2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Oh hát nem fogok én az ajtó előtt állni, amíg lemegy a nap, csak mert az újdonsült nővérem nem igazán akar beengedni a házba, ahol aludnom kellene, mert az a nagy helyzet, hogy máshová nem igazán mehetek, tehát vagy beenged, vagy marad a kint alvás, tehát szépen besurranok mögötte és akkor máris jobb lesz majd minden, legalább melegben leszek, még ha egy undok nővérrel is. - Nagyon undok vagy mondták már? - elhúzom a számat, mert nem igazán tetszik nekem a stílusa, meg a hozzáállása sem. Eléggé bántó és akkor még enyhe voltam. Nem értem, hogy miért ilyen támadó velem. Rossz napja van, vagy állati rosszul jártam ezzel az egésszel és rossz helyre sikerült kerülnöm? Ah... az a helyzet, hogy nem is igazán kéne belegondolnom, csak lenyelni a békát, keresni egy szobát és meghúzni magamat legalább addig, amíg el nem jutok a Roxfortba. Ott már jó eséllyel azért nem lesz ennyire pocsék a helyzet, mert lesznek ott mások is, talán még jó fej szobatársak is és akkor az undok új nővéremet majd nagy ívben elkerülöm szépen. - Nem dobjuk ki a ruháimat! Szeretem a ruháimat! - jól van azért erre már cseppet felhúzom az orromat. Nem tetszik, hogy így beszél velem és az sem igazán, hogy így áll hozzám. Oké, ha kedvesen mondaná, hogy elvisz vásárolni, annak örülnék, de az, hogy kidobálja a ruháimat, meg Belle ruháit, azt biztos, hogy nem fogom neki hagyni. Egyébként is az én cuccaim, nem nyúlhat hozzájuk! - Ne aggódj, majd elkerüllek a suliban. - rántom meg a vállamat és hát amennyire ellenszenves nekem és amennyire mások vagyunk simán el tudom képzelni, hogy amúgy se egy házba kerülnénk. Ő simán lehet, hogy Mardekáros, oda el tudnám képzelni, én pedig ezer százalék, hogy abba a házba nem férnék bele. - Elfelejtettem jegyzetelni, de majd írj listát, hogy mit nem lehet, vagy.. hogy mit lehet, az lehet hogy rövidebb. - jól van, nem sértődtem meg annyira, de nehezen viselem már el a stílust, amivel beszél velem, mert nagyon bántó és nekem épp nem a legjobb életszakasz van a hátam mögött. Meghalt anya és a húgom és... az ő anyukája is és még csak nem is sajnálja, nem is érdekli? Ezek után nem is értem, hogyan várhatja el tőlem, hogy még kedves is legyek vele és érdekeljen a ruhája. Inkább morcosan nézek rá és a manóra pillantok. - Oké, kösz és... remek! - ez már a ruhájára megjegyzés, de nem érezheti olyan igazinak, hiszen látszik rajtam még mindig, hogy nem tetszik a hozzáállása, szóval nem leszek vele én sem kedves. Igaz, hogy itt kell laknom egy rövid ideig, de nem kell vele kedvesnek lennem ugye? Inkább beveszem magamat a szobámban és ott is kihúzom egy ideig, maximum majd csak enni jövök ki.
Ez a nyár egyre szarabb, lassan már szavakba sem lehet foglalni. Először megjelent Kyrin, aki inkább fulladt volna bele az egyik szeretője melleibe, vagy mit tudom én... sose volt rá szükségem és most sincs, én egy erős független nő vagyok, aki példát mutat a többinek.Talán majd ez a kislány, vagyis inkább egy szerencsétlen, aki épp az én kezelésembe került, is olyan akar lenni egy napon, mint én. Sokat tanulhat majd tőlem, hisz nálam divatosabb és csinosabb lányt nem igazán talál sehol, hisz ki ne akarna olyan lenni, mint Camrise Arogonte? Senki sem pipálhat le szépség terén, még Ice sem, mert ő is szép lány, de... Sokkal jobb lenne, ha végre kidobná a pasiját, amúgy is minek neki egy pasi? Ha ennyire unatkozik, akkor vegyen egy kutyát, vagy macskát, de a pasi nevezetű egyedek sosem lesznek jó hatással egy nőre. Már most tudom, hogy hogyan fogom tönkretenni ezt a srácot, ha szórakozik a barátnőmmel, hisz az én szeretet Ice-omat senki sem bánthatja, ergo Kristofer Marshall FÉLJ! De elnézve ezt a lényt, aki előttem kuporog, hát látom benne a fiatal kori énemet, csak én ezerszer aranyosabb és szebb voltam. Bár a története szomorú és nem is tudom, hogy mi lenne a legmegfelelőbb viselkedés felé, talán nem lenne épp a legokosabb rávágni az ajtót, már épp készülnék erre, mikor beslisszan mellém én meg fintorgok. Legalább nem kell behívnom a házba. - Drágám, míg az én házamba élsz ingyen, addig úgy hívlak ahogy csak akarlak... Barátkozz meg a gondolattal, hogy szaros lesz a beceneved! Ellenvetést nem tűrök, szóval pofa be és akkor beszélj, ha kérdezek. - semmi kedvem sincs most vele szórakoznom, semmit sem akartam ma csinálni, épp nem egy kislányt pátyolgatni, de remélem arra nem számít, hogy majd lelki támasz leszek. Én nem vagyok a nővére és soha sem fogom megkedvelni. Felőlem aztán szerezhet nekem egy hűséges, nemes, aranyos kis szőke lovagot, akkor sem fogom többnek nézni, mint anyám egyik legnagyobb baklövésének, ő csak egy ok, amiért anyu nem foglalkozott velem és elhagyott... Majd mikor elkezd nekem pattogni a levélről, akkor kezemmel jelzem neki, hogy pofa be, mert nem érdekel, hogy mit löncsöl. - Roxfort? Atyám... remélem nem fogsz felismerni és nyilvánosan rám köszönni... Na de, hát mivel más úgysem visz el vásárolni, és nem akarok égni, hogy neked semmid sincs... bevásárlunk és ruháidat már dobhatod ki. Drágám, majd az én általam tervezett göncökben járhatsz csak. - egyre jobb ez az egész, még levelet is kapott Roxfort-ból, hát remélem beszalad az erdőbe és ragadja valamilyen legendás lény, mondjuk lehetne sárkány vacsi, bár... akkor én lennék leszidva... Miért kaptam ekkora felelősséget a nyakamba? Mivel érdemeltem ki ezt a büntetést, miért nem lehetett volna más büntetésem, mondjuk csókolózni az egyik exemmel. Ha már itt tartunk az egyik szomszédba egy új család költözött be, kéne nekik vinni valami üdvözlő ajándékot és ezt a vakarékot is magammal kéne vinnem, jajj... micsoda rossz helyzet. - Ha nem jegyzed meg őket, akkor büntetést von maga után. Szóval nyolckor lesz neked takarodó, ha valaki jön hozzám, akkor bemész a szobádba. Nem zavarod aput, és engem sem. Csak végszükség esetén szólsz hozzánk... és a házimanóknak tilos ruhát adni, vagy bármit! Ha megszeged ezeket, akkor... - remélem felfogja ezeket az alap szabályokat és nem fog ellenkezni, vagy megszegni őket, mert akkor tényleg bünti lesz és az a bünti nem fog neki tetszeni. Majd mikor a büntikhez érünk, akkor dörzsölni kezdem, biztos vagyok benne, hogy menni fog nekem ez a nővérkedés. Majd tapsolok egyet, mire egy házimanó jelenik meg, kire én rámosolyodom és sokkal kedvesebb vagyok vele, mint ezzel a kölyökkel. - El fog vezetni a szobádhoz, ha vacsi kell csak szólj neki, nekem pedig el kell mennem itthonról... de tetszik amúgy a ruhám, mit szólsz? - hadarom neki, majd felpattanok és körbe fordulok, majd mikor meghallottam a válaszát, akkor felkapom a táskát és elindulok otthonról egy kicsit sétálni, már nekem ennyi is sok volt a kölyökből.
Nem fogom én csak úgy hagyni, hogy lekoptasson, mert nem és kész. Azért ez a varázsvilágdolog elég extrás, szóval gondolom nem néznek be valamit ennyire, hogy elirányítanak valahova, ami nem is stimmel, főleg hogy a fickó is lelépett. Nem fogok bemenni a szomszédhoz, amikor ez a jó cím és ide lettem küldve. Arról már nem is beszélve, hogy ha jól megnézem, akkor egészen hasonló a hajam, az övéhez, olyan mint anyáé, a színe, meg az esése, meg az enyhe göndörödés, szóval nem veszem én be azt, hogy semmi közünk sincs egymáshoz. Nem is lenne értelme, hogy elzavar, hiszen úgyis visszajönnék percek múlva a szomszédból, amikor kiderül, hogy tényleg nem ott kell lennem. Szóval láthatóan nem moccanok és kötöm az ebet a karóhoz, hogy nekem bizony most itt kell lennem, bármennyire is próbálja beadni nekem, hogy ez nem így van, én bizony nem mozdulok az ajtóból, és határozottan úgy gondolom nem sokat szépen beslisszanok mellette, ha nem enged be magától. - Katherine, a nevem Katherine, nem kislány. - húzom fel most már kissé sértődötten az orromat. - Arról nem tehetek, hogy nem kaptál levelet, az is lehet, hogy csak nem találtad meg, vagy nem jutott el hozzád. - rántom meg a vállamat. Ez már nem az én dolgom, nekem azt mondták, hogy ide kell jönnöm, szóval én most itt vagyok és kell nekem egy szoba, vagy valami ahol alhatok és amúgy is jó eséllyel hamarosan itt lesznek majd a cuccaim is, szóval leülhetünk megvárni, hogy vajon azokat is rossz helyre irányították, vagy esetleg csak ő az, aki nem akar szándékosan hinni nekem, netán... tudta, hogy jövök, de nem akarja beismerni és direkt el akar küldeni, de azért ennyire csak nem lehet... gonosz, igaz? Szóval igenis ellépek mellette és az a határozottan célom, hogy elérjem szépen a ház belsejét, akkor ha leültem már úgy se robbanthat ki onnan. Nagy ez a ház, biztosan találok valami szobát, ami használható. - Nekem mindegy melyik, csak legyen benne ágy. Nem sokára már amúgy is a Roxfortban fogok tanulni, kaptam levelet és el kell még menni vásárolni is, oda te viszel majd el? - persze nem tudom, hogy milyen pinceszobán jár az esze, de maximum meglepődik majd nagyon, amikor rájön, hogy engem különösebben nem zavar a dolog igazából. Nem érdekel, hogy hol van egy szoba, még csak az sem, ha esetleg nem tökéletes, tudok én lelkesedni kb. minden miatt, szóval ez sem fog majd annyira földhöz vágni, hogy ne tudjak mit kezdeni vele. Ezért nem is bolygatom egyelőre, hogy hol fogok aludni, végszükség esetén elvagyok én bárhol. Aludtam már a kertben is sátorban, volt olyan, hogy egy nyáron többször is kint voltunk Bellel és az sem zavart, pedig ott még a padló is elég kemény volt ám. - Oké, jöhetnek a szabályok, majd megpróbálom megjegyezni őket. Mikor lesz vacsi? - az még eddig nem volt a szabályok között, hogy esetleg nem lehet kérdezni, szóval ilyen téren nem fogom vissza magamat, mert hát miért ne kérdezhetnék ugye? Engem érdekel mikor lesz kaja, mert ebéd régen volt és már most hallhatóan elkezdett kissé korogni a gyomrom, szóval jó lenne, ha mielőbb átvennénk a szabályokat, megmutatná a szobámat, nem lenn ennyire undok és persze jöhetne valami vacsora. - Ki lakik még itt? Az apukád? Van testvéred? - bukik ki belőlem, még mielőtt elkezdhetné azokat a fontos szabályokat ecsetelni. Nagyjából olyan lelkes vagyok, mintha az előbbi rossz kezdést már el is felejtettem volna és végülis majdnem így is van. Nem vagyok haragtartó típus, lehet hogy csak most kelt és pont bal lábbal. Ahhoz, hogy valakit nagyon megutáljak keményebben kell dolgozni.
Rohadtúl nem azt terveztem, hogy majd betoppan hozzám egy kölyök, aki azt állítja, hogy ő az én féltesóm és meghaltak a rokonai. Sokan próbálkoztak már vele, nem is tudom miért, talán azért mert apámnak rohadt sok pénze van és mindenki akar gyereket, hogy gazdag legyen. Remélem apámnak több esze van és sehova sem csinál gyereket, mert én nem akarok osztozkodni a vagyonán, azonban sokkal jobb lenne, ha leakadna róla, hogy férjet akarjon nekem, mert én nem akarok férjt, se pasit, se senkit sem. Kyrin is csak egy mocskos disznó, akire semmi szükségem sincs, miért is lenne? Megcsalt, vagy nem... de kit érdekel? ha kellettem volna neki, akkor keresett volna és nem kezdett el helyette kurvázni és senkivel sem feküdt le, de ő ezt választotta. Szóval azt kell hogy mondjam én tökéletesen boldog vagyok nélküle, hogy nem azon kell majd gondolkodnom, hogy kivel akar majd lefeküdni, miközben velem van. Mindenki azt hiszi, hogy mindenki ágyba visz, aki csak akar, de ebben is hasonlítok Ice-ra, jó nagy a szám de nem lennék képes senkivel sem csak úgy lefeküdni... Majd míg nem figyelek az a kis izé becsusszan a házba... Legszívesebben elkapnám, de nincs igazán kedvem ehhez, inkább menjen csak... - Drága kislány, én nem tudom, hogy mit keresel itt... ha igaz az, amit mondasz, akkor kellett volna kapnom valamilyen levelet, hogy lesz egy felesleges személy a házunkban... - nagyon nincs kedvem ezzel a kis szarossal szórakoznom, inkább elmegyek vásárolni, mert ahhoz sokkal több kedvem van, mint azon gondolkodni, hogy mennyit hazudhat, vagy egyáltalán van-e igazság abban, amit mond. szerintem nincs és nem is fogok ezen aggódni... De még mindig nem tudom, hogy mit kezdjek vele, azonban felteszi a kérdését, akkor felszökik a szemöldököm, és remélem tisztában van azzal, hogyha szemtelen és rokonok vagyunk, akkor felpofozhatom... - Először menjünk a nappaliba és beszélgessünk, ha itt akarsz élni, akkor... Uhh... Tudom melyik lesz a szobád. - na jó lehet, hogy kicsit gonosza vagyok, vagy nagyon a pincében lévő szobára gondoltam, mert ugyebár átalakítottam a pincét és most szobaként szolgál. Tök jól néz ki és jól be van rendezve, emellett ott vandálkodhat és csinálhat azt, amit akar, mert én fentről nem hallom majd, de olyan jó lesz... Majd táskájánál fogva viszem a kanapéhoz, majd leültetem, ha nem ellenkezik és én mellé ülök és keresztbe dobom a lábaimat, majd gyorsan összefogom a hajam és veszek egy mély levegőt... nem akarok, hogy itt legyen, de elméletileg nem dobhatom ki őt az utcára, de valamit ki kell találnom, mert ez így nem maradhat... - Akkor beszéljünk át pár alapszabályt, ok? - nem vagyok bunkó és gonosz, inkább tekintélyt parancsoló a hangom és ezzel jelzem neki, hogy ellenállást nem tűröm el, mert ha itt akar lakni, akkor lesznek szabályok, melyeket ha megszeg, akkor büntetés lesz, hisz hivatalosan akkor én vagyok a... atyám én nem akarok a gyámja lenni, felőlem elvihetik a medvék vagy akárkik. Talán ki kéne vinni az erdőbe és reménykedni benne, hogy el fog veszni és nem talál majd a házhoz, valaki megtalálja, neveli és mindenki jól jár majd...
Őszintén szólva a fene sem gondolta volna, hogy ilyen nehéz lesz majd ez az egész. Mármint nem is maga a helyzet, alkalmazkodom én, amennyire legalábbis megy, de hogy majd nem jutok be csak úgy a házba... Jó nem azt vártam, hogy majd a nyakamba veti magát az új testvér, amikor azt sem tudja, hogy ki vagyok, ezt nem is lett volna fair a részemről elvárni. Csak azt hittem... áh, nem is tudom, hogy mit hittem, de ez hogy konkrétan el akar zavarni eléggé meglep. Próbálok jó képet vágni hozzá és próbálok kedvesen nézni rá, legalábbis amennyire tőlem telik, de nem mondom, hogy egyszerű, miközben egyértelműen úgy fest, hogy zavarom és el akar innen tüntetni. Főleg, hogy tudom, hogy nem mond igazat, mert valahogy arról a nagyon komoly fickóról, aki ide hozott nem tudom elképzelni, hogy tévedett volna. Tényleg nem hinném. Ezért van, hogy eléggé felszökik a szemöldököm és kétkedve pillantok rá, amikor tovább beszél. Pár pillanatig még méregetem, elnézek a másik ház irányába is, amiről beszélt, hátra nézek, de a varázsló, akivel jöttem már nincs itt. Biztosan jó oka van rá, de az is lehet, hogy ettől még figyelemmel kíséri, hogy mi történik közben a velem, a jó ég tudja. Végül felszegem az államat és ha csak nem próbál erővel megállítani, akkor szó nélkül betrappolok mellette a házba. - Tudom, hogy ide kellett jönnöm, szóval... csak nyugodtan tegyél úgy, mintha nem így lenne, de nem izgat! - rántom meg a vállamat már félúton és tényleg nem foglalkozom vele, ha akadályozni akar netán a bejutásban. A fenébe is elég rossz időszakom van és ha undok velem, hát tegye, de nem fogok megfutamodni és főleg nem fogom hagyni, hogy így viselkedjen velem, akkor is bemegyek és kész. - Szóval keressek magamnak szobát, vagy keresel valakit, aki segít, vagy segítesz te? - abban még nem vagyok biztos, hogy ő az a lány, aki elvileg a nővérem, de elég esélyes. A szeme pont olyan, mint anyáé és mint Isabellé, szóval nem tudna csak úgy átverni, de nem kérdezek rá erre jobban. Maximum ad mellém egy házimanót és majd a manó megmutatja a szobámat. Amúgy is nem sokára kezdődik a suli, addig kihúzom itt, majd megnézem azokat a szomszédokat is, hátha kedvesebbek, mint ez a lány, mert ő... cseppet sem mondható kedvesnek. Kitartóan állok előtte továbbra is, remélhetőleg dulakodás nélkül bejutva a szobába, de ez persze rajta, meg az ellenállásán múlik főképp. Úgyis kiderülne végül, hogy ide kell jönnöm, ha átmennék a szomszédba, maximum percek kérdése lenne, vagy visszajönne az az a varázsló fickó, aki elhozott engem és akkor már a küszöbig kísérne, szerintem ezzel az újdonsült nővérem is tisztában lehet egyébként.
Unalmas napnak indult a mai, semmit sem terveztem csupán annyit,hogy ma pihenek és nem történik semmi sem. Ky átakart ma jönni, de mivel nem akartam egyelőre látni, ezért megmonstam neki, hogy ne jöjjön el. Nem igazán akartam látni, és olyan dolgokat tett velem, amelyeket nem is akartam igazából. Nem tudom, hogy niért váltott ki ilyen reakciókat belőlem, de nem tetszettek. Mindig olyan rossz az, mikor meglátom és szívem hevesebb ritmust vesz fel, és semmit sem tehetek ellene. Régen is így volt és jól tudjuk, hogy hova vezetett, hisz megcsalt egy mocskos, utolsó, degenerált, olcsó, büdös riherongy, aki nem érdemelt mást, mint megvetést és alázást, amit tőlem megkap rendesen. Hallottam egy érdekes pletykát róla, hogy annyira be volt baszva, hogy egy részeg csövessel feküdt le. Vicces volt hallani, hogy mennyire leadta a szintet, hisz Kyrin után egy csöves elég éles váltás, nagyon szánalmas az a kis riherongy... Gyorsan a szekrényem elé pattantam felkelés után és elkezdtem turkálni a ruháim közt, hisz nem rég cseréltem le a nyári ruháimat, amelyeket Párizsból rendelten. Na jó nem olyan sokat rendeltem, inkább mondom azt, hogy több volt az általam készített ruhából. Mindenki ismer, és mindenki tudja, hogy az én életem a ruhákról és a ruhatervezésről szól. Gondolom érdekel, hogy milyet is vettem fel, hát a választásom egy rövid fekete alapon fehér mintás miniszoknyára és egy hátul hosszabb aljú mélyen kivágott trikóra esett, amely alá felvettem egy fekete pendaot, mert nem szeretném ha mindenem kilátszana... Épp sétálok le a lépcsőn, mikor halk kopogást hallok... Reménykedem benne, hogy nem Ky az, de nem megyek kinyitni az ajtót, úgyis lelép majd, bárki ia jött ide, mert nem fogok ajtót nyitni neki... De nem hagyja abba, már sokkal erősebb a kopogás, mint az előbb, szóval nem adja fel, hát ez remek. Fél pillanatig tudtam csak ülni a fotelban és akkor is megzavarnak, pedig már készültem olvasni a kedvenc magazinom, fel pattanok a fotelból, kicsit lejjebb húzom a szoknyám és elindulok az ajtó felé, majd kinyitom az ajtót és egy kislány áll ott. Még mindig meg lep az, amit az ajtóban látok, mert az egy kölyök csomagokkal és sehol sincs süti, vagy pénzgyűjtő ládika. Vajon mi a fenét akarhat tőle? Menjen csak vissza oda, ahonnan jött, engem nem izgat, aztán mondhat bármit, amit csak akar... Majd mikor megszólal, legszívesebben bevágnám az ajtót, de inkább kérdőn felvonom a szemöldököm.. - Akkor mit akarsz? - kérdezem tőle mosolyogva, természetesen állmosollyal az arcomon. Nem tudtam elképzelni, hogy egy ilyen szaros, mit akarhat tőlem, de nagyon nem is érdekelt, az újság sokkal érdekesebb volt, mint ez... Majd vesz egy nagy levegőt és belecsap a közepébe... Majd eltűnik mosoly az arcomról és helyét érdeklődés veszi át. Talán mélyen legbelül sajnálom, hogy ez történt vele, de ez csak véletlen egybe esés... nem is akarok vele foglalkozni, már nyitnám a számat, de még folytatja. Veszek egy mély levegőt, nincs kedvem egy kölyökkel vesződni, ez lehet csak egy csúnya vicc is. - Szegény... sajnálom,de szerintem rossz címre küldtek. A szomszéd lány Camrise, mert az ő anyukája hagyta el a családját, ő lakik a szomszédba. Nyugodtan csengess be oda. - mosolygok rá és reménykedem benne, hogy képes lesz lekopni, de ennyi még nem lesz elég, még meggyőzőbbnek kell lennem, és pont ezért még mielőtt megszólalhatott volna, vettem egy mély levegőt és elmosolyodtam. miért? nem tudom, de a kölykök szerintem jobban bekamálják az ilyen dolgokat, ha mosolyogva mondjuk nekik őket. - Az én anyukám él és most nincs itthon, vásárol. De később talán átnézhetsz és elmondhatod, hogy hogyan sikerült a dolog Arogonte-kal... Még valami? - kérdezem tőle mosolyogva és remélem nem mutattak neki képet rólam, mert akkor az egész értelmetlen volt, akkor nem tudom levakarni, és az nekem gond...
Jól van, csak álljunk hozzá pozitívan, mert az ijedtségtől semmi sem lesz jobb. Két hetet töltöttem el a szomszéd házaspárnál és persze jó volt... mármint a körítést nem nézem, akkor igen. Anya nincs többé és Belle sem, az egész fenekestül felfordult, pedig pár hete még azon örömködtünk lelkesen, hogy megyünk majd az új iskolába és hogy tényleg boszorkányok leszünk és ez nem valami átverés, vagy tréfa, hanem tényleg igazi és persze reméltük, hogy apa majd idővel elfogadja ezt az egészet és nem néz úgy minden este a vacsoránál, mintha komolyan hibáztatna minket azért, mert képesek vagyunk varázsolni. Pedig még az a horgas orrú fekete hajú fickó is járt nálunk, már nem is emlékszem a névre, de eléggé megállt bennem az ütő. Bellel alig mertünk a szemébe nézni, csak próbált beszélni apuval, hogy elfogadja ezt az egészet. Azt hiszem egy fokkal jobban ment neki egy idő után, aztán Belle beteg lett és... felfordult az egész, én pedig még mindig nem tudom, hogy mit kezdjek a dologgal. Persze meg volt az első pár napban a sírás, meg a kiborulás, főleg miután apa nem jött haza, és... kiderült, hogy őt is orvosok kezelik és hogy az egész életemnek tényleg annyi, annak ami volt, de attól, hogy kiborulok még semmi sem lesz hirtelen jobb igaz? Úgyhogy... nem volt más, mint megpróbálni tartani magamat, és szerencsére előtte is eléggé életvidám lány voltam ahhoz, hogy most két héttel később már legyen egy ijedős mosoly az arcomon, amikor megérkezem a ház elé. Egyedül, mert a kapunál elköszöntem az engem kísérő varázslótól. Ide nem jöhettek a szomszédaink, muglik, nem értették volna, ha látnak valami furát... valami mágikusat, szóval egyszerűbb volt itt. A nővérem... nem sokat tudok róla, csak hogy hány éves, és hogy az anyukánk közös. Sosem gondoltam volna, hogy kiderül, hogy valakivel közös az anyukám, azért ez eléggé kíváncsivá tett ahhoz, hogy a rossz dolgokat kicsit legalább kiverje a fejemből, szóval most inkább kíváncsi vagyok, mint szomorú, azt hiszem ez már határozottan előrelépésnek számít. Halk kopogtatásra szánom rá végül magamat, ami után nem sokkal nyílik is az ajtó. Már nyitnám szóra a számat, hogy köszönjek, amikor a lány, aki kb. olyan korú lehet, mint a nővérem azonnal belém is folytja és először köpni-nyelni nem tudok, csak marad a kis tátogás, ahogyan próbálom a szavakat keresni és persze összeszedni magamat. Hát nem mondom, hogy könnyen megy. - Öhm... szia, nincs macskám és sütim sem. - azért remélem, hogy nem vágja rám az ajtót, bár simán van rá esély és nem vagyok én olyan bátor, hogy odategyem a lábamat, a végén még úgy rávágná, hogy eltörnének az ujjaim. Baromi morcosnak tűnik, pedig nem csináltam semmi rosszat, biztosan valaki nagyon felidegesítette, de hogy nem én az is biztos, vagy.. remélem... vagyis még nem én. - Na jó... - nagy levegő és daráljuk le szépen egyben az egészet, akkor majd ő kerül jó eséllyel abba a helyzetbe, mint én most, hogy köpni-nyelni nem tud majd. - Katherine Benedict vagyok és két hete... anyukám és a testvérem meghaltak egy autóbalesetben, az apukám pedig kórházban van. - idegszanatóriumban, de azért ezt így nem mondom ki, már a többit kinyögni is hatalmas teljesítmény volt, próbáltam úgy mondani, mint amikor felmondod a leckét, vagy egy betanult verset. - Az anyukámról kiderült, hogy a te anyukád is... volt és... nincs hová mennem, mert nincs más élő rokonom, úgyhogy ide küldtek. - fejezem be végül a kis rövid történetet és most jön a drukkolás, hogy nem vágja rám az ajtót. Nincs amúgy nálam más most csak egy hátizsák, a fontosabb dolgaimmal. Az a fickó, akivel jöttem azt mondta, hogy minden mást majd ide utánam küldenek, sőt lehet hogy lesz olyan, amit már eleve érdemes a Roxfortba vinnem és akkor nem kell majd annyit hurcolni a cuccaimat. Én ehhez nem értek... hittem neki és kész.
Hol is kezdjem, talán az elején, de... Hát most nem tudom, hogy valójában nit is érzek, mert nem rég látogatott meg a kedves exem Kyrin, akinek sikeresen bevallottam, hogy még mindig szeretem, ami... Most hogy nincs itt már máshogy gondolom, hisz... Egy faszkalap, akire valójában nincs is szükségem, csak túl jól néz ki ahhoz, hogy ne engedjek meg elcsattanni pár csókot, mert bűn nem csókolozni egy jó pasival... De végre itt a nyári szünet, csak elkéne menni valahova nyaralni és strandolni, hogy szexy pasikat láthassak anélkül, hogy összejönnék velük, mert nem igazán akarok belekedeni egy újabb kapcsolatba, egyelőre maradok szingli, bármi is történt minap Kyrin-nal. Jobb lesz, ha visszamegy Jessica-hoz és csinál neki egy kölyköt a hasába. Illene is ahhoz a majom gyerekhez egy gyerek, és akkor nem dughatna félre, mert kénytelen elvenni szegény lányt, akit megdugott. Nagyot röhögnék, ha egyszer kiderülne, hogy Jessica tőle vár gyereket. Unalmas napnak indult a mai, semmit sem terveztem csupán annyit,hogy ma pihenek és nem történik semmi sem. Ky átakart ma jönni, de mivel nem akartam egyelőre látni, ezért megmonstam neki, hogy ne jöjjön el. Nem igazán akartam látni, és olyan dolgokat tett velem, amelyeket nem is akartam igazából. Nem tudom, hogy niért váltott ki ilyen reakciókat belőlem, de nem tetszettek. Mindig olyan rossz az, mikor meglátom és szívem hevesebb ritmust vesz fel, és semmit sem tehetek ellene. Régen is így volt és jól tudjuk, hogy hova vezetett, hisz megcsalt egy mocskos, utolsó, degenerált, olcsó, büdős riherongy, aki nem érdemelt mást, mint megvetést és alázást, amit tőlem megkap rendesen. Hallottam egy érdekes pletykát róla, hogy annyira bevolt baszva, hogy egy részeg csővessel feküdt le. Vicces volt hallani, hogy mennyire leadta a szintet, hisz Kyrin után egy csőves elég éles váltás, nagyon szánalmas az a kis riherongy... Gyorsan a szekrényem elé pattantam felkelés után és elkezdtem túrkálni a ruháim közt, hisz nem rég cseréltem le a nyári ruháimat, amelyeket Párizsból rendelten. Na jó nem olyan sokat rendeltem, inkább mondom azt, hogy több volt az általam készített ruhából. Mindenki ismer, és mindebki tudja, hogy az én életem a ruhákról és a ruhatwrvezésről szól. Gondolom érdekel, hogy milyet is vettem fel, hát a választásom egy rövid fekete alapon fehér mintás miniszoknyára és egy hátul hosszabb aljú mélyen kivágott trikóra esett, amely alá felvettem egy fekete pendaot, mert nem szeretném ha mindenem kilátszana... Épp sétálok le a lépcsőn, mikor halk kopogást hallok... Reménykedem benne, hogy nem Ky az, de nem megyek kinyitni az ajtót, úgyis lelép majd, bárki ia jött ide, mert nem fogok ajtót nyitni neki... De nem hagyja abba, már sokkal erősebb a kopogás, mint az előbb, szóval nem adja fel, hát ez remek. Fél pillanatig tidtam csak ülni a fotelban és akkor is megzavarnak, pedig már készültem olvasni a kedvenc magazinom, fel pattanok a fotelból, kicsit lejjebb húzom a szoknyám és elindulok az ajtó felé, majd kinyítom az ajtót és egy kislány áll ott. - Nem szeretek segíteni a beteg macskákon és sütit sem veszek, szóval ha semmi életbe vágó sincs, akkor kopj le! - mondom neki komoly fenyegetéssrl a hangomban. Nem szeretem az ilyen kéregetéseket, hisz semmire sem jó, csak a gazdagabb emberek pénzét akarják kicsalni és nem igazán szeretem az ilyet, menjenek inkább autót mosni, az sokkal hasznosabb, mint például a kéregetés.
