2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Igyekszem nem beleborzongani az érintésébe, megjegyzem teljes kudarc ez a próbálkozás. Szeretem, teljes szívemből, és ha már őszinteséget kért az elejtett mondat után, akkor nem fogok ködösíteni, elmondom, hogy mik voltak vele a terveim, amik még mindig élnek igazán, sőt, most, hogy egy ilyen komoly döccenőn vagyunk túl, és fel tudtam ismerni, hogy mennyire hiányozna, már egyértelmű, hogy nem tudnék nélküle élni. Nem vagyunk ugyan összeköltözve, de ez a pár nap őrjítően kínzó volt nélküle. Tudom, hogy bőven van rá esély, hogy csak barátok tudunk lenni, de amúgy elképzelhetetlen más karjában látni őt, noha lehet, hogy egyszer majd meg kell barátkoznom a gondolattal. De nem most, hiszen a göndör szöszi próbálkozik, akarja ezt a kapcsolatot, méghozzá megoldások után kutat velem. Már csak azért is Ő a nagy Ő, hiszen kapaszkodunk egymásba. - Nem akartalak ilyesmivel megrémíteni, ez amolyan távlati cél, valahogy nagyon passzol egymás mellé a Brown és a Warringhton név. – Persze nem is a nevek alapján döntünk, ez inkább amolyan plusz indoklás. Tényleg jól éreztem magamat náluk, és így volt tökéletes minden. Hiszen hiába annyira cuki a szöszim, ha nem tudnám elviselni a családját. Ő egy igazi hős, hogy lenyelte az anyám szemétségeit, de nála nem volt ilyesmi, sőt, mintha hazamentem volna, holott akkor még csupán barátok voltunk, de mintha a szülei már akkor is olyan sokat sejtetően néztek volna ránk. Mivel Lav nem vitt haza korábban más fiút barátként sem, a szülei már belelátták, ebben tényleg lehet majd valami. - Adom. – Próbálom leírni a gondolataimat, bár csupán címszavakról van szó, azokból a könyvekből amit már kinyitottam. Szerepel ott elmeabroncs, örökszív medál, rúnagyűrű. Nem szó szerinti tárgyak, valamit csak fel kell vésni az ember testére, vagy lelkére, de bízom benne, hogy ezekből az utalásokból Lavender tud választani, hogy ha valamelyik megtetszik, akkor elindulhatunk rajta. – Így van, de számolj vele édes, hogy a magángyűjtemény őrzött, és komoly következményekkel járhat a megdézsmálása. – Nyilván az is komoly következmény, ami velünk történt, ebbe nem is akarok belemenni, és Lavender kedvéért kockáztatok én bármit tulajdonképpen. Átfutom a listáját, és bólogatok, ám már azon agyalok, hogy milyen jó is lesz vele elbújni kettecskén. Viszont ketté fogunk válni, hogy nekiinduljunk a keresgélésnek. A puszi helye csiklandozva ég az arcomon, legszívesebben derékon kapnám, hogy valmi többet követeljek, de hát most nem is lehet mohó. Így csak magamban, gondolatban mondok el egy szeretlek-et, aztán bólintok, a listámmal, amit tőle kaptam. Viszont igyekszem a saját elképzeléseim alapján is keresgélni, hátha ráharapott valamire. Aztán ahogyan befordulok a saját sarkomra, meglátom az egyik vöröshajú hugrabugos szépséget közeledni felém, aki igencsak nyomult az elmúlt napokban, amikor úgy látta, hogy kerüljük egymást a szöszimmel. Nyomban sarkon fordulok, és inkább Lav irányába sietek. – Várj meg.. ! Betámadtak! – Mosolyodom el, olyan képtelen ez a helyzet, valahogy azt kéne mutatnom, hogy most ismét együtt vagyunk Lavenderrel, de hát én sem tudom, hogy mi a helyzet, de ezt nem is lehet erőltetni.. Zavart sármmal próbálok agyalni valami megoldáson.
*A terek. Na igen, nem arra számítottam amit végül Gerry mond. Ám nem azért mert konkrét vágyaim vannak, hanem megfogalmazása miatt. Ez a változat sokkal jobban tetszik, főleg azért mert a családom is benne van és tudom, hogy Gerry jól érezte magát nálunk, tudom, hogy valami hasonlóra vágyik és tudom, hogy képes vagyok megadni neki. Másképp nem is lehet, a lelkem ilyen, nem tanultam, csak láttam. *-Á, értem. Aranyos feleség, ez nagyon cuki.*Megsimizem az arcát, ennyit megérdemel ha már így gondol rám. Egyébként eddig is tudtam, hogy nem kósza kaland vagyok a számára, Gerry nem olyan aki hosszabb távon csak kalandban gondolkodik. Bármennyi kalandja is volt, a lányok mindig pontosan tudták mire számíthatnak tőle. Ő elméleti mebert volt eddig, nem is értettem iért ment ereklyevadásznak ha a bankban kötött ki, vagy fordítva, ha mindig is az volt a terve, hogy a Gringottsba megy, miért választotta az ereklyevadászok hivatását, tudvalevőleg azok terepen dolgoznak leginkább. Ezért is nem hozott magával pergament és jegyzeteket, de biztos vagyok abban, hogy minden ott van a fejében, ezzel csak az a gond, hogy én nem látok bele, ezért kell leírni. *-Nem baj, még pótolhatjuk, csak én is látni szeretném mire jutottál, úgy könnyebb átlátnom az egészet.*A bájitaltan is és főképp a szimbolisztika írásos tudomány, utóbbi mindenképp, a bájitaltannak pedig az alapja, hiszen egyetlen bájital tudor sem a fejéből készíti a főzeteit. Elég egyetlen cseppnyi eltérés ha rosszul emlékszik és kész a katasztrófa. A hangosan kimondott gondolataira felnevetek. *-Ritka alapanyagokat itt is találhatunk a Roxfortban. Piton magángyűjteménye páratlan, csak be kell jutnunk és oda azt hiszem könnyebb mint a könyvtár zárolt szekciójába. *A saját jegyzeteimbe pillantok majd elé csúsztatom.* -Lista a potenciálisan megfelelő könyvekről és tekercsekről. Csak vigyázva nyúlj hozzájuk, elég régiek, nem tudom mennyire vannak még egyben. Ha mind itt van, együtt átnézzük őket. Tudom, hogy tilos itt, de hoztam pitét ha megéheznénk. Viszont át kell költöznünk innen, ott hátul van egy eldugottabb sarok, ott senki nem fog zavarni minket. Gyere.*Azzal elkezdtem összeszedegetni a holminkat és megindultam a mondott sarok felé. Sokszor bújtam el ott amikor nem akartam senkit magam köré, lássuk be a Griffendél klubhelyiség nem a magányosoknak van fenntartva. Amink volt, azt lepakoltam a földre a fal és két könyvespolc közé, majd kettétéptem a listát és az egyik felét Gerrynek adtam.* -Ezeket te keresd, a többit én, aztán itt találkozunk ha minden megvan.*Nyomtam egy cuppanós puszit az arcára és vadászni indultam.*
Engem aztán tényleg nem érdekelnek más lányok, még akkor sem, ha most esetleg lehetőséget látnának abban, hogy nem lógunk egymás szájában a szöszimmel. Pedig már ismerhetnek annyira, hogy ha ilyen hosszú, csajozós időszak után elköteleztem magamat, akkor ha vissza is veszünk a tempóból, akkor ugyanúgy el fogok másokat hajtani, hiszen nekem Lavender az igazi. Csak vissza kell találnunk egymáshoz. Igaz, jó pár napig alaposan kerültük egymást, hogy mindketten időt adjunk a másiknak, de ennek vége, akár randizással, akár kalandos úton, de a barátságunkon át ezt rendbe kell tenni. Most viszont alaposan elszólom magamat. A szám elé kapom a kezemet, mert fülig ér a szám. - Bocsánat, ez nem valami célozgatás volt. Tudod.. Amikor még csak barátok voltunk, akkor is jutott eszembe olyasmi, hogy te olyan aranyos feleség lennél, akire mindenki vágyik. Főleg amikor nálatok voltunk, akkor jutott ez az eszembe. Tudod az én szüleim nem igazán működtek jól, de a tieid olyan.. hogy is mondjam, cukik együtt. Irigylésreméltó a családod. Nekem nem csak valami kósza kaland vagy édes. – És éppen ezért bánt ami történt, hiszen ha Lavender előtt mászik rám az az Eleanor, vagy hogy is hívják, akkor talán még jót nevetek is rajta, bár nekem a szexnél mindig fontosabb volt a társaság, a lelki nyavaják megoldás, de miután Lavender az életem szerelme, így elképzelhetetlen, hogy kicsit is élvezzem, az a por csupán megtévesztés volt, ami miatt ostorozhatom magamat. Tudom, hogy Lavender a kérdést csak hülyéskedésnek szánta, én meg komolyan válaszoltam, a vigyorom ellenére is tartalma volt a mondandómnak, de próbálom enyhíteni azzal, hogy picit viccesre veszem legalább a hangsúlyt. - Nem hoztam papírt.. Bocsánat. – Fordulok el, és az asztalok egyikéhez sietek, ahol viszont van erre a célra kikészített pergamen, toll, és tinta. A golyóstollal most egyszerűbb lenne, de hát a könyvtár tipikusan konzervatív elveket vall, varázslók vagyunk, és nem muglik. A pergamen alá hozok egy nagyalakú keményborítós könyvet, hogy ne szakadjon el, és megpróbálom utólag összefoglaló jelleggel lekörmölni, amiket eddig mondott. Félmosollyal bólintok a pirulására, nem akarok pikáns megjegyzéseket tenni, hiszen nem cél, hogy direkt zavarba hozzam, vagy erőltessek bármit is, de amióta szerelmeskedtünk, bőven meglódult a fantáziám, már nem nyomom el, mint régen, és hát nehéz kiverni a fejemből az ingerlő domborulatait. Ha sikerül ezt a csábítós-banyás dolgot megoldaunk, akkor nagyon vágynék az ismétlésre. - És mire jutottál eddig? Olyan kellene, amihez akár ritkább alapanyagokat is be kell szerezni. Azoknak van igazán maradandó hatásuk. Azt hiszem megemberlem magamat, hiszen tanultam olyat, hogy hol lehet ritkaságokat fellelni, nem maradhatok mindig az íróasztal mögött. – Azért a láncolós bájital is érdekel, de pasi lévén nem az összeláncolás ugrik be, hanem Lavender leláncolása. Khm.. Most én pirulok el.
* Azért amíg nem jutottunk el idáig, könyvtár és minden más segédanyag nélkül gondolkodtam a lehetőségeken. Legalább amikor már kézzel fogható dolog is van a közelünkben, tudjam, hogy merre induljunk el. A bájital nem igazán nyerő ötlet, annak a hatása idővel csökken, vagy végletes és akkor nem lehet semlegesíteni, ez egy bizonytalan kimenetelű főzetnél elég veszélyes és felelőtlenség is. A szerelmi bájital semlegesítője pedig nem elég, hiszen vagy nem is lennénk tudatában, hogy azt kaptunk, vagy túl késő lenne semlegesíteni, hiszen mi megelőzni szeretnénk a bajt, nem orvosolni. Természetesen az a legjobb módszer, hogy nem eszünk és nem iszunk ellenőrizetlen ételt és italt, de ez eléggé behatárolja az életünket és abban már megegyeztünk, hogy egyikünk sem óhajt bujkálni vagy remeteként visszavonulni, az nem egy Griffendéleshez méltó. Azóta, hogy megbékéltem a történtekkel, legalábbis lelkileg a jövőt tekintve, más szemmel nézek Gerryre, nem azért mert vaj van a füle mögött és gyanakodnék, hanem mert ez az egész megváltoztatott minket. Hirtelen észrevettük, hogy hirtelen felnőttünk. Ez a része mondjuk mókás, az előzmények nem. *-Szóval komoly terveid vannak velem? Mesélj, hallgatlak.*Félig tréfásan mondta, félig komolyan, most inkább a tréfa része érdekel, hogy megalapozzuk a hangulatot, nem szeretném ha ez az egész beárnyékolná a napjainkat. Komolyan vesszük azt amibe belefogtunk, figyelünk de mindezt könnyedén. *-Lehet az a „B” terv, vagy a „C” majd meglátjuk meddig jutunk. *A kezem nyújtom, mert feltételezem, hogy leírta a lényeget és akkor eltenném a többi jegyzet mellé, de egyelőre nem is látok nála semmilyen pergament, sem könyvet vagy tekercset. A zárolt szekcióba való bejutást ráérünk később megtervezni, egyelőre a mindenki által elérhető részen keresgélünk, de ha nem találunk semmi biztatót, muszáj lesz….a megjegyzése azonban néhány pillanat erejéig elvonja a figyelmemet a teendőkről. Mosoly, pirulás, mintha eddig nem dicsért volna meg akárhányszor találkoztunk, de ez most más. Ahogy mi is. *-Köszönöm. Egyedül választottam*Na igen, az ízlésem korántsem olyan mint a többi lányé, a választásaim mindig az akkori hangulatomat idézik és nem szoktam nézni, hogy nagyon passzoljanak egymással a ruháim, az a lényeg, hogy jól érezzem magam bennük, amikor kiválasztom reggel, a kedvemtől függ mit veszek fel aznap. Néha a szobatársaim segítenek amikor végképp tanácstalan vagyok, mert a hangulatom semmilyen, semmilyen ruhám viszont nincs, de most jó kedvem van és tettre kész vagyok.* -Akkor kezdjük. Felírtam néhány ötletet amihez könyvet kell keresnünk, vagy régi tekercset, varázslók és boszorkányok praktikáiról, szerencsekövekről, befolyásoló rúnákról, pajzsokról. De azért megnézném azt a láncolós bájitalt is, kíváncsi vagyok mi van benne.*A bájitaltan az erősségem, de még korántsem tartok ott ahol Piton professzor, és a továbbtanulásom nem is fogja elősegíteni, hiszen Szimbolisztikát tanulok, de ha a kettőt össze lehetne kötni valahogy…*
Természetesen már én is itt vagyok, sőt, úgy gondoltam elkezdem a kutatást, hogy mire a drága szöszi megérkezik, már legyen valami kiindulási alapunk. És ahogyan az lenni szokott, az ellentétes nem bizonyos képviselői kiszagolták azt, hogy nincs minden rendben köztünk, hiszen az elmúlt napokban feltűnően sokat mutatkoztunk külön, ezért többen azt hiszik, hogy máris rámrepülhetnek. Ám az is megtörtént, amire korábban talán Lavender sem számított, őt is megnézik maguknak a hímek, mintha visszakerült volna a húspiacra. Hiszen egyértelműen komolyabb lett az önbizalma, amióta együtt vagyunk, ráadásul itt-ott már ingerlően domborodnak az idomai, így nem csoda, hogy sokak fantáziáját megmozgatja, hogy mi lehet a talárja alatt. Pedig én egyértelműen tudom, hogy ing, és nyakkendő. Bízom benne, hogy nem kell Thorne-hoz menni, azért mégse akarom kicsapatni magunkat. Viszont egyikünk sem prefektus, így a tiltott részleg nagyjából kizárva. Azt pedig Carlsonnak nem fogom tudni beadni, hogy pusztán szerelmi féltésből akarunk oda bejutni, és helyünk van az előlünk elzárt könyvek termében. Kicsit ugyan bosszankodok, de felderül az arcom, amikor meglátom a szöszit, aki ugyanolyan harcos természet, mint én, és nem hajlandó feladni, hogy újra együtt legyünk, s ezúttal véglegesen. Szia Lav! Eddig csak csupa végletes megoldást találtam, amit.. most még nem akarnék erőltetni. Olyanra gondolj, hogy létezik bájital, amely összeláncol, de a halálig, és mi van, ha rámunnál? Komoly terveim vannak veled, de minden erőltetés nélkül.. – Elsőre ezt tudom felmutatni, de ez csupán egy komoly véglet, ennél azért finomabb megoldás kéne a gondunkra. De hát alig húsz perce érkeztem, nem lehet elkapkodni a dolgot. Végignézek a holmikon, amiket Lavender az asztalra pakol, én sosem voltam ennyire elméleti ember, noha a bankban pont az elmémet kellett használnom, amikor dolgoztam. Most fel sem merült, hogy jegyzeteljek. Lehet, hogy ez butaság. – Csinos a felsőd. – Jegyzem meg kedves mosollyal, oldalt döntöm a fejemet, s karbafont kézzel rajta felejtem a tekintetemet.
*Nem tudom hogyan kell felkészülni egy olyan kutatásra amit Gerryvel terveztünk, de azt hiszem az egésznek nem is az volt a lényege igazán, hogy tényleg találjunk valamit, legalábbis a szerelmi bájital ellen, hanem, hogy újra egymásra találjunk. Ezt persze nem vallottam be magamnak, de a tudatom mélyén ott lappangott ez is. Az a törés ami kettőnk életében szakadékot okozott, nagyon sok mindent megváltoztatott és ha nem is lesz, nem is lehet már olyan minden mint régen, egy kicsit visszacsempészhetünk belőle. Valójában, mi is változtunk az idők során nem csak a körülöttünk lévő világ, ideje volt lépést tartani. A könyvtár egyszerűnek tűnt, ezért gondoltam azt, hogy ott kezdhetnénk és ha nem megyünk semmire, még mindig van egy újabb út; Thorne professzor szobája, ami keményebb dió lesz. Nekem tovább tartott a nap mint Gerrynek, így azt beszéltük meg, hogy a könyvtárban találkozunk a bájitalok részlegén. A zárt szekció majd később jön, amikor már senki nincs ott, még a könyvtáros sem. Egy köteg pergament vittem magammal és a saját pennámat, hogy jegyzeteljek. A szimbolisztika és rúna könyveket már átnéztem, de ahogy sejtettem, az a boszorkány aki csapdába csalta Gerryt, már régen túl volt ezeken az anyagokon, szóval valami ütősebbet kellett keresnünk. A kendőmbe varázsoltam pár tökös pitét, hogy ne éhezzünk, így még a könyvtáros sem találja meg, lévén a hajamat kötöttem fel vele. Gerry már ott volt hátul egy sarokban mikor megérkeztem, rámosolyogtam, a kaland izgalma elragadott, noha az egész majd csak később fog kezdődni. Nem reméltem, hogy most az elején bármit is találunk, de én legalább tudtam mit és hol keressem, elvégre penge voltam bájitaltanból. A neheze az ellenszer megtalálása lesz, mert olyasmit kell találnunk, ami tartós, magunknál hordhatjuk és nem kell belőle minden nap bevenni. Valami hasonlóra gondoltam mint amilyen a Bezoár kő, de nem a szánkba kell tenni. Vicces lenne egész nap úgy beszélni, még inni sem lehetne, viszont azzal megoldódna a bájital megivásának gondja. *-Szia! Siettem ahogy tudtam. *Leültem mellé és lepakoltam az asztalra mindent ami a kezemben volt. Talán már el is kezdte a keresést míg rám várt, kérdőn, várakozva néztem rá.*
