ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
Üdvözlet!
2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Legfrissebb
Ma 10:26-kor
Seraphine McCaine


Tegnap 22:44-kor
Shanna Griffin


Tegnap 22:38-kor
Cody L. Mortimer


Tegnap 20:33-kor
Joyce Brekinridge


Tegnap 15:41-kor
Darren Morgenstern


Tegnap 06:27-kor
Viggo Hagen


2024-04-25, 22:08
Simonetta Atkinson


2024-04-24, 22:39
Seraphine McCaine


2024-04-24, 15:55
Sandrin Delight


A hónap posztolói
Cody L. Mortimer
Bill Weasley I_vote_lcapBill Weasley I_voting_barBill Weasley I_vote_rcap 
Seraphine McCaine
Bill Weasley I_vote_lcapBill Weasley I_voting_barBill Weasley I_vote_rcap 
Gillian Ollivander
Bill Weasley I_vote_lcapBill Weasley I_voting_barBill Weasley I_vote_rcap 
Lioneah McCaine
Bill Weasley I_vote_lcapBill Weasley I_voting_barBill Weasley I_vote_rcap 
Megan Smith
Bill Weasley I_vote_lcapBill Weasley I_voting_barBill Weasley I_vote_rcap 
Kalandmester
Bill Weasley I_vote_lcapBill Weasley I_voting_barBill Weasley I_vote_rcap 
Abigail Smallwood
Bill Weasley I_vote_lcapBill Weasley I_voting_barBill Weasley I_vote_rcap 
Nina Rae Smith
Bill Weasley I_vote_lcapBill Weasley I_voting_barBill Weasley I_vote_rcap 
Maegan Anaiah Llyvelyn
Bill Weasley I_vote_lcapBill Weasley I_voting_barBill Weasley I_vote_rcap 
Simonetta Atkinson
Bill Weasley I_vote_lcapBill Weasley I_voting_barBill Weasley I_vote_rcap 
Statisztika
Összesen 784 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Maia Hansen

Jelenleg összesen 70672 hozzászólás olvasható. in 4403 subjects
Ki van itt?
Jelenleg 48 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 47 vendég :: 1 Bot

Alistair Wilson


A legtöbb felhasználó (84 fő) 2020-12-09, 17:41-kor volt itt.

Megosztás
 

 Bill Weasley

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
William.Weasley
Reveal your secrets
William.Weasley
Varázshasználó

TémanyitásTárgy: Bill Weasley   Bill Weasley Empty2015-12-17, 04:36




Bill Weasley

   [You must be registered and logged in to see this image.]
   "Karakteredre jellemző idézet"
   

   Főkarakter: Maggie Westmoreland
   Teljes név: William Arthur Weasley
   Születési hely és dátum: Odú, 1970. november 29.
   Csoport:  Varázshasználó
   Patrónus: Homár
   Foglalkozás: Átoktörő, Gringotts
   Képesség:
   Kiemelkedő tudás:

   
Jellemed kifejtése

   Hát hogyne tudnám, mit jelent Weasleynek lenni, hiszen én voltam az egyik első, aki ezt az utat meghatároztam a testvéreim számára is. Persze nem szándékosan. Sohasem akartam példakép lenni, és végképp nem akartam, hogy az anyánk, az az áldott jó lélek, folyton velem példálózzon. A legendákkal ellentétben tulajdonképpen nem is vagyok akkora nagy szám. Persze amit elértem az életben, azt tényleg magamtól értem el, meg persze ott volt a családom is, aki tartotta a hátát, és főképp Charlie. Ő volt mindig is a side-kickem, de nem ő volt az egyetlen. Már a Griffendélben is hamar követőim akadtak. A franc sem érti miért, de folyton a nyomomba jártak, és amolyan alfahímként kezeltek. Hamar beleszoktam abba, hogy én vagyok a társaság középpontja, és erre gyakran rá is játszottam. Sőt, rá is játszok a mai napig.
Csapatkapitányként, iskolaelsőként és legidősebb Weasleyként azonban rengeteg volt a vállalom a felelősség és az a legszebb a történetbe, hogy ebbe soha nem roppantam bele, sőt, egy nagy kalandnak éltem meg az életet. Nem voltam sohasem stréber, egyszerűen csak amibe belefogtam, mind arannyá változott. Hah, talán ezért alkalmaztak olyan fiatalon a Gringottsnál is.
És tényleg, az én szememben minden kihívás, minden kaland, és ami ezeken a kategóriákon kívül esik, az sajnos nem tud megmozgatni. Így van ez az átlagos, könnyen megkapható nőkkel, az egyszerűen megszerezhető pénzzel, a könnyen beszerezhető fűszerekkel és még folytathatnám a sort, de azt hiszem, sikerült elég szemléletesnek lennem.
Adrenalinfüggőségem miatt döntöttem végül az átoktörő karrier mellett. Állandó mozgásban lenni, folyamatos bizonytalanságban élni.. ez a nekem való élet. Persze mostanában feltűnően sokat járok haza pisze orrú kis franciáért. Igen, tudom, hogy egynegyedrészt véla, de az orra akkor is pisze, és szerintem ez a legcsodálatosabb dolog benne. Na jó, inkább a második legcsodálatosabb dolog.


   
Megjelenés

  Vörös a hajam. És meglepő módon a szakállam is. Arról inkább nem beszlek, hogy még hol vörös. Azt ki kell nyomoznod. Csak sajnos már foglalt vagyok. Bocsika. És igen, ezúttal halálosan komoly a dolog. Ez meglátszik az arcberendezésemen és az új frizurámon meg a szakállon. Olyan emberes vagyok. De anyám nagyon örül, hogy végre levágtam azt a lófarkat. Csak azt sajnálja, hogy nem az ő ollójának esett áldozatul. Végülis Fleur valahol sokkal inkább meggyőzőbb tud lenni. Már látom előre, hogy ez újabb viszályt szül életem női között.
Valamikor langalétának számítottam. Úgy mondjuk az őskorban, de mostanra már Percy, Fred, George, sőt, még Ron is elkerültek. De legalább verem pár centivel Charliet. Ennyi jár nekem is.
Komolyság ide vagy oda, azért van ami sohasem változik. Még mindig a kedvenc gurkós pizsamámban alszom, ami már alaposan kikopott és legyezi a bokámat. És még mindig viselem a sárkányfog fülbevalómat. És igen, megvanmég a sárkánybőr csizma is, elvégre százhúsz év garanciát adott érte a vén boszorkány, akitől vettem.
Erős testfelépítésemet a fiatalkori rendszeres kviddicsnek köszönhetem, de azért nem mondanám, hogy sokat lazsálnék, de persze múmiák elől rohangálni még nem egyenlő a rendszeres sporttal, ezt én is tudom. A "huligán" stílus meg csak úgy belülről fakad. Meglátok valami extrém cuccot a világ egy távoli pontján, és máris beépítem a ruhatáramba, amit nem mindenki fogad kitör örömmel, főleg a karótnyelt koboldok a Gringottsban.

   
Életed fontosabb állomásai
- Lennétek olyan szívesek, és nem bámulnátok rám úgy, mintha én lennék az Antikrisztus?
Nem vagyok benne biztos, hogy az aranyvérű varázslótársadalomban nevelkedett családomnak van-e fogalma, hogy mi is az az Antikrisztus, de mennydörgő hangom, és a szavaimnak nyomatékot adó ajtócsattanás  gondoskodtak arról, hogy felfogják, hogy valami nem  túl kedves dolog.
Idegesen lépek hátra. A kezem remeg. Pedig egyáltalán nem jellemzőek rám az ilyesfajta dühkitörések. Egyszerűen ez nem én vagyok.  És hiába szajkózta többtucat gyógyító az elmúlt hetekben, hogy nem lesz belőlem vérfarkas, a jelek mégsem erre utalnak. Nem hibáztathatom hát a családomat, hogy aggódnak miattam. Máris érzem, ahogy a bűntudat mardossa a torkomat, de nem szólalok meg, nem nyitom ki az ajtót, inkább egy laza pálcamozdulattal bezárom.
Hallom odakintről a panaszos nyekkenést. Ennél nagyobb bunkó most nem lehetnék. Mi Weasley-k sosem zárjuk az ajtót, történjen bármi is. Legyen bármilyen sötét titkunk, vagy éljük leglázadóbb korszakunkat. Percy volt eddig az egyetlen, aki meg merte tenni, de azóta, hogy kilépett Bartemius Kupor talárja mögül, már ő sem teszi.
Egy pár, végtelennek tűnő másodpercig állok, és várok, de amikor senki sem szólal meg az ajtó túloldalán, hátat fordítok. Az aprócska szoba, ami most Ron rezidenciája, régebb pedig az enyém és a Charlié volt, egészen felvette új lakójának személyiségét. Le se tudná tagadni. Engem azonban most nem a nosztalgia tüze fűt, sokkal inkább foglalkoztat a jelen.
A borotválkozó tükör egy mosdótál fölött lóg egy szegre akasztva, éppen velem szemben. Fáradt, sápadt arc néz vissza rám a tükörből. Többnapos borosta, sötétebb íriszek, pergamenszáraz bőr, és végül... az az otromba sebhely, ami keresztbe szeli át az arcom. Újra ökölbe szorul a kezem, és érzem a nyers hús szagát átszivárogni az ajtó alatt. Anyám nyilván rájött, hogy nincs értelme egész nap rajtam sajnálkozni, és inkább nekiállt húst klopfolni. A nap első jó híre.
Ujjaim enyhén remegve indulnak meg a félig begyógyult sebhely mentén, végigkövetve a vonalat. Most először nézek ilyen hosszan tükörbe. Addig csak az emberek reakcióiból próbáltam kitalálni, hogy mennyire durva. Egyedül Fleur nem nézett undorodva. Ami valljuk be, meglepett. Azt hittem, hogy amint leveszik a kötést, ő összepakolja a cuccait és elmegy jó messzire. Mégis itt van, és tulajdonképpen az egyetlen emberi lény, akinek a társaságában nem érzem magam nyomoréknak. Dehát miket is beszélek itt? Ő nem is ember. Hanem valami egészen más. Megfoghatatlan, eszményi, és mégis valóságosabb mint bármi eddig az életemben. Ha valamiért hálás vagyok, az sokkal inkább ez, így még azt is elviselném, ha minden holdtöltekor vérfarkasként rohangálnék. Persze erre tényleg nincs esély, hiszen az, aki megharapott, mégcsak át sem volt változva.
Mindig azt hittem, hogy kellőképpen óvatos vagyok a szakmámban, de hát az átoktörés sohasem volt kiszámítható. Az persze még mindig rejtély számomra, hogy hogy került egy vérfarkas a kriptába, és hogy miért harapott meg anélkül, hogy átváltozott volna, de legalább megvan a következő nagy projektem, így is fellehet fogni. William Arthur Weasley életében sohasem lesz egy unalmas nap sem, ez már biztos. Főleg most, hogy még saját magam is rejtély vagyok számomra. Az új ösztönök, az új vágyak, amelyek hajtanak. Képes leszek egyáltalán megszokni? És vajon mikor szoknak le az emberek arról, hogy folyton fájdalmas, sajnálkozó arccal bámuljanak, és közben egy pillanatra se vegyék le a szemüket a sebhelyemről?

   

Vissza az elejére Go down
Lavender.Brown
Reveal your secrets
Lavender.Brown
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Bill Weasley   Bill Weasley Empty2016-01-04, 15:27



Elfogadva!

Megmondom őszintén, Billről nincs sok infóm, a könyveket ugyan olvastam de már régen és már nem emlékszem igazán részletekre. Elolvastam amit tudni lehet róla egy gyorstalpaló wikipédiás tanfolyamon Smile clown . Az egész történet meg van, de hihetetlenül szórakoztatóan egészítetted ki és adtad át. A rövid kis live szösszenetből tömény érzelmek merülnek fel, teljesen beleélhető minden fájdalom és zavarodottság a kariba, a jellemábrázolás is passzol, szóval én nem tudok semmibe sem belekötni nem mintha szándékomban állt volna. Egyszóval menj és foglalózz vagy ha már megtetted keress játszópajtit a drága véládon kívül. Hajrá! cheers
Vigyázz, kész, játssz! cat






[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down


 
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Archivált elõtörténetek-
Ugrás: