jenna bradbury

Tárgy: jenna bradbury 2016-01-01, 20:20

Jenna Bradbury

[You must be registered and logged in to see this image.]
" Nem az élvezet, hanem a győzelem vágya mozgatja a táncot."

Főkarakter: Titkos karakter
Teljes név: Jeanette Astrid Bradbury
Születési hely és dátum: 1981. február 14. , Maidstone- Kent, UK
Csoport:Mardekár
Patrónus: Róka
Évfolyam Hatodik
Képesség: -
Kiemelkedő tudás: Kiemelkedő: Bűbájtan és Gyógynövénytan

Jellemed kifejtése

Pimasz, kitartó, őszinte. Könyörtelenül. A lelkedig látok, olvasok belőled, vagy talán a vak szerencse? Akármi is az, sebészi pontossággal szúrok ideget egy-egy megjegyzésemmel. Meglátom a gyengeséget, olyan vagyok mint az áspis kígyó a teremtéstörténetben: még a kérdésem is kételyt ébreszt a legbiztosabb gondolatban. Nem szoktam hazudni, nem szeretem a kerülőutakat, de szeretek játszani. Az emberekkel is. Manipulatív? Nem, nem igazán. Gonosz? Gúnyos! Közömbös, viharos, céltudatos, magának való, zárkózott. A felszín mindig többet rejt, mint gondolnád. Óh, tévedsz. Nem vagyok elveszett, ártatlan kislány. Nem a gyengeségemet leplezem, pusztán két nővérrel nőttem fel, akik mint az acsarkodó vérebek vetették rám magukat valahányszor hibáztam, vagy gyenge voltam. Megtanították, hogy nem adhatom ki magam csak úgy. És akár hiszed, akár nem, élveztem a játékaikat. Én voltam a kiskedvenc, a legifjabb, az egyetlen, akinek nem kellett tartania apu haragjától. Bármit megtehettem. Meg is tettem. Tudni akartam meddig mehetek el, és ez most is így van. Akárkivel megismerkedek, ez hajt, emiatt vagyok durva, és zabolátlan.
De ennyi. Semmi személyes. Ha megkedvellek és ha te is elviselsz, remek barátok leszünk. Foglalkozni fogok veled, és megvédelek. Kitől? Bárkitől. Bökj rá. Mosolyom egy csapásra őszinte lesz, hangomból kikopik a gúny. Bohóckodok majd, megnevettetlek, élvezetessé teszem az életed, elszökünk és hidd el, lehetsz felőlem ostoba hugrabugos is, nem fog érdekelni mások véleménye. Imádni foglak, mert a barátom leszel. De nem véletlen, amiért nincs hugrás barátom. Félnek? Kétlem. Alig vagyok több 160 centinél, és hiába tűnök agresszívnak, csak izmozok. Apu egérkompleusnak nevezi, és megértem miért. Hiszem, hogy tudok ugyanakkorát harapni, mint egy oroszlán.

Megjelenés

Mit írhatnék? Bőröm hamvas, alkatom karcsú, magasságom átlagos…talán egy kicsit alacsonyabb annál. Rengeteget mozgok, rajongok a sportokért. Hajam dús, laza, hollófekete hullámokban omlik a vállamra. Szemeim zöldek, elevenen csillognak. Ajkamon pimasz, kaján mosoly játszik. Testtartásom egyenes, büszke. Öltözködésem. Változó. Szeretem a nőies holmikat, ugyanakkor gyakran rejtem el alakomat pulóverek, kardigánok vastag anyaga mögé, mert pusztán így kényelmes.

Életed fontosabb állomásai
Álmatlanul hevertem az ágyamon. Az órára pillantottam. Kettő. Viharos sóhaj. Összeszorítom a szemem. Ellazulok. Képzeletem függönyén kósza bárányok bukkannak fel, megszámolom őket. Türelmetlenül kinyitom a szemem. Hát semmi nem segít? Mérgesen a jobb oldalamra fordulok. Kényelmetlen. Akkor a bal? Még rosszabb. Megint lehunyom a szemem. A bárányok helyett, most az ő arcképe jelenik meg előttem. Mosoly simítja ki vonásaim. Az ajkamba harapok. Elképzelem, ahogy beszélgetünk. Kivételesen normális hangnemben. Nem üvöltve, nem szitkozódva. Hanem mint két egyszerű diák, akiknek lekapták a válláról az előítéletek kínos terhét. Miről beszélgetünk? Mit mondanál nekem, ha nem volnék undok? És mit válaszolnék, ha nem lennél griffendéles? Ingerülten szorult ökölbe a kezem és csaptam az ágyra. Ez egyáltalán nem fair. Mind a két nővéremnek olyan remekül ment. Hiba és zökkenés nélkül. Mindketten nagybecsű, tiszteletreméltó házakból választottak férjet maguknak. Nem okoztak csalódást. Erre én…egy griffendéles. De nem akármilyen griffendéles, óh nem. Az a csók még mindig az ajkamon égett. Mi ragadott téged erre a lépésre? Valóban ennyire ideges voltál? És mégis hogy képzeltem, hogy viszonoztam? Magamnak nem kell magyarázatot kreálnom, hiszen tudom az okát minden cselekedetemnek, egyedül azt nem értem, mit várok most?
Leülünk és kulturált körülmények között megvalljuk egymásnak mit érzünk, és gondolunk? Gúnyosan felkacagtam. Haha, remek poén. Hogy ketten alkotunk egy kerek egészet? Hogy egy nap kézen fogva andalgunk végig a parkon? Hogy randira hívsz? Hogy bemutatlak anyuéknak, és ők boldog mosollyal áldásukat adják? Nevetésem hangosabb lett és görcsösebben gyűrtem markomba a lepedőt. Nevetséges.
Azért nem tiltakoznál igaz?
Jókedvem ebbe a kétséges kis mondatba fulladt el. Emlékszem, amikor először megláttalak még nem lobbant lángra bennem semmi. Nem kedveltelek, nem voltam szerelmes, és ezek nem szültek olyan jeges indulatot, ami szinte gyűlöletbe csapott át. Szinte. Nem téged gyűlöltelek. Ha mégis, pusztán azért, mert képes voltál a griffendélbe kerülni. Ez a te hibád. Tisztasor. Aztán olyan kényelmesen éreztem magam ebben a vadító vita-orkánban, hogy teljes mértékben sikerült elhitetnem magammal, hogy nem kedvellek.
Ezt várták tőlem is.
Az első pillanatban, ahogy fantáziám meglódult, amikor megláttalak, nővérem körmei erőszakosan vájtak a karomba, ahogy a folyosón őgyelegve megállított: - Eszedbe se jusson. – sziszegte fenyegetően, és nem kellett kérdeznem, tudtam mire gondol. Apuék nagyot csalódnának. Vállat vontam, és kényszerítettem magam. Akkoriban még az sem zavart volna, ha hugrabugos lennél. De ugye felnőttünk.

-          Jenna? Jenna. Jenna, figyelsz te rám?
-          Huh? Persze, ne haragudj apa, elbambultam.
-          Szóval várod már az vizsgákat?
-          Nem, nem igazán. – nevettem fel. Melyik diák várja a vizsgákat? Buzgó-Granger-en kívül természetesen.
-          De készülsz rájuk igaz? Rengeteg múlik a R.A.V.A.SZ-on…
-          Várj, apu… apu, még odáig van egy év. Nem idén végzek. Még csak tizenöt vagyok…
-          Micsoda? Tényleg?
-          Igen. – bólogattam. A döbbenet őszinte volt az arcán, és ez az egész helyzet annyira abszurd volt, hogy csak nevetni tudtam rajta. Apu agya olyan mint a szita. Ha a családjáról van szó. De úgy látszik nem ér semmit, hogy én vagyok a kis kedvenc, már az is csoda,ha a nevemet tudja és nem kever össze a testvéreimmel.
-          Akkor…ne haragudj. teljesen azt hittem, vagyis…
-          Hagyd csak.
-          Pedig már munkát is intéztem neked a minisztériumnál… -motyogta zavartan. Remek. Biztosan valami retek unalmas helyet talált. – De ez egy remek hír! Van egy plusz évünk. Addig sem kell a házasságon törni a fejünket nem? – nevetgélt most már ő is, kicsit felszabadultabban. Én meg azt hittem visszaköpöm a kakaót. Hogy micsoda?
-          Idáig se kellett. – jelentettem ki gyorsan. Dehogy kell.
-          Pedig lassan ideje lenne…van valami srác igaz?
-          Mi? Nincs. Apu, nincs…
-          De ugye védekeztek…
-          Apu!- üvöltöttem, nehogy eszébe jusson felvilágosítást adni a dolgokról. A múltkori is szörnyű volt, nem kell még egy próba. – Mennem kell. Lekésem a vonatot. – pattantam fel gyorsan.
-          Biztos?
-          Igen.
-          De azért majd bemutatod?
-          Apu, ezt most hagyd abba…nem vicces, egyáltalán. – néha nem tudom komolyan beszél, vagy csak szórakozik, de igazából minden beszélgetésünk ilyen. A semmiből indul, és a semmibe halad, közben villámcsapásként bedob egy témát, én meg hebegni tudok, és inkább felszívódok egy darabig, nehogy megint eszébe jusson.
De szerencsére most már vissza kell térnem az iskolába. Szerencsére? Ugyan már. Mit fogok most tenni? Levegőnek nézzem? Az még rosszabb. Azzal elismerem, hogy jelentett valamit. Úgy teszek, mintha mi sem történt volna. Kigúnyolom. Szekálom, és feldühítem, mint régen. A csók előtt. De ez sem vezet semmire. Dühösen a falhoz vágtam a mágiatörténet könyvemet. Mi a fene?

Tárgy: Re: jenna bradbury 2016-01-01, 21:48

Elfogadva!

Nehéz rosszat mondanom erről a karakterről, mert hát nem tudok. A baj nem csak a tökéletes PB-vel van, akit imádok, de ettől kénytelen vagyok elvonatkoztatni, mert még részrehajlónak tartasz, netán felszínesnek. Bosszankodom, hogy ennyire árnyalt lett a karakter, egyenesen mérges vagyok rád, hogy a cuki külsőhöz egy ilyen kis dögöt tudtál jellemben összehozni Very Happy

Az ET nem átlagos, már gonosz módon szépen felépített, így megharaplak, hogy ilyen jól sikerült. Tetszetősen váltakoznak benne az átlátható párbeszédes, s leíró részek. Tetszik, ahogyan megszólítod az olvasót, szinte odaülteted az ágyad mellé, nem csak külső szemlélőt csinálsz belőle. Aljas, és imádnivaló. Minden értelemben. Bár tartóztathatnálak, de sajna nem megy Very Happy

***