Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb








ϟ Jane&Bastien
  Yesterday at 18:35
Jane Willow West

ϟ Amy & Jack
  Yesterday at 18:32
Amy Graves
A hónap posztolói
Megan Smith
 
Bexley Wildfield
 
Petra von Rosemberg
 
Jade Wilson
 
Cody Armstrong
 
Luna Lovegood
 
Gina Accipiter
 
Corvus Flint
 
Shanna Griffin
 
Katherine Benedict
 
Statisztika

Összesen 606 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Christopher Graves

Jelenleg összesen 35228 hozzászólás olvasható. in 3255 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Agnese Yermouth szobája (II. emelet)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Agnese Yermouth
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 36
ϟ Hozzászólások száma : 167

TémanyitásTárgy: Re: Agnese Yermouth szobája (II. emelet) 2017-01-18, 20:08




Leticia & Agnese

- A többi... Elhiheti, ha újrakezdhetném vagy egy időnyerő tudna ezen változtatni, akkor sok mindent máshogy csinálnék. De nem akartam Önnek ártani, nem komolyan. Ha volt is valaha ilyen kósza elhatározásom, az elszállt akkor, mikor megismertem az előcsarnokban... Mármint ne úgy értse, hogy ha nem kedvelem meg, akkor bántottam volna! - Nem biztos, hogy ez segít, mert a végén még Leticia azt hiszi, hogy ha nem találta volna a lady szimpatikusnak őt, akkor bántotta volna, holott ez nincs így. Azért neki is van annyi igazságérzete, hogy a szülők tetteiért nem a gyermeknek kell megbűnhődnie. Ám most nem jönnek olyan könnyen a szavak, vagy nem a megfelelőek. Ezerszer végiggondolta már ezt a beszélgetést, mit fog mondani, és mégsem sikerül úgy. Persze az csak egy naiv álom volt, aminek a végén Leticia megbocsájtott neki, még egy ölelés is belefért. És egészen biztos benne, hogy órák múlva is pontosan tudni fogja, mit kellett volna mondania most itt Leticiának, de ez a beszélgetés sem visszacsinálható, utólag már megint hiába lesz bölcs Agnese. És nem ígér sok jót az összeszorított száj, mely szinte már pengevékony lett, hogy aztán csak végül robbanjon Leticia. Talán jobb lett volna, ha az elején robban, mert akkor van idő megnyugodni, van idő magyarázkodni, így a végén sokkal rosszabb. Rosszabb, mert Agnese nem is tudja hirtelen mit feleljen a vádakra, melyek - kelletlenül be kell vallania, de - jogosak. Mivel védekezhetne? Mondhatna újabb bocsánatkérést, de talán csak üres szavaknak venné a lány. Azt láthatja Leticia, hogy sikeresen taglózza le a tanárnőt, aki megállíthatná egy pálcasuhintással a lányt, ám nem teszi. Amúgy se, de ezek után meg pláne nem teheti meg.
- Leticia! Kérem, várjon...! - Emelkedik fel a székből, mikor a lány is felpattan és az ajtó felé viharzik. A szavak végére a pontot már az ajtó csapódása teszi, és szerencse, hogy mágikus ajtóról van szó, mert különben lehet tokostul fordult volna ki a helyéről! Annyi mindent el akart még mondani a lánynak! Agnese még egy hosszú percig áll a saját szobájában némán, egyedül, egyik keze a karosszék tábláján pihen, másikban a tájoló, melyet szomorúan néz. Hát ez a beszélgetés nagyon nem úgy alakult, ahogy kellett volna. Nem mintha nem érdemelte volna meg a lady, a szíve mélyén tudta, hogy ez vár rá, magának okozta, csak az az átkozott remény...
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nehéz szívvel indul el ő is kifele, szól Dumbledore-nak az ablakból látott alakról és utána el is indul ki oda, ahol az alakot látta. A Tiltott Rengetegbe nem biztos, hogy bemegy, de a séta jót fog tenni. Legalábbis reméli. Megint ez az átokverte remény...!

//Szerencse, hogy szeretjük a kihívásokat Very Happy Köszi a játékot, várom a folytatást!/
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leticia Samuels
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 180

TémanyitásTárgy: Re: Agnese Yermouth szobája (II. emelet) 2017-01-08, 18:31




[You must be registered and logged in to see this image.]
Agnese & Leticia

Apa is hazudott nekem, ahogyan a tanárnő is, nekem viszont mégis bíznom kellene bennük és persze azt tenni, amit szeretnének és őszintén szólva ez nem tűnik most egyszerűnek. Persze tudom nem kellene hirtelen döntéseket hoznom, de elég nehéz most jól döntenem bármiben is, főleg így hogy kellően mérges vagyok. Apával se nagyon álltam szóba először, amikor kiderültek a háttérben húzódó történtek, amikről nem mesélt, anya halála és a többi... Nem kezelem jól az ilyesmit, érthető módon, hiszen senki se kezelné jól. De végül mégis nehezen, de bólintok. Nem szegem meg a kijárási tilalmat, legalábbis... igyekezni fogok.
- Értem én, nem is... ez zavar a legjobban, mert nem volt más választása és meg akarta védeni a világot és a lányait is, de a többi... - elhúzom a számat, hiszen ez az, ami igazán nem tetszik, hogy nekem is ártani akart, hogy felhasznált a céljaihoz és akármit is mond ki tudja, hogy hirtelen felindulásból mit tett volna, főleg akkor, ha apa végül mégis csak ártani akar neki, nem segít a lányainak... tudom is én. Pedig, ha teszem azt apa rossz ember lenne, akkor se lenne indokolt az, hogy ártson nekem. Csak bólintok a szavaira. Apa kiakadt, de végül lenyelte az egészet és nem foglalkozott vele, ami azért nem túl kellemes és még csak nekem se mondta el, gondolom meg akarta hagyni ezt a tanárnőnek, pedig ettől még nem hangzik jobban, hogy személyesen volt bátorsága rá. Ezek után csak még inkább elképedek, amikor tovább mesél, hogy még az a rosszullét se csak úgy magától volt, vagy a magasságtól, hanem ő okozta, még ha úgy is vesszük végül is jó szándékból tette, de már akkor is elmondhatta volna őszintén, hogy mit akar, hogy segítene, hogy apa miért akart védeni, vagy is szerinte védeni akart... Összeszorítom a számat. Bocsássak meg? Az egész igazából, szinte minden csak egy dolog miatt volt, ő miatta. Azért hozott ide, nem mert tényleg jó vagyok. Azért vett a birtokára, nem azért, mert kedves akart lenni. Ez így... Nagy levegőt veszem és felállok.
- Tudja... az a baj a felnőttekkel, hogy azt hiszik mindent jobban tudnak. Mint az apám... végül is ha úgy vesszük passzolnak egymáshoz, mert azt hiszik mindent jobban tudnak és persze soha semmiről sem kell beszámolniuk, mert sokkal könnyebb folyton a másik feje felett dönteni! - nem emelem meg igazán a hangomat, de a vége felé már egy leheletnyit. Azért mégis csak dühös vagyok, még ha eddig meg is próbáltam valamivel higgadtabb lenni, de azért a végtelenségig nekem sem megy. Lássuk be átejtett, átvert, kihasznált és akármennyire is jó oka volt rá, akkor is megtette és ezt nem lehet csak úgy semmissé tenni. - Sok boldogságot! - teszem még hozzá, de ezt már az ajtóban állva, mielőtt úgy istenesen bevágnám azt magam mögött. Haragszom rá és mindenre és ezúttal apára is, mert az egész azért van, mert ő nem mondott igazat, mert titkolózott és elegem van abból, hogy folyton csak titkolóznak előttem. Nem vagyok még felkészülve rá, hogy mindent kibírjak? Pedig de! Majd meglátjuk, akkor megoldom én egyedül az életemet és nem kell, hogy mások döntsenek folyton a fejem felett, hogy mi a jó nekem. Én is eltudom dönteni egyedül is!

//Köszönöm a játékot! Hát huh, van honnan megint építkezni. Very Happy//

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Agnese Yermouth
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 36
ϟ Hozzászólások száma : 167

TémanyitásTárgy: Re: Agnese Yermouth szobája (II. emelet) 2016-12-29, 18:37




Leticia & Agnese

- Valami munkálkodik a Roxfortban a háttérben. Az orrunk előtt, és mégsem látjuk. Az igazgató folyamatosan ezen dolgozik... és ez volt az egyik ok, amiért úgy döntöttünk, hogy elmondunk Philippel mindent Önnek. Nemcsak joga volt megtudni az igazságot, de minthogy múltunkból fakadóan veszélyben is van, így talán könnyebben fel tud készülni. Nagyon kérem, hogy ne szegje meg a kijárási tilalmat... - Csodálkozni Agnese sem csodálkozik a jelenségen, de komoly aggodalomra ad okot, pláne, hogy néhai férje alakját öltötte ez a jelenség.
- Lefegyvereztek, falhoz szegeztek és sóbálvány-átkot is kaptam, így kicsit nehéz. Ha elárulom a grimoire helyét, azonnal megöltek volna minket... És csak az egyiket öltem meg, az aurort, a másikról nem tudni mai napig, kicsoda volt, de biztosan nem a Minisztérium szolgálatában állt és bárhol lehet a világon. Nem magyarázkodni akarok, csak... Én tudom, hogy nem ez volt a legjobb döntés, de.. ereklyevadász vagyok és nem auror, nem tudom, mit kellett volna akkor tenni. Utólag már sok mindent átgondoltam én is. Anyaként akkor csak egy gondolatom volt, hogy nem tudnám elviselni, hogy a lányomat is el kelljen temetnem. - Azt látni rajta, hogy ez nagy félelme volt akkor, hiszen idejekorán elvesztette a férjét és egyedül maradt két kicsi lánnyal, akik miatt igazán gyászolni sem gyászolhatott. Még most is sötét ruhák vannak rajta, az új szerelem ellenére mintha a múlt árnyaitól nem tudna szabadulni, nem tudna továbblépni. Nyilván a lelkiismeret-furdalás sem segít ezen, amit nemcsak a gyilkosság okoz, hanem az is, ahogy átverte Leticiát és az is, amit érez Philip iránt. Utóbbi sok örömöt hozott az életébe, de minden olyan bonyolult is lett hirtelen!
- Ahogy Ön sem kiabál velem, és még egyszer sem emelte fel a hangját, úgy ő sem tette. Úgy gondolom ettől még kiakadt, és egyszersmind ráébredt arra, mennyire nem volt biztonságban ott Spanyolországban, hiszen mondhatni játszi könnyedséggel ki tudtam onnan csalni. Itt bizonyára az nyugtatta, hogy érezte, hogy nem akarom Önt bántani, és hogy ha akarnám is, elég nehéz ezt korunk legnagyobb varázslója jelenlétében tenni. - Azt a magas rangot, amit Philip elért, azt bizonyosan nem a két szép szeméért kapta, biztosan meg tudta állapítani, hogy Agnese anyatigris módra védi a gyermekeit bármi áron... de azért mégsem bármi áron. Elkövetett néhány hibát a lady, de nem velejéig romlott, még ha Leticia most annak is látja és nem érti, miért szerethette meg az apja ezt a nőt.
- Más... Van. - Sóhajt egy nagyot, ahogy beismeri ezt a tényt és feláll lassan a székből. Ennél rosszabb sokkal már úgy sem lehet a helyzete, és inkább most essen túl ezen.
- A nyáron mikor a kastélyomban volt... A nyár végére már gyanítottam, hogy az Ön édesanyja a férjemmel szemben nem természetes halállal halhatott meg, hogy valami elől rejtegette Önt Philip és az aggodalom, amit a szemében láttam még nyár elején az nemcsak miattam volt, hanem mástól tart és akkor még nem tudtam, hogy visszatér-e majd Angliába vagy sem. Tekintve, hogy én elhoztam a spanyol iskolából, így Ön az én felelősségem is lett. Nem tudtam, mitől félti Önt Philip, és akkor még nem tisztáztuk egymás felé az érzéseinket, nem is állt szándékomban, de ettől még nem kívántam neki azt, hogy átérezze, amit nekem kellett rövid ideig: milyen egy gyermeket elveszíteni... - Beszéd közben az íróasztala mögé lép és az egyik fiókból egy fémesen csillogó kerek tárgyat vesz elő vékony ezüstözött láncon.
- Nem lehettem, lehetek mindig az Ön nyomában, és tudom, borzalmas ötlet volt, de próbálja meg kérem, a jó szándékot meglátni ebben... - Ül vissza a székre és ugyan a tárgyat nem adja át, de Leticia felé mutatja, hogy jól lássa. Egy iránytű, de nem jelöl a tűje északi és déli irányt, hanem egyenesen a lány felé mutat és az üveg alatt valami fura majdnem színtelen, halovány rózsaszín folyadék lötyög benne.
- Mikor az óriáskeréken rosszul lett, az az én hibám és ezért megintcsak a bocsánatát kérem. Csak így tudtam vért venni Öntől ehhez. Ha a tájolóban a folyadék vérvörösre színeződik át, akkor Ön veszélyben van és elvezet Önhöz. Ha nem szeretné, hogy ez a továbbiakban nálam legyen, akkor átadom majd az édesapjának... - Kérdőn néz fel itt a lányra, hogy mi a véleménye, döntése és mennyire akadt ki ezen.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Lassan minden szép közös emléküket Agnese porrá zúzza vagy beárnyékolja ezekkel a tettekkel. Őszintén bánja, ami nem sokat segíthet jelenleg.
- Bocsásson meg... Mit szeretne, mi legyen... most?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leticia Samuels
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 180

TémanyitásTárgy: Re: Agnese Yermouth szobája (II. emelet) 2016-12-26, 20:19




[You must be registered and logged in to see this image.]
Agnese & Leticia

Talán idővel képes leszek megérteni majd, amit tett, elfogadni, hogy nem volt választása, hogy abban a pillanatban ezt látta jónak és hogy már bánja, hogy engem is belerángatott, de most, jelenleg nem tudom ezt megtenni. Mérges vagyok és csalódott, mert azt hittem, hogy bízhatok a tanárnőben, elmondtam neki olyan dolgokat is, amiket előtte senkinek sem, amiket még apának sem, erre kiderül, hogy az egész kezdete csupán egy nagy átverés volt, legalábbis számomra?
- Csapda? De... itt a Roxfortban? - oké én is tudom, hogy már történtek itt meglepő dolgok és olyanok is, amiknek nem szabadott volna, habár viszonylag kevésről van tudomásom, de ha csak azt nézem, hogy akrobata lettem, vagy mi a szösz... azt hiszem nem meglepő, ha nem csodálkozom annyira egy ilyen jelenésen, vagy jelenségen, mert sajnos nagyon úgy fest, hogy effélék akár még meg is történhetnek, de valahogy ez még sem tudja elvonni a figyelmemet arról, amiért itt vagyok, méghozzá, hogy számon kérjem a tanárnőt és megpróbáljam felfogni, hogy mindezek mellett... vagy mindezek ellenére apa hogyan szerethetett belé. Lehetetlennek és érthetetlennek tűnik az egész.
- Azt hiszem értem, de ez így még... Feláldozta volna a lányait, hogy megmentsen mindenki mást a helyett, hogy valahogy megoldja úgy, hogy ők még se sérüljenek meg. Aztán megölte azokat az aurorokat... - sóhajtva rázom meg a fejemet. Értem azt hiszem a lényeget, hogy ez nem volt könnyű döntés és persze azt is, hogy minden bizonnyal nehéz dolga lehetett akkor és azóta is, hogy megbirkózzon a saját lelkiismeretével. Talán apa is a világot választaná helyettem, de nem ő ennél sokkal erősebb, kitalálna valamit, amivel megment engem is és a világot is, és pont e miatt nehéz megértenem, hogyan tudott beleszeretni valakibe, akinél csak egy kis esélye is volt annak, hogy megöljön engem, ha nincs más választása csak azért, hogy végül megmeneküljön. Ez annyira... rettenetesen hangzik és én még mindig nem tudom, hogy mégis hogyan tehetnék úgy, mintha meg se történt volna, vagy hogyan bocsáthatnám meg. A részletek egyelőre nem festik le jobb színben a tanárnőt.
- Vak és megbocsátó... de apa nem akadt ki, amikor kiderült miért vagyok itt, hogy ön hozott ide? - nem tudom felfogni ezt az egészet, annyira hihetetlen, hogy tényleg képes valami ilyesmire valaki, hogy apa annyira szeretheti, hogy elnézi neki ezt az egészet, mintha nem is tette volna meg, amit megtett, nem hozatott volna ide csak azért, hogy velem fenyegethesse apát. Ez annyira...
- Hát én is féltem volna... - mormogom az orrom alatt. Nem érzem magamat jobban attól, hogy tovább göngyölíti a sztorit és hogy igaza van valószínűleg ha tényleg ártani akart volna nekem, akkor nem ide az iskolába hoz, de ettől még nem lesz az egész helyzet szimpatikusabb, sőt, még mindig nem érzem magamat valami jól és nem is tudok csak úgy kellemesen elbeszélgetni vele, ahogyan eddig. Kedveltem, de most... azért ez elég nagy törés és ki tudja, hogy mi van még, amit mondjuk nem mesélt el nekem. - És... van még más is? - teszem fel az ott motoszkáló kérdést, mert hát ki tudja, hogy nincs-e még a háttérben valami egyéb, amiről még csak nem is tudok. Apával van, talán a titkaimat is elmondta neki, amiket rá bíztam, vagy belőlem szedett ki olyasmit, amit apa nem mondott volna el neki. Azért ezek alapján nem tudok sok jót gondolni róla.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Agnese Yermouth
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 36
ϟ Hozzászólások száma : 167

TémanyitásTárgy: Re: Agnese Yermouth szobája (II. emelet) 2016-12-11, 18:48




Leticia & Agnese

Láthatóan még mindig a kint látottak hatása alatt áll, s az is látható, hogy próbálja rendezni a felkavargó érzelmeket. Ha Leticia is kinézett volna, talán akkor se tudná a kérdésére a választ, hiszen a kastélyban minden kép és festményt le volt takarva vagy levéve és csak a nyoma virított ott.
- Emlék lehetne, de nem az... John-t láttam. Sir John Henry Yermouth-t, a néhai férjemet, kedvelt fekete ruhájában. Figyelembe véve, hogy őt évekkel ezelőtt elveszítettem, és a kinti alak egyenesen ide nézett fel az ő vonásait viselve, majd a Tiltott Rengetegbe indult, azt kell hinnem, hogy ez egy csapda. És ez néhány dolgot sürgőssé tett... - Vesz egy mély levegőt és lassan fújja ki.
- Nem állítom, hogy így kevésbé lesz zavaros ez az egész... Mint tudja, én a grimoire-okra specializálódtam. Ezekben a varázskönyvekben vannak egészen ártalmatlan fajták, egy ilyenből származik például a Ferula-ige is. Vannak veszélyesebbek is, a főben járó bűnnek számító átkok is ilyenekből kerültek elő. Én találtam egy grimoire-t. Nem annak kellett volna azon a lelőhelyen lennie, de mindegy is már. A kastély alsó része erős bűbájokkal védett, oda zártam be a grimoire-t, mint mindig, s jelentettem a Minisztérium felé, ahogy szoktam, s másnap reggel vittem volna be, mint minden egyes alkalommal, ahogy ez lenni szokott, addig ott előkészítik a helyet a megfelelő tárolásra és őrzésre. Az az auror vette át az üzenetemet, aki eljött hozzám aznap este a társával, s a Minisztériumban nem volt nyoma annak, hogy én bármilyen mágikus ereklye megtalálását jeleztem volna. Elhallgatta. Ez a grimoire igen veszélyes: ez a legendákból ismert Halál Könyve. Ennek a segítségével a holtakat vissza lehet hozni az életbe, de szörnyű árat kell fizetni. Az auror és a társa a könyvet akarták, hogy visszahozzák Voldemortot és az összes meghalt halálfalót az életbe. Nekik nem lett volna drága megfizetni az árát. Képzelje el, hogy visszahozzák az életbe az összes valaha élt legsötétebb varázslót és boszorkányt! Nem mondhattam el a könyv hollétét, de ha el is mondtam volna, akkor is megöltek volna minket... - Azt már nem meséli el, hogy a könyv segítségével támasztotta fel a lányát, és az ehhez fizetendő ár az auror élete volt. Legalábbis a fizetség tetemes hányadát ez tette ki. Valószínűleg Leticia e nélkül is össze tudja tenni a történet eme darabkáját, még ha az egész nagyon zavaros is még. A lány további szavai azért tőr a szívébe, amit jogosan márt belé Leticia. Mindezt hallva Agnese is igen kevés szeretni valót lát magában és tudja, hogy minden egyes szóval csak súlyosbítani fog azon, ami eddig is nagyon súlyos volt.
- A szerelem vak... és megbocsátó. Édesapja munkája ellenére is képes meglátni másokban a jót, még ha én magamat nem is tartom jó embernek. A vonzalom már kezdetektől meglehetett kölcsönösen, de elnyomtuk, mert nem engedhettünk ennek az érzésnek. - Felel csendesen. Legalábbis a második részére a lány szavainak, mert az első felére nemigen tud mit mondani. Igaza van Leticiának, nem sokkal különb annál az áruló aurornál, és persze hűvös mint mindig, de a jégkék színű szemek mélyén most látni a sötét fellegeket is. Ha meg akarják látni. Ha számít bármit is. A következő kérdésre viszont habozás nélkül, röviden rázza meg nemlegesen a fejét.
- Nem. Az édesapját valószínűleg, de Önt nem. Igazság szerint még ide se ért, de már akkor megbántam az Ön kihasználását, de akkor már nem volt visszaút. Az első néhány váltott mondatnál megkedveltem, de ha nem így történt volna, ha ellenszenves lett volna, akkor se bántottam volna. Philip meg komolyabb bűnözőkkel is foglalkozott, mint én, szerintem pontosan tudta, hogy ha valóban ártani akarok Önnek, akkor nem egy iskolába hozom, ahol még több száz szemtanú is van, hanem a kastélyom mélyén rejtem el, ahol nélkülem soha senki nem találná meg. Érezhette, hogy ez kényszer szülte blöff, de feltételezem nem akarta megkockáztatni, mi van akkor, ha téved? Így az édesapja távozott és nem hallottunk felőle a nyáron. Ezalatt sokat gondolkodhattam azon is, miért zárta el egy spanyol iskolába és hogy ez miért volt hibás lépés. Figyelhetem Önt is és éltem a gyanúval, hogy valami vagy valaki elől rejtegeti Önt, hogy Ön erről nem is tud, így ősszel megkerestem Philipet, hogy térjen vissza. - Ezeket most vagy elhiszi Leticia, vagy nem. Arra emlékezhet, hogy a kastélyban az alsó szintre egyszer se mehetett le, mondhatni az az alsó rész jobban őrzött volt, mint a kastély többi része együttvéve. Ha másnem, azt legalább elhiszi majd a ladynek - hiszen elég sok rosszat feltételez per pillanat róla -, hogy ha oda bezárta volna, legfeljebb a csontjaira bukkannak majd évtizedek múlva.
- Mindezt sokkal korábban el kellett volna mondanom, de féltem... - Vajon jó, ha most folytatja? Jó, ha a félelmeit átragasztja a lányra?
[You must be registered and logged in to see this image.]
Ugyanakkor ő maga mondta Philipnek, hogy Leticiának tudnia kell az igazságot, a saját érdekében. A korábban kinyílt ablak felé pillant, mely nyugton maradt azóta, de emlékezteti a lady-t, hogy milyen veszély fenyegeti őket, hogy mi forog kockán.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leticia Samuels
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 180

TémanyitásTárgy: Re: Agnese Yermouth szobája (II. emelet) 2016-12-07, 12:07




[You must be registered and logged in to see this image.]
Agnese & Leticia

Csak csendben bólogatok azokra, amiket mond. Túl sok info egyszerre és őszintén szólva elég kiborító is. Lényegében meg is ölhette volna apát, maximum az volt a mázlija, hogy apa elég ügyes ahhoz, hogy ne legyen olyan könnyű ártani neki, de azért ő megpróbálta. Persze a nagy könyvekben van az úgy, hogy abba szeretsz bele, akit előtte utáltál, de én még nem igen találkoztam ilyesmivel az életben és nehéz elhinni, hogy tényleg így van. Nem értem hogy lett ebből olyan nagy szerelem, amit apán láttam, főleg hogy a tanárnő most is olyan hűvös, olyan könnyedén meséli ezeket a sztorikat, mintha csak semmiség lenne. Csak akkor akad el, amikor nyílik az ajtó a huzat miatt, én pedig fürkészve figyelem a hamuszürkére vált arcot, mert hogy látott odakint valamit az hétszentség. Azért a tanárnőn még sosem láttam komolyan meglepettség nyomait, hiszen engem is elég sokáig ejtett át gond nélkül, most mégis úgy fest, hogy valami olyasmit látott, ami úgy istenesen ledöbbentette és ha így van, akkor az tényleg valami nagyon komoly dolog lehet.
- Megölt valakit, hogy megmentse a lányát? De... ez... akkor mégis csak igazuk van, de mit akartak kiszedni egyáltalán önből és... Na jó, mit látott odakint? Látott valamit igaz? És gondolom nem csak valami emlék villant fel. Elég zavaros ez az egész és még mindig nem értem hogyan lett ebből ez a... mostani helyzet. - persze azt értem, hogy apát velem akarta sakkban tartani, na de azt, hogy miért is szeretett belé, ha ennyire auror ellenes, vagy hogy ez az egész hogyan történt... És persze, ha tényleg megölt egy aurort, talán egy ártatlant a lányáért... Jó persze valahol jogos, azt hiszem apa is megtenné ezt értem és talán én is, ha lesz valaha gyerekem, de ezt még nem tudhatom előre, viszont ettől még nem lesz a tette kevésbé durva és azt még most sem értem, hogy az egész miért történt és miért nem mondta el az igazat a kínzóinak. Vajon apa ilyen helyzetben mit tenne?
- Tehát ugyanazt tette apával, amit önnel tettek azok az aurorok, a lányait használták fel, ahogy engem apa ellen... Nem értem... apát nem értem, hogy ezek után mégis hogyan szerethetett magába. - mérges vagyok, még ha nem is csattanok fel és persze hallom, amit mond és persze valahol értem is, de mégis azt tette, amit mások vele, csak engem nem kínzott meg, de vajon meddig ment volna el, ha apa nem teszi azt, amit akar, vagy kiderül, hogy ő mégsem olyan jó ember, mint amilyen? Akkor megtett volna bármit a lányaiért, bármit csak hogy neki jó legyen és könnyedén átgázolt volna rajtam. Talán nem is mérges vagyok, hanem csalódott. Rossz dolgot tenni akkor is rossz dolog, ha mindezt jó ügyért tesszük, főleg ha ebbe olyat keverünk bele, akinek semmi köze az egészhez és nekem nem volt. - Ha arra került volna sor, akkor... bántott volna igaz? Hogy védje a lányait, hogy ártson apának. - muszáj kimondanom, még ha félek is tőle, hogy az lesz a válasz, amire számítok és cseppet sem fogom magamat jobban érezni majd tőle. Tényleg nem értem, hogyan szerethetett apa bele valakibe, aki tényleg ártott volna a lányának, ha nincs más választása, mert megtette volna... ha jól sejtem akkor szemrebbenés nélkül.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Agnese Yermouth
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 36
ϟ Hozzászólások száma : 167

TémanyitásTárgy: Re: Agnese Yermouth szobája (II. emelet) 2016-12-01, 20:24




Leticia & Agnese

- Akkoriban ha nem is szurkoltam annak, hogy baja essen, de reméltem, hogy érti a célzást. Persze benne volt a pakliban, hogy baja esik. A felnőttek világa már nem olyan, mint amit itt az iskolában megtapasztal... Balesetnek álcáztam természetesen a beomló alagutat mögöttem, de még ő előtte, így bizonyíték nem lett volna egy új tárgyalásra. Pont azért jött utánam, hogy bizonyítékot szerezzen. És megtámadtam, mert nem tudtam, hogy bízhatok-e benne. Az ott nem tárgyalás volt, ahol ártatlanságomat kellett volna bizonygatnom. - Felelget Leticiának, még ha úgy is sejti, hogy a válaszok nem fognak maradéktalanul tetszeni a lánynak. De ha már Philip beszélt a lánnyal, akkor jó tudatosítani benne, hogy a biztonságos élet csak egy látszat volt, amibe Philip helyezte, és felnyitni rá a szemét, hogy sajnos az iskolán kívül már nem pontokra vagy büntetésekre megy a játék, hanem élet-halál harc folyik. Kívülről nézve persze könnyű azt mondani, hogy ő másképp csinálta volna, hogy ő nem élt volna ilyen eszközökkel. Utólag nézve talán Agnese sem, de akkor abban a helyzetben nem látott más megoldást.
Figyelemre méltó lány mindenesetre Leticia. Agnese-t kiskorától fogva úgy nevelték, hogy egykor előkelő személy felesége lehessen, mégis ámulatba ejti őt, hogy milyen hidegvérrel és eleganciával kezeli Leticia mindazt, amit elmond neki Agnese. Pedig a lány ellenében cselekedett.
- Az auror... - Idáig jut aztán a válaszban, mikor hirtelen nyílik az ajtó. Összevonja a szemöldökét. Furcsa, úgy emlékezett, hogy becsukta, rá is fordította a kilincset. Nem pálcával int, hanem feláll és asztalát megkerülve lép az ablakhoz, hogy behajtsa azt, mikor megakad a mozdulat és szélesebbre nyitja ismét az ablakot. Leticia pont ráláthat Agnese arcára, ami nem is fehér lett, hanem hamuszürke, mint amikor szellemet lát az ember, és itt most nem Hóborcra vagy a Pufók Fráterre vagy más roxforti kísértetre kell gondolni. Főleg, hogy akit lent lát, az nem egy áttetsző alak, nagyon is látható a fekete ruházata, vonásai, ahogy szinte tartásával és mozdulatával hívja őt. És pont ez ad gyanúra okot, amiért Agnese inkább gyorsan becsukja az ablakot, ráfordítja a kilincset és aztán egy pálcaintéssel körbe az összesre egy komolyabb zárbűbájt mond, ami ellen egy szimpla alohomora mit sem ér. Lassan engedi le a pálcát és fordul el az ablaktól, de ha Leticia nem kérdezi, nem mondja mit látott, aminek szemmel láthatóan még mindig a hatása alatt van, miközben folytatja Leticiának a választ. Akárki is az ott lent, de nem John, ebben egészen biztos. Nem lehet ő. Viszont a Roxfort területén van, így beszélnie kell majd Philip-pel és az igazgatóval.
- Az auror halott. Ő és egy máig azonosítatlan társa törtek be hozzám aznap este és crutiatus átokkal kínozták a lányaimat engem a falhoz szegezve, hogy így bírjanak szóra. Hiába szakadt meg a szívem, nem mondhattam el nekik, amit tudni akartak... Egy óvatlan pillanatukban sikerült kiszabadulnom és megszereztem az egyik falon lévő mágikus puskát. Láthatta is, kettő volt keresztbe téve, de csak az egyik volt a helyén. Amelyiket levettem az lefoglalta még aznap a Varázsbűnüldözési-kommandó. Bombarda-mágiával bűvölt puska volt és eltaláltam az aurort. A másik elmenekült, az auror pedig ottmaradt, súlyos volt a sérülése, de lehet túlélte volna. Azt hiszem igen, túlélte volna, gondolkoztam ezen már párszor azóta. Az egyetlen személy volt, aki igazolni tudta volna az ártatlanságomat, nekem viszont döntenem kellett: feláldoztam őt azért, hogy a legkisebb lányom életét mentsem, hogy visszaszerezzem az életét.... - Közben visszatér a helyére még egy utolsó pillantást vetve oda ki, ahol azaz ismeretlen alak eltűnt az előbb. Azért az érezhető, hogy Agnese nem büszke a tettére, hogy ez nem olyan esemény volt, amit ki tud aludni az ember és nem tér vissza újra és újra az álmaiban vagy éberen ne kalandoznának el oda a gondolatai.
- Nem mertem az édesapjának sokáig elmondani. Nem mondhattam el a tárgyaláson sem. Az egyetlen esélyem az imperio-varázslatra való hivatkozás volt, mert egyébként igen, gyilkos vagyok, én megöltem azt az aurort, ebben az egy vádpontban valóban bűnös vagyok. Az édesapját nem ismertem, makulátlan múltú és jellemű aurornak írták le, pont olyannak, aki nálam járt. És Philip szerezte meg magának a gyerekeim feletti felügyeleti jogot, rémeket láttam és ha kellett volna, vele szemben is keményebben léptem volna fel. Amikor majd édesanya lesz Ön is, meg fog érteni, remélem, ha most nem is... És megérti majd azt is, hogy miért volt szükség az Ön túszul ejtésére. Philip apa, elég volt csak egyszer szóba hozni Önt és láttam rajta, hogy nagyon szereti Önt.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Ön volt a megoldás arra, hogy biztonságban tudjam a lányaimat és ne kelljen ismét megtennem... Már akkor a nyár végén el akartam mondani, hogy mennyire sajnálom, hogy belekevertem a csatározásainkba.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leticia Samuels
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 180

TémanyitásTárgy: Re: Agnese Yermouth szobája (II. emelet) 2016-11-16, 16:36




[You must be registered and logged in to see this image.]
Agnese & Leticia

Igazán igyekszem megértő lenni, mert megkedveltem a nőt, de azért még mindig nem érint jól ez az egész, hogy kiderült köze van az apámhoz, no meg az még inkább, mint mint kiderült azért vagyok itt, mert aduász voltam, ha az apám ne adj isten nem úgy állt volna hozzá, ahogyan az neki megfelelő. Ez azért elég kellemetlenül érint és nagyban rombolja a bizalmamat felé, no meg az önbizalmamat is.
- Szóval bezárta? És ha baja esik? Nem persze apa nem olyan könnyű dió, de vissza is vihették volna a tárgyalásra, vagy rosszabb. Miért támadta meg, ha azt mondja, hogy nem bűnös? - nem hangzik jól és nem azért, mert az apám miatt aggódnék, hiszen tudom, hogy ő azért elég sok mindenből képes kimászni és pár csontváz nem állítja meg. Képzett auror, azért is van még életben, de nem hiszem, hogy okos ötlet volt a tanárnő részéről, hogy csak úgy megtámadta, főleg ha pont hogy azt akarta bizonyítani, hogy ártatlan. Ez pont a bűnösöket jellemzi nem? A történet további részét elképedve hallgatom. Egyrészt azért is, mert a tanárnő ilyesmit tett, miközben azt mutatta kedvel, nála töltöttem a nyarat és úgy éreztem egészen jól meg vagyunk, másrészt azért, amiért úgy tűnik, hogy van egy magas rangú auror, aki finoman szólva is visszaél a hatalmával, csak még ez a rész nem teljesen tiszta számomra. Próbálom felfogni és próbálok minden részletet értelmezni, de nem könnyű és főleg nem könnyű tisztán, higgadtan kezelni ezt az egészet. Kihasznált engem, mondhatnám használt engem, azt hiszem nem csoda, hogy zokon veszem és még inkább nem csoda, hogy pocsék érzés, hogy nem a tudásom miatt vagyok itt, hanem az apám miatt.
- És az az auror... miért nem ellene tett valamit? Miért nem mondta el az apámnak az egészet? Ő... rendes ember, de maga meg se próbálta. - persze értem az okát, talán a helyében én is ezt tettem volna, nem tudhatta, hogy apa nincs-e annak a másiknak a szolgálatában, nem ismeri-e. Nem ismerte, nem tudhatta, hogy nem tenne semmi erkölcstelent, vagy törvényelleneset, valahol én is tudom, hogy buta kérdést tettem fel ezúttal, de meg vagyok bántva, nem csoda, ha nem tudok teljesen tisztán gondolkodni. Aztán hirtelen csak arra kapok fel a fejemet, szinte össze is rezzenek, hogy kicsapódik az ajtó. Nem pattanok fel, végül is ez nem az én szobám, de azért az ablak felé pillantok, bár bizonyára a tanárnő úgyis bezárja azt, maximum akkor tennék szóvá bármit is, ha látnám rajta, hogy lefagy egy pillanat, de az is lehet, hogy akkor is, csak értetlenkedve néznék.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
MIB
Reveal your secrets

avatar

Mesélő

ϟ Hozzászólások száma : 17

TémanyitásTárgy: Re: Agnese Yermouth szobája (II. emelet) 2016-11-10, 20:46

Kint feltámad a szél, és egy váratlan pillanatban az ablakok kinyílnak, jeges szél süvölt be a táguló lyukon. Amikor a grófné feláll, hogy becsukja őket, az udvarra tévedő szeme egy alakon állapodik meg. Az illető tetőtől talpig feketében van, az arcát csak egy pillanatra lehet látni, de mintha néhai férjurát vélné felfedezni az alakban. A férfi ráérősen ácsorog, mintha gondolkozva valamin. Aztán megindul a fák közé. Az ő műve lehetett a váratlan szélroham, hogy felhívja magára a beszélgető kettős figyelmét? Rém magabiztosnak tűnik, mintha pontosan tudná, hogy a nő az ablakból már őt nézi.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Agnese Yermouth
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 36
ϟ Hozzászólások száma : 167

TémanyitásTárgy: Re: Agnese Yermouth szobája (II. emelet) 2016-11-06, 19:29




Leticia & Agnese

- Köszönöm. - Bólint rá, hogy próbál legalább hinni neki Leticia. Vagy az, hogy szeretné elhinni nem jelenti azt, hogy próbál is? És ezt elhinni is csak szeretné, mennyire fog neki hinni, mikor megtudja a többit? Akárhogy is, most kell kifejtenie mi is történt, mik mozgatták a szálakat a háttérben, amelyek Leticiát is ide juttatták. Mély levegőt vesz, láthatóan a gondolatait próbálja összeszedni.
- Nem teljesen pontos ez így. Ha csak az édesapja nem ítélt volna el a tárgyalás során, akkor most az Azkabanban ülnék. Vagy rosszabb. Negyvennyolc igen a negyvenhét nem ellenében mentettek fel, Philip emelte fel utolsónak a kezét az igennél, így az igaz, hogy főként neki köszönhetem a felmentésemet az igazgatón kívül. Ezt az információt nem tudtam akkor, csak nemrégiben derült ki. Mindketten ugyan a Minisztériumnak dolgoztunk, de sosem találkoztunk. A felmentésem a Minisztériumtól való elbocsátásommal is járt, így Dumbledore igazgató állást ajánlott nekem itt az iskolában. A karácsonyi szünetben is a munkába menekültem, egy csehországi csontkápolnába tartottam, mikor Philip megjelent s nyomomba szegődött és egyértelműen a tudtomra hozta, hogy az ügyem nincs lezárva. Akkor ott azt hittem, hogy leráztam... Bezártam a csontkápolnába jónéhány cseppet sem barátságos, mágikus csontváz társaságában. - Teszi hozzá magyarázólag beismerve kelletlenül, hogy már akkor sem játszott tisztességesen. Agnese akkor nem gondolta, de Leticia ismerve az apját pontosan tudhatja, hogy egy ilyen igazán nem állhatott a férfi útjába. Erre később jött rá Agnese is.
- Kora tavasszal aztán egyszer csak bejött az egyik órámra minisztériumi ellenőrzés címén beköltözvén az iskolába, az óra után szó szót követett, s megtudtam azt is, hogy az ő hatáskörébe tartozik a lányaim őrizete a Szent Mungóban. Hogy auroroknak parancsol és ő maga is magas rangú auror... - Itt kihagyja azt a részt, hogy burkolt célzást elejtett Philip arra, hogy ezzel Agnese a karmaiban van, hiszen ismervén a férfit tudja Agnese, hogy nem gondolta azt akkor komolyan, ártatlan gyermekeket sosem bántott volna, ennél fogva fölösleges is lenne bemártani Leticia előtt az apját. Agnese helyzete ezzel nem lenne jobb, sőt!
- Hogy értse is, miért estem pánikba ettől... - Felemelve kezét kicsit megdörzsöli orrnyergét gondterhelten.
- Emlékszik gondolom, mikor a londoni óriáskerékre ültünk fel és elmeséltem miért volt tárgyalásom? Akkor sem mondtam igazat Önnek, vagyis nem teljesen. - Engedi le kezét és pillant fel a lányra kicsit elhúzva a szája szélét.
- Akkor azt mondtam és a tárgyaláson is ezt mondtam, hogy nem emlékszem ki támadott meg azon az estén. A valóság az, hogy tudom. Az egyik egy auror volt, igen jó hírű. És a szemem láttára ölte meg az egyik lányomat... A gondolat, hogy a lányaim kórteremajtaja előtt aurorok állnak őrt leginkább ellenem, mert hasztalan folyt a tárgyalás azért, hogy visszakaphassam őket, hogy legalább láthassam őket, hiszen a vád szerint én crutiatus átokkal kínoztam őket... A gondolat, hogy egy magas rangú auror bármilyen parancsot adhat a lányaim ellen, csak hogy engem kínozhasson... A szemet szemért elvet követve kiderítettem Philipről, hogy neki is van egy lánya, akit elrejtett egy középszerű spanyol iskolában. Először csak fenyegettem őt, de közben úgy éreztem kell egy biztosíték is, így létrehoztam egy ösztöndíj-programot, amit egy bizonyos lányra szabtak. Hogy kevésbé legyen feltűnő még egy német és egy olasz iskolából is áthoztam így két tehetséges diákot ugyanezzel az ösztöndíjjal... Miután Ön megérkezett és ezzel szembesült az édesapja... Philip azonnal visszavonulót fújt, és meglepetésemre egy engedélyt adott, amivel látogathattam a lányaimat hetente egyszer... Attól tartok így én voltam az oka annak is, hogy a nyáron nem kereste Önt meg. - Ha valami látható a lady-n, az a szégyen. Most kellene bocsánatot kérnie, pedig még koránt sincs vége a történetnek, de nem is tudja, mit mondjon, miként mondja a bocsánatkérést?
[You must be registered and logged in to see this image.]
Van-e olyan módja, ami kellően kifejezi, mennyire sajnálja és ha van is, elhinné-e neki bárki is, nemhogy Leticia? Mindenesetre most szüntet tart, van-e kérdése a lánynak, tudta-e követni, illetve lehet most fogják a tanárnőre ráborítani a saját asztalát.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leticia Samuels
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 180

TémanyitásTárgy: Re: Agnese Yermouth szobája (II. emelet) 2016-11-05, 18:53




[You must be registered and logged in to see this image.]
Agnese & Leticia

Furcsa egy helyzet, hiszen rengeteg kérdésem lenne, de még sem tudom, hogy melyiket tegyem fel, sőt még igazából azt sem, hogy hogyan és mi módon, pedig kellene, ha már itt vagyok és rászántam magamat. Nem azt mondom, hogy e miatt most utálom a tanárnőt, pedig eddig nagyon is kedveltem, inkább nem tudom, hogy most hányadán állunk, mert amiket apa mondott azért sok mindent egészen más megvilágításba helyeznek, azt hogy miért vagyok itt, vagy hogy miért volt eddig is kedves velem, mert hát... oka volt rá, apa miatt és így azért egész más. Nem a képességeim, vagy a tudásom voltak az elsődlegesek, talán nem is vagyok olyan jó, mint amilyennek hiszem magamat és érthető módon ez nem tölt el éppenséggel jó érzésekkel. Csalódtam igen, azt hiszem ez a legjobb szó és kissé össze is vagyok zavarodva.
- Én... szeretném ezt elhinni. bököm ki csendesen. Tényleg, jó lenne elhinni, hiszen értem a rejtett utalást, vagy minek is vehetném, hiszen jó eséllyel rám is érti ezt, hogy felém sem mutatott mást, mint amit érez, tehát gondolom kedvel, vagy legalábbis talán tényleg tehetségesnek gondol, vagy is remélem, de ezt azért nem olyan könnyű elhinni, ahogyan apával sem volt egyszerű a helyzet azok után, hogy ledobta a bombát. Őszintén szólva a találkozásunkkor nem számítottam ilyesmire és még mindig eléggé kavarog e miatt a lelkem, nem csoda, ha most is nehéz kezelnem a helyzetet.
- Igazából nem sokat, csak hogy... ő volt az egyedüli, aki nem ítélte el egy tárgyalás során, de azt tudom, hogy én azért vagyok itt, mert ha jól értettem végső mentsvár voltam apa ellen, ha mégis... tudja. Szóval nem azért hozatott ide, mert tényleg rászolgáltam. - ezt a végén már azért kellően keserűen teszem hozzá, hiszen a dolog jelenleg így áll. Azért kerültem az iskolába, hogy kéznél legyek, hogy ha kell az apám ellen hangoljon, hogy túsz legyek, akit felhasználhat, ha netán rosszul alakulnak a dolgok és apa mégis arra voksol, hogy a tanárnő bűnös. Nem esik valami jól, annyi szent, de hát kinek esne? Már ez az egész, hogy apa szerelmes egy nőbe, aki nem az anyám. Persze évek teltek el, hogy anya meghalt, ez még a kisebb gond, de maguk a körülmények, az hogy ebbe az egészbe szépen én is belekeveredtem, hogy ismerem a tanárnőt és innentől lehet, hogy nem csak a tanárom lesz, ami még furcsábbá teszi az egész helyzetet. Nem... az biztos, hogy nem fogok tudni egy könnyen napirendre térni az egész felett.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Agnese Yermouth
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 36
ϟ Hozzászólások száma : 167

TémanyitásTárgy: Re: Agnese Yermouth szobája (II. emelet) 2016-10-30, 16:22




Leticia & Agnese

Nem várta el, hogy Leticia segítsen a védelmi kör felállításában. Nem mert ne bízna a lány képességeiben, de nyugodtabb, hogy ő csinálta meg az egészet, hogy sehol sem gyengébb egy fikarcnyit sem a kör. Ezután ő is a másik székhez megy, hogy leüljön, de az asztal azon oldalán, ahol Leticia is van.
- Az édesapja és én. - Fejezi be a mondatot, s hát nem sok jót ígér ez a beszélgetés, ha ezt még kimondania is nehéz Leticiának. Mindenesetre ezzel nem tagadja meg mindazt, amit Philip is mondhatott már a lánynak. Azt tudja a férfitől, hogy akkor a lány nem borult ki. Legalábbis nem annyira, mint számítottak rá, főleg Agnese, de lehet azért, mert erre a beszélgetésre tartogatta a lány. Jöjjenek hát a kérdések, talán innen könnyebb lesz kibontani az eseményeket, az ok-okozatokat. Az első kérdés valahol mégis meglepi, mert nem erre számított elsőre. Finoman el is mosolyodik ezen, noha a mosoly okát nem magyarázza meg.
- Igen, szeretem őt, teljes szívemből. - Ad rá egyenes választ, rögvest, csak az az előbbi kis mosoly volt mi váratta a választ.
- Gondolom, ezt nehéz lehet most elhinni, s nem is hibáztatom ezért, ha így érez. Elkövettem számos olyan dolgot, ami hiba volt és amire nem vagyok büszke, sokkal többet, mint amit jelenleg tudni vél rólam, de annyit írhatok legalább a javamra, hogy soha senki felé nem mutattam más érzelmeket, mint amit érzek. - Kicsi szünetet tart csak, s könnyen értelmezheti Leticia magára is a szavakat, hogy felé sem mutatott mást, nem színlelte, hogy kedveli. Ez is Agnese célja, hogy Leticia magára is értse ezt, habár látszólag csak Philipről beszélnek. A folytatás viszont már csak Philipről szól.
- Nem tagadtam előtte azt sem, hogy az elején kicsit sem kedveltem, sőt úgy tekintettünk egymásra, mint ellenségekre és nem tudtuk, mikor tör egyikünk a másik életére. Mesélte az édesapja, hogy hogyan találkoztunk? Hogy jutottunk el ide vele... és Önnel is ide, ahol most vagyunk? - Kérdez vissza, s nem tegezi a lányt. Ezúttal nem. Egyszer tette az óriáskerék után Londonban, mikor össze kellett kanalazni Leticiát
[You must be registered and logged in to see this image.]
- egek, még azt is be kell vallani! -, de úgy érzi, ez most csak túlzott bizalmaskodásnak tűnne, mintha máris a család része lenne és ezzel felhatalmazva érezné magát erre. Pedig sosem volt még ennyire bizonytalan a helyzetét illetően.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leticia Samuels
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 180

TémanyitásTárgy: Re: Agnese Yermouth szobája (II. emelet) 2016-10-29, 20:07




[You must be registered and logged in to see this image.]
Agnese & Leticia

Tudom, hogy beszélnünk kell, de egyelőre még mindig nem tudom, hogy hogyan kezdjek bele és még azt sem, hogy pontosan miről is kellene beszélnünk. Elég bonyolult ez az egész, mert elvileg a tanárom, de ezzel most elég sok minden megváltozik, főleg mert már azt is tudom, hogy miért kerültem ide az iskolába és azt is, hogy éppenséggel miért volt velem kedves. Ez azért sok mindent megváltoztat, azt hogy eddig hogyan viszonyultam hozzá teszem azt és ha minden csak kivételezés volt... az azért elég kellemetlen érzés.
- Az... ösztöndíj? - kissé azért meglepetten pillantok rá, csak aztán áll össze a kép, hogy elvégzi a varázslatot. Na igen, valahol megértem, ha igyekszik óvatos lenni, főleg azok után, amiket tudok róla és amiket apa is mesélt. Gondolom bárki lehet, aki lehallgatná ezt a beszélgetést, bár nem gondoltam volna, hogy az a bárki kíváncsi lehet a mi kis "családi" drámánkra, vagy egyáltalán minek nevezzem ezt. - Oh igen... a részletek. - bólintok végül és kissé talán kelletlenül, de végül leülök. Nem tudom pontosan, hogy miért is van erre a körülményességre szükség, de most valahogy nehezemre esik azzal foglalkozni, hogy neki segítsek, ha egyszer ennyi... hát hogy is mondjam azért mégis csak kihasznált. Azért voltam itt, ha az apámmal nem jól alakulnának a dolgok, akkor felhasználhasson akár ellene és ez őszintén szólva nem esik valami jól, sőt...
- Rengeteg kérdésem van, de szerintem ezt úgy is tudja. Ez az egész... Apa és... tudja. - bár nem vagyok benne biztos, hogy tudja, netán sejti, hogy mi játszódhat le a fejemben most, mert igazából még én sem vagyok benne teljesen biztos. Azt tudom, hogy zavaros ez az egész és hogy egyelőre még fogalmam sincs, hogy mit kezdjek vele, a helyzettel és a családi zűrökkel, pedig valamit muszáj lesz és igen tisztázni kell ezt az egészet. - Na jó... szereti az apámat? Mármint... tényleg szereti? - az a legrosszabb, hogy még csak abban sem lehetek biztos, hogy igazat mond, mert amúgy miből jönnék rá ha hazudik, ha egyszer eddig végig nagyon ügyesen elhitette velem, hogy az alapítvány felfigyelt rám. Milyen hülye voltam! Én meg azt hittem, hogy tényleg jó vagyok és megérdemeltem az ösztöndíjat és most kiderül, hogy igazából nem erről volt szó, hanem azért kerültem ide, mert az apám az apám és szükség volt rám biztosítéknak. Azért ez nem dobta meg nagyban az önbizalmamat, hogy mit ne mondjak.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Agnese Yermouth
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 36
ϟ Hozzászólások száma : 167

TémanyitásTárgy: Re: Agnese Yermouth szobája (II. emelet) 2016-10-24, 21:52




Leticia & Agnese

Már csak össze kell raknia a papírjait és már indulhat is le Roxmortsba a megbeszélt találkozóra, aminek izgatottan néz elébe, mikor kopogtatnak ajtaján.
- Szabad! - Szól rögtön, nem tudván ki van kint, de ha Philip, akkor mehetnek akár együtt is, ha kolléga vagy diák, akkor szimplán megbeszél velük más időpontot bármiről is lenne szó. A vörös hajat látja meg először szeme sarkában a lapok összefogása és mappába helyezése közben, és már veszi is a levegőt, hogy kedvesen és udvariasan, de más időpontra terelje át a diákot, mikor meglátja az arcot is a vörös hajhoz, ami egyértelműen ismerős, csak eddig szép szőke körítésben szokta meg. Meg is áll a mozdulata és a levegő is benn szakad... Egy töredék pillanatra halovány félmosoly jelenik meg a szája sarkában megörülvén a lánynak, de amilyen hamar jött az a mosoly, olyan hamar távozott is. Korábban mindig mosolygott a lányra - kivéve órák esetében, mert nem akarta, hogy a többi diák megutálja esetleg Leticiát azt gondolván, ő kivételezett -, de mostanában ez nem megy. Nemhogy az órák előtt vagy után sem tudott egy pillanatra sem találkozni a tekintetük - sokszor még órán sem! -, de még a folyosón sem adódott soha alkalom, mintha Leticia folyton kitért volna előle. Ekkor már sejtette Agnese, hogy Philip beszélt a lánnyal, s a férfinél rá is kérdezett erre. Úgy tervezte, hogy ha a héten nem tud Leticiával beszélni, akkor most a halloween-i roxmortsi hétvégén erre mindenképp sort kerít. Valahol a végefelé, hogy ne rontsa el a lánynak a jó kedvét. Meg lehet kellene még várni, hadd eméssze a lány, de kifogásokból tengernyi van és ha így halad, karácsonykor beszél a lánnyal, ami nem volna etikus húzás több szempontból sem. Leticia még láthatja Agnese meglepettségét a vörös haj láttán, de azt is látja tán, hogy ahogy leteszi a papírjait vissza az asztalra, miként pillant az asztalán lévő gömbszerű lámpára, ami körül szokásosan fehér füst kering mintha valami kifordított jósgömb lenne.
- Jó napot, Leticia... Igen-igen, egy perc türelmét kérem csak, lemondok valamit és beszélhetünk az... ösztöndíjáról. - Próbál tárgyilagos lenni, mialatt gyors egysoros üzenetet firkant egy üres papírra és aláírja, majd az ablakhoz lépve pálcája egyetlen suhintásával hajtogatja össze origami-madárrá és repteti ki az ablakon.
- Foglaljon addig kérem helyet, ha úgy kényelmesebb. Azt hiszem, alaposan át kell beszélnünk néhány változást és ez hosszabb lesz... - Reméli, hogy feltűnik a lánynak miként írja körbe nagyon kínos pontossággal a valós témát Agnese, hogy a lány értse, de avatatlan fül ne tulajdonítson neki sok jelentőséget, csak udvariaskodó rizsát lásson benne. Reméli, Leticia nem fogy ki a türelemből. Ám Agnese ez idő alatt nem tétlenkedik, elindul az asztala mögül az asztal másik oldalán lévő székeket megkerülve halad tovább egy szűkebb kört leírva Leticiát is e körbe foglalva, ajkai némán mozognak és pálcája is járja cirkalmas útját míg körbe nem ér. Nagyon reméli, ha már Leticia nem azzal kezdett, hogy tokostul ráborítja a saját ajtaját, akkor az esetleges, bár igen valószínűnek tartott kiabálós részek is váratnak addig magukra, míg a védővarázs feláll.
- Így most már csak azt hallhatják, hogy az ösztöndíjprogram jogi, rémesen száraz paragrafusairól beszélünk és azokat értelmezzük. Köszönöm a türelmét, de szükséges óvintézkedés volt ez, majd Ön is megérti hamarosan, miért... - Fordul vissza a lány felé leengedve a kezét és a pálcát az asztalra teszi, de nem ül le az asztal túlsó felén, ahogy szokott, hanem átjön arra az oldalra, ahol a lány van és csak akkor ül le egy székre, ha Leticia is így tett.
- Számtalanszor lejátszottam már fejemben ezt a jelenetet, most mégsem tudom, mit mondjak és hol kezdjem.
[You must be registered and logged in to see this image.]
- A lady meglepően nyugodtnak tűnik, holott zavarban van, mert tudja mi az az egy szó, amit mondania kell, de azt is tudja, hogy ez kevés. Lehet nem a legjobb taktika, de próbál az órán lévő taktikával hozzáállni a problémához.
- Van esetleg kérdése? Kezdjük talán így.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leticia Samuels
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 180

TémanyitásTárgy: Re: Agnese Yermouth szobája (II. emelet) 2016-10-23, 21:19




[You must be registered and logged in to see this image.]
Agnese & Leticia

Azt hiszem ezt sokkal tovább nem halogathatom, bármennyire is szeretném. Muszáj lesz beszélnem a tanárnővel, mert azok alapján, amit apa mondott most elég nagy erőkkel megváltozott minden. Igazából abban sem vagyok teljesen biztos, hogy tényleg úgy gondolja alkalmas vagyok erre a szakra, hogy... hogy nem csak azért akarta, hogy itt legyek, hogy sakkban tarthassa apát, vagy afféle ütőkártya legyek számára, ha szorult helyzetbe kerül. Nem mondom, hogy ez nem csappantotta meg rendesen a bizalmamat felé, és hát egyébként is elég fura egy érzés, hogy épp csak eljutottam addig, hogy hajlandó vagyok beszélni az apámmal és máris teljesen új helyzet elé állít, mert hogy szerelmes és nem elég, hogy visszakapom őt, mellé még kapásból kapok valami pót anyukát is, meg az is lehet, hogy még testvéreket is... Azt hiszem időbe fog telni, amíg mindent sikerül feldolgoznom, no meg lekezelni magamban.
Nagy levegőt veszek, amikor elérek az ajtóig és pár pillanatnyi feszült várakozás után aztán felemelem a kacsóimat, hogy végül kopogjak is. Az az igazság, hogy egyelőre még fogalmam sincs, hogy mit fogok mondani, vagy kérdezni, vagy a jó ég tudja, csak az a biztos, hogy valamit muszáj lesz. Nem csoda, ha végül bebocsátást nyerek, akkor eléggé bizonytalanul állok meg, még csak le sem ülök. Nem tudom, hogy most másképp kell-e viselkednem, vagy sem. Tudom, van olyan diák a suliban, akinek itt tanít valamelyik szülője, de ez azért mégis csak egészen más helyzet és persze láthatja is rajtam, hogy rendesen feszült vagyok.
- Öhm... jó napot... tanárnő! Azt hiszem beszélnünk kellene... dolgokról. - ez meg van, végül is legalább megszólaltam, már csak az a kérdés hogyan tovább, hogyan mondjam ki a többit, ami a fejemben van, mert hát erről egyelőre még nem sok fogalmam van. Kész csoda, hogy nem a kezeimet tördelem magam előtt, mögött, vagy ahol épp vannak, helyette csak bizonytalanul ácsorgok, főleg mert jó eséllyel úgyis tudja miért vagyok itt. Biztos, hogy apa már rég szólt neki, hogy miket mondott el nekem, hogy milyen volt a kis találkánk Londonban, úgyhogy volt ideje felkészülni és valószínűleg sejtette is, hogy be fogok toppanni, főleg, hogy a legutóbbi órája után úgy eltűntem a teremből, ahogy csak lehet, hogy még véletlenül se kelljen szót váltanunk, mert őszintén szólva akkor még ennyire se volt fogalmam róla, hogyan kezeljem a helyzetet. Na nem mintha most sokkal jobb lenne a helyzet.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Agnese Yermouth
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 36
ϟ Hozzászólások száma : 167

TémanyitásTárgy: Re: Agnese Yermouth szobája (II. emelet) 2016-06-13, 08:37




Leticia & Agnese

- Az biztos, félreérthetetlen és még muglik előtt is vállalható. Úgy is régi hagyomány náluk a kézrátételes gyógyítás és egyéb "természetfelettinek"-nek tulajdonított gyógyulás, pedig csak mágiáról van szó. - Furcsák a muglik, néha olyan vakok vagy csak vakok szeretnének lenni? Mindenesetre ez nekünk kényelmes megoldás. A név ismeretében Leticia ismeretlen barátja is nevén tudja majd nevezni, mire képes, hacsak magában el nem keresztelte már valaminek. De miért van olyan érzése, hogy azért is titkolja annyira Leticia a másik kilétét, mert az illető a másik nemből való? És vajon ha ez így van, akkor tart a lány, hogy minden alap nélkül kombinálni kezd róluk az ember, vagy pont hogy azért kombinálnának, mert nem mellőz minden alapot? Ám ez nem mostanság fog kiderülni, talán soha nem is fog.
- Lehet a segítségét fogom kérni, de csak a nyáron és csak ha lesz kedve és ideje. Addig is az év végi vizsgák, úgy hiszem, mindkettőnknek elegendő feladatot adnak. Szívesen máskor is, Leticia! És csak ügyesen! -
[You must be registered and logged in to see this image.]
Mosolyog a lányra, de azt már nem teszi hozzá, hogy óvatosan is, mert akkor már tényleg túlzottan tyúkanyós lenne. Annak viszont határozottan örül, hogy a lány hozzá fordult segítségért, még ha eléggé mardossa is Agnese-t belül a lelkiismeretfurdalás, és ahogy eddig is, most is továbbsepri a problémát mondván, legközelebb jobb alkalom nyílik majd bevallani minden bűnét. Felkel ő is a pálya pereméről, könnyed mozdulattal leporolja a ruháját és Leticiát követően ő is távozik bezárva maga mögött a gyakorlati pálya ajtaját.

//Köszönöm én is a játékot, egy élmény volt, mint mindig : )//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leticia Samuels
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 180

TémanyitásTárgy: Re: Agnese Yermouth szobája (II. emelet) 2016-06-06, 20:05




[You must be registered and logged in to see this image.]
Agnese & Leticia

Néha nem értem, hogy miért viseli ennyire a szívén a tanárnő a sorsomat, mert valahogy most is így érzem, hiszen egy újabb dolog, amiben segít nekem, meg aztán az apámmal való viszonyomon is úgy érzem mintha segíteni szeretne, pedig ez aztán tényleg a mi dolgunk lenne, legalábbis olyan téren, hogy nekem kell elhatároznom magamat, hogy teszek ebben az ügyben és legalább beszélek vele, vagy esélyt adok neki, hogy beszélhessünk és megpróbáljunk valamiféle kapcsolatot kiépíteni.
- Talán... majd megpróbálom. - esetleg egy kérdést megérhet, hiszen nem tudom honnan jött a késztetés, vagy akár a párszaszájúság, még csak azt sem, hogy miért akarok én ereklyevadász lenni. Vajon csak azért, hogy apa frászt kapjon, mert ez veszélyes, vagy tényleg érdekel, mert netán a felmenőim között is voltak olyanok, akik ilyesmivel foglalkoztak, csak nem tudok róla?
- Mindenképpen! - akaratlanul is én magam is bekapcsolódom a nevetésbe a tanárnő mellett. Azt hiszem jó döntés volt, hogy eljöttem beszélni vele és Troy se lesz majd mérges. Na nem mintha Troy az a típus lenne, aki tud haragudni igazán bárkire is. Szerintem azokra se tud igazán, akik csúnyán viselkednek vele, pedig belőlük azért van jó pár. Tény, hogy szegény elég esetlen tud lenni, de ha egyszer nem direkt csinálja, akkor nem kéne bántani e miatt.
- Ez jól hangzik, akkor remélhetőleg tényleg nem lesznek következményei, de azért majd odafigyelek. - ha elkezdene hullani a szép szőke hajam azért az tényleg nagyon kellemetlen egy érzés lenne, de szerencsére ilyesmi még nem történt meg eddig és remélhetőleg nem is fog, de ha mégis biztosan a tanárnőhöz jövök majd első körben, hogy találjunk ki valami megoldást. Főleg, hogy a képességem nem is olyan, amit bekapcsolok, vagy ki, hiszen ha netán el akarnék esni, azt ösztönösen védem ki. Nem olyan, mint a gyógyítás.
- Pedig ez a név is jó, legalább egyértelműen ki lehet találni, hogy mi ez. - mosolyodom el és persze tovább adom majd az infot Troynak mindenképpen. Legalább ő is tudja minek nevezze azt, amire képes, bár kétlem, hogy sokaknak akarna mesélni egyébként róla, vagy hogy lenne kinek, ami azért szomorú. Kedves srác, mégis olyan elutasítóak vele, csak mert kissé - jó nagyon - ügyetlen.
- Értem már, esetleg ebben segíthetek, ha valamit le kell fordítani, bár én sem használom ezt tudatosan. Gondolom lehet fejleszteni, de hogy tanítani lehet-e... nem tudom. Ha szeretné tanárnő megpróbálhatjuk, de most megyek, elújságolom a barátomnak is, hogy mire sikerült jutnom. Köszönöm a segítséget még egyszer! - tudom, hogy nem lenne illendő ölelgetni, így ilyet végül nem is tetszik, de láthatja rajtam, hogy nagyon hálás vagyok és hogy szívesen segítek neki cserébe, hiszen ő se zavart el, hogy ne zargassam most, mert nem ér ár. De ha már nincs akkor tényleg elköszönök és távozóra fogom, Troynak jó lenne elmesélni ezt az egészet, hiszen ő is épp annyira kíváncsi, mint amennyire én is.

//Köszönöm szépen a játékot és a remek belevitt ötleteket, szuper volt! Smile//

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Agnese Yermouth
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 36
ϟ Hozzászólások száma : 167

TémanyitásTárgy: Re: Agnese Yermouth szobája (II. emelet) 2016-06-05, 16:05




Leticia & Agnese

- Egyre valószínűbbnek tűnik. - Bólint rá a hajlamok diktálta adottság-kifejlődésre. Logikus is lenne, ha így alakulnának ki.
- Azért... egyszer kérdezze meg, hogy ismerje a gyökereit. Persze az emlékek fájnak, de attól még, hogy nem beszélünk róla, nem lehet a múltat meg nem történtté tenni. Én is szoktam a lányaimnak mesélni John-ról. A legkisebbnek esélye sem volt megismerni az apját, így én mesélek neki róla. Persze, nem tudom, hogy segít-e... De nem akarok semmit Önre vagy Önökre erőltetni. Mindenhez idő kell... - Pillant Leticiára a végén, hiszen ha valamit elhamarkodottan teszünk meg, lehet nem úgy sül el, ahogy kell. Noha Agnese úgy látja, hogy a lánynak beszélnie kellene az apjával az anyjáról - vagy még inkább Philipnek kellene beszélnie Annáról Leticiának -, de mindenhez meg kell érnie az időnek is.
- Megőrzöm a titkot. - Mosolyog bólintás közben, hogy miatta nem kell aggódnia, nem fogja senkinek sem említeni Leticia titkát. Ezt az adottságot sem, még Philipnek sem. Nem Agnese-n keresztül kell megismernie a lányát, s minthogy a dolog egyelőre nem tűnik veszélyesnek, így még csak a tanári kötelesség sem parancsolja, hogy tájékoztassa a szülőt róla. Főleg, hogy Dumbledore egyelőre hírzárlatot rendelt el az ügyben.
- Nem hiszem, de ha elkezd hullani a haja, szóljon! - Nevet fel az ötleten - igazán ritka pillanatok egyike, hogy nevet -, habár érti, mire gondol a lány.
- Eddig túlhajszolásból eredő negatív hatásokról nem tudunk, csak fáradtságot értek el vele, amivel már nem működött az adottságuk. De senkinek nem hullott ki a haja és nem lett eggyel több füle a fején az ideálisnál vagy ilyesmi. - Nyugtatja meg a lányt, s tudja, hogy túlerőltetni magát csak nem fogja, legalábbis túl nagyot kockáztatva tudván, hogy akkor nem támaszkodhat a plusz adottságra.
- Az Akrobata talán jobban leírja az adottságot, ez jó lesz, köszönöm! Ami a barátjáét illeti, ő a "Természetes gyógyító". Madame Pomfrey nem olyan kreatív névadásból. - Jegyzi meg somolyogva, hogy így Leticia ismeretlen barátja nem kapott túl izgalmas és fantáziadús adottság-nevet.
- Ez a legkevesebb. Én a bizalmát köszönöm, hogy hozzám fordult. - Mosolyog a lányra, mert hát kimondottan jól esett neki, hogy őt kereste fel ezzel a lány. Mondjuk ha tudna rengeteg más tényezőről Leticia, biztos nem így tett volna, de ha mégis... akkor lehetne igazán madarat fogatni a lady-vel. Szép kis álom...
- Ó, nagyon szívesen megtanulnám! Vannak a Minisztérium megőrzésében is tárgyak, melyeket eddigi vizsgálatok alapján csak párszaszóul lehet felnyitni. A probléma csak az, hogy évszázadok óta egy ilyen dolgozója se akadt a Minisztériumnak.
[You must be registered and logged in to see this image.]
De nem is a kedvükért tanulnám meg, hiszen ők elbocsájtottak, hanem mert egy olyan nyomot találtam a kutatásaim egyikében, amihez lehet szintén jól jönne egy ilyen tudás. De attól tartok tényleg nem tanítható, legalábbis leírva még soha nem láttam semmit párszaszóul. Csak kíváncsi lettem, sosem ismertem még senkit, aki tudna így beszélni.
- Reméli, azért nem érzi úgy Leticia, hogy fel kéne ajánlania a tanítást. A fordított szereposztás egyébként is nagyon fura helyzetet teremtene, főleg, hogy jó eséllyel reménytelen a kívánt cél.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leticia Samuels
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 180

TémanyitásTárgy: Re: Agnese Yermouth szobája (II. emelet) 2016-05-17, 16:29




[You must be registered and logged in to see this image.]
Agnese & Leticia

- Lehetséges, hogy akkor valahogy a hajlam alapján fejlődik ez ki többnyire. - rántom meg a vállamat. Na igen az már biztos, hogy valami miatt ez az egész csak kialakul, de még nem tudni, hogy miért és kiben mi, vagy miért pont adott emberekben és nem mindenkiben. Igazából elég jó dolog, szóval lehet hogy nem is számít annyira, hogy kiben miért alakul ki, csak hát reméljük, hogy nem veszélyes, mert Troy-jal még erre is gondoltunk. Persze főleg én, hiszen ő sokkal könnyedebben veszi a legtöbb dolgot.
- Lehetséges, ehhez apával kellene beszélnem, de kétlem, hogy ő részletezni szeretné az anyám felmenőit. - egy pillanatra azért elhúzom a számat, mert bár a nagyszüleimet ismertem, de pl. apa szüleiről nem tudok valami sokat. Hát igen soha sem éltem olyan igazi nagy összetartó családban, ahol az ember mindig támaszkodhat valakinek. Nekem ez így alakult. Ez van, ha az apám megöli az anyádat, mert veszélyes... legalábbis állítólag.
- Majd megpróbálom, bár nem akarok én bizonyítani másoknak, sosem akartam. Lehet, hogy marad az, hogy ez az én kis titkom, vagy is most már a miénk. - na igen megosztottam a tanárnővel, de bízom benne már annyira, hogy nem kotyogná csak úgy ki bárkinek, hogy mire vagyok képes. Ő azért nem olyan és amúgy se hiszem, hogy az túl sokat érne neki, ha megtenné. Nem fűződne hozzá érdeke, hogy kellemetlen helyzetbe hozzon és amúgy se tudja rajta kívül más, tehát tudnám, hogy ki terjesztette el az infot. Ezt még Troynak se mondtam el, túl friss az ismeretségünk ahhoz.
- Akkor csak még jobb lesz abban, amit csinál! Ez is jól hangzik, és... fogalmam sincs. Kíváncsi vagyok rá. Vajon csak gyakorolni kell, vagy magától is fejlődik és nem lehet veszélyes? Tudja... ha túl sokat koncentrál az ember, elkezd hullani a haja, vagy valami. - jó hát olvas az ember sok butaságot és vannak olyan mágiák, amik kiveszik az ember erejét, szó szerint kiszívva belőle akár az életet is. Azért ettől egy leheletnyit tartok, na nem mintha ez visszariasztott volna egyébként a gyakorlástól.
- Nem tudom, ezt még nem próbáltam ki, csak az egyensúlyozást, de lehetséges, hogy ilyesmire is képes lennék... akár idővel. - a névadás lehetőségén azért látványosan elgondolkodom, hiszen ez nagy felelősség. Ha másnak lesz ilyen képessége, akkor majd ő is ezt kapja, úgyhogy nem kéne béna dolgot kitalálnom. - Nem is tudom... kötéltáncos? Vagy esetleg akrobata? - nem vagyok valami profi névkitalálásban az az igazság, de azért megpróbálok valamit bedobni a kalapba. Engem az se zavar, ha mondjuk ők adnak nevet annak, amire képes vagyok. - És olyat ismernek már, aki úgy tud gyógyítani, hogy elég csak megérintenie a másikat? Ennek van már neve? - persze ebből már sejthető, hogy az említett ismerősöm is erre képes, de ezzel még mindig nem árultam el őt, hiszen a nevét nem mondom ki. Troy nem haragudni, mert nem egy haragvó típus, de azért még sem. Én jóban vagyok a tanárnővel, de ő nem ismeri még igazán, majd eldönti, hogy kinek mondja el, hiszen ez mégis csak az ő titka.
- Persze mindenképpen együtt és köszönöm... hogy aggódik. - mosolyodom el, mert ebből tényleg úgy érzem, hogy aggódik értem. Nagyon kedves dolog tőle, hogy így érdeklődik, egy kicsit talán olyan is, mintha... valamiféle pótmama lenne számomra, hiszen anya már rég meghalt, apa pedig... vele még nem sikerült kibékülnöm, pedig azt hiszem lassan ideje lenne megszabadítanom a szenvedéseitől. Persze arról nem tudok, hogy a szenvedéseit végül is van,aki enyhítse.
- Oh hát persze, nem mondom el csak úgy akárkinek. Eddig se tettem, óvatos leszek. - habár nem akarok én senkit se megtámadni, vagy meglepetést okozni bárkinek is ezzel, de igaza van teljes mértékben, hogy jobb óvatosnak lenni és jól átgondolni a dolgokat, mindig. Persze én azért arra nem számítok, hogy valaki ártani akarna nekem és e miatt kellene óvatosnak lennem, de... ebbe nem is megyek bele jobban, látszik, hogy a tanárnő sóhaja nagyon is komoly dolgokról árulkodik. A kérdése viszont meglep és nem is tudom, hogy hirtelen mit is kellene mondanom rá.
- Nem igazán tudom, még nem meséltem róla sokaknak és eddig senki se akarta megtanulni. Az a baj, hogy ez olyan... ösztönös, nem is tudom, hogyan lehetne megtanítani bárkinek is. Mert a tanárnőt... érdekelné? - pedig ez tényleg egy negatív dolog, nem gondoltam volna, hogy bárki önként vállalná azt, hogy párszaszájú legyen, sőt még szívesen meg is tanulná, pedig mintha a kérdés erre vonatkozott volna, vagy csak szimpla érdeklődés volt?

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Agnese Yermouth
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 36
ϟ Hozzászólások száma : 167

TémanyitásTárgy: Re: Agnese Yermouth szobája (II. emelet) 2016-04-18, 22:30




Leticia & Agnese

- Akkor különösen szerencsés egybeesés. - Bólint rá Agnese. Na akkor tuti nem Barbie lesz az, meg nem is azok a lányok, akikkel még néha szokta látni Leticiát beszélgetni, mert egyik sem tűnt esetlennek. Ami azt illeti, a teljes ereklyevadász-évfolyamot kizárhatja.
- Eddigi megfigyeléseink szerint igen, van összefüggés az alapvető érdeklődés vagy vele született nagyobb érzék és a kialakult új RMA között. Például a bestiamesternek-tanulók között nagy arányban a Druidá-nak elkeresztelt adottság alakult ki. Kisebb vadon élő állatok hallgatnak a szavukra, pedig akkor találkoznak először velük, de ami igazán figyelemre méltó: a növényekre is hatással vannak páran, másfele hajlanak például. Bimba professzor oda meg vissza van az ilyen adottságú diákoktól. Ám emiatt is Rejtélyes a neve, mert valahol furcsa, hogy... Ön például nem tűzmágus lett, vagy nem is tudom, mi állna távol Öntől. - Pillant tűnődön a lányra, mert hát amilyen harcias típus tud lenni Leticia főleg az apjával szemben, nos, ez a szenvedélyesség nem áll távol az eddig feljegyzett Tűzmágusok habitusától.
- Állítólag örökletes, persze lehet egy Önök által nem ismert felmenője volt az. - Ez talán sosem derül ki, hacsak nem kezd alapos családfa-kutatásba a lány. Mondjuk ez is csak érdekesség lehet, mert ha ki is derül, hogy az üknagymama párszaszájú volt, az igazából nem változtat semmin.
- Nos, tud változtatni, ha például az elmúlt idők legnagyobb jó boszorkánya lesz, mondhatni Voldemort ellentéte. Akkor biztos szemet hunynának e képesség fölött, de addig... nos, sajnos igazat kell adnom Önnek. - Ez sajnos így van, az emberek nagyon szűklátókörűen tudnak gondolkodni. Ha kiderülne, hogy Voldemortnak, azaz Tom Denemnek van egy féltestvére, biztosan mindenki ferdén nézne rá, pedig lehet angyali teremtés lenne. Persze lehet nem. Picit kételkedőn néz Agnese, mikor Leticia sietve biztosítja, hogy nem mennek tiltott és jelenleg hatványozottan veszélyes helyekre. De mit van mit tenni, mint bízni a lányban... és sűrűbben majd rápillantani a megbűvölt tájolóra, hogy nincs-e veszélyben Leticia? Az újabb kérdésekre haloványan elmosolyodik, s kicsit bővebben is válaszol.
- Igen, a tanári kar egy részénél is jelentkezett. Nálam is. Az enyém azt a nevet kapta, hogy Relikviamester. Nehezen vettem észre, mert ennyi év tapasztalattal az ereklyevadászatban sok mágikus dolognak már értem, tudom a mechanikáját, vannak már ösztönös megérzések, hogy úgymond csapdát "szimatolok" valahol. De karácsony előtt óta valahogy valóban érzem a mágikus tárgyak jelenlétét, nagyjából a működési elvüket is. De az Ön adottsága is lenyűgöző. Vajon hova fejleszthető tovább? - Töpreng el picit, mi mindent lehet ilyen adottságokkal csinálni, de persze ereklyevadász szempontból nézi a dolgot, azaz azon agyal, milyen csapdákon tudna túljutni a lány kvázi varázslás nélkül egyszerűen csak azért, mert könnyedén szökell ide vagy oda. Vajon felfelé is?
- Távol álljon tőlem, hogy ötleteket adjak túlzott merészségre, de a magasugrás hogy megy Önnek? Mármint nem a mugli-olimpia szerinti, hanem inkább magasra ugrás lenne a jó szó. Amikor nekifut az ember valaminek, hogy lendületből ugorja át. Ilyen csapdák és beomló alagutak elöli menekülési készséggel és a párszaszájú zárak feloldásával Önnek nagy előnye lehet! Jut eszembe! Az Ön adottságának még nincs neve. Mivel Ön az első, átadom a keresztelés lehetőségét, ha élni kíván vele! - Mosolyog a lányra derűsen, hiszen miért is ne adjon neki Leticia nevet, ha már eddigi tudomásuk szerint ő az első s egyetlen ilyen bravúrosan egyensúlyozó? Mondjuk lehet a tanárokkal együtt közösen vezetett listájukba nem fogja még felvésni Leticia nevét és az adottságát. Még nem... Ki tudja, mikor érinti őket hátrányosan majd, főleg ha a Minisztérium is tudomást szerez minderről.
- Köszönöm, Leticia. Lehetőleg együtt gyakoroljanak a barátjával. Valahogy nyugodtabb lennék, ha tudom, hogy egy gyógyító képességekkel megáldott is van Önnel. De keressenek nyugodtan, ha bármi gond lenne! Vagy akkor is, ha nincs. - Mosolyog a lányra, mert hát nem csak akkor lehet hozzá jönni, ha baj van, hanem szívesen meghallgatja a lányt vagy megnézi, mit tanult, ha Leticia szeretné még valakinek büszkén megmutatni a nevenincs baráton kívül.
- És kérem, kezeljék tényleg bizalmasan és bölcsen az eddig elhangzottakat, nehogy pánikot keltsünk. Másrészről meg nem is osztanám meg az Ön helyében másokkal a plusz adottságomat, se a párszaszájat, csak akiben bízok. Ha bármi támadás érné Önt, jobb, ha kicsit lebecsülik, s ez lehet az ellenfele legnagyobb hibája, amit kihasználhat. - Hirtelen mosolyodik el azzal a fajta mosollyal, amely akkor jellemző, ha valaki magán nevet. Ezt erősíti meg, hogy lehunyva szemeit rázza meg nemlegesen a fejét.
- Ah, nézze el nekem! A sok rossz tapasztalat talán túlzott óvatosságra int. - Pillant szomorú tekintettel a lányra, majd sóhajt egyet, mintha a sóhajtással a sok rossz emlék is távozhatna, a terhet levehetné vállairól. Na igen, azon az estén is, mikor megtámadták őt és
[You must be registered and logged in to see this image.]
a családját a saját kastélyában, az volt az előnye, amivel meglepetést okozhatott, hogy az auror nem tudott Agnese egyik titkos szenvedélyéről, és talán alá is becsülte a nőt. Megpróbálja Agnese is inkább valami derűsebb dolgok felé terelni a gondolatait.
- Mit gondol, a párszaszáj vajon megtanítható? - Igazából fogalma sincs, olyan kevesen bírnak ezzel az adottsággal, hogy erre vonatkozó felmérés sosem készült. És való igaz, többségében sötét mágusok bírtak e képességgel, akik nem az önzetlen tanító-hajlamukról voltak híresek, hogy bárkit is beavassanak a titokba.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leticia Samuels
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 180

TémanyitásTárgy: Re: Agnese Yermouth szobája (II. emelet) 2016-04-15, 19:19




[You must be registered and logged in to see this image.]
Agnese & Leticia

Szolidan elmosolyodom, kicsit talán zavartan is a nyilvánvaló titkolózás miatt, de hát nem kérdeztem meg Troyt, hogy elmondhatom-e a nevét és csak úgy az engedélye nélkül meg nem akarom. Azért úgy látom, hogy a tanárnő megérti a dolgot, pont azért jöttem hozzá, mert segítőkész volt eddig is.
- Igen, mázli és azt hiszem rá is fér, hogy tud gyógyítani, mert elég esetlen tud lenni. - oh nem hiszem, hogy ezzel elszólnám magamat. Vannak azért az iskolában ügyetlenebb diákok, ebből még biztosan nem egyértelmű a tanárnő számára, hogy kiről beszélek. - Nem, tényleg nem Barbie az illető, ő nem igazán van oda medimágiáért, de ön szerint olyasmi alakul ki az emberben, ami illik hozzá? - mert ezek alapján valahogy úgy sejtem, hogy így értheti a tanárnő. Mondjuk nekem tényleg szerencsém van, a képességem segít abban, amit csinálni akarok a jövőben. Mondjuk még nem is kérdeztem Troyt, hogy neki mik a távlati céljai, vagy legalábbis nem rémlik. Lehet, hogy nem gyógyító akar lenni, és akkor a képessége nincs összefüggésben azzal, hogy miben jó egyébként.
- Nem, egyikük sem, legalábbis nem tudok róla. - rázom meg a fejemet a kérdést hallva. Hogy anya párszaszájú volt-e azt nem tudom, de apa nem hiszem. Jelenleg vissza szeretné szerezni a bizalmamat, tehát valószínűleg elmondaná nekem, ha párszaszájú lenne, hiszen tudja, hogy én az vagyok kis korom óta. Meséltem már neki a kétségeimről, amikor még többet beszéltünk egymással és nem szívódott fel annyit a munkája miatt.
- Persze én tudom, hogy ez nem rossz. Nem is érzem magamat e miatt gonosznak, de... ettől még mások ha tudnák furcsán néznének rám és ezen nem hiszem, hogy tudnék változtatni. - akárhogy is nézzük rossz ómen, még ha én már bele is törődtem abba, hogy ez a helyzet. Ettől persze még nem lesz jobb érzés, ha mások netán e miatt néznek rám rossz szemmel, épp ezért nem tudja senki sem. Nem is akarom megkockáztatni, hogy esetleg köztálat tárgya lenne, vagy tartsanak tőlem e miatt. Így se illeszkedtem még be olyan mértékben, amennyire szerettem volna, de végül is nem olyan vészes a helyzet. Van azért pár barátom, meg itt van Troy is, akit határozottan kedvelek még az esetlensége ellenére is.
- Persze, óvatosak leszünk és nem megyünk tiltott helyekre. Bennem fel sem merült és a barátom sem olyan, aki bátran járkálna a Rengetegben. - nem tudok megállni egy mosolyt, még ha igyekszem is elnyomni. Troy és a Tiltott Rengeteg... nem tudom elképzelni. Nem arról van szó, hogy gyáva lenne, de nem az a tipikus szabályszegő alkat. Én inkább az lennék, de főleg csak lázadásból, viszont ha talán kibékülök rendesen apával, akkor nincs értelme tovább lázadni és szándékosan bajba kerülni sem.
- Szóval felnőtteknél is van ilyen? Önnél is? És persze szólni fogok, hogy menjen el a Gyengélkedőre és óvatosak leszünk. Az furcsa lenne, ha egyik napról a másikra elmúlna, de... végül is ha csak úgy előjött, akkor nem lenne olyan furcsa. Azért egész jó dolog, remélem, hogy nem szűnik meg csak úgy. - még ha nem is terjesztem, hogy mire vagyok képes, de azért határozottan tetszik a dolog. Nem szeretném, ha egyszer csak vége lenne és nem használhatnám többet, de persze van abban ráció, amit a tanárnő mondott. Könnyen lehet, hogy nem örökké tart ez a dolog bennünk, vagy mondjuk elmúlik, ha elmegyünk a birtokról. Gondolom még ők se tudnak róla mindent, ha egyszer számukra is új az egész, de legalább már van neve.
- Ígérem tényleg óvatosak leszünk professzor. - elmosolyodom, ezúttal sem tudom megállni, mert valahogy én is érzem, hogy a nő határozottan aggódik értem. Persze nála töltöttem a nyarat és én is kedvelem, de azért jól esik nekem a törődés. Anya meghalt, apával pedig azért sokáig rossz volt a kapcsolatom, bár talán idővel jobb lesz. Mégis csak egy kicsit a tanárnő olyan szülőpótlék is nekem, bár nem tudom, hogy nem nézne-e rám furcsán, ha ezt ki is mondanám.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Agnese Yermouth
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 36
ϟ Hozzászólások száma : 167

TémanyitásTárgy: Re: Agnese Yermouth szobája (II. emelet) 2016-04-10, 21:57




Leticia & Agnese

- Ez sem lehetetlen, valóban, mindenesetre szerencsés találkozás akkor az Önöké. Azt gondolom jól sejtem, hogy nem Barbaráról beszélünk? Úgy tudom, neki nem nagy az érdeklődése a medimágia iránt. - Nem, nem akarja kiszedni a nevet, láthatóan Leticia is valahogy gondosan, de nem feltűnően kerüli az említését, s ám legyen, Agnese ezt tiszteletben tartja. Idővel majd csak megtudja. Barbarára statisztikai okokból is kérdezett rá, mert eddigi megfigyeléseik alapján mindenkinél olyasféle képesség jelentkezett, ami valahogy egybevágott az érdeklődési körükkel.
- Rossz-e? - Kérdőn pillant a lányra, mert ez az elgondolás meglepi némileg. A legtöbb diákról, aki szerzett ilyen képességet, azért tudnak, mert szívesen hencegnek vele, feltűnően kérkedtek azzal, hogy például bizonyos varázslatok pálca nélkül is megy nekik. A folytatás viszont meglepi. Leticia párszaszájú volna?
- Volt vagy van a családjában más is, aki párszaszájú? Édesanyja vagy édesapja? - Azért az izgalmas adalék lenne Philiphez is, ha kiderülne, hogy nemcsak látó, de párszaszájú is. Két kivételes képesség! Ráadásul azt is végig kell majd gondolni, a férfi itt volt-e már az iskolában a robbanás idején, hatott-e rá az egész vagy ebből kimaradt? És vajon Leticia esetében a kígyók nyelve a gonosz boszorka nyoma? Nem, nem lehet, azt mondta, hogy kiskora óta. Persze Agnese is tudja, hogy a párszaszáj nem feltétlenül kötődik gonosz varázslókhoz és boszorkányokhoz.
- Mardekár Malazár és Voldemort óta valóban rossz ómennek tekintik, pedig igazán lenyűgöző és ritka adottság. Tudja, ha a két megnevezettről kiderülne, hogy imádtak sütőtökös muffinokat sütni vagy profin hímeztek terítőket, akkor ezek a képességek is hirtelen rossz ómenek lennének. Ne tekintse úgy ezt, mintha egy sötét árny lebegne Ön felett. Ami azt illeti, ebben a szakmában kifejezetten szerencse is. A mostanit én más okból nem terjeszteném, ahogy a párszaszájat sem, de majd elmondom ezt is, miért. - Most nem akarja jobban kifejteni az okokat, mert akkor már most el kellene kezdenie mesélnie mi ez az egész, s előtte látni akarta, mit tud a lány, tényleg arról van-e szó, amit gondolt. S lám, nem tévedett, s Leticia sem, hogy ez nem valami normális, szokványos dolog. Mondhatni különösebb jelenség ez így, hogy egy egész iskolát érint, mint az, hogy egy valaki párszaszájúként születik. Az első kérdésre - mert hát persze hogy vannak kérdések - csak megrázza a fejét nemlegesen.
- A robbanást követően elmenekültek, sajnos sok információnk nincsen, talán ha Jonas Black úr megkerülne... Az iskola épületében és közvetlen környezetében biztonságban vannak, az épületet sokkal erősebb és ősibb varázslatok védik, mint a parkot. De nem szeretném, ha Ön vagy a barátja félvállról vennék a kijárási tilalmat, különös tekintettel a Tiltott Rengetegre. - Néz jelentőségteljesen a lányra, habár nem tud róla, hogy azóta járt a lány az erdőben. Szerencsére gyakorolni is inkább a mólóknál jutott eszébe.
- Egyelőre csak olyan képességekkel találkoztunk, amelyek nem jelentenek közvetlen veszélyt, persze, minden attól függ, mire használják fel. Egy egyszerű zárnyitó varázs is lehet rossz, ha rossz szándékkal nyitnak fel egy ajtót, amit nem kellene. A dolog veszélye nem ebben rejlik. Az Önéhez hasonló képességet még nem jegyeztünk fel, köztünk senkinek sem lett ilyen, a diákoknál meg lehet nem jelentkezett egy tanárnál sem, aki szintén ilyen akrobatikus képességekkel ébredt. Mindegyik RMÁ-nak adtunk egy nevet. Ami a barátjáét illeti, az a Természetes Gyógyító fedőnevet kapta, ez már másnál is előfordult. Ha gondolja, jelentkezzem Madame Pomfrey-nál, aki szintén ezzel a plusz adottsággal is tud már gyógyítani. A dolog veszélyét én inkább ebben látom: megszokja a gondolatot, hogy erre képes, de ahogy egyik napról a másikra kialakult, úgy el is múlhat. Legyenek kérem óvatosak! Fejlesszék, gyakoroljanak, ismerjék ki nyugodtan, de óvatosan feszegessék a határaikat. Mi lett volna, ha az adottsága elmúlik,
[You must be registered and logged in to see this image.]
mikor ott jár félúton és hirtelen nem tudja, hova is kellene lépni?
- Mutat előre a pályára, ahol már éppen csak cipőméretnyi kis kövekre kell ügyesen rászökkenni.
- Vagy a barátja túl nagy kockázatot vállal gondolván, hogy meg fogja tudni gyógyítani magát, de hirtelen elmúlik és így bajban lesz. - Húha, elég aggódó szülősnek érzi most magát, aki túlzottan félti a gyerekeit, csak neki még csak nem is a gyerekeiről van szó. Inkább nem folytatja, Leticia okos lány, most sem tűnt olyannak, aki bepánikolt hirtelen, mert a Roxfortot támadás érte.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leticia Samuels
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 180

TémanyitásTárgy: Re: Agnese Yermouth szobája (II. emelet) 2016-04-09, 15:06




[You must be registered and logged in to see this image.]
Agnese & Leticia

- De furcsállotta, de aztán... Kicsit hirtelen köszönt rám, én pedig rá esetem és beverte a fejét, aztán odanyúlt és jobb lett és a kezem is és a sérülés az oldalamon... Lehetséges, hogy azért van, mint amiért ügyes vagyok és ő képes gyógyítani csak azzal, hogy hozzáér valakihez? - végül is amúgy is arról volt szó, hogy megkérdezzük a tanárokat, akkor miért ne? Nem mondtam ki Troy nevét, tehát ezzel nem buktatom le, de legalább tudja a tanárnő, hogy másnál is van ilyen, még ha nem is ugyanaz, mint ami nálam sőt... az övé nagyon más, de elég nagy dolog, hogy simán tud gyógyítani csak azzal, hogy a kezét ráteszi egy sebre.
- Akkor majd nem hangoztatom. Igazából eddig se tettem, nem tudom hogy ez... rossz-e. Tudja... - elhallgatok, de tudom, hogy bízhatok a tanárnőben, de mégis erről aztán végképp nem nagyon beszéltem még senkinek sem, viszont tényleg látom, hogy jó a kedve és segítőkész is, szóval miért ne? - ...kiskorom óta beszélek a kígyókkal és ez nem olyasmi, ami jó ómen. Nem tudom, hogy ez nem szintén olyan-e, amit nem szabad nagyon terjeszteni. - mert hát a jó ég tudja. Lehet, hogy kiderül, hogy ez is valami rossz ómen és ezért nem jó, ha terjesztem, mert esetleg még elkezdenek rám furcsán nézni és azt nem akarom, hiszen még így se illeszkedtem be úgy teljesen.
- Persze. - bólintok és szépen helyet is foglalok a kis akadálypálya szélén. Egy ereklyevadásznak nem áll jól a tériszony, szerencsére nekem sincs ilyen gondom. Nem ijedezek mert a lábam a levegőben lóg a mélység felett. Amúgy is tudom, hogy ez egy mágiával létrehozott hely, úgyhogy nem lehet lezuhanni és szörnyet halni. Innentől viszont határozottan figyelek, hiszen mégis csak a képességemről, vagy mimről van szó és válaszokat kaphatok most, amit majd tovább adhatok Troynak is.
- Szóval RMA. - ízlelgetem a rövidítést, de aztán szépen figyelek tovább, hiszen hamarosan az is kiderül majd, hogy mitől alakulhatott ki. - Azt hiszem értem már, de azt nem tudni kik támadták meg az iskolát? És akkor most veszélyben vagyunk? Más diákoknak is van ilyen képességük és... nem veszélyes? - oh igen a kérdések, még lenne, de nem akarok egyszerre mindent rázúdítani, az lehet, hogy nem lenne hasznos, mert nem is tud annyi mindenre egyszerre válaszolni, de mégis csak fontos, mert rólam van szó. Ha ez valami robbanás miatt volt, akkor lehetséges, hogy vannak hátrányai és én nem akarok rövid időn belül valami mágikus adottság miatt föld alá kerülni. Bár akkor talán a tanárnő is jobban aggódna, látni lehetne az arcán, hogy baj van és van ok a félelemere, de nem látok rajta effélét, szóval talán nincs semmi komoly baj.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Agnese Yermouth
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 36
ϟ Hozzászólások száma : 167

TémanyitásTárgy: Re: Agnese Yermouth szobája (II. emelet) 2016-04-07, 20:11




Leticia & Agnese

- Igen, erre gondoltam. Nem furcsállotta, hogy ilyen ügyes? - Kérdez rá, burkoltan persze így arra is, hogy vajon ez a barát is rendelkezik ilyen képességgel? Mert aki szintén arra ébred egy reggel, hogy valami pluszt tud, amit eddig nem, az kevésbé csodálkozik, Agnese sem ámult rá nagyon arra, hogy Leticia egy ilyen történettel állított be hozzá. A gyakorlóteremben lévő próba csak ellenőrzés, meg egyébként is kíváncsi, mit tud a lány, ráadásul ilyen képességet még nem regisztrált egyik tanár sem se maguk között, se a diákok között. Igaz, nem is mindenki keresi fel őket. Nem kérdez viszont rá jobban, ki is ez a barát, aki olyan megbízható, inkább apránként tudakozódik, ami egyrészt elegánsabb és kíméletesebb megoldás, másrészt nincs is oka rá, hogy egy vallató lumos-lámpát világítson Leticia arcába.
- Ha a seprűlovagláshoz továbbra sem lett kedve ilyen képességgekkel sem, azt javaslom, ne hangoztassa McGalagony professzornő előtt. Úgy tudom, meglehetősen elégedetlen a Griffendél kviddics-csapatának eredményeivel, így ha nem vigyáz, azon kapja magát, hogy gurkók elől hajolgat el vörös talárban. - Bizony, mosolyfélét lehet felfedezni Agnese arcán, mostanság mintha derűsebb is lenne, ami jó megfigyelőknek feltűnhet, akármennyire is vigyáz Agnese. Hála Merlinnek, diákjai nagy része nem jó megfigyelő, aki meg igen, az nem tartja túl érdekesnek tanárai általános kedélyállapotát, hogy ezt figyelgesse.
- Legalább nem kell letagadnom Piton professzor előtt, hogy erről tudok. - Nem feltételezett eddig sem csalást Leticiáról. A dolgozatokat is puskázás nélkül oldotta meg eddig, habár Agnese azon a véleményen van, hogy ha egy diákja tud olyan ügyesen csalni a dolgozatoknál, hogy ő ne tudjon róla, akkor megérdemli az így szerzett jobb jegyet. Hozzá kell tenni, hogy bosszantóan éles szemekkel szúrja ki Agnese a puskákat, főleg mióta neki is lett ez az új képessége, valósággal megérzi, ki készült mágikus puskával.
- Igen és nem. Üljünk le, ha javasolhatom... - Int a szakadék széle felé. Leticia már megszokhatta a nyáron, akkor is volt, hogy hasonló helyen láblógatva költötték el az ebédet, mert néha vannak az ereklyevadászatban is nyugisabb percek és akkor kell energiát gyűjteni a futáshoz. Agnese meg nem is tudja, mindig is szeretett így ilyen helyeken üldögélni. Persze ha Leticia nem akar most leülni, akkor maradnak állva.
- Már egy ideje tudunk róla, mi tanárok. Rejtélyes Mágikus Adottságnak neveztük el, így ha valamelyikünket az RMA-ról hall beszélni, akkor erről van szó. Ha kérhetem, kezelje az elhangzó dolgokat bizalmasan, nem véletlenül nem tájékoztattuk még a diákokat róla... ez vonatkozik a barátjára is a mólónál. - Leticiára bízza, hogy mennyit fog az illetővel közölni, de nem volna jó, ha széles körben elterjedne az információ a diákok körében, onnan meg a szülőkhöz és a Mágiaügyi Minisztériumhoz. Hogy Leticia esetében miért tesz kivételt? Mert... Mert ő Leticia. S reméli a lány is érzékeli, hogy a bizalmát helyezi most belé a lady.
- Azt kérdezte, hogy elmondom-e mi is ez? A válaszom igen, elmondom amennyit tudok és amennyiről úgy vélem, jobb ha tud, és a válaszom nem, nem mondom el, nem mondhatom el, mert az RMA elnevezésből is sejtheti, hogy mindent még mi sem tudunk ezzel kapcsolatban. - Itt vesz egy nagy levegőt és lassan fújja ki, láthatóan szedi össze a gondolatait, mint mikor órán kérdez valamelyik diákja olyant, aminek a megmagyarázása nem rendezhető le egy rövidke mondatban, mert a dolog ennél összetettebb.
- Az egész még szeptember végén kezdődött. Ugyebár hallott róla, hogy Jonas Black kunyhóját felrobbantották, vagyis leégett, ha hivatalosak akarunk maradni, ő maga pedig jelenleg eltűntként van nyilvántartva? Ez egyébként a nem hivatalos tényállás is vele kapcsolatban, mielőtt kérdezné. A legrövidebben úgy tudnám ezt az egészet összefoglalni, hogy akkor egy támadási kísérlet érte az iskolát,
[You must be registered and logged in to see this image.]
a külső határokon túljutottak, de vélhetően Jonas Black fellépésének köszönhetően nem vitték végbe a tervüket. Viszont nagyon úgy tűnik, hogy a robbanásnak egy nem várt mellékhatása is lett. Ettől az estétől kezdődően többeknél, kinél előbb, kinél később az Önéhez hasonló adottságok aktiválódtak, kinél erősebben, kinél kevésbé.
- Itt tart egy kis szünetet, vagyis inkább megáll, mert a lényeget elmondta, de hogy melyik részlet érdekli jobban a lányt, arra majd rá fog kérdezni úgy is. Agnese legalábbi sbiztos benne, hogy lesznek itt kérdések.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leticia Samuels
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 180

TémanyitásTárgy: Re: Agnese Yermouth szobája (II. emelet) 2016-04-05, 13:24




[You must be registered and logged in to see this image.]
Agnese & Leticia

- Köszönöm tanárnő, végül is még se szaladgálhatok mindennel a tanáraimhoz. - de persze ettől még látszik a mosolyomból, hogy jól esik a dicséret, nagyon is. Tényleg én akartam volna utána járni, ha tudtam volna, de sajnos nem sikerült, ezek szerint esélyem se lett volna rá, ha próbálkozom tovább akkor sem. Ettől még nem emlegetem csak úgy Troyt is, mert hát elsősorban én ismerem a tanárnőt és ha ez esetleg valami rossz, akkor jobb ha egyelőre legalább ő kimarad belőle, aztán majd kiderül, hogy valami betegség-e ez, vagy sem, bár akkor talán a tanárnő is másképp nézne most rám, aggodalommal, vagy ilyesmi. A kérdésen ezért is gondolkodom el kicsit. Na nem arról van szó, hogy titkolózni akarnék, csak hát... látszik rajtam, ha ez netán valami rossz, akkor nem akarok mást is belekeverni.
- A klubhelyiségben nem, a mólónál egy barátom, de ő nem olyan típus, hogy tovább adná, vagy ilyesmi, ha erre gondol. - nem, Troy nem az a pletykás típus, aki ahogy meglát valakit mindent elfecseg, hiszen az apám dolgait sem adta tovább, meg aztán ez mondhatni a közös titkunk, hiszen ő ugyanúgy benne van a hirtelen jött gyógyító képességével. Kétlem, hogy olyan bátor lenne, hogy arról sokaknak akarna beszélni.
- Nem tanárnő, előtte soha. Nem is éreztem késztetést, hogy megpróbáljam, még seprűre se nagyon ülök tudja, nem hogy az egyensúlyozás. - hát igen nem vagyok egy repkedős fajta, de ezt már kitárgyaltuk, akkor már inkább egy hipogriff hátán, mint csak úgy szállni egy bizonytalan seprűn. Persze tudom, hogy a mágia védi az embert, de nem tudom valahogy hozzám soha sem állt közel az ilyesmi. Majd lehet, hogy egyszer másképp gondolom, de valahogy nem hiszem, bár lehetséges, hogy ezek után én lennék az egyik legprofibb a kviddics csapatban, már ha megtanulnám mondjuk a szabályokat is.
- Tudom, figyelni fogok. - bólintok még egyet mielőtt elindulnék a lebegő köves pályán. Hogy fognak nézni jövőre a többiek, ha nekem gond nélkül megy majd, főleg akkor, ha ez a dolog fejleszthető, akkor még jobb leszek benne, tehát simán lepipálok bárkit. Vajon tényleg fejleszthető? Lehet, hogy nem csak ügyesen fogok tudni idővel egyensúlyozni, hanem... nem is tudom, akár valami több is? Az azért elég jó lenne. Egészen elkalandozom, talán pont e miatt is megy egy idő után nehezebben a dolog, de mégis sikerül végigérnem, hamarosan pedig meghallom a tanárnő hangját a távolból, így aztán megfordulok és irány vissza, ami már sokkal könnyebb. Ez hasznos is, valahogy azért érzem, hogy elfáradtam.
- Köszönöm! És komolyan nem gyakoroltam és nem is ittam Felix Felicist. - bizonygatva bólogatok, de csak nem feltételez rólam efféle csalást, akkor nem jöttem volna ilyen nagy hévvel, hogy megkérdezzem őt róla, hogy mégis mi a fene lehet ez. Persze amikor visszaérek azért látszik rajtam, hogy kicsit szaporábban veszem a levegőt, de épp csak alig. A koncentrálás kicsit kifárasztott, meg persze az ugrálás, de nem olyan nagy mértékben és valószínűleg pár perc alatt elmúlik. - Elmondja akkor, hogy mi lehet ez? - mert hát azt mondta, hogy van róla sejtése, én pedig egy kíváncsibb vagyok és teljesítettem a feladatot.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Agnese Yermouth szobája (II. emelet)

Vissza az elejére Go down

Agnese Yermouth szobája (II. emelet)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Similar topics

+

Similar topics

-
» Greg hálószobája
» Négy emelet boldogság
» Stefan szobája
» Szülőszobák
» Pihenőszoba

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Emeletek (1-7.)-