2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Jól esik kicsit kibeszélni magamból a dolgokat és mostanában tényleg annyi minden van mögöttem, hogy ihaj. Végre kicsit feloldódik a feszültség, amikor megszabadulok ezektől a rossz érzésektől. Tényleg nem tudom, hogy mindez vajon a kviddiccsel van összefüggésben, vagy szimplán csak a fiúkkal van baj. Néha úgy érzem tényleg Amannak van igaza és végre függetlenítenem kellene magamat a srácoktól, akkor nekem is könnyebb lenne. Önálló nőnek kellene lennem végre, aki egyszerűen nem gabalyodik bele senkibe sem, akkor mennyivel könnyebb lenne! Lehet, hogy ez kell, egy független lány csapat, és nem beszélünk mondjuk a pasikkal, Marie sem, mert amit Dorian is művelt... komolyan nem értem, hogy miért jó átverni valakit, megbántani szándékosan. Az életről arról kellene szólnia, hogy élvezzük, hogy jól érezzük magunkat, nem pedig arról, hogy folyton rossz érzés kerülget azért, mert valaki csúnyán viselkedik velünk. Nem is értem, hogy másoknak ez miért jó. Én arra törekszem, hogy ártsak másnak, hogy ne bántsam meg őket, sőt ha tudok, akkor még jót is tegyek velük, de valami miatt ez a legtöbbeknek nem evidens, csak a saját érdeküket nézik, csak az önzőség, csak az én a lényeg. - Nem tudom Marie, talán így van. Én próbálkozom... valahogy megértetni vele, hogy bár haragudtam, de megérteném, ha elmondaná. Talán sikerül. - legalábbis reménykedem benne, aztán majd meglátjuk, hogy mi sül ki ebből az egészből. Tényleg remélem, hogy össze tudunk hozni valami Rogerrel. Barátok lehetnénk megint, én benne lennék, de ehhez az kell, hogy megnyíljon előttem, hogy elfogadja, hogy nem változott meg gyökeresen minden, csak vannak dolgok, amik mások lettek. Ő is, én is, de ezen ettől még lehet javítani, jobb lehet a helyzet megint, csak akarni kell és ezt a kétségbeesést ki kell vernie a fejéből. - Igen azt hiszem az idő mindent megold, reméljük. - remélem legalábbis, hogy Roger esetén is segít majd, de egyelőre még nem vagyok biztos abban, hogy tényleg így lesz. Nála nekem kell elérnem valamit, valahogy meggyőznöm róla, hogy nem olyan rossz a helyzet, mint ahogyan most látja. Nem tudom, hogy mi történt benne, hogy mi és miért tört el benne ennyire, de hogy nagy baj történt, annyi biztos. Szeretném, ha segíthetnék neki, de ez sajnos tényleg csak akkor lehetséges, ha engedi, hogy segítsek és egyelőre még nem vagyok benne biztos, hogy erre akár cseppnyi esély is van. - De, ez remek ötlet, az édesség mindig segít! - mosolyodom el és fel is pattanok az ágyról. Igen, egy kis palacsinta, vagy csak kenyér valami csokis krémmel, vagy süthetnénk sütit, az most segítene. Lefoglalná a gondolatainkat és az édes ízek segítenek a boldogsághormon termelésben is. Egyből szebb a világ, ha eszel valami tömény csokisat.
//Köszönöm szépen a játékot, nekem kiváló zárónak, kibeszéltük, amit lehetett. //
Nem gondoltam volna, hogy valaha ilyen megalázó élményben lesz részem. Igen, ez az egész annyira megalázó, hiszen én megbíztam Dorianban, elmondtam neki mindent, de ő végig csak játszadozott velem. Ráadásul úgy gondolom, hogy ezzel némileg megsértette a homoszexuálisakat is, akikkel nekem nem lenne alapjáraton semmi bajom. Éppen ezért még nagyobb szemétségnek tartom a dolgot, hiszen vannak olyan emberek, akiknek az életében ez nem színjáték vagy poén, mert nekik ez az életük. Az, hogy Cho szerint sem igazán volt a barátom, csak még biztosabbá tesz ezen álláspontomat illetően. Szerintem sem igazán volt az, mert egy barát nem csinál ilyent, nem csinál hülyét belőled és őszinte veled. Dorian ebből mennyit teljesített? egyiket sem... - Én se értem. Egyszerűen nem áll össze a fejemben a kép, hogy honnan és miért jött neki ez az egész - rázom tanácstalanul a fejemet. Tényleg nem tudom megérteni, hogy mégis mi haszna származhatott ebből a színjátékból. Az gondolom meg sem fordult a fejében, hogy ezzel engem mennyire megbánt majd, vagy az, hogy ha még az állítólagos barátságunk kezdetén elmondta volna az igazat, akkor most nem itt lennénk, valószínűleg tényleg a barátom lenne és nem az a srác, aki a barátomnak adta ki magát. Hallgatva, hogy Cho életében sem tökéletes minden, elszomorodom. Miért mindig mi húzzuk a rövidebbet? A pasik miért nem tudnának érettebbek lenni? Ráadásul az is milyen dolog, hogy barátnőm már megint úgymond a kviddics miatt jár pórul. Roger is és Cedric is ezt a sportot űzte, vagy űzi, lényegtelen az idő... Ha Dorian is kviddicsezne, esküszöm, hogy arra fognék mindent, hogy attól bolondulnak meg a srácok és az csavarja el a fejüket. Attól történik az, hogy nem foglalkoznak másokkal és csak a sport számít nekik, még a legjobb barátjuk vagy a barátnőjük sem érdemel több figyelmet mint az említett sportág. Azonban Doriannak semmi köze nem volt a labdajátékhoz, így az állításom nem lenne helyén való, mert lehet, hogy más kviddicsező fiúk meg teljesen normálisak. - Talán csak attól tart, hogy elidegenedtetek egymástól a külön töltött idő miatt, ezért nem mondja el, hogy pontosan mi a baja. Lehet, hogy csak rá kellene ébresztened, hogy te nem változtál annyit, mint azt ő gondolja - sóhajtok tanácstalanul. Nincs sok ötletem, hogy mi is járhat vagy járhatott a srác fejében. Kitalálhatnának egy olyan varázslatot, ami segít a csajoknak megérteni a pasik gondolkodásmódját, talán úgy minden könnyebb lenne. Barátnőm kérdésére nem válaszolok elhamarkodottan. Egy kis ideig az arcát fürkészem, majd kibámulok az ablakon, végül a kezemre pillantok, ahol a kötés van. - Egy részem nem akarja többé látni, de a másiknak meg csak az jár a fejében, hogy miért hozhatott fel a gyengélkedőre. Nem tudok rájönni, hogy mégis miért tette - rázom a fejem bizonytalanul. - Majd idővel kialakul. Az sem biztos, hogy egyáltalán ezek után még tudnánk barátok lenni... Szóval... Majd az idő megoldja, nem? - pillantok Chora egy erőltetett mosollyal az arcomon. Talán tényleg csak időre van szükség, hogy átgondolhassuk a dolgokat, nem tudom, de nem akarok most ezen gondolkozni, hiszen a gyengélkedőn más se járt a fejemben csak ez. - Nem megyünk le a konyhára megnézni, hogy van-e valami édesség? Az mindig jó pasigondokra - dobom be az ötletet barátnőmnek, s remélem, hogy kapni fog az alkalmon, mert ezzel egy ideig legalább az ő figyelmét is elterelhetnénk Rogerről.
Cho & Marie
•• ég a pofám, hogy csak most, ezer bocsánat ez talán záróféleség is lehetne akár, ha az úgy oké •• zene •• xxx ••
Tudom én, hogy senki sem érzi magát jobban úgy, ha másnak is rossz, ettől még nem lesz a te életed kellemesebb, vagy ilyesmi. Én is így vagyok ezzel, az én gondjaim se szűnnek meg, mert a barátnőmmel ilyesmi történt, de mégis úgy érzem, hogy valahogy az övé mégis csak olyan padlóhoz csapósabb típusú. Azért ezt nem gondoltam volna Dorianról, nagyon durva hogy képes volt így átverni és valahogy nem is igazán hiszem, hogy a barátja lett volna valaha is, ha így viselkedett vele. Nem... nem gondolom, hogy ez barátság lett volna, mert aki fontos neked azt nem vágod át ilyen szinten, és ő nagyon csúnyán elbánt Marie-jal. Én tuti, hogy nem állnék szóba vele innentől, ebben teljesen biztos vagyok. - Nem... nem hiszem, hogy a barátod lett volna. - rázom meg a fejemet kissé lebiggyesztve a számat is. Ebben sajnos tényleg biztos vagyok, nem a barátja és nem is kéne ezek után szóba állnia vele, mert aki ilyesmit művel az igenis rossz ember. - Nem is értem, hogy csinálhat valaki ilyet. - sóhajtva rázom meg újra a fejemet. Tényleg nem tudom felfogni, hogy miért merül fel valakiben ilyesmi egyáltalán. Nekem valahogy felfoghatatlan. Én sose ártanék másnak és az ilyen tréfákat sem gondolom viccesnek. Oké a Weasley ikreknek is vannak időnként kifejezetten számomra nem tetsző vicceik, de azért soha sem ilyen szintűek. Ezek után szinte már nem is merek igazán panaszkodni, mert valahogy tényleg úgy érzem, hogy az én fájdalmam az övéhez képes nem is olyan nagy. nem jött össze pár kviddics meccs és Roger is kissé nehéz eset lett most igen, de legalább nem egy barátom ejtett át ilyen csúnyán. - Igen, az a fránya kviddics! - itt legalább még azért el tudom mosolyodni magamat, ez is valami azt hiszem, de most egyelőre több nem telik tőlem. Nem megy az igazi vidámság, hiszen mégis csak aggódom Roger miatt és féltem is őt, hogy ilyesmik történtek vele. Elég rossz érzés, hogy valaki, aki régen a barátod volt, sőt több is most ilyen rossz passzban van és még csak azt sem tudod, hogy hogyan segíts neki, mert teljesen bezárkózik. - Nem tudom, lehet, hogy nem akarta, hogy lássam, de... olyan rossz érzés volt, hogy sír és hogy nem mondja el, hogy mi a baj. - igen ez a legrosszabb. - Bocsánatot kért aztán... elszelelt és én sem értem, szereti azt a gitárt... szerette. De régen kviddicsezni is szeretett, most meg visszajött. - nem értem az egészet, tanácstalanul rázom meg a fejemet. Nem tudom, hogyan kéne összerakni a részleteket, egyelőre tényleg. Nem értem én a fiúkat. Ez a Dorian is furán viselkedett, erre most Rogerrel sincs valami rendben, mintha mindenki meg lenne mostanában zakkanva kicsit, vagy nem is tudom. Kéne valami varázslat, amitől jobban átláthatod a dolgokat, vagy beleláthatsz mások fejébe... vagy tudom is én. Kár hogy ilyesmi nincs és tudom nem is lenne fair más fejében kutakodni, de ha magától nem mondja el, hogy mi a helyzet, akkor valahogy mégis meg kell tudnod. - Mit akarsz most tenni? - mármint persze Doriannal, hiszen nem tudom vajon beszélni fog vele megint? Én tuti nem tenném, de ha kedvelte és a barátja volt, talán mégis képes lesz neki megbocsátani, ha nem is szabadna? Nem tudom, hogy aki már egyszer a lelkedbe gázolt megtenné-e megint. Ezért nem akartam már ezzel a Cedric dologgal semmit sem kezdeni, nem lett volna értelme, hiszen ki tudja, hogy nem megy-e el majd megint kviddicsezni, vagy ha befejezi a sulit talál magának valami más érdekességet, ami miatt megint nem engem választ.
Tudom, hogy a kviddics milyen sokat jelent a barátnőm életében és néha nagyon cikinek érzem, hogy nekem mi is a véleményem az egészről, hiszen a húgom se nagyon tudna létezni ezen labdajáték nélkül. Én nem értem, hogy mi olyan jó benne, de ők szeretik ezt csinálni, s nekem ez éppen elég indok arra, hogy befogjam a szám és ne hangoztassam, mennyire haszontalan időtöltésnek tartom. Bár mindez most nem is köt le annyira mint máskor. Dorian... Én tényleg megbíztam benne és kedveltem, nagyon is, ő volt a másik legjobb barátom és még ruhát választani is elrángattam magammal én idióta... Komolyan, nem akarom végiggondolni, hogy mennyire élvezhette, hogy többet láthatott, mint amennyit egy hetero pasinak amúgy szabadott volna. - Én se tudom, hogy mit akart... Azt hittem, hogy a barátom, érted... De egy barát nem csinált volna velem ilyent, az már időben abbahagyta volna ezt a hülyeséget, szóval... Most kezdem úgy érezni, hogy ez a pár hónap barátságom vele időpocsékolás volt - tűnődöm el hangosan egy újabb dolgon. Hogy valójában így van-e, vagy csak azért gondolom ezt, mert most haragszom rá, azt nem tudom, de jelenleg nem is igazán tud érdekelni. Csak azt érzem, hogy mennyire csalódtam benne és ez egy borzalmas érzés. Olyan, mint valami ragadós paca, amit nem lehet lerázni. Csak ott van benned és nem tudsz vele kezdeni semmit, majd idővel talán megunja azt, hogy egy helyben van, és akkor majd lehet, hogy leesik, tehát elmúlik a harag. Nem tudom, mennyi idő kell majd ehhez, de tudom, hogy nem pár napról beszélünk. Csak örülni tudok, hogy közeleg a tanév vége, mert így mielőbb eltűnik Dorian a szemem elől. Ám úgy tűnik, hogy nem csak nekem vannak problémáim, Cho is kiteregeti a kártyákat, s olyan információt oszt meg velem, amire nem számítottam. Nem is tudom már, hogy mikor hallottam utoljára Rogerről, hirtelen az se ugrik be egyből, hogy ki is ő, aztán leesik. Cho meg Roger nagyon jó barátok voltak, de a fiú elment, leveleztek, aztán már nem válaszolt a barátnőm leveleire. Emlékszem, már akkor is mennyire jóban voltunk mi ketten és én vigasztaltam. Vicces, hogy most fordult a helyzet és Dorian miatt én szorulok baráti kezekre és egy ölelésre. Igaz, nem csodálom, hogy feljött ez a téma, hiszen pasikról van szó, s egyikük követi a másikat. Nem igazán tudom, mit mondhatnék, de abban egyetértek, hogy nem Rogernek kellett volna kiakadnia. Ő nem válaszolt a levelekre, de attól még neki áll feljebb? Rohadtul nem értem a pasikat, csak a baj van velük, és még ők mondják azt, hogy a lányok a bonyolultak... - Oh az a fránya kviddics - rázom a fejem poénkodva, legalább ezen hadd mosolyogjak egy jót. Itt van az a valami, amit annyira nem értek és lám, a pasik meg attól hülyülnek meg, érdekes... - Várj, azt mondtad, hogy elsírta magát? Biztos azért rohant el, mert tudod, a becsülete - vágom rá egyből, mert a pasiknál ez szokott ilyenkor lenni. Nem szeretik, ha sírni látják őket, mert ők kemények, nem sírnak, ha meg igen, akkor ne lássa senki... - Amúgy meg, miért törte össze a gitárját? Ez annyira... Nem tűnik logikusnak számomra - nézek furcsán barátnőmre. Legalább ezzel a témával addig is eltereli a gondolataimat Dorianról.
Cho & Marie
•• ég a pofám, hogy csak most, ezer bocsánat •• zene •• xxx ••
Azt hiszem a kviddics most az a téma, amiről talán jobb, ha nem is nagyon beszélek, vagy legalább nem nagyon gondolok rá, mert az nem szülne most jó eredményeket. Az a baj, hogy túlságosan félek, hogy mi lesz jövőre. Szakot kell választanom, más életet kéne élnem, meccsek és minden nélkül és sejtésem sincs róla, hogy az majd milyen lesz. Már úgy megszoktam az edzéseket, az életem részei voltak, és a repülés és minden és... innentől ennyi? Ha még edzeni sem tudok, ha nincsenek az év közbeni meccsek, akkor hogyan fogok majd fejlődni? Vagy már amúgy is esélytelen és hagynom kellene az egészet a fenébe? Annyira nem tudom, hogy mit kéne tennem, hogy az valami rémes! És milyen pocsék érzés lesz majd az, amikor meg kell néznem mások meccseit, amikor drukkolnom kéne teljes szívből, de nem megy, mert közben rosszul érzem magamat, mert én nem lehetek ott. Rettenetes ez az egész helyzet, és közben nem is szép tőlem, hogy ezen gondolkodom, hiszen itt van most Maria, az ő helyzete sokkal rosszabb, nem szép, hogy magamat sajnáltatom, miközben neki kellene segítő kezet... vállat nyújtanom. Komolyan úgy érzem már lassan, hogy az összes pasi hülye! Nem is kéne foglalkozni velük, alapítani egy "Erős és önálló nő vagyok!" klubot, vagy tudom is én, ahol függetlenítjük magunkat tőlük lehetőség szerint teljes mértékben, hogy ne tudjanak kiszipojozni, meg ránk telepedni, meg... nem tudom, úgy kb. semmit sem, amit tesznek velünk az ilyen zűrös alakok, mint ez a Dorian. - Nem értem, de ha végig átvert, akkor talán nem is akart véget vetni neki, csak azt hitte sosem tudod meg, vagy ha megtudod mégis, akkor amikor ő akarja és majd... Nem is tudom, hogy mit akart vele egyáltalán. - tehetetlenül rázom meg a fejemet. Csak akkor tudja meg, ha beszél vele, de ezek után beszélni vele azt hiszem nem lenen a legjobb ötlet, sőt lehetőség szerint egyáltalán nem kellene kommunikálnia egy ilyen alakkal, mert annak nem hiszem, hogy jó vége lenne. Hazudott neki, ezek után ki tudja, hogy mikor próbálna meg egy újabb hazugságot beadni? Egyáltalán hogyan bízhatna meg benne, ha így átverte? Nekem legalábbis biztos, hogy nem menne, én még Cedricben sem tudok bízni ezek után, mert mi van akkor, ha megint kitalálja hogy mégis elmegy? Nem úgy mennek a dolgok, hogy bárki bármit megtehet veled, de pedig mindent elnézel. Ezek után már nem is kéne említenem azt, hogy Roger visszajött a suliba. Nem tudok kiigazodni rajta, nem tudom, hogy pontosan mit is akar itt, ha ennyire nem is szeretne maradni és ennyire rossz véleménnyel van mindenről és mindenkiről. Nem értem a pasikat! Nem, azt nem, de szóba se állt velem, aztán találkoztam vele pár napja kviddics pályán, ott meg totál undok volt. Érted, még ő volt undok, pedig az ő levelei maradoztak el miután elment kviddicsezni. Kezdem úgy érezni, hogy a kviddics mindenkire rossz hatással van. - sóhajtva rázom meg a fejemet, pedig ez még nem is a lényege ennek az egész hülye sztorinak, sőt... ez még csak a legkisebb része. Undok volt az elején, aztán nem, helyette inkább. - Képzeld bocsánatot kért és... aztán meg elsírta magát és elrohant. Szó szerint úgy elrohant, hogy utána se tudtam menni és... és ripityára törte a gitárját is. Nem értem... nem értem az egészet. - magyarázat közben a végére már egészen aktívan gesztikulálok, kis hadonászás is sikerül a kacsóimmal, csak a végén ejtem le őket az ölembe erőtlenül. És még a lányokra mondják, hogy hisztiznek, meg hogy nehéz rajtuk kiigazodni, de nekem a fiúkon nem megy, komolyan nem, pedig nagyon igyekszem, de olyan zűrösek, hogy nálunk is sokkal rosszabbak. Persze fordítva tuti, hogy ők gondolják ezt rólunk, de mostanában nem sok jó tapasztalatom volt a srácokat illetően, talán értető, hogy a véleményem se épp a legjobb róluk.
Úgy tűnik, hogy nem sikerül igazán megnyugtatnom, s az újabb megjegyzésére már tényleg nem tudom, mit mondhatnék. Jöhetnék azzal, hogy Draco már a suli előtt megtanulta elvileg a seprűlovaglást, de hát istenem, ki tudja, mennyi igaz ebből a pletykából... Ráadásul úgy veszem ki, hogy most esélytelen lenne Cho-t meggyőznöm arról, hogy nem béna vagy szerencsétlen, vagy mit tudom én, hogy melyik szót használta ő. Lehet, hogy nem fogónak kéne lennie, de ezt az ötletet inkább fel sem hozom, mert nem tudom, hogyan reagálna rá. Talán őrzőként vagy terelőként jobban teljesítene... Nem tudom, én nem igazán értek hozzá, de én már azt az ötletet is felvetettem neki, hogy végezzen el egy tanári szakot repüléstanból. Utána még mindig szerencsét próbálhat kviddicsjátékosként, nem lesz olyan hű de nagyon öreg,. hogy amiatt utasítsák el, hiszen még húsz alatt lesz... Majd meglátjuk, hogy hogyan alakulnak a dolgok, remélem, kitalál valamit. Nem szeretném, ha úgy érezné, hogy bármit is rosszul csinált az életében... Ám úgy tűnik, hogy az én sztorim hamar eltereli a témát a kviddicsről, ami bizonyos szempontból jó, bizonyos szempontból pedig nem. Cho jól mondja, ilyent nem lehet csinálni a másikkal... Dor el sem tudja képzelni, hogy mennyire rosszul esett nekem ez az egész. Nem elég nekem az, hogy apu beteg, még el kellett ezt játszania velem... Azt sem tudom, hogy egyáltalán akarom-e még látni Doriant ezek után. - Tudom... És az a leggázabb, hogy én a barátomnak hittem őt... Most komolyan: ha ő is annak tartott volna, akkor nem kellett volna véget vetnie ennek az egész színjátéknak? Azt hiszi talán, hogy akkor nem is barátkoznék vele, ha hetero? Ugyan már... Nem vagyok én ennyire felszínes - rázom meg a fejem értetlenül. Ekkora hülyeség is csak a pasik agyában tudna lejátszódni, ugye? És még képesek ők azt állítani, hogy mi, nők vagyunk a kiszámíthatatlanok, a bonyolultak. Hát, kérem szépen, ez rohadtul nincs így szerintem! Én biztos nem hülyítenék így valakit... Meg gondolom most azt hiszi, hogy mert felcipelt a gyengélkedőbe, most nem haragszom rá, pedig ez nem igaz. Ennyitől nem adom be a derekam, ha azt akarná, hogy megbocsájtsak neki, akkor valami nagyon ütős és nyomós érvvel kéne előállnia és nem azt várni, hogy én keressem meg őt, mert az nem fog megtörténni, abban biztos vagyok... Ha már a pasiknál tartunk, akkor már Cho is bedob valami újat, ami miatt egyből letámadom pár kérdéssel. Na igen, szegény barátnőm megfolyton kifogja ezeket a szerencsétlen barmokat, akik azt sem tudják, hogy mit akarnak tőle. A végén még kiderül, hogy valaki elátkozott minket vagy mi... - Nem mondod? Roger visszajött? És milyen? Izé... Öm... Sokat változott? Gondolom ő nem adta be neked, hogy meleg vagy azt, hogy pasija van - oké, utóbbit Dorian sosem állította, de azért van az a haverja... Andrew azt hiszem. Na igen, néha már azt hittem, hogy talán ő lehet nála a tuti befutó, de úgy tűnik, hogy erősen mellényúltam.
Komolyan mi van a pasikkal, meg ezzel az egész évvel egyáltalán? Igazán nem értem. Nem megy a kviddics, de éppenséggel pasi fronton sem állok valami jól. Talán Amannal van igaza tényleg önállósodás kellene és egyszerűen hagynom az egész pasizás témát a fenébe, vagy tudom is én, hogyan lenne a jobb. Mintha tényleg függő lennék és az sem jó, ha minden áron akarsz magad mellé valakit, aztán kiderül, hogy milyen baromi nagyot tévedtél, hogy ilyen nagyon akartad, mert sokkal jobb egyedül. Na jó... nem jó egyedül, de jobb, mintha valaki folyton a lelkedbe gázolna... igaz? - Ha a szerencsén múlna, akkor nem kapta volna el Draco háromból három meccsen. - biggyesztem le kicsit a számat. Tudom, hogy megnyugtatni próbál, de ez nem olyan egyszerű. Marie nem csapattag. Nem mondom, hogy nem is ért a kviddicshez, de bármilyen jó lehet a csapat, ha közben a fogó rossz, akkor nagyon nehéz vinni a meccset, hiszen az a 150 pont, mégis csak 150 pont, amit a cikesz hoz és nekem egyszer se sikerült elkapni. Persze volt nem egy kósza gurkó, ami akadályozott, de hát a fenébe is ez minden fogónál fennáll. Nekem kellett volna jobban teljesíteni, csak nem tudom, hogy hogyan. Talán tényleg nem erre születtem. Van az úgy, hogy nagyon szeretsz valamivel foglalkozni, de attól még nem vagy feltétlenül jó is benne. De őszintén szólva a kis sztori után a kviddics már végképp jelentéktelennek tűnik. Azért az akkor is durva, amit Dorian művelt. Nekem is vannak gondjaim a pasikkal, de ez... sokkal durvább. - Lehet, hogy volt egy kiadós lelkiismeret-furdalása, amit meg is érdemel, és ettől még azt a pofont is. Így nem lehet átverni valakit, ez... ez nem fair! - Marie rendes lány, nem tett semmit sem senki ellen sosem, nem érdemel ilyen sorsot és nem is értem, hogy miért tett vele bárki is ilyet, meg egyáltalán mire jó az efféle átverés? Az emberekkel egyáltalán mi a jó ég van mostanában? Mintha mindenki meg lenne húzatva, főleg a pasik. Nem akarom, hogy sírjon, ezért szépen elengedem az első ölelés után, de a kezét nem engedem el és kéznél van az éjjeli szekrényem tetejében egy doboz zsepi, ha esetleg kellene, mert hát ki tudja. - Nem értem én ezt... miért tesz bárki is ilyet? A pasik... komolyan a pasik tök hülyék! Kyle csak bénázik, Cedric akkor jön rá, hogy kellenék neki, amikor már lelépett és már nem akarom újra hagyni, hogy összetörje a szívemet és... vissza jött Roger. Nekem még csak nem is szólt róla. - bököm ki a végén sóhajtva. Mintha folyton ilyesmibe botlanék mostanában, a problémás esetekbe, vagy van egyáltalán olyan srác, aki nem számít annak? Roger jó barát volt, és egy időben együtt is voltunk, még persze kölyökként és az... az még olyan is volt. Erre elmegy kviddicsezni és egy idő után már nem is ír, aztán meg visszajön és még csak nem is keres meg. Nem értem én ezt... mintha a kviddics mindent tönkretenne körülöttem. Nekem sem megy, Cedric e miatt ment el, Roger is a sport miatt. Komolyan eljutok oda, hogy nem is akarok játszani többé, mert valahogy semmi jó nem sül ki belőle, ha közöm van hozzá.
Sajnos Cho jól látja, nem áll valami fényesen a házunk kviddics csapata, de emiatt nem kéne csak magát hibáztatnia. Igaz, számomra ez a labdajáték mindig csak egy játék volt, egy hobbi, de tudom, hogy a húgomnak és a barátnőmnek is nagyon sokat jelent. Tudom, hogy mindketten szeretnék komolyabban űzni ezt a sportágat, de ki tudja, lehet, hogy később inkább mással akarnak majd foglalkozni, akkor pedig visszajönnek majd az iskolába. Nem is egy ilyen esetről hallottam már. De persze mondhatok én akármit, nem ér sokat a szavam, csak tanácsokat adhatok, amiket vagy megfogadnak, vagy nem. - Figyelj, biztos oka volt annak, hogy így alakultak az idei meccsek. Ráadásul nem csak te vagy a csapatban, a végleges eredményeket együtt hoztátok össze. Az pedig, hogy ki kapja el a cikeszt, mindig csak a szerencsén múlik. Ne emészd magad ezen ennyire... - fogom meg biztatóan a kezét, remélve, hogy talán valamennyire sikerült lenyugtatnom. Nem hozom fel a továbbtanulásos témát, az cseppet sem lenne most illő, ráadásul nekem is van jobb dolgom, mint azon agyalni, hogy akkor auror vagy ereklyevadász. Ott van például Dorian... Nem is kertelek hát, hanem egyből a mély vízbe ugrok egy kérdéssel és Cho reakcióját elnézve, a hír neki is újdonság. Hát még nekem? Oh, te jó ég, hiszen... ÉN átöltöztem ELŐTTE! Oké, ezt a témát ne taglaljuk, ha belegondolok, már akkor is elég gáznak érzem... Elmesélem barátnőmnek a kalandos kis történetet, amikor fény derült az igazságra. Mármint azon részeit a sztorinak, amikre emlékszem, mert... van egy olyan érzésem, hogy ennél talán többről is lehetett szó, csak az a vízi növény jócskán elbánt nem csak a kezeimmel, hanem az emlékeimmel is. És a legszörnyűbb az egészben, hogy a történtek után még mindig én érzem magam totál idiótának. méghozzá azért, mert részese voltam ennek a hülyeségnek, ennek a fogadásnak, és biztos vagyok benne, hogy Dorian meg a haverjai most jót röhögnek rajtam a hátam mögött. Mégis hogy lehet az, hogy egy ilyen pasi nem a Mardekárba került? Hm? Hm?! Érzem, hogy könnyek gyűlnek a szemembe. Én most komolyan egy ilyen pasi miatt fogok sírni? Te jó ég! Ő ezt nem érdemli meg és... Hűha Cho de megtáltosodott. Tartogat néha meglepetéseket, s szavait hallgatván erőt merítek, mert ami nem öl meg, az megerősít, tartja a mondás. Összeszedem magam és próbálok válaszolni a kérdésére, vagy inkább kérdéseire... - Jó, oké... - egyezem bele gyorsan, s remélem nemsokára én magam is elhiszem ezt és sikerül túltennem magam a történteken. Bár ez nem fog máról holnapra történni, az már biztos. - És persze, ha legközelebb találkozok vele, akkor tuti lekeverek neki egy pofont. Arra meg... Arra meg nem emlékszem, hogy megtettem-e már. Az a cucc a vízben elég szépen elbánt velem... Azt is csak Abitől tudom, hogy Dorian cipelt fel a gyengélkedőre, ami valljuk be, eléggé fura - pislogok értetlenül. Na igen, ennyit arról, hogy a nőkön nehéz kiigazodni... Ott van Cedric és Kyle meg most még Dorian is. Kérvényt kéne benyújtani, hogy ezt a megállapítást inkább írják át a férfiakra.
//tök gáz vagyok, hogy csak most, ég a pofám, lehet ötéves mézeskaláccsal dobálni... kodolást teszek rá otthonról
Hát na azért a miatt is baromira aggódtam, hogy Marie nem a szobánkban aludt az éjjel. Nem volt valami kellemes érzés, hogy ugyan annyit engedtek, hogy futólag meglátogassam, de a részleteket nem mesélte el róla, hogy egyáltalán miért kell bent maradnia, és miért került oda és hogy mi az, ami miatt már akkor is láttam, hogy úgy ki van akadva. De most hogy megint itt van azért kissé megnyugszom és nagyon remélem, hogy részletesen elmesél nekem mindent. Van elég rossz mostanában, csomó olyasmi, amit legszívesebben félresöpörnék és nem foglalkoznék velük, nem jó, ha mellette még kiderül, hogy neki is az alap problémákon kívül bejött más is. Elég rossz az, ha az embernek betegség van a családjában, nem jó ezt még megspékelni mással is. - Egész évben? Ezt már én sem hiszem el, hiába mondogattam magamnak a tükör előtt. - rázom meg a fejemet. Hát igen, rossz passzban lehet az ember egy meccsen, vagy pár napot, netán néhány hetet, de nekem egész évben pocsékul megy a kviddics és képtelen vagyok rajta javítani. Egyedül a versenyben értem el valamit, az is kész csoda volt azt hiszem, de ott nem igazi játékosok voltak, csak fantomok, gondolom a miatt ment. Arra sem foghatom, hogy mindenféle szívzűrök zavartak össze az évben, mert egyszerűen nem foghatok mindig mindent erre. Egy jó sportoló minden körülmények között ugyanolyan jól játszik igaz? Nem befolyásolhatják a pillanatnyi rossz dolgok és kész, egyszerűen nem. Viszont az én kis nyűgjeimhez képest az, amit Marie dob itt be nekem még sokkal durvább. Komolyan pislognom kell nagyokat, hogy felfogjam a dolgot, és nem is értem, hogy mit is akar ezzel először. Hogyan lehetne Dorian nem meleg... amikor arról volt szó, hogy az és egyáltalán hogy tud az ilyesmi kiderülni? Mármint... na jó azt hiszem a legpiszkosabb részleteket nem akarom én sem tudni, de na... valahogy akkor is kiderült. Innentől pedig már csak az elképedt pislogás jön, miközben hallgatom a sztorit. Fogadás? - Jesszusom! Komolyan, csak... egy fogadás voltál neki? Ez annyira... remélem, hogy minimum lekentél neki egy jó kiadós pofont! Oké ájuldozva nehéz, de... le fogsz kenni neki egyet ugye? - fel vagyok háborodva. Mégis mi a fene van a srácokkal mégis? Cedric elmegy kviddics karriert csinálni, aztán meg visszajön azzal, mintha mi se történt volna és ő vissza akar szerezni engem? Kyle meg... képtelen bármit is tenni, és egyébként is folyton csak erősíteni kell benne, hogy nincs vele semmi baj. De ez a Dorian... na ő komolyan rátesz az egészre még egy nagy lapáttal és nem értem, hogy mégis miért csinálna ilyet bárki is. Ez nem vicces és nem lehet csak így játszani az emberek érzéseivel! Amikor pedig meglátom az első könnycseppeket azonnal közelebb húzódom, hogy magamhoz húzzam Mariet és jól megölelgessem. Pár pillanat múlva tolom csak el, épp csak kicsit, még mindig a vállát szorongatva. - Dehogy vagy idióta. Ő az idióta! Nem lehet valakivel így szórakozni, fogadásból sem. Egyszerűen ilyet normális ember nem csinál. Kiadja magát a barátodnak, aztán meg jól átver. Rémes alak, és nem te vagy a hibás benne, semmiben világos? - oh, na... azért nekem is van hangom ha kell, legalább néha, igazából nem is gondoltam volna, hogy így lesz, de hát... úgy fest, hogy ha nagyon akarom, akkor össze tudom azért kapni magamat. Én is tudok keményebb lenni, főleg akkor ha a barátnőmet bántják. A végén még jól felszívom magamat és úgy nekimegyek, mint annak a rendje. Komolyan... meg kell mondania Doriannak, hogy egy szemét és igenis minimum járna neki egy kiadós pofon is!
Igazából reméltem, hogy Cho itt lesz a szobában. Már nagyon nagy szükségem van arra, hogy elmondjam neki a tegnap történteket, amit amúgy legszívesebben azonnal a tudtára adtam volna, csak... Csak ott volt az a bökkenő, hogy végül a gyengélkedőn kötöttem ki, Madam Pomfrey pedig bennfogott még, hogy pihenjek. Megnézném, ő hogyan tudna pihenni egy ilyen információ után egy olyan helyen, aminek olyan hatása van, mint ahol az apját kezelik - megjegyzem, sikertelenül. - Teljesen egyetértek. De ne csüggedj, csak rossz passzban voltál, megesik az ilyen. Főleg most, hogy annyi minden történt - nyugtatgatom, mert tényleg úgy gondolom, nem tejes mértékben az ő hibája az utóbbi időszakban végzett kviddics teljesítménye. Ott volt Cedric, meg még Kyle is... Fura, de mégis irigylem, hiszen vele egyikük sem hitette el magáról, hogy homoszexuális, ellenben Dorian nagyon is erre ment rá. Egy fogadás... Komolyan csak ennyit érek? Ahogy barátnőm ágyán fekszem, egyből ki is bukik belőlem az a bizonyos kérdés, ami a srácra utal. Nem az zavar, hogy mégsem meleg, vagyis, de, persze, az is zavar... Mégis, az rosszabbul esik, hogy csak a fogadása miatt szólított le. Valami baj van velem, hogy különben meg valószínűleg hozzám sem szól? Ijesztő lennék, vagy idegesítő? Talán még a folyton körülöttem repkedő porszemek sem tudnák ezt megmondani... És itt van Cho, akit ez a hír ugyanannyira meglep, mint engem a tónál. - Igen, az a Dorian - sóhajtok nagyot, s folytatom. - Tudod, kedven támadt repülni, és a tó felé vettem az irányt, aztán lényegében megláttam, ahogy valami csajjal smárol... Több se kellett, elbambultam, és pár perc múlva már a tó hideg vizében találtam magam, ahol a lehető leggyorsabban vissza is változtam, és ooh... Hős lovagot játszva bejött kimenteni. Aztán magyarázkodott, csak... Tudod, az a probléma, hogy annak viszont csak egy részére emlékszem, hogy mit mondott, mert sikerült megkarcolnia valami növénynek a vízben, ami... Ööö... Amitől fura dolgokat láttam azt hiszem, és ami miatt kiesett néhány dolog. De a lényeg rémlik: egy fogadásról volt szó, s én lettem a szerencsétlen, akivel el kellett hitetnie, hogy meleg... - elcsuklik a hangom, s csak most érzékelem igazán, hogy közben a karomon lévő kötéseket piszkálom, amik megakadályozzák, hogy felsértsem a kis sebhelyeket, amiket az a vízi növényféleség okozott. Elvileg képes volt felcipelni a gyengélkedőbe, azok után, hogy annyira kiakadtam. Bár a kiakadásom teljesen jogos volt... - Annyira idiótának érzem magam - teszem hozzá suttogva, s érzem, hogy pillanatokon belül könnyek hagyhatják el a szememet, de nem hagyom nekik, mert nem fogok egy pasi miatt sírni. Egy fiú sem érdemel ennyit, igaz?
Az enyhe kifejezés, hogy a pasikkal folyton csak a baj van. Én igazán nem értem már ezt és igen talán Amannak igaza van, függetleníteni kell magamat és szépen... hagyni a fenébe ezt az egész pasizás dolgot. Miért ne lehetnék egyszerűen csak egy önálló felnőtt nő, aki nem függ senkitől, akinek nincs köze senkihez és aki nagyon jól meg van akár egyedül is? Vannak barátaim igaz? Ez a lényeg, a többivel pedig nem kell foglalkoznom. Kyle nem áll velem szóba, mióta kiesett a versenyből, mintha én lennék benne a hibás, pedig még fel is adtam volna az egészet, hogy ő tovább jusson és egyébként is... ő is annyira bonyolult eset, pedig én mindent megtettem, hogy nyissak felé, kedves voltam, belőle pedig úgy kellett kihúzni egy aprócska szót, hogy kedvel. Ez nem így kéne, hogy működjön. Ha valakit fontosnak tartasz, akkor azt kimutatod felé nem igaz? Cedric legalább kimutatta, csak hát... ő is képes volt elmenni, és folyton csak felültetett, aztán akkor lettem értékes, amikor már elveszített? Nem tudok kiigazodni a srácokon és valahogy most nem is akarok. Mintha folyton csak meg kéne fejteni őket, mint valami feladvány, és még a lányokra mondják azt, hogy bonyolultak. Én ezt nem így látom. Egyenes vagyok másokkal, oda figyelek és kedves vagyok, aztán mégis minden megbonyolódik. Nem az én hibám... azoké, akik nem hajlandóak valahogy rendesen odafigyelni a másik érzéseire. Ha valakit kedvelsz fontos a boldogsága... ennyi lenne, így lenne minden egyszerű, de még sem így van. Az ágyamon fekszem épp, amikor nyílik az ajtó. Azonnal felülök, hogy meglessem melyik szobatársam érkezett, de a tippem már eleve Marie lett volna. Vagyis... reméltem, hogy ő az. Most igazán úgy érzem, hogy kell egy kis lélekápolás, és ahogy már azt az első pillanatban észreveszem neki sem fog ártani. - Szia! Hát... tudod a szokásos, a pasik hülyék, a suli pocsék és a kviddics... hát arról már szót sem érdemes ejteni! - sóhajtva dőlök vissza mellé, amikor végighengeredik az ágyamon, de aztán csak felkönyökölök kicsit oldalra fordulva, hogy rendesen a szemébe tudjak nézni, hiszen mégis csak úgy lehet rendesen beszélgetni a másikkal nem igaz? Látom én rajta, hogy valami nyomja a lelkét, és mikor már nyílna a szám, hogy rákérdezzek jön is a válasz... mármint inkább egy meglepő kijelentés következik, amit első körben nem is tudok hová tenni. Néhány meglepett pislogás következik, mert hát... ez tényleg új információ nekem. - Dorian? Mármint... az a Dorian? Hogy érted? Vagy... hogy derült ki egyáltalán? - oké ez... tényleg nagyon fura. Azért az ember ritkán szokott hirtelen nézetet váltani, de ha arról van szó, hogy eredetileg is tudta, akkor már eleve egész más a helyzet. Marie pedig... jesszus, azért ez akkor se valami kellemes érzés, ha megtudod, hogy valaki akiről azt hitted, hogy meleg még sem az, főleg hogy úgy látom rajta, hogy ez nem pont olyan információ, amit csak úgy simán megkapott és nem rázta meg... Lehet, hogy a srác összejött közben valaki mással, más lánnyal, neki meg beadta, hogy meleg, hogy úgy tartsa távol magától? Az azért nagyon durva lenne!
Nem tudom eldönteni, hogy melyik a rosszabb. Az, hogy sikerült összeszednem a tavas balesetemmel egy náthát, vagy az, hogy Dorian végig hazudott nekem és csak a fogadása része voltam... Remélem, legalább megérte neki, mert az biztos, hogy az én bizalmamat sikerült elveszítenie. Én elmondtam neki mindent, olyan jó barátom lett szinte mint Cho, pedig nem is ismertem olyan régóta. Erre jött az a kis incidens és most úgy érzem, hogy elárult. Tényleg ennyire szörnyű lennék? Egy fogadás kellett ahhoz, hogy leszólítson... Egy fogadás kellett ahhoz, hogy összebarátkozzunk, és ugyanez a fogadás döntötte romba mindazt, ami kialakult köztünk. Miért van mégis az, hogy egy részem meg akar neki bocsájtani? Komolyan mondom, én nem vagyok normális, hogy ezen is jár az agyam. Végre Madam Pomfrey kiengedett a gyengélkedőből, és mióta a szobába tartok, máson sem kattog az agyam, csak ezen az egészen. Egyáltalán miért nem mondta el? Volt neki rá lehetősége, nem is egy, de nem élt velük. Lassan ugyan, de felérek a szobába végre, ahol összefutok Cho-val. Tudom, hogy neki sem könnyű mostanában. Miért van mindig csak a baj a pasikkal? Miért? - Szia. Mizujs? - kérdezem nagyot sóhajtva, majd ledobom a cuccaimat az ágyamra. Ráérek később elpakolni őket, bár kéne velük kezdenem valamit előbb, mert nagyon tó szaguk van... Fáradtam huppanok le Cho mellé - akár az ágyán, akár a földön üldögél -, majd hátradőlök, hogy kifeküdjek, tekintetem a plafonra szegezem és felteszem a lehető legfurcsább kérdést. - Mondd csak, te tudtad, hogy Dorian hetero? - fordulok végül felé érdeklődve. Tudnom kell, hogy ő egyáltalán sejtette-e ezt az egészet... Bár nem tudom, hogy mennyire ismeri a srácot... Annyit biztosan tud róla, amiket én elmondtam neki és ki tudja, lehet, hogy barátnőmet épp oly váratlanul éri ez a hír, mint engem ott a tónál. Képes voltam belepottyanni a tóba... Én... Pedig már annyira jól ment a repülés, de az, hogy a meleg legjobb barátom egy CSAJJAL smárolt, eléggé elterelte a figyelmemet.
Cho & Marie
•• megérkezett •• zene •• xxx ••
•• credit ••
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: 5-ös számú lányszoba 2015-04-26, 19:43
5-ös számú lányszoba
A szoba a Hollóhát toronyban helyezkedik el, akárcsak a klubhelyiség. A torony formájából adódóan a terem kör alaprajzú és magas belmagasságú. Ebből következik, hogy az ablakok keskenyek ámbár szép magasak, így napközben mindig elárasztja a természetes fény a szobát. Sötétedés után ezt a feladatot egy csillár tölti be, de van egy kisebb tűzrakás is az ajtó minkét oldalán, bár ez inkább csak dekoráció, mert nem igazi tűz ég benne, így fát sem kell rakni rá - a lányok örömére. Az ablakokon a ház színével megegyező kék függöny van, előttük pedig egy-egy kanapé, ahonnan kényelmesen ki lehet kukucskálni a birtokra. A falak tört fehér fával vannak borítva és különféle jeleneteket ábrázoló, díszes faliszőnyegek teszik egyedibbé a szoba összképét. Nagy, kör alakú szőnyeg található a szoba közepén, ami ugyan üres, de ez nem mindig igaz, ha mondjuk a lányok tanulnak vagy éppen beszélgetnek. A fal mentén, az ablakok között helyezkednek el az ágyak, pontosan öt darab, rajtuk ugyanolyan színű dísztakaró, mint amilyen a függöny, előttük pedig egyforma utazóládák sorakoznak.
írta Marietta Edgecombe
A szoba lakói: - Cho Chang - Marietta Edgecombe - szabad hely - szabad hely - szabad hely
//
ez talán záróféleség is lehetne akár, ha az úgy oké 
•• zene •• xxx ••
