Jessica Cartwright

Tárgy: Jessica Cartwright 2015-12-12, 14:11

Jessica Cartwright

[You must be registered and logged in to see this image.]
"Van az emberi érzés-és gondolatvilágnak egy rétege, amit csak a zene tud kifejezni, és semmi más."

Főkarakter: Ginny
Teljes név: Jessica Cartwright
Születési hely és dátum: 1982.03.14. London
Csoport: Griffendél
Patrónus: Szervál
Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Ötödik évfolyam
Képesség: -
Kiemelkedő tudás: Rúnaismeret - Kiemelkedő, Asztronómia - Kiemelkedő

Jellemed kifejtése

Naiv. Túlságosan tapasztalatlan és hiszékeny. Mindenkiben könnyen megbízik és soha nem gondol olyanra, hogy rajta fog csattanni az ostor majd. Aztán persze átverik, kihasználják és ő nem tanul ezekből a dolgokból. Sokszor e dolgok miatt kerül bajba és hanem tud kimászni egyedül belőle, ki kell hogy mentsék. Az utóbbi többet előforduló jelenség.
Jószívű. Mindenkinek szeretne segíteni, fontosabbak számára mások érzései mint a sajátja. Nem tudja elviselni ha valaki szomorú körülötte, mindent belead, hogy felvidítsa, persze csak ha az a valaki megengedi. Szeret adni. Gyakran jószívűsége válik gyenge pontjává. Sokan kihasználják.
Karrierista. Fontos számára az iskola, a tanulmányai és a folytatás. Nem mindegy milyen eredményt ér el a vizsgákon, a beadandókon, mindig a tökéletességre törekszik. Kicsit versengő típus is, szeret ő lenni mindenből az első, a kiemelkedő és nem szereti, ha elbitorolják a trónját. Ebből is szoktak neki konfliktusai születni. Akár tanárokkal, akár diákokkal.
Nehéz kiismerni. Sokszor még önmagával sincs tisztában, bizonyos helyzetekben látszik rajta, hogy egyáltalán nem érett még, akármennyire is állítja ő ezt. Hangulata túlságosan változékony, sok ember ez miatt nem tudja őt elviselni maga mellett, irritáló lehet.
Álmodozó. Szeret elmerülni saját kis álomvilágában. Menekül minden korlátozás elől ha lehet, legszívesebben végig álmodozna egész életén át, de valószínűleg ez csak jelenlegi állapot, sokszor mondták már neki, hogy ki fogja nőni. Ha nem, akkor nagyobb problémái is lehetnek ebből a dologból.
Fogékony a depresszióra. Anyja halálánál mutatkozott meg először, magába fordult. Mindenki másként éli meg a gyászt, ő nem evett, nem aludt, nem beszélt szinte senkivel. Mindenkit elutasított, nem engedett közel magához senkit sem egy ideig. Abbahagyta az éneklést és most nemrégiben kezdett újra foglalkozni vele. Kiválthatja nála ezt a sok érzelmi csalódás is, de jól fel kell hogy gyűljön ahhoz benne és most már talán van aki kirángathatja ebből a rossz tulajdonságából.
Vidám. Mindezek ellenére szinte mindig vidám, ha kell, ha nem akkor is mosolyog. Próbál mindenhez pozitívan hozzáállni, igyekszik megvédeni és kiharcolni saját véleményét is, de mivel fiatal és legtöbbször idősebbek köreiben mozog, nehéz elérnie ezt.

Megjelenés

165 centiméteres magasságommal nem mondanám magam sem kicsinek, sem nagynak, ez pont optimális. Régebben sokkal gömbölyűbb voltam, de mikor a mamám meghalt, elkezdtem fogyni és azóta tartom az 50-55 kilogramm közötti súlyomat. Természetes vörös hajam van, mell alá érő, ettől jobban soha nem szerettem volna megnöveszteni, úgyis túl sok a gond vele. Sokszor formázok rajta, néha teljesen kiegyenesítem, máskor kicsit göndörebb, mikor hogy tetszik. Szemem mandulavágású, égszínkék. Általában nem sminkelek, csak különleges alkalmakkor (pl: fellépés, bál, randi... ).
Öltözködési stílusom nagyon változó. Az iskolában általában igen visszafogott, laza, de általában akkor érzem teljesnek magam, mikor kiválogathatom legféltettebben őrzött ruhadarabjaimat -vagy a nővéremét- és kihangsúlyozhatom vele igazi stílusom, amiben megnyilvánul zenei ízlésem is. Nem szeretem a túl sok ékszert, soha nem aggatok magamra millió darabot, csak gondosan kiválogatott összeillő párokat, esetleg egy nyakláncot és fülbevalót. Most kezdek kamaszodni, és mikor rám jön az öt perc, akkor semmi sem tetszik, nincs mit felvennem, undorítónak találom azt a szint amit az imént még imádtam és így tovább...

Életed fontosabb állomásai

Az életem akkor kezdődött el és fejeződött be -persze csak szimbolikusan- amikor elindultam a Roxfortba. Eleinte a legjobb érzés volt, olyan, amilyet még soha nem éreztem máskor. Megváltozott az életem. Ennyi idősen elköltözhettem otthonról, egy bentlakásos iskolába ahol a varázslók tanulnak. A nővérem után persze tudtam, hogy mi fog rám várni. Kicsit izgultam ugyan, mint talán mindenki, hiszen mind tudjuk, hogy az első ami ránk vár az a Teszlek Süveg. Először azt gondoltam, hogy talán a Hollóhátba vagy a Hugrabugba fog beosztani, mert mindkettőbe illettem volna, de meglepő döntésre jutott. Griffendél.
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, / Házad Griffendél. / Oda csak az kerül, ki / Semmitől se fél.”
Valahogy egyiknek sem mondanám igazán magam, de a Süvegnek biztosan igaza volt. Talán majd az évek során megtalálom magamban a vakmerő, hősi lelkű Jess-t, aki aztán semmitől sem fog félni. El sem tudom képzelni! Néha magamtól is félek...
Örültem, mert egy házba kerültem a nővéremmel, és reménykedtem, hogy ez hátha majd közelebb hoz minket egymáshoz, mivel soha nem voltunk túl jó viszonyban. Közelebb kerültük ugyan egymáshoz, de nem az miatt, hogy a Griffendélbe kerültem...
Egy tragédia. Nem sokkal Roxfortba indulásom után váratlanul meghalt az anyukánk. Összeomlottam. Minden ami eddig csodálatosnak tűnt, horrorrá vált számomra. Túl fiatal voltam még ahhoz, hogy elveszítsem őt és ez meg is látszott azon, hogy hogyan próbáltam feldolgozni. Úgy éreztem, soha többet nem fogok tudni énekelni és még abban sem voltam biztos, hogy be tudom fejezni az első évemet. Apa visszaküldött ugyan az iskolába, de magamba zuhantam, nem ettem, nem mászkáltam ki, az órák többségét is kihagytam egészen addig, még nem jött el hozzám először a nővérem és kezdett el bátorítani kicsit. A kiszáradás és a éhség miatt ugyan töltöttem pár napot a gyengélkedőn, de utána erőt vettem magamon és aztán mindig a testvérem szavai jutottak eszembe, amikor össze akartam rogyni a fájdalomtól.
Hetek, hónapok és évek teltek el azóta. Feldolgoztam a tragédiát, de a mai napig rossz érzések töltenek el ha rá gondolok. Négy év elteltével most, nem olyan régen kezdtem el újra énekelni, bele is fogtam rendesen a dologba, nővéremmel együtt beálltunk egy bandába vokalistának. Úgy érzem, néha kicsit túlvállalom magam. Mindent megteszek azért, hogy elérjem céljaim, általában éjszakába nyúlóan tanulok és gyakorlok ha kell. Még nem döntöttem el, mit szeretnék tanulni ha befejeztem a hét évet, hisz ismerve magamat... egyik pillanatban még hercegnő szeretnék lenni a másikban pedig auror. Idén tanulmányaim és jó magaviseletem eredményeként megkaptam a prefektusi címet, aminek azóta is igazán örülök, hiszen erre vágytam már amióta elöntött az óriási tudásvágy. Ugyan még nem találtam meg önmagam és azt sem tudom, hogy ki leszek majd pár év múlva, de egyben biztos vagyok: ameddig a nővérem mellettem van, bajom nem eshet.
Egy kicsit mindig is szerettem volna olyan lenni mint ő... talán most, hogy már sűrűbben fogunk találkozni az együttes végett, tudok majd róla példát venni. Szeretném megtanulni, hogyan lehetek erős és független nő, akinek adnak a véleményére... vagy túl sokat akarok ennyi idősen?

Tárgy: Re: Jessica Cartwright 2015-12-13, 09:24

Elfogadva!

Halihó! Tökéletesen sikerült végrehajtanod a kérésemet, igazán megfelel az elképzelésemnek, és látszik, hogy te is a magadénak érzed, ezért vitted el^^ joooeg

Külön köszönöm, hogy megtartottad a PB-t, aki nagyon a szívem csücske, és úgy gondolom, illik rá nagyon ez a szerep, amit egyébként nagyon szépen kicsomagoltál, bőven kiterjesztetted az alap ötletemet, a prefektusi cím illik hozzá, a depi további bonyoladalmakat szül, én pedig szeretem is, ha a keresettjeimnek van külön élete tőlem függetlenül is, úgyhogy nem csalódtam, a rád jellemző maximalizmussal raktad őt össze. A jellemnél nagyon tutin átlátható a felsorolásod, szóval gratu! Elfogadtalak, és tiéd a pálya Smile

***