Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


1999-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy a '98-99-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb




ϟ Hermione&Cormac
  Today at 20:24
Cormac McLaggen





ϟ Megan & Tommy
  Today at 12:53
Megan Smith
A hónap posztolói
Elijah Crowfield
 
Megan Smith
 
Quessena Melchys
 
Calista Merrick
 
Dane Seoras
 
Nox Djarum
 
Sheree Parks
 
Cody Armstrong
 
Draco Malfoy
 
Luna Lovegood
 
Statisztika

Összesen 578 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Aviana Holbrook

Jelenleg összesen 33631 hozzászólás olvasható. in 3126 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

A piromániás és az idegbeteg a Roxfort Expresszen

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Thalia Tate
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Hozzászólások száma : 25

TémanyitásTárgy: Re: A piromániás és az idegbeteg a Roxfort Expresszen 2015-08-08, 21:01



Seamus & Thalia
[You must be registered and logged in to see this image.]



//1997. szeptember 1. ‒ King’s Cross pályaudvar, 9 és háromnegyedik vágány olyan 10.56 körül//

Végre valahára felbukkant Seamus, legalább ő megérkezett, persze, találkoztam másokkal is még felszállás előtt, de azokkal nem volt annyira jóban, hogy hajlandó legyek megosztani velük a kupémat, de még csak nem is kedveltem őket annyira, hogy órák hosszat össze legyek zárva velük. Belegondolva, kevés haverom volt, de ez nem meglepő, nem mindenki tudja elviselni, hogy random elkezdek vele üvöltözni.
Seamust is jól teremtettem, amiért nem vett észre, pedig aztán engem igazán nehéz ignorálni. Feltűnő jelenség vagyok, na. Nem szeretem, ha nem én vagyok a középpontban. Szóval, igen csak duzzogó fejet vágtam, hogy éreztessem vele a neheztelésemet. Persze, Seamus mentegetőzni kezdett, biztos érezte, hogy képes lennék olyan erővel megcsapkodni, mintha a fúriafűzzel találkozott volna össze.
‒ Jól van, nem gond ‒ legyintettem. Végtére is, belegondolva, tényleg elég sokat kellett utaznia, hogy ideérjen. ‒ Jaj, ne is mondd, én is tök álmos vagyok. ‒ Amint ezt kimondtam, olyan álmosság tört rám, hogy kénytelen voltam a számat eltakarva ásítozni.
‒ Bocs ‒ mondtam, miután abbahagytam az ásítást. ‒ Én se aludtam túl sokat. Már hajnali fél kilenckor felvertek! ‒ háborogtam immár a kabinban. Majd Seamus megjegyzésére felvontam a szemöldököm. Szerintem igen esztétikusan szórtam le az édességet, akár édességcsokrokat, vagy mi a fenéket is készíthettem volna. Biztosan nagy sikerem lenne.
‒ Á, ugyan ‒ vigyorodtam el. ‒ Igazából csak meglátogattam, ő meg a kezembe nyomott egy kisebb csomagot. Ismer már engem ‒ nevetgéltem. A büfés néni már tényleg várt rám, szerintem csak azért korzózott a folyosón, hogy tuti rátaláljak. Elvégre, én voltam a legtöbbet fogyasztó vásárlója, még szép, hogy alig várta az érkezésemet! Ha itt lenne az öcsém, tuti kiszámolná, hogy mennyit költöttem csak édességekre, de szerencsére én nem vagyok ilyen zsugori, ha kell, két kézzel szórom a pénzt. Az más kérdés, hogy anyuék azt mondták, hogy ne költsem el egyből minden pénzemet, de hát muszáj tartalékolni! Cukor, csoki és tökös derelye nélkül nem élet az élet!
Amikor odébb söpörte az én kis drágaságaimat, mondanom se kell, hogy ledermedtem, és az idegtől rángatózni kezdett az egyik szemem. Nem szerettem, ha hozzáérnek a cuccaimhoz, még Seamusnek se nagyon néztem ezt el. ‒ Naaa! ‒ morrantam rá.
‒ Hát, ha továbbra is söprögeted a kajámat, akkor nem kapsz. Amúgy is én vettem ‒ duzzogtam. Tudhatta volna, hogy önző vagyok. Végül mégis megesett a szívem rajta, és, hogy lássa milyen kivételezett helyzetben van, ezért nem vertem meg, sőt, nagylelkűen osztoztam is vele. ‒ Egye fene. Vedd el gyorsan, amit akarsz, mert többször nem kínállak meg!
Előtúrtam az egyik zacskóból a tökös derelyét, és a Seamusszel szemben lévő helyet elfoglalva, enni kezdtem. Na, jó. Inkább tömtem magamba, sose ettem kulturáltan. De nem is zavartattam magam. Nem izgatott, hogy Seamus mit gondol rólam, éhes voltam és kész. Szóval, a derelyét habzsoltam, amikor Seamus épp a nyaráról mesélt. Lehet, úgy tűnt, hogy nem figyelek rá, ez nem teljesen igaz. Többfelé is tudtam figyelni, bár tény, hogy a gyomrom elhallgattatása fontosabb volt számomra, de ettől függetlenül érdekelt, hogy mi történt vele. Így hát, amikor arról beszélt, hogy megint mit hozott össze, akkor teli szájjal hevesen bólogattam, jelezve, hogy oké, várom ám.
‒ Gyere nyugodtan, legalább te is megtapasztalod milyen idegesítő öcsém van ‒ feleltem miután lenyeltem a falatot, és megtöröltem a számat. Persze, ez cseppet sem volt nőies mozdulat, elvégre, egy kényes kislány minimum szalvétába törli a száját, nem pedig a felsője ujjába.
‒ Nem, de nem is igaz a kviddics. Áruld el, mi értelme van annak, hogy x ember küzd egymással meg két labdával azért, hogy egy másik learassa a babérokat? Meg aztán, szerintem tök unalmas, akkor inkább megnézek egy brazil szappanoperát, az legalább annyira szánalmas, hogy lehet rajta röhögni ‒ magyaráztam a félig megrágott derelyét lengetve, amiből potyogott ki a töltelék. Ezt persze morcosan vettem észre, és inkább gyorsan magamba tömtem a maradékot. Utána Dean felől érdeklődtem, de mivel ő se látta, én se láttam, ezért vélhetően bekuncsorogta magát máshova.
‒ Szerintem bekönyörögte magát Potterékhez ‒ jegyeztem meg kissé neheztelve, bár nem Harry-vel meg Ronnal volt bajom, hanem Grangerrel… Irritált a csaj. Majd a gondolatra, hogy esetleg Dean még kihez csatlakozhatott, felröhögtem. ‒ Vagy esetleg beugrott Longbottomhoz.
Nem szívleltem Neville-t. Oké, aranyos volt meg rendes, de végtelenül naiv, könnyű manipulálni és csicskáztatni. Szóval, néha nem tudtam eldönteni, hogy csatlakozzak azokhoz, akik szívatták, vagy csak szánjam.
‒ Hé, nehogy elaludj nekem! ‒ morrantam rá, amikor láttam, hogy kezdenek lecsukódni a szemei. Nekem itt ne szunyókáljon, mert ha horkol, átvágom Malfoy-nak!
Összegyűrtem a papírzacskót, amiben eddig a derelye volt, és kidobtam, majd áthajoltam hozzá, megragadtam a drazsés dobozt, és visszahuppantam a helyemre. Feltéptem a fedelet, és bekaptam egy zöld színű cukorkát, aminek az ízétől öklendezni kezdtem. ‒ Bakker! Takony ízű! ‒ köhécseltem, majd miután a gyomrom abbahagyta a háborgást, megköszörültem a torkomat, és válaszoltam a kérdésére.
‒ Aludtam. De amúgy voltunk Walesben anyu valamilyen barátnőjénél, bár nem volt túl jó, mert három kis gyerek rám akaszkodott, aztán meg… Hát, videójátékoztam, mint mondtam, tévéztem. Ó, egyszer apámmal ablakkeretet festettünk! Asszem más nagyon nem volt. Nekem a nyár inkább arról szól, hogy addig lustálkodok, amíg akarok. Valamikor be kell pótolni az évközbeli lustálkodást ‒ magyaráztam, miközben továbbra is a drazsékkal szemeztem. Végül egy piros, fekete pöttyöset választottam, de ezúttal csak picit haraptam belőle, hogy megtudjam milyen ízű.
‒ Hmm. Epres ‒ vigyorodtam el elégedetten, majd a dobozt Seamus felé tartottam. ‒ Kérsz?

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] » Te kérted, megkaptad Very Happy » [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: A piromániás és az idegbeteg a Roxfort Expresszen 2015-08-06, 21:34


Thalia & Seamus
Vonatozás

A szeptember elseje, a vegyes érzések napja. Egyrészt örülök, hogy visszatérhetek a Roxfortba, találkozhatom a barátaimmal, és új kalandokban lehet résem, másfelől sajnálok újra elválni a családomtól. Szeretek otthon lenni, bár lehetséges, hogy ennek legfőbb oka az otthoni fészer, ahol szabadon alkothatok bármit, amit csak szeretnék, például különféle - többnyire biztonságos - robbanóanyagokat. Tavaly betöltöttem a tizenhetet, így már varázslatot is használhatok a minél biztonságosabb, de annál látványosabb eszközök készítéséhez, ami lényegesen megkönnyíti a dolgomat. Pár ilyen petárdát persze becsempésztem a bőröndömbe is, anyám minden rosszallása, és tiltása ellenére, hogy fel legyek készülve az unalmas napokra a Roxfortban.
A szüleim hoztak el a vonathoz, bár igaz, nem mi érketünk a legkorábban. Ez persze nem meglepő, nem a szomszéd falucskából jövünk. Azért hogy órákat utazhassak a vonaton, előtte órákat utazok az autóban, mire Londonba érünk Írországból. Kora hajnalban kellett indulnunk, hogy elérjük a vonatot. Miután elbúcsúztam apámtól, anya kikísért a peronra, és miután tőle is búcsút vettem, és a csomagjaimat is sikeresen felpakoltam a vagonra, felugrottam, hogy helyet keressek magamnak, feltéve, ha akadt még. Már csak pár perc volt az indulásig. Ahogy mentem végig a kabinok közt egyszerre egy lány hangja ütöte meg a fülemet, és az illető megragadta a karomat.
- Áh, Thalia! Bocsesz, kicsit kómás vagyok. Tudod, elég hosszú volt az út... -   mondtam, majd "keves" invitálását elfogadva beléptem a kabinba. - Ejha, látom berendezkedtél. Már indulás előtt betámadtad a büfés nénit? - néztem rá, miközben az egyik ülőhelyről arrébb sepertem az édességeket, hogy leülhessek. - Remélem engem azért szándékodban áll megkínálni. - vigyorodtam el, mikor újra a lányra emeltem a tekintetemet, majd egy pillanatra elgondolkoztam a kérdésén. A nyaram... Anya elvitt egy barátságos kviddicsmérkőzésre, az volt talán a legkirályabb dolog, ami történt velem a nyáron. Ezen felül csak a műhelyemben kuksoltam, meg kihasználtam, hogy nagykorú vagyok és mindig varázsolhatok, amikor csak akarok.
- Hát, összességében király volt a nyár. Majd a Roxfortban megmutatom az alkotásaimat. Jövőre pedigszavadon foglak, és tényleg elmegyek hozzátok. Méghogy tévé! Közvetítenek a tévében kviddicsmecset? Nem! Naugye! -   foglaltam össze tömören a választ neki. Igazából tényleg hulla fáradt voltam, így nem a legbeszédesebbek közé tartoztam, viszont aludni eszem ágában nem volt. Majd éjszaka, a vacsora után. Addig is viszont összevoltam zárva Thaliával, és ahogy ismertem, nem is hagyna aludni, és másik kabinba sem engedne. Úgyhogy nem csak hogy eszem ágába nem jutott, esélyem sem volt rá. Deannel kapcsolatos kérdésére először csak megráztam a fejemet, majd egy ásítást követően szavakba is öntöttem nézeteimet.
- Nem találkoztam vele, de már valószínűleg a vonaton van valamelyik kupéban, mert egy perc múlva indulunk. Sosem késte még le a vonatot. Asszem, nélküle utazunk, vagy majd egyszercsak megtalál minket. - Dean a legjobb barátom volt, első óta. Már vártam, hogy számoljon be ő is a nyaráról, de ahogy a helyzet festett ez is, pont mint az alvásom, valószínűtlennek tűnt. Mindegy, majd a vacsoránál sort kerítünk erre is. Közben Thalia felé biccentettem, enyhén laposakat pislogva.
- És a te nyarad? A tévézésen kívül csináltál valami említésre méltót? -
érdeklődtem nyájasan.


music • 489 • ©
Vissza az elejére Go down
Thalia Tate
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Hozzászólások száma : 25

TémanyitásTárgy: A piromániás és az idegbeteg a Roxfort Expresszen 2015-08-06, 15:41



Seamus & Thalia
[You must be registered and logged in to see this image.]



//1997. szeptember 1. ‒ King’s Cross pályaudvar, 9 és háromnegyedik vágány olyan 10.56 körül//

Már csak négy perc van hátra az indulásig, és én már leráztam a szüleimet meg a bosszantó öcsikémet. Sose értettem, hogy minek cipelnek el mindig a pályaudvarig, elvégre, oké, amikor még pici voltam nem biztos, hogy jó ötlet volna egyedül elengedni, de könyörgöm, most már tizenhét vagyok! Nem voltam már gyerek, akit állandóan kísérgetni kell, meg aztán melyik tinédzsernek a pereputtya cuccol ki hajnalok hajnalán a vonathoz?! Jó, jó, vágom, hogy el akartak búcsúzni, mert megint majdnem egy évig nem látnak, de ezt nem tudták volna otthon megtenni?
Mindegy. Legalább lett helyem, mert már vagy húsz-harminc perce biztos itt vagyok, pedig, ha rajtam múlott volna, akkor kábé most esnék be a pályaudvarra. Erre mit történt?! Felvertek hajnali fél kilenckor, hogy folytassam a pakolást! Tegnap este már nem volt kedvem hozzá, ráadásul az egyik bőröndöt nem is lehetett lecsukni, annyira tele pakoltam édességgel, szóval, egyetlen megoldás volt a problémámra, és ezzel megteremtettem az esti programomat: hogy ne vesszen kárba a sok édesség, ezért annyit elpusztítottam, hogy be tudjam csukni a koffert. Az este hátralevő részében meg fetrengtem, mert annyira tele voltam, hogy úgy kellett volna legurítani az ágyamról.
Szóval, ezért anyám korábban felébresztett, mert nehogy már jó legyen nekem, és pakolásra kényszerített. Tehát, így jutottam el odáig, hogy egy üres fülkében szétterültem az egyik ülésen, míg a velem szemben lévő helyeket beborítottam édességgel, amit a büfés néni árult. Igen, az volt az első dolgom, hogy őt megkerestem, vagyis nem. Először elfoglaltam ezt a helyet, majd miután telepakoltam mindent a cuccaimmal, és utána indultam édességvadászatra. Amikor a nő meglátott a folyosón, azonnal elővett számomra egy nagyobbacska csomagot, elvégre, visszatérő vásárló voltam, mindig ugyanazt kértem, így az évek során megtanulta, hogy a jöttömre érdemes felkészülni. Szóval, annak a zacskónak a tartalmát szórtam szét, hogy véletlenül se próbáljon meg bekérezkedni egy pisis se.
Amúgy is túl nagy volt már a nyüzsgés odakint, és így is akadt pár bátor jelentkező, de miután leugattam a fejüket, mindenki elhúzott. Nyújtózkodva ásítottam egyet, nem törődve azzal, hogy cseppet sem kulturált úgy ásítozni, hogy közben nem teszi az ember a kezét a szája elé. Az ujjaimat ropogtatva felültem, mert meguntam a fetrengést. (Elképesztő, ráuntam a világ legjobb dolgára…) Nagyjából ekkor haladt el Seamus a félig nyitott ajtóm előtt ‒ valamelyik hülye nem csukta be rendesen. ‒ Hé, várj már! Seamuuuuus‒ kiáltottam utána, felpattantam, félretoltam az ajtót, majd kinyúltam, megragadtam a kezét, hogy visszahúzzam. ‒ Hali. Mondd csak, vak vagy? ‒ köszöntöttem cseppet sem kedvesen, de volt hat éve megszokni a stílusomat.
‒ Nem jössz be? ‒ invitáltam a hívogatóan kuplerájos fülkémbe. De kábé olyan elmondást nem tűrő arcot vághattam, hogy ha nemet mondd, akkor tuti megölöm.
‒ Hé! Tűnés onnan! ‒ üvöltöttem rá egy fiatal srácra, aki megpróbált beosonni a kupéba. Na, elmehet a francba! Mégis mit képzel ez? Vetettem rá egy gyilkos pillantást, mire úgy elmenekült, mint aki félelmében összeszarta magát. Vigyorogva fordultam vissza Seamus felé. ‒ Na, jössz már? Mesélj, milyen volt a nyarad? Bocs, hogy mindig lemondtam a találkozót, de… De tudod milyen nehéz volt elszakadni a tévé elől? Legközelebb gyere el hozzánk, akkor tuti nem mondom le! ‒ nyaggattam, miközben körbesandítottam, hogy jön-e még valaki, aki kupébitorló akar lenni, azonban szerintem már mindenki lemondott arról, hogy beengedjem magamhoz.
‒ Apropó, Deant nem láttad? Mert nem fogom neki fenntartani a helyet, ha nem képes időben megérkezni ‒ érdeklődtem, elvégre, neki is foglaltam helyet ‒ tessék megnézni, két helyet borított a cukorka, a másik kettő meg az enyém volt, mert nem férnék el, ha négyen lennénk odabent.
Biztos, ami biztos, visszaléptem a fülkébe, és onnan kérdezgettem Seamust, hacsak azóta be nem tolta ő is a képét, mert akkor lehuppantam a helyemre, és azon merengtem, hogy azt a sok felvásárolt holmit még az út alatt meg kéne enni, mert nem tudom hová tenni.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] » Te kérted, megkaptad Very Happy » [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: A piromániás és az idegbeteg a Roxfort Expresszen

Vissza az elejére Go down

A piromániás és az idegbeteg a Roxfort Expresszen

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

+

Similar topics

-
» Roxfort Boszorkány -és Varázslóképző Szakiskola

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London-