggiehez és persze igaza sokan halnak meg nap, mint nap katasztrófákban, balesetekben, de őket nem ismertem. Végülis így gondolkodni is talán valamilyen szinten érzéketlenség, de az ő megoldása még inkább az. Mégis csak emberekről van szó, különböző egyéniségekről, akik elvesznek így örökre. Nem hiszek az újjászületésben, de még így is nem tudnék úgy élni, hogy nem is kötődöm senkihez, csak hogy ne haljak meg vele én is kicsit belül. Nem tudom mi lenne, ha pl. elveszíteném a húgomat. Valószínűleg életem legnagyobb próbatétele lenne, de ilyesmire gondolni sem szabad. Elég volt a szüleink halálát elszenvedni, sőt végignézni anyámét. Pont azért dolgozom, hogy mások ne veszítsék el hozzám hasonlóan a hozzátartozóikat.
- Erősen kétlem, hogy... be tudnám adni a főnökeimnek ezt az egészet. - na igen, nem valószínű, hogy akárki is a Minisztériumban értékelné, ha Ivor újfent feltűnne ott, miután olyan pusztítást hagyott maga után és még mellé dobnék egy dementort is. Nincs az az épkézláb auror kapitány, aki engedélyezne akár csak hasonlót is, no meg végképp nem hiszem, hogy támogatott ötlet egy gyilkos segítsége, akár csak azért is, mert épp kíváncsi valamire a... világunkból. Mindenesetre, amikor távozik még pillanatokig nézek utána, csak aztán ülök vissza a helyemre és temetem a tenyerembe az arcomat. Finoman szólva is furcsa találkozás volt ez és még inkább megrázó. Maggie gyilkosa itt volt és én nem tettem semmit, sőt alkut kötöttem vele... Kétlem, hogy a mai éjszaka lesz életem legjobbja.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ szivecske


a vadász lesz a
zsákmány?
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Van az úgy, hogy...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 124

TémanyitásTárgy: Re: Williams lakás 2017-12-28, 17:17

Ha nem láttam volna az arckifejezését sem állt volna szándékomban jobban bele rántani a világokba. Kellően földhöz ragadt a maga módján és ez jó. Nem is kell annyira megbontani.
Vállat vonok, feltartom a kezeimet -Megölte amivel kísérletezett. Nyilván remek személyiség volt, minden bizonnyal volt humora és valahová tartó élete amit én gonosz módon elvettem. - sorolom, aztán leengedem a kezemet és egy fokkal közvetlenebb arckifejezést öltök egy röpke sóhaj után. - De.. valljuk be, mint ember, a száma, figyelembe véve hogy ebben a térségben épp béke idő van, a társadalmi, orvostudományi  és minden egyébben a fejlettségüket, nagyjából.. - olyan mozdulatot teszek mintha rá néznék a karorámra, holott nincs is ilyenem, majd vissza nézek Harlow-ra. - ..négy ember születik másodpercenként a Földön, tehát bőségesen pótolható. - igen teljes nyugalommal képes vagyok egyszerű statisztika szerint szemlélni, globálisan, akár egy gép. Valójában tényleg nem állok messze attól az állapottól.
- Bocsásson meg érte, de... nagyon régóta élek és már képtelen vagyok egyénekben gondolkodni. Vagy hogy vajon hány remek élőlény pusztulhat el egy egy katasztrófa során, amiből valljuk be, mindenütt bőségesen kijut... Én nem tudom megtenni, hogy mindegyikhez kötődöm, vagy akár kifejezetten egyhez is, aztán velük pusztulok..belül. -egészítem ki, mert itt valóban a belső megrendülések, traumák és hasonlókra gondolok. - És az életösztönömről sem tudok lemondani, ami néha a környezet szempontjából sajnálatos, az én szempontomból azonban szükséges lépést eszközöl. - elhallgatok, hagyom kissé ülepedni, még ha foganatja nem is feltétlen lesz. Végülis hallottunk már olyanokról akik teljes mellszélességgel álltak ki a tévképzeteik mellett, vagy akik Krőzusnak képzelték magukat. Nos még megeshet hogy itt is hasonlót húznak rám. Minden esetre elismerésre méltó, hogy hajlandó velem beszélni.
És szerencse is, hogy hajlandó össze dolgozni. Hiszen ahhoz amit kigondoltam, mindez szükséges. Neki és másoknak nem fog bajuk esni továbbá akárhogyan is alakul. Nem ez a szándékom.
Az utolsóra elgondolkozott arcot vágok. -Azt hittem a Minisztériumon belül fog zajlani, amolyan steril körülmények között. De rendben! Holnap hétkor, az említett helyen. - nem kérek útba igazítást. Megoldom természetesen. De azért kedves, hogy gondol rá.
És ezzel főt hajtok egy különös kézmozdulattal a homlokomhoz érve pillanatra, majd.... A bejárat felé veszem az irányt. - Minden jót addig is! - Ezzel pedig, az ajtón át távozom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Harlow Elizabeth Williams
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 32
ϟ Hozzászólások száma : 53

TémanyitásTárgy: Re: Williams lakás 2017-11-27, 19:29




[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Ivor & Harlow

Valahol el sem hiszem, hogy alkudozom a fickóval, azaz... elhiszem azt, amit mond arról, hogy nem is ember és hogy ami történt csak védekezés volt? Most kellene fejbe kólintanom saját magamat, hogy ideje lenne észhez térni, mert azért ez mégis csak abszurd, igazán beláthatnám, nem?
- A világokban? - a kérdés után azonnal meg is rázom a fejemet, minta jobb lenne, ha inkább nem is válaszolna a feltett kérdésre, mert a jó ég tudja, hogy abból mi sülne ki. A végén még úgy tűnne, hogy tényleg komolyan veszem a szavait, pedig hát bármennyire is varázsvilágban élünk azért ennek is vannak korlátai. Az időutazás is, mint olyan tőlem nagyon távol áll. Persze ott az időnyerő, na de ennél több-be belegondolni... erre most a fickó más világokkal jön.
- Hát persze egy virággal máris mindent megold... mintha meg se ölte volna. - csak megcsóválom a fejemet és persze választ nem kap, főleg mert akkor egyértelművé válna, hogy bármennyire is barátok voltunk, őszintén szólva olyan mélyek nem, hogy tudjam mi volt a kedvenc virága. Egyébként meg meghalt, nem teljesen mindegy?
- Ezt inkább... hagyjuk, nem mondhatnánk egyszerű balesetnek, hiszen szándékosan ölte meg. - nem tetszik a magyarázkodás, főleg hogy nem tartom reálisnak. Még ha igaza is, hogy kísérletről volt szó, ettől még az lett a vége, hogy Maggie meghalt és mivel ez az ő keze által történt, igenis az ő hibája és én nem tudom úgy venni, hogy az egész csak egy félresikerült kísérlet eredménye. Épp e miatt szökik fel a szemöldököm a szavai hallatán. Még hogy kárpótolna, mintha ez így működne... Ezért inkább erre nem is reagálok egyelőre, hanem egyszerűen tovább siklom. Persze nem lesz könnyű leszervezni ezt az egészet, de ha már belementem és nem is igen van sok választásom...
- Holnap, legyen holnap este hétkor, a külvárosban, van egy kihalt aluljáró, amit már nem használnak semmire, északon, a Hetedik utca és a Bikás park között. - nem tudom, hogy mennyire ismerős itt, maximum kap egy térképet és ott bejelölöm neki, ha úgy könnyebb dolga lesz.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ  szivecske


a vadász lesz a
zsákmány?
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Van az úgy, hogy...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 124

TémanyitásTárgy: Re: Williams lakás 2017-11-09, 13:41

Bólintok egyet. - Ezek szerint tökéletesen megértettük egymást. - kitolom a széket magam alól, hang nélkül és felállok. A konyha ablakához lépek, hátat fordítva egy felvértezett aurornak, minden aggodalom vagy feszélyezettség nélkül.
-Persze. Vállalok én bármit. - hangomból hallani, hogy kellően jó a kedvem.
- Tudja egészen mulatságos a gondolat, hogy a Minisztérumnak, akik elvileg a "jót" képviselik és a varázsvilág oltalmát szolgálják, olyan lényekkel dolgoznak, mint ezek a dementorok... Holott az imént fejtette ki miféle szörnyetegek is ezek. Bár majdnem mindenütt megtalálható ez a taktika a világokban.... -tárom szét a karjaimat és írok le velük egy kört. Még mindig az ablak felé vagyok fordulva látszólag teljesen védtelenül. Hallgatok egy rövidet - A sötét élőlényekkel való közös munka, ezek szerint itt is néha elengedhetetlen a rend fenntartása érdekében. - A szón kezdek tűnődni amit használt rájuk. "Teremtmény" Ha ezek teremtmények... vajon ki volt az alkotójuk? És mi volt a célja velük mikor megalkotta őket? Bár lehet alaptalunl szaladnak el a gondolataim ebbe az irányba és a szófordulat csupán véletlen volt. Sebaj, majd drága Fényoltómtól egyszer megkérdem. Vagy lehet kiderül minden a találkozás pillanatában.. Merengésemből az utolsó mondat szakít ki. és Harlow felé fordulok, nem teljesen fenyegetően, de van egy fellengzős felhangja az arckifejezésemnek.
-Majd viszek virágot a sírjára. Mit szeretett? Kálát? - talán a letisztult formája miatt jutott eszembe pont ez. Az orvosok szeretik a letisztult formákat. Mint a mérnökök. Persze lehet nagyon mellé lőttem. Csak egy megérzés volt.
- Vegye úgy, hogy épp olyan szerencsétlenül járt, mintha elrontotta volna az egyik kísérletét. Sokan haltak már bele ilyesmibe. És még csak távol sem áll a valóságtól, talán így könnyebb lesz elfogadni.- ó micsoda szar duma. De képtelen vagyok együtt érezni vele. Mindezek ellenére arckifejezésem enyhül.
- Mint már említettem, azzal kezdtem nála, hogy hajlandó vagyok a Földi szabályok szerint játszani, cserébe engedjen el. Nos nála ez süket fülekre talált. - félre billentem a fejemet. A tartásom teljesen nyitott és egy rezdülésnyi félelem sincs benne. - Ha a dementorral való találkozás megesett, és úgy alakul minden ahogy kell, újra gondolhatnánk ezt. Hátha... jut magának is némi kárpótlás szeretett barátnője után. - nagyon igyekszem nem gúnytól csöpögően negédesen előadni az utolsókat, és hála az évezredek gyakorlatának tökéletesen sikerül is.
-Noos...- engedem ki a levegőmet és térek végre a lényegre. - Hová menjek és mikor?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Harlow Elizabeth Williams
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 32
ϟ Hozzászólások száma : 53

TémanyitásTárgy: Re: Williams lakás 2017-11-03, 15:49




[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Ivor & Harlow

Nem tudom kezelni a helyzetet? Azt hiszem nem igazán, főleg mert a fickó úgy fest tényleg elhiszi, amit mond, hogy rendben van végezni valakivel, hogy joggal tette, mert őt is fenyegették és hogy ő nem is... ember. Nem csoda, ha időnként nem is tudom, hogy mit mondjak és persze a pálcát szorongató kezem nem igen ereszkedik lejjebb. Lássuk be, ha tényleg gyilkos, akkor nincs okom elengedni, ha valami őrült is a tetejében, akkor jobb ha óvatos is vagyok, ha pedig teszem azt, ami persze teljesen lehetetlen még igazat is mond és nem ember... akkor főleg jobb, ha tudok védekezni, vagy legalábbis ebben a hitben ringatom magamat.
- Ez igaz... - még magamat is meglepem azzal, hogy ezek a szavak csúsznak ki a számon, főleg hogy ezzel igazat adtam neki, amit nem akartam volna megtenni, de ha arra gondolok, amilyen életet Charpentier él... Szinte csak én gondolom, sejtem, tudom róla, hogy gyilkos, hogy veszélyes, mindenki csak a kedves arcát látja, az adományokat, a neves üzletembert a szép öltönyben, aki partikra jár és aki segít a rászorulókon. Én vagyok az egyetlen, aki tudom, hogy kemény büntetés járna neki azokért az életekért, amiket olyan brutális módon elvett, csak épp nekem senki sem hisz, mert nem hajlandóak a tökéletes álarc mögé látni.
Persze, ahogyan tovább beszél továbbra is csak méregetem, de sejtheti, talán láthatja is, hogy a szavainak egyértelműen hatása van, az érveinek amiket felsorakoztat. Ezek szerint eléggé ért hozzá hogyan kell valakit meggyőzni, vagy van benne gyakorlata, vagy szimpla adottság, netán mivel igazat mond ezért könnyen tudja bizonyítani is.
- Tehát találkozni akar egy dementorral? És, ha nincs igazam akkor bizonyítja, de ha igen, akkor... vállalja a lélek elszívását? - méregetem továbbra is, de nagyon úgy fest, hogy erről van szó, már csak az a kérdés, hogy kellő indok nélkül le tudom-e szervezni ezt. Több dementort... kétlem, hiszen nem irányítom őket, nem vagyok olyan magas szinten álló auror, a főnök pedig kétlem, hogy értékelne egy ilyen kérdést. Maximum... Egy pillanatra elhúzom a számat, hogy olyan valakitől kell segítséget kérnem, akitől eszem ágában sincs és akinek még véletlenül sem akarnék tartozni, de így kénytelen leszek. - Jól van, megoldom, hogy találkozzon egy dementorral, de ettől még Maggie halott marad. - na igen, bár tény és való, hogy ez már gyengébb ragaszkodás a magam igazából, mint ami eddig volt. Ha önként vállal egy dementorral való találkozást, vagy igazat mond, vagy tényleg őrült, akkor pedig úgy sem kár érte...


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ szivecske


a vadász lesz a
zsákmány?
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Van az úgy, hogy...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 124

TémanyitásTárgy: Re: Williams lakás 2017-10-16, 03:25

Hosszan csendben, némiképp szomorkásan nézek rá. Mit is gondoltam?
Komolyan mit is?! Kivételesen nem a lenézés, hanem egyfajta vágy ébred bennem. Egy régi vágy, amit utoljára akkor éreztem, mikor nem volt kérdés ki vagyok. Magam számára sem.
Most pedig itt vagyok a Földön. Egy egyszerű ember előtt. A lélek egy pillanatnyi olyan tudatos megnyilvánulása előtt, ami végül elfelejt és soha nem létezek többé számára... Újra felmerül bennem a régi gondolat, hogy mégis az emberiség, és bármiféle halandó faj... hogy képes fenntartani a történelmét... a civilizációját... És újra ott a válasz is. Nem ők maguk válnak halhatatlanná, hanem a műveik, az amit létre hoznak.
Ha valaki nem tanul történelmet, ne adj Isten, nem tud se olvasni se írni, nem fogja ismerni a nagy neveket, csak szóbeszédek után. A szavak pedig sajnos idővel kikopnak. Ami időt állóbb és a halandók részéről lenyűgöző, azok a fizikai valót öltött alkotásaik, amiket az idő ugyan szintén elrág, vagy ők maguk pusztítják el... De lényegesen ellenállóbb, és sokszor többet mond mindennél. Ha mást nem, kérdéseket és gondolatokat ültet a szemlélőjébe...
Elmélázok. Honvágyam lenne? Ugyan hová?! Igaz bármerre jártam, mindenütt ott hagytam a kéznyomomat, már persze ahol jónak láttam.
A Föld mindig is érzékeny volt az ilyesmire. És ezt akármi is dúl bennem, nagy ostobaság volna nem figyelembe venni!
- Az hogy empatikus vonásai vannak valakinek,és ezt képes kamatoztatni, még nem feltétlen mutatja meg a valódi arcát. Magam is tudnék, egy bizonyosan szimpatikusabb képet mutatni. Felteszem, ha össze futottunk volna a kisboltban, netán kiszakad a szatyor én meg segítek össze szedni, fel sem ismert volna, és talán fel sem merül, hogy amúgy megöltem egy olyan személyt, akit közelinek érzett magához. - hagyok újra egy kis időt. Nem zavartatom magamat. Ülök továbbra is nyugodtan és igyekszem magam előtt tartani a célt. Merthogy elkezdett kirajzolódni előttem valami. Remélem említés nélkül is van olyan következetes és legalább annyit értékel, hogy személyesen, a saját pofámmal jöttem el hozzá.
Mi a franc van velem??? Odahaza egy ilyen találkozás... Áhh mindegy hagyjuk is... sírva röhögnék a képtelen gondolataimon ha tudnék sírni! Mi a francért kanyarodok vissza egy majdnem húszezer éves történethez...
- Mindenki képes olyan arcot ölteni, ha akar, amivel a társadalom értékes vagy kiemelkedő tagjává válhat. Vagy akár kiváló kórboncnokká is. -affektálok egyet a kezemmel, könnyed körző csuklómozdulat formájában és benne is felejtem a mozdulatban a kezemet, ami egy kissé hanyag benyomást kelt.
- Maggie nem akart megölni, mint ahogy egy tudósnak sem feltétlen célja a kísérleti patkányt megölni, ha csak nem épp valami ilyesmivel kontárkodik. Nem, Maggie célja nem ez volt, a kudarcainak az eredménye még is hullahegyeket hagyott maga után. Az hogy ezek között egyetlen ember sem szerepelt... - látványosan felhúzom a vállaimat és olyan "hova sz***k?" arcot vágok. - Higgye el, a legtöbb patkány visszaharapna, ha tehetné. Túl régóta élek és az efféle bánásmódot, sosem viseltem el.- Szokatlan noha tőlem ez a fajta hozzáállás... azt hiszem a kezdek nagyon lealacsonyodni... feloldom a tartásomat, megdörgölöm az orrnyergemet aztán a nőre nézek. Van az utolsó mondatomban egy kifejezetten és különösen feltűnő keserűség, ami azt a benyomást keltheti, nem is igazán magam miatt találom undorítónak az élőlényeken gyakorolt kísérleteket.
- Tudtommal nincsenek kapcsolataim sehol. Honnan lennének? Semmi közöm a Földhöz. Maga szerint miért nincs rólam az ég világon semmi adat, csak amit a "barátnője" feljegyzett? - érdeklődöm negédes hangot megütve, aztán az arcomra ég a felizzott villanykörte. - Tudja mit?! Beszéljünk meg egy találkozót, szervezzen le egy adag dementort, és meglátjuk mi lesz. Legfeljebb az következik be amit lefestett. De hát akkor... Nincs rám több gond, nem igaz?- hagyok egy pillanatnyi szünetet - De ki tudja, hátha valami izgalmasabb is kisülhet belőle! Mit szól hát hozzá? -dőlök előre és fonom össze hosszú vékony ujjaimat. Tekintetemből minden játékosság hiányzik, Harlow érezheti, hogy az ajánlatom halálosan komolyan gondolom. - Avagy eltűnök mindörökre. Viszont ezen esetben viszem magammal ennek a találkozónak az emlékét is. - nem bírom ki, apró lapos sunyi mosoly kúszik az arcomra, enyhe önelégültséggel.
Nem fenyegettem meg... Elvégre baja nem lesz belőle ha egy ilyen emléktől megszabadul, mégis az előttem kibontakozó gondolattal járó izgalmat, jelenleg egyszerűen képtelen vagyok leplezni... Meg persze a gondolatot, hogy egy olyan lénnyel/lényekkel találkozzak, mint ez az emlegetett dementornak nevezett állítólagos sötét teremtmény.
Kíváncsi vagyok, vajon elengedi az esetet, és nyughatatlan, eredménytelen kutatásra adja a fejét, vagy kötélnek áll?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Harlow Elizabeth Williams
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 32
ϟ Hozzászólások száma : 53

TémanyitásTárgy: Re: Williams lakás 2017-10-03, 14:50




[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Ivor & Harlow

Az, hogy különös figura nem kifejezés. Persze az, hogy ne lenne ember fel sem merül bennem, csak hogy valami gond van a fejével, sőt ha ő maga mondaná, hogy nem az, hát valószínűleg még azt sem hinném el neki elsőre. Az pedig főleg nem tetszik, amiket Maggie-ről mond. Nem mondom, hogy tökéletesen jól ismertem, de mégis csak sok ügyem volt, amibe ő is bekapcsolódott, sok olyan, aminek révén alkalmunk volt beszélgetni is időnként és igenis jól estek azok a beszélgetések. Nem sok van, de mondhatom, hogy ő igenis a barátom volt és ez az alak most azt mondaná nekem, hogy kísérletezett rajta és másokon is? Képtelenség.
- Segíteni akart másoknak, de ez még nem jelenti azt, hogy maga igazat mond és miért akart volna ártani akkor hát pont önnek, ha nem bántott soha embert? - nem, az még számomra mindig felfoghatatlan és még mindig elutasítandó, hogy ő netán nem lenne ember számba sorolható. Az más kérdés, hogy sajnálatot nem érez, ettől még simán lehet valami szociopata, na meg persze lehetnek tévképzetei is arról, hogy nem érez semmiféle érzelmet. Egyelőre ezt a részét nem igen tudom komolyan venni.
- Tehát nem elég, hogy gyilkos még a fejében is gondok vannak. Azt hiszi magáról, hogy nem ember, hogy Maggie meg akarta ölni, hogy kinyerjen magából... valami hozzávalót? - kezd összeállni. Ez persze nem jelenti, hogy ne lenne bűnös, maximum azt, hogy nem az Azkabanba kerül a dementorokhoz, hanem a Szent Mungó zárt osztályára, ahonnan aztán soha az életben nem teheti ki a lábát, már csak azért sem, mert nem fogom hagyni. Ki tudja miféle víziók miatt akarna megölni másokat is. Az ilyen őrültek bármikor találhatnak maguknak egy újabb Maggiet.
- Érdekes élőlény? A dementor sötét és ha már találkozik vele az semmi jót nem jelent, de nem maga nem dementor kézbe való, inkább kezelések sorát kell, hogy megkapja. - bár nem hiszek benne, hogy segítene neki és persze azt még inkább nem támogatom, hogy valaki megússza annyival, hogy kap pár kezelést és is van tudva. Nem, az ő bűne sokkal nagyobb ennél és nagyon is megérdemli, hogy szépen bezárják, nem engedhetik ki pár év múlva, hogy már jól van, hogy aztán újra öljön.
- A legrosszabb esetben is a kezelő orvosának fogom csak elmondani, aki az őrületét megpróbálja majd rendbe tenni. Még ha vannak is kapcsolatai a Minisztériumban. - teszem még hozzá, hiszen különben honnan tudna arról, hogy letiltottak az ügyről? Épp, mint Charpentier, aki mindig egy lépéssel előttem jár, aki mintha mindig tudná, hogy mi is következik, hogy hol próbálom meg elkapni. Biztos, hogy neki is vannak kapcsolatai, hiszen gazdag, úgy minden jóval könnyebb, mint tudjuk.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ szivecske


a vadász lesz a
zsákmány?
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Van az úgy, hogy...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 124

TémanyitásTárgy: Re: Williams lakás 2017-09-15, 12:47

Komolyan nézek rá. Csendben végig hallgatom és azon merengek, vajon felfedjem-e hogy semmi közöm az emberekhez?
- Nem. Eszemben sincs az ártatlanságommal hitegetni. Hiszen létezésem első pillanatától fogva bűnös vagyok. - lehet nem kellene ilyen elvontabb, átvitt értelmű gondolatokkal sújtanom...
- Sajnálni sem kell, köszönöm szépen jobb nekem az ilyesmi nélkül. Képtelen vagyok amúgy is sajnálatot  érezni, mástól sem várom el. - megejtek egy mosolyt.
- Beszélgessünk akkor hát, egy kicsit Maggie-ről. Mindennél jobban vágyott arra, hogy egyfajta örök élet esszenciát találjon, vagy valami olyat, ami halálos kimenetelű eseteket is vissza tud fordítani. Hogy a köz jó érdekében vagy önös célra, azt nem tudom. Mint a legtöbb kutatáshoz, itt is a dolgok mélyére kell hogy ásson az ember. Vizsgálatok, kísérletek, boncolások, még több kísérlet. Maggie nem nevezhető gyilkosnak, hiszen embert nem ölt soha. Cserébe elég sok más élőlény végezte a kezei között.- higgadtan beszélek és hagyok neki időt feldolgozni a hallottakat.
- Amikor oda kerültem hozzá, egy kellemetlen és kiszolgáltatott helyzetben voltam épp. Ha pedig nem jutok ki, bizonyosan bele döglök a ténykedésébe.- itt komolyabbra fordítom a hangom és tekintetemből is süt hogy van bennem egy bizonyosfokú lenézés az emberek felé, legalabbis egyes emerek felé. - Végtelen ellenszenvet és bosszúságot vált ki belőlem, a halandók könnyelműsége! - hamar lehiggadok, hiszen Maggie halott, engem pedig ez elégedettséggel tölt el. - Maggie megtalálta bennem az áhított hozzávalót, de.. - némi undor kerül az arcomra - még csak az hiányzik, hogy az emberek kezébe jusson az ilyesmi! Így is épp elegen gondolják magukat halhatatlannak a fajtájából. - hallgatok egy sort és visszaveszek a tempóból. Oldódik a tartásom, oldódik az ábrázatom. És kitérek az utolsókra. Érezhető, hogy lehiggadtam.
- Nézze el nekem, hogy nem ismerem. Sokmindennel találkoztam életem során, de dementorhoz még nem volt szerencsém.  Bár szívesen megnéznék magamnak egyet. Érdekes élőlénynek hangzik! - némi mosolyra is futja, aztán pislogok párat és mintha fontolóra venném amit mond.
- Nem akarom magát bántani. Csak kivancsi voltam önre. Úgy véltem, ha már ennyi energiát bele fektetett, hogy meg találjon, annak ellenére, hogy letiltották az ügyről, megérdemel legalább egy beszélgetést.
Arra viszont nyomatékosan megkérem, hogy amit Maggie felfedezéséről mondtam, tartsa meg magának.
Nem fenyegetés, figyelmeztetés; Nem öldökölni vagy pusztítani jöttem, ha viszont olyan helyzetbe hoznak, nem fogok válogatni az eszközökből. - bár a méreg nélkül, aligha tudnának olyan helyzetbe hozni...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Harlow Elizabeth Williams
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 32
ϟ Hozzászólások száma : 53

TémanyitásTárgy: Re: Williams lakás 2017-09-14, 16:16




[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Ivor & Harlow

Higgadtan viselkedni... hát persze, nem egyszerű feladat, ha attól kell tartanod, hogy a húgod esetleg betoppanhat egy ilyen beszélgetés kellős közepén. Nem véletlenül nem mesélek neki soha sem a munkámról, hiszen még véletlenül sem szeretném, hogy bármibe belekeveredjen, hogy bármihez köze legyen. Nem keverném őt bajba szándékosan, sőt lehetőleg véletlenül sem és az nem jó ómen, hogy valaki, aki gyanúsított, akit keresünk, egy gyilkos itt van a lakásomon és úgy fest eddig kellemesen elfőzőcskézett.
- Tehát maga az áldozat és most sajnálnom kellene? De Maggie halt meg, nem maga és most is úgy ül itt, mint akinek semmi baja nem eshet, akkor mégis mibe halt volna bele? - persze tény nem sokat tudok az ügy ezen részéről, de nem tudom miért és milyen okból akart volna kísérletezni vele akárki is. Aki velem szemben ül egy fickó, még az is könnyen lehet, hogy valami elmeháborodott, aki furcsa dolgokat gondol és persze a miatt még veszélyesebb, nem csoda, ha eszem ágában sincsen a pálcámat eltenni. Az ilyenek még veszélyesebbek, mint akárki, hiszen teljesen kiszámíthatatlan minden tettük és lépésük. Hogy ne lenne ember... ez egyelőre nem merül fel bennem, hiszen nem vagyok tudós, csak egy auror, aki előbb gondol félre sikerül mágiára, vagy egy született vérfarkasra, netán a kettő kombinációjára, mint valami ennél elrugaszkodottabbra.
- Nem, szó sincs róla, Maggie nem tett volna ilyet senkivel sem. Odaképzel valamit, netán valamit hitt és a tévképzetei miatt ölte meg, de csak mert gond van a fejével még nem mentesül a tettei alól. - nem, eszem ágában sincs elhinni neki, amit mond, amit próbál beadni nekem, hogy Maggie ennyire veszélyes lett volna, hogy élve boncolt volna fel bárkit is. Miért tette volna? Persze tudom, hogy ki akart törni onnan, az alagsorból, többet akart, na de nem tudom elképzelni róla, hogy ezt ilyen módon tegye és persze azt sem, hogy ennek eddig nem volt nyoma, vagy nem derült fény rá, hiszen vannak időnként belső ellenőrzések igaz? Az más kérdés, hogy azokat is ki lehet kerülni, ha valaki elég ügyes, de Maggie... ő akkor sem olyan.
- Hát még ezt sem tudja, felnőtt varázsló létére? A dementor egy sötét teremtmény, elveszi a jót, ki szív minden pozitívat és végül az ember lelkét is, bár félek, ha maga őrült, akkor nem jut ilyen sorsra, pedig megérdemelné. De még nem derült ki, hogy mit akar, végezne velem is, mert a nyomában járok, vagy csupán az ártatlanságáról akarna meggyőzni? Csak mert nem adom könnyen a bőrömet és az utóbbira esélye sincsen. - kissé még ki is húzom magamat. Na igen veszélyes alakokkal foglalkozom, mint mondjuk Charpentier. Olyan ügyekkel is bajlódom, amiket mások még csak érinteni sem akarnak és annak is utána megyek, amiről letiltanak, szóval nem, attól nem félek, hogy a fickó ártani akar nekem. Persze benne van a pakliban, de könnyű dolga nem lesz.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ szivecske


a vadász lesz a
zsákmány?
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Van az úgy, hogy...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 124

TémanyitásTárgy: Re: Williams lakás 2017-08-30, 23:40

Mikor az egyenlőtlen párbajnál úgy érti hogy magam miatt mondtam amit, pont olyan képet vágok, mint aki remekül szórakozik egy félreértésen. És valóban, de nem teszem szóvá neki, biztos vagyok benne, hogy előbb utóbb benne is helyére kerülnek a tények.
Kicsit több idő telt el, mint napok, inkább lassan egy hónap. Gondolom bőven volt min aggódnia, meg a körmét rágni és az idő bizony nem áll meg, akik pedig a monotónia vagy a "túl sokat foglalkozol vele" fogságába esnek, azoknak az idő szinte megáll, körülöttük pedig elrohan. Még jó hogy unatkozni csak bizonyos szintig tudok. Már rég bele döglöttem volna a puszta létezésbe. Nem mintha sokat unatkoznék, de mostanában annyi tudást és minden nyavalyát halmoztam fel, hogy esetenként pár száz év is eltelik, mire szembe jön valami új.
A Földet többek közt ezért is szeretem. Mindig meg tud lepni, a maga kipusztult, haldokló, fojtó állapotán keresztül is!
De amin jobban meg akadok, az az mikor kimondja "hullákat". Aztán magamban levonom a következtetéseket, miszerint dárga egyetlen Fényoltóm, nevén nevezve; Nox, még takarított utánam egy kicsit. Ne mis baj. Nem fogom megemlíteni, védelmet kapott a kijutáshoz tőlem, senki sem látta, senki sem érzékelte, cserébe hogy segédkezett a kijutásomban.
Nem kértem rá, ő mégis jött.
Miután elhangzott az utolsó mondat kényelmes tempóban vezetem fel a helyzetet.
- Mikor először szóhoz jutottam a Minisztériumban, felajánlottam, hogy játszom az emberek szabályai szerint, cserébe, ha elengednek. Maggie azonban nem engedett. Azt hitte áttörés lehetek és a belőlem kivont anyagokkal majd kísérletezés útján kiállíthat valami dedikálásra, életútra méltót. - hallgatok egy rövidet
- Azt azonban az ember, hajlamos elfelejteni, hogy a kísérletei gyakran halálos kimenetelűek lehetnek. Ha nem magára nézve, akkor a kísérleti alanyra, vagy sok más élőlényre. - nem állok fel, nem is teszek egyetlen mozdulatot sem, semmi gyanúsat nem kivitelezek. A jelenlétem Harlow számára mégis olyan lehet mint egy ragadozó növény. Édeskés, közeli, mégis idegen és megérzései szerint veszélyes. Ha más nem is, sárgászöld, valamivel nagyobb íriszem erősíti a tekintetemben, egyfajta hidegvér hangulatát.
Elsőre talán az a benyomása lehetne róla, hogy egy elrontott animágia visszamaradott jegye. Vagy a vérfarkasság előrehaladott, nem kordában tartott állapota... vagy ezer más, de ha jobban megnéz, biztos hogy feltűnnek neki az emberidegen vonások.
Nem áll szándékomban fenyegetni, viszont egyes dolgoktól nem tudok szabadulni. Legfeljebb, ha a szerepem megköveteli. Itt azonban a fájó őszinteséget választottam. Legfeljebb lemarad egy két részlet.
- Maradjunk annyiban, hogy felkínáltam egy tiszta lehetőséget, Maggie pedig nem élt vele, helyette az egyéni dics fényét kergette egy szikével, amit bizony rossz élőlénybe mártott. - érezhetően nem azért mondom el neki, hogy magyarázkodjak. Egyszerű tényekként közlöm a történteket. Amolyan, "ez az élet rendje" hanghordozással.
- Mindenkinek meg van a maga hóbortja, neki éppenséggel az élve boncolás volt.- hátra dőlök a székben - Nem én voltam az első -oldalt pillantok majd vissza.- Csak a többi végül nem élte túl.
Aztán elgondolkoztatnak a szavai és a szememben élet csillan, élet, amit a kíváncsiság és egy sóvár tudásszomj hajt. - Dementor csók... Mégis miféle az a dementor? -mivel nem ismerem a fogalom mögött rejlő rémet, így nem is igazán aggódom rajta. Bár ha ismerném, se valószínű, hogy aggódnék. Legfeljebb Harlow kedvéért.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Harlow Elizabeth Williams
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 32
ϟ Hozzászólások száma : 53

TémanyitásTárgy: Re: Williams lakás 2017-08-28, 14:21




[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Ivor & Harlow

Hát persze, hogy amikor kiderül, hogy egy idegen van a házamban a pálca automatikusan a kezembe kerül és akármit is mond ezen egyelőre egy kósza megjegyzés nem változtat és az sem, hogy nála nincsen semmi, csak az alma.
- Hát persze, mivel önnél nincsen pálca. - szökik fel a szemöldököm, hiszen fel sem merül bennem, hogy úgy érti netán ő lenne az erősebb. Egyébként is megnyugtat a pálcám, főleg akkor, amikor egy ismeretlen ücsörög az asztalomnál és kedélyesen almát dobál, mint akinek semmitől sem kell tartania, miközben egy auror lakásába sikerült betörnie. Vagy valami baj van a fejével, vagy túlságosan elbízta magát, vagy nagyon veszélyes és mindhárom esetben jobban érzem magamat, ha nálam van a pálcám, főleg mert nem tudhatom, hogy a húgom nem toppan-e be és őszintén nem szeretném, hogy jelen legyen most. Egyszer már megvédtem őt egy ennél sokkal durvább helyzettől, úgyhogy ez most meg se kottyanna.
- Kerestem? - a széket persze csak fél szemmel figyelem, ahogyan felkínálja nekem magát, de azért tétovázok pár pillanatot, amíg megmoccanok. A pálcámmal intek, hogy becsukjam magam mögött a bejárati ajtót és egyben be is zárjam arra való tekintettel, ha netán a húgom toppanna be, akkor még se nyithasson csak úgy ránk. Végül elfoglalom a széket, de a pálcám továbbra is a kezem ügyében marad és persze nem igen helyezkedem el kényelmesen hátradőlve, inkább ugrásra készen. Közben azt pörgetem át a fejemben, hogy ki az, akit keresek, de jelenleg csak egyetlen ügy jut eszembe, még hozzá történetesen olyan, amiről le lettem tiltva és ennek ellenére mégis elém pottyan a megoldás?
- Tehát... maga tört ki a Minisztériumból a napokban, hullákat hagyva maga után? - szinte magam sem tudom, hogy a mondat végén fel viszem a hangsúlyt vagy le. Kérdésnek is szánom meg nem is, hiszen szinte tudom a választ, de mégis... csak úgy beállított volna ide? Bár persze tény, ha olyan könnyen kijutott, akkor érthető, ha nem fél tőlem, vagy épp a pálcámtól. - Azért kerestem, hogy visszavigyem és megkapja méltó büntetését azért, amit tett. Minimum egy dementor csókot. - az ujjaim alig láthatóan, de mégis csak rászorulnak a pálcám markolatára, hiszen ártatlanok haltak meg és a tetejében olyan is volt köztük, akit a barátomnak mondtam és még csak nem is tett semmi rosszat és még csak veszélyes sem volt a munkája. Nem szabadott volna meghalnia, főleg nem így. Ez az alak megérdemli, hogy a legcsúnyább vég legyen a jussa.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ szivecske


a vadász lesz a
zsákmány?
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Van az úgy, hogy...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 124

TémanyitásTárgy: Re: Williams lakás 2017-08-20, 17:00

Zavartalanul folytatom az almadobálást, mikor hallom hogy haza ér. Ráérősen bevárom a konyhában. Tekintetem az almán, figyelmem azonban a hölgyön.
-Arra semmi szükség. Nem párbajozni jöttem. - közlöm végtelen nyugalommal a pálcára célozván. - Amugy se lenne egyenrangú küzdelem. - végül egy utolsó dobás aztán leteszem az asztalra a gyümölcsöt, abbahagyom a széken való hintázást felé fordulok, az asztalra könyöklök,  hosszú ujjaimat össze fűzöm magam előtt és kissé jobban a fénybe hajolok, hogy lathassa az ábrázatomat.
- Keres már egy ideje, gondoltam beszéde lenne velem, ezért úgy döntöttem elébe megyek egy személyes találkozásnak. - szám sarkában mosoly rándul mire az egyik Elihez legközelebbi szék komótos némasággal húzódik ki és kínálja fel magát, hogy helyet foglaljanak rajta.  Nem nagyon érdekel mit kezd az étellel, ha akarja hozzá nyúl ha nem, nem. Jelenleg teljesen más köt le. Érzékelhetően viszonzom a vizslatást.
- Szóval miért keresett oly nagyon? - mintha mit sem tudnék semmiről. Tekintetmbe akarva akartlanul éhes kíváncsiság szökik. Nem ölelem körbe az erőmmel, hogy letapogassam, mennyi mágia is szorult belé, és mennyire tudja hasznalni, és nem maszom bele a fejébe sem. Unalmas ha szükségtelenül minden létező információt feltársz valakiről. A kérdez- felelekek azonban mindig is kedvenceim voltak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Harlow Elizabeth Williams
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 32
ϟ Hozzászólások száma : 53

TémanyitásTárgy: Re: Williams lakás 2017-08-20, 15:40




[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Ivor & Harlow

Már csak a kellemes fürdő jár az eszemben, nem is igen vágyom másra, no meg persze a vacsora. Első pillanatban arra gondolok hát, hogy bizonyára csak az érzékeim játszanak velem, mert annyira vágyom már a kellemes vacsira, hogy már most érzem az illatát, pedig még ki sem találtam, hogy mit rendelek. Főzni persze nem szoktam gyakran, arra igen kevés időm van, a húgom pedig nem az a tipikus főző zseni, aki imádattal ácsorog a konyhában. Nincs ezzel gond, főleg mivel én sem teszem, rajta sem kérhetem számon. Amikor viszont kezd tudatosulni, hogy bizony nem csak az érzékeim játszanak velem, hanem tényleg étel illatát érzem megtorpanok. Az ajtó is nyitva marad mögöttem, hiszen a húgom nincs itthon, legalábbis tudtommal, akkor viszont mi ez az illat?
- Marie? - szólok azért mégis csak be a konyhába, mert talán rosszul emlékeztem, netán valami meglepetéssel vár, ami nem gyakori a részéről, ezért tényleg meglepne vele, de nem hallok motoszkálást és miután nem gyakorlott a témában annyira nem menne neki csendben és könnyen... hacsak nem rendelt valamit. A válaszát nem hallva óvatosan közelítem meg a konyhát, nem sietek túlzottan, főleg mert nem tudom mi ez az illat és honnan jön no meg a furcsa derengés, mert hogy a konyhai lámpánk fénye nem kék, az holt biztos.
Érthető okból azonnal a kezembe kerül a pálcám, amikor meglátom a vadidegen alakot a székemben ücsörögni, almát dobálva. Az illat innen jön, ugyanis egyértelműen friss étel van az asztalon, a kék derengés is mágiára utal, viszont akármennyire is íncsiklandó az étel eszem ágában sincsen rávetni magamat. Az ajtóban állok meg, így még közel a kijárat is, hiszen elvileg még a bejárati ajtó is nyitva, a pálcámat pedig az idegenre szegezem.
- Ha jól sejtem... nem csupán eltévedt. Mégis ki maga? És hogy merészelt betörni a lakásomba? - nem remeg a hangom, még csak a kezem sem. Mégis csak auror vagyok, bár ez azért szokatlan helyzet, hiszen volt már rá példa, hogy gazemberekkel kellett elbánnom, de olyan még nem fordult elő, hogy netán valamelyikük a lakásomba toppant be, olyan pedig főleg hogy még vacsorával is várjon. Ez olyan... igazi Charpentier. Vizslatom az illetőt, látszik, hogy mérlegelek, gondolkodom. Talán ő küldte? Képes lenne rá, hogy aztán betoppanjon, mintha csak szimpla szívjóságból akart volna meglepni egy kellemes vacsorával, miközben mindketten tudjuk, hogy gyilkos és az Azkabanban a helye.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ szivecske


a vadász lesz a
zsákmány?
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Van az úgy, hogy...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 124

TémanyitásTárgy: Re: Williams lakás 2017-08-06, 20:37

Még mindig nem hagyott nyugodni mindenkit az érkezésem, és.... a Minisztérium szerető szívéből való kiszakadásom.
A drága kisasszony olyan elszántan keres, hogy úgy döntöttem elébe megyek. Ennyi igazán kijár az erőfeszítéseiért.
Érzékelem a mágikus zárakat, de azzal a lendülettel is vonok vállat rájuk egy mosollyal.
Körbe sétálgatom a lakást, a lakás berendezését, az elrendezését, és szépen sorban amit kell. A fehérneműs és ruhásszekrények meg egyebek kivételével. Az ilyenek áttúrása nem az én formám. Az egész hangulatából inkább össze rakok magamban egy képlékeny képet arról, milyen is lehet a kisasszony akivel dolgom lesz.
Lám lám, vajon mi űzte Harlow kisasszonyt Kanadától egészen Angliáig? Vagy éppen mi vonzotta?
Ez esetben beténfergek a konyhába, és mire a hölgyemény hazaesik, az asztalon megterítve egy kellemes adagnyi zöldfűszeres krumpli, grillsajt és valami párolt zöldség fogadja. Mivel auror, ahogyan nevezik magukat, feltételezem bőven lát vért és húst mindenütt. Az étel külön van porciózva, külön a krumpli, külön a sajtpogácsák és külön a párolt zöld, meghagyva a lehetőségét annak, hogy maga pakolja össze. És nem mellékesen az is benne van, hogy kiélem a hipochondriám és a rendszerezettség szeretetét. Az egészhez öblítésnek fűszeres gyümölcstea, mellette némi juharszirup. Azt hiszem, az emberek szeretik az ilyesmiket. A figyelmességet... vagy valami hasonlót.
Ott hagyok a konyha asztalon mindent, had hűljenek, és újabb körútra indulok.

Nem érzem úgy, hogy magyarázattal tartoznék bárkinek is, bár a dolgozószobában felfedezem a Maggie-ről szóló aktákat. Meg egy felületes összefoglalót magamról. Meg még jó pár aktát.
Ó te kis huncut! Charles Charpentier... hát te vagy a válasz nagyon nagyon sok mindenre.
Hümmenek egyet, aztán visszahelyezek mindent úgy, ahogy volt.

Elizabeth a házába belépve mindent rendben találhat, egyetlen zár sincs feltörve. Mégis halványan friss kaja illata leng be mindent és a konyhából fény szűrődik ki, de nem a lámpák fénye. Mintha csak valóra vált volna a kívánsága. Emellett egy tompa lassú ütemes hang. Mintha valaki dobálna valamit.
És valóban. Ha be kommandózik a konyhába, az asztal túlvégén ülve az egyik széken hintázok, és egy almát dobálok unaloműzés gyanánt. Az asztal felett egyébként kékes lánggömbök lebegnek. Az adja a derengést.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Harlow Elizabeth Williams
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 32
ϟ Hozzászólások száma : 53

TémanyitásTárgy: Re: Williams lakás 2017-07-03, 21:51




[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Ivor & Harlow

Hosszú volt ez a nap is túlságosan is hosszú és ehhez képest túlságosan eredménytelen. Persze a húgom megint nem lesz otthon, pedig mennyivel könnyebb lenne, ha együtt laksz valakivel, akkor legalább mondjuk lenne, aki összedobja a vacsit mire hazaérsz, de hát ő sajnos nem egy konyhatündér típus. Tuti, hogy ma is elment szórakozni egyet, ha már jó az idő és nincs hűvös esete sem, meg aztán elég nehéz őt otthon tartani, amit valahol megértek, fiatal még és szeret tombolni. Én már rég kinőttem ebből, bár azt hiszem igazából bele se nőttem sosem. Nálam ez a korszak egyszerűen kimaradt, amióta pedig auror vagyok még annyira sem vágyom az ilyesmire, jelenleg pedig... Egyre bonyolódik egy a Charpentier ügy. A fickó valamivel akkor is le fog bukni, csak egyelőre még nem tudom, hogy hogyan érjem el, viszont jelenleg nem is tudok az ő ügyére koncentrálni gőzerővel, hiszen Maggie halott. Nem mondom, hogy mi voltunk a legjobb barátnők, de ettől még jóban voltunk. Nem egy ügyem volt, amiben ő bolt a halottkém és volt már rá példa, hogy egyszer-egyszer beültünk egy pohár borra munka után. Persze nem gyakran és főleg ő hívott. Bennem valahogy még ez sincs meg, de olyankor élveztem és most csak még rosszabb belegondolni, hogy én sosem viszonoztam a gesztust, sosem tettem érte és már nem is pótolhatom be. E miatt van, hogy bár nem lehetne, de mégsem tudom csak úgy annyiban hagyni a dolgot.
- Hagyja Williams, nem a maga ügye! Ezt hagyja meg a nagykutyáknak. - még mindig tisztán cseng a fejemben az auror parancsnok minden egyes szava, amivel már megint próbál nyugalomra inteni. De mégis csak olyan valaki halt meg, akit ismerek és nem látom, hogy ez akkora felbolydulást keltett volna. Bezzeg, amikor valami isten tudja milyen trükk miatt a parancsnokot hitték halottnak egy néhány percig... Mintha Maggie nem lenne olyan fontos, csak mert alacsonyabban áll a rang létrán...
Nem csoda hát azt hiszem, ha azóta sem hagytam annyiban a dolgot és igenis szaglászom, amikor időm van és persze időm főleg munkaidőn kívül van, ezért üti el lassan a kilencet az óra, amikor elérem a házat. Látszik rajtam, hogy fáradt vagyok, csak a vak nem látja és őszintén már attól is, hogy megint nem lesz otthon semmi ehető. Nem volt időm bevásárolni sem és néha egyszerűen jól esik, kikapcsol a főzés, meg aztán boszorkányként sem lehet a semmiből vacsorát varázsolni, minimum az alapanyag kell hozzá. Ha más nem marad, hát rendelek valamit, szerencsére az is gyorsan megjön, de néha azért mégis csak hiányzik valami hazai. Matatok a táskámban, a kulcs persze valahol a mélyén, de végül csak előkerül. Persze mágikus darab, mert bár mugli környéken lakom, hát lássuk be sose lehet tudni. A zár is meg van machinálva kicsit, épp csak annyira, hogy ne látszódjon rajta semmi és persze, hogy ne lehessen egy könnyen bejutni, ha valaki ilyesmin töri a fejét. Jó lesz végre leülni és pihenni egyet, annyi szent. Egy kellemes, meleg fürdő, amíg megjön a vacsora... Már belegondolni is kellemesen zsibbasztó.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ  szivecske


a vadász lesz a
zsákmány?
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Van az úgy, hogy...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Harlow Elizabeth Williams
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 32
ϟ Hozzászólások száma : 53

TémanyitásTárgy: Williams lakás 2017-07-03, 09:41

[You must be registered and logged in to see this image.]


a vadász lesz a
zsákmány?
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Van az úgy, hogy...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Williams lakás

Vissza az elejére Go down

Williams lakás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

+

Similar topics

-
» Lakónegyed
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Karada lakása
» Kumogakure lakóházai
» Akari klán rejtekhelye és lakása

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London-