Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb









ϟ Kockadobások fóruma
  Yesterday at 13:56
Gina Accipiter
A hónap posztolói
Luna Lovegood
 
Nox Djarum
 
Sidney Smallwood
 
Cody Armstrong
 
Gina Accipiter
 
Nancy Lukey
 
Jacob Troops
 
Ginny Weasley
 
Janette Troops
 
Daniel G. Paisley
 
Statisztika

Összesen 591 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Colette Blackbourne

Jelenleg összesen 39349 hozzászólás olvasható. in 3498 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Ginny & Caradoc

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Caradoc Ogden
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 26
ϟ Hozzászólások száma : 46

TémanyitásTárgy: Re: Ginny & Caradoc 2016-04-14, 16:27


Ginny & Caradoc

[You must be registered and logged in to see this image.]


Akárki akármit mond, ez volt életem egyik legjobb estéje. A legfurcsább, hogy ahhoz képest, ami korábban történt velem az életben, ez az este még csak nem is volt eseménydús. Csupán összekevertem az áldozatot Ginnyvel. Na nem mintha neki ez nagyon átlagos lenne, vagy eseménymentes… Előfordult már velem, hogy elszúrtam, hogy kinek kell elmetszeni a torkát, de szerencsére most nem sikerült eljutnom odáig, hogy meghaljon a csaj. Még jó, hogy rám szólt, hogy elbénáztam a dolgokat, különben Marcustól is kaptam volna, meg még magamat is büntettem volna az eseményekért. Jut eszembe, Marcus… azt még nem tudom, hogyan fogom kimagyarázni, hogy ennyi ideig kint maradtam. Oké, elmondhatom, hogy sétáltam egyet a parkban. Hinni fog nekem? Nem. És miért nem? Mert bérgyilkos vagyok és köztudottan utálok olyan helyen mutatkozni, ahol esetleg felismerhetnek, még akkor is, ha egyébként nagyon vigyáztam, hogy NE maradjon életben senki, aki felismerhetne és kárt tudna tenni bennem. De hát az életben mindenre fel kell készülni. Amekkorákat bénáztam ma este, abból látszik, hogy mindenre fel voltam készülve, csak arra nem, hogy ma valaki végre megdobogtatja a szívemet.
A sárkányos, kacsintós válaszára csak nevettem. Engem tényleg nagyon érdekelnek, de el tudom képzelni, hogy túl közel megyek egyhez, az meg leégeti a fülem. Van egy haverom, vele ez történt. Elég furán néz ki az ipse. Lelohadt a mosolyom, ahogy elképzeltem magam fél füllel. Ha egy, magát minden reggel tükörben nézegető buzi lennék, tuti azt mondanám, hogy akkor elcsúfítaná a csinos kis pofimat. Most inkább csak azt mondom, hogy szerintem elég Ginnynek a tény, hogy fura egy munkám van. Nem kell neki még azzal is megbírkóznia, hogy a barátjának hiányzik a fél füle. Meg talán az arca is…
Feltettem a két kezem. – Értem a célzást – mondtam neki félmosollyal. – Befogom – tettem még hozzá. Oké, igaza van, és nála a pont, hogy nem nagyon akar hallani ezekről. Valószínűleg fordított helyzetben én ugyanígy tennék. Megértem, hogy nem akar kisregényt hallani erről a dologról, így tényleg megpróbálom befogni a számat a közeljövőben. Na meg utána is.
Ahhoz képest, hogy mekkora bombát dobtam rá a ma este, egész jól tűri. Főleg a legilimenciás dolgot. Az emberek általában pánikrohamot kaptam, elhátrálnak vagy pofon vágnak, miután ezt elmondod nekik. Ginny? Ő halálnyugodt maradt - kívülről legalábbis. – Azért durva lenne, ha butaságra használnám a legilimenciát az én munkámban. – Nem akartam leszúrni vagy valami, csak utaltam rá, hogy ennyire nem vagyok bolond.
Vigyor terült el a képemen, amikor azt mondta, hogy nem szeret külsőről ítélkezni. A vigyor mosolyba fordult át, mikor folytatta. Valószínűleg kevesen mondanák ezt egy olyan embernek, mint én. Kicsit megböktem. – Szóval azt mondod, hogy a másik énemmel nem szeretsz lenni? – mosolyodtam el. Kicsit balra biccentettem a fejem. – Ezt látod meg tudom érteni – nevettem el magam. Nos, abban biztos lehet, hogy azt az énemet sosem fogja megismerni. Legalábbis nagyon-nagyon nem szeretném megismertetni vele.
Kicsit meglepett, hogy el akar menni, főleg azután az apró csók után, amit olyan gyorsan kaptam, hogy viszonozni sem volt időm, de rájöttem, hogy valószínűleg aggódnak érte. Na ha még tudná a családja, hogy kivel volt ma este, élete végéig szobafogságra ítélnék… - Persze – válaszoltam végül. Felálltam, és őt is talpra állítottam. – Én is élveztem – mondtam, majd kezet csókoltam neki. Óvatosan átöleltem a derekát, majd jobbra irányítottam.
Nagyjából két utcával később rájöttem, hogy balra kellett volna mennünk. Gyorsan elirányítottam a másik irányba, és reménykedtem benne, hogy nem néz totál hülyének. Végül elértünk oda, ahova mondta, hogy mennie kell. Én csak egy gyors csókot leheltem az ajkára, majd engedtem, hogy a bejárati ajtó felé már maga menjen. Nem hiányzik, hogy már most összefussak a családjával. Egyszer, valamikor majd szívesen megismerem őket, de úgy érzem, ez nem a legmegfelelőbb pillanat.
Még láttam, ahogy a lány besétál az ajtón, majd sarkon fordultam, és elindultam Marcus háza felé, és azon töprengtem, hogy miért is nem kérdeztem meg tőle, hogy mikor találkozunk legközelebb. Még jó, hogy tudom, hol lakik…

//Izé, tudom, hogy nem utálsz, de ezer bocsi, hogy eddig elhúzódott :/ Már várom a folytatást *-* //


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Vigyázz, jövök!


Élj míg szabad lehetsz.
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ginny Weasley
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 285

TémanyitásTárgy: Re: Ginny & Caradoc 2015-12-03, 21:29


Caradoc & Ginny



[You must be registered and logged in to see this image.]
Ha egy kicsit jobban belegondolok, átgondolom a ma esti eseményeket, végül is arra juthatok, hogy túlságosan gyorsan megbízom az emberekben. Na nem mintha ezt eddig nem tudtam volna magamról, de ez most valahogy mégis csak bazi gyors tempó volt. Nem, egyáltalán nem bántam meg, mert ez végül nagyon is jól sült el, és ... igazából túlságosan is jól. Megvolt az esélye annak is, hogy nagyon rosszul, de szerencsére Caradoc nem olyan ember. Mi lett volna ha egy őrült bérgyilkossal futok össze, aki abszolút nem hitt volna nekem? Te jó ég! Akkor már nem lennék itt, valószínűleg. Ez legalább azt jelenti, hogy az élet még sok jót tervez számomra és nem jött el az idő, hogy bevégeztessek. Egyébként is, túl fiatal vagyok ahhoz, hogy meghaljak. 16 évesen, ki élte még ki magát? Hát én nem. Még csak most indult be az életem, most vagyok a legjobb korszakomban. Van esélyem jobb életre, mint ami volt eddig... ezeket mind meg szeretném élni és majd valamikor... mondjuk 50 év múlva vagy még később szeretnék meghalni. Az úgy egész jó lenne. Gyerekeket is szeretnék és csúcs melót, ami még nem tudom mi lesz... de el fog válni, hamarosan majd.
A sárkányok és a bátyám. Elég érdekes téma, engem is őrülten érdekelt mikor kiderült, hová fog menni és mit fog dolgozni. Akkoriban mindent szerettem volna tudni a sárkányokról, de persze le lettem koppintva azzal, hogy még túl fiatal vagyok hozzá, szóval egy duzzogással el volt rendezve az egész. Most már nem tudna ilyen könnyen lekoptatni és egyébként is nagyon érdekelne, hogy hogyan s mint nevelik a sárkányokat, hogyan tartsák őket kordában, stb...
-Simán! Mondjuk engem is érdekel egy csomó minden, szóval szerintem nem fogunk unatkozni. - Kacsintok. Legalábbis a bátyám biztosan nem fog, mivel jól le fogjuk majd támadni kérdésekkel és lehet, hogy a végén még ő lesz kibukva tőlünk. El tudom képzelni. Ezekre a gondolatokra elmosolyodom, de persze lelkesen figyelem tovább a fiút. Mondjuk kicsit már rossz érzés volt a munkájáról hallgatni a sok sztorit, de megértem valamilyen szinten. Nem lehet könnyű... és biztosan már meg is szerette volna ezt osztani valakivel. - Igen, nem olyan nagy gond egyébként, most így elsőre elmesélsz úgyis mindent. Csak hogy a későbbiekben... ha valamit tudni szeretnék, akkor biztosan meg fogom kérdezni. - A halvány mosoly el sem tűnik az arcomról. Remélem érzi, hogy semmi rossz akarás nincs bennem, csak szeretném még így az elején leszögezni, hogy hogyan is lenne nekem jó ez az egész ügy. Mert biztos fordított esetben sem esne jól neki például. De azért az már elég durva lenne. Én mint bérgyilkos. Egy pillanatra elképzeltem. Uff, nagyon furcsa lenne. Nem tudnék embert ölni...
Persze rengeteg beszélgetés, ismerkedés után még jött egy újabb dolog. A legilimencia. Nem ismertem még senkit -vagy legalábbis nem tudok róla- aki ilyen képességgel rendelkezne, szóval elég új volt a dolog. Csak annyit tudtam róla, amennyit megtanultam. Ezért kérdezősködtem, ezért beszéltem róla és kicsit ezért is gyanakodtam. De persze mint minden mást is, ezt is szépen meg tudjuk beszélni egymással. Ez már most nagyon jó. Meg tudjuk beszélni a dolgokat. Egyébként pedig nem vagyok hisztis és piszkálódós sem szóval, nem hiszem hogy túl sok gond lenne köztünk. - Értem. Szóval nem használod minden butaságra. - Végül is ennyit vontam le az egészből.  Örülök neki, hogy bevallotta és annak is, hogy végül is nem használta konkrétan rajtam. Mert úgy elég monoton és értelmetlen lenne egy beszélgetés, egy ismerkedés ha ő már tudja, mit érzek, mit gondolok, stb... de szerencsére ez nem így volt most.  Következő mondatainál kicsit megsajnáltam az miatt, amit az élet tett vele, de majdnem hogy teljesen elfelejtettem mikor elkezdett az érzéseiről és rólam beszélni. Az a kis pír még mindig ott ékeskedett az arcomon, nem mozdult sehová, de most egy mosoly is társult hozzá, hiszen jól esik amit mondd... Melyik lánynak ne esne jól, igazából?
-Nem szeretek külsőről ítélkezni. - Teszek hozzá gyorsan ennyi, mikor befejezi a mondata első felét, majd hagyom, hogy tovább beszéljen, hiszen olyan szépeket mondd, nincs is kedvem most innen elmenni. Viszonozom a szemkontaktust, jól megnézem magamnak szemeit -már amennyire látom sötétben - Hát, talán tudok már annyit, hogy megvédjem magam addig, még nem kapok segítséget... szóval igen, még így is. Jó érzés veled lenni, ezzel az éneddel... nem akarom ezt elvesztegetni. - Egy pillantást vetek az összekulcsolt kezünkre, majd vissza rá. Közelebb hajolok, apró csókot lehelek ajkára, és összeráncolt homlokkal, kicsit szomorú tekintettel szólalok meg újra. - Késő van már nagyon. Megkérhetlek, hogy elkísérj? Elvégre... emlékszel, én eltévedtem. De nagyon élveztem veled ezt az estét! - Egyelőre úgy néz ki, túlestünk minden komolyabb dolgon, beszélgetésen, témán, szóval ismét boldogan, nevetgélve folytathatjuk a beszélgetést valami nem túl fontos dologról. És kezdek kicsit aggódni is, mi történhet otthon, aggódnak e, szóval valószínűleg felkelünk és miután elmondtam, hová kell mennünk, el is indulunk, abba az irányba, amelyik felé Caradoc mondja, hogy menni kell.


//valószínűleg ez volt az utolsó hszem, köszi a játékot, szuper volt *-* szivecske
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Caradoc Ogden
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 26
ϟ Hozzászólások száma : 46

TémanyitásTárgy: Re: Ginny & Caradoc 2015-12-01, 15:38


Ginny & Caradoc

[You must be registered and logged in to see this image.]


Az, amit Ginny mondott, félig-meddig még hihető is volt. Nem rossz értelemben, egyszerűen csak szerencsés volt, hogy neki nem arra kellett az ikertestvér, hogy elvágja helyette más torkát, hanem arra, hogy csínyeket kövessen el, vagy valami hasonló. Pont ezért bólogattam, és mosolyogtam, de nem mondtam semmit arra, hogy ő is ugyanezt tenné. Mert valóban lehetséges, hogy helyet cserélne valaki mással, viszont mint már említettem, neki kicsit másra kellene a rá hasonlító személy.
Jól esett a lány családjáról beszélgetni. Örültem neki, hogy megosztotta velem mindezt, hiszen én is bíztam benne eléggé ahhoz, hogy elmeséljek neki majdnem mindent. Nem is gondolkoztam, mikor kiöntöttem neki a lelkemet, csak az vezérelt, hogy szeretném megosztani vele ezeket a dolgokat. Talán a legilimentori képességeim voltak azok, amik rásegítettek. Hiszen velük könnyebben meg tudtam volna, ha csak becsapna, de úgy tűnt, valóban csak egy ártatlan lány, akit jól összekevertem valakivel. A tanulságot pedig levontam; mindig kell, hogy képet kapjak arról, akivel Marcus végezni akar; illetve, akit ő holtan akar látni, mert ezek a félreértések már kezdenek egyre idegesítőbbé válni.
A bátyja munkája nagyon izgalmas. Valóban kezdtem egyre jobban azt érezni, hogy bestiamesternek kéne tanulnom. Na igen, már csak Marcust kell meggyőznöm, hogy felmondok, és szeretnék elmenni valahova tanulni. Először is, mivel magántanuló voltam, és nagyon sok mindent nem is tanítottak meg, mert hogy úgyse lesz rá szükségem, emiatt hátrányból indulok. Másodszor pedig, ha ezt így beadom Marcusnak, akkor tuti, hogy hajnalig fog korbácsolni, hogy hogy lehetek ilyen szívtelen, önző és hálátlan, hogy ezt adom vissza neki mindazért, amit értem tett. Valami lenne benne, de azért kipróbálnám már a saját, független életet is.
Egyetértően grimaszoltam. Biztos sok a dolga, én se gondoltam komolyan a kérdésemet. Végül is, ki akarja veszélybe sodorni a családját azzal, hogy sárkányokhoz hívogatja őket nyaralni? Főleg, ha ennyien vannak… Lehetetlenség követni, hogy mindenki jó helyen van-e. – Oké – mondtam. – Érdekelne, mivel vannak ismerőseim, akik állítják, hogy megszelídítettek már pár sárkányt.
Nem úgy nézett ki a lány, mint akit meggyőztem arról, hogy nem vagyok én rossz ember, csupán azért, mert zsebpénzt gyűjtök. És azt a részt még nem mondtam el neki – és valószínűleg nem is fogom – hogy a nevelőapám sokszor azért ölet meg valakit, hogy az ne tudjon engem, vagy akárki mást feljelenteni lopásért, mivel neki csak az ereklye kell. Sok különleges erejű vackot viselnek a gonosz  és visszataszító emberek. Vicces, hiszen félig-meddig én is az vagyok. Kinek is lenne szimpatikus egy bérgyilkos? Aztán rápillantottam a mellettem sétáló Ginny-re, és önkéntelenül is elmosolyodtam, arra gondolva, hogy ő talán elfogadhat olyannak, amilyen vagyok.
Mindettől függetlenül már látom, hogy ez nem a legjobb téma, mármint a munkám. Ez abban is látszik, hogy a lány megkért rá, hogy ne beszéljünk róla. Megértem, hiszen neki ez nem lehet kellemes, vagy hétköznapi, mint nekem. – Naná – mondtam. – Bocs, hogy eddig erről beszéltem. Csak tudod velem nem történik túl sok minden. Legalábbis semmi olyan, ami nagyon kellemes lenne. Bár aztán lehet, hogy ez most meg fog változni, de az eddigi életemből nem sok érdekes és kellemes történetem van, sajnálom – teszem hozzá lassan az utolsó szót is. Tényleg kicsit rosszul éreztem magam, hogy ennyire erőltettem ezt a témát. Ilyenkor jönnek azok a gondolataim, hogy igazán erőt vehetnék magamon, és belenézhetnék a fejébe, akkor is, ha amúgy később emiatt nem fog bírni. Akkor elkerülhetnénk pár kínos témát.
Ezek után még én hülye bedobtam a legilimentor témát is. Mintha nem kapott volna eleget szegény lány, de úgy gondoltam, jobb az elején tisztázni az egészet, főleg a csók után. Feszülten vártam, hogy válaszoljon, és reméltem, hogy nem fog akkor pofont adni, hogy három fordulat után fogok csak lezuhanni a farönkről. De szerencsére jól kezelte a dolgot, szóval csak kifújtam a levegőt, és utána válaszoltam. Kicsit bűntudatosan néztem. – Persze, hogy nem akarok átlátni rajtad. Csak akkor használom, ha úgy érzem, muszáj. Mármint az átlag embereknél, persze az áldo… többieknél, mondjuk így kénytelen vagyok. – Most nem kezdtem el megint részletezni, hogy mikor és hogyan használom, mert akkor megint belemerülök egy olyan dologba, ami a lánynak talán már kínos. – Ne sajnáld. A múlton már nem tudsz változtatni – mondom neki komoly hangon. Majd lágyan hozzáteszem. – Tudod, elég boldoggá teszel azzal, hogy mindattól függetlenül, aki néha vagyok, ugyanúgy kezelsz, mint bárki mást. Mindezek mellett pedig viszonzod az érzéseimet… - Ránéztem, mélyen a szemeibe. – Talán te vagy az, aki megtarthat annak, aki voltam. Annak, akit most megismertél. És ezért hálás vagyok. De tudnod kell, hogy velem lenni veszélyes. És nem akarom, hogy bajod essen. Még így is kész vagy velem maradni? – kérdeztem meg, majd visszaszorítottam a kezét. Sosem hagynám, hogy Marcus bántsa a lányt. Ahhoz előbb velem kell majd megküzdenie.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Vigyázz, jövök!


Élj míg szabad lehetsz.
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ginny Weasley
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 285

TémanyitásTárgy: Re: Ginny & Caradoc 2015-11-21, 11:08


Caradoc & Ginny



[You must be registered and logged in to see this image.]
Szavai megleptek, de igazán figyelmesnek tartottam érte. Szeretem azokat az embereket, akik őszintén kimondják, mit is gondolnak valójában. Halványan elmosolyodom, és csak bólintok egyet, amikor a szavai végére ér.
-Hát, valószinű, hogy én is ezt tenném. - Kuncogok fel és egy kicsit el is pirulok. Ha lenne egy ikertesóm, akkor tutira megkérném, hogy amikor megyek valahova, falazzon nekem vagy csinálja meg helyettem azt, amit éppen meg kellene csinálnom. Persze ezt mind csak akkor, ha jóban lennénk. Mondjuk még nem találkoztam olyan ikerpárral, akik nem lettek volna jó viszonyban. Ilyenkor mindig a saját tesóimra gondolok. Annyira szoros a kapcsolatuk egymással... Kicsit irigylem is őket ez miatt.
Örülök neki, hogy valakinek el kellett mesélnem a családom történetét. Igazából még nem nagyon volt olyan, aki ne ismerte volna a Weasley-ket, így végre úgy eltudtam mesélni az egész dolgot, hogy nem volt egy általánosítása a fiúnak. Ugye sokan azzal jöttek, hogy a vörösek, akik nem is méltók az aranyvérhez... Sokaktól nem vettem fel ezt a dolgot, de viszont voltak, akikben nagyot csalódtam ez miatt.
-Nem tudom, biztos túl sok a dolga. - Vonok vállat a kérdésre. Persze gondolom neki a veszély nem sokat jelent, hiszen szinte minden nap ki van téve ennek a dolognak. Persze más, az és más amit ő csinál. - Biztosan vannak, de szerintem aztán egy idő után ő is elvadulnak... de majd megkérdezzük erről a tesóm. - Mosolyodom el szélesen. Kicsit be is zsongtam ez a felvetés miatt, hisze már most mennék, lenne kedvem egy kicsit lazítani, elmenni innen, a szüleimtől, az iskolától és kicsit átgondolni az életem. Mert más lesz, ha befejezem a Roxfortot. De úgy érzem, csak a jó következhet.
Az elsőben történt esemény elemzése végre eltávolodik tőlünk, és felvont szemöldökkel hallgatom ahogy azt próbálta mondani, hogy tudta, hogy találkozni fogunk. Csak elnevetem, amikor nem is fejezi be a mondatát. Nem is tudom, mikor nevettem ennyit utoljára. Rég... hiszen mindig csak az iskola, a tanulás, gyakorolni, és mostanában igazából nem is szórakoztunk igazán. Pedig már nem ártana. Ez a találkozás is jót tesz nekem lelkileg. Főként, hogy megismertem őt...
Az erdő szélén járunk, amikor mesélni kezd ismét valamit a célpontjaival kapcsolatban. Furcsa ez nekem. Nem tudnám ezt csinálni és elvenni sem, még akkor sem, ha halott az az illető. Biztosan nem értem meg teljesen ezeket a dolgokat és azért nem tudom átérezni teljesen.
-Hát. végül is az igaz, hogy nekik nem kell már... - Nem teszek hozzá semmi mást, hiszen igazából semmi közöm hozzá, és annyira nem is akarom már tényleg firtatni ezt a témát. Szerintem megpróbálok majd vele megegyezni azon, hogy a munkáját tegye félre amikor velem van. Mármint hogy ne essen szó róla. Talán úgy lennék teljesen nyugodt.  A csodálatos tisztásra érve, egy farönkön foglalunk helyet. Tökéletesen alakult a helyzet, szinte már-már mesebeli volt, attól eltekintve, hogy hogyan találkoztunk az este elején. Az már biztos, hogy ő is megtanult ebből valamit és én is. Persze tovább folytattuk a beszélgetést, és mikor magyarázkodni kezdett a 'hajba suttogós' részről, már csak elmosolyodtam. Persze rögtön hozzá is tette, hogy meg kell szoknia ezt az egész helyzetet, és én megértően bólintottam rá.
-Semmi baj, kezdem megszokni. Szerintem a következőkben megegyezhetünk olyasmiben, hogy mikor velem vagy, ne beszéljünk a munkádról... - Néztem fel rá nagy szemekkel. - Persze ha neked is megfelelne. - Lehet, hogy évente egyszer meghallgatom a történeteit, vagy lesz olyan pillanatom, amikor szeretném hallani őket, de nem most... nem az elején ennek az egésznek. Aztán puff. Még valami. Persze nem lehet egy este alatt kiismerni egy embert, nem lehet mindent megtudni róla, de én úgy érzem, hogy Caradoc szinte mindent kitálalt már nekem. Legilimentor. Nem fájt, nem éreztem meg, szóval végül is nem ijedek meg ettől az egésztől, inkább csak aggódom egy kicsit. Hogy ezzel játssza ki az érzéseimet, stb... de rögtön sikerül megnyugodnom, amikor elmondja, hogy kétszer csinálta összesen az este alatt ezt. Valamiért elhiszem neki. Azt hiszem egész jól megbízom benne, és remélem, hogy ez nem lesz majd hiába.
-Örülök, hogy nem ezzel a képességgel próbáltál átlátni engem. Jobban érzem magam így, hogy igazából megéreztethettem veled az érzéseimet, a gondolataimat. - Emlékszem, tanultunk valamit anno a legilimenciáról, de már nem minden rémlett. Most, hogy ő nagy vonalakban elmesélte, eszembe jutottak a dolgok, és csak bólintottam rá egyet. Az aprócska mosoly ott volt az arcomon, hogy lássa, valóban nem ítélem el ez miatt, és örülök, hogy megosztotta ezt velem most... mert egyébként nem biztos, hogy okos húzás lett volna sokáig elhúzni a dolgot.
Aztán ismét meglep. Az utolsó szavával, amire kénytelen vagyok fülig elvigyorodni és elpirulni. - Sajnálom, amiért így bántak veled. És örülök, hogy megmaradtak az érzéseid, hogy tudtad ezt velem éreztetni. Én is hasonlóképpen érzek irántad. Remélem, hogy a továbbiakban is sikerül megtartanod ezeket az érzéseket. -  Valahogy úgy érzem, hogy érdemes lenne érte/vele küzdeni. Nem szeretnék hoppon maradni ismét, és most tenni is fogok azért, hogy ez ne történjen meg. Kezét megfogom, összekulcsolom ujjainkat és kicsit megszorítom, éreztetve, hogy tényleg komolyan gondoltam mindent, és minden rendben is van.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Caradoc Ogden
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 26
ϟ Hozzászólások száma : 46

TémanyitásTárgy: Re: Ginny & Caradoc 2015-10-31, 20:41


Ginny & Caradoc

[You must be registered and logged in to see this image.]


Grimaszoltam a lány kérdésére. Én örülnék neki, ha néha valaki helyettesítene, és nem nekem kéne minden egyes áldott este elvennem valakinek az életét. Amikor felidegesítenek, vagy alapból úgy hagyom el a házat, hogy meg tudnék ölni valakit, akkor nincs vele különösebb probléma. Főleg, hogy olyankor az áldozat általában felismerhetetlenné válik durván 15 perc alatt. Mikor másnap meglátom az áldozataim egy részét a mugli újságok címlapján, ne adj’ isten, a Reggeli Prófétában, néha még az én gyomrom is felfordul, hogy mit tettem. Nem voltam benne biztos, hogy ezt az élményemet Ginny-vel is meg kéne osztanom, de sajnos a szájam szélének a rágása nagyvalószínűséggel elárult, szóval elmondtam neki valamennyit a dologból. – Tudod, vannak helyzetek, amikor örülnék, ha nem nekem kéne kitennem a lábam az utcára. És valószínű, hogy az ikertesómnak nem lenne gyomra elvégezni helyettem a piszkos munkát, de ki tudja Talán rádumálhatnám, hogy amíg én veled lógok, addig ő megoldja az ügyeket helyettem. – Marha. Marha. Marha. Miért is kellett ilyen nyíltan kimondanod, hogy nagyon is élvezed a lány társaságát? Most reménykedhetsz, hogy nem fog túlságosan zavarba jönni, és beburkolózni, majd nem mondani semmit innentől kezdve. Pedig már kezdtem elhinni, hogy ő is élvezi a társaságomat.
Továbbléptem az eseményeken. Az már a múlt, akkor is, ha csak egy perccel ezelőtt történt meg a dolog. A bátyja pedig igazán jó téma, attól függetlenül, hogy nekem ilyen élményeim nincsenek. Nem lelkesedek azért, hogy az ilyesféle örömök kimaradtak az életemből, de hát ha egyszer nem tudok változtatni rajta, akkor inkább megpróbálok Ginny örömének örülni, főleg, hogy én is fellelkesültem, hogy akár együtt is elutazhatnánk valahova. – Két-három éve? Mit rejteget? – kérdeztem játékosan. Kicsit, nem túl feltűnően felhorkantottam. – Veszélyes? Én ugyan még nem találkoztam sárkánnyal, de úgy hallottam, vannak egész… szelídek is, mondjuk így. – Persze, vannak akik csak hoppából tartják őket, és megpróbálják úgy megszelídíteni, mint egy macskát, vagy egy kutyát, de gyorsan rá kell jönniük, hogy előbb lesz belőlük ember-pörkölt, mint egy szelíd sárkány gazdája. James is így járt, szegény pára… Azt hitte, jó ötlet egy óriásgyíkot tartani a nappaliban. Aztán meg volt lepődve, amikor az felgyújtotta a házat, majd James élve bent égett. Nem irigylem, de akinek nincs ki mind a négy kereke, az nem is érdemel jobbat. Azóta is azt próbálom meg kitalálni, hogy miképpen lehetne betuszkolni egy mérges sárkányt a nappalinkba úgy, hogy Marcusnak ne tűnjön fel, hogy épp próbálom felégetni egy óriásgyíkkal…
Szerencsére nem bántottam meg azzal a megjegyzésemmel, miszerint jól járt, hogy nem tudódott ki, ki is nyitotta ki a kamrát. – Örülök, hogy egyet értünk – mosolyogtam rá. Még mosolyogott is, amire melegség áradt szét bennem. Aztán jött a vaníliatéma… Hát igen, vicces sztori, de hát velem nem sok normális dolog történt az elmúlt időben. – A kamaszkor, az – bólogatok. – Vagy már előre tudtam, hogy… na jó, ez túl nyálas szöveg, inkább felejtsd el – nevetek fel. Tényleg elég nyálasnak hangzott az, amire gondoltam. Hogy már előre tudtam, hogy találkozni fogunk. Abba kéne hagynom a hülye hollywoodi filmek nézését. Tele van badarsággal, nem csak a bérgyilkosokról, hanem minden másról is.
Igazából nem tudom, hogy hova gondoltam, amikor magammal rángattam a parkba. Hirtelen jött ötlet volt, de romantikusabb és kellemesebb hely volt, mint a büdös sikátor, ami leginkább két dologra emlékeztetett: 1. Összekevertem az eddigi legaranyosabb lányt, akivel valaha találkoztam egy célpontommal. 2. Ma este üres kézzel térek haza. Erre felnevettem. Még csak az erdő szélén jártunk. – Emlékszel, amikor azt kérdezted, hogy nem kell-e elvinnem az áldozataim egy ujját, vagy valamit az apámnak? Nos, mindig megtartok valami kis szuvenírt azokból, akikkel végeztem. Ne aggódj, nem a haját gyűjtöm az embereknek, inkább az ékszereiket szoktam eltenni. És semmi perverz, vagy undorító dolog nincs a háttérben, szimplán zsebpénzt gyűjtök… - Megvontam a vállam. – Nekik úgysem kell már.
Végül is beértünk az erdő mélyébe, ahol a gyönyörű tisztás szerű résznél a fatönkre ültünk. Sokkal jobban alakultak a dolgok, mint gondoltam, hogy fognak. Azt hittem, a találkánk végén megcsókolom a kezét, és megkérem, hogy találkozzunk még, erre letámadtam, mint valami vadállat. Ő pedig viszonozta, ami miatt bátorság öntött el engem. Úgy vettem észre, hogy őt is. Úgy tűnt, mint aki kimond mindent, ami eddig a szívét nyomta. Az egy kicsit meglepett, hogy ő kérdezett rá, miszerint együtt lehetünk-e, de örültem neki, hogy ezt a kérdést nem nekem kellett feszengetnem. Persze, hogy vele akarok lenni, ez még kérdés volt? Az még pláne nem volt kétséges, hogy az leszek, akit ma megismert. – Miért, gondolod, hogy van egy sötét oldalam, amitől félni kell? – kacsintottam rá. – A hajadba suttogós rész a kedvenc ijesztegetős utolsó mondatom, mielőtt kinyírok valakit. Ijesztő maximum akkor vagyok, ha épp ki kell veséznem valakit. De ez ritka, mint a fehér holló, szóval biztosíthatlak, hogy ugyanaz leszek, aki voltam. – Kicsit elgondolkodtam. – A béna magyarázataimmal együtt. Bocsi, meg kell szoknom, hogy valaki nem a ’gonoszok’ körében mozog, hanem végre olyan, akire mindig is vágytam.
Aztán jött a borzalmasan időzített bejelentésem, miszerint legilimentor vagyok. Valamikor muszáj volt elmondanom neki, és jobb korábban, mint később. Akkor is, ha a mondás totál máshogy hangzik… Miközben haboztam, hogy miképp is mondjam el, mi a helyzet, láttam a szemében, hogy aggódik, ami miatt gyorsan, egyszerűen és bénán nyögtem ki, hogy mi is vagyok. Szerencsére gyorsan megnyugszik, legalábbis az arca, és be kell vallanom, rácsekkoltam, hogy minden oké-e belülről is. – Hát, ha őszinte akarok lenni, akkor kétszer csináltam már, igen. Csak kíváncsi voltam az elején, hogy hazudsz-e, hogy te nem Amanda vagy, másodszor pedig röpke egy perccel ezelőtt. Megijesztettél, hogy annyira aggódó arcot vágtál. De mentségemre legyen, hogy csak az érzéseidet csekkoltam le – mondtam, majd feltettem a kezeimet. Ebben a helyzetben inkább nem próbáltam meg közeledni, nehogy az legyen a vége, hogy eltol, és akkor nagyon elszomorodok. Még mindig közel voltam hozzá, de most nem öleltem át. – Egyébként ha akarom, mindent látok, vagy érzek. De ha nem vagy energiabomba, akkor nem érzek vagy látok semmit az esetedben, mert nem akarom. Inkább hagylak téged kibontakozni. – Most inkább nem részleteztem, hogy az áldozataim fejében folyamatosan jelen vagyok, hogy tudjam, eléggé félnek-e, vagy hogy érezzem, el akarnak-e szökni, és hogy tudjam, hogy mikor és merre. – Rémlik, hogy elraboltak engem kiskoromban? Pontosan ezért. Hogy később valami szuper-gyilkológéppé alakítsanak át. Félig-meddig sikerült is, csak az emberi érzéseim maradtak meg, aminek következtében ma este nemcsak hogy meghagytam az életedet, de beléd is szerettem.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Vigyázz, jövök!


Élj míg szabad lehetsz.
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ginny Weasley
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 285

TémanyitásTárgy: Re: Ginny & Caradoc 2015-10-17, 17:45


Caradoc & Ginny



[You must be registered and logged in to see this image.]
Sokszor hallottam már azt, amit most ő is mondott. Hogy mindenkinek van egy hasonmása. Hát én szeretnék összetalálkozni azzal az emberrel. Ki tudja. Boszorkány vagy mugli talán? Milyen lehet a személyisége? Hasonlítana rám? Biztosan, hogy ha megtalálnám, mindent ki akarnék róla deríteni. Mosolyogva hallgatom végig Caradoc szavait, majd nagyokat bólogatva én is hozzáteszek egy-kettőt.
-Igen, ezt sokszor hallottam már én is. De amikor csak akarok? Az egy kicsit túlzás nem? - Pedig tényleg milyen jó is lenne! Ki tudnám próbálni azokat a dolgokat, amiket az ikertesóim mind megtettek az évek során. Ez a téma az én testvéreimből alakult ki, de lehet, hogy nem kellene tovább vinnem, hiszen egy kicsit érzem rajta, hogy rossz neki a saját testvére elutasítása miatt. Néha eszembe sem jutnak ilyen dolgok, hogy esetleg megbántom a témával vagy hasonló. Most is sikeresen elsiklottam felette. Ahogy ezen gondolkodom tovább folytatódik a bátyám munkahelyéről a téma. Most már tényleg szívesen elmennék én is arra a helyre, biztosan tök jó lehet! A kérdésére lehajtom a fejem, majd mosolyogva válaszolok. - Hát, olyan két vagy három éve talán. Csak tudod sokszor veszélyes az a hely és nem lehet csak úgy elmenni. - Teljes procedúra, papírok és minden egyéb, hosszadalmas meló és mondjuk annyi emberre ezt megcsinálni ahányan mi vagyunk... hát nehéz lenne. Ezért ketten ha megyünk az még belefér és a bátyámat sem fogjuk leterhelni túlságosan.
Aztán a múltamra terelődik a szó. Nem annyira szeretek róla beszélni, de ha a megfelelő emberrel vagyok, akkor nem bánom. Kikotyogni nem túl kellemes, hiszen ki tudja, milyen kezekbe kerül az információ, aztán meg majd elterjed a pletyka és ki tudja, milyen sztori szövődik ki belőle.
-Persze. Meg azért vigyázok arra is, kinek mesélek erről. Mert nem szeretném ezt hallani vissza a hatvanadik embertől is. - Lényegében én is ugyan azt mondtam el amit ő. Megrázom a fejem a bocsánat kérésére, hiszen semmi gond, nem bántott meg vele. Halványan el is mosolyodom és ugye megpróbáltam a témát terelni a vaníliára. Nem gondoltam volna soha, hogy egyszer még egy olyan sráccal fog összehozni a sors, aki majd ennyire szeretni fogja a parfümöm. Na meg ez a történet! Csak vigyorogni tudok rajta, de azt kegyetlenül.
-Tuti a kamaszkor tette ezt veled! De végül is jól jöttél ki az egészből. Szereted az illatom. - Kacsintottam. Még egy kicsit frusztrálta éreztem magam az előző téma miatt, ezért lehet, hogy a mosolyom kicsit erőltetettnek tűnt, de azért kezdtem ismét visszaállni. Főleg, amikor elindultunk a parkba. Éreztem, hogy ez lesz életem egyik legjobb éjszakája. Hiszen már a kis sikátorban is jó volt vele. De most, hogy egy kicsit úgymond kellemesebb helyre mentünk, a közérzetem is sokkalta jobb lett. Tiszta a levegő, nincsenek furcsa szagok és még szép a látvány is. Aztán jött a csók és teljesen felbátorodtam. Kifolyt belőlem minden szó, amit eddig csak magamban tartogattam jóformán. Azt hittem, túl gyors lesz, de egészen jól reagált rá. - Örülnék is neki. - Ha az lenne akit ma megismertem. Hisz olyan jó és kedves. Nem is tudom elképzelni már, milyen amikor rossz. Aztán hirtelen jön a valamit el kell mondania dolog. Felemelem a fejem a válláról, kicsit aggódó tekintettel nézek fel rá. Furcsa, hogy van még mindig valami, amit nem mondott el. Ne ijedjek meg? Ez sem hangzik túl jól. Mi lehet az? Mi lehet a gond? Velem? Aztán elhangzik. Legilimentor. Visszhangzik a fejemben a szó, persze pontosan tudom mi a jelentése. Csak még nem találkoztam ilyen emberrel, nem tudom, hogyan működik ez. Tekintetem aggódóról visszavált nyugodtra. Először nem tudom mit mondjak. Hogyan kellene ehhez viszonyulnom?
-Hát... még soha nem találkoztam legilimentorral. Mennyire tudsz... tudod... belém látni..? Amióta találkoztunk, már csináltad? - Nem éreztem, de valahogy tudom, hogy a válasz igen. Hiszen miért bírná ki, hogy ne tegye? Van egy jó kis képessége, amit érdemes kihasználni. Ezért még nem kell elítélnem. Csak nem szeretném, hogyha sokszor a fejemben mászkálna, hanem inkább kérdezze meg tőlem, vagy beszéljük meg. Egyelőre csak azt szeretném megtudni, amit kérdeztem. A többi ráér később is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Caradoc Ogden
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 26
ϟ Hozzászólások száma : 46

TémanyitásTárgy: Re: Ginny & Caradoc 2015-10-09, 20:23


Ginny & Caradoc

[You must be registered and logged in to see this image.]


Minél többet tudok meg a lányról, annál jobban érzem, hogy ő más, mint azok, akiket korábban ismertem. Szomorú tudni, hogy azok a női egyedek, akikkel eddig beszélgettem valamelyik találkozó keretében, mind gyilkosok voltak, akiket a bosszúvágy hajtott előre. Mindattól eltekintve, hogy mi a munkám, egy teljesen átlagos srác is lehetnék. Elmehetnék bulikba, ismerkedhetnék, varázslóiskolába járnék, lennének barátaim, és talán Ginnyvel is korábban találkoztam volna már. Ennek az estnek minden részletét kiélveztem, mert nem tudtam, hogy meddig lesz még itt velem ez a lány. Furcsán hangzik, de jó egy kicsit normálisnak lenni – vagy legalábbis annak képzelni magamat. Soha nem rinyáltam azért, hogy milyen szomorú sorsom van, és senkitől nem kértem, hogy szabadítson ki innen, mégis néha jó lenne kiszabadulni ebből a világból, és átugrani egy párhuzamosba, ahol nem az lennék, aki életeket vesz el másoktól, hanem valaki, aki megnevetteti az embereket, és segíthet rajtuk.
Megráztam a fejemet, mert nem értettem, hogy miért gondolkozok ilyeneken. Mindig megpróbáltam bemesélni magamnak, hogy úgy jó az életem, ahogy, de sajnos mélyen legbelül mindig is tudtam, hogy nem ez a normális. Néha megpróbáltam elszökni magam elől, de mindig ráeszméltem, hogy rajtam már senki sem segíthet. Mindig az a gyilkos maradok, akivé váltam az elmúlt években. Erre jön ez a lány, és mindent felborít. Úgy érzem, hosszú idő óta most vagyok igazán önmagam, és végre szabad lehetek. Az, hogy a testvéreiről beszélünk, valamilyen szinten fáj, mivel az enyém elutasított engem; a szó szoros értelmében megtiltotta, hogy a családom közelébe menjek, és elmondjam nekik, hogy életben vagyok. Vajon tudják, hogy mi lett belőlem, és inkább megpróbálnak elfelejteni? Ilyenkor tényleg jól jönne egy ikertesó, akire rá lehetne fogni mindent. – Lehet, hogy kiderül, hogy van egy ikertesónk, csak nem vérszerinti rokonunk. – Úgy gondolom, a lány most nagyon furcsán fog rám nézni, ezért gyorsan elkezdtem magyarázni, hogy mire is gondoltam. – Azt mondják, mindenkinek van egy hasonmása a világon, nem igaz? Ha tényleg így van, akkor akármikor kaphatsz egyet, amikor csak akarsz – mondtam, majd egy kissé ledöntöttem a fejemet, és a szemöldökömet húzogattam. A tesóinak a boltjába pedig tényleg szívesen benézek; mindenkinek kijár néha a szabadság, még az ilyen aljanép bérgyilkosoknak is, mint én.
A jövő nyári tervek nagyon tetszenek, már alig várom, hogy elutazhassak Ginnyvel; remélem, akkor is ugyanígy fogja gondolni a dolgot. – Nem lehet jó, hogy nem látjátok egymást túl gyakran. – Személy szerint fogalmam sincs, hogy milyen lehet az, ha valakit sokáig nem látsz, aki kellőképpen viselkedett veled kiskorod óta, és szeret is. Nekem csak egy gyűlölködő ex-család és egy korbácsmániás nevelőapa jutott; jellemzően én húztam a rövidebbet, de már kezdek hozzászokni a gondolathoz. Nem is tudnám elképzelni, hogy a lány valami kegyetlen családhoz kerüljön; előbb ajánlom fel neki, hogy majd én bújtatom az én szobámban. – Várj… még sosem voltál ott? Mióta dolgozik ott a bátyád? – Furcsa, hogy még sosem hívta meg a családját a munkahelyére, akkor is, ha az nem a szomszéd faluban van.
Szomorú végighallgatni, hogy min ment keresztül, amikor még fiatalabb volt. Kicsit meglepett, hogy pont azzal a lánnyal futottam össze ma este, aki kinyitott egy olyan kamrát, amit igazán nem kellett volna. Nem az ő hibája, tudom, de akkor is furcsa érzés volt, hogy most már tudtam, ki ő, és mit tett korábban. Nem ítéltem el, inkább még pozitívabb csalódás volt, hogy milyen önálló és bátor lány lett belőle; nem sokan lettek volna képesek az orrom alá dörgölni, hogy ’Öcsi, rossz embert akarsz kinyírni’. – Hát, elsősként valószínűleg én se lettem volna képes ellenszegülni. – Elmeséltem neki, hogy igazából csak a gyűlések miatt tudok róla, hogy lány nyitotta ki a kamrát. – Nem feltétlenül csak a híre miatt, hogy rossz lesz, de lényegében ez volt az oka. Neked meg úgy gondolom, jobb, hogy nem fordul meg minden második ember utánad az utcán és súg össze a hátad mögött, hogy ’Ő az’. – Rátapasztottam a számra a bal kezemet. – Jesszus, bocsánat. Nem úgy gondoltam, csak egy rossz példa volt – mondtam, majd elmosolyodtam, reménykedve, hogy Ginny ezért nem fog képen vágni és elrohanni.
Gyorsan oldani próbáltam a feszültséget azzal, hogy elmeséltem a vaníliás történetemet. Elég hihetetlenül hangzik, de minden egyes szava igaz volt. Az oldalba bökést értem, egy pillanatra összeért a kezünk, ahogy felemeltem a sajátomat, védekezésképpen. – Komolyan beszélek – mondtam nevetve. Legalább újra láthatom mosolyogni Ginnyt. – Akkoriban nagyon érzékeny voltam arra, ha valakinek nem tetszik a külsőm. Ne kérdezd, miért, valószínűleg kamaszodtam. Nem is vallanám ezt be mindenkinek – mosolyodtam el még egyszer. Tényleg furcsa volt, de mindent meg akartam osztani a lánnyal, akkor is, ha csak most ismertem meg. Szívesen beszélgettem vele, értette a vicceimet, amiket másokkal nem igen oszthatok meg. Ez nagyon sokat jelentett nekem, annyira, hogy elhatároztam, megmutatom London egy kicsit eldugottabb, de annál kellemesebb és gyönyörűbb részében a hippik által összerakott parkot.
Reméltem, hogy nem rángattam meg túlságosan, amikor átszáguldottunk az utcákon, és elgondolkoztam, hogy ő vajon tudja-e, hogy legilimentor vagyok. Nem használtam a képességemet ellene, de elhatároztam, hogy elmondom neki, hogy kivel áll szembe, amint úgy hozza a pillanat. Végül egy fatuskón kötünk ki, ahol már azért elkezdtünk más témákról is beszélgetni. Örültem, hogy nem akar elmenni, amit egy mosollyal nyugtáztam. Egyre közeledtem hozzá, míg nem vettem a bátorságot, hogy megcsókoljam. Az örömtől felszabadultam, és szinte ragyogtam, hogy ő is úgy érezte, erre itt a megfelelő alkalom. Feltette a kettőnknek elég kínos kérdést, mire én habozás nélkül azt feleltem, hogy meg tudjuk oldani a kapcsolatunkat, és ez így is lesz. Marcus ide- vagy oda, nem fogom hagyni, hogy Ginny és én külön utakat járjunk csak amiatt a szörnyű ember miatt. Kicsit meghökkenve hallgattam végig azt, amit mondott. Az elején azt hittem, azt kéri, legyek más, de gyorsan megértettem, hogy csak azt szeretné, ha az lennék, aki ma este voltam, és nem a bérgyilkos. – Melletted nem is tudnék más lenni, csak az, akit megismertél.
A kezem a derekán nyugodott, úgy beszéltem hozzá. Rám nézett, én pedig vissza rá. Gyönyörű szemei voltak. Én pedig már vertem magamat a fölhöz, amiért borzalmas időzítő vagyok. – Valamit… - kezdtem, de nem engedtem el a lányt, ha csak ő úgy nem dönt, hogy eltávolodik tőlem. Nagy levegőt vettem. – Valamit tudnod kell, Ginny. Ne ijedj meg – szögeztem le gyorsan. – De tudnod kell, hogy legilimentor vagyok. – Kimondani könnyebb volt, mint amilyen nehéznek hittem, hogy lesz. Nem olyan nagy dolog, végül is, kit zavar, hogy néha belelátok a fejébe?


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Vigyázz, jövök!


Élj míg szabad lehetsz.
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ginny Weasley
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 285

TémanyitásTárgy: Re: Ginny & Caradoc 2015-10-03, 12:15


Caradoc & Ginny



[You must be registered and logged in to see this image.]
Féltem, hogy a korkülönbség számítani fog, sokat. De nem. Sokan azért is parádéznak, mert 1-2 évvel fiatalabb a lány. Nem értem. Például vannak olyan párok, akik egykorúak és egyáltalán nem jönnek ki egymással. Szerintem kell az a pár év, és lehetőleg a fiú legyen az idősebb. Furcsa lenne, ha én összejönnék egy alattam lévő fiúval, el sem tudom ezt képzelni.
Az ikrekről kezdünk beszélgetni. Nem mondom, én is örültem volna, neki, ha lesz egy lány ikertesóm, aki totál ugyan úgy néz ki mint én és mi is tudtunk volna érdekes dolgokat csinálni. Meg ő legalább támasz lett volna a sok fiú között. De hát nem adatott meg ez a dolog nekem. Végül is, elég egy ikerpár is a családba.
-Ahha, mondjuk én is. De hát csak keveseknek adatik ez meg... - Vonok vállat halványan mosolyogva, majd bólintok arra, hogy egyszer beugrik a fiúkhoz az üzletbe. Nekem is el kellene már mennem, mert rég voltam és kíváncsi vagyok az új dolgaikra, amikkel annyira dicsekednek mindig. Valamivel újjal mindig előrukkolnak, csak ne én legyek az, akin először tesztelik a dolgot! Nem szeretek próbababa lenni. Oldalra fordítom a fejem és nagyokat bólogatok a jövő nyári dologra. - Tényleg szuper lenne. Kíváncsi vagyok én is Romániára! Remélem a bátyám nem bánja majd. De biztosan nem... hiszen úgyis alig látjuk egymást. - Valóban. Annyira el van foglalva, hogy csak néha jelenik meg itthon. Kicsit hiányzik, de örülök neki, hogy olyan munkát talált magának, amiben jó, amit szeret és hogy boldog ott, ahol éppen lakik. Úgy érzem, mindannyian szét fogunk hamarosan széledni, de azért majd remélem sok családi összejövetelt fogunk rendezni, mert hiányozni fognak. Be kell valljam, nem lesz könnyű megszokni a hirtelen sok csendet.
A múltam emlegetése rossz érzéseket hoz elő bennem. Nem emlékszem vissza rosszul az első pár évemre, de viszont ez a dolog igazán kellemetlenül érintett. Annyira sebezhető voltam... védtelen... kicsi. Most már nem így lenne. Azt hiszem. Figyelem Caradoc mondandóját, majd a végén halványan elmosolyodom és lehajtott fejjel teszem hozzá a mondandómat.
-Hát, elsős voltam. Akkor még nem ismertem semmit, amivel megvédhetem magam és még nem is volt személyiségem. - Vontam vállat, vissza felnézve a fiúra. - Igen, mondjuk meg is értem, hogy nem akarják világgá kürtölni. Hiszen ki akarna egy olyan iskolába járni, aminek ilyen rossz a híre? - Végül is, a történtekről már nem kell beszélnem, szóval kifújhatom a levegőt, és ismét visszatérhetek a vidámabb énemhez. A vaníliás történetre terelődik a szó és én felnevetek a végén. Hát, ezzel a fiúval mi nem érdekes, ami vele történik? Szeretnék én is egy kicsit izgalmasabb életet. - Komolyan!? Furcsa egy ember vagy Te hé! - Kacsintok rá, majd oldalba bököm. Viccelődöm persze, gondolom ez neki is leesik a kacsintásból és a nevetésből. Szeretek vele beszélgetni, akár milyen kevés ideje is ismerjük egymást. Olyan jó, hogy már most ennyi mindent meg tudunk osztani egymással. Tetszik a szituáció.
Végre elindultunk a sötét sikátorból és a parkba kötöttünk ki. Kicsit kifújtam magam a futkározás után, elvégre nem vagyok egy nagy lábon sportolós típus, hiszen én repülve sportolok. Ami szerintem százszor értelmesebb, mint a futás vagy ilyesmi. Egy varázsló tudjon repülni. Meg legalább ismerje a kviddics szabályait! Leülünk, majd a hazajutásomról kezdünk egy beszélgetni. Remélem a fiúk nem keresnek fel, s alá a városban. Mondjuk én is aggódnék egy kicsit értük, ha nem jönnének haza, de hát én haza fogok! Csak egy kicsit sokáig tart, de nem érdekel, mert jól érzem magam. - Nekem is jó itt. Most nincs is kedvem elmenni innen. - Vallom be őszintén. Siriusnál csak unatkoznék, a fiúk szerintem éppen varázsló sakkot játszanak, vagy járják azt az óriási házat. Nekem nincs kedvem ilyenekhez. Itt kint, sokkalta jobb. Sokkalta, hiszen kellemes perceket okoz nekem Caradoc. Egész estés hezitálás után, végre közelebb hajol és megcsókol. Lágyan, kellemesen visszacsókolom, kicsit beletúrok a hajába is. Jó érzés, hogy az arcomat simogatja, de nem szeretném túl sokáig elhúzni ezt a csókot, hiszen itt az egész esténk rá, hogy ezt tegyük és egyébként is jobban érdekel valami más... egy kérdés. Amit fel is teszek, miután fejemet a vállára hajtottam. Jó ilyen közel bújni valakihez, megnyugtató. A kérdésemre a válasza nagyon jól esik. Kicsit bele is pirulok, de nem tudom miért. Bólintok egy aprót. - Szeretném, hogy amikor velem vagy más embernek gondold magad. Mármint hogy elfelejtsd a munkád. Hogy egy kicsit lazíts. Mert ilyenkor vagy önmagad. - Nem tudom, hogy nagyon nyálasra sikeredett e, de azt hiszem, ez az amit gondoltam a fiúról. Ez az, amit én szeretnék neki megadni. A munkájától pedig eltekintek, ki tudja, hogy mi lesz még a jövőben. Lehet, hogy egyszer még felhagy ezzel. De én nem fogom rá kérni, az biztos.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Caradoc Ogden
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 26
ϟ Hozzászólások száma : 46

TémanyitásTárgy: Re: Ginny & Caradoc 2015-09-30, 12:07


Ginny & Caradoc

[You must be registered and logged in to see this image.]


Hát az a két év, amit félretippelt most nem fogja megváltoztatni a világot, és szemrevehetően nem zavarta a korkülönbség, amiért hálás is voltam, meg örültem is egyben. Nekem kifejezetten tetszett a dolog, hogy még ilyen fiatal. Olyan furcsa érzésem szokott lenni, amikor velem egykorú, vagy csak egy pár évvel fiatalabb nőkkel beszélgetek. Ha jól belegondolok, azok igazából csak üzleti megbeszélések, amikért sosem voltam oda, így lehet, hogy ezért is alakult ki bennem az az érzés, hogy nem szeretem, ha korban közel vagyunk egymással a nőkkel. Ginny viszont egyáltalán nem hasonlított rájuk, na persze, ott is vannak csinos lányok, de Ginny ő magától volt olyan, amilyen. Vicces volt, és sugárzott belőle a kedvesség, míg a többi nőből, akit ismerek, csak a kegyetlenség és a bosszú, amiből néha többet kapok, mint akarnám, így ez a ma esti kis beszélgetés igazán felpezsdítő érzés volt.
Végül a családjára terelődik a szó, mellesleg ikrekre. Tényleg arról álmodoztam sokszor, hogy ha lenne egy ikertestvérem, akkor simán itt hagyhatnám ezt a melót néha. – Én is kihasználnám, ha lenne egy ikertestvérem – vallottam be a lánynak. – Majd beugrok egyszer – ígérem neki, amit szeretnék meg is tartani. Egyre jobban kezdett érdekelni az a bolt, amiről beszélt. Ha nagyon belegondolok, rémlik, hogy merre van, és hogy mindig rengeteg embert látok bent, de az is biztos, hogy én még sosem voltam ott. Valamiért úgy éreztem, hogy ez nem nekem való hely, egy bérgyilkosnak nincs oka szórakozni menni, és megjutalmazni magát édességgel, vagy bármilyen más, hasznos dologgal, miután épp elvette valakitől a lehetőséget, hogy valaha is betérhessen a boltba.
Még mindig a családjáról beszél, örülök, hogy megnyílik nekem, és nem mondja azt, hogy ez már túl intim téma neki. – Jövő nyáron szuper lenne, majd kérek szabadságot – kacsintok rá. Ez az a fogalom, amit Marcus nem ismer. Na nem mintha tudnám, hogy miképp lóghatnék el akár csak pár napra is, de majd kitalálok valami hihető mesét, ha Ginny elvinne magával Romániába. Még sosem voltam Európának azon felén; meg igazából sehol máshol sem. Itt tengettem az életemet Angliában, és gonosz találkozókra jártam, ahogy a tündérmesékben hívnák őket.
Szegény lánynak tényleg nem esett jól arról beszélni, ami anno történt vele, és ezt legalább észrevettem. De attól még velem nevetett, aminek örültem. – Igen, hallottam róla. Sajnálom, hogy pont te voltál. Pedig nem olyan lánynak tűnsz, mint akit olyan gyorsan sikerül… ühm – kerestem a jó szót, hogy ne bántódjon meg. – befolyásolni – fejeztem be végül. – Igazából azt, hogy lány nyitotta ki, azt is csak a „titkos társaságomból” tudom – feltettem a kezemet, amikor a titkos társaságról beszéltem, és mutattam, hogy idézőjelesen kell érteni a dolgot, pedig egyébként tényleg egy titkos társaság vagyunk. – Általában nem sok mindent hallani az esetről, az iskola megpróbálja titokban tartani a kínosabb ügyeit, és az, hogy majdnem megint meghaltak emberek, az kifejezetten az volt. Tudom, hogy nem tehettél róla – szögeztem le még gyorsan a lánynak, hogy egy pillanatig sem őt hibáztatom, csupán tényeket elemzek.
Gyorsan a parfümre tereltük a szót, meg a vaníliás dolgokra. – A vanília szeretetem nem is tudom, hol kezdődött – kezdtem bele valamibe, ami csak úgy eszembe jutott. – Talán akkor, amikor sikerült egy boltban péppé vernem valakit, mert beszólt a sérómra. Ő meg belelökött az egyik polcba, ahol rengeteg vaníliarúd volt. – Elgondolkodtam egy kicsit, majd újból megszólaltam. – Bizarr történet, mi? Sosem gondolnád, hogy valaki ezért szereti meg ezt az illatot. – Meglepetten néztem, hogy lecserélné a parfümjét. – Sose kérnélek meg, de nagyon figyelmes vagy – mondom, és tényleg annak is hiszem a lányt. Az is igaz, hogy értem nem sok mindenki tenne meg akármit is, lehet, ezért is olyan furcsa érzés.
Elég őrülten futottunk végig a parkig, de éreztem volna, ha valami baj történne. Már egy ideje azon a fatuskón üldögéltünk, én pedig kifejezetten élveztem a lány közelségét. Igazából csak úgy jött a kérdés, még csak nem is poénnak szántam. – Örülök, hogy nem olyanok. Legalább nyugodtan aludhatok ma. – Na az tuti, hogy ez után a találka után nem fogok aludni, hanem egész este azon fogok merengeni, hogy mennyire jó is volt. – Persze, ha még ma este eljutok az ágyamig. Jó nekem itt is – kacsintottam rá ismét.
Mikor végre összegyűjtöttem a bátorságot, hogy rendesen is átöleljem, éreztem hogy viszonozza, ami elég nagy erőt adott nekem ahhoz, hogy megcsókoljam. Elmondhatatlanul örültem, hogy nem lökött el, hanem úgy éreztem, élvezi is. Amikor beletúrt a hajamba, késztetést éreztem, hogy ugyanezt tegyem, de csak az álla alá tettem a kezemet, és kicsit feljebb emeltem a fejét, hogy könnyebben hozzáférhessek a szájához. Majd nekem túl hirtelen váltunk szét, de nem erőltettem semmit. Ginny ráhajtotta a fejét a vállamra, és azt kérdezte, hogy megoldható-e a kapcsolatunk. Annyira meglepődtem, hogy ezt ő említette korábban, hogy egy pillanatig nem jött ki hang a torkomon, csak tátogtam. Majd megsimogattam a arcát, ráhajtottam a fejemet az övére. Visszaszorítottam a kezét, amikor megfogta, majd mikor megmozdult, engedtem, hogy kibújjon a fejem alól, és levettem azt a kezemet, amivel eddig az arcát simogattam. – Persze, hogy megoldható. Érted mindent megteszek – mondtam, majd csókot leheltem a homlokára.  

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Vigyázz, jövök!


Élj míg szabad lehetsz.
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ginny Weasley
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 285

TémanyitásTárgy: Re: Ginny & Caradoc 2015-09-22, 16:11


Caradoc & Ginny



[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem mondok semmit arra, hogy túl kedves vagyok vele. Az igazság az, hogy mindenkivel ilyen vagyok. Nem akarom, hogy ez valamiféle kételyeket szabadítson fel benne, szóval megtartom magamnak a gondolataimat. Mindenki megérdemli, hogy valaki az életben kedves legyen vele. Nekem pedig alapból ilyen a természetem és nem is tudok másként viselkedni az emberekkel. Az persze már teljesen más dolog, hogy ha nem kedvesen viszonyulnak hozzám, akkor én is meg tudok változni, és visszaszólni az illetőnek vagy pedig megvédeni magam tőle. Nem kell félteni, van minden helyzetre -körülbelül- egy-egy megoldásom.
A koromról érdeklődik. Nem is tudom miért ilyen nagy dolog ez az emberek körében, hogy a nőktől a kort és a súlyt nem illik megkérdezni. Mindig is furcsa volt számomra és csak akkor érzem frusztrálónak ezt a kor kérdést, amikor érzem, hogy nagyobb a korkülönbség kettőnk között. Most is ez van, és nagyon reménykedtem abban, hogy nem fogja eltántorítani. Elvégre még kiskorú vagyok és tapasztalatlan kislány. Én is rákérdezek, és elmosolyodom amikor megmondja mennyi idős. Bólintok.
-Mondjuk húsz körülinek néztelek, de nem sokat tévedtem én sem. - Hat év. Olyan soknak hangzik, de viszont így, amikor egymással szemben vagyunk akkor egyáltalán nem tűnik vészesnek. Na meg nem utolsó sorban meg is nyugodtam, hogy őt nem zavarja a 16 életévem. Végre elterelődik rólam a szó és az ikrekről kezdünk el beszélgetni. Teljesen igaza van, így hosszasan bólogatok arra amit mondd. Soha nem unalmas mellettük az élet. Mindig kitalálnak valamit, amivel meglephetnek minket vagy az iskolai dolgozókat, diákokat. - Szerintem mindig ki fogják ezt használni. Soha nem nőnek fel. Egyszer majd less be a boltba, elég király dolgok vannak bent. - Ezzel befejeztem gyorsan az ikres témát is. Volt már, amikor Fred és George olyat tettek, ami miatt nem tudtam valamit megcsinálni amit szerettem volna, vagy pedig nem lehettem miattuk éppen prefektus (amit mondjuk nem is bánok annyira), de soha igazán rosszba nem voltunk és nem is leszünk. Ha rajtam múlik nem. Ronnal annál inkább, mert vele a legkevesebb a korkülönbségem és a mostani viselkedése. Uff.. hát na. A nők...
-Hátha jövő nyáron össze tudjuk hozni a látogatást. Megnézném Romániának azt a részét. - Miért is ne? Amúgy is terveztem egy kicsit spórolni ebben az évben arra, hogy majd veszek magamnak valamit a nyáron vagy pedig elutazom valahová. Jó lenne elutazni. Főleg olyannal, akit kedvelek. A múltam. Az első évem... ez az a dolog, ami a legrosszabb volt az egész Roxfortos éveimben. Nem szeretném megismételni az biztos. Örülök neki, hogy biztat, hogy ő itt van és nem eshet semmi bajom mellette. Ez nagyon jó érzés, főleg, hogy este nem kell egyedül bolyonganom a városba, a biztos, védelmező karjai között vigyáz rám. Amikor elmeséltem a sztorimat, hát... nem erre a reakcióra számítottam. Felemeli a kezét és kérdez. Én pedig bólogatok. - Ahha. Jam. Én voltam. - Felvont szemöldökkel figyeltem tovább és amikor nevetni kezdett, reflexből én is elmosolyodtam. Nem bírom ki, amikor azzal a jóképű mosolyával rám néz, hogy ne tegyem én is azt, amit ő. - Hát ami azt illeti én nem tartom ez miatt magam különlegesnek. Nem voltam önmagam. - Vonok vállat. - Igen, Harry mentett meg akkor és azóta barátok vagyunk. Pontosan. Ron a bátyám. Egyébként egy kicsit meglepődtem, hogy tudod ezt, de végül is ki nem hallotta... Még jó, hogy csak annyit tudnak általában, hogy egy lány nyitotta ki, nem tuják hogy én. Még csak az kellene! - Fintorodtam el. Nem szeretnék erről a dologról híres lenni. Nagyon jó, hogy már ellapult a dolog és nem lett cikk belőle vagy valami ilyesmi, mert aztán meg majd nem vennének fel dolgozni sehova a 'rossz' hírnevem miatt.
Örülök neki, hogy a téma a parfümömre és a vanília illatra terelődik. Látom Caradoc is megérti, hogy nem szívesen mesélek el minden részletet a múltam legrémesebb sztorijából, és ennek igazán örülök is.
-Nem kell, hogy megmondd nekem, én lecserélném, csak azért mert figyelmes vagyok. - Kacsintok. Valóban lenne bennem annyi, hogy ezt megtegyem. De nem kell, mert imádja ezt. Én pedig kifejezetten örülök neki és egy mosollyal nyugtázom.
Az erdőben minden olyan nyugodt és kellemes volt. Nem voltak rossz érzéseim, mint a sikátorban és az illatok is kifejezettem kellemesebbek voltak. Megszerettem ezt az alkalmat nagyon gyorsan. Mindig is szerettem az ilyen apró eseményeket, csodálatosnak tartom, hogy az emberek mennyi mindent ki tudnak találni. Miután helyet foglaltunk, oldalra fordítom a fejem, meghallgatom a kijelentését és elnevetem magam röviden. - Nem hinném. Nem baltás típusok. - Tényleg nem. Biztosan aggódnak, de nem hiszem hogy túlzottan, mert tudják, hogy tudok magamra vigyázni. Egyébként meg nincsenek csodakütyüink hogy tudjak üzenni nekik. Szóval most várniuk kell. Mert én hirtelen teljesen átváltottam nem akarok hazamenni üzemmódba. Elborított a rózsaszín köd. Átölelt, én is az ő derekára tettem egyik kezem, majd miután elmondtam azt a pár kedves mondatot. A következő pillanatban már csókolóztunk. Csókolt, én pedig viszonoztam. Kezemmel a hajába túrtam, hirtelen úgy éreztem, megtelek élettel, erővel. A csókja felélesztett. Különleges volt. Miután egy kicsit szétváltunk, fejemet a vállára hajtottam és elmosolyodtam.
-Már vártam ezt a pillanatot. - Igaz, hogy nemrég ismertem meg, de olyan, mintha már ezer éve ismerném.  Megfogom a kezét, összekulcsolom az enyémmel és felnézek rá. Nem szeretnék túl gyors tempóba haladni és végképp nem akarok ráragadni, mert nem vagyok olyan, csak egyszerűen most jó érzés ez. - Szerinted meg tudjuk oldani? A kapcsolatunkat?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Caradoc Ogden
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 26
ϟ Hozzászólások száma : 46

TémanyitásTárgy: Re: Ginny & Caradoc 2015-09-18, 11:11


Ginny & Caradoc

[You must be registered and logged in to see this image.]


Úgy láttam, kicsit zavarba jött a nevetésem miatt, pedig igazán nem akartam rossz érzéseket kelteni benne, egyszerűen csak kijött belőlem. Magam elé néztem, és mosolyogtam, pedig kettős érzések keveredtek bennem. Örültem annak, amit mondott. – Túl kedves vagy velem – jegyeztem meg. De hallottam azt a megjegyzését is, hogy akkor vagyok jó ember, ha eltekintünk a munkámtól. Ez azért egy kicsit rosszul esett, de ezt nem mondtam el neki, hiszen igazából teljesen igaza van, és érthető. Bérgyilkosnak lenni és elvenni mások életét, akik csak azért kerültek elítélésre, mert Marcusnak nem tetszett a pofájuk, vagy mert egyszer keresztbe tettek neki; nem helyes, ezt én is jól tudom. Most így belegondolva biztos vagyok benne, hogy nem csak a nevelőapám ellenségeivel végzek nap, mint nap, hiszen nincs annyi rossz ember a világon szerintem, aki Marcusnak unszimpatikus, mint amennyivel én életem során végeztem. Rendben, az is igaz, hogy vannak hosszabb, akár hónapokon keresztül tartó szünetek, amikor csak”nyaralok”, és nem kell semmit sem csinálnom. De vannak olyan hetek is, amikor egy este alatt két emberrel végzek. Össze se merném számolni, hány ember halála szárad a lelkemen; biztosan beleőrülnék.
Végül inkább a családjáról kezdtünk el beszélgetni, én pedig kicsit idegesen rákérdeztem a korára, és reméltem, hogy nem fog egy pofon kíséretében melegebb éghajlatra küldeni. Éreztem a képességemnek köszönhetően, hogy ideges, de amikor kimondta, hogy tíz évvel fiatalabb a legidősebb testvérénél, nagy kő esett le a szívemről. – Akkor jól tippeltem – nyögöm ki. Egy kicsit idősebbnek néztem, de csak egy, maximum két évet tévedtem, ami engem egyáltalán nem zavart. Most rajtam volt a sor, hogy idegeskedjek, mit fog szólni hozzá, hogy hat évvel vagyok idősebb nála. – Adj hozzá egy hatost a saját éveidhez – kacsintottam rá. Az ikrekről beszélt, és nem is igazán lepett meg az, amit mondott. – Igen, ez a szívás, ha annyira egypetéjűek az ikrek, hogy kihasználják ezt, amikor csak tudják. De hát biztos nem unatkoztok mellettük.
Gondolkoznom kell. Még tuti, hogy sosem jártam a tesói boltjában, de rémlik, hogy láttam már. – Igazán eszembe juthatott volna, hogy ugyanaz a vezetéknevetek. Nem lehet rossz híres tesókkal együtt élni – mondtam. – De még nem jártam ott, csak elhaladtam mellette párszor – vallom be. Ha én az Abszol-úton járok, akkor sem szórakozni megyek oda. Ha tényleg csak egy italra jövök ki – ami elég ritka – akkor is valahova Londonba megyek, egy mugli helyre. Azok nyugodtabbak, és talán kevesebben ismerhetnek fel véletlenségből. Nem szeretem, ha Marcus talpnyalói felismernek, és azt hiszik, hogy bájcseveghetnek velem.
Nagyon tetszik az, amivel a bátyja foglalkozik. Mindig is szerettem volna találkozni egy sárkánnyal, és reménykedni benne, hogy nem fog porrá égetni. – Ó, kár. Akkor legalább lehet, hogy együtt megyünk majd oda először – vetettem fel a lehetőséget. Bár elég furcsán is jönne ki, hogy Ginny pont egy bérgyilkossal jelenjen meg először a bátyjánál, de hát ezt a lehetőséget sem zavar kizárni; a családjának meg nem kell tudnia róla, hogy mivel ütőm el a szabadidőmet.
Rá kellett jönnöm, hogy a lány nem beszél szívesen a múltjáról. Látszott rajta, és erőlködés nélkül átjött, hogy szomorúnak érzi magát tőle. – De már túl vagy azon az éven – mondtam. – És most itt vagy velem, és nem leselkedik rád semmi veszély. – Rámosolyogtam. Tényleg nem eshet baja, hiszen akárki akarna ártani neki, az tuti meg fogja bánni durván tíz másodperc alatt, hogy belekötött Ginnybe. Elmondta, hogy senki nem halt meg, csak kővé dermedt. Feltettem a két kezemet, és ránéztem. – Várj… baziliszkusz? Ez a Titkok-kamrájás sztori? Te… te voltál az a lány, aki kinyitotta a kamrát? – Feldobtam a kezeimet a levegőbe, majd elfordultam, és csak nevettem, majd újból megszólaltam: - És még azt mondod, nem vagy különleges. – Újból ránéztem. – Hát nem lehetett unalmas az életed. Akkor jóba vagy Harryvel is, igaz? És Ron a bátyjád? – Megböktem a könyökömmel. – Meglep, milyen művelt vagyok? Figyelem ám a varázsló világ apró titkait. – Ezzel be is fejeztük a témát, legalábbis láttam, hogy Ginny nem akar többet beszélni róla.
A vaníliás dolog teljesen véletlen, hogy pont imádom az illatot, de nevetek azon, hogy akkor nem kell lecserélnie a parfümjét. – Amúgy sem kéne; még akkor sem, ha utálnám. Ki vagyok én, hogy megmondjam ezt neked, hm? – kérdeztem játékosan, szemöldök emelgetve. Tényleg nem voltam senkije – egyenlőre – de akkor se mondanám meg neki, hogy mit használjon, ha úgy gondolnám, hogy helyes lenne. Akkor sem, ha undorodnék az illattól, amit használ, mert magától a lánytól nem lehet undorodni; így kit érdekel, milyen az illata? Attól még örülök, hogy ilyet használ, félreértés ne essék.
Elég gyorsan eljutottunk az erdőbe, és hálát adtam a hippiknek kivételesen, hogy van ez a hülye szokásuk. Meg Ginny családjának is, hogy nem tudtak erről a helyről, így meglephettem vele a lányt. – Reméled? – kérdeztem már a fatönkön ülve. – Hát jó, nem sürget az idő az én oldalamon – mondtam. – Én csak azt remélem, hogy holnap reggel nem fognak baltával betörni a szobámba a fiútesóid. – Amikor végre bátorságot vettem, hogy átöleljem, láttam, hogy elpirult, és képesség nélkül is éreztem, hogy milyen hevesen ver a szíve; látszott az ütőerén – ebben már gyakorlatom volt.
Amikor azt mondta, hogy a következő éveimet is szeretné bearanyozni, valami elszakadt bennem. Az önuralmamnak annyi volt, pedig megfogadtam magamnak, hogy nem fogok rámászni a lányra, de sajnos nem úgy alakultak a dolgok, hogy képes legyek visszafogni magam. A kezemet a tarkójára csúsztattam, és a szájára tapasztottam a sajátomat; és vártam, hogy viszonozza-e a csókot, vagy képen vág, és elfut, és soha többé nem fogom látni.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Vigyázz, jövök!


Élj míg szabad lehetsz.
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ginny Weasley
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 285

TémanyitásTárgy: Re: Ginny & Caradoc 2015-09-16, 19:30


Caradoc & Ginny



[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem értettem a nagy nevetést. Furcsa volt és kicsit sem számítottam rá. Nem tudom, hogy most hirtelen valami rosszat mondtam vagy miért ilyen ez a reakció... így hát nem tudtam mást tenni csak értelmetlenül nézni, és várni hogy mit fog majd mondani. Aztán persze meg is kaptam a választ. Egy kicsit meglepett. - Mert jó ember vagy. Eltekintve attól, hogy... mi a munkád... - Halványan elmosolyodtam és egy kicsit magamba szálltam. Valamiért nem zavar, hogy mivel foglalkozik. Egyszerűen csak nem olyannak ismertem meg, mit ahogy egy bérgyilkost elképzeltem. Mert tuti vannak olyanok, akiket nem érdekelt volna, hogy most akkor valójában ki is vagyok. Lehet, hogy már az is baj lett volna, hogy úgy nézek ki mint az a másik... áh, nem tudok most ezen gondolkodni. Hiszen túlságosan is az jár a fejemben, hogy ő nem ilyen és soha nem is lesz velem ilyen. Meg a múltja... nem ő választotta ezt. Egyszerűen csak úgy tudok rá gondolni ez a megnyílt beszélgetés után, mint egy jó emberre...
A család téma eltereli a gondolataimat a munkájáról. Egy kicsit kínos, hogy olyan sok évvel idősebb a legnagyobb tesóm, és hogy én még csak a tizenhatodik évemet taposom. Szeretnék már legalább tizennyolc lenni, de hát addig még két évet kell várnom... nem tudom, hogy a fiú hogy fogja ezt fogadni, de remélem nem lesz gond belőle... egy kicsit ideges leszek amiért megkérdi a korom végül is, de válaszolok. Én egy kicsit idősebbnek nézem őt tőlem... pár évvel. Nem tudom pontosan, mekkora lehet közöttünk a korkülönbség, de azt hiszem, ez hamarosan ki fog derülni. - Tíz év... - Egy kicsit hezitálok, majd felpillantok rá. - Egyébként te milyen idős vagy? - Pár másodpercig tart csak ez a 'pánik' a korommal kapcsolatban, hiszen a szó az ikrekre terelődik. - Igazából nagyon nehezen. Még van, amikor most is összekeverjük őket... nem igazán van megkülönbözető jelzés rajtuk. - Nevettem el magam hirtelen, hiszen eszembe jutott, hogy anya se mindig tudja, melyikük melyik. De ezt jól ki is használják.
Nem is értem, miért kérdeztem meg Caradoctól, hogy járt e az Abszol úton. Hiszen mindenki járt már ott... Végighallgatom a meséjét, elmosolyodom rajta és levegő vétel után mesélem tovább a történetet, ami még mindig az ikrekről szól. - Na szóval a tesóimnak, az ikreknek ott van egy vállalkozásuk. Weasley varázsvicc. Nem tudom ismered-e? - Ez csak azért mesélem, mert talán jobban be tudja határolni, hogy ki is vagyok, ki is a családom, még ha eddig nem is tudta, hogy létezik ilyesmi. Talán már járt benn ott. Hiszen elég népszerűek a fiúk és rengeteg ember megfordul náluk naponta. Nem csodálnám, ha Caradoc is benézett volna abba a boltba. Elképesztő. Ahogy az ikrek is. Mindig meg tudnak lepni minket valamivel és jól tudják szórakoztatni a közönséget is.
Örömmel hallom, hogy tetszik neki a másik bátyám foglalkozása. Nagyon szereti csinálni a dolgát, nem csak az állatok miatt, hanem azért is, mert így láthat világot. Én is szívesen látnék, és remélem egy két helyre sikerül is majd eljutnom a későbbiekben.
-Ha össze tudom hozni egyszer, akkor mindenképp! Még én sem jártam konkrétan ott ahol dolgozik. - Meséltem nagy lelkesedéssel. Majd ez a lelkesedés hirtelen elhalványult, hiszen a téma a múltamra terelődött. Az a bizonyos első év... nem volt könnyű, főként hogy szinte nagy részére nem is emlékszem. Így pedig fogalmam sem volt egy ideig róla, hogy én tettem azokat a dolgokat...
-Hát én azért nem mondanám magam különlegesnek. Egyébként csak rosszkor voltam rossz helyen. Nem volt könnyű év, mit mondjak... - Sokakat kevertem bajba a tudtomon kívül. Rossz érzés volt, kicsit emésztettem magam miatta, pedig tudtam, hogy nem én voltam az, aki mindezt okozta. Én csak az voltam, aki elvégezte helyette a munkát, hogy a dolgok aztán maguktól folyhassanak tovább... Jól esik a kijelentése, miszerint örül, hogy nem haltam meg. Elmosolyodom és a földre nézek. - Szerencsére senki nem halt meg. Sokan kővé dermedtek a baziliszkusz miatt... de végül minden megoldódott. - Vontam vállat. Kicsit rosszul érzem magam, mikor erről kell beszélnem, úgyhogy be is fejezem ezzel a mondókámat. A vaníliás dologra pedig csak nevetni tudok. Furcsa ezt hallani egy férfitól, ilyesmit még soha életemben nem tapasztaltam. De legalább egy jó pont, hogy tényleg van valami közös dolog is bennünk. - Én teljes mértékben elhiszem neked és örülök is neki, mert akkor nem kell lecserélnem a parfümöm. - Kacsintottam. Egyébként sem cserélném le, azt hiszem. Csak ha allergiás lenne rá vagy valami hasonló. Akkor is fájó szívvel válnék meg ettől az illattól.
A halállistás dolgot nem szeretném tovább folytatni, így csak hosszan bólogatok rá. Valójában tényleg azt se tudom ki az az ember és nem is szeretném megtudni. Remélem nem is fogom... ha véletlenül több lesz köztünk Caradockal akkor aztán pedig végképp nem tudom, mi lesz majd ha megtudja az az ember. Csak ne gondolja azt, hogy én akadályozom a fiút a munkájában.
Az erdő felé vettük az irányt. Nagyon lenyűgözött ezzel a látvánnyal, térrel. Meglepődtem rajta, hogy ilyesmiket is tud, egész romantikusnak mondanám már-már. Tetszett, hogy megosztja velem, és úgy érzem, hogy ez a dolog, ha megmarad a kapcsolatunk, talán egy bizonyos szokássá is válhatna kettőnk között. Minden évben, ekkor, itt... visszagondolni a régi időkre. Hú, nem kellene ennyire előre gondolkodnom talán! Úgy érzetem, észrevette az apró pirulást az arcomon, de mivel nem szólta meg és nem vette le a kezét sem, ezért jó jelnek tekintettem. Nem gondolt semmi rosszat. Leültünk, majd a hazaérésről kezdtünk el beszélgetni. Legkevésbé érdekel most ez a dolog, azt hiszem.
-Maradjunk még! Szerintem nem aggódnak... remélem. - Olyan kellemes most itt, nem szeretném ezt az idillt megszakítani. Néztem és ő is nézett... majd közelebb húzódott amire elkezdett nekem is hevesebben verni egy kicsit a szívem. Átölelt. Ismét elpirultam de halványan elmosolyodtam. Milyen jó érzés, a biztonságos kezei között lenni! A homloka az enyémhez ér. Meglepődöm a szavain, de jól esnek és kis hezitálás után válaszolok is rá. - Ne sajnáld, mert te tetted élvezetessé az estém. Azt pedig, hogy hogy köszönöd meg, még kitalálhatjuk. De szeretném az elkövetkezendő éveidet is bearanyozni. - Hangom lágy, teljesen őszinte. Nem is tudom, mikor beszéltem utoljára így, és mikor éreztem utoljára ilyet. Vágyakozást? Izgalmat? Rengeteg minden kavarog most bennem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Caradoc Ogden
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 26
ϟ Hozzászólások száma : 46

TémanyitásTárgy: Re: Ginny & Caradoc 2015-09-16, 18:55


Ginny & Caradoc

[You must be registered and logged in to see this image.]


Hát tényleg nem tudtam mást tenni, mint teli tüdőből nevetni. Nem tudom, miért cselekedtem így, amikor arra, amit mondott, inkább el kellett volna pirulnom, vagy zavarba jönnöm, hiszen pont most mondta ki, hogy kár lenne értem; ezt pedig még soha senkitől nem hallottam. Lehet, pont ezért jött ez ki rajtam. – Bocs – kezdtem. – De valahogy nem jön össze nekem, hogy miért ne lenne kár egy bérgyilkosért, de azért köszönöm, ez jól esett. – A röhögőgörcsön kívül, amit az imént kaptam tényleg jól esett az, amit mondott. Meglepő ugyan, hogy ennyi ismertség után máris ilyeneket mond, de azt is meg kell jegyezni, hogy az elmúlt időben talán ő volt az, akinek a leginkább kinyíltam. Az utolsó ilyen ember az első legilimencia tanárom volt, akit sajnos a kor elvett tőlem, és a nyakamra hagyta az új tanáromat, aki miatt több verést kaptam, mint addig valaha.
Most nem akartam ilyen dolgokra gondolni, hiszen ki tudja, meddig élvezhetem még Ginny társaságát. Remélhetőleg hosszan, de azért készüljünk fel minden eshetőségre; a b-tervek általában nem szoktak rosszul jönni, maximum nem használjuk őket. Ha épp nyeltem volna, tuti eljátszottam volna az előző fulladásos mutatványomat, amikor elmondta, hány éves a legidősebb testvére. Alaposan végignéztem a lányon, és azon gondolkoztam, hogy elmondta-e már, hogy ő mennyi idős. Akárhogy gondolkodtam, nem emlékeztem, ezért megkérdeztem: - Jól emlékszem, hogy te vagy a legkisebb? Mekkora a korkülönbség? – Így burkoltan nem tűnt akkora tahóságnak, hogy érdeklődőm a kora után. Sok lány ezt zokon veszi; legalábbis a célpontjaim azt szokták tenni. – Ikrek? Az király, és hogy különböztetitek meg őket? – Találkoztam már pár ikerpárral, és hát a végén nem voltam biztos benne, hogy a jó tesót tettem el láb alól, de gondolom, a másik nem fogja megmondani, hogy ja, az ő volt, szóval igazából mindegy is. – Az Abszol úton? Most viccelsz? Tudod, hány rossz fiú jár arra? Volt egy év, minden este ott „kocsmáztam”. – A kocsma szónál felemeltem a kezeimet, és mutattam, hogy idézőjelesen értem a dolgot. Innen csak kiderül számára, hogy épp melóztam.
Azt mondta, történtek vele dolgok, amik miatt bátorrá kellett válnia, hát rákérdeztem, mik voltak azok. A sárkányos dolgot csak poénnak szántam. – Váó. Ha suliba jártam volna, tuti valami bestiamesternek tanultam volna. Egyszer összehozhatnál vele, szívesen meglesnék egy ilyen állatot közelebbről is. – Úgy nézett ki, hogy ez nem volt minden. Viszont mintha gondolkodott volna rajta, hogy elmondja-e a többit, vagy sem. Miután kimondta, nem csodálkoztam, hogy gondolkodott rajta. – Húha. Hát ez… - Sajnos nem tudtam, mit lehetne mondani erre. – Elég bizarr. És még azt hittem, én vagyok a különleges a furi melómmal. Hát elismerem, te jóval túl tettél rajtam. – Nem ez volt a legjobb válasz, amit kitalálhattam volna, de tényleg nem tudtam, mit válaszolhatnék. Ijesztő is egyben meg hát ettől a helyzettől nem csodálom, hogy megemberelte magát a lány. – De én örülök, hogy a végén nem haltál meg – mondtam egy mosoly kíséretében.
Gyorsan a parfümre tereltem a szót, nem akartam, hogy ha ennyire bántja a dolog, akkor sokkal tovább kelljen visszaemlékeznie rá. – Komolyan – mondtam, és még a kezeimet is felemeltem, csak hogy biztosítsam róla, igazat mondok. – Becsületszavamra. Kiskorom óta imádom az illatot, és tényleg mindent képes vagyok megszerezni, aminek hasonló illata van. Még illóolajokat is vettem anno, de valahogyan lábuk kélt. – Az a baj, hogy ez nem egy vicc volt. Ugyanis valami félresikerült varázslatommal lábakat növesztettem nekik, azok meg az éj leple alatt kisétáltak a szobámból.
Furcsa, hogy segíteni akar, mégis nagyon jól esik. Úgy láttam, elpirult, így körülbelül biztos voltam benne, hogy azt is látta, hogy nekem épp ég a pofám azoktól a gondolatoktól, amik a fejemben cikáztak. A halál listás dolgot szerencsére poénnak vette, igazából félig-meddig annak is szántam. – Ha nem teszel keresztbe Marcusnak, akkor nem fogsz – vonom meg a vállam. – De tippre, azt se tudod, hogy ki ő, szóval ettől nem kell különösebbképpen félned – mondtam. Tényleg melegen ajánlottam Ginnynek, hogy ne ártson a nevelőapámnak, mert akkor a következő célpontom bizony ő maga lesz, aki felnevelt. Az biztos, hogy nem fogom hagyni, hogy bántsa a lányt.
Úgy döntöttem, inkább elviszem az erdőbe, ott talán még könnyedébben tudunk majd beszélgetni, vagy amit akarunk. Szerintem látszott is rajtam, mennyire boldog vagyok, hogy Ginnynek is tetszik a hely. Mondjuk, ez a gyönyörű látvány kinek ne tetszene? – Persze, hogy megmutattam. Elég különleges hely ez, és jobb is, mint a sikátor. – Így legalább most már tényleg láthatom, milyen gyönyörű is a lány. Az, hogy nem lökte le magáról a kezemet, mikor a derekánál fogva a fatönkhöz vezettem, elég jó jel volt. Láttam, hogy elpirult, és reméltem, hogy ez nem valami rossz érzés miatt jött ki rajta, de gyorsan belépve az elméjébe rájöttem, hogy igazából élvezi a helyzetet.
Hát ha nem haza ment, akkor nekem még jobb, akkor nem fogják hiányolni onnan. Egyik ismerősüknél éjszakáznak, vagy éjszakázott volna Ginny. – Nem akarsz szólni nekik, hogy még megvagy? Akár el is kísérhetlek oda, ha gondolod. Bár ha nem bánod, maradhatnánk még egy kicsit itt. – Ránéztem a lányra, és észrevettem, hogy ő is ugyanezt teszi; engem néz. Felgyorsult a szívverésem, és közelebb húzódtam. Már nagyon közel voltunk egymáshoz, mikor átöleltem a derekát. – Sajnálom – kezdtem, majd odaraktam a homlokomat a lányéhoz – hogy elszúrtam a bulidat. De nekem Te aranyoztad be az elmúlt tíz évemet. És nem tudom, hogy ezt hogy köszönhetném meg.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Vigyázz, jövök!


Élj míg szabad lehetsz.
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ginny Weasley
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 285

TémanyitásTárgy: Re: Ginny & Caradoc 2015-09-14, 21:59


Caradoc & Ginny



[You must be registered and logged in to see this image.]
A mosoly nem vész el az arcomról. Csak bólogatok hosszasan. Tényleg erre a reakcióra számítottam, mondjuk az nem lenne jó buli, ha most itt megfulladna nekem. Hirtelen nem tudnám mit kellene tennem a megmentése érdekében.
-Tényleg furcsa lenne. Egyébként is, kár lenne érted. - Kacsintottam egy pimasz mosoly kíséretében. Most már egészen elfelejtettem azt a megakar ölni dolgot, teljesen felszabadultnak érzem magam. Nem bánom, hogy a családomról kérdez, én szeretek róluk mesélni. Nekem is érdekes, hogy ilyen sokan vagyunk és mindegyikünk más személyiségű. - Hát a legidősebb 26 éves. Képzeld még ikertesóim is vannak. Olyanok mint két tojás. Egyébként az Abszol Úton jártál már? - Pillantok rá, hiszen a nagy családmese közben végig az eget és a csillagokat bámultam. Ma annyira derült az ég, az idő is kedvezett ennek a találkozásnak. Aztán a múltam jön témába. Nem is tudom, hogy belekezdjek e... annyira igazából nem kellemesek ezek az emlékek, de hát ő is annyi mindent mesélt már magáról, hogy úgy érzem, csalódott lenne ha nem mesélnék el valamit. Ezért elkezdem.
-Neem, egy sárkány még nem. De láttam már közelről. Az egyik bátyám a sárkányokkal foglalkozik. Romániában. - Egy kicsit hezitálok, majd egy apró, alig hallható sóhaj után folytatom a mondókámat. - Elsőben Voldemort bábja voltam. Majdnem meghaltam. - Hirtelen csak ez az egy eset jutott eszembe. Lehet, hogy nem is volt olyan sok dolog, ami velem történt. Csak részese voltam az 'élménynek' és ezzel együtt azt élhettem át. Még a mai napig is visszatudom azokat az érzéseket idézni, emlékszem milyen szörnyűek voltak, főleg amikor Harryék annyi mindenbe belekeveredtek. Hiszen ott volt a bátyám is. De szerencsére semmi bajuk sem lett soha. Vagy ha igen, akkor is csak kisebb karcolásokkal megúszták. És persze mindenki megnyugodott amikor végre hazaértek.
Nagyon érdekesnek találom a fiút. Megtud nevettetni és játékos is... örülök végül is hogy találkoztunk. Kíváncsi leszek a következő találkozónkra is, vajon akkor sem fog majd semmi változni? Mert megfordult ma mára fejemben egy párszor, hogy talán csak azért ilyen velem, mert kárpótolni akar... de azt hiszem most végre megváltozhat a véleményem ez ügyben. Soha nem hittem volna, hogy ilyen jó ember. Viszonoztam a mosolyát és örültem neki hogy nem erőlteti ezt a verekedős dolgot. Aztán a téma elterelődik, először a családjára. Amikor meglátom komor arckifejezését csak lehajtom én is a fejem és bambulok ameddig a parfümös dologról nem kezdünk el beszélgetni. Meglepődött arckifejezéssel hallgatom végig amit mondd.
-Komolyan? Én csak ezt az egy parfümöt szeretem. Egyébként én is birok minden vaníliás dolgot... olyan megnyugtató és édes az illata. - Nem gondoltam volna, hogy van olyan dolog amit hasonlóan szeretünk. Ki tudja, a végén még lehet, hogy ki fog derülni, hogy lelki társak vagyunk vagy ilyesmi.
Jó érzéssel tölt el, amikor azt mondja, hogy én vagyok vagyis leszek az első aki majd segíteni fog rajta. Nem bánom, sőt... őszintén nagyon remélem, hogy sikerülni fog majd mert azt hiszem, hogy ez az alkalom sokkal közelebb vinne minket egymáshoz. És azt hiszem, hogy szeretném ezt. Tudom, hogy nagyon kevés ideje ismerjük még egymást és bárki akinek csak felhoznám ezt a dolgot furcsán nézne rám ha azt mondanám nekik, hogy egy találkozás után többet szeretnék ettől a sráctól. Arról nem is beszélve, hogy mit szólnának ahhoz, ha megtudnák mivel is foglalkozik. Húha. Bele se merek gondolni. - Szeretnék rajtad segíteni. Nagyon. - Válaszolom utólag, röviden és egy kicsit talán elpirulva. Ebben a sötétben nem tudom, hogy látszik e ez rajtam, de elég is, ha csak én érzem. Nem is tart sokáig a dolog, felpillantok Caradocra és már a következő találkozónkat 'szervezzük'. A halál listás dolgon csak felnevetek. Rövidke, kínos nevetés.
-Nagyon remélem, hogy nem fogok rá felkerülni. - Illedelmesen visszaválaszoltam. Nem hinném, hogy valaha is fel kellene kerülnöm egy ilyen listára. Hiszen nincs miért és szerintem soha nem fogok olyan dolgot tenni, amiért lehetne. Szóval nem izgulok e miatt.
Elindulunk a sikátorból valahova máshova. Már nem is bánom, elég nyomasztó volt az a hely számomra. Kicsit megkönnyebbültem, hogy végre mozoghatok is egy kicsit és hogy talán valamennyire tájékozódni is tudok a végére. Nem mintha annyira sietnék, hiszen most olyan jól érzem magam, hogy ha nem muszáj, akkor inkább nem mennék sehova. Hamarosan odaértünk arra a csodálatos helyre. Elkerekedett szemekkel néztem körbe, miközben olyan nagy vigyort mázoltam az arcomra, hogy ez után tuti fájni fog a szám.
-Nagyon tetszik. Örülök, hogy megmutattad ezt nekem! - Lelkesedtem és ismét egy kis pír jelent meg az arcomon, amikor átölelte a derekam. Kellemes érzés volt és remélem, hogy nem vette észre rajtam azt a pirosodást mert a végén még azt hinné, hogy kellemetlenül érzem magam. Pedig nem. Leülök a farönkre, majd amikor ő is mellém helyezkedik, oldalra fordítom a fejem és csak rá figyelek. Nagyon jól érzem magam, egy kis izgatottság és járkál bennem, de viszont szeretem amikor ez a kellemes érzés magával ragad. A kérdésére megráztam a fejem. - Nem haza mennék, úgyhogy fogalmam sincs. A tesóimmal az egyik ismerősünknél éjszakázunk ma. És neked? Nem akarlak feltartani, ha dolgod van. - A legkevésbé szeretném, ha most elmenne. Nekem pedig annyira nincs kedvem visszamenni Siriusékhoz. Most ez így jó. A bátyáim meg biztosan nem aggódnak értem, hiszen elég nagy vagyok már, tudok magamra vigyázni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Caradoc Ogden
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 26
ϟ Hozzászólások száma : 46

TémanyitásTárgy: Re: Ginny & Caradoc 2015-09-14, 12:29


Ginny & Caradoc

[You must be registered and logged in to see this image.]


Persze, hogy kinevetett, hogy majdnem megfulladtam. Biztosan sokak reagálnak így az infóra, mármint hitetlenkedve, de valószínűleg nem mindenki akar kishíján kipurcanni a kedvéért. Legalább figyelmes volt, és megkért rá, hogy ne fulladjak meg. – Á, csak nem fogok megfulladni – mondtam már azért rendes hangon. A rekedtség már elmúlt. – Furcsán is jönne ki, hogy majdnem én tettelek el láb alól, most meg én fogom feldobni a talpamat. – Majdnem elnevettem magamat azon, hogy volt rá egy kis minimális esély, hogy a végén én fogom koporsóban, mélyen a föld alatt végezni. Bár azt az élményt Ginnynek sem kívánnám, hogy megtudja, milyen egy holt embert látni.
Őszintén örültem neki, hogy meg sem fordult a fejében, hogy játsza a különálló lánykát, aki megpróbál kitűnni a fiúk közül. – Ó, szóval ilyen idősek a testvéreid? – Vajon hány éves lehet a legidősebb? Nem akartam ezt így direktbe megkérdezni, inkább reménykedtem benne, hogy az előző kérdésemre válaszolva megtudom, amit meg akartam.
Összeráncoltam a homlokomat, hiszen nem értettem, mire gondol az alatt, hogy sok olyan dolog történt már vele, ami arra sarkallta, hogy bátor legyen. – Mint például? Üldözőbe vett már egy sárkány? – kérdeztem viccesen, inkább csak egy poénnak szánva. Tényleg érdekelt, hogy miért kellett annak lennie. De az is igaz, hogy örültem, hogy ilyen, különben lehet, hogy az ijedtségtől úgy lefagy, hogy nem lett volna képes szólni, hogy ő nem az, akinek hiszem. Furcsamód nem is kezdtem el gyanakodni a lányra, hanem rögtön elhittem neki, hogy ő nem Amanda. Később tényleg kiderült, hogy egy teljesen másik személyről volt szó, mégis úgy érzem most, hogy hibát követtem el, hiszen akár ez csak valami trükk is lehetett. Megráztam a fejem, hogy ez már a múlt, és most már ismerem a lányt, és nem vétettem semmi hibát.
Leeresztettem a kezeimet, mikor azt mondta, a verekedős dolgot inkább hagyjuk későbbre. Nem tudom, hogy komolyan gondolta-e, hogy később is találkozna-e, de nekem semmiképpen sem lenne ellenemre. – Oké, ahogy szeretnéd – hagytam rá. – De többet nem magyarázod ki magad, hogy megijedtél tőlem – jegyeztem meg még mosolyogva. A családomra vonatkozó megjegyzésére csak mereven előre nézek. Nem válaszolok, mert már fáj erről beszélni, ezért gyorsan témát váltottam. – Vanília? Imádom azt az illatot. A szobám tele van ilyen illatú cuccokkal. – Egyszer még valami női parfümöt is vettem, aminek valami hasonló illata is volt, és csodálatos volt. Ha tehetném, egész nap ezt szagolgatnám.
Meglepett, hogy felajánlotta, hogy utána néz, de örültem is neki. – Igen, az jó lenne. Te lennél az első, aki megpróbálna segíteni rajtam. – Bár nem tudom, hogy sikerülne-e, de egy próbát mindenképpen megér. Kicsit belepirultam a gondolatba, hogy Ginny póló nélkül is láthatna, nem azért, mert szégyelltem a testemet, hanem mert a nevelőapámon kívül még soha senki nem látott engem póló nélkül sem; nem hogy mg kevesebb ruhában. Mielőtt tovább pirulhattam volna, és megkockáztattam volna, hogy a lány is meglát, gyorsan témát váltottam. Úgy néztem, hogy Ginnynek már nincs ínyére hallgatni a munkámmal kapcsolatban szerzett tapasztalatimat, így inkább próbáltam nem válaszolni arra, amit mondott, nehogy az további kellemetlen érzéseket okozzon neki. Azért bólintottam arra, amit mondott, majd felajánlottam, hogy inkább titkosírással küldjön üzenetet a jegyekről.
Leesett az állam (szó szerint), hogy én nem is gondoltam arra, hogy az talán még gyanúsabb lenne, mint egy nekem szóló levél. Végül is, ha nem vigyázok, rendesen meg lehet fenyegetni, ha épp lebuktam, hogy ki vagyok. – Teljesen igazad van – mondtam. – Oké, de ne úgy próbálj meg találkozni velem, hogy felkerülsz Marcus halállistájára. – Fenébe. Gyorsan fejbe vertem magam párszor gondolatban, majd reménykedtem, hogy szemet húny az elszólásom felett. – Akarom mondani, majd biztosan megoldjuk valahogyan – mosolyogtam rá.
Kézen fogtam, és elindultam Ginnyvel a parkba. Érdeklődött, hogy merre megyünk, de nem mondtam el neki; ennél azért jobban szeretem a meglepetéseket, főleg, ha én okozom őket. És Ginny tényleg borzasztóan meglepődött, és úgy néztem, hogy tetszett is neki a hely. Azok után, amit mondott, már szemernyi kétségem sem volt afelől, hogy ez a hely tökéletes. Örültem, hogy eszembe jutott, mielőtt még túl késő lenne. Ha valaki van itt, akkor nem viszik el a fényeket, csak ha már senkit nem érdekel a hely. – Sokat járok éjjelente Londonban. Egyszer erre volt dolgom, és megláttam őket – magyaráztam. – Reméltem, hogy tetszeni fog – mondtam, majd átöleltem a derekát, és odavezettem az egyik farönkhöz, majd óvatosan leültettem rá, majd én is elhelyezkedtem a bal oldalán. – Nos, mikor lövik fel a pizsamát otthon?  


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Vigyázz, jövök!


Élj míg szabad lehetsz.
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ginny Weasley
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 285

TémanyitásTárgy: Re: Ginny & Caradoc 2015-09-07, 14:47


Caradoc & Ginny



[You must be registered and logged in to see this image.]
Elnevettem magam amikor félrenyelt a testvéreim számának hallatára. Valami ilyesmi reakcióra számítottam, hogy őszinte legyek. Szinte mindenki így reagálja le ezt a dolgot. Nem tudom miért... régimódi család vagyunk, sok gyereket szerettek volna a szüleink, és hát több generáció óta én vagyok az egyetlen lány. Csak ennyi. - Meg ne fulladj itt nekem! Igen, jól hallottad. - A nevetésem abba marad és a kérdésére csak megvonom a vállamat. Már megszoktam. Igazából kiskoromban elég nehéz volt így de... mára már teljesen oké minden. - Soha nem fordult meg olyasmi a fejemben! Egyébként elég nehéz volt érvényesülnöm mellettük, de már megy a dolog. Meg lehetett szokni. Azért az is segített egy kicsit, hogy páran közülük már kirepültek a fészekből. - Mosolyodom el a mondandóm végén. Soha nem akartam tetkót vagy piercinget magamba, mindig kiálltam magamért még akkor is, ha tudtam, a tesóim sokkal erősebbek vagy jobb dumájuk van. Nehéz volt tényleg, de mára már felnőttem és teljesen mása helyzet mint kisebb koromban. Én befejezem a kérdezősködést és a beszélgetést az öccsével kapcsolatban, hiszen látom rajta, hogy nem szívesen osztja meg ezeket a dolgokat másokkal. Megértem. Nem mindenkinek lehet rendes a múltja, nekem is van egy két olyan dolog, amiről nem szívesen mesélek, mert szeretném elfelejteni vagy pedig mert csak simán rossz érzést vált ki belőlem.
-Igyekszem az lenni. Sok olyan dolog volt már az életemben, ami megkívánta, hogy az legyek. - Vonom meg a vállam. Például ott van az elsős dolgom... a titkok karmája. Az se most volt már és kis 12 éves fejjel elég bátornak kellett lennem. Nem szabadott megijednem. Sikerült is átvészelnünk. Harry segített. Bólintok egyet arra, hogy előbb bántaná magát és egy pici félmosollyal nyugtázom a dolgot. A mai nap sokat beszéltünk már erről és most már teljesen megbízom abban, amit mondott.
-Most inkább kihagynám a verekedős dolgot. Majd legközelebb bepótoljuk. - Nevettem el magam a reakciójára. Mára teljesen elég volt az izgalmakból és az ilyen verekedéshez hasonlítható dolgokból. Most nincs kedvem még játszani sem ilyet. De majd ha következőre találkozunk, akkor megpróbálom meglepni. Hátha sikerül. Viszont nagyon furfangosnak kell lennem hozzá, hiszen ő fel van készülve minden eshetőségre.
A következő pár mondatára már nem válaszolok semmit. Az imént elmondtam a véleményem a gondoskodós részről is, így csak egy mosollyal nyugtázom a végét. Szeretném, ha végre lennének boldogabb pillanatai is az életben és majd megpróbálok egy keveset tenni ez érdekében. Aztán a családjáról kezd mesélni, arról a fájdalmas emlékről, amit hagyott benne az élet az öccse találkozását követően. Lehajtom a fejem.
-Lehet, hogy félnek és azért nem akarták a kapcsolatot veled. De tudom, hogy ettől még ez nagyon nagyon rémes érzés lehet. - Hiszen most mondta el, mennyire fájt neki. Nekem is fájna, nem is tudnám elviselni. Mondjuk persze teljesen más az én helyzetem, véletlenül sem lehet hozzá hasonlítani. A témaváltás kicsit furcsa volt számomra, a parfümöm illatát kérdezte meg. - Vaníliásat. Ez a kedvencem. - Mindig ezt használtam, amióta csak az eszemet tudom. Kaptam már egyébként mást is, szülinapomra, stb... de aztán mindig továbbküldtem vagy anyáé lett. Mert nem váltom le a szerintem legjobbat másra.
-Hát van. Ha gondolod utána nézek és megpróbálhatnánk... ha akarod. - Nagyokat pillogtam a fiú felé. Szeretnék tényleg segíteni neki és ha ez azon múlik, hogy megtanuljak egy bűbájt, ami nem hiszem hogy nagyon könnyű lenne, akkor megteszem. Erről a gondolataimat ismét a bérgyilkossággal tereli el. Kicsit már kezd aggasztani ez a téma, mármint tudom, hogy én érdeklődtem felőle és így tovább, de ami sok az sok. Nem szeretnék azért mindent tudni a foglalkozásáról, mert vannak olyan dolgok, amiket el sem szeretnék képzelni. Így hosszasan bólogatok, miközben elmeséli. Félni nem félek a fiútól, ellenben más bérgyilkosoktól már félnék.- Oké, az igaz, hogy a muglik sok hülyeséget terjesztenek és adnak ki a médiában. - Ezzel teljesen egyet értek. Csak párszor érdeklődtem mugli dolgok iránt, és párszor néztem bele a tévébe, hogy miket adnak és elég is volt, őszintén. Ezzel azt hiszem, le is zárom a bérgyilkosos mesét. A kviddicsre terelődik a téma. Elvigyorodom.
-Titkosírással? Az is gyanús lenne nem? Szerintem majd megpróbálunk találkozni előtte és akkor odaadom őket. - Felkuncogtam. Remélem, hogy sokszor fogok még Caradoccal találkozni a közeljövőben. Mert megkedveltem, hogy ha őszintén be akarom vallani magamnak. Annak ellenére, hogy mivel foglalatoskodik. Most az teljesen hidegen hagy. Engem csak az érdekel, hogy ő maga milyen személyiség.
Az elpirulásom után kézen fog és elkezd húzni egy irányba. Nem tudom, hová megyünk, én csak a keze melegségére tudtam koncentrálni. Felnéztem rá egy pillanatra kérdőn, aztán ráhagytam.
-Oké, bízom benned. - És ha jobban belegondolok tényleg így van. Nem tudom, hogy hová visz vagy miért, tudom mi a foglalkozása és mégis megbízom benne. Jó hatással vagyunk egymásra, szerinte érdekes jövő elé nézünk. Amikor az autó majdnem elüt minket, csak kicsit jobban megszorítom Caradoc kezét, ezzel jelezve, hogy talán óvatosabbak is lehetnénk út közben. Utána szemem elé tárul egy park. Sötétbe nem túl sokat látni belőle, de a kivilágított sétány nagyon szépnek tűnik még így is.  Csak haladok tovább, el nem engedve a fiút. Bejáratot varázsol, amire csak elmosolyodom. - Hova viszel? - Kérdem izgatott hangnemben. Úgy érzem, hamarosan meg is érkezünk, hiszen lassítottunk a tempón.
Apró fényeket látok, próbálok odafókuszálni, hogy vajon mi lehet ott, mi lehet az a dolog és hogy oda fogunk e menni. Nem igazán beszélek útközben, csak magamban merengek. Igazából most jó is ez a kis csönd végre. Aztán még egy bejárat után végre megérkezünk. Belépek Caradoc után és széles mosoly ül ki az arcomra. - Ó, ez csodaszép! Honnan tudtad ezt?! - Örömtől csillogó szemekkel pillantottam fel rá, majd vissza a helyre. Talán ilyen szépet még soha nem is láttam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Caradoc Ogden
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 26
ϟ Hozzászólások száma : 46

TémanyitásTárgy: Re: Ginny & Caradoc 2015-09-04, 15:28


Ginny & Caradoc

[You must be registered and logged in to see this image.]


Épp nyelni akartam, amikor elmondta, hogy hány gyermeket hozott világra az édesanyja. Kishíján megfulladtam, úgy félrenyeltem az infó hallatán. Mikor végre úgy éreztem, újra meg tudok szólalni, akkor egy kicsit még erőtlenül ugyan, de megszólaltam: - Hat. Fiú. Tesód? – Megköszörültem a torkomat, aminek hála visszajött a rendes hangom. – Nem bolondulsz meg mellettük? Nem rossz indulatból, de kész csoda, hogy nincs tele piercinggel az arcod, vagy hogy nem tetováltattad tele magad csak azért, hogy ne te lehessél a gyenge lány a családban. – Kicsit felhúztam a szemöldökömet, majd kíváncsian vártam a válaszát. Tényleg nem lehet egyszerű normálisnak maradni annyi srác között. De örültem, hogy olyan lett, amilyen. A szépsége mellett még kedves és vicces is. Amikor az én öcsémről kérdezett, eléggé elkomorodtam. Szerencsére nem kérdezősködött. Jobban szeretem, ha az ilyen dolgokat én mondom el másoknak, és nem úgy, hogy ők érdeklődnek ezekről a dolgokról. Bár az is igaz, hogy olyan bizalmas dolgokat osztottam már meg vele, hogy ez az egy már igazán nem számított volna, de inkább elmeséltem neki a dühöm kinyilvánításának módjait. – Te aztán bátor egy csaj vagy! – mondtam elismerően. Úgy gondolja, hogy meg tudná védeni magát. Most nem fogom részletezni, hogy nincs szükségem a meglepetés erejére ahhoz, hogy valakit a falnak szegezzek, és egy pillanat alatt, anélkül, hogy bárki más észrevenné, elvágjam a torkát. A varázslás túl látványos, ahhoz olyan hely kell, hogy ne legyek gyanús. Maximum lelassítana egy kicsit azzal, hogy először ki kell tekernem a pálcáját a kezéből, nehogy eszébe jusson megsebesíteni, vagy bántani. Amivel valószínűleg az életét menthetné meg, de hát egy küzdő áldozat mindig is élvezetesebb, mint egy olyan, aki rögtön feladta magát. Bár ennek a vörös lánynak tényleg nincs félnivalója, és ezt nem is félek kimondani. – Nyugi, előbb bántanám magamat, minthogy neked bajod essen. – A hangom lágy, és remélem, érti, hogy valóban így is gondolom, minden egyes szavamat. Szerzett nekem egy csodálatos estét, ezt sosem fogom elfelejteni. – De ha úgy gondolod, hogy meg tudnád magad védeni, megnézhetjük, hogy ki az erősebb. És segítségként, én puszta kézzel fogok neked menni, semmi varázslat, semmi mugli vágóeszköz; pisztolyt pedig nem használok. – Én is rákacsintottam, majd felemeltem a két kezemet, ökölbe szorítottam őket, majd úgy tettem, mint aki nagyon verekedni akarna, persze mosolyogva.
Persze, hogy kinevetett a hasonlítom miatt. – Igen, tudom – nevetek magamon én is. – De nincs időnyerőm, amivel ezt megváltoztathatnám. – Bár lehet, hogy nem is akarom. Így legalább mosolyt csalhattam az arcára, ami fontossá vált számomra. Akkor is, ha csak egy pár perce, esetleg órája ismerem. Nem volt órám, de nem is érdekelt, hogy mióta vagyok vele, jól éreztem magam, Marcus pedig valami összejövetelre ment, ahonnan valószínűleg majd csak holnapután fog előkerülni. Ha talált magának egy csinos lányt, talán később.
Elmosolyodtam, amikor azt mondta, hogy majd lesz valaki akivel törődhetek. – Majd meglátjuk – mondtam halkan; azt sem tudtam, hogy a lány meghallotta-e. Közben elmondtam neki azt, amikor találkoztam az öcsémmel. Épp karácsonyi szünetre ment haza, valahol Franciaországban. Én csak felültem Marcus magángépére, és elvittek hozzá. Nagyon meglepődött, amikor meglátott; először franciául kezdett el makogni nekem. Én nem értettem semmit abból, amit mondott, amiből két dologra lehetett következtetni: vagy elköltöztek idő közben, vagy csak olyan régen nem beszéltem már a nyelvet, hogy el is felejtettem. – Na igen. Az embernek sosem esik jól, ha amikor végre megtalálja a családját, az elutasítja őt. Bár anyáékról nem mondott semmit, mégis olyan… olyan érzés, mintha egyikőjük sem szeretné, hogy életben legyek, és egyszerűen csak nem tudom megérteni, hogy miért. Hiszen egy rendes szülőnek örülnie kéne, ha a rég elveszett gyereke hazatér, és nem elutasítania… Még akkor is, ha ezt nem a szüleim mondták, hanem az öcsém. – Leírhatatlan, hogy mennyire fájt az, amikor ezt mondta nekem az öcsém. A baj az, hogy még a nevét sem sikerült megtudnom, pedig próbálkoztam. Miután elmondta, hogy maradjak halott, és ne merjem megkeresni a szüleimet, akkor elfutott; egyetlen szó nélkül. – Na de beszéljünk vidámabb témáról. Milyen parfümöt használsz? Tényleg nagyon tetszik az illata.
- Gyógyítóbűbáj? Gondoltam, hogy van olyan, de nekem ilyeneket sosem tanítottak meg, mert hogy úgysem lesz rá szükségem. – A tanáraim nekem sosem mutattak meg olyan varázslatokat, amikkel mások segítségére lehetek; vagy akár a sajátoméra. Az olyanokat, amikkel ölni, kínozni, másokat elkapni lehet, azokat mesterien tudtam használni, de az olyanok, mint gyógyítóbűbáj; mintha egy tündérmeséből szedték volna.
Szegény lányt kinevetem, de nem tűnik úgy, mintha megsértődött volna. Inkább úgy nézett ki, mint aki erre a reakcióra számított. – Hát tudod, a sok mugli marhaság mellett nem is csoda, hogy ilyenek jutnak az eszedbe. A tévé jó dolog, de annyi butaság van bennük, hogy azt el sem tudod képzelni. Például ott van rögtön az, hogy a bérgyilkosok csak akkor melóznak, ha legalább a fele pénzt megkapják a nagy akció előtt. Aha, ha jobban teszed, akkor nem egy bérgyilkost próbálsz meg kijátszani, mert azoknak általában jobbak a megérzései és a képességei, mint azoknak, akik felbérelik őket. Mi nem félünk a megbízóinktól; ha el akarnak tűnni, megtaláljuk őket. – Lehet, hogy ezt nem kellett volna. Mármint nem a történetet, hanem hogy többes szám egyes személyben beszéltem. Még mindig nem vagyok benne biztos, hogy a lány csak tettei, hogy nem ijed meg tőlem, és ezt hajlamos vagyok elfelejteni.
A kviddics tényleg hatalmas játék lehet; na az az, ami akár még érdekelhet is. De nekem sosem volt szabad ilyenekre elmennem, bár az is igaz, hogy Marcus mostanában sosem kérdezi meg, hogy hol voltam, egyszerűen csak felnéz az újságjából, és felhúzott szemöldökkel azt méri fel, hogy vajon jó napom volt-e, vagy rossz. Lehet, hogy még egy lánnyal is tudnék a tudta nélkül találkozni… Te jó ég, én már abban gondolkozok, hogy Ginny szeretne még velem találkozni, pedig még semmi sem történt köztünk. – Oké – válaszoltam. – Inkább ne küldj jegyet levélben, hanem valami titkosírással ellátott levélben üzend meg, hogy hol vehetem át – mondtam egy óriási mosollyal az arcomon.
Végül felálltunk, majd olyan dolgot mondott nekem, amin borzalmasan meglepődtem. Lehet, hogy tényleg szemet tud hunyni afelett, hogy mi a munkám? Borzasztóan hálás lennék neki. Tetszik, hogy elpirult arra, hogy megpusziltam a homlokát. Ez azt jelenti, hogy nem zavarta; vagy legalábbis nem annyira, hogy elhúzódjon. Végül úgy döntök, hogy nem fogom magam rávenni arra, hogy megcsókoljam. Inkább megfogtam a kezét, majd elkezdtem magammal rángatni. – Ne aggódj. Csodát fogsz látni – mondtam, és komolyan is gondoltam. Nem tudtam, hogy a lány tudta-e, hogy ma este van az a nap, amikor pár londoni idióta, hippi majom az év folyamán összeszedett szentjánosbogarakat nagyobb gömbökbe rakják bele, és elrejtik őket a parkban. Szerencsére én már pár éve megtaláltam őket, és most szerettem volna ezt a lánnyal is megosztani.
Kishíján elcsapott minket egy autó, de ettől nem féltem, hiszen tudtam, hogy rá fog lépni a gázra; éreztem, hogy tudja, hogy lassítania kell. Mikor végre beértünk valami parkba, aminek mindig elfelejtem a nevét, akkor egy kicsit lelassítottam, majd most már lassan elkezdtem egy fákkal szegélyezett részhez közeledni. Egyetlen mozdulattal elgörbítettem a faágakat, bejáratot varázsolva így nekünk. Ha a lány még nem engedte el a kezemet, akkor továbbra is azt fogva, beljebb megyek, míg egyszer csak meg nem állok. Próbálok koncentrálni, hogy merre is kell, hogy menjek. Becsukom a szememet, és összpontosítok, mikor végre megérzem, hogy hol vannak emberek. Mikor odaértünk, már látszódtak a fények. Épp készültek elmenni, így átsétáltunk a kis tisztás másik oldalára, és mikor már tényleg nem éreztem semmi jelét annak, hogy valaki jelen lenne, ismét egyetlen pálcasuhintással kinyílottak előttünk a faágak, és beléptünk a tisztásra, ami tele volt a világító gömbökkel.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Vigyázz, jövök!


Élj míg szabad lehetsz.
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ginny Weasley
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 285

TémanyitásTárgy: Re: Ginny & Caradoc 2015-08-25, 15:03


Caradoc & Ginny



[You must be registered and logged in to see this image.]
Szeretek jót tenni másokkal. Amikor tehetem, akkor a suliban is segítek mindenkinek. Ha akár egy órai anyag elmagyarázásáról is van szó, akkor is, ott vagyok ha kell. Ezt a legtöbben tudják is rólam. Sajnos volt már, amikor ez miatt ki is használtak, de nem volt nehéz rájönnöm a dologra és... ma már másképp állok ezekhez az emberekhez. Nem szeretem az olyasmit, ha én segítek amikor kell ő meg le se izél, ha aztán nekem van valami bajom. Ebből nem kérek.
Idő közben a testvéreimre terelődik a szó. Tényleg szeretem mindet, még ha annyira különbözünk is egymástól. Szinte mindegyikünk más irányba kacsingat, mások vagyunk. Persze érdeklődünk egymás foglalkozása és érdeklődési köre iránt a mai napig és mondhatjuk, hogy viszonylag jó a kapcsolat is közöttünk. - Hat fiútesóm van. - Elvigyorodtam. Mindenkinek furcsa, hogy milyen sokan vagyunk a családban és hogy csak én vagyok az egyetlen lány. Manapság már annyira nem divat, hogy sok gyermek legyen egy családban, főleg nem ha nincs sok pénzük. Hát, nálunk a pénz nem igazán számít. A szeretet helyettesíti.
-Ohh, igazán? És tartod vele a kapcsolatot? - Érdeklődtem az öccse iránt. Nem gondoltam volna, hogy van testvére. És az még nem is teljesen világos, hogy igazi tesó vagy pedig mostoha. Most igazából nem fogok erre rákérdezni. A kérdésemre ismét hosszú választ kapok. Figyelmesen végighallgatom, miközben egy kicsit talán meg is nyugszom. Persze, azért soha nem lehet elég óvatos az ember ilyen téren. Ha valakinek dühkirohanásai vannak akkor... akkor ott egy kicsit vigyázni kell. De ő más. - Oké. És egyébként is lehet, hogy meg tudnám magam védeni a pálcámmal. Talán... mert mondjuk akkor nem egy sikátorból ugranál ki rám. - Kacsintottam. A mosoly nem tűnik el az arcomról, így jelzem, hogy nem bántásból mondom ezeket a dolgokat. Csak próbálom egy kicsit vidámabbá tenni az egészet. De azt hiszem, már igyis elég vidám lett ez az este. Az ő szavaiból ítélve legalább is...
A hasonlata az ölés és a virágszedésről egy kicsit meglepődést okoz. Felvont szemöldökkel megrázom a fejem és csak kínomban elnevetem magam. - Bocsi, de ez olyan szörnyű hasonlat volt. - Remélem nem bántottam meg ezzel a nevetéssel. Nem szeretném, ha most rosszul érezné magát e miatt. De azt hiszem, hogy ebben a pár órában már elég jól megismert -engem tényleg könnyű kiismerni- és nem fogja felvenni. Az, hogy milyennek látom őt talán egy kicsit meglepte. Hát, nem csak engem lehet könnyen kiismerni, de én is tényleg jól ki tudom az embereket. Ezt az egy jó tulajdonságomat szeretem, mert sok olyan dolgot el tudok kerülni ezzel, ami egyébkét megtörténne. - Majd lesz arra is lehetőséget, hogy törődj valakivel. - Követem a tekintetét ahogy egy pillanatra lehajtja fejét. Nem tudom, hogy ezzel valami rosszat mondhattam e vagy esetleg eszébe juttattam valamit... vagy akár csak egyszerűen rosszul érzi magát amiatt, hogy nem törődött még másokkal? Nem tudom...
A gyilkos témáról próbálok most már leszállni. Egyszerűen csak nem válaszolok a kijelentésre. Nem is akarom megtudni és nem is fogom remélhetőleg. Az már más tészta, ha ő a közelembe lesz majd továbbra is, akkor látni fogom rajta, hogy mit érez. Az más... esetleg tényleg könnyebbé tudom majd tenni az életét. Talán ha lenne erre esély, meg tudnám egy picit könnyíteni neki... Nem is tudom, hogy ő ötlet e ezen gondolkodnom most.
Aztán megkapom a választ arra a kérdésemre amit nem tettem fel az előtt az öccséről. És arra is amit feltettem. Ez elég szomorú. Nem lehetett jó érzés, amikor ezt hallotta. - Hát, nekem se esne jó, ha valamelyik testvérem ezt mondaná. Szörnyű érzés lehetett... - Elgondolkodom azon, hogy vajon miért mondhatta ezt a testvére. Soha nem akart volna magának egy bátyust, aki mindig megvédi? Vagy csak egyszerűen nem akarja, hogy visszatérjen Caradoc hozzájuk mert fél, hogy a szülei figyelme csak az idősebbikre terelődnek? Nem tudom. Nem érthetem meg ezt sem, úgy ahogy a fiú életében sok minden mást sem. Ez kicsit elszomorít. Vajon még tanulnom kell ahhoz, hogy ilyen dolgokat megértsek? Pontosan ilyen dolog a korbácsolás is. Miért jó egy embernek, ha a másikat kínozza és így bünteti?
- Talán valamilyen gyógyítóbűbáj el tudja tüntetni őket. - Ez lesz az első dolog, aminek utána fogok majd nézni komolyabban ha visszatérek az iskolába. Hamarosan eljön ez az idő is. Hatodéves leszek. Túl az RBF vizsgámon. Ez annyira feldobó érzés.
Aztán kinevet. Persze, valami ilyesmire reakcióra is számíthattam volna. Amikor ilyen sületlenséget mondok, akkor ugyan mi mást várhatnék? Nem sértődök meg a dolgon, elvégre... azt hiszem én sem kérdeztem ezt teljesen komolyan. Vagy legalábbis remélem, hogy nem lesz komoly a kérdés. - Oké, azt hiszem ez a kérdés talán nem is volt teljesen komoly. - Rázom meg a fejemet egy apró mosoly kíséretében jelezve ezzel, hogy ez a dolog, akár vicc is lehetett volna. Lehet, hogy azokban a filmekben olyan emberekről van szó, akik nem bíznak meg a munkásaikban... Nem tudom. Aztán a figyelmem teljesen a kviddicsre terelődik és totál el is felejtem ezt a témát. Talán jobb is, hogy most már nem erről beszélünk és hogy lassan teljesen lezárjuk az ő munkájával kapcsolatos dolgokat.
-Ahha, mindenképp megbeszéljük majd! - Legszívesebben ugrálnék örömömben, amikor azt mondja, hogy eljönne velem. A szüleim csak a nagyobb mérkőzésekre mennek el, a többieket meg annyira nem érdekli a kviddics mint engem, elég nekik a sulis is. Én meg csak akkor tudom nézni azt, amikor nem a mi házunk játszik. És nem is annyira izgi, mint egy élesbe, rendes közvetítéssel és híres játékosokkal zajló mérkőzés.
Aztán egy kicsit érzelgősebbé vált a téma. Valahogy úgy érzem, érdemes lenne komolyabban belegondolni ebbe az egészbe. Persze nem csak az miatt, mert hirtelen felelősséget kezdtem érezni azért, hogy segítsek neki jobb életet teremteni. Hanem mert tudom, hogy nem sokan olyan elszántak, mint én hogy felismerjék benne a jót. Mondjuk a munkájával még lesz gond de... talán... talán el tudnám feledni valahogy...
A homlokpuszira elmosolyodom és az arcomat pír önti el. Jó érzés volt, nagyon is és most, ez után ezt az elvigyorodott képemet le sem lehet rángatni majd rólam. Sokan mondják, hogy a homlokpuszi is igazán fontos egy kapcsolatban, hiszen az a bizalom jeléül is szolgál. Azt hiszem, ezen már túl vagyunk. Az eddigi meséjéből igen is kivehető volt, hogy megbízik már most bennem. Szólalni sem tudok, hirtelen zavarba hozott és csak állok előtte, egészen közel hozzá, és a szemeiből próbálom kifürkészni, hogy vajon most mire készül.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Caradoc Ogden
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 26
ϟ Hozzászólások száma : 46

TémanyitásTárgy: Re: Ginny & Caradoc 2015-08-24, 14:54


Ginny & Caradoc

[You must be registered and logged in to see this image.]


- Mára elég-e? – Óvatosan, mégis kedvesen felhorkantottam. – Ez egy évig is elég lesz, drága. – Nem igazán szoktam jót tenni másokkal, hacsak az, hogy megszabadítom a félelemtől azzal, hogy megölöm, nem számít annak. Így belegondolva… nem, ez nem jó tett. Inkább aljasság, hogy a semmiből és a sötétből lesem rájuk és támadom meg őket; de hát a munka, az munka. Mindenkinek meg kell élnie valamiből.
Meglep, hogy őt piszkálják egész nap. Szerintem aranyos lány; nem is találtam benne túl sok mindent, ami alapján „piszkálni” lehetne. – Hány tesód van? – Azt már tudom, hogy mindegyik idősebb nála, de a többes szám alapján nem igazán tudom megmondani, hogy ez mennyit is jelent. – Nekem van egy öcsém. – Erre még emlékszem; főleg, mert Amanda volt az, aki kínozta, hogy mondja meg, hogy hol talál meg. De az a nőszemély nem tudta, hogy az öcsémnek ötlete sincs arról, hogy hol talál meg engem. Ezért is voltam annyira boldog, hogy ma este ő lesz a célpontom; de holnap biztosan elkapom.
Nem biztos, hogy ecsetelnem kellett volna neki, hogy milyen az, amikor mérges vagyok, de ha már egyszer kimondtam, akkor kénytelen vagyok válaszolni az amúgy is egyértelmű kérdésére. – Igen, csak a tárgyak bánják. Több okból is; először is, nem megyek ilyenkor utcára, biztos, ami biztos. Másodszor pedig, volt már rá példa, hogy utcán voltam, és akkor sem vertem meg senkit, mert nem szeretem, ha olyanokat bántok, akik nem érdemlik meg. Meg aztán ez elég ritka egy jelenség, hogy ideges vagyok; szóval nincs mitől félned. – Amúgy sem kellene. Ha valakit kedvelek, azt nem tudnám bántani; és egyre jobban tetszik nekem ez a csaj, szóval ha Marcus következő neve ezé a lányé lenne, akkor csak megmondanám neki, hogy vigyázzon magára, nehogy meglássák. Még sosem csináltam ilyet, eddig csak olyanokra uszítottak rá, akiket nem ismertem, de azért jobb a biztonság alapon, inkább előre tervezem, hogy mit tennék, ha erre sor kerülne; amit nagyon remélek, hogy nem fog.
- Megértem, hogy inkább hidegen hagy az infó, hogy hány ember lelke szárad a kezemen. Engem se érdekel például, hogy hány virágot szedtél már a mezőkön. – Béna, béna, béna. A legbugyutább példa, amit valaha is felhozhattam volna, de már kimondtam, és esélyem sincs, hogy visszavonjam. Inkább figyeltem arra, amit mondott rólam. – Hát igen, ha van esélyem, nagyon is sokat tudok beszélni. Szóval szerinted okos és törődő vagyok, ez jól esik. Az elsővel nem vitatkozom, muszáj volt gyakorolnom, hogy jó bérgyilkos legyek, az utolsót nagyon még nem tudtam kipróbálni az életben, mert nem igazán kellett eddig senkivel sem törődnöm. – Lehajtottam a fejemet, amikor arra gondoltam, hogy összesen három barátom volt eddig az életemben. Ebből egy elköltözött messze, a második csak elhidegült tőlem, a harmadik pedig megutált. Lánnyal még sosem volt dolgom, de azért reméltem, hogy ha arra kerülne a sor, majd az ösztöneim irányítani fognak. Egyébként szerintem Ginny elég jól összegyűjtötte az összes jó tulajdonságomat: nagydumás, okos és oké, kedves is tudok lenni. Most mindattól függetlenül, hogy az áldozatok felkereséséről van szó, kitartó is vagyok, és soha nem adom fel. Most így hirtelenjében nem igazán tudok felsorolni több jó dolgot magamról; lehet, hogy nincs is.
Elgondolkodtam azon, amit mondott. A mai napig mentálisan kínzom magam mindazért, amit másokkal teszek. Az, hogy meggyászolom őket, még nem ment fel az alól a bűntett alól, hogy elvettem az életüket, mikor igazából nem volt jogom hozzá. – Ha tudnád, mit érzek minden egyes gyilkosság után, nem mondanád ezt – mondom, majd kedvesen rámosolygok. Honnan is tudhatná? Hiszen még csak most találkoztunk. Pontosan tudom, hogy mekkora bűnt követek el, és azt is tudom, hogy ez mennyire helytelen a társadalomban, de ha választanom kell a saját életem és a többieké között, akkor sajnálom, de én inkább a sajátomra szavazok.
Arra, hogy normális is marad, csak ismét mosolyogni tudok. Az biztos, hogy még sosem találkoztam olyan emberrel, aki nemcsak, hogy nem fél tőlem, de még kedves is, és nem fél viccelődni. Amikor a szüleimről kezdett el beszélni, kicsit ismét elkomorodtam. Nem szerettem annyira azokról beszélni, akikkel sosem tarthattam a kapcsolatot. – Nem – mondtam. – Sosem adtam fel. Egyszer megtaláltam az öcsémet; teljesen véletlenül. Marcus egy véletlen elejtett mondatából találtam meg. Ő viszont nem akarta elhinni, hogy én még élek; azt mondta, számukra már halott vagyok, és ha jót akarok magamnak, maradjak is az. – Összeszorítottam az öklömet a méregtől. Megértettem, hogy jobb nekik, ha úgy tudják, hogy én már nem élek, így nem kell reménykedniük, de ezt borzalmas volt pont a saját öcsém szájából hallani.
Ezek után kicsit talán még könnyebb is volt a büntetésemről beszélni. – Persze, kinek ne fájna? Mondanám, hogy már kezdek hozzászokni, de ez nem igaz. – Kiengedtem az öklömet, és már mosolyogtam is. A lány mellett sokkal gyorsabban tudok megnyugodni, úgy néz ki. – És ha nem múlnak el? – kérdeztem tőle. – Gondolod, hogy lesz valaki, akit ez valaha is érdekelni fog? Most komolyan, ki akarná lehúzni egy bérgyilkos pólóját? – kérdeztem keserű nevetéssel. Sajnos ez igaz volt; nem tudok senkiről, aki szeretne valaha egy gyilkossal az oldalán élni.
Nem tehettem róla, de felnevettem. Szabályosan kiröhögtem a csajt, hogy azt hitte, hogy el kell vinnem a fejét, vagy az ujját, vagy hasonlók. – Bocsánat – mondtam, a könnyeimet törölgetve. – Nem, nem kell. Elég ha azt mondom, elintézve; vagy ha nem szólok semmit. Ha másnap szembe megy a nevelőapámmal az utcán az, akit nekem kellett volna kinyírnom, ujjj, akkor néha probléma van, de egyébként megbízik bennem, hiszen tudja, hogy ha nem sikerül, és nem mondom meg, akkor talán még rosszabbul is járok, mintha megmondanám. Örültem neki, hogy a kviddicsre terelődött a téma. Tényleg érdekelt a játék; meg a lány is. – Nem tudod, mire vagyok képes. Nagyon jó a megfigyelőképességem
– nevettem fel. – De szívesen elmennék egyszer. Ezt még megbeszélhetjük.
Meglepett, hogy szeretne segíteni rajtam; és csak reménykedtem, hogy ez nem azt jelenti, hogy megszöktet, hanem valami teljesen mást. Én megpróbáltam utalni rá, hogy mi lenne a legjobb dolog, amit velem tehetne. Amikor azt mondja, hogy kivitelezhető, hogy nem lép ki az életemből, elmosolyodok, majd lehajtom a fejemet egy pillanatra. Rögtön ránézek újból, majd mivel egy kicsit magasabb vagyok nála, probléma nélkül megpuszilom a homlokát. Nos, elképzelni is gyönyörű, hogy ezt a mozdulatot máshol is elvégezzem, de félek, hogy ez neki gyors és inkább nem próbálkozok. Meglátom, hogy mi a reakciója, és majd utána döntök, mi a helyes.    


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Vigyázz, jövök!


Élj míg szabad lehetsz.
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ginny Weasley
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 285

TémanyitásTárgy: Re: Ginny & Caradoc 2015-08-23, 22:30


Caradoc & Ginny



[You must be registered and logged in to see this image.]
-Na, én vagyok a mai jótetted. Ez már elég is, nem? - Tényleg örülök neki, hogy nevet. Én is sokkal vidámabb vagyok ilyenkor. Na meg az, hogy egyfolytában ezt hajtsa, hogy mennyire örül neki hogy eltudunk beszélgetni, jól esik hallani. Tényleg. Most már egyáltalán nem érzem azt, hogy félnem kellene... sőt... jelenleg eszembe sem jut, hogy mi is történt, teljesen el tudja terelni a figyelmem. - Én is örülök. Jó, hogy ma legalább veled én is eltudok beszélgetni, mivel a tesóimból elég volt már. Amikor összegyűlik a család egyik része akkor egyetlen lányként kijár nekem az egész napos piszkálódás... - Vonok vállat és elmosolyodom. Nem mindig zavar, ha a fiúk piszkálnak, de legtöbbször már túlzásba viszik. Fred és George dumáját bírom, meg a cuccaikat is, de a legtöbbször ők a felbujtók. Aztán meg ilyenkor jön az, hogy csak egy kicsit hagy meneküljek el, hagy legyen normális társaságom akár egy pár percre is.
Amikor elmondja, hogy milyen amikor dühös, és akár össze is tud törni valamit akkor egy kicsit elmerengek. Vajon ilyenkor csak a tárgyakat bántja? - ...csak a tárgyak bánják ugye? Mármint ilyenkor nem bántod az első szembejövőt...? - Csak a biztonság kedvéért érdeklődöm és a jövő miatt. Hogy ilyen esetben el kell e kerülnöm. Na nem igazán tartom valószínűnek, hogy ilyenkor majd velem fog elsőre találkozni, csak... ki tudja alapon. Igazából nem rosszból mondta, hogy nem szeretném megtudni az emberek számát, csak egyszerűen nem vagyok rá túlzottan kíváncsi, hiszen ettől az információtól még meg tudom menteni magam. Egyszer lehet, hogy majd kiböki bánatában, de most még nem akarom... - Nem gond. Csak nem szeretném tudni. - Vonok vállat ismét, majd kicsit oldalra billentem a fejem és így figyelem tovább a fiút. - Hmmm.... szerintem kedves vagy és szeretsz nagyon beszélgetni. Ezen felül még okosnak tűnsz ééés... azt hiszem még törődő is. - Egy pillanatra az ég felé nézek. Egyelőre ennyi amit fel tudok sorolni, nem jött át még a többi jó tulajdonsága ez a rövid idő alatt. Szerintem már ennek is örülni fog, hiszen felsoroltam egy párat és alig pár órája ismerjük egymást. Általában jól kiismerem az embereket elsőre.
Azt hiszem most már többet is tudok a bérgyilkosokról mint amennyit kellett volna valaha is tudnom. Már lassan könyvet írhatnék erről a dologról, Caradoc annyit mesélt nekem. Visszataszítónak tartom ezeket a morbid kínzási módszereket és hasonlókat, de legalább ha egyszer elkapnak akkor fel tudok készülni rá lelkileg, hogy mire is számíthatok. De remélem soha nem kerül ilyesmire sor! Soha.
-Megértem... mármint azt hogy nem volt választásod. De lehet, hogy jobban is tetted, azt hogy megszeretted, mint hogy magadat kínozd egyfolytában ezek a dolgok miatt. -Az Amandás dologra nem mondok már semmit, én elhiszem, hogy rosszat tett és megérdemelné, de én ma legalább adtam még egy esélyt neki arra, hogy egy kicsit éljen. Ez egy icipicit eldob, de tudom, holnap már nem lesz ilyen szerencséje, nem lesz még egy ilyen vöröske mint én aki Caradoc útjába áll munka közben. Elmosolyodtam. - És normális is maradok, szóval teljesen nyugodt lehetsz! - Egy picit felnevettem, persze értem a viccét. Minden viccét értettem eddig, szerintem ez is egy jó pont volt nála. Nem vagyok egy mogorva ember. Mi lenne ha egy hugrás vagy egy hollóhátasba fut bele! Lehet, hogy ők nem így kezelnék a dolgot. Szerencsére én bátor oroszlán vagyok.
-És akkor gondolom felhagytál a keresésükkel. Megértem... szörnyű lehetett. Mármint biztos érdekel, hogy milyenek lehetnének... - és tuti hogy fájna is, mivel ha meglátná, hogy tök normális élete van a szüleinek, akkor belegondolna, hogy milyen jó lehetett volna neki és szeretetben nőtt volna fel... lebiggyesztem a szám egy pillanatig, ez a történet teljesen elszomorít. Én nem tudnám elképzelni, milyen lenne elveszítenem a szüleimet. Szörnyű. - Akkor is biztos nagyon fájhat amikor azt teszi veled. És azok a hegek soha nem fognak elmúlni! - Megborzongok egy picit. El tudom képzelni, milyen csúnyán nézhet ki szegény fiú háta. Azt az embert aki ilyet tesz, szerintem én is simán legyilkolnám. Lehet, hogy aztán megbánnám... de az már másik történet. - Ohh, azt hittem vinned kell valami bizonyítékot tudod... mint a filmekben... a fejéét vagy az egyik ujját... - Ezt már szerintem én sem gondoltam komolyan. Remélem sikerül neki úgy bejutni majd, hogy megússza az egészet és holnap le tudja a dolgot. Nem szeretném, ha miattam baja esne Caradocnak.
A kviddicses dologra felcsillan a szemem. - Úúú! Valahogy eljöhetnél majd egyszer a Roxfortba megnézni egy meccsem. - Totál bepörgök a dologtól, de aztán visszavonja. Összefonom magam előtt a karom, kicsit durcás képet vágok de egy pillanat múlva mosolygok tovább. - Naaa! Tuti nem tudnál egész végig engem figyelni. Érdekes lenne a játék is! De akkor majd ha lesz meccs itt valahol a közelben, elrabollak arra a pár órára. -Kacsintok és felkelek. Ott állok mellette, amikor felnéz az égre, automatikusan én is oda pillantok. De a kijelentése után gyorsan elveszem a pillantásom és magam elé nézek. Talán most jobb ha nem szólok semmit sem erre a normális életes dologra. Úgy érzem, hogy lehet még neki jobb, hiába látja ő most reménytelennek ezt az egészet. Átölel és az ölelésből csak azért bogozom ki magam, mert el akarom neki mondani azt, hogy szeretnék érte tenni valamit. Teljesen kibukott belőlem ez a dolog és most hirtelen lefagytam. Ő jól lereagálta. Közelebb lépett egy lépést. Nem hátráltam. Mosoly nélkül pillantottam bele a szemeibe, talán egy kicsit meglepődtem, hogy ennyire jól fogadta ezt az egészet.
-Azt hiszem, ez kivitelezhető. - A hangom elhalkul, és apró mosoly jelenik meg az arcomon. Talán az. Ha meg tudjuk oldani. Ha szakítunk egymásra időt és ha tényleg olyan, mint amilyennek megismertem. És remélem, hogy engem pedig nem fog a későbbiekben sem zavarni az, amivel foglalkozik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Caradoc Ogden
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 26
ϟ Hozzászólások száma : 46

TémanyitásTárgy: Re: Ginny & Caradoc 2015-08-23, 20:14


Ginny & Caradoc

[You must be registered and logged in to see this image.]


Én is jó voltam a bűbájokból. Pontosan ezért tudom, hogy mivel szoktak védekezni azok, akik tudják, hogy hamarosan rájuk küldik a halált. –  Pedig kéne lennie – vontam vállat. Marcus legalábbis mindig ezt tanította nekem, hogy először ki kell iktatni azt a védőbűbájt, amit maguk köré vonnak. Enélkül esélytelen vagyok azzal szemben, akit meg kell ölnöm. Más magyarázat nincsen, hogy egyes esetekben miért találom meg őket nehezebben, mint másokat.
Jó volt hallani, hogy jól sikerült az estéje, csupán azért, mert nekem is tetszett. – Hát igen, - nevettem el magam. –  Az elég jó, hogy nem haltál meg. Egyel több jótett a mai listámon. Nem mintha amúgy más jótettet véghez vittem volna ma – mondtam, miközben csodáltam, hogy valaki tényleg képes rá, hogy olyan valódi nevetést hozzon ki belőlem. –  Tudom, hogy már uncsi, hogy ezt mondom, de tényleg tök jól esik beszélgetni veled – bukott ki belőlem, mielőtt megállíthattam volna.
- Igazából nem olyan vészes, csak akkor nem vagyok sem vicces, sem kedves, sem jófej. Olyankor bunkó vagyok, aki képes az első tárgyat összetörni a szobában úgy, hogy nem érdekli, hogy az darabokra szabdalja a kezét. – Nem néztem rá, amikor ezt mondtam. Elég volt nekem, hogy kinyílok, nem kellett még hozzá az is, hogy lássam az arcát, ahogy elborzadva a kiutat keresi, csak hogy ne kelljen több ilyen unalmas és undorító dolgot hallania.
Kicsit lebiggyesztettem az ajkamat, amikor azt mondta, hogy nem is akarja megtudni, hány embert öltem már meg. Nem hibáztattam érte, egyszerűen csak kicsit elöntött a szégyen, hogy ilyen dolgokat zúdítok rá. –  Bocs – mondtam keserűen. –  Kicsit elszaladt velem a ló. – Arra a megjegyzésére, hogy igyekszik meglátni a jót másokban, rögtön felkaptam a fejemet. –  És mi a jó, amit bennem látsz? Mármint, ha van egyáltalán – javítottam ki magamat. Reméltem, hogy lesz, utáltam volna magamat, ha a lány csak azért lenne itt velem, mert a pálcája kell neki, és mert fél elslisszolni, hátha utána futok, mert dühös leszek, vagy valami. Pedig ez nem volt igaz; sosem indultam be azért, mert valaki visszautasított; megtanultam azzal a tudattal élni, hogy nekem se barátaim, se barátnőm, se bérgyilkos partnerem, semmim sem lesz. Csak magam lehetek, és a nevelőapám.
Mikor elmeséltem neki, és még csak nem is túl részletesen, hogy mi is történhet vele, ha valaki ráuszít egy bérgyilkost; aki nem én vagyok; láttam az arcán, hogy megrémült, vagy legalábbis, hogy undorodik a dologtól. Ő akarta tudni, hogy milyen csúnya dolgokat tudunk mi, bérgyilkosok és gyilkosok véghezvinni; ez esetben vessen magára. –  Igen? Sejtetted? Pedig azt hittem, legalább egy kicsit újat mondtam azzal, hogy mi, férfiak legalább próbálunk egy kicsit enyhíteni a szenvedéseiden. – Megvontam a vállamat. –  De a nők igazán kegyetlenek tudnak lenni… ha egy másik nőről van szó. Ha egy férfiról, akkor kölcsönös igaz az, amit elmondtam korábban. – Elmondta, hogy ő nem tudna ilyet tenni egy emberrel. –  Persze, hogy nem, mert te nem kényszerülsz rá. Oké, mielőtt bármit is mondanál, tudom, hogy vannak, akik élvezetből csinálják, de ők pszichopaták. Azokra kéne egy ütős kis kínzóátkot lőni, majd egy gyors halálátkot. Nos, de ami azokat illeti, akiket kényszerítenek rá… Nos, én megszerettem a munkámat, de hát kénytelen voltam. De én attól még nem gyilkolok eszetlenül, akit csak érek. Mindig tudni akarom az okokat, és a körülményeket; és csak akkor vagyok hajlandó én megtenni, ha úgy gondolom, hogy jogos a halál. Amanda például megérdemelte volna; az fix, hogy kegyetlenül megkínoztam volna, mielőtt meghal. Úgy lett volna tisztességes. – Amanda egy disznó volt, aki már évekkel ezelőtt meg kellett volna, hogy haljon. Az is igaz, hogy személyes indítékaim is vannak, mégis úgy érzem, bármelyik ember így érzett volna, mint én.
Tényleg boldog voltam, hogy meg tud nevettetni, és nem azt az érzést kelti bennem, hogy le kéne lépnem. Viszont meglepve néztem rá, mikor elmondta, hogy örül, hogy megbíztam benne, és reméli, ez így is marad. –  Hú, hát most erre nem tudom, mit mondjak. Én köszönöm, hogy nem futottál el az első pillanatban, amikor lehetőséged volt rá. – Tényleg ötletem sem volt, hogy hogyan fejezhetném ki, mennyire boldoggá tesz, hogy meghallgat. Legszívesebben átölelném, és megpuszilnám azért, hogy könnyít a lelkemen; a szó szoros értelmében, tényleg nem bánnám, ha ezt kéne tennem vele. –  És persze, hogy így marad. – Elmosolyodtam, bátorításképp.
-  Hú, most megnyugtattál. Akkor örülök, hogy te normális vagy. Akkor nem kell faképnél hagynom, mert nem vagy az. – Rákacsintottam, hiszen csak viccnek szántam. Komolyan örültem, hogy nem az a princess fajta, és igazából lesütött róla, hogy nem is a beszólogató, deszkás köcsög.
-  Dehogynem – vallottam be. –  Volt egy idő, amikor napokig kutattam utánuk, de senki nem ismerte őket. Amikor megkérdeztem a munkáltatómat, ismét bünti volt a vége, hogy hát nem vagyok én elég hálás neki, még az igazi szüleimet is meg akarom keresni? – Visszagondolva az a korbácsolás nem is volt olyan vészes. –  Aha, korbácsolás – mondtam halál nyugodtan. Úgy viselkedtem, mint akinek nem ugrik ki a helyéről a szíve, hogy ezt elmondtam valakinek. –  Hát, amikor utoljára szembe szálltam vele, én húztam a rövidebbet. És hidd el nekem, nem hagyom, de tudod, az az izé elég fájdalmas, amikor a hátadat súrolja. Ja igen, minden hegem megvan. De persze olyan helyen, ahol senki nem láthatja. Az arcom és a mellkasom tabu, csak a hátamat bántja. – Ismét megvonom a vállamat, mintha ez semmiség és mindennapos lenne. Sokan azt hiszik, a fájdalmat meg lehet szokni, de ez rosszabb annál. Marcus minden nap más módszerrel kínozza a hátamon lévő bőrt, így nem lehet megszokni azt, ahogyan ezt a „rituálét” végzi velem. –  A mai napért? Öhm, ha nem mondom el neki, hogy nem sikerült kinyírnom Amandát, és nem ekkora – mutattam a fülemig az ujjaimmal. –  vigyorral megyek be a bejárati ajtón, akkor nyugtázza, hogy sikerrel jártam, és békén hagy. Én meg majd holnap kisurranok, és kinyírom, ennyi.
-  Szívesen elmennék veled egy meccsre. De persze, csak ha te is játszol – mondtam neki, ujjammal rá mutatva. –  Akkor talán még nagyobb élvezet lesz, bár lehet, hogy akkor rajtad kívül nem fogok sokat látni a meccsből. Ssssz, mégsem jó ötlet, hogy te is játszál. Majd ülsz mellettem, az is menő. – Az iskolával kapcsolatban ne mondtam semmit. Fogalmam sem volt, hogy milyen az, amikor valaki reggel felébred, és nem arra kel fel, hogy véres a keze a tegnapi öléstől, hanem hogy koszos a keze, mert nem mosta meg őket mielőtt elment volna aludni. Túl szépnek tűnt ahhoz, hogy számomra igaz lehessen. Felnéztem az égre. –  Nekem már sosem lesz normális életem.
Átöleltem, de nem éreztem, hogy a szíve kirobbanna a mellkasából, így nem is csodálkoztam, amikor kibontakozott az ölelésemből. Valószínű, hogy nem szeretné, ha egy bérgyilkos ölelgetné. Pedig örültem volna neki, ha legalább egy rövid ideig is, de úgy maradunk. –  Jó, mert erre tényleg jobb talán emlékezni, mint a másikra – jegyeztem meg gyorsan.
Ránéztem a lányra, és láttam, hogy mosolyog. Nem tehettem róla, de ez engem is jó érzéssel töltött el, és én is visszamosolyogtam rá. Felhúztam mindkét szemöldökömet, amikor azt mondta, hogy tehet-e valamit azért, hogy elviselhetőbb legyen az élete. –  Igazából tehetsz. – Egy lépéssel közelebb léptem hozzá. –  Ne lépj ki az életemből, és maradj velem.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Vigyázz, jövök!


Élj míg szabad lehetsz.
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ginny Weasley
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 285

TémanyitásTárgy: Re: Ginny & Caradoc 2015-08-23, 14:57


Caradoc & Ginny



[You must be registered and logged in to see this image.]
- Nem is tudtam, hogy létezik ilyen bűbáj. Pedig elég jól benne vagyok ezekben a dolgokban... -Jó vagyok bűbájtanból ami azt illeti de még közel sem értem el azt a tudást, amit szeretnék majd. Erre lesz jó a következő két évem... még több könyvet bújni. Mert elvégre jelenleg ez a feladatom. Aztán meg akár lehetnek naplopó is, de azt azért nem szeretném.
A társadalom hasznos tagja akarok lenni. Azt hiszem ezzel egészen jól fogalmaztam.
-Még jó, alig éltem eddig. A nagy dolgok csak ez után jönnek. Jó, be kell vallanom, hogy tényleg jóra sikeredett az este! Nem haltam meg! Ez elég jó. -Röviden elnevetem magam, majd hátamat nekidöntöm a falnak. Most így kényelmesebb. Most az sem érdekel ha koszos leszek, ami tutibiztos, mivel ezek a kis sikátorok soha nem a tisztaságukról híresek. Kit érdekel a tisztaság ilyen esetben? - ... nem biztos, hogy tudni akarom hogy mikor leszel komor és depis. - Halkan fűztem hozzá az után hogy nem fejezte be a mondatát. Tényleg nem fogok most nekiállni faggatózni és kiborítani. Szerintem mindkettőnknek jobb érzés ez, hogy tudunk nevetni és mosolyogni. Na meg azért nem mondom, hogy emellett ő csinálja magának a depis hangulatot, hiszen ő kezdte el a mesét az életéről. Tényleg! Az én életemről még semmit sem tud. Kezeimmel nemet kezdtem el inteni.
-Ne. Ne. Ne is mondd meg, hogy mennyi embert öltél már meg. Szerintem ezt az információt jobb ha soha nem tudom meg. - Elhallgatok és végighallgatom a mondandóját arról hogy lehet, hogy mégis tudna bántani. Vagyis nem, de na... hát ez elég bonyi. Nem is biztos, hogy meg akarom érteni ezt a dolgot. - Igyekszem meglátni az emberekben a jót és a rosszat félresöpörni. - Ez az igazság. Minden emberhez így viszonyulok -akihez lehet- és teljes erőmmel igyekszem megpuhítani őket. Mármint csak annyira, hogy eltudjunk beszélgetni és mondjuk hogy ne akarjanak megölni. A suliban is ezt teszem például ha egy mardekárossal kerülök egy légkörbe.
Végül csak megbántam, hogy visszakérdeztem a csúnya dolgokkal kapcsolatban. Undorral az arcomon hallgatom végig Caradoc meséjét és örömmel telt el, amikor végre a végére ér. Hát, azért ennyire rossznak nem gondoltam volna az egészet. -Oké, a férfias dolgot azt sejtettem. Egyébként... a női gyilkosok ilyen durvák? Én soha nem tudnék ilyen lenni egy másik emberrel... - Lehajtom a fejem miközben elgondolkodom ezen a dolgon. Ha kényszerítenek még akkor sem menne. Lehet, hogy ha úgy neveltek volna mint Caradocot akkor esetleg... de nem tudnám elképzelni.
Látom hogy meglepődik amikor azt mondom, hogy megpróbálom újra elképzelni a dolgot. Csak azért, mert ilyen rendesen viszonyul hozzám most már. Csak ezért adtam neki egy esélyt még a folytatásra. Ettől függetlenül még egyszer ha feljön a téma kettőnk között, hogy hogyan ismerkedtünk meg, lehet hogy csak nevetni fogunk majd ezen az egészen. Ezért vetettem fel most, hogy megpróbálom. Nem ölel meg, de ezért nem vagyok csalódott. Persze, hiszen csak most ismert meg, miért is akarna ölelgetni.
Elpirulok amikor azt mondja, hogy én vagyok hosszú idő óta az első lány aki meg tudja nevettetni. Azért örülök neki, hogy nincs másik nő az életében, mondjuk egy másik bérgyilkos nő. Ki tudja... totál hülye fantáziám van és egy csomó mindent elképzeltem már a beszélgetésünk közben.
- Örülök, hogy meg tudtalak nevettetni. Szeretem amikor az emberek vidámak körülöttem. Ja meg persze az sem utolsó, hogy jó érzés, hogy könnyen megbíztál bennem. Remélem ez így is marad. - Most már a mosoly el sem tűnik az arcomról. Egyre kellemesebben érzem magam, de azt azért nem mondom, hogy tökéletesen boldog leszek, mert ez az undorító sikátor nem fogja ezt lehetővé tenni. A hercegnős megjegyzésre hevesen megráztam a fejem. - Neeeem. Soha nem öltöztem hercegnőnek. Nem vagyok a rózsaszín imádók közösségének sem a tagja és mondjuk én totál normálisnak tartom magam. Mármint... átlagosnak. - A legtöbb ember ezeket a dolgokat csak szerénységből mondja és azért, hogy megfogják velük a pasikat, de én viszont komolyan beszélek. Tényleg ilyen vagyok. Ilyen, amilyennek eddig is látott.
Én viszont egyre több dolgot tudok meg róla. Miközben gondosan elhelyezem a pálcámat a táskámban, ő elmeséli élete legfontosabb részeit. Én végighallgatom és kérdezek, majd folytatja.
-És nem gondolkodtál azon, hogy megpróbálod őket megkeresni? -Nem akartam folytatni a mondókámat, mert most az jött volna, ha már a munkaadója ellenségei akkor lehet, hogy már megölte őket? Lehet, hogy már saját maga végzett velük... észrevétlenül megrázom a fejem, hogy elszálljanak ezek a gondolatok, és ekkor a 'megkorbácsol' szóra eszmélek csak fel.- MEGKORBÁCSOL?! Te jó ég. És te ezt eltűröd? Bocsi... gondolom nem tűrnéd ha lenne választásod... - Most sajnálom legjobban azóta, hogy elkezdte mesélni az életét. Szegény fiú. El tudom képzelni milyen fájdalmai lehetnek ez a dolog után... és ha jobban belegondolok... - Ugye a mai napért nem fog bántani?
A Roxfort témára áttérve csak bólogatok. Szerintem ez a legjobb suli, még a magántanároktól is sokkal jobb lehet. Hiszem már kiskorunkban elszakadunk valamilyen szinten a családunktól és megtanuljuk a szükséges ismereteket amikre majd szükségünk lesz később a varázsvilágban. Na meg az a sok diák! Mindig történik valami izgalmas. Kár, hogy a fiú nem járt ide, pedig akkor már hamarabb megismerkedtünk volna.
-Igen, itt van nem messze. Kár, hogy nem járhattál ilyen suliba! És egyszer mindenképp el kell velem jönnöd egy kviddics meccsre! Látnod kell! Tuti tetszeni fog. - Hirtelen fellelkesült a hangom ahogy a kviddicsről kell beszélni. Tényleg ennek szeretném szentelni az életemet, legalábbis egy darabig biztosan. Na de mondjuk ez még változhat a következő két évben. Ki tudja, lehet hogy addigra már nem is leszek. - Még neked is lehet normális életed.... - Nem folytatom. Felkelek vele és kicsit leporolom a nadrágomról a koszt. Mire végzek, addigra már mondani sem tudok semmit, hiszen fordulok egyet és ő pedig átölel. A szívem egy picit most hevesebben ver, de nem a félelem miatt.
-Szerintem jó érzés. Azt hiszem erre érdemesebb lesz emlékezni. - Kibontakozom az öleléséből és mosolyogva fordulok vissza hozzá. Nem tudok megszólalni, csak kíváncsi tekintetemmel az övét fürkészem. Vajon mi járhat a fejében? - ... ha szeretnéd, akkor esetleg tehetek azért valamit, hogy elviselhetőbb legyen az életed. - Csak úgy kibukott belőlem, nem is tudom, hogy ezen belül pontosan mire is céloztam. Most már mindegy, megvárom, hogy Caradoc hogyan reagálja le ezt a kijelentésemet.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Caradoc Ogden
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 26
ϟ Hozzászólások száma : 46

TémanyitásTárgy: Re: Ginny & Caradoc 2015-08-23, 11:13


Ginny & Caradoc

[You must be registered and logged in to see this image.]


- Pedig általában a bérgyilkosok elég érthetőek. Mennek, és gyilkolnak. És az, hogy valakinek tudják a nevét, még nem biztos, hogy azt jelenti, hogy na akkor most rettegned kell. Általában azok, akiknek van félnivalójuk, olyan bűbájt vonnak maguk köré, amivel érzékelhető, ha veszély les rá. Én ezeket simán ki tudom játszani, de általában bejönnek. De én úgy tudom, hogy nektek nincs miért izgulnotok.  – Hát igen, a megnyugtató szövegem kicsit sem sikerült olyan jól, mint terveztem. Mondanám, hogy a mai nap nem hozom a formám, de igazából senkit sem kell megnyugtatnom már hosszú ideje. Marcus önmagában is egy „nyugodt” lélek, mással meg nem igazán teszem meg ezt. – Gondoltam, hogy élni szeretnél, főleg abból, amilyen műsort lerendeztél, amikor elkaptalak  – intettem magam mögé, arra a helyre, ahol az előbb álltunk.
- Hé! – kiáltok fel. – Leszámítva azt a részt, hogy belesuttogtam a füledbe, hogy akkor itt a vég, szerintem egész kellemes estéd lett. Beszélgetésből általában jeleskedem, amikor van rá lehetőségem – Kb. soha, de egy kis füllentés belefér a mai estébe. – és szerencsére a vicces formámat ismered meg, és nem a komor, és depis részemet, ami azután szokott előjönni, hogy… - Elhallgattam. „…hogy Marcus tényleges okok nélkül korbácsol el.” Úgy gondoltam, hogy ezt igazán nem kell tudnia szegény lánynak. A végén még megkérne rá, hogy vegyem le a pólómat, és mutogassam meg neki a sebeimet. Elnevettem magam, mikor rádöbbentem, hogy egyre nagyobb késztetést érzek arra, hogy ezt tegyem, és megmutathassam neki; röhejes egy jelenet volt ez tőlem. – Szóval ne tartsam magam olyan nagyra, mi? Most ecsetelgessem, hogy hány embert tettem már el láb alól, vagy el tudod képzelni? – Felvontam a szemöldökömet, úgy néztem rá. – Nem akarlak elszomorítani, de egy szóval nem mondtam, hogy nem tudnálak bántani. Félreértés ne essék, nem szívesen tenném, és valószínűleg megpróbálnálak megmenteni. És hogy miért nem tenném szívesen? Nem is tudom – néztem magam elé. – Ez alatt a rövid idő alatt is rendesen megkedveltelek. Érted a vicceimet, tudod, hogy ki vagyok, és nem futsz el. Tudod, nagyon-nagyon hosszú idő óta te vagy az első, aki emberként kezel engem, és nem egy véreskezű gyilkosnak. – Ez igaz volt, minden egyes szava. Még Joffrey is úgy kezelt néha, mint valakit, akinek nem kíván a társaságában lenni. Sokszor éreztem, hogy távolságtartó, és akárhányszor belenéztem az elméjébe, mindig éreztem a félelmet. Úgy döntöttem, hogy most megnézem, mit érez a lány. Érzem, hogy nem fél, és hogy úgy gondolja, már nem kell attól tartania, hogy bántani fogom. Mondjuk valószínűleg még nem hatott rá, az amit az előbb mondtam neki. Elmosolyodtam az engem eltöltő örömtől, hogy ilyen érzések szállnak felém; borzasztóan jól esett.
- Komolyan kíváncsi vagy a csúnya dolgokra? Nem volt elég az ijedtségből mára? – kérdeztem, de aztán magabiztosan folytattam. – Na jó, te kérdezted. Úgy gondolom, azt nem kell nagyon ecsetelnem, hogy egy fiú milyen ocsmányságokat tud művelni egy lánnyal. Ahogy elnézlek, nem egy ember gondolkozhatott már azon, hogy milyen jól nézhetnél ki kikötözve, ruha nélkül az ő ágyukon, ahogyan a fájdalomtól és az élvezettől nyögdécselve próbálsz meg kiszabadulni. Na de a lányok! Ők inkább itt helyben felmetszik a hasadat, és mielőtt meghalsz, megmutatják neked a saját belsőségeidet, majd egy Cruciatus átokkal még gyorsan „enyhítenek” a fájdalmadon, és csak azután küldik rád a gyilkos átkot, hogy az ujjukról is lenyalják a saját véredet. Bár előfordul olyan is, hogy eltörik az összes karodat, és mindkét lábadat, csak hogy szenvedj még egy kicsit. – Az arcom komoly volt, ahogyan én is. Láttam már női bérgyilkost dolgozni, akik azt kapták feladatul, hogy sokáig kínozva öljék meg áldozatukat. Marcus pedig nagyon jól rávilágított minden lényeges pontra, hogyan lehet egy nőt úgy megkínozni, hogy az rimánkodjon a haláláért, mégis élvezze közben mindazt, amit vele tesznek. A megbecstelenítés rossz dolognak számít, de a mi köreinkben ez amolyan ajándék, hogy a kellemeset társítjuk a halálhoz. – De mindegy is, a lényeg, hogy nekem nem ilyen terveim vannak veled.
- Elképzelnéd újra az egészet? – kérdeztem teljes megdöbbenéssel. Nem értettem, hogy eddig nem akarta, és mondta, hogy nagyon megijesztettem, és most el is képzelné újból; persze csak a kellemes részekkel. De elmosolyodtam, hiszen jól esett, hogy talán nem úgy fog visszagondolni az estére, mint amikor meg akarták ölni, hanem mint amikor az a Caradoc gyerek úgy köszöntötte, hogy átöleli. Úgy döntöttem, hogy ezt a mozdulatot most nem fogom megismételni, pedig hogy szerettem volna! Ismét a hajába beszélni, és beszívni a finom illatát.
A nevére tett megjegyzésem tetszett neki. – Igen, úgy néz ki, sikerült ráéreznem – mosolyodtam el. Tényleg úgy gondoltam, hogy szép a neve, még a teljes neve is; bár az tényleg talán túl komoly hozzá.
Széles mosolyra húzódott a szám, ahogy azt mondta, hogy jóképű fickó vagyok. Reméltem, hogy így gondolják a lányok, de nem igazán mondták még ezt nekem így közvetlenül. – Nem, nem igazán vannak lányok, akik felvidíthatnának; csak hogy a te szavaiddal éljek. És ne hidd, hogy kamuzok, de te vagy az első lány az elmúlt öt évben, aki meg tudott nevettetni. Mosolyogni tudok, de igazán nevetni nem sokszor. Örülök, hogy erre jártál; úgy érzem, hogy melletted legalább végre elengedhetem magamat, és nem kell a komoly bérgyilkost játszanom, és megmutathatom, hogy milyen az igazi arcom.
Örültem volna neki, ha inkább faggatna a témáról, hiszen akkor gyorsabban átesünk rajta; tudtam, hogy úgy is el fogom mondani neki, ez nem volt kérdés. A kérdés inkább az volt, hogy mikor. Amikor az izmait fogdosom, csak viccelek azzal, hogy gyenge. Érzem, hogy azért van ott valami, mélyen elrejtve. – Ó, szóval te vagy az egyetlen lány. Akkor biztosan olyan kemény-lány vagy, igazam van? Vagy inkább a nőies dolgok vonzanak, például a „legyünk hercegnők farsangon”? – Reméltem, hogy inkább az arany középúton halad, és se nem egy deszkás csajjal hozott össze a sors, de nem is egy elkényeztetett kis fruskával.
Azt hittem, ha egy lánytól megkérdezed, hogyan engesztelhetnéd ki, akkor nem azt fogja válaszolni, hogy add vissza a pálcám. – Tessék – adom vissza neki. Megörültem, hogy nem azt kérte tőlem, hogy hadd menjen el, és én pedig soha többé ne keressem; az egy kicsit furcsán jött volna ki, és én sem örültem volna túlságosan a hírnek. – Hm – böktem ki, amikor azt mondta, hogy marad. – Ezt tényleg örömmel hallom. – Lassan beszéltem, mégis kedves, lágy hangon, nem kiabálva. Nem ez volt a legjobb környék, amit valaha találhattunk volna, de hát jobb volt a semminél.
Végighallgatott mindent egy szó nélkül, amit mondtam neki. Úgy nézett ki, mint aki együtt érez velem, és ez nagyon jól esett. Végre volt valaki, akinek elmondhattam, hogy min mentem keresztül; akkor is, ha egyébként nem kéne ilyeneket vadidegeneknek mondogatnom. – Az igazi szüleimről annyit tudok, hogy a munkáltatóm ellenségei. Azontúl nem sok mindent. Nálam semmi sem biztos, még a saját nevemet sem tudom! Csak azt, amit a nevelőapám rám aggatott. – Nem mintha nem barátkoztam volna meg a Caradoc névvel, de azért nem ártott volna tudni, mi volt az eredeti. – Engem mindig is magántanárok tanítottak. Sosem engedtek el rendes iskolába. Az apám, illetve a nevelőapám pedig rosszabb, mint a pokol; legalábbis szerintem, bár még sosem jártam ott. Sosem mosolyog, mindig mogorva, állandóan csak beszól neked, ha nem teszed azt, és úgy, ahogy ő azt elképzelte, akkor… megkorbácsol. – Kimondtam, pedig nem akartam. – És ez sajnos egyre többször fordul elő, én pedig nem tudok mit tenni ellene. – Igazából ez egy belső kényszer, hogy ne bántsam. Amikor kiskoromban megpróbáltam, ellenem fordította a legilimencia tudásomat; azóta nem igazán próbálkoztam.
- Roxfort? Az nem itt van a közelben? Mintha már jártam volna arrafelé. – Igen, határozottan emlékszem, hogy volt egy nyár, amikor az egyik takarítónőnek álcázott halálfalót kellett eltennem láb alól. – A kviddics elvileg jó dolog. Bár én még egy meccset se láttam eddig életemben, nem hogy játszhassak is. De a kviddicsezés jó dolog lehet, ha ezzel akarsz foglalkozni. Annyit azért én is hallottam már, hogy jól fizetnek. Egyébként irigykedem rád, hogy nem történt veled túl sok minden; mit nem adnék, hogy normális életem lehessen!
Annyit fészkelődött a csaj mellettem, hogy felálltam, majd magam után őt is felhúztam; biztosan mindene elzsibbadt már. Én már megszoktam, hogy a sötétben néha így várom az áldozataimat, de ő valószínűleg nem. Amikor mindketten talpra álltunk, eszembe jutott valami, amit nem régiben mondott. Megfordítottam gyorsan, és hátulról átkaroltam. Közelebb hajoltam hozzá, és a fülébe suttogtam: - Látod, valami ilyesmi érzés, amikor csak ölellek.      


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Vigyázz, jövök!


Élj míg szabad lehetsz.
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ginny Weasley
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 285

TémanyitásTárgy: Re: Ginny & Caradoc 2015-08-22, 23:37


Caradoc & Ginny



[You must be registered and logged in to see this image.]
Felsóhajtok és elmosolyodom. Kezdem úgy érezni, hogy most már nem is kell annyira feszültnek lennem. Egyszerűen lazán fogom fel most és kész. Teljesen normálisnak tűnik, vagyis normális is, csak a munkája furcsa.
-Tudod, nem igazán lehet kiigazodni egy bérgyilkoson. Ezért gondoltam azt... De oké, értem, hogy nem vagyok vagyis nem vagyunk áldozatok. - Bólintok egyet és végighallgatom a minisztériumos beszédet. Annyira nem vonz az a hely. Igazából egyáltalán nem. Ami vonz az a kviddics, meg esetleg valami, ami a legendás lények tantárggyal kapcsolatos. Azt még eltudom viselni.
-Ezt valahogy sejtettem. Mármint a belső ismeretséget. Az mindenhez kell, szinte...Különben meg hidd el, nem fogom elfecsegni senkinek ezt a dolgot, mert azért még élni szeretnék. - Veszem az adást, de egy kicsit észrevétlenül talán megremegek. Annyira azért még nem nyugtatóak a gyilkosos poénjai, akár bóknak szánja őket akár nem. Mondjuk az elég jó érzés, hogy nem tudna megölni. Nem tudom, hogy miért van ez. Mi az ami bennem különleges a számára? Pedig én is csak egy lány vagyok... akit ma is simán megölhetett volna.
-Te sem a legjobb útvonal voltál! - Viccesen szólalok fel, kicsit megemelem a hangomat és elmosolyodom ismét. Oldalba bököm, majd bólintok egyet a kérdésére. Muszáj egy kicsit csipkelődnöm. - Ne tartsd magad olyan nagyra! Most már tudom, hogy nem bántanál. - Aztán hatásszünet következik. Nem, nem ijedtem be. A szövege után talán egy kicsit. Viszont ahogy az előtt is elmondtam, ő nem fog bántani mert ezt mondta. Mondjuk nem ígérte meg és nem is tudom, miért kellene hinnem egy bérgyilkosnak, de hát most valamiért mégis csak úgy érzem, hogy megbízhatok benne. - Én elhiszem. Nem szeretnék összefutni egy másik bérgyilkossal. Hacsak nem tudom így kihúzni magam mint az imént nálad. Egyébként... milyen csúnya dolgokra gondoltál? - Felvonom a szemöldököm és oldalra fordítom a fejem. Azért érdekelne... na nem mintha nem lett volna már mára elég a horrorból és a félelemből. Azt hiszem ennyi izgalom elsős korom óta nem ért. Hú, de rég is volt már az. Talán akkor féltem ennyire utoljára.
-Hát, megpróbálhatom, de ahhoz el kell képzelnem újra az egész szituációt. - Sötétben alig láthatóan felcsillannak a szemeim. A szám mosolyra húzódik és behunyom a szemem. Nem tudom, hogy Caradoc megértette e a célzást. Csak szeretném újra az erős és biztos karjaiban érezni magam félelem nélkül. Lehet, hogy még be is válna.
Aztán a nevemről kertel. Hát, azt hiszem még soha senki nem elemezte ki ennyire jól a nevemet. Felvont szemöldökkel hallgatom végig az érdekes elméletet és persze bólogatok is hozzá. Nem szeretnék közbeszólni, így hát amikor befejezi, akkor...
-Ugye?! Anyám mindig a teljes nevemen szólít, mert szerinte az sokkal szebb mint a becenevem. Hát én is pont ugyan ezt gondoltam erről. Teljesen ráéreztél. - Örülök neki, hogy egy véleményen is vagyunk valamiben. Igaz, hogy ez most csak kis dolog és hogy totál jelentéktelen meg minden, de hát ez már egy jó első lépés. Jól áll neki a mosoly is, meg kell vallani.
Egyre többet bókol nekem. Jól esik. Persze közben elszomorít, amit mesél, hiszen nem bántak jól vele, nem bánt jól vele az apja és ezért magányos.
-Szóval magányos vagy. Megértem. Rossz lehet. Pedig azt hittem, hogy egy ilyen jó képű srácnak mint te, biztos van egy lány a tarsolyában aki felvidítja. - Már én sem mosolygom sokáig. Amikor tovább folytatja a történetét a munkájáról csak figyelmesen hallgatok. Nem tudom, hogy kellene e firtatnom a témát tovább... csak mert nem szeretném feldühíteni, nem szeretném elrontani a pillanatot. - Ha nem akarsz róla beszéli akkor nem kell. Nem faggatlak. - Ennyivel le is zárom hirtelen a témát. Valahogy tényleg nem vagyok jelenleg arra kíváncsi, hogy milyen az amikor dühös. Még korai ez a dolog... na meg amit az előtt említett a dühös bérgyilkosokról...Látom, hogy egy kicsit elszomorodik és nem is beszélek többet. Megvárom, még ő folytatja, addig mocorgok egy kicsit. Nem vagyok az a típus, aki sokáig tud egy helyben ücsörögni. A felkarom amikor megtapogatja csak elnevetem magam. Egyből leesett, hogy miért is teszi és miért is mondja amit.
-Van itt erő azért!... egy kevés. Tudod, csak fiú tesójaim vannak. Tanultam tőlük ezt-azt kiskoromban. - Próbálom oldani az előző témával összegyülemlett feszültséget. Remélem, hogy nem fogja folytatni azt a sztorit, szerintem neki is elég volt ennyi rossz emlék, rossz gondolat mára. Mert hogy én átérzem a fájdalmát, az tuti.
-Hááát. Nem tuudooom. Valamit majd kitalálunk kiengesztelésnek. Mondjuk kezdetnek jó lesz az is, ha visszaadod a pálcám. - Igazából teljesen poénnak szántam a kiengesztelős dumát és meg kell mondjam, fogalmam sincs mit tudnék neki többet mondani, ajánlani ezzel kapcsolatban. A pasinak mindig szokott lenni jó ötlete ilyesmire, ez rájuk szokott maradni általában, de most ezt benéztem. A pálcámért nyúlok, szerencsére visszakaptam. Most a táskámba teszem és reménykedem, hogy nem lesz rá szükségem.
-Maradok még. Nem fogok olyan gyorsan eltűnni, nyugi. - Kacsintottam egyet és a következő pillanatban már meg sem tudtam szólalni, hiszen elkezdte a mesét az életéről. Figyelmes vagyok. Tényleg, egy szó nélkül végighallgattam a rémes mesét, ami valójában az élete volt. Hogy lehet valakinek ilyen szörnyű élete? Elrabolták, aztán meg... ahh.
- És az igazi szüleidről tudsz valamit? Suliba jártál? Azta! Hát el tudom képzelni, hogy milyen rémes ember lehet. És... gondolom soha nem volt veled kedves. Vagy? - Bánatos szemekkel pislogok fel rá. Felhúzom térdeim és átölelem a kezemmel. Olyan rossz ilyen dolgokról hallani. Amikor a saját kis világom olyan tökéletesnek tűnik... - Tudod, én a Roxfortba járok. Aztán meg szeretnék kviddicsezni. Nincsenek nagy álmaim... és soha nem is történtek velem nagy dolgok. Jóó... volt pár veszélyes szitu már az életemben, de azok semmik a te életedhez képest.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Caradoc Ogden
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 26
ϟ Hozzászólások száma : 46

TémanyitásTárgy: Re: Ginny & Caradoc 2015-08-22, 22:23


Ginny & Caradoc

[You must be registered and logged in to see this image.]


Látszott a lányon, hogy kezd megnyugodni. Már nem kapkodta a levegőt, és nem tátott szájjal állt előttem. Igazából lenyűgöző, mikor egy ember megijed, majd egy pillanattal később megnyugszik; olyan nagy a különbség a két érzelem között, és ez nagyon meglátszik az embereken. Rájöttem, hogy szeretem ezt látni; de a legjobban azt, amikor ismét megijednek, és tudják, hogy valóban jön a vég. Lehet, hogy legközelebb már alkalmazni is fogom valami olyan áldozatnál, ahol Marcus megparancsolja, hogy játszadozzak vele egy kicsit, mielőtt megölöm.
- Pedig azt hitted…? – néztem rá érdeklődően. – Azt hitted, hogy akkor ti vagytok a következők a halál-listámon, igaz? – Elmosolyodtam, milyen naiv. Akármelyik családról hallhattam volna már, ez most nem függ össze azzal, hogy kit kell megölnöm. – Nem, erről szó sincs – biztosítottam róla Ginnyt. – A Minisztérium nagy befolyással bír. A munkáltatóm pedig talán még nagyobbal. Ő a Minisztériumra magára tud befolyással lenni azzal, hogy ismer ott olyanokat, akik segíthetnek neki. – Kicsit felhúztam az orromat. – De ha a te apád ott dolgozik, akkor inkább befogom a számat. A végén még én leszek a következő, akit kinyírnak fecsegésért. És azt nem bírnám elviselni, ha véletlenül épp téged kapnálak meg holnap éjjel, mint következő célpontot. – Ezt igazából bóknak szántam. Tényleg úgy gondoltam, hogy nem lennék képes hidegvérrel megölni a lányt. Ha muszáj, megteszem; de ha nem, akkor inkább hagynám élni. Túl szimpatikus nekem ahhoz, hogy bántsam.
Megnyugtató érzés látni, hogy követi a kezemet, és meghallgat; és nem pont azt mérlegeli, hogy merre is lenne képes elmenekülni. A megjegyzésére elmosolyodok. – Hát igen, még mázli, hogy erre jöttél, és pont belém futottál. – Rákacsintottam, és reméltem, hogy látta ezt a sötétben is. Csak viccnek szántam; én sem futnék össze önmagammal ilyenkor, és főleg nem ilyen helyeken. De Ginnynek mázlija volt, hogy kihúzta magát a csávából; meg azért is, mert ma jókedvemben talált, és nem akartam dühből ölni.
Felhúztam a szemöldökömet a szívrohamos mondatára. – Ugye, vágod, hogy most egy bérgyilkosnak szóltál be? – Hatásszünetet tartottam, majd elnevettem magamat. Meglöktem a karját, amelyik közelebb volt hozzám. – Ne ijedje be, csak viccelek. De azt komolyan gondoltam, hogy ne packázz egy bérgyilkossal, ha rossz kedvében találod. Nagyon… nagyon csúnya dolgokat tudnak veled csinálni, nekem elhiheted. – Lehet, hogy ezt nem kellet volna mondanom neki. Ha megnyugodott, akkor biztos, hogy most ismét felzaklattam, amiért gondolatban belevertem a fejemet a falba. Háromszor. Jó erősen. – Hát, gondolj akkor arra, hogy átöleltelek, és csak a fenyegetés részét felejtsd el. Tudom, hogy nem egyszerű, de egy próbát megér. – Megvontam a vállamat.
- Érdekes neved van. A Ginny nekem is jobban tetszik, az jobban illik rád. A Ginevra olyan komolyan hangzik, öreg, vénlányosan, akinek van már tizenhárom macskája, és egy székben ül, kötöget, és a nyávogó állataihoz beszél. Ellenben a Ginny fiatalos, kedves és szerény emberre illik. Ugyan nem ismerlek, de abból, amit eddig láttam, az előző két jó tulajdonság mellé még egy vicceset is hozzátennék, és akkor megkapunk téged. – Fejemmel Ginny felé böktem, hogy értse, tényleg róla beszélek. Nem mintha lett volna más a közelben, akivel össze tudtam volna keverni. Még megláttam, hogy mosolyog; amire nekem is mosolyra húzódott a szám. – Oké, ezt jó hallani – mondtam halkan, miközben a vigyor nem fagyott le az arcomról, továbbra is ott ült rajtam. Nem vagyok túl bizalmas senkivel, de neki elárultam a keresztnevemet. Sokkal többet tud már rólam, mint a legtöbben.
Éreztem, hogy egy kicsit elhúzódik a keze, de jó jelnek veszem, hogy nem vágott pofon visszakézből. Felkapom a fejem, amikor meghallom, hogy mit mondott. – Tudod… - kezdtem. – Amikor a munkáltatódon kívül nincs más, akihez beszélhetnél, csak a párnád, akkor hajlamos vagy kiönteni a lelkedet az első szembejövő embernek; na de ha ez egy olyan lány, mint te! Akkor pedig még örömmel is teszed. – Egyenesen a szemébe néztem, és úgy húztam még szélesebbre a mosolyomat.
Kinyitottam a számat, és hüledezve próbáltam megszólalni. – Köszönöm az őszinteségedet! – nyögtem ki végül. – Tényleg béna szöveg volt, de nézd el nekem! – Éreztem, hogy csak viccelt, és reméltem, hogy ő is érzi, hogy én sem gondolom komolyan azt a nagy hüledezésemet. Amikor a sírós részről kérdezett, tényleg lefagyott a mosoly az arcomról. – Miért, gondolod, hogy passzióból gyilkolok? Muszáj volt megszeretnem a munkámat, különben már rég öngyilkos lettem volna, de ez sosem volt az, amit én akartam. Csak… tudod… - Megpördültem a saját tengelyem körül, miközben a hajamat téptem. – Na jó, ez túl bonyolult, oké? – Ezzel be is akartam fejezni, és hagyni a témát, de úgy éreztem, el kell mondanom neki; de próbáltam elfojtani ezt az érzést.
Csak úgy dőltek belőlem a szavak; szerintem azóta nem beszéltem ennyit, hogy Marcus Joffrey szüleire küldött rá, hogy hallgatassam el őket. Persze a legjobb barátom sosem bocsátotta meg nekem, hogy megöltem a szüleit, én pedig nem tudtam elmagyarázni neki, hogy én nem ezt akartam; és hogy fogalmam sem volt róla, hogy ők a rokonai voltak, különben nem teszem meg. Akkor vesztettem el az első és egyetlen barátomat, és azóta nem is osztottam meg az örömömet – amiből nem volt túl sok - , a bánatomat, semmit; senkivel. – Nem, ez nem kamu. A munkáltatóm nagyon szigorúan vette egy időben azt, hogy kivel milyen kapcsolatokat építek ki. Mára sikerült meggyőznöm, hogy ez hülyeség, ezért is vagyok még itt. – Na jó, ez elég gyenge hazugság volt, de valahogy el kellett magyaráznom, hogy miért is nem beszéltem már elő emberrel úgy igazából már három éve.
- Szóval nem szoktál verekedni, mi? – Amikor odaült mellém, én rögtön megtapogattam a felkarját. – Már értem, miért. – Elnevettem magamat, és reméltem, hogy érti a viccemet. – Örülök, hogy maradsz. Tényleg – mondtam óvatosan. – Ki kell hogy engeszteljelek? És mégis mire gondoltál, mit kéne tennem? – érdeklődtem. Sajnos, fogalmam sem volt, hogy ezt hogyan is tehetném meg, mivel erre még soha senki nem kért meg. Ha hibát követtem el, annak a korbács volt az ára. Ilyen egyszerű volt az életem. Pár ütés, és minden el van felejtve. Na de, hogy nekem ki kelljen engesztelnem valakit? Elképzelhetetlennek tartottam.
Visszakérte a pálcáját. – Nem is tudom – mondtam. – Azt mondtad, valameddig maradsz. Ez azt jelentette, hogy addig, amíg vissza nem kapod ezt itt? – Egy mozdulattal és egy szótlanul kimondott varázsigével a kezembe hívtam a pálcáját. Egy ideig haboztam, majd a lány kinyújtott kezébe tettem a tárgyat; reménykedve, hogy nem fog csak úgy eltűnni.
Miközben ott ültem, úgy döntöttem, hogy elmondok egy pár dolgot a lánynak, hátha megért, és akkor tovább marad, én pedig tovább élvezhetem a társaságát is. – Szeretnél hallani pár dolgot az életemből? – Nem vártam meg a válaszát; ha mondott valamit, azt sem hallottam meg. – Tudod, engem három éves koromban elraboltak; a jelenlegi munkáltatóm. Erős gyanú volt rá, hogy én… képes vagyok dolgokra, amik segítségével könnyen lehettem profi gyilkos. Ezt kihasználva kiképzett, és addig nem hagyott békén, amíg a képességemet magas szintre nem fejlesztettem. Mivel azzal könnyebb megtalálni az áldozatokat, és nehezebben csúsznak ki a kezeim közül, úgy döntött, hogy utódjának szán. – Megvontam a vállamat. – És ha ellenszegülök, akkor büntetést kapok. – Ránéztem a lányra, az arcom halálkomoly volt. – És nekem elhiheted. Inkább ölsz embert, mint hogy nap, mint nap, akár többször is elviseld azt, amit ő tett velem évekig, és tesz a mai napig.  


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Vigyázz, jövök!


Élj míg szabad lehetsz.
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Ginny & Caradoc

Vissza az elejére Go down

Ginny & Caradoc

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London-