Imogen Bartoli

Tárgy: Imogen Bartoli 2015-12-31, 16:59

Imogen Velvet Bartoli

[You must be registered and logged in to see this image.]
" Never be cruel, never be cowardly. But if you are, always make amends."

Főkarakter: Főkarakter
Teljes név: Imogen Velvet Bartoli
Születési hely és dátum: 1976.03. 26. / London
Csoport: Griffendél
Patrónus: Barnamedve
Szak: Ereklyevadász
Képesség: kísértetvadász
Kiemelkedő tudás: -

Jellemed kifejtése

Szinte majdhogynem minden ízem megfeleltethető egy tipikus griffendéles leírásának. Harcias és bátor vagyok, okos, melegszívű és szomjazom a kalandot, az újat, a változást. Nehezen mutatom és vallom meg az érzelmeimet. Elsőre. Bizalmam elnyeréséhez idő kell, de nagyon gyorsan ítélek és kedvelek meg bárkit. Ha ellenszenves vagy, nem szégyenlősködöm, a szemedbe mondom, és nem jó pofizok, azonban, ha bajba kerültél és tőlem kérsz segítséget biztos lehetsz benne, hogy nem fordítok majd hátat. Nem szövök cselt nem csapom be az embereket. Őszinte, egyenes és hűséges vagyok, még az ellenségeimhez is, hiszen nem lelem örömömet más bajában. Haragom hirtelen, de nem mindent elsöprő. Inkább csendben puffogok magamban, amíg le nem nyugszom. Kitartó vagyok, és következetes, mégis álmodozó. Szeretem két végén égetni a gyertyát, utálok unatkozni, egyszerre több mindent csinálok, hogy még véletlenül se mondhassam, csak úgy elloptam a napot a láblógatással. Nehéz tartani velem az iramot, de nem lehetetlen.
Bátorságom gyakran átcsap vakmerőségbe, sokszor éppen egy hajszálon múlik az életem, ha éppen olyan helyre keveredek, ahol a kíváncsiság felül kerekedik a józan ítélőképességemen, és gyakorta óriási őrültségekre ragadtatom magam. Az érzelmek embere vagyok, szeretek a dolgok sűrűjében térdig evezni.
De vannak pillanatok, amikor én is megállok. Szusszannom kell. Ilyenkor magával ragad a magány, és eltemet. Különös módon, még ezt is élvezni szoktam. A szomorúság szép dolog. Segít tisztán látni. De, hogy miért is lep meg unos-untalan ez az érzés, és kerít hatalmába? Talán a folytonos egyedüllét az oka. Talán más. Talán egy régi barát halála? Talán a csömör, akármi lehet az ok, mindig más. Van és kész. Elfogadom.

Megjelenés

Nem vagyok túl alacsony, de égimeszelő sem. Éppen 170 centi magasról élem életem. Testalkatom karcsú, de izmos, rugalmas. Remekül bírom a strapát, rengeteget mozgok. Hajam és szemeim is barnák, bőröm hófehér, orcám pirospozsgás. Szeretem a kényelmes holmikat, a régimódi ruhákat. Az ingeket, a szoknyákat, az óriási pulcsikat. Van pár apróbb sebhelyem, de aki hétévesen úgy dönt megtanul repülni, és leveti magát a háztetőről az ne is csodálkozzon igaz-e?

Életed fontosabb állomásai

-Siess Tom. Nem érünk rá egész nap, megtudják, hogy kiszöktünk és akkor nekünk végünk. – sürgettem folytott hangon az utánam lopakodó kerekded Tom-ot. Sosem volt a tanárok kedvence, én pedig tettem arról, hogy ez ne változzon meg. Egyik bajból a másikba keveredtünk, és lassan már a kiváló tanulmányi eredmény sem volt elég, hogy kihúzzon minket a csávából, amibe magunkat juttattuk.
- Én igyekszem, de nem úgy megy az. Én nem vagyok olyan gyors…
- Mint?
- Mint te.
- Udvarolsz csak. – vigyorodtam rá, és felsegítettem a fára, majd utána másztam én is. Türelmesen vártam amíg egyre feljebb és feljebb küzdötte magát. Kedvelem Tomot. Nála okosabb illetővel még nem is találkoztam sosem. Szerintem a tanárok is döbbenten állnak egy-két megjegyzése előtt. Remélem őt is felveszik majd a varázslóiskolába, és nem kell majd egyedül hagynom jövőre.
- Látod? – kérdeztem, mikor végre felértünk a fa legtetejére.
- Igen. – vigyorodott rám. A hold óriási volt, és már csak perceket kellett várni a csillaghullásig. Előkerült egy termosz kakaó és egy pokróc. Összebújva, csacsogva várakoztunk. Aztán megláttuk az elsőt. A másodikat, és több tucat fényes, égő kavics záporozott alá. Tom szájtátva dőlt hátra, hogy jobban lássa az égi csodát, de nem figyelt. Egy hangos reccsenés, döbbent kiáltás és mintha az egészet lassítva látnám, a zuhanó Tom. Szinte azonnal, gondolkodás nélkül utána ugrottam, és a karját elkapva magamhoz öleltem. Nekem úgysem eshet bajom. Legalábbis akkor ezt gondoltam, és őszintén? Ez azóta sem változott semmit.

Izgatott pusmogás, rengeteg új arc, fekete talár, az igazgató, gyertyafény, várakozás. Gondolatban mindenki azt találgatta, vajon melyik házba kerül majd, de én nem. Én pontosan tudtam, hol van a helyem, és ezért Sissy irigyelt is. Sissy apu munkatársának lánya volt, pelenkás korunk óta ismertük egymást, bár nem voltunk legjobb barátnők. Szívem azóta is sajgott Tom miatt. Ő nem kapta meg a levelet. Miért is reménykedtem? Nem lehet minden mugliszületésű varázsló. De ő….ő megérdemelné.
-          Bartoli, Imogen.
Magabiztosan léptem elő, és tettem fejemre a süveget. Egy másodpercig tartott csupán. – Griffendél! – harsant az éjszakába az eredmény. Győzelemittas mosollyal kacsintottam ki Sissy-re.

Éreztem a megvető pillantásokat a hátamon.   A tiédet is éreztem, holott már nem voltál az iskola diákja, gyakran megjelentél. Előadásokat tartani. Megértem miért vagy itt, csak irritált a jelenléted.
Sosem utáltam egy mardekárost sem azért, mert mardekáros. Azért nem kedveltem egyeseket, mert ismertem őket, tudtam mit szoktak tenni az elsősökkel amikor a prefektus, vagy a tanári kar elfelejt odafigyelni. De te kivétel voltál. Már az első naptól fogva, ahogy megismerkedtünk, akkor tudtam, hogy nem leszünk jóban. Pedig legfeljebb három szót váltottunk.
-          Hé Bartoli! – meglepetten fordultam hátra.
-          Helyes sebhely! – vigyorod kaján volt és pimasz. Szem forgatva indultam tovább. Tegnap szereztem miközben a Fúria fűzzel viaskodtam. A homlokomon azóta egy óriási kötés éktelenkedett, de nem törődtem vele. Veled sem. Megszoktam tőled ezeket az ostoba megjegyzéseket.
Néha te is beültél egy-egy előadásra, és mindig úgy intézted, hogy mellettem, de legalább a közelemben foglalj helyet. Ennek persze állandóan vita, és óriási fennforgás lett az eredménye, és persze én mehettem büntetőmunkára, míg te lazán megúsztál mindent. Hogy csinálod?
Így volt ez ma is.
Éjjel két óra. Én pedig a griffeket etetem, csutakolom és látom el. Remek, egészen csodálatos. Magamban füstölögve dobáltam nekik az ennivalót, de megint figyelmetlen voltam. Véletlenül nekiütköztem az egyik oldalának, amit ő támadásnak fogott fel és felém fordulva készen állt megvédeni magát.
-          Hé, ne haragudj. Nyugi nagyfiú, csak véletlen volt. – emeltem fel a kezeimet, miközben kihátráltam az intimszférájából, gondosan kerülve a szemkontaktust. Megbotlottam, és hátraestem. A fejem óriásit koppant a földön, és a fájdalomtól elsötétedett minden. Azonban fél szemmel még láttam, ahogy az az óriási griffmadár felágaskodva készül szétmarcangolni az én tiszteletlen lényemet.

-          Jól vagy? – egy óriási, kellemesen meleg kéz simította ki a kusza, kócos tincseimet az arcomból, ahogy próbáltam magamhoz térni.
-          Nem…illetve igen. Fáj a fejem. – nyögtem a homlokomhoz kapva. Megvan még a kötés. És most már a tarkómon is van egy óriási dudor. Köszi. – Te? Mit keresel te itt? – megrökönyödve próbáltam felugrani, de még ülő helyzetbe sem voltam képes feltornázni magam. Visszahanyatlottam oda, ahol voltam. A karjaidba. Remek.
-          Sétáltam. – hangzott az egyszerű válasz.
-          Sétáltál. – semennyire nem sikerült ezt komolyan vennem, hiszen a szemed ugyanolyan fölényesen csillogott, ajkas ugyanolyan gúnyoson mosolygott. – És ezt higgyem is el igaz?
-          Nem várom. – vontál vállat egyszerűen. – Egyedül az érdekel, hogy jól vagy-e. – hangod türelmetlen volt, szinte faggattál. Ez meglepett.
-          Igen. Azt hiszem. – hebegtem.
-          Nem értelek. Miért őgyelegsz a griffek körül, ha egyszer még egy ötéves is tudja milyen veszélyesek…
-          Ez a büntetőmunkám. Neked köszönhetem. – vontam vállat. Most te lepődtél meg. – Azt hiszed jókedvemből koncoltam fel a menyéteket, és mászkáltam köréjük? – kérdeztem gúnyosan. Te csak megráztad a fejed és valamit motyogtál halkan az abnormális és egyáltalán nem biztonságos büntetési rendszerről.
-          Fel tudsz állni?
-          Gondolom. - ismét tettem egy próbát, és most, a segítségeddel sikerült is két lábra tornáznom magam. Győzelemittas vigyort villantottam rá. Aggodalmas mosoly volt a válasz. Azonban, ahogy kettőt léptem, ismét a földön kötöttem ki. Az egyensúlyérzékemnek annyi. Felemeltem a fejemet, de zúgott és forgott minden. Oké. Akkor maradunk még egy picit.
-          Bartoli, az istenért, vigyázz. – vállat vontam.
-          Mégis jó lesz itt egy kicsit. – de egyet sem pislogtam és már a karjaiban vitt vissza az épület felé. Nem tiltakoztam. Tudtam, hogy amúgy magamtól nem jutnék el a gyengélkedőig, ha megfeszülök se. – Mi ütött beléd? – kérdeztem döbbenten, de te elengedted magad mellett a kérdést, szótlanul vittél fel a javasasszonyhoz, és köszönél nélkül otthagytál, a gondjaira bízva.
Másnap annyira álomszerű volt az egész, hogy nagyon nehezemre esett elhinni, hogy ami tegnap este történt, azt tényleg a valóság. Ha nem kapok tőle egy levelet, talán nem is sikerül. De kaptam. Egy szál százszorszéppel. Hogy mi volt benne? Nem tudom. Máig nem mertem kinyitni.

Tárgy: Re: Imogen Bartoli 2015-12-31, 19:32

Elfogadva!

Igazi nagyszájú griffelndéles, ollé! A PB választás ráadásul azon túl hogy csinos leányzóról van szó, nagyon illik a sztoridhoz, nem csak egy mellécsapott külső. Az események leírása nekem páratlan élményt okozott, E/2-ben még sosem láttam ilyesmit, tisztára beleéltem magam, mintha én lennék a bunkónak tűnő, valójában nagyon is érdeklődő mardekáros srác, szóval nagyon bejött^^ Kiváncsi vagyok, hogy meghirdetésre kerül-e, vagy csak amolyan epizódszereplő volt^^ Nem találtam semmi hibát, úgyhogy tiéd a pálya, jó játékot, hódítsd meg az iskolát^^

UI: Az évfolyamot és a szakot kérlek azért pótold!

***