2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
– A kétszínűt kihagytad – egészítettem ki a felsorolását. – Amikor legelőször találkoztunk - azóta is átkozom Adriant, mert miatta van minden -, tök aranyos volt, végtelenül naiv, de aranyos, de amint megemlítettem, hogy mardekáros vagyok, bekattant és azóta akar nekem keresztbe tenni, nulla sikerrel. – nevettem el magam a végén. – Hát az biztos – röhögtem el magam. – Mi? Várj, van a sulinak pszichológusa? – kérdeztem döbbenten. Életemben nem hallottam még arról, hogy lenne itt egy. Akárhogy is, lehet neki még egy pszichológus is kevés lenne. A mániákus hazudozási miatt inkább beutaló kellene neki a Szent Mungóba. – Ó, sosem felejtem el felvilágosítani, csak szerintem nem érti, hogy miért nincs igaza. – Azt hiszem, jól kifogunk jönni Aaronnal, legalább is amíg Silentről van szó. Hogy amúgy jóban lennénk-e az nem biztos. Bár kitudja, nem ismerem a srácot. – Képzelem – röhögtem fel. Szerintem a kis barátnőjén kívül, senki nem tudja elviselni. Az az Ebony meg tuti, hogy nem ember, vagy csak nincs idegrendszere, amit próbára tehet Silent. – Kizárt dolog, hogy bárki is hinne neki. – Hevesen bólogattam egyetértésem jeléül. – De ennél csak az a röhejesebb, hogy ő amúgy a Mardekárba tenné magát, mert szerinte ő… ó hogy is fogalmazott? – gondolkodtam el egy pillanatra. – A f*szomba is, nem jut eszembe. De tök mindegy, a lényeg az, hogy szerinte őneki mardekárosnak kellene lennie. – Idegesített, hogy nem jutott eszembe, hogy mivel támasztotta alá ezt a nagyszerű elképzelését, pedig biztos az is olyan megdönthetetlen érv volt, mint a többi. – Ne aggódj, nem vagyok akkora seggfej, hogy elszedjem más barátnőjét. – vigyorodtam el. – Bár, ha vörös hajú a leányzó, akkor lehet, nem árt, ha szemmel tartasz mindkettőnket. – tettem hozzá. Imádtam a vörös hajú lányokat. Oké lehet, hogy megfordult pár szőke, barna, illetve fekete az életemben, de a vörösök kétség kívül előnyt élveztek mindenben. – Hát, remélem, tévedsz, mert más se hiányozna nekem – húztam el a számat. Nem olvasok olyan giccses, nyálas könyveket, de azért tudom, miről szól az a sztori, és ez bőven elég ahhoz, hogy ne akarjam, hogy Aaronnak igaza legyen. Türelmesen megvártam, amíg meg tud szólalni a nevetéstől. Hát nem véletlenül reagált így, mert mégis ki nézné ki belőle, hogy volt már valakije. – Szerintem ezt az egyet nem hazudta, bár igaz, nála már semmit sem lehet tudni. – – Jajj, de biztos. Majd legközelebb kitalálja, hogy ő milyen bátor, és neki a „pirosaknál” lenne még is csak a helye – forgattam meg a szemem. – A kisasszony egyébként engem akart a Griffendélbe tenni, csak azért, mert nem tud egy egyszerű gyógyító bűbájt, én meg voltam olyan hülye, hogy segítettem rajta. – túrtam idegesen a hajamba. Ott rontottam el mindent, vagyis Adrian, mert ugye fontosabb volt neki az idióta liba barátnője, mint én. És ha akkor nem hagy ott, akkor én nem találkoztam volna a lánnyal, és akkor nem fájna miatta a fejem. – De egyébként meg azt akarta bekamuzni, hogy te mardis vagy. Most, hogy már tudom, mi a neved, ezer százalék, hogy rólad beszélt. – Na, ha Aaronnak, aki feltételezem okos, meg intelligens meg ilyenek, több órába telik, hogy bejusson a klubhelyiségbe, akkor Silentnek minimum egy egész napjába telik, de csak ha nagyon kedves akarok lenni vele. – Ne is mondd! Annyira undorító volt, hogy azt hittem egy életre elvette a kedvemet a piától, de hál’ istennek nem így történt. – fintorodtam el az emlék hatására. – Egyébként én is szívesen lepasszoltam volna, ha lett volna kinek. Egyedül meg mégsem hagyhattam ott. – Önelégült mosollyal fogtam kezet a sráccal. Van egy olyan érzésem, hogy ez a szövetség sikeres lesz. – Szintúgy. – mosolyodtam el, miközben viszonoztam a biccentését. Egy darabig töprengve meredtem távolodó alakja után, majd én is ellöktem magam a faltól és a klubhelyiségem felé vettem az irányt. Úgy tűnik, mégis csak van isten, ha egyszer az utamba sodort egy tökéletes szövetségest, Aaron személyében. Azt hiszi Silent, hogy olyan profi a szívatásokban? Na, majd meglátjuk ki lesz a sikeresebb.
mai viselet ◊ zene ◊ Én is köszi a játékot^^[You must be registered and logged in to see this link.]
Aaron Prusseit
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Julian & Aaron 2015-12-25, 14:07
Julian & Aaron
‒ Sajnálatos módon az. Pedig nem lennék róla rossz véleménnyel, ha nem lenne kicsinyes, buta, hazudós és nem hinné azt, hogy mindig mindent jobban tud a másiknál ‒ rándítottam meg a vállamat. ‒ De az. Ráadásul hülyének tart minket, modortalan és idegesítő. Minden okom megvan rá, hogy borsot törjek az orra alá, vagy éppen törjünk. A pillantásom fürkésző volt. Julian sem szimpatizált a lánnyal, sőt volt egy olyan érzésem, hogy mi ketten remek szövetségesekké válhatnánk. Amikor kifejtette a véleményét Silentet illetően, akaratlanul is elmosolyodtam. ‒ Talán nem ártana látogatást tennie a suli pszichológusánál. Talán jót tenne neki egy beszélgetés ‒ feleltem szórakozottan. Kicsi esély volt arra, hogy Silent belássa, valami nem stimmel vele, arra pedig még kevesebb, hogy szakemberhez forduljon, márpedig a rossz önértékelésével és a megrögzött hazudozásával nagyon is szüksége lett volna rá. ‒ Ó, a látszat néha csal! ‒ nevettem fel, majd a seggfejes dologra hevesen bólogattam, jelezve, hogy tudom milyen érzés, velem is ezt műveli állandóan. ‒ Ilyenkor néha jótékonyan világosítsd fel, hogy hülyeségeket beszél. Többet nem tudsz tenni, hacsak nem tudsz beutalót szerezni neki a Szent Mungóba ‒ tettem hozzá valamivel komolyabban. Én is ilyesmi taktikát alkalmaztam a megfélemlítés mellett. ‒ Remekül megvagyunk ‒ ironizáltam. Igazából nem így volt. A kiscsaj felbosszantott a múltkori viselkedésével, így aztán kiérdemelte, hogy megbüntessem. Ideje megtanulnia, hogy nem csak patkányokat tudok jól kibelezni, hanem vele ellentétben mások szívatásához is értek. Ahogy ahhoz is, hogy miként használjam fel az információimat mások ellen. ‒ Megnyugtató, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki átlát rajta. Már féltem, hogy vannak olyan idióták, akik beveszik ezt. A hollóhátas dologra felszusszantottam. ‒ Akárhogy is magyarázhatja, sőt felőlem be is mesélheti magának, de soha, semmilyen körülmények között nem fog közénk tartozni, ezt elhiheted nekem. Egy olyan kis kamugép, aki képtelen észérvekkel alátámasztani az állításait csupán szégyent hoz Hollóháti Hedvig nevére ‒ ingattam a fejemet bosszúsan. Előbb vágom ki a nyelvemet, minthogy azt mondjam, Silent hollóhátasnak való. Nincs meg benne semmi, ami igazi hollóhátassá tehetné, csupán egy ostoba, zavarodott fruska, akinek kezelésre lenne szüksége, hogy leszoktassák a kényszeres kamuzásról. ‒ Persze, sejtem, hogy gúnyolódtál, de engem kifejezetten bosszant az, hogy ilyen tévképzetei vannak magáról ‒ tettem hozzá, nehogy engem is olyan retardáltnak higgyen. Pusztán felidegesített maga a gondolat is, hogy komolyan vegyem azt, hogy Silent beillik hollóhátasnak. ‒ Nos, ez esetben, mindkettőnk érdekében remélem, hogy távol tartod magad a barátnőmtől ‒ feleltem bájos mosollyal, de a szavaim mögött azért ott rejlett egy figyelmeztetés, hogy ha közeledni merne Mariettához, akkor nem fogom megkímélni az arcát. Majd valamivel higgadtabban folytattam. ‒ Egyébként érdekes, hogy pont egy olyan srác az esete, aki a „zöldek” közé tartozik. Lehet, hogy ez majd valami Rómeó és Júliára hasonlító szerelem lesz majd, de akkor szerintem szép kis álomvilágban élhet. Kegyetlen lehetettem, azonban máris kezdett megfogalmazódni a fejemben egy gondolat, hogy miként szívathatnánk meg a kicsikét, azonban ezt még alaposan át kellett gondolnom, így megtartottam magamnak. Amikor Julian említette, hogy Silentnek volt valakije, akkor egy perc elejéig döbbentem meredtem rá, aztán kitört belőlem a röhögés. Az egész folyosó belezengett a nevetésembe. ‒ Nem mondod komolyan… Biztos vagy te benne, hogy volt pasija, és nem csak kamuzta ezt, mint sok minden mást? ‒ vigyorogtam, miután végre sikerült ismét levegőhöz jutnom, és letöröltem a könnyeimet. Erősen kételkedtem benne, hogy a csaj bárkivel is járt volna. ‒ Érdekes, nekem azt mondogatta régen, hogy ő mardekáros. A Griffendélhez véletlenül nem akar tartozni? ‒ Képtelen voltam abbahagyni a vigyorgást. Túl sok ellentmondásos dolgot hordott össze kettőnknek a kiscsaj. Most már tényleg kezdett érdekelni, hogy ezek közül mi az igazság, már ha egyáltalán voltak-e őszinte megszólalásai. Csendesen kivártam, amíg Julian kiszórakozza magát a megjegyzésemet. Addig volt alkalmam elszívni a cigimet, a szavaira pedig megvontam a vállamat. ‒ Néha velem is megesett, hogy egy-két órába beletelt, mire bejutottam. Pedig aztán nem vallom magamat idiótának ‒ ismertem el, hogy én sem voltam tökéletes, és néha beletörött a bicskám egy-egy kérdésbe. ‒ Én szerencsére részeg exeket nem cipeltem sehová, de van néhány csaj, akikkel jóban vagyok, és nem mindig tudnak mértékkel inni ‒ mondtam, majd fintorogva hozzátettem. ‒ Ó, haver. Az szép menet lehetett. Én lehet valaki másra bíztam volna. Abban viszont egyet kell értenem, hogy igencsak illúzióromboló látvány, hogy a csajod, vagy egy lány haverod részegebb, mint te magad vagy. ‒ Nekem volt szerencsém hozzá, majd egyszer megmutatom, hogy tudd, kit kell kerülni ‒ mondtam, majd mosolyogva nyújtottam neki kezet, hogy egy kézfogással megpecsételjük az összeesküvésünket. ‒ Remek ‒ vigyorogtam, majd körbepillantottam. Nem volt épp a legmegfelelőbb hely tervek szövögetni, és dolgom is volt, így ismét Julianre pillantottam. ‒ Nos, akkor majd valamikor, alkalmasabb helyen megbeszélhetnénk a részleteket. Nekem már vannak terveim, de azért te is gondolkozz. Most viszont mennem kell. Örvendtem a találkozásnak ‒ búcsúztam el egy biccentés kíséretében, majd zsebre tett kézzel halkan fütyörészve elindultam a felfelé vezető lépcsők irányába. Örültem, hogy sikerült találnom egy szövetségest a két lánnyal szemben, ideje, hogy végre megkapják azt, amit megérdemelnek.
Zene ◊ Aktuális viselet ◊ Köszönöm szépen a játékot ^^ ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
– Igaz – nevettem fel a pontosításán. – Kellemetlenül bosszantó a legtalálóbb. – Az a lány néha lehetetlenül idegesítő tudott lenni. – Szörnyű ez a csaj. Én is már annyiszor mondtam neki, vagy valami nagyon nincs rendben vele, meg a hülye elképzelésével, de néha úgy tűnt, hogy felfogta, de aztán perceken belül megcáfolta az egészet, egy újabb hülyeséggel. Ja és igen, én vagyok a seggfej, meg minden, amiért a gyerekes, értelmetlen indokát nem fogadom el, arra hogy miért csesztet minket. – Mindenkit hibáztat, keresi a hülye okokat, csakhogy valamivel alátámassza az idióta feltevéseit. – Akkor képzelem, milyen felhőtlen lehet a te kapcsolatod is vele – vigyorodtam el. – Ja, pont ilyen. Azt hiszi, hogy nem ismerem fel, hogy mikor hazudik nekem, meg hogy nem tudom, mikor mit gondol komolyan. Pedig tök egyértelmű, mert szegény csaj egyáltalán nem tud hazudni. És amikor ezt közlöm vele, akkor tovább hazudik és teszi a szépet, hátha majd így elhiszem. Tényleg a Hollóhátban a helye, nem is értem, miért kételkedünk ebben. – Kérdésére csak felnevettem. – Minden lányra ilyen hatással vagyok. De tény, hogy vele könnyű dolgom van, amilyen buta szegény. – Már sokszor mondtam neki, hogy nem lesz jó vége, ha ilyen kis naivan áll hozzá mindenhez, de hallgatott rám? Nem. Akkor meg viselje a következményeket. – Hát, köszönöm. – Jobb, ha nem tudja meg, hogyan szívtam meg miatt. Ez az elbukott fogadás nem valami olyan dolog, amivel szívesen dicsekedik az ember. – Nem csoda. Nincs még egy ilyen olyan lány, mint Silent, és sajnos ezt nem lehet jó értelemben elmondani. Csodálkozom, hogy hogy bírta elviselni a pasija. Bár lehet, hogy pont a hülye viselkedése miatt mentek szét… – – Dehogy mondom. Csak az jutott eszembe, hogy mennyit vitatkoztam vele ezen. A kislány annyira meg akart győzni, hogy ő a Hollóhátba illik, és nem a Hugrabugba, hogy pont az ellenkezőjét sikerült elérnie – magyaráztam vigyorogva. A megjegyzésén percekig röhögtem. Nekem ez eszembe se jutott. Basszus, ha legközelebb összefutok vele, mindenképp megkérdezem ezt tőle. – Kizárt dolog, hogy magától bármikor is bejutott volna. Az a madár néha olyanokat tud kérdezni, hogy ha hollóhátas lennék fél napig is kint álldogálnék a klubhelyiség előtt, pedig nem vagyok idióta. – Bírom ezt a gyereket. Inkább őt tenném a Mardekárba, mint Silentet. Még a feltevés is nevetséges, hogy a lány szerint ő a házamba való. – Na, az biztos. Bőven elég volt egyszer a részeg exemet hazavinnem, miközben mindent széthányt. – fintorodtam el az emlék hatására. – Na meg, ha már bulizni megyünk csajokkal, akkor nehogy már a lány részegebb legyen, mint a pasik. – Az már egyenesen gáz, de valamiért néhány lány, ezt a viselkedést követendő példának tartja. – Hát az se jobb. Szerencsémre még nem ismerem a csajt, de hogy őszinte legyek nem is akarom megismerni Silentke legjobb barátnőjét. – Mondjuk, abból a szempontból lehet nem ártana legalább látásból ismernem, hogy tudjam, kitől kell tartanom. Bár csak egy retard mardekáros egyetemista csajt kell keresnem, abból meg nincs olyan sok. Az ajánlata hallatán elmosolyodtam. – Még szép, hogy benne vagyok. – Ki nem hagynék ilyen lehetőséget, főleg, hogy ki akar cseszni velem a kicsike. Na, majd meglátjuk, hogy kinek fog összejönni, de gyanítom, hogy nem ők lesznek azok.
mai viselet ◊ zene ◊ People say revenge is sweet. Well, they are right.[You must be registered and logged in to see this link.]
Aaron Prusseit
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Julian & Aaron 2015-12-06, 21:29
Julian & Aaron
‒ Tény. Nem fejeztem ki magam jól. Nem kellemetlen, hanem bosszantó ‒ biccentettem, majd némi hallgatás után hozzátettem. ‒ Bár akár kellemetlenül bosszantó is lehet, talán az még találóbb lenne ‒ csóváltam a fejem. Elvégre, a kis csaj igen fárasztó és idegesítő tudott lenni néhanapján, és örültem, hogy ezt nem csak én gondolom így. ‒ Nem is értem miért… Jó párszor felvilágosítottam már arról, hogy előítéletes és néha kifejezetten utálatosan viselkedik, de természetesen én vagyok a rosszfiú, és az én kurva anyámat… Lassan kezdek arra gyanakodni, hogy férfigyűlölő, de az is lehet, hogy szimplán csak zakkant. Sajnos, a Hollóhátba véletlenül elmebetegek is bekerültek ‒ sóhajtottam keserűen. A fruska igazából sok mindenkit okolt, de a saját szemében lévő óriási gerendát nem volna észre. Mi pedig hiába próbáltuk jobb belátásra téríteni, nem hitt nekünk, sőt gyűlölködött tovább. Felhorkantottam a helyeslésére. Ezt nem dicséretnek szántam, hanem tényként közöltem, de ő tudja. Engem aztán nem izgatott, ha félreértette. Nem igazán értékeltem ezt a haveri tockost, amit a másiknak adott. Nekem jóformán lány barátaim voltak, az az egy-két haverom meg nem szokott csapdosni, mert tudják rólam, hogy eltörném az ujjaikat. Egyesével. Épp ezért, ha Juliantől én kaptam volna azt, akkor most nem sétálgatnánk ilyen békésen, hanem a falhoz kentem volna. Ezen túllendülve azonban belefogtam a mesémbe, és szórakozottan elvigyorodtam, amikor közbeszólt. ‒ Igen, nagyjából én is így reagáltam le, amikor még azt hittem, hogy rólam beszélt ‒ jegyeztem meg. ‒ Azonban, állandóan a képembe hazudik, és azt hiszi, hogy a hízelgésétől „öribarik” leszünk, holott tudom róla, hogy utál… Nagyon logikus, mondhatom. Mondd csak, veled is igyekszik nyájas lenni, miközben olyan ingadozó és követhetetlen a hangulata? Ember legyen a talpán, aki megérti… ‒ érdeklődtem, elvégre vele sem volt épp felhőtlen viszonya, így érdekelt, hogy csak nekem teszi-e a szépet, vagy mindenki másnak, akit utált, mert ha igen, akkor nem túl meggyőzően adja elő magát. A bocsánatkérésre csak legyintettem. Nem zavart, hogy közbeszólt, nagyjából tudtam mit akartam mondani, így nem zökkentett ki. Folytattam a mesélést, majd a magyarázatát hallva szélesen elvigyorodtam. ‒ Nocsak, ilyen nagy hatással lennél a kiscsajra? ‒ nevettem el magam. Nem gondoltam volna, hogy Silent egy mardekáros kedvéért abbahagyja mások cseszegetését. Tényleg lehetett valami a háttérben. ‒ Feltehetőleg - vigyorogtam továbbra, aztán hozzátettem: ‒ Őszinte részvétem egy ilyen őrült rajongó miatt. Az én barátnőm szerencsére nem ilyen bolond. ‒ Áldottam Merlint és imába foglaltam a nevét, amiért az évfolyamomról a legnormálisabb lány volt a barátnőm. Egy vihogó libát, vagy egy olyan szeszélyes csajt, mint Silent nehezen tűrtem volna meg magam előtt. Az se hiányozna nekem, hogy kiskutya módjára lihegjen a sarkamban valaki. Marie egyik kategóriába se tartozott, hála Merlinnek. Homlokráncolva pillantottam rá, amikor felnevetett. ‒ Ne mondd, hogy te nem így gondolod! ‒ szóltam. Az a lány nem illett a Hollóhátba. Egyáltalán nem. Lehet, hogy szeretett olvasni, vagy felőlem lehetett akár szorgalmas is, de hogy állandóan logikátlan következtetésekre jutott... ‒ Figyelj, a klubhelyiségünkbe úgy lehet bejutni, ha megválaszolsz egy kérdést. Kíváncsi lennék, hogy őt hányszor engedte be a sasfej kopogtató úgy, hogy nem várta meg, amíg más kitalálja a választ ‒ tettem hozzá, hiszen néha kifejezetten nehéz volt bejutni oda. Volt, hogy én is ott ácsorogtam jó háromnegyed órán keresztül. Tudtam, hogy remekül fog szórakozni ezen a képtelen ötleten. Nekem is röhögnöm kellett akárhányszor csak rágondoltam. Az a két csaj… Észlények gyülekezete… ‒ Ugyan nincs mit ‒ rándítottam meg a vállamat, majd ördögien elvigyorodtam. ‒ Lehet, hogy téged nem, de őt igen. És ha keresztül húzhatom a számításait, akkor megteszem, mert érdemli. Meg aztán senkinek nem kívánom azt a hülyeséget, amit a barátnőjével kitalált ‒ magyaráztam meg neki. Ha nem Silentről lett volna szó, akkor leszartam volna a dolgot. Felőlem azt csinálhatott volna, amit csak akart, de őt meg akartam leckéztetni. Lehet, hogy rosszindulatú voltam, de ennyi erővel a csaj meg egy álszent. ‒ Valahogy sejtettem. Egy csaj részegen… Nem éppen szép látvány ‒ húztam el a számat. Ittam már Heidivel meg Amelie-vel, tisztában voltam vele, hogy milyen visszataszított tudott lenni egy csaj, amikor nem volt beszámítható állapotban, vagy amikor éppen elhányja magát az utcán. Így hát nem is szívesen iszogattam velük hármasban. ‒ Ó, hát ő egy zseni! ‒ szólaltam meg gúnyosan. ‒ Bár, még mindig kevesebbszer keveredik ellentmondásba, mint Silent. Ő inkább csak forrófejű és meggondolatlan ‒ tettem hozzá elgondolkozva. Ha választanom kellett volna közülük, a mardekáros egyetemista mellett tettem volna le a voksomat. Azonban, azt a mai napig nem értettem, hogy miként lettek ezek ketten jóban. Csendesen szívogattam a cigimet. Nem érdekelt, ha Juliant zavarja. Annyit azért megtettem, hogy másik irányba fújtam a füstöt, azonban azt nem gondoltam róla, hogy dohányozna, így aztán nem is kínáltam meg. A következő kérdésére elemeltem a számtól az égő cigarettát, és miközben a földre hamuztam, így válaszoltam: ‒ Te se rajongasz értük, én se. Mindkettőnket utál, miközben adja az ártatlant. Arra gondoltam, szövetkezhetnénk, hogy móresre tanítsuk. Nos, mit szólsz hozzá? ‒ Nem szokásom belemenni ilyen gyerekes dolgokba, de ha a szép szóból Silent nem tanul, akkor azt hiszem, keményebb eszközökhöz kell folyamodnom, és bíztam benne, hogy Julian is benne lenne egy kis ugratásban.
Zene ◊ Aktuális viselet ◊ Édes a bosszú :”D ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Érdeklődve hallgattam, de nem mondott túl sok részletet, sőt, hogy őszinte legyek, semmilyen részletet nem mondott. – Silent meg a kellemetlen dolgok valahogy nem férnek össze nekem. ¬– Na majd pont az a lány fog nekem kellemetlenséget okozni? Ez valamiért hihetetlen volt számomra. – Hát nyilván – nevettem fel. – De szegény valamiért bennünk keresi a hibát maga helyett. – Nem ismertem Aaront egyáltalán, de úgy gondoltam, hogy az ismeretségünk egyelőre jól alakul, legalább is van már valami, amiben egyet értünk, és az jobb, mint a semmi. – Ja, igazad van – vigyorodtam el én is. Az valamiért mindig boldoggá tett, ha valaki elismeri a zsenialitásomat, hát ha még egy tök ismeretlen srác teszi! De most nem csak azért értettem vele egyet, mert engem fényezett, hanem mert tényleg igaza volt. Silent minden hülyeséget magára, feleslegesen megsértődik, arról meg nem is beszélve, hogy egy egész házat utál indokolatlanul. Nem vágom Aaron rosszalló arckifejezését azzal kapcsolatban, hogy tarkón vágtam Adriant. Neki nincsenek haverjai, akikkel hülyülni szokott? Mindegy nem kérdeztem rá, mert annyi jól nem ismerjük egymást, hogy már egymás barátairól beszéljünk. Amikor belekezdett a sztoriba kíváncsian hallgattam. Közbe akartam szólni, hogy én azt nem nevezném szerencsének, hogy összefutott vele, de hagytam hadd mondja, megszakítás nélkül. – Hé, mi az hogy féreg? – szakítottam félbe Aaront sértetten. Az a kis… De bezzeg nem bírja az ember szemébe mondani a problémáját, és inkább a háta mögött kibeszéli. – Bocs, mondjad – Zavarta, hogy belegázoltam a lelkivilágába? Pedig akkor még nem is voltam gonosz vele, de ha ő ezt szeretné, akkor én nem fogom visszafogni magam. Amikor egy kevésbé forgalmas folyosóra ért és megállt, neki dőltem a falnak, és érdeklődve pillantottam rá, hogy folytassa. – Ja, megígértettem vele, hogy nem cseszteti indokolatlanul a házamat, de nem gondoltam, hogy tényleg komolyan gondolja – nevettem fel és beletúrtam a hajamba, ami ma se nagyon látott fésűt. – Á, szóval még is csak belém esett a kis drága? – vigyorodtam el. Pedig, hogy próbál meggyőzni az ellenkezőjéről. Utolsó mondatán felnevettem, mert eszembe jutott, hogy mennyit vitatkoztam Silenttel arról, hogy nincs esze és semmi keresni valója a Hollóhátban. Mikor meghallottam a nagy tervet az én meghódításomra nagyon nevettem. Hát komolyan, még életemben nem hallottam ilyen szórakoztató dolgot, sőt meg merem kockáztatni, hogy ez az évszázad vicce. – Hát, kösz, Aaron. Ez rendes tőled, pedig nem is ismersz – De tényleg, én szerintem fordított esetben nem szóltam volna neki, hadd szívja csak meg. – Amúgy nem szoktam csajokkal inni, szóval ezt máris bukták. Tudtam én, hogy Boncika is ugyan olyan okos, mint Silent – jegyeztem meg gúnyosan. Nem vagyok az nagy cigarettás, de azért illett volna megkérdeznie, hogy kérek-e, de mindegy ez nevelés kérdése. Úgy tűnik, mi más dolgokat gondolunk természetesnek. – Amúgy miért mondtad el ezt nekem? Mert nem hiszem, hogy pusztán felebaráti szeretetből. – Ami meg Silentet és a kis barátnőjét illeti, ezt nem fogják megúszni. Vagyis, azt az Ebonyt majd rábízom a haverjaimra, de Silentet majd én fogom kezelésbe venni.
mai viselet ◊ zene ◊ megjegyzés[You must be registered and logged in to see this link.]
Aaron Prusseit
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Julian & Aaron 2015-12-05, 11:59
Julian & Aaron
Végtelenül türelmes voltam, azonban a kihalt folyosó csendje annyira untatott, hogy igazán értékeltem volna, ha az a gyerek kitolja a seggét a klubhelyiségből. Elsőre össze is kevertem valakivel, de az ismerőse lehetett, így aztán nyugalmat erőltettem magamra, és szó nélkül várakoztam tovább. Kisvártatva fel is bukkant. Számomra cseppet sem volt ismerős, de az én híres arc- és névmemóriám… Hát, inkább hagyjuk. Nem tettem szóvá neki, hogy igazán iparkodhatott volna, mára már eleget voltam bunkó. Továbbá, nem akartam rosszul indítani vele szemben, mert azért mégis csak szövetségest láttam benne. Még mindig dühös voltam Silentre és Ebonyra, így aztán szükségem volt a srácra a gyerekes bosszúmhoz. Ő se indított ellenszenvesen, nem hisztizett, hogy kirángattam ide, így úgy véltem ez egy remek kezdés volt. ‒ Hát, ha nem akarsz kellemetlen dolgok részese lenni, akkor azt hiszem, nem árt, ha tudsz róla ‒ feleltem szórakozott mosollyal, majd vele együtt kurtán felnevetettem, amikor egyetértett velem abban, hogy Silent igen csak irritáló tud lenni. ‒ Nos, nyilván nem a mi hibánk, hogy ilyen véleménnyel vagyunk róla ‒ vontam meg a vállamat egykedvűen. Arról nem tehettem, hogy a csaj még nálam is retardáltabban alakította a kapcsolatait. De természetesen ő még hollóhátasnak meri nevezni magát… ‒ Ugyan, nincs mit. Csak magadnak köszönheted ‒ válaszoltam vigyorogva. Bár, Silentnél ki tudja… Úgy változott a véleménye másokról, mint az időjárás. Vagy csak szimplán kétszínű volt a csaj, hiszen az egyik pillanatban még így-úgy utál, a következőben meg arról magyaráz, hogy a példaképe vagyok. És ezek után azt hitte, hogy elhiszem egy szavát is, azért ostobának ne nézzen már. Sétára hívtam, semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy mondjuk Ebonyval összefussak miközben éppen azon ügyködtem, hogy jól móresre tanítsam őket. Lassú léptekkel indultam meg a folyosón, és hamar utolértük a korábban látott srácot, de ezúttal nem volt egyedül. Egy szót se szóltam, csupán összeráncoltam a homlokomat, amikor Julian tockost adott a haverjának. Még szerencse, hogy az én barátaim nem mernek ilyen művelni velem, mert ott törném el a karjukat. Megvártam, amíg Julian abbahagyja a nevetést, majd egy halk sóhaj kíséretében belekezdtem. ‒ A minap volt szerencsém találkozni Silenttel és a barátnőjével a Három Seprűben. Mivel éppen vártam valakire, arra gondoltam, hogy egy kis időre csatlakozom hozzájuk, már csak azért is, hogy bosszanthassam őket ‒ fogtam bele a mesémbe, közben pedig igyekeztem rendszerezni a gondolataimat, hogy csak a lényeget mondjam el neki. ‒ Némi cseverészés után kiderült, hogy valami „féreg mardekárosról” panaszkodott Ebonynak, majd a szerencsétlen akaratlanul is elárulta a neved… ‒ ingattam meg a fejem. Még mindig nem tudtam elhinni, hogy ilyen béna hogy lehet valaki, mindenesetre, én előnyt kovácsoltam ebből. ‒ Zavarta, hogy a kis lelkébe gázoltál, és gondolom, ezért vajsörbe kellett fojtania a bánatát ‒ tettem hozzá, aztán egy kis időre elhallgattam, befordultam egy kevésbé forgalmas folyosószakaszra, és ott megálltam. Kellően távol voltunk már a Mardekár klubhelyiségtől. ‒ Aztán nyafogott egy sort arról, hogy milyen rég nem szívatott meg másokat. Ezt nem teljesen értettem, mert nem voltam ott a beszélgetés elejénél, de gondolom, köze lehet hozzád, vagy a franc tudja ‒ vontam meg a vállamat, miközben a falnak vetettem a hátamat. ‒ Vagyis, említette, hogy egy srác miatt. Itt már gyanússá kezdett válni a dolog… Tudod, milyenek a lányok, hátsószándék nélkül sose tesznek a pasik kedvére, szóval elkezdett érdekelni a dolog. Pláne azok után, hogy azt kérdezte tőlük a csaj, hogy hogyan nyerje el egy olyan pasi szívét, aki nem rajong érte túlzottan. Hollóhátas vagyok, így aztán sejteni kezdtem dolgokat, bár azt hiszem, ehhez nem kell túl sok ész ‒ mosolyodtam el gunyorosan. Íme, a visszavágóm Silent. Minden apró részletet el fogok fecsegni, ami csak az eszembe jut. ‒ Na, de nem is ez a lényeg. Ez csak a körítés volt. Ennyiért még nem kerestelek volna fel. Azonban az a nagyokos barátnője kitalálta, hogy szerinte úgy tud megnyerni magának, ha a csaj leitat téged ‒ meséltem miközben elővettem a cigarettás dobozomat, és kivettem belőle egy szálat. ‒ Tehát, lényegében azért jöttem, hogy figyelmeztesselek arra, hogy ha esetlen a csaj iszogatni akarna veled, akkor inkább utasítsd el, vagy készülj fel arra, hogy van valami a dolog hátterében ‒ zártam le a témát, majd rágyújtottam, és békésen szívogattam a cigerettámat, miközben vártam a reakcióját. Valóban kíváncsi voltam arra, hogy mit szól majd ehhez a mérhetetlen baromsághoz, amit az a két csaj kitalált. Azonban, én megtettem mindent, hogy keresztül húzzam a számításaikat, innentől kezdve már a srác dolga volt eldönteni, hogy miként használja fel a kapott információkat.
Zene ◊ Aktuális viselet ◊ Édes a bosszú :”D ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Letudva a mai adag rettenet unalmas órákat, a klubhelyiség kanapéján terpeszkedtem a szokásos haveri körrel meg egy két, odacsapódott csini lány társaságában. Lusta voltam átöltözni valami kényelmesebbe, szóval még mindig az egyenruha van rajtam. A talárt fel se vettem, szóval csak a szokásos szürke mellény viseltem az inggel meg a nyakkendővel. Az előbbi lazán kigombolva, az utóbbi pedig meg van lazítva. A helyiségben rettenet meleg volt, szóval így pont elegendő mennyiségű ruha volt rajtam. De a franc se gondolta, hogy nekem majd el kell hagynom ezt a helyet, csak mert valaki nem bírja ki nélkülem. Órák óta tartó döglődésemet egy, számomra eddig ismeretlen lány szakította félbe. Azt mondta, hogy valami hollóhátas gyerek akar velem találkozni, és hogy már valószínűleg kint is vár rám a folyosón. Nem mondott se nevet, se azt hogy, fiú-e vagy lány, szóval ment a para rendesen, hogy csak Silent legyen az. Na, nem mintha félnék attól a lánytól, vagy ilyesmi, csak most semmi kedvem nem volt sem a világfájdalmas fejt nézni, sem pedig hallgatni a butaságait. Na épp ezért, nem is siettem el a dolgot. Akárki is akar látni, ha olyan fontos, akkor tud várni. Minden esetre megköszöntem a csajnak, hogy szólt, majd ráérősen hátradőltem a kanapén, hisz nem sietek sehova, meg amúgy is ilyen szép lányokat, nem lehet csak úgy lerázni azzal, hogy nekem találkozóm van valami Hollóssal. Úgyhogy Adrian rosszalló pillantásai kereszttüzében, inkább a lányoknak szenteltem a figyelmem. Viszont a legjobb haverom idegesítő ’nem illik megvárakoztatni senkit, még akkor se ha Silnetről van szó’ kezdetű monológja egy idő után, kezdett az agyamra menni. Mondja ezt az, akire egyszer óráig kellett várnom, csak mert a kis barátnőjével volt, és egyszerűen elfeledkezett rólam. Miután közöltem ezt vele, egy darabig lenyugodott, de pár perccel később újrakezdte az idegesítésemet, és mivel amúgy is kifelé tartott, mondtam neki, hogy ha tényleg kint vár rám az a valaki, akkor mondja meg neki, hogy mindjárt megyek. Kis idő múlva végül tényleg rászántam magam, felkeltem és kiléptem a klubhelyiség ajtaján. Körülnéztem, és az első dolog, ami feltűnt, hogy hál’ istennek nem Silent vár rám, szóval rendesen megkönnyebbültem. A másik, ami feltűnt, az volt, hogy az egyetlen hollóhátas itt a folyosón egy számomra ismeretlen fiú. Vagyis, nem volt teljesen ismeretlen, annyit tudtam róla, hogy évfolyamtársak vagyunk, de ötletem se volt, hogy mi a neve, vagy, hogy mit akarhat tőlem. Odasétáltam hozzá, és amikor a nevemet kérdezte, bólintottam. Elfogadtam a kézfogást, és közben még a nevét is megtudtam. Szinte egyszerre mértük végig egymást, miközben én arra vártam, hogy mikor szíveskedik megosztani velem, hogy miért keresett. – Igazán? – érdeklődtem. Na most kíváncsivá tett, hogy mik lennének azok az infók, szóval érdeklődve hallgatom a folytatást, és a mondandója végén, büszkén elmosolyodtam. – Rohadtul jó ezt mástól is hallani – nevettem fel. – Ja, és köszönöm. – Nocsak, egy újabb pasi, aki nem bírja Silentet? Nem is értem, hogy miért nem lepődtem meg ezen. Kezdem azt hinni, hogy azon az Ebony-n kívül, senki sincs oda a lányért. – Felőlem – egyeztem bele a javaslatába és elindultam mellette a Hugrabug klubhelyisége irányába. Adrian és barátnője mellett haladtunk el, és én egyszerűen nem tudtam megállni, hogy ne adjak egy tockost a haveromnak. Olyan jól sikerült, hogy a csattanása, csak úgy visszhangzott a pincefolyosón. Röhögve hagytam ott a szitkozódó, de szintén röhögő Adriant, és folytattam az utam a srác mellett.
mai viselet ◊ zene ◊ Nice to meet you, ex archenemy![You must be registered and logged in to see this link.]
Aaron Prusseit
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Julian & Aaron 2015-12-04, 02:42
Julian & Aaron
Igazán nem volt szép, hogy Ebony meg Silent múltkor olyan szépen otthagytak a Három Seprűben. Még mindig bántott, hogy arra is képtelenek voltak, hogy elbúcsúzzanak, így aztán, hogy bizonyítsam nekik, én is tudok szemét lenni, mozgósítottam Nottot. A csaj volt a legjobb, ha elő kellett keríteni valakit, és a rendelkezésemre álló információk alapján nem lehetett nehéz dolga, hiszen csak egy háztársát kellett megkeresnie, és kihívnia a folyosóra. Az alagsorban mocskosul hideg volt, szívesebben élveztem volna a Hollóhát-toronyban lévő kandalló melegét, de helyette idelent támasztottam a falat, és elmélázva figyeltem a mennyezet felé kúszó füstöt. Csendesen szívogattam a cigarettámat, miközben azon tűnődtem, hogy milyen édes is a bosszú. Kivételesen nem sokan jártak erre, vagy pedig az ittlévők nem vettek tudomást rólam, holott az egyenruhámat viseltem, és távolról lerítt rólam, hogy hollóhátas vagyok. Bár, a mardekárosok az utóbbi időben megszokhatták, hogy Nott miatt sokat jártam erre. Lassan már „BFF”-ek leszünk. Persze, csak mások szerint. Kettőnket egy közös cél kovácsolt össze, de erősen kételkedtem benne, hogy kicsit is ragaszkodna a társaságomhoz, ahogy én se ejtettem krokodilkönnyeket, ha nem találkoztam. Különben is, most jobban érdekelt a kicsinyes bosszúm. Amolyan visszavágónak szántam. Megérdemelték, talán így majd megtanulják, hogy nem érdemes szórakozni velem, ahogy azt is, hogy ha nem illik a falhoz lapulva meglépni egy társaságban. A Mardekár klubhelyisége felé pillantottam, vártam, hogy valaki megjelenjen, de még mindig nem jött senki, holott Nott-tal megüzentem a találkozót. Felsóhajtottam, ellöktem magam a faltól, és leültem egy közeli padra. Nem volt kedvem ácsorogni, már így is percek óta ott álltam. Aztán hirtelen megnyílt az átjáró, és egy srác lépett ki rajta. Felvont szemöldökkel pillantottam rá, megkérdeztem, hogy ő lenne az a bizonyos Julian, de megrázta a fejét, és azt mondta, hogy mindjárt jön. Felszusszantottam. Nem szerettem, ha megvárakoztatnak, de igyekeztem jó képet vágni a dologhoz. Nem sokára egy újabb fiú érkezett abból az irányból. ‒ Julian Blackwood? ‒ kérdeztem, és miután megbizonyosodtam afelől, hogy ő az, elnyomtam a cigimet, és a kezemet nyújtottam felé. ‒ Aaron Prusseit ‒ mutatkoztam be, majd alaposan végigmértem. Szóval ő volt az, akit még nálam is jobban utált. ‒ Azt hiszem, olyan információkkal rendelkezem, amik érdekelhetnek téged ‒ tettem hozzá, majd körbepillantottam, hogy ellenőrizzem, hogy Ebony nincs-e a közelben. ‒ Arról a hollóhátas fruskáról, Silentről lenne szó… Úgy tudom, sikerült annyira kiborítanod és összezavarnod, hogy te vagy az új „ősellensége” helyettem. Szóval, gratulálok ‒ vigyorodtam el, aztán ismét körbenéztem. Nem akartam, hogy bárki is kihallgasson minket. ‒ Sétáljunk egyet! Nem akarom, hogy véletlenül a kis barátnőjével találkozzunk ‒ invitáltam, és megindultam a Hugrabug klubhelyisége felé, ott a legkisebb esélye, hogy valamelyik kotnyeles nőszemély kihallgasson minket, bár, ha Julian maradni akart, nem bántam azt se, de akkor körültekintőbbnek kell majd lennem.
Zene ◊ Aktuális viselet ◊ Remélem, kezdésnek megfelel ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
◊ 